Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-16 / 192. szám

7 Vasárnap, 1959. aagusztns 16MÚZEUMI SÉTÁK T&tpeci UecUentyuk s cppéfr Uc*né&zttcai<zi uíUasápaU Uazatt... Azzal a fogas kérdéssel váló tanulmányokat végzett, fordultak 1930-ban a főváro- ö, majd halála után Móraj sí Állatkert igazgatóságához, nyilván a múzeum lepkemi is az a tengeri herken- gyűjteménye számára szereztyű? Nagy volt a zavar. Vé- ték meg a Seitz-féle, ma gül is felmerült a mentő- már hazánkban kincsetérö, gondolat: megkérdezték Mó- az egész világ lepkéire kira Ferencet, aki egy kedves terjedő hatalmas monográés tanulságos levélben (Ma- fiát. gyar Hírlap 1930 II. 16. sz.) Az értékes növénygyüjtemeg is oldotta a rejtélyt. — ményt a korán elhunyt kiAkit érdeke! olvasson utá- váló kutató, Lányi Béla, a na... rovar s egyéb állatgyújteötvenöt esztendeje múlt, ményt pedig Czógler Kálhogy Móra Fqpnc szakdíj- mán, volt főreáliskolai c. nok jelölt Tömörkény javas- igazgató fejlesztették tovább, latára bejutott a szegedi Mindketten hűséges munka„nagy ablakos házba-, az társai a múzeumnak, akik ódon foliánsak, kitömött ma- elkísérték Tömörkényt s kédarak és virágszínű kagylók sőbb Mórát ásatásaikon, közé, ahol öt percben hatfe- Czógler tiszteletdíja úgyszóllé kellett szaladnia, s hol ván szivarra sem volt elég — mint mondja — „minden —, de keze nyoma meglátrégiből újat csinálnak s min- szik a múzeum valamennyi den újat múmiává leltároz- osztályának anyagán, nak-... Az utókor sokolda- Helyszűke miatt nem solú tudósnak, régésznek, köny- rolhatom fel azoknak a lelveli el őt, bár saját beisme- kes szegedieknek nevét, kik rése szerint is egyetlen ta- közreműködtek a természetnult, kedvelt szakmája a nö- rajzi gyűjtemény gyarapítávénytan volt... sában. Móra — aki keze-láElső múzeumi munkája az ba volt a múzeumnak — íráössze-vissza hányt csigagyúj- saiban nagyszerűen rajzolja temény rendezése volt. A ezeket a mecénásokat. Rotarka-barka dobozok nagyré- senfeld . Richárd szegedi sze — bár azóta sokat ra- mérnököt, aki Ecuadorbol kosgatták ide-oda — ma is gondol vissza régi hazájáőrzi Móra gyöngybetús, fel- ra s „repülő drágaköveket-, ragasztott címkéit... kolibriket küld a múzeumnak, Praznovszky Ignác pesCdmJ^UA/UuLtUú? ti ügyvédet, aki térdenállva szerzi meg egy lepkekeresEbben az időben már je- kedő özvegyétől a nagyfollentékeny természetrajzi. tű bagolylepkét (Oxytripia gyűjteménye volt a városi orbiculosa). A kiváló pélmúzeumnak. Még a - mille- dány később Szegedre kerül neumi években került a rrlú- s Móra írja meg romantikus zeum tulajdonába a különbö- történetét „A tízaranyos pilző ásványok, kövület-adomá- le regénye- címen, nyok mellé, vétel útján a A 20-as években egy dehíres Praznovszky—Mihe- rék szegedi kárpitosmester lyes-féle gyűjtemény (ma- Móra előadását hallgatta, dártojások, rovarok, euró- aki szívből szólott az egypai és exotikus lepkék, csi- szerű emberekhez. Kérte gák, kagylóit, ásványok stb.). őket, aki tud valamiről, A szegedi állatvilágot a Vei- vagy talál valamit, hozza lay Imre-féle rovargyújte- be a kultúrpalotába. „Ha mény képviselte. A gyújte- valaki még szegényebb a ményt a századforduló ide- szegedi múzeumnál, még egy jén Zsótér Bertalan madár- pár krajcárt is kaphat érgyűjteménye s a herbárium te...- Deák Ábrahám Feegészítette ki. Bár tudomá- rencnek hívták ezt a kárpinyos értéküket lerontja, tcsmestert, aki szívébe véshogy hiányzik a pontos lelő- te ezeket a szavakat. Régi hely megjelölése. Volt idő, a vágya volt, hogy valamit ő felszabadulás után, mikor is adhasson, szakkörök az egész gyújte- Egy harcos munkásélet ményt „comburandum- után — néhány évvel ez(megégetésre) ítélték. (Nem előtt — 25 évi távollét után érthetünk ezzel egyet, szá- Montevideóból aztán szemításba véve azt, hogy vá- mélyesen hozta haza a „tenrosunkban ma már egyete- geri herkentyűket- s egyéb men s főiskolán tudományos ritkaságokat szülővárosának, állat- és növényföldrajzi ok- A ládájából exotikus, kitötatás folyik, melyhez e gyúj- mött madarak, pompázó leptemény nélkülözhetetlen keszárnyak, egy óriás gyík, szemléltető anyagot szolgál- emberevő cápa állkapocs, tentat). geri sünök, csillagok, csigák, Kiemelkedik a gyújte- kagylók, csodálatosan szép ményből Feichtinger Sándor ametiszt kristályok stb. tömeesztergomi főorvos négyezer ge került elő. Jól esett ez a darabból álló növénykollek- küldemény akkór, mert már ciója. 1879-ben, amikor a kezdtünk elszokni az ilyen Tisza romokba temette Sze- gyarapodási történésektől, gedet. Somogyi Károly esz- _ f tergomi kanonok 43 ezer kö- od múzeum,,, nagy Péteie tetes gyűjteményével megalapozta a Somogyi Könyv- Szerencsére van a múzeum tárat. Példája búzdíthatta nak egy „Nagy Pétere-, akinek Feichtingert, aki 1884-ben fehértói gyűjteményéről már magyar és külföldi növé- kötetrevalót írtak s aki vérnyekből álló nagyértékü beli mecénásunk, ö látja el .gyűjteményét városunknak lőtt madarakkal a „Kis Péajándéközta azzal, hogy a tert- (Keszei P. preparátor) majdan itt felállítandó har- aki az utókort biztosít ja számadik egyetem céljait szol- mukra. Előbbinek jóvoltágalja. .ból került nemrég gyűjleIme!. Esztergom varosa . .. , . . . .. kétszeres szolgálatot tett Sze- menyunkbe egy kitömött saged kultúrájáért... kal> az országban egyedülálló példány, amilyenhez haTCincdet élű- montxqzáfia sonlót Toldi Miklós verheNem lehet figyelmen kí- T-^T" személyösen an" vül hagyni, hogy Feichlin- nakidején ... Sokáig az] ger Sándor azok közé a rit- ásotthalmi gazdasági iskolá-; ka férfiak közé tartozott, ban őrizték, most gyűlte-: akilj „inter arma- is a leg- niénvünk dísze Odakerült: szeretetreméltóbb tudomány „ , 7 odakerult] művelői voltak. Az 1848— Pllllch Kálmán legendás; 49-es szabadságharcban úgy mackója társaságába. Sajnos a csatatéren, mint a hon- kiállítási helyünk nem sok védkorhózban (melyért ké- van ezek számára, de ha vasobb üldözték is) kivette ré- laki szaktekintetből érdekszét a_ nemes küzdelemből, lődik — neki mögmutogatNera lehet meghatódottság juk ... nélkül forgatni növénylapjait (Kriván, Kápolna stb.), SaudcUdáílú titkoddá. melyek példányait karddal az oldalán ásta ki a honvéd- Fejlődik a múzeum gyűjvér áztatta talajból... teménye napjainkban is. Tömörkény, mint múzeum- Homokország, a Fehértó, igazgató, sok gondot fordított meg a Tisza ontja terméa gyűjteményre. Kéziratos szetrajzi kincseit. Hatalmas jegyzeteiből kiderül, hogy szekrényt töltenek meg az alapos preparáló és konzer- ősmaradványok. Marián Miklós komoly munkával herpetologiai gyűjteményt (kétéltűek, hüllők) létesített — a semmiből. E sorok írója pedig a kórókkal, vízipoloskákkal s még sokféle »aprósággal« foglalkozik. Preparátorunk nemrég egy ritka madár, a Sövényházán elejtett flamingó felállításán mesterkedett. Egyedülálló ritkaság ez is, néhány évvel ezelőtt Tápiószecsön láttak ehhez hasonló csavargó példányt. 80 éves múltra tekint viszsza a szegedi múzeum természetrajzi gyűjtőmunkája. 80 éves lenne Móra Ferenc is, ha élne. A kincsesház, melynek elődjével, Tömörkénnyel együtt életét szentelte, megnövekedett a dolgozó magyar nép erejéből. Többé már nem polcokon szomorkodó múmiák kriptája, furcsaságok fiókos katasztere, hanem korszerű kiállításaival — köztük az európai nívójú „Fehértó kiállítás«-sal, di óráméival s rendezett anyagával egyre inkább betölti szemléltető-oktató, rangjához méltó hivatását, mint az ország második természettudományi közgyűjteménye. Dr. Csongor Győző ÉLÖ EMLÉKEK ISiliiiliilfiii! •BHH 4:v-*í • Nyilasy Sándor: Gombaszedők. (A szegedi múzeum képtárában.) m Az első kötet születése J

ózsef Attila szegedi sza a kötet megjelenésének kora ellenére jól ismerte a éveiről nem lehet körülményeire: modern költészetet, szólni anélkül, hogy — Egy alkalommal, úgy — A vita végül is azzal Juhász Gyula nevét ne em- emlékszem, 1921 vagy 22 fejeződött be, hogy átmenlitenénk. ö tette a legtöbbet nyarán, kora délelőtt men- tünk a Kék golyóba. Ez a a fiatal költő érdekében, tem be a szerkesztőségbe, vendéglő arról volt nevezeatyai barátsággal egyengette Koroknay József, a nyomda- tes, hogy ott székeltek a Attila fejlődésének útját. Az tulajdonos, azzal fogadott, szegedi költők, írók, festők, ő támogatásának eredmé- hogy a kezembe nyomott színészek, muzsikusok. Most nyeként jelent meg 1922-ben egy névjegyet. A kártya Ju- is összejött a kompánia. Szegeden József Attila első . hász Gyuláé volt, és a hátul- Attilát ez a társaság azonnal kötete, a Szépség koldusa is. ján valami olyan szöveg állt, megszerette. Kedves, rokonJuhász Gyulának óriási hogy Koroknay vegye párt- szenves egyéniségével mintekintélye volt: természetes, fogásába a „jelen sorok át- denkit, rögtön megnyert raahogy pártfogoltját (a költő adóját-, József Attilát, és a gának. Ez egyébként később tisztelői) támogatták. Első- Szépség koldusa című köte- is mindig így történt. Havasorban a szegedi fataloknak tét, ha az anyagi lehetőségek lahova elmentünk, Attila az a csoportja, amely a Szín- megengedik, adja ki. Korok- kedves, szeretetreméltóságáház és Társaság című folyó- nay József Attila kötetének val tíz percen belül az egész irat körül alakult ki. Nem kéziratát is átadta nekem, társaságot meghódította. A kellett több, csakhogy Ju- hogy mint az irodalmi rovat Kék golyó-beli összejövetel hász Gyula javasolja a vezetője, én is mondjak róla aztán azzal végződött, hogy Szépség koldusa kiadását, a véleményt. A füzet vékony- átmentünk Újszegedre. Ott Színház és Társaság fiatal ka volt; benne a versek gon- ugyanis nem volt záróra... gárdája azonnal munkához dosan legépelve. Természe- ormányos István volt fogott. Propagandát csinál- tesen azonnal olvasni kezd- IÁ egyébként József tak, előfizetőket gyűjtöttek, tem. A versek nagyon tet- Attila első kritikusa, sőt később még a nyomdai szettek. Nem szeretek nagy Q J-RTA a Szépség koldusá-ról munkákban is segítettek, szavakat használni, de a az gjgg bírálatot. Ha ma elcsakhogy minél előbb meg- versekből kiáradó melódia- 0ivassuk ezt a Színház ét jelenjen az akkor még Ma- gazdagság és a költő bril- Társaságban megjelent cikkón élő József Attila verses- liáns formaművészete, való- jto^ elámulhatunk, mennyikötete. sággal elbűvölt. Azonnal a re jól látták és mennyire Kormányos István ügyvéd, szerző után érdeklődtem, helyesen értékelték itt Szeaki akkor a Színház és Tár- akit 011 méS sohasem láttam, geden _ és 1923-ban! — saság irodalmi rovatát szer- nem ismertem. József Attila költészetét, köl— Egy óra múlva vissza- tői munkásságának lényegét, jön — felelte Koroknay. A Szépség koldusá-nak . — Ezt a kötetet pedig ki megjelenése után Attila kell adni — mondtam én nemsokára Szegedre költöhatározottam, abban a szi- zött, hogy az egyetemen lárd meggyőződésben, hogy a folytassa tanulmányait. Nékiadással, egy valóban nagy hány hónapig a Kormányosköltő útját egyengetjük. család Takaréktár utca 6 sz. — Koroknay először még alatti lakásában lakott, majd arra hivatkozott, hogy kevés a Brüsszeli körút 23. számú a pénze, nemrég jött haza házban — ahol ma emlékhadifogságból és különben is tábla áll — vett ki egy alrosszul megy az üzlet. Én bérleti szobát, segítséget ígértem, mond- Ebben az időben találkotam, hogy előfizetőket gyűj- zott Attila Berezeli A. Kátünk, propagandát csiná- rollyal is, akit Kormányos lünk, és minden más mun- rendkívül sokra tartott és a kában részt veszünk, ha két fiatal költőt meg akarta kell. így is történt egyéb- ismertetni egymással. Bérként. A kötet szedésekor czeli Temesvárról jött Sze. például a nyomdában, együtt gedre; a két barát eléjement dolgoztam a kéziszedőkke! az állomásra. Kormányos Végül is sikerült megálla- ezzel fogadta a vonatról lépoejnunk a kötet kiadása- lépő Berczelit: ban. — Bemutatom neked a — Tizenegy óra felé való- magyar R,i,mbf"d;t- , „ ban visszajött a szerkesztő- Erre illendőképp kellett ségbe Attila. Alacsony, zö- felelnl; Berezeli így vágta W mök, nagyhajú és kedves magat: szemű, rokonszenves fiú ~ En meg a magyar Goevolt. Azonnal élénk eszme- the vagyok! csere kezdődött köztünk a Trefa volt ez- Persze, modern szimbolista líráról, hofíyne lett volna tréfa- De elsősorban a németekről. At- azert • • • Mlnd a harman natila, ha nem is tudott, nem gyon fiatalok voltak... És is tudhatott mindent, fiatal lássuk csak. *r Berezeli uj könyvében — Kék ég kesztette, így emlékszik viszSíép, lelkei eiillaq&kként... A hírt, a jajt, az átkot, az ég zokogó görcsét, az örült robbanasok ámokfutó zaját hozzák s mindegyre hozzák közelgő messzeségek, s egy horizontra zúdul a végtelen világ. Földrészek fellegekként borulnak kék egünkre; az villámot fitogtat, ez dús esőt ígér ... A vad szó, mint vadászgép nyilall égő szemünkbe, s percenként célbavesz már a háborús veszély. Lásd így vagyunk barátom! félig kioldott bombák szárnyas árnyéka száguld fenyegetőn felénk... a nukleáris bűnök fertőzött légkörében halálra így ítélnék a béke életét! Támaszpontok tolongnak a végzet vonalában megépülnek lobogva a tüzek tornyai... áradj velünk barátom, a tettek tengerével segíts a fékevesztett halált kioltani! Ma nincs időd nyugodni nyugalmas álmok ágyán, s mint egy hasáb fa várni ' míg láng harap beléd; épülj közénk barátom, s szép lelkes csillagokként alkossuk, óvjuk együtt jövőnk naprendszerét! Simái Mihály Ólomkatonák A zöld kis ólomkatonák szétfutottak az éjszakába. Az este egy madárka szállt könnyű testtel a ringó ágra, körülnézett és hirtelen ezüst hangon dalolni kezdett, és megborzongtak kezemen árnyékai a leveleknek. Az utcán szétcsordult a dal, a percek hosszú lábon jártak, s a fény csöpp zászlócskáival integetett az éjszakának. •A bokrok álmai alpi az elvirágzott könnyű csendben egy kis csapat kigyalogolt: ólomkatonák — zárt menetben. Hát újra előjöttetek agyongörbttve, megdobálva, ti apró ólom emberek rámtalálva az éjszakába', újra itt vagytok, mint mikor gyerek fejjel csatázni jártam, akikkel este annyiszor a padkán háborút csináltam. Az idő átgyúrt engem is, előttem állnak még az évek, ki tudja melyik merre visz, de egyet mégis mondok néktek: én mást akarok játszani — komolyat, jobbat, szebbet ennél, már nem vagyok az, mint voltam a kis ólomseregnél. Az emberek most mást kívánnak — már kezd rájönni a világ: nincs értelme a rombolásnak. Kezd rájönni, hogy nem szabad könnyen bánni a fegyverekkel, s hogy üresek a szép szavak, ha csak beszél, s. nem tesz az ember. A mély csönd már hajnalra várt harmatos volt a füvek álma mikor az ólomkatonák szétfutottak az éjszakába. Gál Sándor ; alatt —, amelyben ezt a ta: lálkozást is említi, József : Attiláról. Ezt írja: „József Attila akkoriban (a találkozás idején) eléggé garabonciás külsejű fiatalember volt. Képe kerek, haja dús, szinte a vállát verte. Volt benne valami Rimbaud-ból, s ezt nem is titkolta. Imponált neki a csavargó költő, 9 valami rokonságot is érezhetett vele, nem egészen jogtalanul-. Berezeli tehát elfogadta Kormányos jellemzését. Attila azonban hosszú haja ellenére sem volt igazán bohém természet. Ellenkezőleg. Feltűnően szolid fiatalember volt. Ez a szolidság egész lényéből sugárzott és bizonyosan része volt abban, hogy mindenütt olyan hamar megkedvelték. A társaságot, igaz, szerette, de ném a mulatozás, hanem a viták kedvéért, bort pedig, szinte alig ivott. F

ejezzük be a róla való megemlékezést Kormányos Jstván egyik régi nyilatkozatának idézésével, amely a Délmagyarország 1947. január 1-i számában jelent meg. — József Attila — mond« ta Kormányos István — »poí litikai magatartása valójái ban Szegeden kezdett kialakulni. Először csak szűkebb baráti körben, de későbo nyíltan is hangoztatta kommunista felfogását és többször kijelentette, hogy meggyőződéses kommunista**. Ökrös László