Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-26 / 174. szám

Vasárnap, 1959. július 147. 8 Tiszai homokban Milyen jó játék: egy vödör homok előbb a lábra, hasra, kézre s még tíz-húsz vödör —, a kisfiam topog, betemet, hull a folyóhordalék'í A homok, ez az áldott, jó. meleg 'tiszai homok a vállamra hull, onnan .a kezemre mellemre pereg s én fekszem szótlan, mozdulatlanul. <3 ázom mulat, hogy csak a fejem látszik ki, eltűntem, bolond dolog, hogy most egy percre én azt érezem a szegedi föld végleg megfogott. • A temetőm, igen, így fekszem én tíz, húsz, harminc év múlva szótalan. S hiába hull majd ez a nyári fény, bőröm színén nem csillan az arany. És nem homokba, kemény földbe jut a testem és nem egy gyermekvödör hordja a földet, hol lesz az a zug, hová az évek vihara söpör? Bárcsak itt, ide kéne hullani, hová most, játékból feküdtem én, s kicsapnának a víz hullámai, s megkeresnének a part fövenyén. A jö homok megőrölné a szám, már verset többé ügy sem mondana, kaviccsá görgetné a koponyám • Tisza örök, lassú folyama. És én is homok lennék,- házfalak kötőanyaga, selymes és meleg. Innen vétettem, hát visszafogad megbocsátva az elmúlt éveket. S ha egyszer majd egy késő unokám itt játszik majd s viszi a homokot^ nem is tudja, hogy a lába nyomán valaha holt nagyapja baktatott És azt sem tudja, hogy engem emel, engem szór szét, tiszai homokot a fürdés után csendben elhever, mint most én, futnak a gondolatok. A föld, a homok, minden, ami van, amit úgy hívok: szülőföld, nekem apám, nagyapám húsa volt —, szavam most hozzájuk, az égig emelem. Fekszem, a Tisza nótát duruzsol és homokot szór rám a kisfiam. Behunyom szemem s látom száll á por, hazakerülünk majd mindannyian:.. TAKÁCS TIBOR ÉLÖ EMLÉKEK m E második szülőföld -Csak beszélgetés ez, csön­des és ^meghitt, ngpáldozat után yaló, mikor * belemé­lázva/ a lámpafénybe, egy kicsit szomorúan, de már e%y kicsit beletörődötten em­legetjük azt, aki elment, ám ha koccan az ablak, vára­kozva nézünk oda: hátha ő jött vissza.* Móra Ferenc írta ezeket a szép sorokat Tömörkényről szóló tanul­mánya végére. Azért idéz­zük most, mert mi is hason­ló beszélgetésre hívjuk az olvasót. Költőkről és írók­ról lesz majd szó, azokról, akik már elmentek, itthagy­íak bennünket, a várost, ahol rövidebb-hosszabb ideig éltek és dolgoztak, a népet, amely szerette és szereti őket. De ha el is mentek, emlékük elevenen él. Mű­veik gyönyörködtetnek, ta­nítanak és nevelnek bennün­ket. Gazdagabbá és jobbá leszünk az ö segítségükkel. Az ő élő emlékükről aka­runk most beszélgetni az ol­vasóval; * M ikszáth Kálmánt a nyomorúság ; hajtotta Szegedre. Amikor 1878 nyarán jóformán min­den poggyász nélkül megér­kezett Pestről, beteg volt, szegény és teljesen ismeret­len. Pedig már harminc éves elmúlt, s dolgozott sokfelé, megyei hivatalokban és szerkesztőségekben, írt el­beszéléseket, mégse vitte semmire. írásaira nem fi­gyelt fel senki, neki magá­nak nem jutott eoyéb egy albérleti szoba sivárságánál. Mint fuldokló a szalmaszál­ba, úgy kapaszkodott hát a szegedi barátok meghívásá­ba, és 1878. augusztus else­A jubileumra készült ezüst emlékplakett. KIS KÁTÉ győzelme folytán — megszűnt s a kommunizmusban 6 ls az em­beriség új hajnalát látta. Ekkori publicisztikájából különféle kiadványok s az Idei év­fordulón a napilapok újraközlései már közismertté tették a G o r­klj üzenete címmel ápriUs 2-án névtelenül írott vezéreikkét. A sttluskritikai vizsgálódás azonban még több ekkori névtelen irásról tudja kimutatni Juhász Gyula szerzőségét. Ezek közül Itt most egyik olyan irását közöljük, melyet eddig sem általában az irodalomtörténeti kutatás, sem a Juhász Gyula-szakkutatás még nem vett figyelembe. Azok a kritériumok, melyek Juhász Gyula szerzőségét bizonyítják, itt részletesen nem fejthetök kl; magyarázatuknak a kritikai kiadás megfelelő kötetében lesz a helye. Am, aki figyelmesen olvasta a költö ekkori prózai írásait az örökség című gyűjteményes kiadás (1958) első kötetében, az bizonnyal maga is fölismeri ebben a cikkben is a költő sajátos írásmódjának csalhatatlan jeleit. Ha számos kitétele az idők álta­lános frazeológiájából való is, szerzőségét elárulják sajátos egyéni szempontjai: a forradalom vértelen győzelmének hangoztatása, a Kelétről támadó világforradalomnak a kereszténységgel való. ösz­szehasonlítása, az „új hit'' születésének hirdetése, a világ prole­tariátusának egyesülése mellett a tolsztojánus szeretet-vallás sür­getése s. 1. t. De stílusának sajátosságai, sőt bizonyos írásmódok ls Juhász Gyulát vallják szerzőül. Péter László mind az új Világ építésé- 10. Kik ennek a most nek nagy müvében segíte­nek. 9. Mik az orosz forra­dalom magyar _tanul-_ Sffgöí? Az orosz forradalom tör*­ténetéből a magyar bur­zsoázia és intellektualisok csak azt az egy tanulságot vonhatják, le, hogy minden magyarnak, aki e földön a munka egyetlen becsületes és igazságos emberi jogán élrti akar: teljes lelkével és minden erejével azon kell dolgoznia, hogy a magyar­országi proletárdiktatúra ré­vén rrtinél békésebben és minél hamarabb elérhessünk a minden szolgaságot és nyomorúságot megszüntetni hivatott új .társadalmi, gaz­dasági és erkölcsi rend vi­lágába! támadó új világnak megteremtői? Mindenekelőtt és minde­nekfölött az évezredek óta elnyomott és kizsákmányolt, de egy szebb jövő hitéről le nem mondó és érte tenger vért és verejtéket áldozó munkásmillipk. Az ő forra­dalmi elszántságuk és ön­tudatra ébredt szellemük tündököl Marx Károly és társai műveiben, amelyek a proletáriátus evangéliumát alkotják és ez nyilatkozott meg Liebknecht. Lenin és Trockij tetteiben, amelyek ez avengéliumok valóra vál­tását megkezdették. 11. Milyen lesz a kom­munista-rend? A kommunista világrend a dolgozó emberek társa­dalma lesz, amelyben min­denki munkájából él egy olyan emberi közösségben, amely mindenki lehető bol­dogságát célozza, háborút nem ismer és a szépség, jó­ság, igazság földi lehetősé­geit váltja valóra. 12. Mikor valósul meg teljesen a kommunista­rend? A kommunista világrend teljes megvalósulásának gaz­dasági és lelki előfel­tételei vannak. Saj­nos, a kapitalista és im­perialista anarchia őrülete ötödféléven keresztül annyi akadályt gördített e törté­nelmi szükségszerűség töké­letes megvalósítása elé, hogy a legnagyobb önfeláldozás­sal és önfegyelemmel kell minden proletárnak az új világ fölépítéséhez fognia, először eltakarítva a régi világ minden romját, mély­séges és lángoló hittel az emberiség ügyében és re­ménységgel a jövő diadal­ban. Itt új hit születik ma! 13. Mi az új társadalmi hit lényege? Ennek az új társadalmi hitnek lényege a tudat, hogy a kapitalista társadalom bű­nei miatt az egész világon halálra ítéltetett és hogy egyedül a proletáriátus te­remthet új világot, jobbat, mint a régi, mert igazabbat! Világ proletárjai, egyesül­jetek és szeressétek egy­mást, mindnyájan győzni fogtok és ez lesz az Isten új országa, a béke és mun­ka világbirodalma a földön! 14. Kik a'maauar for­radalom, előhírnökei? A magyar földművessze­gényék első forradalmának vezére, a vértanúhalált halt Dózsa György, az emberi jogokat proklamáló francia forradalom magyar jakobi­nus vértanúi, Martinovics és társai, a világszabadság első mártírja, Petőfi Sándor és az első hazai szocialista apostol, Táncsics Mihály. 15. Mi a jelszavunk? Rend, munka, fegyelem és kitartás a végső győzele­mig, amely az emberiség leg­nagyobb szabadságharcát be­fejezi és ezzel megszüntet minden külső és belső szol­gaságot és elnyomatást. Él­jen a proletárok világfor­radalma! Délmagyarország, 1919 már­cius 25. jén reménykedő lélekkel és némiképp magáratalálva foglalta el a Szegedi Napló O'sitola utcai szerkesztősé­gében a fölajánlott íróasz­talt és a hátsó szobát, ame­lyet egyelőre és ideiglene­sen lakásul jelöltek ki és rendeztek be számára a szegediek. A nyomorúság tehát vé­get ért. Mikszáthnak állása, lakása volt, barátai szere­tettel vették körül, tehetsé­gét elismerték és méltá­nyolták. Mi kellett még? Jól érezte magát az új környe­zetben. Hamar megszerette a várost és derék polgársá­gát, amely éppen akkor lé­pett inponálóan bátor és határozott lépésekkel a ka­pitalizmus útjára. Ráadásul a városnak ez a fejlődése, amelyben egyébként nem je­lentkezett, még a kapitaliz­mus kíméletlen kegyetlensé­ge és farkas-erkölcse, eleven ellenzékiséggel párosult. A szegedi polgárok a 48-as párt hívei és harcosai vol­tak, önzetlenül, áldozatokat hozva szolgálták a köz ügyeit. A fejlődésnek ebben az éltető levegőjében dolgozott Mikszáth. Csoda-e, hogy eb­ben a pezsdülő légkörben: a magáratalált író bontakozó tehetsége új szárnyakat ka­pott? Hogy olyan élménye­ket, tapasztalatokat, imp­ressziókat gyűjtött, ame­lyek egész írói munkássá­gát végigkísérték? Ért­hető hát, hogy Mikszáth, bár nem sok időt, mindösz­sze két és fél esztendőt töl­tött Szegeden, »második szülőföld"- jének nevezte a várost. T~I kát esztendő alatt, f, pontosan 1879. már­cius 12-én . követke­zett be a város életének nagy katasztrófája:"' az ár­víz. Mikszáth is mindent megtett, hogy senítsen a szerencsétlenül járt városon és a szegedi népen. Az első pillanattól kezdve ott volt a legveszedelmesebb helyeken, segített a mentésben, közben éles szemmel figyelte az eseményeket és az embere­ket. Tapasztalatait szép ri­. portkönyvében, a »Szeged J pusztulásá"-ban írta meg. • Dicsérte a kubikosokat, bá­| tor és gyors munkájukért, i kifigurázta a tehetetlen kor­J mánybiztost, akinek csak a • szája járt, de nem csinált 'semmit. A könyv »Der un­i ter gang von Szegedin« cím­• mel németül is megjelent és | kiemelkedően nagy része • volt annak a nemzetközi ] részvétnek és szolidaritás­> nak a felébresztésében, | amely Szeged iránt a közis­• merten tudott komoly segít­] ségben szinte világszerte • megnyilvánult. ' No, persze Mikszáth sze­, gedi élete elsősorban nem tra­•gikus eseményekben, hanem ]vidám históriákban volt <gazdag. Abban az időben az ]újságcsinálás még igazán ' bohém mesterség volt. kis­' sé könnyed és sokszor na­gyon felületei, az újságírók sok mindent megengedtek maguknak, olyasmit is, ami ma már elképzelhetetlen. Az és keretei is egészen mások voltak. A Szegedi Naplónál például Mikszáth volt az egyetlen hivatásos újságíró. Mikszáth azonban nem­csak írni, — tarokkozni is szeretett. Egy ízben kár­tyázás közben a szerkesztő­ség munkatársai azzal hec­celték Mikszáthot — remél­vén, hogy ezzel nagyobb munkára bírják —, nem is 'igazi, nem vérbeli újságíró, mert nem tud egy valóban eredeti anyagot szerezni. Erre Mikszáth dühösen le­tette a kártyát és írt egy rövidke hírt, mely szerint az egyik élelmes szegedi csizmadia Philippovics báró­nak, Bosznia katonai kor­mányzójának — Bosznia és Hercegovina okkupációjá­nak idejében vagyunk! — egy remekbekészítet csizmát küldött ajándékba, amelyre sárga szögekkel ráverte Bosznia és Hercegovina mappáját. Ezt a kacsát az összes budapesti lapok át­vették, sőt — mint különös érdekességet — néhány kül­földi újság is. 1880. december 31-én költözött Mikszáth ismét Bu­dapestre. Szegedtől azonban sohasem szakadt el. Sűrűn lejárogatott a városba, a szegedi irodalmi lapoknak rendszeresen küldött elbe­széléseket, barátaival szoros kapcsolatot tartott: mintha szülőföldje lett volna ez a város. J övőre, 1960-ban emlé­kezünk halálának 50. évfordulójára. Mit csinál most a város, hogyan készül Szeged az évforduló­ra? Erről beszélgettünk nem­régiben Nacsády Józseffel, a Tudományegyetem Iroda­lomtörténeti Intézetének ad­junktusával, Mikszáth sze­gedi életének neves kutató­jával. — Bár úgy látszik — mondta Nacsády elvtárs —, hogy az évforduló még messze van, a városi tanács népművelési osztálya és a TIT szervezésében a készü­lődések máris megkezdőd­tek. Ez nem fölösleges siet­ség. Az ünnepségeket időben elő kell készíteni, ha azt akarjuk, hogy méltóak le­gyenek a nagy íróhoz és ne maradjanak el azoktól az országos hírű ünnepségektől, amelyeket 1910-ben rendez­tek Szegeden, Mikszáth írói működésének negyvenéves jubileumán. Akkor utcát ne­veztek el Mikszáthról, Nyi­lassy Sándor, a neves sze­gedi piktor, olajba festette az arcképét, ezüst emlék­plakettel ajándékozták meg a nagy írót, aki epyébk.ént két fiával együtt személye­sen részt vett a szegedi ün­nepségeken. A jövő évi ün­nepségek részletei ma még természetesen kialakulatla­nok. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a Szegedi Nanló régi szerkesetőségét, az Os­kola utcai házat, ahol Mik­száth szegedi tevékenységét megkezdte, és ahol ma az Orvosi Műszerkészítő KT­SZ dolgozik, az évforduló alkalmából emléktáblával kell ellátni. Súlyos mulasz­tás, hogy eddig nem került emléktábla .a ház falára. Ckrös László Csók István: Báthory Erzsébet (A szegedi múzeumban őrizték — a II, világháborúban a fasiszták elvitték és megsemmisült.)

Next

/
Thumbnails
Contents