Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

3 Vasárnap, 1959. július 12. Milyen pályát választana, ha újra kezdhetné az életet? Alig tanul meg beszélni az emberpalánta, máris az iránt faggatják a kíváncsi felnőttek: "Mi leszel, ha megnősz?* Mi most éppen ellenkezőleg, nem kisgyermekeknek, haném idősebb, több éve, sőt évtizede pályát, szakmát választott munkáse'mbereknek tesszük feJ a nagy kérdést: milyen pályát választana, ha újra kezdhetné az életét? A kőműves televíziót szerelne — Harminckét éve vagyok kőműves — válaszol elsőnek kérdésünkre Ábrahám Lajos, a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója. Ebből következtethetnek, hogy nem frázis nálam, ha azt mondom, szeretem a szakmám. Nem hagytam én el a kőművességet akkor sem, amikor egy évben háromnégy hónapot dolgozhattam. Méghozzá milyen nehéz körülmények között. Akkor segítettek a korszerű berendezések, gépek, mint ahogy most segítenek. Mégis, ha újra pólyaválasztás előtt álló fiatal lennék, a jelenlegi adottságok mellett a híradástechnikához pártolnék, televíziót, rádiót szeretnék szerelni, építeni. Bár tudom, hogy az építőiparnak is nagy jövője van, hiszen a filmhíradóban, s a különböző szakmai folyóiratokban láttam, olvastam eleget az építőipar fejlődéséről, a teljesen gépesített s elóregyártott elemekkel Fizetésem se rossz, 1600— 1800 forint között mozog. De azért, ha most választhatnék pályát, elsősorban tovább tanulnék, mondjuk, vlllamoslpart technikumban, vagy gimnáziumban érettségiznék, s utána villany-, vagy rádiószerelő lennék, járnám a falvakat, munkatársaimmal együtt elvinnénk a fényt sok-sok faluba. No, de elég az ábrándokból, most már jól van így, ahogy van, nagyon jól érzem magam a Bútorgyárban, szeretem a szakmámat, s csak néha szoktam elábrándozni, amikor látom, hogy a mai fiatalok előtt mennyi lehetőség van. Ismét varrónő lennék Bozóki Györgyné szeptemberben lesz 55 éves. A kérdésre így válaszol: ismét varrónő lennék. Jó lenne még sokáig dolgozni és nem nyugdíjba menni. Bozókiné nem varrodában, vagy iparosnál tanulta meg a szakmáját, hanem otthon először első férje mellett, aki szabi) volt, utána pedig anyósától, aki fehérneművarrónő volt. S akkor is éveken keresztül a napi földmunka után csak este űzhette kedvenc szórakozását, varrhatott, kézimunkázhatott. Közben özvegy lett és másodszor egy ládagyári dolgozóhoz ment férjhez. S a férjen keresztül Bozókiné is megszerette a nagyüzemi termelést. Átadta az államnak, ami kis földje volt, s most már egy évtizede dolgozik mint varrónő a Szegedi Ruhagyárban, Illetve mióta baleset történt vele. eltörte a karját, mint bevizsgáló. — Ha most nyugdíjbavonulás helyett előttem állna ínég az élet — magyarázza —, akkor elsősorban tovább tanulnék. Mert ha varrógő akar ls lenni manapság az ember, úgy jó, ha legalább érettségije van. De hát most már megelégszem azzal, hogy tanult helyettem a fiam, aki mo6t már néhány éve a Szegedi Sebészeti Klinika tanársegédje, „ * Hibák, amelyek jongal bosszantják a lakót Az építőipari vállalat kijavítja as új lakások apróbb hibáinak egy részét örömmel látjuk, milyen gyorsan fejlődik Szeged. Minden új bérházat számon tartunk, s még azt is, mikor lesz a következő átadási határideje. De legjobban talán azok örülnek, akik lakást kapnak ezekben a modern palotákban. Ha a beköltözés napján a riporter végigjárná a lakásokat, mindenütt a legjobbakat mondanák el. De érkezik az első vendég. Megnyomja a villanycsengőt. Néma csend. Ügylé tszik, a modern csengő nem berreg, csupán fényjelzi a vendég érkezését. De a boldog lakók nem figyelik -ezt a jelzést*. Ekkor a türelmetlen vendég hangosan kopog az ajtón, vagy -finoman- — hogy a friss festésben ne okozzon kárt — dörömböl. S most tudják csak meg az új lakók, hogy nem szuperál a villanycsengő, I Párizsi körúton Ez az első apró kellemetlenség. És sajnos, ahogy ismerkedik a lakással, úgy tapasztal itt-ott kisebb-nagyobb hibát. A sok új bérház közül kettőt kerestünk fel és néztük meg, milyen hibát találtak a legkritikusabb bérlők. Vizsgálatunk első állomása: Párizsi körút 46. Ezt a bérházat egy éve adták át. A rendeletek értelmében az építtető, a városi tanács, a kivitelező, ez esetben a Csongrád megyei Építőipari Vállalat felülvizsgálja a lakásokat, meghallgatja a lakók panaszait és ha ezek jogosak, és a kivitelező hibájából fordultak elő, meghatározott időn belül kijavítja. Június közepén tartották meg ebben a házban a -garanciális* felülvizsgálatot. A Csongrád megyei Épir tőipari Vállalat július 15-ig vállalta, hogy kijavítja a hibákat. Mik ezek? Rosszal záródnak az ablakok A legtöbb lakásban nem zárt jól az ajtó, az ablak, de legtöbb volt a panasz az erkélyajtókra. A vállalat tartja ígéretét. Az elmúlt hélon valamennyi asztalosmunkát elvégzett a házban. Ezenkívül a festési hibákat is megjavítják. Elég sok lakásban találtak úgynevezett -mészkukac* által okozott kisebbnagyobb rongálást. A mosókonyhában is rendet teremtenek. Eddig ugyanis a víg mindenfelé folyt, csak a lefolyóba nem. Megjavítják a lejtését. Kicserélik a vászonredónyök rugóit. Megjavítják a kályhabekötést is. A lépcsőházban ezután ki lehet majd nyitni az ablakot, hiszen jó lesz az ablakok kitámasztója. Ezek az egyszerűbb hibák. De vajon tudja-e az Építőipari Vállalat teljesíteni ígéretét az ötödik szekcióban. Itt ugyanis az első, a második és a harmadik készült házépítésekről. No, de ha . eddig kitartottam, most már nem leszek hűtlen a szakmához, s egyetlen vágyam, liogy amíg nyugdíjba nem megyek, minél több családi otthon felépítésénél segíthessek. Aztán a fiam majd kedve szerint választhat szakmát, ha van hozzá érzéke és jól fog tanulni, még televíziószerelő is lehet, Az asztalos világosságot vinne a falvakba — Az apám asztalos volt, s így családi szakma nálunk a bútorasztalosság mondja Molnár Mátyás, a Szegedi Bútorgyár dolgozója. Én még nem vagyok túl idős szakmunkás, 44-ben fejeztem be iskolai tanulmányaimat, a négy polgárit. Családi körülményeim akkor nem engedték, hogy toHarrimari Kazahsztánról •— Kazahsztánban — írja Harriman, a -New York: Times—ben •— számos jelét láttam annak, hogy a Szovjetunió eredményesen oldja meg legfőbb problémáját, az élelmiszerellátást. Ezt elsősorban a szűzföldek megművelése tette lehetővé. 1946-ban Kazahsztán 6 millió lakosú, zord pusztaság volt. Azóta a lakosság száma 50 százalékkal emelkedett. A szűzföldeket felszántották éa dúsan termő búza vidékké változtatták. Harriman ezután részletesen leírja látogatását a Kusz.tanaj-tertileti -ViktorovBzkij* szovhozban. — Mihajlov szovhozigazgató — emlékezik vissza Harriman — elmondotta, hogy az Éhség-sztyeppén 1955 elején verték be a közös gazdaság első karóit Azóta számos lakóház, műhely, egy kórház, bölcsőde épüli, ezen a területen. Szovjet—kínai gazdasági együttműködés Jelenleg Kínában és a Szovjetunióban előkészületek folynak a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötésére — írja Csang Huatung, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségének kereskedelmi tanácsosa a "Vnyesnyaja Torgovlja* (-Külkereskedelem*) című folyóiratban. Csang Hua-tung megemlíti, hogy 1958-ban a két ország közötti áruforgalom 13 százalékkal haladta meg az előző évit Jelentősen bővült a szovjet gépimport, teherautókból csaknem 90-szeresére, traktorokból 39-szere6ére, a fémvágóberendezésekből 4-«zeresére. Ugyanakkor Kínában színesfémekből 4-szer, bőrcipöböl több mint 6-szor, rizsből pedig több mint 2-ezer anynyit exportáltak a Szovjetunióba, mint 1957-ben. vább tanuljak.- Apám nem ragaszkodott ahhoz, hogy én is asztalos legyek. Viszont az akkori Időkben nem volt túl nagy választásom, nem kérdezte meg senki, hogy mihez lenne kedvem, mi is szeretnék lenni. Asztalos tanulónak nagy nehezen felvett egy kis mester, nála is szabadultam, s utána 1950 óta a Szegedi Bútorgyárban dolgozom. Meg vagyok elégedve beosztásommal is, könyvszekrényeket készítünk, szépeket, erőseket. A nagybácsi ^^ Vas Ignácnak — sorra, rendre a ládafiába rakta a pénzt, amit az év végi elszámolások után kézhez kapott a tsz-től. amelynek innen-onnan már hat esztendeje tagja. Azt a forintot is odagyűrte számolatlanul, amit a természetben kapott járandóságok piaci értékesítése után vitt haza. Ezekhez a forintokhoz sose nyúlt éveken ét. Neki meg az anyjának elég volt, ami a háztáji gazdaságból kikerült. Sokszor még az se fogyott el. A ládafia ilyenformán egyre csak telt. Nem várt kiadások sem apasztották, se rokonok, vagy ismerősök kölcsönkérései. Egyedül Vas Ignác bátyjának 16 esztendős Pista fia járt ki a varáéból a házhoz hébe-hóba látogatóba a nagyanyjához. Ilyenkor a gyerek sose ment el üres kézzel, a nagymama mindig tetejezve pakolt meg neki egy kis garabolyt szalonnával, kolbásszal, gyümölccsel —, mikor, hogy. Vas Ignác előtt is kedves volt a fiú, hiszen az ő yéréböl is való volt, elvégre az édestestvére gyereke. A ládafiát azonban sose nyitotta ki előtte. Az az ő külön birodalma. így látta azt annak idején az apjától is. Az se nyitogatta a avarekek előtt a titokzatos ládát, pedig volt úgy, szűkös esztendőben, jégverés, vagy aszály után, hogy egy huncut krajcár se lapult benne. A kulcsot azonban mindig máshova rejtette el az avatatlan szemek elől az öreg Vas. úgv, mint most a fia is. az Ignáe. A Pista gyerek egy idő óta hetenként kétszer-háSZAGA VAN romsxor is elment látogatóba hozzájuk. A nagymama örült az unokánák, mert egész nap maga volt, Vas Ignácot csak estefelé eresztette haza a dologidő. Legutóbb mér vadonatúj kerékpárral járt ki a nagyszülői házba a gyerek, s azzal is eldicsekedett a nagyanyjának, hogy tangóharmonikát kapott az apjától, és igazi tábori sátrat ; s vertek barátaival odahaza a ház udvarán. — Álljon csak a lencse elé nagymama, hadd kapom le! — mondta egyszer Pista, kezében egy vadonatúj fényképezőgéppel. -Ej, ezek a gyerekek!* — csapta ö»zsze a kezét meglepetve a nagymama, s ráncos arcával ránevetett ez unokára, aki abban a pillanatban kattintott a gépen. — Kész, majd kihozom holnap a képet — búcsúzott a fiú, s azzal visszakarikázott a Városba. Pista azonban ^ ki i« másnap, se utána. Még akkor nap délután bevette magát az udvarban épített sátorba, amely alatt valóságos kazamatát ásott egy kis ládának. Abba rakta kincseit — lakatot, bicskát, s az első szerelmeslevelet: is. Egész délután a kis láda fölé hajolt nagy buzgalommal, s valamit matatott benne. Később átjöttek a szomszédból a barátai. s füttyentésükre kiugrott a sátorból; A csúfnevén "Nyurga* Laci volt a legjobb barátja, aki szabadon bejárhatott a sátorba akkor is, ha C nem volt odahaza. — Van-e pénzed, Nyurga? — állt gyanakodva a hosszú fiú elé Pista, majd így folytatta: — Gyere, kirándulunk egy-két napra Pestre. — Nincs pénzem 111 azaz nincs elég — válaszolt Laci. — Nem baj, majd a többit pótolom én. Eredj, hozd át, jó? — Most mindjárt? — Most persze. Na, lódulj !j Jó 10 perc múlva heves szemrehányás szűrődött kl a sátorból. Pista az orra elé tartott két darab százforintost, s egyre szagolgatta. majd dühösen felkiáltott: — Dohos 1 Érzed, hogy dohőa, te piszok? Éz az én pénzem! —: mondta és odalökte a Laci orra alá ls a pénzt, hogv szagolja meg. — És a többi? A többi hol van? — kérdezte vádolva Pista, de a. felelet egyre késett, mert szétnyílt a aétnrlatvajté és beszélt e«v férfihang: —• Gyertek ki, gyerekek! A folytatás a jJ2Í" Ifjúságvédelmi osztályán vallott le. A szobában szabályos kiállítás volt a nagybácsi, a Vas Ignác ládafiás pénzéből vásárolt holmikból: két új kerékpár, négyezer forintos tangóharmonika, négy darab komoly értékű karóra, fényképezőgép, sátorlapok, szájharmonikák és a többi, A fiúk szülei magukba szállva tűnődtek, mert annak idején elhitték a meséket, miszerint a gyerekekpek a nagyszülők vásárolták a kerékpárt, az órát, a harmonikát. A nagyszülők viszont úgy tudták, hogy a szülők vásárolták a drága használati tárgyakat a gyerekeknek. A tűnődésnek kzonban •"égeszakadt, mert az összeadások kimutatták, hogy Pista 16 ezer forintot lopott el apródonként nagybátyja ládafiából, Pista sátortetős kazamatájából viszont közel 5 ezer forintot csent el az elásott kis ládából a -Nyurga* Laci. S Vas Ignác — aki az utóbbi években csak olvasatlanul gyűrte zsebre a pénzt az év végi elszámolások és a piacok után. majd ugyancsak olvasatlanul rakta bele a ládafiába —, most már számolt. A gyerekeknél talált holmikat ugyanis odaadták neki kárpótlásul, elvégre az ő pénze bánja a szülők felelőtlenségét, amely gyanútlanul megtűrte, hogy 15—16 éves gyerekek nap mint nap új értékeket vigyenek haza mint ajándékokat. S hogy Vas Ignác szakít-e a régi "tradícióval*, mármint azzal, hogy biztosabb a pénzt a ládafiában tartani, mint a takarékban, ahol kamatozik is, azt nem tudom. De hogy erősen elgondolkodott felette, s végül is jobb belátásra késztetik a tények, -*- az bizonyos. Lődl Ferenc emelet hármas számú lakásaiban időszakosan nem lehet fűteni. Ennek okát ki kell vizsgálni, a hibát ki kell javítani a határidőig. Ez már nehezebb ügy lecz. A parketta hibája Szándékosan végére hagytuk. a "nagyágyút*. Hira ment a városban, az illetékeseket is sokat foglalkoztatja, de természetesen legjobban a bérlőket bosszantja: a szúval fertőzött parkett. Néhány liótuippal ezelőtt jelentkezett ez a probléma. A lakás átadásakor ugyanis nem látták, s nem is láthatták az átvevők, liogy a lakások nagy neszében a parkett szúval fertőzött. Ez csak később, használat után, tavasszal jelentkezett. A lakók panasszal fordultak a házigazdához, az Ingatlankezelő Vállalathoz a parkett miatt. A vállalat jelentette ezt a városi tana a tervosztályának. A tervosztály mit tehetett, tovább jelentette a bajt a kivitelező vállalatnak. A felsorolt "illetékesekből- bizottság alakult, megvizsgálták, valóban szúval fertőzött-e a házakban a parkett? Sajnos, a kérdésre igennel kell válaszolni. Most már a kérdés az: ki a felelős a kárért Dttnl a bizottság A Csongrád megyei Építőipari Vállalat a Faipari Kutató Intézet szakembereivel vizsgáltatja meg a parkettet, s majd július 15-én, a döntőbizottság hoz határozatot arról, hogy ki fizeti meg a 116 ezer forintos kárt. Míg az akta körbejár, addig a lakók joggal méltatlankodnak, hiszen a padlóból az ő bútoraikra is átterjed a szú, s tönkre teszi azt. A. bérlők ugyan védekeznek ellene »tűzzel-vassal-, de nem sok erédmónynyel. Reméljük a döntőbizottság rövidesen ítéletet hoz, s kicserélik a fertőzött padlót A másik ház: Attila utca 22. Itt már csak a nagyobb hibákat említjük meg. A szú ebben a házban is jelentkezett A tervosztály június 9-én levélben értesítette a Csongrád megyei Építőipari Vállalatot, hogy legkésőbb június 15-ig jelentse, mikor tudja megszüntetni a hiányosságot. — Ekkor még csak a Lédére rlakásról volt szó. I további gondok — Az Építőipari Vállalat, a mai napig nem jelentkezett válasszal. Azóta már újabb lakásokban garázdálkodik a féreg. A 27 lakásból több mint fele lett birtoka a szúnak. E házban még nagyobb gondot okoz néhány lakás fűtése. Ebben az ügyben is járt itt bizottság, s keresik az orvoslást. Az Építőipari Vállalat szakszerű magyarázatát adta, miért füstöl tiéhány lakásban a kályha, s miért jön ki több füst a kályha ajtaján, mint a kéményben. Kéménymagasttót javasoltak. A KIK ezt nem csinálja meg, véleményük szerint ez tervezési hiba. A tervosztály most a Szegedi Tervező Vállalathoz fordult, hogy vizsgálja meg, valóban tervezési hibe-e? A levelet június 24-én küldték el, a Tervező Vállalat még nem válaszolt, de reméljük — s főleg a lakók —, hogy a fütésl idényig eldöntik, kicsinálja meg a kéménymagasítót.