Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

Csütörtök, 1959. augusztus 20Tízéves a magyar nép alkotmánya Mindenütt és mindig csöndes embernek ismer-* ték. Ma is az, de amit megmond, azt hiszi és egy jottányit sem enged belőle. így szokta meg, s ilyennek ismerik a móravárosiak a Hajnal utcától a Korda sorig. Addig terjed ugyanis Rózsa István tanácstagi munkája a III. kerületben. Sűrűn meglátogatja a lakásukon választóit, el-elbeszéU getve velük; legtöbbször azonban az ó ajtaján kopognak be ügyesbajos dolgaikkal. Az államhatalom szilárd támaszaként tisztelik körzetében nemcsak azért, hogy munkásőr és majdnem tíz esztendeje egyfolytában párttitkár, hanem, mert olyan munkásember, aki szívén-leikén hordja embertársai örömét, bánatát. Üzemében, a Köztisztasági Vállalatnál is így ismerik. Sokan ismerik azonban még régről, mint szobafestőt, vállán a hosszú létrával, s kezében a festékez vödrökkel. Hogy a tetterős férfikor küszöbét nem most lépte át tegnap, hanem előtte már jóval, azt csak deres haja árulja el, no meg asszonylánya. A munkáslakta Móraváros szereti Rózsa Istvánt, aki húsz esztendeje vallja magát odavalósinak, de mintha csak ott született volna, annyira szívügye a valamikor nagyon-nagyon elfelejtett városrész. Mint a III. kerületi tanács építési és közlekedési állandó bizottsága elnöke, megrajzolta már magában Móraváros jövendőbeli arculatát. Az egész városrész hozzászépül majd a Kolozsvári téri új iskolához, amelynek tantermei és folyosói hamarosan boldog gyermekhangoktól telnek meg. i— Igen, ehhez a modern, szép iskolához érdemes megálmodni Móraváros jövő képét is — mondja Rózsa István tanácstag s nemcsak megálmodni, hanem az álmokat meg a valósitank Vele együtt hisszük, hogy úgy is lesz, i I Dolgos hétköznapok után a Jelen örömeivel, a jövőbe vetett magabiztos nyugalommal ma víg ünnepet ülünk és köszöntjük a dolgozó magyar nép, a mi alkotmányunk születésének 10. évfordulóját. Igen jó és kedvünkre szolgál, hogy ma már sok minden természetes a mi életünkben, amit egykor, 1944 előtt üres vágyálommá nyomorított a tőke, az urak Magyarországa. Egy évtizede szovjet bősök felszabadító harca nyomán, a magyar kommunisták pártjának vezetésével teremtettük meg alkotmányunkat. Benne visszavonhatatlanul törvénybe iktattuk: "Magyarországon minden hatalom a dolgozó népé?. 1956 őszén az ellenforradalmi lázadók és cinkosaik verejtékes, munkánkkal, annyi áldozattal létrehozott vívmányainkra, a nép szabadságára, alkotmányára emeltek kezet, azonban igaz barátok segítségével úrrá lettünk a vészen. Munkánkkal megszépült, s az alkotó hétköznapokban gazdagodó életünk ezer és ezer jelét adja annak, hogy alkotmányunk minden egyes pontja valóság, mindig kiteljesedettebbé válik. Lemérhető, ellenőrizhető ez minden család hajlékában és éppen ezért nem is szorul különösebb magyarázatra. Az évforduló alkalmából összeállítást közlünk. Csupán néhány kiragadott dologról írunk, ám az élet, az alkotmány pontjainak valósága nagyon sokkal gazdagabb ennél. Sándor bácsi két jubileuma EGYIDŐS alkotmányunk- próbáltak többen is rábe- KOVÁCS S ANDOR tízkai Kovács Sándor szegedi szólni, mert tudtam, hogy éves termelőszövetkezeti taglakos termelőszövetkezeti biztoéabb jmegélhetés a kö- sága, nyugodt, elégedett és tagsága. Mihelyt a népi or- zös .munkánál nincs. évről évre javuló élete ékeszággyülés elfogadta, hogy a A továbbiakban a pártról sen tanúskodik amellett: ha Magyar Népköztársaság beszél. Meggyőződéssel mond- valamennyi dolgozó paraszt "...kötelességének tekinti, ja, hogy a kommunista párt bátRm & ^ ^t^y adta hogy az onkentes társulás es nelkul ma nem lenne a nép- , . ^ a közös munka alapján mú- nek emberi jogokat biztosító lehetőségekkel, és szoveticeködő termelőszövetkezetek alkotmánya és neki nem zeti útra tér, pzzel bizto6 támogatásával elősegítse a lenne meg a biztos megél- jövője alapját rakja le. mezőgazdaság szocialista fej- hetese. Mert ö óriási dologlódését?, rögtön belépett a nak tartja, hogy most minIII. típusú Haladás tagjai denkinek joga és lehetősége sorába. És ezzel az elhatá- van a boldoguláshoz. Régen rózással gyakorlattá vált egyre-másra szegényedtek el számára az alkotmánynak az és rongyolódtak le a kisföla paragrafusa, hogy az ál- dű parasztok, ma meg ha lam biztosítja polgárai szá- valaki kevesli az egyéni gazmára a munkához való jogot dálkodás jelentős hasznát, és a végzett munkának meg- akkor egyszerűen beléphet felelő díjazást. bármelyik tsz-be, ahol nem — Amikor a Haladás Tsz fenyegeti többé a tönkremetagja lettem — emlékezik nés veszélye, vissza Kovács Sándor —, — Soha még ilyen nyunem volt ezen a területen godt nem voltam afelől, még egy kutyáéi sem. De az hogy mi lesz velünk holösszefogás, meg az állam se- nap meg holnapután — gítsége valóságos csodát mű- mondja Kovács bácsi —, pevelt. Most már minálunk ta- dig 58 év van a hátam mölálható az ország legnagyobb gött. Havonta minden ledolhajtatótelepe, másszóval me- gozott egységre kapok most legházi zöldséggyára. Ha volt is 20 forint előleget, ez széis közben egy-két nehéz esz- pen elég háziköltségre, az tendő, például ötvenkettő- év végén meg egyszerre jön ben, ma már minden mun- a szép summa pénz. De még kaegységre legkevesebb öt- ennél is lényegesebb, hogy ven forint jövedelmet tu- maholnap nyugdíjat kapok , , _. J. _ . l majd, amire soha életemben dunk osztani. Soha nem nem mertem volna gondolni gondoltam a kilépésre, hiába sem. II munka megbecsülése Nagy öröm érte az alkot- mire jött a felszabadulás. S mány ünnepére Sonkó lm- azóta tudom, hogy van érrénét, a Szegedi Kenderfo- telme a munkámnak. Aminógyár cémázóját Negyed- kor harminchét esztendeje, szer is elnyerte a "Kiváló 13 éves koromban a gyárba dolgozó? kitüntetést a szá- jöttem, reggel hattól, este mos sztahanovista-oklevél, hétig robotoltunk. S még a jelvény, sőt kormánykitün- felét sem fizették, - ami járt tetés mellé Sonkó Imréné, a volna, néhány pengőt adtak fiatalok Ilonka-nénije 50 egy hétre, sőt ütlegeltek is éves, s mégis friss erővel bennünket De örültünk, dolgozik. hogy dolgozhatunk. Köny— Ügy érzem, megfiata- nyen kiadták akkor az utunlodtam az elmúlt években katj mert sokan> nagyon so— mesélte. — Szerencsére, kan vártak munkára minmég nem öregedtem meg, dig a gyár kapuja előtt. Ma nyolc órát dolgozunk, mégis telik mindenre a fizetésből, jó az életük a fiataloknak is és nagy a becsülete a munkának. Van ebédlőnk, öltözőnk, mosdónk, orvosi rendelőnk, napközink, régen ez álom volt Lopva mosdottunk valamelyik mester teknőjében, az utcán, hosszú sorokban ülve ettük az ebédet De hát ez volt, s jó, hogy a múlté... Államunk nagy gondot fordít a tudomány, a művészet és az irodalom előrehaladására, s ehhez anyagiakban is jelentős segítséget ad, Alkotmányunk 53. §-a is erről szók Szegeden például közel 2 millió forintos költséggel most hozták létre az Orvostudományi Egyetem központi laboratóriumát. S a kutatóintézetek, laboratóriumok felszerelése is állandóan gazdagodik. Képünkön: dr. Salkovits Endre, a központi laboratórium vezetője az elektron* mikroszkóp előtt. w El! a művelődéshez való joggal TFTŐFIH s és Alkotmányunkban külön fejezet szól arról, hogy államunk mindenben segíti a fiatalok nevelését, állandóan szem előtt tartja érdekeiket. Ennek egyik szerény megnyilvánulása, hogy a fiatalok megfelelő körülmények között, korszerűen felszerelt műhelyekben tanulhatnak mesterségeket, s válhatnak a jövő szakmunkásaivá. A Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál például tavaly 51 ipari tanulót foglalkoztattak. Idén újabb 28-at vesznek fel, s így biztosítják a szakmai utánpótlást Képünkön az egyik ipari tanuló Kabátbélést állit össze a szűcsgépen ÜDÜLNI JO! Az ember, különösen ha családapa, vagy családanya, nagyory tud örülni a boldog, mosolygó gyermekeknek. Ez az öröm néha könnyeket is csal a szemekbe. így volt ez a múlt hét végén a szegedi vasútállomáson is, amikor — mint képünk mutatja — a Csongrád megyei gyermekek idei utolsó csoportjával kigördült a pályaudvarról a különvonat. Parádra, Balatonzamárdjba. Tóalmásra utazott 420 apróság. öröm ez gyermekeknek, szülőknek egyaránt Bár lehet, hogy akkor reggel az utcán, a villamosan, vagy a vasútállomáson ez fel sem tűnt a járókelőknek, utazóknak. Mert a dolgozók és gyermekeik üdültetése — mint annyi sok más, a dolgozók jobb életét szolgáló vívmány — az elmúlt évtizedben megszokottá vált, *esn< ~ szokottá vált, hogy évente 165 ezer felnőtt és 26 ezer gyermek, köztük 5 ezer Csongrád megyei felnőtt, és kétezer gyerAmikor 1949. augusztus 20- szes embert jogokat árt életbelépett az alkot- kapta Pusztai Andor mány, amely rögzítette és kitárultak előtte az kifejezésre juttatta a ma- pályák kapui, gyar dolgozó nép hatalomra Igen ^ csakhogy ő már jutását, ez Pusztai Andor 42 esztendőt hordott akkoszegedi cipőgyári munkást is riban a vállán ^ nem VPit megnyugvással töltötte el könnyű nekifogni a tanuŰgy érezte, a párt harcai- ]ásnak_ Mert neki is> mmt nak eredményeként megva- s2áz és száíezer elnyomott lósult a munkás-paraszt szö- munkásnak, az volt mindig vétség, az állam vezető szer- az álma, hogy iskolákat véveiből kikerültek a reakció- gezhessen, művelhesse önsok, létre jött a proletárdik- magát. Érezte, tapasztalta, tatúra, tehát nem kell töb- hogy a tudás ' óriási fegybé egyetlen dolgozó ember- verj ső(. hatalom, amelynek: nek sem kizsákmányolók birtokában a letűnt uralkoigájába görnyednie. Az ősz- dő osztáiy kénye-kedve szerint elnyomta a termelőeszközökkel nem rendelkező milliókat, de amely az al? kotmány megszületésével a dolgozók harci eszközévé vált saját jövőjük építésében. Pusztai elvtársnak csak hat elemi iskolája volt, és érthető, hogy őszülésnek induló fejjel is örömmel élt az alkotmány biztosította művelődéshez való joggal Négy évvel az alkotmány törvénybe iktatása után elhatározta, hogy elvégzi a hetedik és a nyolcadik általános iskolát. A párt felelős helyre állította és érezte, hogy ezt tanulással kell megháláni. Utána rögtön beiratkozott a közgazdasági technikumba, ahol 51 éves korában, most már, szinte teljesen megőszült fejjel, sikeresen le is érettségizett. — Egyfolytában öt évig jártam az iskolapadba — mondja Pusztai Andor —, mert pótolni akartam mindazt, amit a múltban lehetetlenné tettek számomra. Nem egyszer voltam úgy, hogy a sarokba vágom a tankönyveket, mert nagy fáradság vett erőt rajtam, de aztán mégis mindig megembereltem magam. Eszembe jutott: a műveltség a mi fegyverünk a szocialista társadalom építésében. S most rendkívül boldog, örül, hogy annakidején magáévá tette a párt felhívását és nekivágott a középiskolának, s boldog, hogy az érettségi óta sokkal könynyebben tudja ellátni az Allami Biztosító megyei igazgatói munkakörét, mint azelőtt Jóleső érzéssel tölti el, hogy jelentős segítséget tud már nyújtani a jövőre érettségiző kislányának és nem kevésbé büszke arra is, hogy a megyei pártbizottság előadónak nevezte ki a Megyei Politikai Akadémiára. mek részesült szakszervezeti üdültetésben. S természetes az üzemi, hivatali üdülök ugyancsak százezres tábora. Kedvezményesen üdülhetünk az ország legszebb tájain, szórakozhatunk, pihenhetünk, s csak ritkán jut eszünkbe, hogy ez nem volt mindig így, legkevésbé a bérből és fizetésből élők számára. Lapozzunk csak vissza például a Szegedi Kenderfonógyár üdültetési naplójában, s megtudhatjuk, hogy az utóbbi tíz évben 2075-en töltöttek két hetet üdülőkben, pihenték ki éves fáradalmaikat. Ez idő alatt az üzemi munkások gyermekei közül 732-ten elvezték az üdülés öröméit Jó az, hogy természetessé válik' számunkra a Balaton, a legszebb hegyvidék üdülőjének hívogatása és De ne feledjük, hogy ezt is két kezünk munkájával alkottuk és nem mindig volt benne részünk.