Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

23 Csütörtök, 1959. július 3fl. Szabadtéri A kerítésen kívül... — A francia király szamara — János vitéz bárányai 0 Francia - Szovjet Társaság n közreműködésével fejlődik a francia U[g ésa szovjet nép közötti szívélyes kapcsolat A társaság hazánkban járt vezetőinek nyilatkozata A Hu^adi Lászl<s felme- aki készségesen kölcsönadta jön — no nem az igazi juzes próbája folyt éppen, őkelmét a játékok idejére, hász! — ott jön Kukorica tengett-zugott a tér. -Meg- A halt a cselszövő ...« — harsogta a kórus. csacsi szorgalmasan dol- Jancsi, a falu árvája, illetegozik. S a gazda csak amiatt ve most még Sárdy János aggódik, hogy mit csinál "civilben-, de árvalányhaBelül a kerítésen, a néző- majd, ha netalán »sztárt« jcs, pörgeszélü kalappal a terén a játékok színpadanak faragnak a szamarából. fején. aolgozoi, hozzátartozók, a A nézőtéren sokan figyeJanos vitéz szereplői közül Q uk az élő színpadot. Többlobben figyeltek, mi törté- w nyíre itt van Simándi József nin a színpadon. Kérem mégegyszer! — Sa is. Kicsit arrébb ül Mikó "T-ÍIT ~~ visszhan' statisztéria, a -falu népe-< András, a főrendezö-kollégoztak az_ árkádok Mikó újra kezdi az éljenzést, a ga és Varga Mátyás, a KosAndras főrendező hangszó- kórus újra énekli a "Meg- suth-díjas díszlettervező. Ott ru"al. fójerösített hangját. jöttek a szép huszárok«-at, van A. F. Lusin is. a moszkS kxvul a kerítésen, a ke- s a szép huszárok megjön- vai Sztanyiszlavszkij színház rites mellett köröskörül nek harmadszor is, egészen díszlettervezője. Nagy érdektobb százan hallgatták né- addig, amig a rendező Szi- lődéssel figyeli a próbát, mán, nagy figyelemmel a nelár Miklós tovább nem en- _ Harmadik felvonás> kézenet a kórus énekét. Hall- gedi folyni a történést a rem a kezdéshez fölállni! gattak Stmandt erces tenor- színpadon. szól a rendezői utasítás, ját, Orosz Juhát, elismerően Es jön kolompszóval az öl- nyolc perccel múlt éjfél bólogattak rzeged kedvencét, ven tagú birkanyáj. Tévedés Szabó Miklóst hallva. Meg- ne essék, ezek valódi, hústeltek a híres zenélő-óra -ból és gyapjúból való birmellett jobbról és balról az kák. Nem színházi pótanyag, egyetemi intézetek erkélyei A szegedi Táncsics Tsz adta is. Onnan látni is lehet a kölcsön őket a Szabadtéri színpadot. Itt lenn, CL kerítés játékok rendezőségének egy körül nem, de hallani vi- szintén valódi juhász, Szaszont lehet. bó-Dudrai Ferenc kíséretéÉs most nem beszélgetett ben, s cinélkiil, hogy cinycLgi senki. Nem köhécseltek, mint ellenszolgáltatást követelt a színházban szokás. Amikor volna. Most itt botorkálnak az úttestet föl kellett szaba- a színpad hátierében. A kuditani a lovak számára, a lisszák mögött Ormai Mikrcndör első szavára morgás lós segédrendezö csalogatja nélkül, készségesen hátrább őket egy madzagra kötött húzódtak. S megbotránkozva friss fűcsomóval. Mert a bWnéztek arra, aki zajt ütött, kák először bizony nem hangos beszélgetés be próbált akartak színpadra menni, elegyedni valakivel. Leküzdhetetlen lámpaláz Ott álltak már háromne- vett rajtuk eröt és megmagyed órával a próba kezde- kacsolták magukat. Hiába te előtt, még éjféltájban Volt a szép szó, hiába volt is sokan hallgatták a szin- a terelőbot. Végül aztán a padról magasba törő ének- fűcsomó segített. S a jámszót, a zenét. Ki nem állom bor juhnyáj most hagyja, a "potyázókat«. Akik, csak- hogy az orránál fogva ve(P—P) Két napbarnította férfi ül a magyar újságírók országos székházának egyik termében és mosolyogva válaszolgat az újságíróknak. Arcuk színe a Balatont idézi, beszédük dallamossága, színessége pedig Párizst. A Francia—Szovjet Társaság vezetői —Jean Casalbon egyetemi tanár és Harris Puisais gimnáziumi tanár — ők, akik két hetet töltöttek hazánkban és miután ismerkedtek életünkkel, most beszámolnak annak a szervezetnek tevékenységéről, amely oly fontos ^ladatot tölt be Franciaországban. — A francia—szovjet, illetve a francia—orosz barátságnak mély történelmi hagyományai vannak — kezdi Jean Casalbou. — Ugy hiszem elég, ha egy tényre hivatkozom. Sohasem volt JJL&teL a 'Balaton ŐK hogy két-három forintot megtakarítsanak, másfél óráig leskelődnek a futball-pálya kerítésének réseinél. De az itt álldogálók közül, mikor jónéhányat megkérdeztem, mind azt mondták, van jegyük az előadásra. — Hát akkor miért állnak itt? — kérdeztem őket csodálkozva. — Hallani akarjuk, hogy dolgoznak, hogy »készül* az előadás. Meg szegediek is vagyunk, hát ezért. Őszintén mondták-e, vagy csak úgy, nem tudom. De én ezekre a potyázókra nem tudok haragudni. zessék. S a nyáj nyomán ott A Balaton partján igen beváltak a könnyen felállítható, kényelmes motelek, amelyeket a brüsszeli kiállításról hoztak be. KépUnk a siófoki motelről készült. ® •amk Köszönet a vendégszeretetért íj;! Tisztítsák a pinceaknákat is :{}! Bűzlik az árok # Panasz a házfelügyelő kutyájára és malacaira tji: Bajtársi segítség volt ;jj| A külön asztalról Az erdőbényei úttörők né- téri játékok előtt az aknák hiába hívjuk fel a házfelkonfliktus a két nép között, még akkor sem, amikor az előző századokban vezetőik szemben is álltak egymással. Az iredalom, a zene, a művészet terén különösen jók voltak ezek a kapcsolatok. Ahogy a Szovjetunió negyvenéves fennállása alatt sok mindent felhasznált a francia nép forradalmi hagyományaiból, úgy most a francia nép nem egy esetben — például műszaki, tudományos fejlődés terén — példaképül tekinti a szovjet népet. — Társaságunk, amely a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselőiből, az egymástól teljesen elütő politikai felfogást valló, különböző világnézetű egyénekből áll, mint ilyen a pártoktól, politikai csoportoktól teljesen független szervezet, amely azon dolgozik, hogy érzelmi alapokon fejlessze ki a francia és a szovjet nép barátságát, erősítse a két nép közötti együttműködést és szövetséget. Országos szervezet, alapszabályokkal, tagsággal. Élén százötven főnyi országos bizottság áli, amelyet kétévenként a társaság kongresszusa választ. A kongresszus választja ugyancsak a társaság elnökségét, amelyben Franciaország sok neves személyisege helyet kapott. Elnökünk Petit tábornok, aki a második világháború alatt a francia—szovjet fegyverbarátság erősítésén fáradozott. Minden megyében, sőt városban, falun, kerületben működik helyi bizottsága társaságunknak. Különböző előadásokat, találkozókat rendezünk, ahol a szovjet kultúra, művészet kérdéseit vitatjuk meg. Legutóbb például Párizsban Gogol-estet rendeztünk. Nagyon népszerűek az úgynevezett kerek asztal konferenciák, ahol a Szovjetunióban járt franciák beszámolnak élményeikről, a szovjet valóságról. A legkülönbözőbb társadalmi rétegeket képviselő turisták ilyen alkalmakban feleinek a hallgatóság kérdéseire. Ezeken a kötetlen beszélgetések során rendszerint filmeket is vetítünk, ezért van eset, amikor hajnali háromig is elhúzódik egyegy találkozó. Harris Puisais veszt át a szót: — Mivel a kapcsolatok legeredményesebbje a közvetlen emberi kapcsolatok, ilyeneket is építünk a franciák és a szovjet emberek között. Például a Renault-üzem munkásai egy szovjet gyár munkásaival, francia városok szovjet városokkal, iskolák iskolákkal leveleznek és ha mód van, képviselőik személyesen is találkoznak. Arra törekszünk, hogy olcsó utazásokat szervezzünk a Szovjetunióba. Ez évben először francia turisták táborozáson vesznek részt a Szovjetunióban. E sátortáborok igazán alkalmasak arra. hogy a turisták közelebbi ismeretséget kössenek e keleti nagy országgal és lakóival. — De nemcsak a szovjet életet ismertetjük tagjaipkkal, hanem Franciaországot is igyekszünk megszerettetni a szovjet emberekkel. Ebben nagy segítségünkre van a testvérszer. ezetünk, a Szovjet—Francia Társaság, amelynek elnöke Ilja Ehrenburg, a neves író, Párizs és a francia nép szerelmese. így alakul, fejlődik közreműködésünkkel ez a szívélyes, meleg kapcsolat a francia és a szovjet nép között, amelyet joggal nevezhetünk a nagy barátságnak. (n. I.) János — Grácia szegény fejemnek! fut a király, fut már az egész hadsereg... — jajveszékel a szegény csillagász. Es csakugyan. Kék kabátos, Napóleon-korabeli francia gránátosok futnak keresztül a színpadon, kinek a feje van bekötve, kinek a karja fölkötve, mások féllábon, mankóval sántikálnak. S a megvert hadsereg után bebaktat a megvert király. Egy jámbor csacsi hátán ül, arccal annak a bojtos vége felé. Aztán a csacsi hátat fordít a közönségnek, s ilyenformán láthatja meg mindenki szemtől-szembe, a királyt. "Híresebb a szamárságom ..énekli a belépőt Rajz János és gyöngéden megpaskolja az alatta türelmesen, szamárhoz illő nyugalommal és flegmával álló kis csacsit. Aztán leszáll róla, s a bibortakarós »öszamárságát« szépen kivezetik. Vége a szerepének. — A szamár megtette a kötelességét. A szamár mehet — mondhatná Shakespeare után szabadon, ha tudna beszélni. De csak i-ázni tv.d. Azt viszont annál jobban. Tanú erre Szalatsy István karmester, akinek meg kellett ismételtetnie a második felvonás bevezető zenéjének. egy részét az illetéktelenül közbe harsanó szamárordítás miatt. Mert ha az égig nem is, de a zenekarig egészen jól elhallatszott a csacsi érces hangja. hánynapos kirándulást szerveztek Szegedre. Már hagyományossá vált nálunk, erdőbényeieknél, hogy nyaranként Szegedre jövünk is- uj d] partfürdön igen merkedunk hazánk egyik ' Bzinhatást keltettek az legszebb varosával. Elgon- £ napernyők, ciolasunk az, hogy a hegykitisztításáról. Varga * Néhány héttel ezelőtt vidéki gyerekek megismerjék az Alföldet. Kirándulásaink alkalmával mindig jól érezzük itt Szegeden magunkat. Nagyon kedvesek vendéglátóink. Mindenhol mindenki igen előzékeny. A Közgazdasági Technikum statisztikai tagozatának diákotthonában laktunk. Köszönetet mondunk ezért az iskola vezetőségének. A Móravárosi Általános Iskolában ebédeltünk, s kitűnően elláttak bennünket. Egyik úttörőnket baleset érte, az SZTK-ban és a kórházban gyorsan, soronkívül segítettek rajta. Nem «vőztünk eleget csodálkozni a szegedi vendégszereteten. Szászfai Miklósné, nevelő Városunk tisztaságáról sok szó esett már. Szép, tiszta lett Szeged. Es mégis van szóvá tenni valóm. A város fő útvonalain — Lenin körút. Kárász utca. no meg egyebütt is — a járdaszinttel, vagy a lépcsőre helyezett pinceakna rácsai alatt már évtizedek óta gyűlik a szemét. Van hely. ahol már teljesen megtelt. Ez ugyan nem látszik, s nem rontja Kérttük az utca képét, de bűzlik. S igen kellemetlen, hogy a szép kirakatokban gyönyörködő néző orra t*í jön a pincéből a kellemetlen szag. Mi. szegediek már lassan hozzászokunk ehhez, de venHelyes lenne, ha az idén is feállítaná a Fürdő Vállalat, mert nemcsak szép, hanem igen hasznos is, hiszen sokan találtak alatta enyhülést a nagy hőségben. Filó Sándorné * Az újság útján is szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét a házunk körül uralkodó állapotokra. A Katona utca 7. szám alatti házról van szó. Lakásunk sem valami megfelelő, hiszen a környékben »bagolyvárnak*• nevezik. De az a legszomorúbb, hogy még szellőztetni sem tudunk amiatt, mert az ablak előtt egy-két méterre húzódó nyílt árokból olyan bűz tódul, hogy csukott ablakon keresztül is nehezen elviselhető. Kérésünk az lenne, akinek ez ügyelő figyelmét. Kérjük az illetékeseket, vizsgálják meg panaszunkat és gyorsan segítsenek azon." Hirtelen zápor következtében a napokban elakadtam az újszegedi Lövölde úton az Ikarusz 30-as autóbusszal. A Füvészkerthez vezető út az .esőzés következtében szinte járhatatlan volt. A lőtéren tartózkodó rendőrségi men• tőautó azonnal segítségemre sietett. Terepjáró gépkocsijukkal nehéz munkával kivontattak a sártengerből. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a rendőrségi mentőautó gépkocsivezetőjének és gépkocsi parancsnokának. Bárkányi István, gépkocsivezető A napokban a Tisza-étteremben leültem egy hatszemélyes asztalhoz. Odajött hozzám egy fiatalember és parancsolóan felszólított, hogy azonnal menjek másik kötelessége, tisztittassa ki az ©"italhoz, s szégyeljem mart színésszé avatott csacsi 1 dégeink ne vigyék el rólunk különben Fogas János kecs- I a hírt. A házfelügyelők gonkéstelepi lakos tulajdona, doskodjanak még a szabadárJtot. Preisz Gábor Az Árvíz utca 19. szám alatti ház lakói segítséget kérő levéllel fordultak szerkesztőségünkhöz. A következőket mondották el: ,,A 'házfelügyelőnk" kutyája zavarja az egész ház nyugalmát. Már több ízben a házkezelöséget, hogy távolítsák el a kutyát, a válasz mindig ugyanaz. már szóltak a házfelügyelőnek. de az nem tesz semmit. Ezen felül van még egy másik panaszunk is. Az udvari lakásokat nem tudíuk szellőztetni, mert a házfelügyelőnk négy malaca nagy bűzt terjeszt. Erre is gam, amiért hatszemélyes asztalt foglalok le. A goromba hang ellenére udvariasan közöltem a fiatalemberrel, hogy van még hely, üljenek le. Erre igen dühös lett. sőt még pártfogóra is talált, s most már ketten szidtak, veszekedtek, álljak fel az asztaltól. Nem tettem volna szóvá, ha nem lenne nálunk általános jelenség, hogy idegen asztalhoz nem ülnek le a vendégek. Jártam külföldön, s ott idegen emberek ülnek egy asztalnál. jól érzik magukat, s nem követelnek a pincértől külön asztalt. Móricz Imre Egy motorkerékpár rendszáma ez. Hogy honnan vettem? Július 17-én, 16 óra 10 perckor írtam fel a Deák Ferenc utca 20 számú ház előtt, amikor is végighallgattam — úgy menetközben tulajdonosának nyomdafestéket nem tűrő káromkodását. A tulajdonost körülvevő három barátjának megszólításából tudtam meg. hogy Bélának hívják. Sudár termetű, barna fiatal ember, olyan 30—33 év körüli lehet. Béla szabályosan be volt rúgva. Barátai arról akarták lebeszélni, hogy a motorra üljön. Béla nem hallgatott a szóra, és egyre erőteljesebben követelte barátain a slusszkulcsot. Nem adták oda neki. (Nagyon helyesen tették.) Tovább kötözködött és káromkodott. Egyszer jobbra, máskor balra akart a motorral együtt dőlni. .4 nyakában szíjra akasztott sárga aktatáska szinte lehúzta a fejét. Barátai kérlelték tovább: — Ne ülj rá — mondták —, meg akarsz halni? — Meghal az isten! — dühöngött Béla —, ültem én már ennél részegebben is rajta es mégsem haltam meg. Ezzel elkezdett kotorászni a zsebében. Talált is egy kis csavarhúzót. Slusszkulcs hiányában most már ezt dugta be a slusszkulcs helyére. Rúgott egyet a berugón, majd másikat, harmadikat és csodák csodája, köhentett egyet a motor. Már úgy látszott, hogy be is rúgja, és akkor...? A barátok arca elhalványult. Az egyik odalopakodott Béla háta mögé és árral vagy szöggel, gyorsan kétszer beleszúrt Béla motorjának hátsó gumijába. Az természetesen egyből kiengedte a szelet. Erre magam is megköuynyebbültem. No — gondoltam — ez kellett, különbvn egy fiatal élet oltódott volna ki a Deák Ferenc utcun. Ehhez ugyanis — látva Béla elrettentő részegségét — nem fért semmi kétség. Ráadásul még ő méltatlankodott: — Kitoltatok velem! Csináljatok vele, amit akartok. — hagyta ott dühöngve a motort Béla és elindult viszszafelé. Csupán azért irtam ezt le, mert ilyen felelőtlenek egyes emberek saját életükkel. nem utolsósorban embertársaikkal szemben. Merthiízen ha begyullad a motor és azzal elindul, akkor csak valamelyik nagy fa, vagy a ház fala következhetett volna. Nem árt, ha a többi hasonló gondolkodású motoros is okul Béla esetéből. Cz. Gy. Maoyar légügyi küldöttség érkezett Zürichbe A Budapest—Zürich légijárat megindulása alkalmából Hűvös Sándor nak. a MALÉV vezérigazgatójának vezetésével magyar delegáció érkezett Zürichbe, rt küldöttséget Frick, a zürichi repülőtér műszaki vezetője fogadta. Az üdvözlésre Hűvös Sándor válaszolt, majd a Himnusz hangjai mellett felhúzták a magyar zászlót is azon országok zászlójainak sorába, amelyeknek légi összeköttetése van Zürich-el.