Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-15 / 191. szám

Szombat. 1939. augusztus 15 8 cApréit'njfík Az Idegenforgalmi Hivatal dallamos olasz beszéddel telt meg a napokban. Két olasz hölgy akarta megér­tetni a hivatal dolgozóival különös kérését. Egy beke­retezett tablóra mutogattak, amelyen Szeged szép középü­leteinek és tájainak fotoi voltak elhelyezve. Nem volt éppen kéznél olasz tolmács, hát azt gondolták a vepdég­fogadok, hogy az olasz turis­ták képeslapok iránt érdek­lödnek. Mutattak is néhá­nyat, s azután újabbakat kaplak a mar meglévőkhöz. A tabló azonban továbbra is változatlanul érdeklődésük középpontjában maradt, mert akár hogy forgatták a tu­catnyi szegedi képeslapot, olyanokat nem találtak kö­zöttük. Igen. kiderült, hogy szege­di gyűjteményüket azokkal szeretnék kiegészíteni.' De mit lehet tenni, mikor azok szépen keretben sorakoztak, a hivatal falának állandó díszéül. A rövid, de tapintatos magyárazkodást nem ertet­ték meg olasz barátaink, s továbbra is ragaszkodtak eredeti ötletükhöz. A kérést nem is lehetett megtagadni. Olyan lelkese­déssel és olyan vágyakozóan nézték a lapokat, hogy a hi­vatal egyik munkatársa a falhoz lépett,-leemelte a ke­retet ét kibontotta belőle a 18 szegedi felvételt. — Köszönm, köszönöm ... _ próbálgatták magyarul meghálálni az olaszok. Aki ciak jelen volt, min­denki nagy elégedettséggel fogadta ezt a gesztust. Ta­tán a hivatal sem kap majd más fórumról szemrehá­nyást .,. flz időjárás nem befolyásolhatja az előadások számát Mind a 16 előadást megtartják a szabadtérin A csütörtök esti zivatar sok kellemet­lenséget okozott a szabadtéri játékok né­zőközönségének és szereplőgárdájának, s igen sok munkát a műszakiaknak. Az idei játéknaptárban azonban nem tudott lé­nyeges kárt tenni, mert a rendező bizottság gondoskodott ar­ról. hogy az időjárás által megzavart előadásokat más napokon pótolhassák. Így a csütörtökre tervezett előadásra teg­nap este került sor. A jegyeket azoktól a vidékiektől, akik ezen nem tudtak részt venni, visszaváltották és tegnap reggel a szegedi érdeklődők között értékesítettek. A visszaváltásnál azonban nem jelent­keztek tömegesen: mindössze 132 je­gyet kellett a szervező irodának vlsz­szaváltania. Ezekért a szegediek már a kora reggeli órákban sorbaalltak a Kárász utcán. Tegnap a városban többen terjesztet­ték azt a hamis hírt, hogy a vidékiek, a jegy visszaváltása miatt nem tudtak igénybe venni hazautazásnál a vasúti ked­vezményt. Ez nem felel meg a valóságnak mert a jegyeknek a vasút által lebélyeg zett szelvényét a szervező iroda vissza­adta az utasoknak, s így az ide váltott teljes árú menetjeggyel ingyen utazhat­tak vissza lakóhelyükre. A további játéknapokon éppen úgy meg­van az időjárás kellemetlenségeinek ve­szélye, mint eddig, de a közönség megnyugtatására közöljük a szervező irodától szerzett információ alapján, hogy a hátra lévő előadáso­kat mind megtartják. A János vitéz együttese mindaddig együtt marad, amíg a programban előírt elő­adások le nem zajlanak. Reméljük' azon ban, hogy mind a ma esti, mind a hol­napra, vasárnapra tervezett záróelőadás minden időjárási viszontagság nélkül te­lik el. Kacsóh Pongráci JÁNOS VITÉZ Daljáték Petőfi Sándor verses elbeszélése nyomán. 3 felvonásban. Bakonyi Károly szövegét átdolgozta: Karinthy Ferenc. . Versek: Heltai Jenő. Hangszerelte: Kcnessey Jenő Kossuth-díjas, érdemes művész Vezényel: Szalatsy István. Rendező: Szinetár Miklós. Kukorica Jancsi Iluska Bagó, a trombitás A francia király A francia királykisasszony A gonosz mostoha Sard.v János Házy Erzsébet Fodor János Kossuth-díjas, kiváló művész Rajz János Kossuth-díjas művész Gencsi Sári Gobbi Hilda Kossuth-díjas, kiváló müvpsz Strázsamester Szabaciy István A falu csősze Domahidy László Történik: az I. felvonás a falu végén, a II. felvonás a francia király udvarában, a III. felvonás első része az élet tavánál, a második része a falu végén. Közreműködik: a Szegedi Nemzeti Színház ének- és zenekara, és a Szegcdi Zenebarátok Kórusa. Díszlettervező: Sándor Lajos. Jelmeztervező: Márk Tivadar Kossuth-díjas művész Koreográfus: Mezey Károly. Csoport játékmester:. Ormai Miklós. Elutazott Szegedről i az angol nőküldöttség Az Országos Nő tanács meghívására és vendegeiként az Angol Nőegyesület há­rom tagja látogatott el Sze­gedre, ahol Farkas Istvánné, a szegedi nőtanács titkára fogadta őket. Az angot ven­dégek — Freda Grimblen, az ENSZ gyermekvédelmi tanácsadója, a londoni An­gol Nőegyesület tiszteletbe­li titkára; Gladys Jacobn, az Angol Szákszervezeti Tanács alelnöke és Roxane Arnold, jogász — megismerkedtek Szegeddel. Látogatást tettek a Papucsos KTSZ-ben, a Konzervgyárban, a Ruha­gyárban, valamint az újsze­gedi kertészetben. Elismerés­sel szóltak a város szépségé­ről, eleven, lüktető életéről. Az angol vendégek tegnap este elutaztak Budapestre. Értesülésünk szerint hazánk több városában is latogatást tesznek, többek között Esz­tergomban és Miskolcon is. Diák idegenvezetők a nyárról és vendégeinkről „Felejthetetlen számunkra a szocialista barátság ezernyi virága Német pionírok Szegeden A Lipcse melletti Böhlen­ből jöttek húszan: öt fiú és 15 leány. A Dugonics utcai általános iskola úttörői hív­ták meg a német pionírokat, akik nagyon készültek ma­gyarországi utazásukra. Er­ről így szólott Ármin Fucke, a böhleni Ottó Grotewohl választottuk ki — munkájuk jutalmául — a látogatásra. A kijelöléseket megbeszél­tük a csapatvezetőkkel, szü­lőkkel, a gyár vezetőségével és indulás előtt három hétig taborban éltünk, az iskolá­ban, mert a fiatalok külön­böző osztályokból valók és de megérttették egymást a német pionírokkal és rend­kívül meleg barátság szövő­dött köztük. A legőszintébb szeretettel Az ellátásukról az iskola vezetősége gondoskodott: az KÖZÉPISKOLÁS diákok számara keresve sem lehet­ne találni érdekesebb és iz­galmasabb nyári foglalko­zást, mint az idegenvezetés. Bizonyára ezért jelentkezett tavasszal olyan sok ügyes, talpraesett fiú és leány erre a feladatra az Idegenforgal­mi Hivatalnál. Mielőtt mun­kához kezdtek, tartalmas tanfolyamon vettek részt, s ennek során megismerked­tek Szeged műemlékeivel, történelmi múltjával, iro­dalmi hagyományaival, gaz­dasági és szellemi kincsei­vel. Azután, amint megin­dult a kirándulási, ország­járási szezon. egy-egy vi­déki csoport élén járták a várost, hogy megkedveltes­sék Szegedet vendégeivel. A komoly idegenvezetői tevé­kenység azonban csak ez­után, a szabadtéri játékok idején kezdődött. Azok. akik idegen nyelvet beszélnek, többször vezettek városisme­reti sétákon külföldi csopor­tokat. Ezek a szerencsés al­kalmak nemcsak sok kedves ismerőst és jó barátot hoz­tak, hanem lényegesen hoz­zájárultak idegennyelvi is­mereteik bővítéséhez, gya­korlásához is. Ilyen hasznosan töltötte a nyarat Keméndy Angelika, az újszegedi gimnázium tanuló­ja, és Táncos Judit, a Tö­mörkény István Leánygim­názium növendéke is. Né­met, orosz, lengyel és ma­gyar turistákat vezettek el Szeged legnevezetesebb he­lyeire, ezenkívül esténként a Beloiannisz téren teljesítet­tek szolgálatot, mint jegy­szedők. Nyelvtudásuknak itt is "hasznát vették. Mikor nyári élményeikről kérdezzük őket, mindketten azt mondják, nagyon meg­szerették ezt a munkát, s végtelenül őröltek annak, hogv hazai és külföldi ven­dégeinknek egyaránt tet­szett Szeged. Az idegenek kicsit a szegediek számára is "felfedezték? ezt a vá­rost, minden szépségével, s többen úgy tettek; nagyon szeretnének itt élni. A má­sik igen emlékezetes élmé­nyük az volt, hogy a sze­gedi udvariasságra a vendé­gek — ha lehet — még na­gyobb udvariassággal vála­szoltak. A külföldié)* pedig mindig és mindenütt nagy szeretettel barátkoztak a magyarokkal, és feltűnően jól érezték magukat orszá­gunkban. MINT ELMONDOTTÁK, velük szemben is végtele­nül kedvesek voltak mind a magyar, mind a külföldi tu­risták. Sok jó barátot, isme­rőst szereztek az ország és Európa több tájáról. Apró emlékek is visszaidézik en­nek a nyárnak az örömeit. Természetes, hogy ők hason­lóképpen mindenben segítsé­gükre voltak a város ven­dégeinek, különösen a kül­földieknek, s ha kérték, még vásárolni is elkísérték őket. Amilyen rajongva beszél­tek az idegenvezetői hiva­tásról, nem lenne csodála­tos, ha érettségi után ezzel rokom életpályát választaná­nak. A német pionírok táncot Vegyikombinát (a környék legnagyobb üzeme, ahol 14 ezer munkás dolgozik) több mint ezres létszámú iskolá­jának igazgatója, a vendég­csoport vezetője: — Nagyon örültünk a meg­hívásnak. Iskolánk tanulói­nak 95 százaléka pionír és közülük a legjobb tanulókat (Markoviig Tibor felv.) mutatnak be a móravárosi művelődési házban. Lemondtak a „ráadásról" Egy bírálat nyomában Lapunk egyik múlt Jfeti számában szóvá tettük, hogy a Hungária-étteremben esténként játfzó Máday és ifj­Nagy zenekarának egyes műsorszámai messze alatta van­nak a. nyilvános szórakozási helyeken is megkívánt szín­vonalnak. Az -Egy kis nagytakarítás...? kezdetű számu­kat., továbbá az -Optimista opera? című zenés összeállitá­sukat kifogásoltuk, egyrészt bárgyú szövegük, másrészt gyenge zenéjük miatt, elmarasztalva a zenekar, illetve az együttes előadói stílusát is. Cikkünk megjelenése után ismét meghallgattuk az együttest és azt tapasztaltuk, hogy figyelembe vették la­punk kritikai megjegyzését és a színvonalbeli gyengesé­gük miatt bírált számokat mellőzték a műsorból — azaz, lemondtak a »ráadásról?. Műsoruk azóta sokkal ízlésesebb, mert tánczenéjüket és az általuk előadott népszerű tánc­dalokat mindenki szívesen meghallgatja, sót meg is tap­solja. (si) A hehér a lejárt szerep után — Ezután is élni kell valamiből,. a három hét alatt összeszok­tak. Magdaléna Polner ta­nárnő vezetésével énekeket, táncokat tanultak és két hét­tel ezelőtt elindultunk. „Kézzel-lóbbal" Igen, most már két hete itt látják a szegediek váro­sukban a kéknyakkendős né­met úttörőket és a velük való barát kozás ezernyi mozzanatát lehetne megörö­kíteni. Csak néhányat em­lítsünk belőlük: egy szegedi asszony az utcán megállítot­ta a vendégcsoportot. El­mondta — törve a németet —, hogy neki nincs gyere­ke, már többször látta a né­met vendégeket és szeretne nekik kedveskedni: mind­egyiküknek vett egy-egy fagylaltot. Az üzletekben, ahová betértek a német pio­nírok, gyümölcsöt, csokolá­dét ajándékoztak nekik, sze­gedi emlékeket kaptak a Klauzál téri ajándékboltban. Ellátogattak a Szegedi Cipő­gyárba, a Textilművekbe, a Konzervgyárba, a Szalámi­gyárba, több ízben a Tisza­partra, iskolákba és meg­szemlélték Szeged neveze­tességeit. Mondani sem kell, hogy a vendéglátók — a Dugoniscs utcai általános iskola úttö­rői — sokszor kézzel-lábbal, újszegedi, Bérkert utcai is­kolában kaptak helyet az elszállásolásra, bőséges ét­kezést biztosítottak a gye­rekek s'zámára és ebben a nagy munkában különös­képpen jeleskedett Bálint Dezsöné tanárnő — aki az állandó tolmács szerepét is betöltötte —, továbbá dr. Szentgyörgyi Károlyné út­törő-csapatvezető és Benke Zoltánné tanárnő. Most már a kedves ven­dégek rövidesen elutaznak Szegedről, itt-tartózkodásuk­ról ' Magdaléna Polner. a csoport -édesanyja? így nyi­latkozott: — Szép volt, s felejthetet­len lesz számunkra a szocia­lista barátság ezernyi virá­ga. ' Amerre csak jártunk, mindenütt a legőszintébb szeretettel fogadtak bennün­ket és ez nagyon-nagyon megható volt számunkra. Örökre szivünkbe zártuk a szegedi embereket, a kedves úttörőket, akiknek látogatá­sát várjuk a jövő nyárqn. M. T.

Next

/
Thumbnails
Contents