Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

9 Vasárnap, 1959. augusztus 16. / Egyre sűrűbben jelennek meg lapunk­ban a hirek: itt is, ott is új lakás épí­tését kezdik meg Szegeden. Ugyancsak többször tájékoztattuk már olvasóinkat, hogy a következő évben a város melyik részén indul meg a lakásépítkezés. Ügy. hisszük, nem lesz érdektelen, ha most szemléltetőbben, s mintegy összefoglalóul mutatjuk be, hogyan gyarapodott a vá­ros lakásokkal az elmúlt években, azon­kívül hová terveznek új háztömböket. 1945—5) között a Petőfi Sándor sugárút és a Faragó utca sarkán épültek az első állami lakások. 1952—56-ban a Jósika ut­cában, a Hajnóczy utcában és a Marx téren készültek el az új bérházak. 1957 után fokozódott a lakásépítkezés üteme. Ugyancsak a Hajnóczy utcában, a Török utca és a Mérey utca sarkán, magában a Mérey utcában, valamint a Nagykörút és a Mérey utca sarkán készültek el a kor­szerű épületek. Ezek jól sikerült, több tóínű, derűs homlokzatukkal jelentősen emelik a város képét is. Rajzunkon fekete kör jelzi az 1958—59­ben elkezdett új épületeket, amelyekhez — az előbbiekhez hasonlóan — az állam adta a pénzt. Ezek közül a legjelentősebb az a tömb, amely egy TÜZÉP-telep és egy földszintes avult üzletsor helyén ma­gasodik a Marx téren. Egy régi épület lebontása után ugyancsak a Marx térre kei-ült egy 15 lakásos épület, amely ma­gasságával szerencsésen javította meg a Marx tér egy szakaszának arculatát. A Lenin körúton túl a Kossuth és a Teleki utcában ugyancsak ebben az időszakban kisebb lakóházak készültek. Ezekhez ha­sonló épül a Kálmány Lajos utcában is. A József Attila sugárút és a Brüsszeli körút sarkán egy üres telekre — ugyan­csak állami erőből — 24 lakásos szép épü­letet építenék a Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat dolgozói. Nagyszámú lakáshoz jutott a város a két laktanya átalakításával. A Honvéd té­ren és a Londoni körúton egy híjával 200 család kapott lakást. Lehetővé tette az állam, hogv azok, akik bizonyos saját lökével rendelkeznek, öröklakást is vásárolhassanak maguknak. Az Attila utcában és a Rákóczi téren épít­tetett az Országos Takarékpénztár ilyen öröklakásokat. Külön akciót szervezett a tanács a kis családi házak építésére. A Ságváritelepen és Gedóban létesül a két korszerű telepü­lés, amely kertváros jellegénél fogva Sze­ged dísze lesz az akció befejeztével. És nézzük a terveket: 1959—60-ban a Szentháromság utcában, az Oskola utca környéken és a Teleki utcában gyarapo­dik lakásokkal Szeged. Újszegeden pedig — a rajzon ennek ábrázolására már nem is jutott hely — épülnek meg a szövet­kezeti lakások. A következő években — a rajzon ezt sem jeleztük — a Csongrád megyei ta­nács is sok lakást építtet Szegeden azon dolgozóinak, akik a megyeszékhely át­helyezésével Szegedre költöznek majd. A szovjet—mexikói kereskedelemért Egy mexikói napilap köz­leménye szerint Mexikó Nemzeti Pártja síkraszállt azért, hogy Mexikó bővítse kereskedelmét a Szovjet­unióval és a többi szocialis­ta országgal. A párt vezetősége külön nyilatkozatban vázolta a mexikói gazdasági élet sú­lyos helyzetét, amelyben az is szerepet játszik, hogy a világpiacon egyre nehe­zebben tudja elhelyezni gyapotját. A párt követeli a mexikói áruk piacának kiszélesítését. A Nemzeti Párt nyilatkozata rámutat, hogy a nemzetközi konszer­nek megakadályozzák, hogy a latinamerikai országok szocialista államokkal ke­reskedjenek. Mexikónak — hangsú­lyozza a párt — keresked­nie kell a Kelettel éppen úgy, ahogyan azt a többi latinamerikai ország is te­szi. (A Szovjet Tájékoztató Iroda közleménye) A kormány átalakításáról szóló hírek igaznak bizonyul­tak. Ma megalakult a Friedrich-korrpány. Ez már nem szakemberekből, hanem politikusokból áll. Legismertebb emberei Lovászy Márton, az -oktobrista- külügyminiszter, Nagyatádi Szabó István a kisgazda földművelésügyi minisz­ter, Huszár Károly a ^néptanító" kultuszminiszter és a Peidléket lemondató fogorvos, Csilléry András népegészség­ügyi miniszter. A szociáldemokratáknak fenntartották a ke­reskedolmügyi és az ipari-munkaügyi tárcákat. A szegediek közül téhát senki nem került be az új kormányba. Mind­össze Telekinek ajánlottak fel egy tárcanélküli minisztersé­get, ő azonban csalódottan visszautasította ezt. Szolgálatai­ért úgylátszik többet várt. A kormány már le is tette az es­küt József főherceg kezébe. Elsőként a miniszterektől füg­getlenül Horthy fővezér esküdött. Ezzel is hangsúlyozta kü­lönállását, a kormánytól való függetlenségét. József főher­ceg természetesen nem mulasztotta el az alkalmat és is­mételten hangsúlyozta saját maga és a kormány antant­barátságát. Egyébként az antant hatalmak, képviselői — egy-egy tábornok — megérkeztek Budapestre és állandó tanácskozásokat folytattak egymás között, valamint a ma­gyar politikusokkal. Az új kormány első teendője az volt, hogy egy bel­ügyminiszteri rendelettel hivatalosan is megindította a bűnvádi eljárást az összes népbiztosok és minden Tanács­köztársaság idején szerepet játszó egyén ellen. A kormányt egyre másra keresik fel különböző kül­döttségek, amelyek felajánlják támogatásukat. Ma az írók képviseletében is megjelent néhány ember a miniszterel­nöknél. Vezetőjük Szabó Dezső volt. Hangoztatták: Min­den erejüket készek a kormány rendelkezésére bocsátani. Egész napos ünnepségek Tárosunlibán a román nép felszabadulásának 15. évfordulóján Emlékművet állítanak a Szegeden eltemetett román hősöknek :•: Díszünnepség a színházban :•: Irodalmi est Augusztus 23-án ünnepli a román nép felszabadulá­sának 15. évfordulóját. A fasiszta diktatúra megdön­tésének napján a Román Kommunista Pórt felhívá­sára a román katonák fegy­verüket a szovjet csapatok oldalán a hitleristák ellen fordították és nemcsak ha­zájuk felszabadításában vet­tek részt, hanem Magyaror­szág és Csehszlovákia fel­szabadításához is hozzájá­rultak. Mintegy 260 napon át harcoltak a szovjet had­sereg oldalán, több mint ezer kilométer mélységben nyomultak be az ellenséges hadterületre, ennek során majdnem négyezer helysé­get szabadítottak fel és több mint százezer foglyot ejtet­tek. összesen 15 román hadosztály vett részt a felszabadító har­cokban és román katonák küzdöttek Szeged környé­kén, a tiszántúli részeken is. A szegediek is hálával tar­toznak azoknak a román katonahősöknek, akik lic z­zájárultak e város felsza­badításához is. E hálának kifejezésére határozta el Szeged m. j. városi tanácsa, hogy emlékművet állít a ro­mán hősök tiszteletére. A belvárosi temetőben nyugvó román hősök sírjai­nál állítják fel a csaknem négyméteres gránit emlék­művet, amelyre a Román Népköztársaság bronz cí­merét helyezik el, alatta pedig aranybetűs felirat hirdeti majd román nyel­ven: "Örök dicsőség a ma­gyar nép felszabadításáért elesett román hősöknek!" Az obeliszkhez Tápai An­tal szobrászművész ková­csoltvas talapzaton bronz, művészi kandallábereket tervezett. Ezeknek lángjai jövő vasárnap, a román nép felszabadu­lásának 15. évfordulója napján lobbannak fel elő­ször, amikoris délelőtt 10 órai kezdettel avatják fel az emlékművet. Az avatóünnepségen Ladá­nyi Benedek, a városi ta­nács v. b.-elnökhelyettesé­nek megnyitó szavai után Kelemen Sándor százados, a szegedi munkásőr zász­lóalj parancsnoka mond be­szédet, majd Szeged dolgo­zóinak küldöttei megkoszo­rúzzák az emlékművet és a hősi sírokat. Az ünnepséget követően a Széchenyi tér 9. számú történelmi múltú műem­lék, a Zsótér-ház falán emléktáblát lepleznek le. E házban találkozott ugyan­is egymással 1849. július 14-én — 110 éve — Kos­suth Lajos és a román nép nagy fotradalmi vezetője, Balcescu, és írta alá a magyar—román "megbéké­lési tervezetet." E történel­mi eseményt és egyben a magyar és a román nép ba­rátságának a történelemben gyökerező szálait hirdeti majd az emléktábla. Este a Szegedi Nemzeti Színházban díszünnepsé­get rendeznek a román nemzeti ünnep alkalmá­ból. Itt Biczó György, a városi tanács v. b.-elnökének megnyitója után Kispál Je­nő, a Szeged városi párt­végrehajtóbizottság tagja mond ünnepi beszédet, majd felszólal a Román Népköz­társaság budapesti nagy­követségének képviselője is; A megemlékezéseket köve­tő kulturális műsorban ro­mán és magyar műveket mutat be a Szegedi Nem­zeti Színház több művésze, a battonyai román népi együttes, a szegedi szövet­kezeti kórus és a Textilmű­vek tánckara. Ugyancsak a román nép legnagyobb nemzeti ünnepe alkalmából rendez irodalmi estet 21-én, pén­teken a központi egyetem aulájában a városi tanács művelődési osztálya. Ezen Dér Endre, József Attila-díjas író mond beszédet, majd a román irodalom fejlődéséről tart előadást Vasile Moldovan, a román nagykövetség ta­nácsosa. Az irodalmi est műsorában a Szegedi Nem­zeti Színház művészei és az Egyetemi Szavaló Kör tag­jai román írók és költök műveiből adnak elő. Az újszentiváni Béke Tsz tagjai lépjenek bátran előre! A kis tiszántúli szentiván egykor éppúgy magán viselte a kapitalista rendszer minden átkát, nyo­morúságát, mint az egész ország. Alig két tucat mó­dosabb ember uralta a falu határának nagyobb részét, a földek lelkét. A többi szá­zak, cselédek, részesmunká­sok alamizsna-kenyéren ten­gették életüket. Aki nem volt módos gazda, annak nem volt becsülete. Ha a béres, napszámos megbetege­dett, vagy ha nem kapott munkát — ahogy akkor mondták —, "meg is dö­gölhetett éhen, a felesége, vagy az árván maradt po­rontyok megsiratták, de a gazdagok dölyfét, szívét ez soha nem enyhítette". Széthullott Üjszentivánon is ez az embertelen világ. Az emberek nagy többsége — akiknek azelőtt tán még égy cserép muskátli alá való földjük sem volt — földbir­tokos lett. A földreform után a földjükön és két dolgos kezükön kívül jóformán semmijük sem volt. Otthon­ra leltek saját hazájukban, saját falujukban, melvhez régen éppen nekik volt a legkevesebb közük. CsaWia­mar élni tudtak a kommu­nisták adta földdel, szabad­sággal. A kapott földön — sokak esetében a kapott há­zakban — az egykori nyo­morult zsellérek csakhamar dolgos emberségüket megil­lető gazdákká, középparasz­tokká váltak. Lakásaikból most nem hiányzik a vil­lany, a szőnyeg, a rádió, pe­dig azelőtt az agyagpadló is nemzedékről nemzedékre öröklődött. Nem hiányzik az is* állókból az egy-két, sőt a három darab ló a néhánv szarvasmarha. Sok gazda akoliában tucatszám talál­ható most is a hízott ser­lés. Mió+a az űj rendszei­ben élnek, nincsenek érté­kesítési gondok, hiszen so­hasem gvőznek annvit ter­melni földieiken. hogv az áUam fel ne vásárolná tő­tök. F.gv-egv parasztesalád évi iövedelme gvakran az 50—60 ezer forintot, sőt a százezret is megközelíti. Jellemző, hogv itt a haevo­mányos korai burgonya 25— 30 ezer forintot is meghoz évente egy-egy családnak, bár ez csaik féltermés, mert májustól őszig egy másik jó termést is ad a kitűnő ön­téstalaj. Egy pillanatra sem tagadják az újszentiváni em­berek, egyetlen éltető ele­mük, erőt adó levegőjük a néphatalom. Ezek után a legtermészetesebbnek tűnt az, hogy a korábban ala­kult, egyre gazdagodó hely­beli Üj Élet Tsz mellett a tavasz idején »Béke« néven újabb kollektív gazdaság alakult. Ez a 88 családot számláló igen gazdag pa­raszti közösség azonban az idő előbbrehaladottsága mi­att nem tudta tavasz ide­jén megkezdeni a munkát. A felsőbb államhatalmi szer­vek egyetértésével,"támogat tásával úgy döntöttek, hogy a nyáron rendezik .ügyes­bajos egyéni dolgaikat, s ősszel kezdődik az egységes, közös termelés. Ez a néhány hónap arra is kellett, hogy apróbb részleteiben is ki­munkálják a leendő kollek­tív gazdaság arculatát. Az­zal kezdték, hogy valameny­nyien összeadták belépési nyilatkozataikat, megválasz­tották maguk közül a tsz vezetőit, s írásban kérték: állami költségen a tanácsi szervek hajtsák végre az ál­talános földrendezést, hógv ősszel már egységes birto­kon kezdhessék meg a ter­melést. Minden rendben, tör­vényes formák között tör­tént. A községi tanács a fel­sőbb közigazgatási szervek segítségével csakhamar el­készült a tagosítással. A falu vezetői, kom­mu­nistái azonban későn vették észre, hogy az egyéni gaz­dacsaládoknak ez a nagy­szerű, forradalmi lépése az osztályellenség. elsősorban néhány volt kizsákmányoló, a klerikális reakció legelke­seredettebb dühét váltotta ki. Valóságos terrorakciót indítottak el, hogy az em­bereket megfélemlítsék, s testi épségük veszélyeztetése mellett tagadiák meg önma­gukat, becsületüket, kérjék vissza belépés,- nyilatkoza­taikat, s tartsák magukat tá­vol a közösség minden gon­dolatától. A kellemetlen helyzetbe került emberek elmondásai­ból kitűnik, hogy az egész akciónak kisebb csoportból álló, rosszindulatú, i^pelle­nes, minden aljasságra kap­ható irányító vezérkara van. A falu népének érdekeit sú­lyosan veszélyeztető akna­munka eredményeként ez a 88 parasztcsalád máris nagy veszteség elé került. Ez ugyan jelenleg is teljes mér­tékben elkerülhető. Arról "van szó,' hogy a törvények értelmében — melyeket a tagok aláírásaikkal magukra nézve teljes mértékben kö­telezőnek fogadtak el — a Béke Tsz 600 katasztrális hold nagyságú tábláján ha­marosan el kell kezdeni a nagyüzemi termelés előké­szítését. Törvénysértést kö­vetnénk el akkor, ha bárkit is kényszerítenénk arra, hogy akarata ellenére dol­gozzék a közösségben. Ilyen körülmények között a bir­tokot olyan szomszédos nagy termelőszövetkezeteknek kell áténgedni, melyeknek tagjai a Béke Tsz tulajdonjogainak teljes fenntartása mellett is örömmel hajlandók megmű­velni. Nem kevesebbről, mint 88 család becsületéről, előrehaladásáról van szó az újszentiváni esetben. A Bé­ke Tsz tagjai ne tűrjék, hogy néhány szánalmas, régi ha­talmát, s gazdagságát visz­szasíró bujtogató sárral fröcskölje be tisztességüket, "visszalépésre" bujtogatva őket* Elsősorban saját egvé­ni érdekeik alapján bátran lépjenek e'őre a fejlődés fel­felé vezető lépcsőjén! A parasztembernek csak addig van élete, míg földié van. Űjszerjtivánon is életet kaptak az eevkori zsellér­emberek, amikor földet ad­tak nekik a kommunisták. Most ehhez az élethez na­gyobb erőt, gépet, fejlettebb termelési módszereket kínál a néphatalom. A Béke Tsz tagiainak élniök kell ezzel a lehetőséggel. Nem lehet sok időt adni annak, ami­kor megvetéssel beszé*nek majd azokról, akik most megpróbáltak követ henge­ríteni útjukra.

Next

/
Thumbnails
Contents