Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-12 / 162. szám

Vasárnap. 1050. július 12. 4 iiiinniiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu üiiiiuiiiuiiiwiiuiiiiiiiiiuiiiiniiiiiiiiiiiiii^ (VilLámiíiteffiL — szegedi szobrokkal Először Dankó Pista, a nagy szegedi zenész szobrával találkoztam. Szomorúan, lehajtott fővel áll ott a Sztálin sétány és a Dózsa György utea sarkán, keze csüggedten tartja a márványhegedüt. — Szeretném... — kezdtem, de szavamba vágott: — Látom, újságíró. Ha az, akkor írja meg, hogy valaki újra letörte a hegedűm nyakát. Hát hogy álljak én most az emberek szeme elé. Egv zenész, törött hegedűvel... — Jó, jó — kldltofták a Kúltúrpalota lépceójétől karban a pörög bölcsek üldögélő szobrai — te csak a hegedűd nyakát vesztelted el. De mi elvesztettük a balkarunkat, orcánk immár fölismerhetetlenné torzult s ujjaink hegyéből nem a vér serken ki, hanem rozsdás, éktelen vasak... Ülünk, ülünk és nem törődik velünk senki... — Nyugodjanak meg. Szóváteszem a panaszukat — búcsúztam tőlük. — De akkor tessék ám szóvátenni a miénket ls — fogadtak már messziről Vásárhelyi Pál, Tisza Lajos és Deák Ferenc szobrai. — Ha már az úrnak ilyen bolond ötlete támadt, hogy szobrokat interjuvolgat, hallgassa meg a mi sérelmünket «... — Itt van lenn, balra — Kezdte Tisza Lajos — ez a derék kubikos. Doloozni akarna, de nem tud, csak nézi a többieket. Adják vissza neki az elvesztett jobbkarjátI S aztán a mi nagy bajunk ...Ha már a csókák ellen nem tudunk mtt tenni, legalább mosdatnának meg minket néha... Ne álljunk így, világ csúfjára! Külföldön is fürdetik a szobrokat ott, ahol sok a madár... Jól is esne egy kis fürdés a kánikulában... — Igen, a csókák — mondta rezignált, bölcs mosollyal Deák Ferenc, s aztán igazi diplomata módján gyorsan másról kezdett beszélni... — Még szerencse, hogy jó széles karimájú kalpagom van — szólt a jóhumorú Vásárhelyi _ Pál —, de hát egy szobor sem vehet minden- B nap új kalpagot magá- I nak... — Igen, igen szóvá- = tesszük, mindent szóváteszünk — búcsúztam sietősen, mert máris túlléptem a villáminterjú kötelező kereteit. Szerencsére, útban hazafeli, több szoborral már nem találkoztam... * Ez az újságíró sültbolond — csapja le méltatlankodva az újságot a kedves olvasó e cikk elolvasása után. Pedig hát van ennek a kitalált riportnak más tanulsága is.. > P. — A z Ur, pedig már több százmillió éve foglalkozott stí• • • z lusproblémakkal, mikor végre úgy érezte, hogy megtalálta az egyéni hangját. Megalkotta tehát életművét, megteremtette a világot. Művével tökéletesen meg volt elégedve (mint az alkotók általában) és már éppen el akart menni a mennyországba vikendeznl, mikor Lucifer figyelmeztette, hogy valamit kifelejtett. Ugyan, mit? Kérdezte gondterhelten az Ur. A LEKTOR teremtése kotta, első dolga korántsem az volt, hogy a világ teremtését, mint az első beérkezett müvet átnézze. Szó se róla! Először is várt egy évig, mert a lektor úgy van megalkotva, hogy a beküldött műre minimum egy évig rá se nézzen. Mikor pedig letelt a türelmi idő, másfél óra alatt végigfutott az egészen és gépbe, akarom mondani márványköbe diktálta a következőkel: Lektori vélemény. Úristen: A világ teremtése cimü művéről. Érk. Isten tudja mikor, készült a halhatatlanság igényével. I. rész: Fent nevezett mű alapofa új sorsolások után 700 ezer forintot fizettek ki a békekölcsön kötvény tulajdonosoknak Szegeden Nemrég kezdték meg a korábbi héten kisorsolt békekölcsön' kötvények és nyeremények kifizetését. Szegeden az Országos Takarékpénztár Csongrádi fiókjánál, a Mérey utcai körzeti fióknál ÓB az Aradi vértanúk terén lévő betétgyűjtőhelyen, valamint a postahivataloknál összesen 2900 kötvényt váltottak be az első napokban. A második, harmadik és negyedik békekölcsön kötvények sorsolása után, mintegy hétszázezer forintot fizettek ki a szegedieknek, részben nyeremény, részben kölcsönvlsszafizetés címén. Eddig egy huszonötezres, két tízezres és öt ötezer forintos nyeremény volt a kifizetett összegen "belül. A lektort, Uram. Mert lektor nélkül a mű semmi, egy szubjektív vacak. — Deltát mi az a lektor tulajdonképpen és mi a feladata? — kérdezte az Ur angyali türelemmel (az angyali türelme onnan volt, hogy még nem tudta, mi az a lektor). — A lektor keresi meg a kiadandó műben a hibákat, melyeket aztán ki kell javítani. Szóval: ö lektorál. — felelte ördögi mosollyal Lucifer. Mert olyan műre, amelyet nem lektoráltak, nem ad engedélyt a kiadói főigazgatóság. Különben is a lektor úgy kell, mint egy falai kenyér. Mert teremtettél Uram kákát, de ki fog azon csomót keresni? Gondos aprólékossággal mekalkottad a szőrszálakat, de ki fogja azokat hasogatni? — Az ördögbe is, álmélkodott az Ur. erre nem is gondoltam. De hát már letelt a hat nap munkaidő. Mit csináljunk? — Nem baj, én elkészítem túlórában, készségeskedett Lucifer. — Bánja az isten — hagyta rá az Ur. Lucifer pedig megalkotta saját főművét, a lektort. szívós, rendkívül nehéz fejet és csökönyös, akaratos állat formált neki. Kezeit úgy alkotta, hogy azok az ormótlan kritikusi bunkó és az apró feketekávés csésze forgatására egyaránt megfelelőek legyenek. Az epéjét a normálisnál öthatszorosan nagyobbra készítette és tintatartó alakúra képezte ki, hogy a lektor adott esetben a tollát belemárthassa. A szívén hosszú szőröket növesztett és adott neki egy kise> lejtezett rossz májat, meg egy beteg gyomrot, mert a gyomorbajos lektor a müveket tudvalevőleg sokkal kritikusabb siemmel nézi. Ezután ellátta Lucifer a lektort hosszú élettel, hogy sok ideje legyen és éljen az emberi türelem legvégső határáig. A lektornak, mikor Lucifer megalsát. A szerzőnek, habár alkotása bizonyos gyakorlottságot árul el, fogalma sincs például a negatív figura jelentőségéről, egy művészi alkotásban. Ebben a műben egyetlen negatív figura sincs, így az a befejezetlenség benyomását kelti. •uM-lndezek megállapítása mellett ifi a Világ teremtése című alkotásnak alapos és megfontolt átdolgozását javasolom. — Hű, a teremtésit, vakarta a fejét az Ur, csakugyan nincs negatív figura. — Azzal elővette a sodrófát, gyúrt egy jó hosszú kígyót, kirúgta Adámékat a paradicsomból, összeuszitotta a vadállatokat, szóval dlJ* dolgozta az egész müvet. — Most már valamivel jobb, állapította meg a lektor. Csak az baj, hogy még elkendőzi a hibákat, és nem mutatja meg a kivezető utat. Ugyanis Adatnék a paradicsomon kívül még zavartalanabbul szaporodnak és terjesztik a gonoszságot a földön. — Az Ur most már nem szólt semmit (csak Noénak) és küldte a vizözönt. — Ajaj, mondta a lektor, most fel van hígítva az egész. — Megállj az — anyád — gondolta az Ur, a vízözön után az egész műből nem maradt más, csak egy primitív vázlat. De lássuk, ki győzi tovább? san megkonstruált alkotás. A szerző tehetségesnek látszik, határozottan van fantáziája, de... II. rész: De a mű magán viseli annak bélyegét, hogy mindössze Ivat napig készült és hamar munka sose jó. Az ős köd kissé homályosan van megrajzolva, és a Világűr is kissé levegősebb lehetne. A csillagok képe sematikus, az egyik olyan, mint » másik. A hegyek nem elég magasak, a síkságok nem elég alacsonyak, a folyók nem elég folyékonyak. Kevés a műben a jellemformáló erő, például az állatok jellemében. Ugyanis akadnak benne olyan jellemnélküli állatok is, mint a hiéna és a sakál. Az alkotó nemegygszer. kölcsönvett eszközökkel dolgozik (lásd: oldalborda-komplexum) és az egész teremtés-epizódot, mintha már láttam volna valahol. Amellett, hogy a mű szerkezete túl laza (például az égitestek valósággal lógnak a levegőben), külön hibája, hogy a paradicsomi állatok megrajzolásával illuzórikus képet fest és elkendőzi a problémákat. Az első emberpár abszolút tájékozatlansága a világ aktuális kérdéseiben és a vadallatok idillikus barátsága lehetetlenné teszi bármilyen konfliktus klalakitáEs újra megcsinálta az egészet. ... Az első háborúnál az volt a baj, hogy a hibák el vannak túlozva, hogy a mű pesszimista, a békénél meg az, hogy megint nincs konfliktus. Az ókor túl primitív volt, a középkor túl mesterkélt, s az újkor túl merész. Szóval Mába volt mindenható az Ur, hiába volt protekciója, valamennyi átdolgozását visszakapta. A kkor az Uristénnek végképp elfogyott a türelmi és sértődötten visszavonult, eme bölcsességet nyilatkoztató ki: — Ugy látom, ebben az egész alkotásban nem sok áldás van, mert egy kritikusnak a szaja ize szarint alkotni — nem tud az Isten se. 1 • tFülöp Gy) (""PINTÉR—SZABÓ:' ) TUUm utakon (21) Atkáry nem bírt magával. Olyan kejes orom töltötte cl afölött, hogy moet Igazán árthat a népi den^rHcitnak, amilyent 1944. március 19-e, a németek hódító bevonulása óta nem érzett. . Miután Jól lefüggönyözték és bezárták az ablakokat, az iratokat, terveket, térképeket szétterítették a szobában. A parányi fényképezőgépek működésbe léptek. A dokumentáció minden oldaláról két-két felvételt csináltak, mondván, hogy biztoe, ami biztos — Eddig főleg csak a Szabad Európa élt belőlünk..,. Hallgattad? Hétfőn ÍR bemondta azt az anyagot, amit Wagner adott arról, hogy kiket kell kinyírni, mint kommunistákat a vállalatuknál. — Nem hallottam. De azért szoktam hallgatni... Ceak nagyon zavarják, a fene a kezüket, álig lehet érteni valamit az adáaból. , Miután elkészültek a nagy munkával, éjfél felé Darvas Attila elbúcsúzott a kémfőnöktől. Másnap reggel visszavitte az egész anyagot az intézetbe, s már délelőtt az Irattárban volt H tervdokumentáció. Kl sejthette volna, hogy ez az igen fontoe iratcsomó az éjszaka házon kívül volt, s a fényképek rövidesen valamelyik nyugati hírszerző szervezet titkos Irattárába kerülnek ... Atkáry alig várta, hogy Struzzieróval találkozzék. Amikor ösezejöitek. így szólt a sajtóattaséhoz: — Mit kapok, ha agy hadifontosságú város teljes dokumentációs- és térképanyagát adom át naked? — Ne hülyéskedj. Rét év alatt semmi komolyabbat nem szállítottál, majd most fogsz te tervdokumentációkat adni? — H/óval mannylt kapok érte? — Bánom is én. En űgyls annyit fizetek. amennyi van, Márpedig bővan van, ert tudhatod. Százezer! — Kétszáz! — NA JÓ, legyen százötven — alkudott kofa módjára Struzziero Ádalberto. Amerikai gazdái pénzét spórolta meg ezzel... De ő ia meglepődött, amikor Atkáry egymás után előhalászta zsebéből a kis filmtekercseket, s elmagyarázta. mit is rejtenek azok. Gyorsan kikapta a kémfőnök kezéből, táskájába vágta, aztán közölte Atkáryval, hogy néhány napra Bécibe megy, ne kereaae... — De a pénzt feltétlenül elhozd! %, — Ne félj... A kémfőnök vérszemet kapott. Most mér állandóan j azért nógatta beszervezett embereit, hogy csak komoly < anyagot szolgáltassanak. Ö mást nem fizet meg... El-< végre "Nagy ügyről* van szó... össze ls hívta a társaságot, illetve legbensőbb embereit, és megbeszélték, hogy < a jövőben hogyan fognak dolgozni. Itt vetette fel Szegedi azt az ötletet, hogy a fényképezőgépet jobban kel-2 lene hasznosítani. Azt nem lehet megcsinálni, hogy© mondjuk egy gyár előtt megállnak fényképezni. De aztC igen, hogy az ember szépen a kesztyűjébe varrja a! csöppnyi fényképezőgépet, s amikor a lefényképezendő© objektum előtt halad el, kissé megpiszkálja az orrát, < ujját a gyárra, vagy a katonai Intézményekre Irányítja,; s máris kész a csodálatos felvétel.., Ekkor már tizennyolc ilyen parányi, mikrofilmes fény-© képezőgépük volt... Mindenki kapott egyet-egyet, smin-g denk! bele varrta kesztyűje ujjába. Wagner Márton kü-C lönckodni akart, ő egy nagy MHK-jelvényt tűzött ka-fi bátja hajtókájába és amögé építette be a csodálatosan© kicsi fényképezőgépet, miután a lencse nyílásának lyu- < kat fúrt a jelvénybe. Senki nem mondta volna, hogy! az MHK-Jelvény egy fényképezőgépet takar. Egymás-< után fényképezték le a laktanyákat, a belügyi szervek ( épületeit, gyárakat, repülőtereket, a hadsereg harci fel- < szereléseit! 1999. április 4-én azt a feladatot kapták Struzziero-< tói, hogv a katonai díszszemlén helyezkedjenek el a to-' meg leözött, és a kesztyűjükbe beépített fényképezőgépek-, kel az ott elvonuló katonai egységekről, ágyúkról, tan- L kokról, lövegekről készítsenek fénykéneket. Kilencen kap- 2 ták a megbízást, valamennyien két-két fényképezőgépet© varrtak be a kesztyűjükbe. A vállalkozást nagy izgalom fi előzte meg. Harminchat felvétel elkészítéséhez — ügyes- x ség kell, meg nagy a lebukás lehetősége is... Q A felvonuláson Atkáry Arisztid emberei ott ácsorog-© tak a kíváncsiskodók, az érdeklődők tömegében. S ami- x kor egy-egy harci eszköz elvonult előttük, felvételeket© csináltak. A figyelmes szemlélő csak annyit tudott volna© megállapítani, hogy Atkárynak és embereinek folyton g viszket az orra. © Odahaza azután előhívták a felvételeket, átadták At-§ kárynak, Atkáry pedig tovább adta Struzziero Adalber-Ö tónak. © Az Am Modena-Parki lakásban nagy volt az elége-x dettség. Ábrányi egyre komolyabb és komolyabb anyago-Ö kat kapott Magyarországról. Struzziero hűségesen szállí-8 totta a magyar vonatkozású kémanyagot... (Folyt. köv.)S Manolisz Glezoszért Hellasz ege mily szép volt egykoron, Vagy csak úgy tetszik legendák ködén át: Dalban úszott a völgy, fényben a hegyorom, Mikor Spárta éa Athén élte a fénykorát — Az Akropolisz felett most vert izzad a nap, Szabadságot Manolisz Glezosznak! Hellasz ege borússá vált nemrég, A nlmphák földjét fasiszták tapostak, S a fasiszták plakátját bátran letépték, A Göröghont szerető hős antifasiszták — Az Akropolisz felett most vért Izzad a nap, Szabadságot Manolisz Glezosznak! Hellasz felett most elpirul az ég: Készülődnek a monarchofaelszták, Hogy hl ven végrehajtsák a zsoldosok teltét, fis Göröghon nagy fiát gyáván meggyilkolják: Az Akropolisz felett most vért izzad a nnp, Szabadságot Manolisz Glezosznak! Hellasz ege mily szép volt egykoron. Vagy csak úgy tetszik legendák ködén lt: Dalban úszott a völgy, fénybén a begy orom. Mikor Spárta és Athén élte a fénykorát — Az Akropoliszon ragyogjon fel a nap, Szabadsagot Manolisz Glezosznak! Berecz Miklós