Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-31 / 178. szám

Féalek, 10 i». Júliát 31. Szegedi Petófi-legenda •JxÁMUt érvc! ercIStt, IMI JUlliu Sl-és (flnt cl a •»»• gyar uMMIt|!urc erdélyi ftikltMtclOcn, Vegeever h«ra>ék*a rétén yájidar Am Irodalmi Uvutet h»Uttt erre a napra kelten — i eaeit aa évfordulón mcpcmlCkstésai ktaSUUk aa aUkM Iraookat. F rA Petőfi-tér képen, ezen a vadregényes mappán, amelynek kacjkartnpAi vonatai a. csodálatos költőnek földi útját Jelzik Kiskőröstől Fehéregyházéig, nem találjuk ott Szépedét. Petőfi etetette volna látni a tengert, amelynek végtelenségét a magyar puszta képiben . imadia, elvégytt Párizsba, ahol a hagy Forradalom hősei, az 6 lénglelks rokonai villémlgttak és mennydörögtek. Petőfi fölkereste a Kutyakaparőt is a hortobágyi csárdát, de Szegedre, úgy látszik, nem voltkivénesi soha. Legalábbis biftos adat egy sem akad, hogy városunkban megfordult volna. Mikor a nemzeti kormány lt4t. július 3-én Pestről elmenekült is Kossuth Lajosékkel Jókai, Vörösmarty is más irők is Szegedre jöttek, az európai szabadság Utolsó véréba, ahogy art akkor hirdették. Petőfi egyenesen Mssőberénybe indult, a végzett elibe. A telepátiának egy egészen különös példája, hogy egy szegedi lap mér Július 24-én jelenti Petőfi súlyos megsebesülését, egy héttel rejtelmes eltűnése előtt. Pönnmaradt egy apokrif beszéd, amelyet Petőfi állítólag Dugonics András sírjánál tartott a holdfényben, ée ez méganynyira sem hiteles, mint azok a szép és hosszú oréeiók, amelyeket Titue Ltvtus adott .heíplo és Hannibál ajkéra, és amelyekből a kései dia kok római virtust maritensk és szskynddkat fognak. A Sas tshdt nem járt Szegeié« — mint nytr Tömörkény U hsíyesen állapította "ksg egy Petőfi-albumban • • .* Mégis járt volna ? Mindezt Juhász Gyula írta rA kis Petőfi Szegeden* címú írásában, mely ltt3. november IS ÉN jelent meg é VlO anli hasábjain. Nem • a.\zér idexl »« magyar Sasfiók- Petőfi Sgndor egyszürott fia, Zoltánba emiékát. Családi hagyományt la jelentett Zoltán ka szegedi tartózkodása a költő ctámára, U lázén nagyapjánál talált kopxtot, kvártélyt lflW Sálén a nagy PetSfl tragikus sorsú gyermeke: ebben a szobában lakott, amelyben másfái évtizeddel később Juhász Gyula született. "így esett az örök glóriából egy halvány fénysugár az én szegény féjemre is* — vallotta ugyanebben az írásában a szegedi kdltd. De mi lehetett az ez »*P»kr(í* Petőfi-beszéd, amelyre egyik Idézett mondáié utalt? Erre nézve e régi szegedi lapok temetője, a tgompgyi Könyvtár hírlaptára Igazít útba. Itt találtuk meg, a Szegcdi Napló 19M. március 17-1 száméban Petőfi Sándor szegedi útjának legendáját, amelyet valószínűleg Juhász Gyula is olvasott. Kapesándy Imre budapesti zenetanár (akinek — a hitelesség kedvéért — pontos lakáscímét is közli a lap: Vlft., Népszínház u. 34., 2. ajté) Kezelik Józant W-ftS huszár*magy szóbeli emlékezéseit idézi itt Sajnos, nem derül ki e közleményből, hegy Kazalik élt-e még akker, s kinek, mikor, hegyen mendette el mindazt. aráit Kapeséndv (aki talán magyarított nevű loszárstazéttja lehetett?) nevet** elmond Története Ügy kezdődik, hegy i*4ő júliuéabe* Kossuth maiéhoz reftdélté őt. s megbízta azzal, hegy fontos okmányokat gyorsfutár ként vigyen magával a szegedi polgármesterhez 'ős Erdélybe Bem tábornokhoz, utána pedig térjen vissza e kormány székhely érc. Az egykorú vallomás S most adjuk át a szót Kazalik huszárőrnagynak: "Kossuth dolgozószobájából klfévst többen váriak rtém a folyósán, mert tudta mindenki, hogy fontos megbízásaim vannak a kormányzótól. Kérdésekkel ostromoltak. Megmondtam a valót, hogy Szegedre és Erdélybe vé* küldetésem. Erdély hallatára Petőfi, aki szintén ott volt, hozzám fordult és kért, hogy nem jöhetne-e velem, mert 6 tt Bemhez akar utazni. Ezer örömmel, kapva kaptam az ajánlaton. Petőfi tudatta velem, hogy Rózsa Sándor itt van Pss tan és ő nagy segítségünkre lenne- Sándor — Úgymond — mindig szolgálatkész, mert já hazafi. Jött velünk szivessn. Délután öt órakor kitűnő lovaink fölnyergelve, útra készen álltak. Együtt volt a kis csapét, számra vagy harmincén. — Sándor bácsi, mikorieszünk Szegedem — kérdeztük Rózsa Sándort. — Ott leszünk, őrnagy uram, éjféli tizenkét órára. Hanem azt mögmondom a tiszt uraknak előra, hogy jól mögtiljék a nyergét, vagy ha egy kis tár, mag pocsolya, vagy nád lesz az úton, hát nem köll aztán haragudni. Rózsa Sándor magához szólította a vén Vaszelka Imrét. — Imre, kend fogja a ceepatot vezetni. A betyárhajtó úton megyünk, t'gy cezessön kend bennünket, hogy éjféli tizenkettőre Szögödön ló gyünk 1 Mögertötte kend7 — Mög! Efzel megindult a esapat. A vihartól és fáradalomtól edzett lovainkon repültünk, mint e madttr. Sfédltő gyorsasággal száguldoztunk a rusgy alföldi síkságban. Bizony. volt sár, pof sólya, add bőven, de éjféli tizenkettőt Ütött Szeged városházának toronyérája, amikor lovainkról leszálltunk. Petőfivel főisiettem a polgármester fölkeresésére. Megbízatásomat átadtam és Petőfit bemutattam. Petőfi azon kéréssel fordult a polgármesterhez, hogy minefcutána azon szerenesés helyzetben van, hogy itt van Szegeden, el nem mulaszthatja azt a szent kötelességet — a szokatlan idő dacára —, hogy Szeged város nagy szülöttje, ' Dugonics András sírjához el ne zarándokoljon éspedig minél előbb, mert útunk és parancsunk sürgősen Erdélybe siettet. A felsővárosi minoriták templomtornyában éjfél után kettőt ütött az óra, midőn beléptünk a temetőbe. A sírásó elöl, mi utána, a sir felé. A célnál voltunk. Petőfi nagy gonddal körüljárta a sírt és elolvasta a föltratót. — Tehát itt vagyunk — mondotta — és fövegét leemelte. Villámló tekintettel nézett széjjel a temetőben és föltekintett az égre. Alakja megnyúlt, melle kidomborodott. Egész valója átezeUemült. Aztán eseng*, seivsket atjórő hangén ekképp bsspilt: — A mélységből kiélték fel hozzad, naov Isten, én, a népszabadság dalnoka, tokints le ártta nemzetemre, amely annyit szenvedett e múltban, jelenben. Irgalmazz, nagy Isten, agya nemzetemnek. Itt könyörgöm, e szent sírnál, melynek lakója igaz szolgád volt. Gondolat ban lerohanok a sirbo és megcsókolom a hideg csontokét, mert 6, c nagy úttörő, a nagy apostol ott könyörög csillagos trónusodnál elárvult nemzete szent ügyeiért. Imádkozz értünk ott, te nagy ébrenalvó. Nagy voltál ét nagy leszel mindaddig, míg magyar lcsz!..y Megbűvölve álltunk ott, e rendkívüli jelenet hatása alatt Még azok a rideg szívű futőbetyórok is törülgették könnyeiket és kérésziét hánytak magukra. Mintha esek a földi Istent hallották ve Ina. Zajtalanul távoztunk a temetőből. lovaink mér magabrekolva, főinyergelve kőszén álltak. Szívélyes búcsút vettünk a szegediektől, a tápai rétnél átúsztattunk ás gyors irammal haladtunk Erdély kies bércei felé...* A legendák világéból Eddig tart az egykorú vallomás. Vajon Igaz lehat-e? Azt hisszük. Juhász Gyulának volt igaza: költészet ez, nem történelem. Hatvany Lajco öt vaskos kötetbe gyűjtötte össze a Petőfi életére vonatkozó kortársi emlékezéseket A most idézett nincs benne, de nem is ott a helye. Egy méaák Petőfikutató, Dtsnes András egy egészen más jellegű gyűjteményt adott át néhány éve a nemzeti közvéleménynek: e Petőfiről szóló legendák gyűjteményit. Mert nemcsak a valóság, de a valóságnak a népi észjárás által átköltött képe ls igen jellemző mind a valóság mélyebb, benaóbb lényege, mind hatása, mind a nép megismerése szempontjából Ekként igen érdekes, hogy a magyar nép rtüt'hUz nagy költőjéről, milyennek látta, képaelip alakját, jellemét, tetteit, sorsát. Folklór ez mér, de amint a magyar népköuteethen nagyon jellemzően él Dótaa, Rákóczi, Kossuth képe, úgy igen jellemző Petőit folklórbell alakja ls. A szegedi Petőfi-legenda ezt a Petófi-portrét, -a legendák Petőfijénekr arcképét gazdagítja érdekéi, új színnel. Tctőfí telke Seépen aa él epak, Kl negyei KI másén És as életei, Mint tépett rongyét Babja el, ha kell. De amíg megvan, Mindig énekel. Be Te szerettél. Büszke és szabad Önmagad adtad, Begy egész maradj! Dal relt a lelked. Önfeláldozás, Hajnali harangszó. Férfié Momáa. réttől. Hogy e bút világ Nem látott még Ily tAngolé csodát. Szivárvány voltál Ég éa MM között. Beléd költözött. Nagyon Tépett Hittél mezeimet,' Férfi elveket, Szabadságot, mely Képes öaaeefegal Testvért kémei Minőm nemzetet. Beent fáklya véltéi. NÉPÉRT Hitedet vallja Mlad e fölöseivé, * amit » köitö Céékrál énekel, lelked lebhap <*. I Zsadányi Nagy Árpád Sióvá Mostanában nem ritka jeli* eég Szegeden, hogy némelyik vendéglőben, kiváltképp az italboltokban, "szőrös« cigarettákat szolgálnak ki. A népszerű Kossuth- is Terv-dobozokban közönséges, zöld penésztől összeragadt cigaretták találhatók. Ilyen, rosszul raktározott, megromlott árut legalábbis nem illik forgalomba hozni. A kereskedelmi szabályok előírják, hogy húskészítményeket vékony zeirpapírban kell a vevőnek kiadni. Ezt a rendelkezést áltálában ttosfelUe és be ts tartják a kereskedők. Találkozunk azonban mág mindig vastag papírral a kiszolgálóénál. Így például az EUlnusztrkukereskedslmi Vállalat r-és számú, Széchenyi téri árudéjában tegnap vastag, fehér csomagolópapírban adták él a szalámit, a kolbászt és egyéb húsféleségeket. Ez enyhén szólva a vevők becsapása. Űj fővárosi színház As ellenforradalom előtt kezdték meg az épttkeséet a budapesti Lenin köréten, hogy kor*seré. a -könnyű mázsát- szolgáló színhazat építsenek feL Az ellenforradalmi kártevés megzavarta ezt a munkát ts, de ma már megkapó képet nyújt a modern színházépület, amelynek jelenleg belső mnnkalatal folynak. A Fővárosi Vidám Színház előrelát hatóan az őszi új szezonban már megnyitja kapuit as érdeklődők előtt. A tápai gyékényszövés Cj néprajzi kiállítás a múzeumban A Tisza-parti kulturpalo- jávai. Nemigen isménk a múzeumlátogatók regi bitét látogató szegediek és vi- azonban az emberek vánaága. A kiállítást Dorogi déklek az utóbbi időkben Imre festőművész, gyékénytöbbször' szóvá tették, hogy A GYÉKÉNY ARUK szövőket ábrázoló festménéprajzi kiállttá* hiányzik m KÉSZITBSMODJAT. nyei> Nyilaoi Sándor két tamúzeumból, amely bemutat- pai témájú képe és az egyez ná Szeged éa környéke nép- Ezért arra törekedtünk, hogy munkafolyamatokról készített életének valamely területét, a kiállítás cteő tóméban be- fényképek illusztrálják. KÚT Az észrevétel jogos volt, kü- mutgwuk • gyékény szövés lön csemege, hogy e szabadlönöeen ha ezt le figyelembe előkészületeit, azt a folya- téri játékok idején egyen vesszük, hogy a múzeum matot, hogyan lesz a hosszú, napokon tápai lányok betgen gazdag néprajzi gyűjte- nádhoz hasonló vízi növény- mutatják e gyékényszövés mennyel rendelkezik. Eit » W szövött gyékény Egy módját la. Az érdeklődök hiányt Igyekeztünk pótolni, máalk teremben a tápalak láthatják majd, milyen esőamikor e lebontott régésze- régi ős újabb gyékényké- dálatoz gyorsasággal szövik ti kiállítás helyén mdst a szí Un énjeit mutatjuk be. Itt a tapsiak e háztartásukba szabadtéri játékok idejére faragott 4a festett paraszt- falt takarónál;, piacos ataberendeztük -A Upal gyé- bútorek elhelyezésével egy tyornak kerülő gyékényt. Mnysaövée- című néprajzi kis perasztezobe-entértórt Juhász A utal kiállítást igyekeztünk kialakítani, ami muzeológus Tápénak, ennek a közvetlen Szeged saomszédoégában a Tiszához simuló kis falúnak a gyékényptövé háziipari ma — csaknem azt mondhatnánk — Európa-hlrfl. Németországban, Angliában, Hollandiában hirdetik a tápai gyékény készítmények A FALUBELIEK ÜGYESSÉGET ES SZORGALMAT. Ha a tápai gyékényezövée múltját kutatjuk, nagyon régi időkbe kell vleazanyúlnunk. A gyékényszövésnek ősi, primitív technikáját az e tájon éló ember már e kőkorszakban Ismerte. Az itt letelepült magyarság feltehetően már a honfoglalás óta foglalkozik gyékényszövéasel A török hódoltság Idején a tápaiak már kereskedtek la a gyékénnyeL Jellemző a hagyomány szívósságára — és egyben e tápaiak kitartására, hogy a Tliza-szabaiyozás ée a csárleesapoláo után, amikor a gyékény kipusztult a falu hatarábOl, nem hagytak abba a gyékényszövést. Azóta távoli gj'ékény termő helyeket ts felkeresnek nyersanyagért. A tápai gyekén ykészítményeket itt Szegeden aekan ismerik ée hraxnalják. Modem lakások fürdőszobái-: ban, piesen, strandon, ven-J déglők falán — « legkülófi- J hőzőbb helyekan tataiké-• A rendőr A rend őre, vakítóan. fehér nyári zubbonyban is sapkában ott posztol a Lenin körút és a Kossuth Lajos sugárút sarkán. ilyenkor, délelőtt tíz őrá tájt nagy erre a forgalom. Villamosok jönnek-mennek, autók fékjei csikorognak, a a gyalogosnak ugyan kell vigyáznia, ha épségben akar átjutni az úttesten. Mondom, a Tdló ÓT€ ott áll ez Útkereszteződés adta kis tér közepén és a rendre ügyel. Két karja intésére megáll vagy él indul a villamos vagy az autó, s a kijelölt átkelőnél is az 6 intésit várják a sokszor türelmetlenül topogó gyalogosok. Várják. — de nem mindenki. Mert egy kendős bátyus, bőszoknyás nénike. mintha se autó. se villamos, se rendőr nem lenne a világon, lelép • járdáról és nekivág ügy srácán- n túloldal irányéba. Alig 'másfél méterre tőle rémülten torpan meo egy taxi. Egy motorkerékpáros a* irtoleó pillanatban rántía félre a kormányt. S e nénike Méffv. msgu. nyugodtan, pedtg már masodsfor figyelmezteti a Síp éles honoja. A tárrMn kíváncsié* figyelik. vajon ml lesz most. Akkor t rendőr, meoúnve a sí válást, odalép e nénikéhez. keronfegja és szépen visszakíséri oda, ahonnan elindult. Köz ben állnak az autók és tárnak a gyalogjárók is. A néni kicsit nagyot hallhat, mart a mi hősünk egészen a füléhez hajolva beszél neki. Hogy mit. ezt nem lehet érteni az autók türelmetlen tülleölésétől. — Meg se büntette — állapították meg a szemtanúk közül néhányan enyhe csalódottsággal, mikor vagy ötperces beszélgetés után a rendőr visszatért a posztjára is elindította újra a forgalmat. A sakszoknyájú néni pedig odament az átkelőhöz ét nvsst már türelmesen várta, várta annak a fehérkabátosnak az intését. S amikor intett, akkor is csak úgy lépett ts az ytra, hogy előbb kétszer is odanézett a rendőrre, hogy óz az intés vejon neki is szól-e. Aztán nagy óvatosan, jobbrabalra tekintgetve Igyekezett át A túloldalra. Ott ismét odament a másik átkelőhöz és újra megvárta, hogy a rendőr külön ie intsen neki. Csak úgy indult el Óvatosan, nagyon óvatosan ... (F—f) zunk e tápaiak ktzomunká-