Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-16 / 165. szám

3 Csütörtök. 1959. július 16. Szabadtéri 0 A kórus és a statiszták helytállásáról £ Táncosok és tündérek £ Fővárosi fodrászok és öltöztetők érkeztek % Repülökirándulások a Balatonra Esténként a kíváncsiak serege gyűlik össze a Beloiannisz téri árkádok alatt, hogy ellessék egy-egy érdekes pillanatát a játékok nagy készülődésének. Tegnap és tegnapelőtt este a Hunyadi László próbái folytak, ma este pedig a János vitéz próbáira kerül sor. Mindegyik egy-egy újabb meglepetést tartogat a kíváncsiskodóknak is, de az igazi sürgésforgást az láthatja, aki belülről szemléli a nagyszabású előkészületeket. Kívülre is kihallatszik azonban a kórusokon kívül a rendező hangja is, aki mikrofonon irányítja a próbákat és bizony, ha valami még egyelőre nem eléggé jól megy, újból és újból ismétlésre kéri a kórust, a nagyszámú statisztériát, sőt a szólóénekeseket is. A fáradságot azonban nem sajnálja senki, szívesen ismételnek, hogy az előadásokra minden szépen és jól menjen majd. A próbák és természetesen majd az előadások zökkenőmentességét a szokottnál is nagyobb számú művészeti irányító testület segíti elő. Nem kis dolog egyrészt a hatalmas színpad méretei miatt, másrészt a kórusok és a statisztéria nagy száma miatt e zökkenőmentesség biztosítása. (Közel 200 ember mozgatásáról van szó!) Éppen ezért a rendező instrukcióinak végrehajtását a segédrendezőn kívül négy ügyelő is biztosítja a szokott színházi egy ügyelővel szemben, ezenkívül segédügyelőket, sőt különféle csoportvezetőket is állítottak be, akik mozgatják, irányítják a színrelépő csoportokat. Az egész statisztéria mozgását Kertész Gyula, a Szegedi Nemzeti Színház rendezője irányítja, aki nagy elismeréssel szólt a jórészt munkásszínjátszókból és diákokból álló statisztéria megbízható, áldozatkész helytállásáról. Nem kis fáradságot igényel a minden esti próba, amely — ha az időjárás megengedi — a késő éjszakai órákba nyúlik. Sajnos, éppen tegnap este is a hirtelen kerekedett eső zavarta meg a próbalehetőségeket. Hozzátehetjük, hogy legfeljebb az eső okozhat zavart, mert a meleg lehet akármilyen nagy is, a statiszták a többi szereplőkkel együtt helytállnak. Jellemző például, hogy a vasárnapi szokatlanul nagy kánikulai hőségben délelőtt 9-től este 7-ig — csupán ebédszünettel — a tűző melegben próbáltak a színpadon. Ingujjra, vagy félmeztelenre vetkőztek, vízzel locsolták magukat, de a próbát senki sem hagyta ott. Ilyen lelkesedés nem is hozhat mást, csak sikert... A Hunyadi Lászlóban és a János vitézben is a színházi előadásnál nagyobb szerep vár a táncosokra. Mezey Káról készítette a koreográfiát mindkét előadáshoz és ízléses, szép munkájához számos színházon kívüli táncost is kell igénybevenni. A Hunyadi László palotását ugyanis 32-en táncolják majd, a János vitézben pedig összesen, mintegy 60 táncosra van szükség. Ezért a Szegedi Nemzeti Színház balettkarán kívül fellépnek majd az ÉDOSZ, az Újszegedi Kender- Lenszövő és a Textilművek tánccsoportjának tagjai közül is. Ugyancsak szerepel a János vitézben a két szegedi balettiskola — a városi és a Juhász Gyula Művelődési Otthoné — számos növendéke. Különösen kedvesek lesznek majd a balettiskola apróságai, akik a János vitéz tündérországbeli jelenetében kis tündérkéket elevenítenek meg — bizonyára tündérien. Délelőttönként egyelőre a színházban próbálnak, de a tervek szerint ma estére már a szabadtéren is. Megérkeztek már a Szegedi Nemzeti Színház öltöztetőinek és fodrászainak kiegészítésére a Budapestről segítségül hívott fodrászok és szabók is, összesen 16-an. A játékok ideje alatt 14 fodrász, 20 öltöztető és szabó dolgozik majd, hogy az előadásokon e téren se legyen fennakadás. S ha már a számadatoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy 24 díszletező, 21 világosító, 5 kellékes is tartozik majd a Szegedi Szabadtéri Játékok láthatatlan szereplőihez, ezenkívül 60 főnyi nézőtéri személyzet godoskodik a nézők irányításáról, zavartalan elhelyezkedéséről. A szabadtéri játékokra érkező külföldi vendégek igényének megfelelő kielégítésére érdekes kezdeményezést valósít meg a szegedi Idegenforgalmi Hivatal. Lehetővé teszik a nagy művészi eseményre érkező külföldiek számára, hogy megismerhessék az ország más tájait is, különösen a magyar tenger környékét. Ezért a játékok időtartama alatt minden vasárnap reggel 7 órakor repülőgépet indítanak Szegedről Siófokra, amelyen természetesen bárki részt vehet 150 forintos úti- és ebédköltséggel. A gép a késő délutáni órákban hozza viszsza utasait, akik így kényelmesen megtekinthetik még az előadásokat. Délben tehát még Siófokon ebédelnek, aztán a Balatonban is fürödhetnek vendégeink, este viszont itt ülhetnek a Beloiannisz tér kellemes nézőterén. A magyar ipar négy világrészbe szállít erőműveket és gyár berendezéseket A magyar gépipar exportja jelentősen fejlődik. A szerszámgépgyártás a korábbi 40 típus helyett az idén már nyolcvan különféle gépfajtát tüntet fel cikklistáján. A baráti országokon kívül több nyugati államba, Francia- és Nyugat-Németországba, Angliába, Egyiptomba, Indiába, Irakba, kisebb tételekben pedig Guineába, Ghanába, Etiópiába, Szudánba, Dél-Amerikába és a Délafrikai Köztársaságba is szállítanak magyar gépi berendezéseket. Magyar élelmiszeripari gépeket, konzerv- és paradicsomsűrítő gyárakat, baromfi- és húsfeldolgozó üzemeket, az idén pedig 20 000 és 250 000 kalóriás teljesítmény közötti hűtőberendezéseket is szállítanak külföldre. A komplett létesítmények — közöttük erőművek, malmok — kivitele három év alatt évi 160 millióról csaknem félmilliárd forintra emelkedett. A magyar daruknak külföldön már világhírneve van: a Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország, Egyiptom, Szíria és Brazília kikötőiben is dolgoznak magyar daruk. A lelkiismereti szabadság MINDENKIRE VONATKOZIK A7okhf»7 szólok ez alka" lommal, akikkel immár másfél évtizede vitatkozom a filozófia alapkérdéséről, vagyis arról, hogy melyik az elsődleges: a szellem, vagy az anyag. Én az utóbbit tartom a létezés egyetlen lehetséges alapjának, azonban barátaim és ismerőseim közül többen, akik ezzel nem értenek egyet, meglehetősen ferde szemmel néznek rám. Zokon veszik, hogy nem fogadom el véleményüket! Mint mondották, nem is egyszer, kicsit sajnálnak elrugaszkodásom és -értetlenségem* miatt, mert a végítélet-harsonák megfúvása után nem lesz majd időm megbánni ateista felfogásom. Sőt azt sem tagadták le előttem, hogy ártalmas, ro6sz valakinek tartanak materialista világnézetem miatt, s csak azért állnak szóba velem, mert egyrészt rokoni és baráti szálak kötnek minket öszjsze, másrészt ugyanolyan osztályhelyzetű embernek tartanak, mint amilyenek ők. őszintén mondom, jólesik, hogy nem taszítottak kl eddig maguk közül, s ezt most meg is köszönöm. Nem lenne borzasztóbb annál, mint amikor hazamegyek, vagy ellátogatok az üzembe és régi jó barátaim, tisztelt ismerőseim hátat fordítanának nekem, csupán azért, mert az övékétől eltérő elveket vallok és olykor heves polémia-csatákat vívtunk egymással. Bármennyire szilárd meggyőződésem is, hogy nekem van igazam, azzal igazán nem sokra mennék, ha az emberek elzárkóznának tőlem, önmagam meggyőzésére — úgy vélem — kár lenne már időt pazarolnom, inkább arra van nagy szükségem, hogy mások érveinek meghallgatása és mérlegelése után tökéletesíthessem mondanivalómat, illetve jobban meg tudjak győzni másokat a lenini elvek egyedüli létjogosultságáról. Sokan megkérdezték már tőlem eszmecseréink holtpontra jutásakor, hogy honnan van bátorságom támadni az ő vallásos meggyőződésüket. Ha szabad, emlékeztetnék most arra, hogy én ilyet soha nem tettem, hiszen tudtommal még egyszer sem mondtam senkinek, hogy hagyja abba az imádkozást, vagy a templomba járást, ha kedvét leli benne. Ellenben valóban sokat beszéltem a természettudományos felfedezésekről, a tudományos kutatómunka legújabb eredményeiről, amelyek fényesen igazolják: a világot mindenütt maradék nélkül kitölti az a ma már körülbelül 98—100 felfedezett elem, amit egyszóval anyagnak szokás nevezni. Ez az anyag található a földre hullott meteorokban, s amint ezt a szovjet szputnyikok és rakéták műszerei tanúsítják, több százezer kilométerre a kozmoszban is. Ami azt jelenti, hogy az anyag foglal el és tölt ki mindent a végtelen természetben, és — hogy úgy mondjuk — nincs egy atommagnyi hely semmiféle szellemi szubsztancia, köznapi nyelven szólva isten számára. Joqom van ezekr61. .a a T nagyszerű es felemelő tényekről beszélni? Nézetem szerint legalább annyira, mint azoknak, akik teljesen szabadon, senki által nem korlátozva, unosuntalan azt a képtelenséget ismételgetik, hogy félni kel' az istent, amit soha senki, sehol nem látott és érzékelt, s állítólag mégis csak egy szavába került, máris megteremtődött a világ így, ahogy van, a maga bonyolultságában. Mondom, ha a hívőknek szabad ezt a dogmát terjeszteni, akkor nekem miért ne volna szabad a tényekkel, adatokkal alátámasztott igazságot propagálni. Valamikor — tudom — tűzre vetettek volna ezért az inkvizítorok, sőt még 20 évvel ezelőtt is börtönbe küldtek, vagy bitóra húztax volna a lelkiismereti szabadság porkolábjai. De — hála a szovjet hadseregnek — 1944-ben én is emberré nőhettem, s nem kellett többé bújni és titokban nyilvánítani a véleményem. A kommunista párt uralkodó világnézetté emelte a marxizmus —leninizmust, s bár ideológiai ellenfele mindenfajta papi maszlagnak, őszintén tiszteletben tartja az állampolgárok vallásos meggyőződését. Azt hiszem, senki nem tapasztalta hazánkban ennek az ellenkezőjét. Csak természetes viszont, hogy a kommunistáktól elvárja az egyetlen tudományos világnézet, a marxizmus terjesztését, népszerűsítését. Ugye mennyire nevetséges lenne ma valaki, ha eszébe jutna feljelentgetni, vagy hatóságilag üldöztetni a vallásos embereket! Szinte magától értetődőnek veszi mindenki, hogy nálunk lelkiismereti szabadság van, nem érheti bántódás azért, ha hisz isten létezésében. Pedig nem is olyan régen, a felszabadulás előtt más volt a helyzet. Nemcsak az ateistákat üldözte a hivatalos hatalom, hanem a szombatistákat és a többi hozzájuk hasonló szekta és felekezet tagjait is. Hol volt abban az időben akár a legcsekélyebb lelkiismereti szabadság is? Bizony, el kellett űzni az urakat ahhoz, hogy hazánkban is félelem nélkül élhessen bármilyen elvet, vagy nézetet valló ember, feltéve, ha nem árt a társadalomnak, a néphatalomnak és tiszteletben tartja a proletárdiktatúra törvényeit. Nem vádolhat senki elfogultsággal, dogmatizmussal, amíg harag nélkül tűröm istenfélő embertársaim sokszor sértegetésnek is beillő meggyőzési módszereit. S történjék bármi, ezután sem teszem meg senkinek azt a szívességet, hogy türelmetlen legyek, vagy felülkerekedjék bennem valamiféle harag, akár a leglehetetlenebb dolgok hallatára is. Én vitatkozni altarok és meggyőzni, nem pedig belefojtani a szót -ellenfeleimbe*, de ugyanakkor azt kérem, sőt ha szükséges, követelem is, hogy ők se terrorizáljanak engem, mert úgysem vagyok hajlandó feladni álláspontomat. Nem panaszképpen említem, de a két és fél évvel ezelőtti ellenforradalom napjaiban nem tapasztaltam valami nagy türelmet a materialista meggyőződésű emberek iránt, sőt az én vitapartnereim között voltak, akik imigyen förmedtek akkor rám: ezután itt nem lesz kommunista agitáció. Nem, én nem tudnám azt mondani most ezeknek az embereknek, hogy -ezután itt nem lesz templomba járás*, jóllehet, ha alaposan megnézzük, ez az általános tudatfejlődés szempontjából valamivel talán hasznosabb cselekedet lenne. • Gorkijtól tudom — egy milliomos szavait idézte —, hogy: -a vallás olyan, mint a gépolaj, minél kiadósabban olajozzák vele az élet gépezetét, annál kevésbé súrlódnak az alkatrészek, annál könnyebb dolga van a gépésznek*. Ez egy tőkés életfilozófiája. Egészen érthető, hogy a kapitalista társadalom gépezetére oly jó hatással bíró olajhoz hasonlítja a vallást, amelynek fő feladata mindig az volt a történelem folyamán: csillapítani és a túlvilági boldogsággal kecsegtetni a kizsákmányolt dolgozót, a korgó gyomrú munkanélkülit. Nálunk azonban nincsenek többé tőkések. A munkásosztály kezében van a hatalom, amely munkásosztály megtanulta, hogy a szocializmus, a kommunizmus az egyetlen mennyország, amelyet saját maga valósít meg, saját maga számára. És ennek megfelelően — Gorkij milliomosával ellentétben — a munkásosztály úgv nyilatkozik a vallásról: kábítószer, amely elveszi a nép tisztánlátását. Mindezt saját lelkiisívimuezi mereti szabad_ ságom védelmében mondtam el azoknak, akikkel vitatkozni szoktam az élet dolgairól, s akik ezt még manapság is rossz néven veszik tőlem. N. I. Gyors ütemben haladnak a Szegedi Szabadtéri Játékok előkészületei. Egymásután érkeznek meg az előadások szereplői, délelőtt és délután folynak A próbák. A díszletfestők, dacolva a rekkenő meleggel, a szebbnélszebb díszleteket készítik. Természetesen a valóságos színpadkép díszleteinek készítését megelőzi a díszlettervezők által elkészített díszletrajzok és színpadkép-makettek megvitatása és tökéletesítése. Ezek a makettek kicsiben tökéletes másai az elkészítendő nagy színpadképeknek. Első képünkön: A. F. Lusin, a Moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház díszlettervezője (a kép jobb oldalán) a Sztanyiszlavszkij Színház balett-együttese által bemutatandó, s nagy érdeklődéssel várt Esmeralda című balett díszletczési problémáiról beszélget Bakó Józseffel, a sza(Lietam ann Béla felvételei) badtéri játékok szcenikai vezetőjével. -Tolmácsuk* az Esmeralda színpadkép-makettje. Második képünkön Sándor Lajos szegedi festőművész, a János vitéz díszleteinek tervezője az első felvonás színpadkép-makettjének társaságában. Nincs szükségük beszédre, ők ketten, az alkotó és az alkotás, szavak nélkül is megértik egymást. S a néző? Gyönyörködik majd a színpompás, -mesebeli* díszletekben is.