Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

' Péntek, 1959. Június 18. 1 383 A dolgozó emberek Svájcban is reménykednek a külügyminiszterek tanácskozásának sikerében Genfi útjáról nyilatkozott dr. Antalffy György professzor, a Szegedi ludomány egy etem. rektora A genfi egyetem alapítá­sának 400. évfordulója alkal­mával rendezett ünnepsé­gekre és tudományos konfe­renciákra meghívást kapott dr. Antalffy György pro­fesszor, a Szegedi Tudo­mányegyetem rektora. A Genfből visszatérő Antalffy elvtárs lapunk munkatársá­nak a következőket mon­dotta: — A magyar egyetemek képviseletében vettem részt a genfi egyetem ünnepi ülé­sein. A Kálvin alapította egyetem konferenciáin jóformán a világ vala­mennyi országának tudó­sai részt vettek, köztök a szovjet és a népi demok­ratikus államok képvise­lői is. Festői látványt nyújtott a megnyitón a több mint 300 delegátus felvonulása a régi és hagyományos egyetemi öl­tözékben. A külföldi vendé­geket Jaques Courvoisier, az egyetem rektora köszöntötte. Az évfordulóról való meg­emlékezés két plenáris ülá's keretében zajlott le, egyi­kén a genfi egyetemmel sző­re® kapcsolatban álló tudó­sokat avattak "honoris causa* doktorrá: köztük olyan ne­ves személyiségeket is, mint Luigi Einaudit volt olasz köztársasági elnököt, vagy a híres nemzetközi jogászt: Hensch Lauterpach-ot. — A különböző tudomá­nyos konferenciák közül a jogi kar előadásain vettem részt, amelyeken olyan nem­zetközileg ismert előadók tartottak referátumokat, mint például Francis Wolf, a nem­zetközi munkaügyi szervezet jogi osztályának vezetője, M. T. Hedayati teheráni pro­fesszor. A magyar egyetemek kép­viseletében latin nyelvű üdvözlő iratot nyújtottam át az egyetem rektorának, s ezt tették a többi küldöttek is. A szov­jet delegátus üdvözlését kü­lönösen nagy tetszéssel fo­gadták. — Igen érdekes program­pont volt az az ankét, amely­nek során a professzorok, a hallgatók és az egyes karok egymás közti viszonyainaK aktuális kérdéseit vitatták meg. A különböző reprezen­tatív megnyilvánulások kö­zül említésre méltó az az új­szerű hang- és fényjáték, amely az egyetem ősi park­jában zajlott le. Hanggal és fénnyel illusztrálták az egye­tem alapításának különböző eseményeit, epizódjait, s fényárban úszott Báthory István szobra is. Nagy si­kert aratott a külföldi dele­gátusok körében a genfi Carouge antikszínház pro­dukciója, egy Menander drá­ma előadásával, amelyen részt vett Michel Simon, a híres francia filmszínész is. A hallgatók és a tanárok színpompás felvonulásával, majd látványos tűzijátékkal fejeződött be az ünnepség. — Genfi tartózkodásom módot nyújtott több világ­hírű tudóssal való kapcsola­tok felvételére, akik közül nem egy hangoztatta a né­pek, köztük a tudósok ösz­szefogásának szükségességét a béke érdekében. Elmondot­ták: ismerik a magyar tudo­mány eredményeit és az volt a benyomásom, hogy a magyarországi hely­zetről, egyes sajtóorgánumok elferdítő tudósításai ellenére, Nyugaton reálisabb kép kezd kialakulni. Egyébként na­gyon visszatetsző volt — az egyik angol tudós megálla­pítása szerint is —, hogy egyes nyugatnémet profesz­szorok személyes szolgákkal érkeztek az ünnepségre. — Genfben most rengeteg külföldi tartózkodik, s fe­szült figyelemmel kísérik a külügyminiszteri tanácskozás fejleményeit. A nagy jelen­tőségű konferenciáról a hi­vatalos közleményeken kívül ott sem tudnak mást. Beszéltem számos genfi dolgozó emberrel. akik őszintén elmondották, na­gyon reménykednek a kül­ügyminiszterek tanácsko­zásának sikerében, a tartós béke fenntartásá­ban, hiszen Svájc is annak köszönheti többirányú fejlő­dését — mint mondották —, hogy ott hosszú idő óta nem volt háború. — Történelmi időkben jártam Svájcban, s ha bár másirányú küldetéssel vol­tam, mégis éreztem annak a politikai atmoszférának nagy hatását, melyből érthető, hogy a világ szemét most Genfre szegeri. Reméljük, hogy az ott folyó négyhatal­mi külügyminiszteri tanács­kozás meghozza a népek vá­rakozásának megfelelő gyü­mölcseit — fejezte be nyilat­kozatát dr. Antalffy György. M. T. Ki milyen mesterséget választ ? Idén 360-an szerződnek ipari tanulónak Szegeden 9 Ötszáz 14—16 éves fiatalt helyeznek 4—6 órás munkába • A felsőbb osztályos diákok is több munkalehetőség közt választhatnak a nyáron A "Mi szeretnél lenni?* kérdésre minden szegedi nyolcadik osztályos általá­nos iskolás, aki nem akar tovább tanulni, megválaszolt a tanév utolsó heteiben. A kérdésre adott feleletek az­óta befutottak már a városi tanács munkaügyi osztályá­ra, s így nyertünk értesülést és kaptunk képet arról, hogy ki milyen mesterséget szeretne választani. Mi ta­gadás, a serdülő fiatalok legtöbben a vasipari és az elektromos szakmák felé vonzódnak. Mert kit ne ér­dekelnének e fiúk közül is a motorok, a csillogó gépek, a szerszámok, s a vasipar­nak szinte mindmegannyi ága? A vonzódás továbbra is nagy ezen szakmák elsajá­títására, négyszerese, öt­szöröse a szerződtetési lehe­tőségeknek. Ugyanilyen von­zó a kereskedői és a fodrá­szati pálya is, különösen az utóbbi, ahol már bizonyos munkaerő-torlódással kell számolni. Nagy gondot okoz ugyanis a mostanában fél­szabaduló fodrásztanulók, il­letve most mór kész fodrá­szok elhelyezése is Szegeden. Erre a szakmára mégis kö­zel ötvenen jelentkeztek most tanulónak. Más, ugyancsak jól fize­tett és megbecsült mestersé­gek iránt kisebb az érdek­lődés, ilyen például az épí-' tő-, a bőr- és a faipar kü­lönböző ága, valamint a bá­nyászat. Szegeden 120-an szerződhetnének tanulónak az építőipar másHtnás terü­letére, a pécsi bányákba pe­dig 80-an. A bőripar pedig 24 tanulófiút vár. összegez­ve: a különböző mestersé­gek elsajátítására mintegy 350—360 tanulót szerződtet­nek le Szegeden július 1-től augusztus 15-ig. Az állami és a helyi ipar közel 250, a különféle szövetkezetek 60—70 és a kisiparosok 40— 50 tanulóval kötnek majd szerződést. A pályaválasztási skála nagy, azonban a motorszere­lő-, a vasesztergályos-, az elektroműszerész-szakma, általában a vas- és elektro­ipar több ága érettségihez kötött. Ezekre a pályákra érettségivel rendelkező fia­talokat szerződtetnek. A technika világában ez a kí­vánalom ma már jogos. Az élelmiszeriparban szer­ződhetnek fiatalok hentes-, pék-, szakács- és pincér­szakmák elsajátítására, a kereskedelemben pedig élel­miszer- és méteráru-keres­kedőnek, a faiparban kádár­nak, asztalosnak, a bőripar­ban mechanikai cipésznek, a ruhaiparban pedig szűcsnek, szabónak és így tovább. Az idén mintegy százzal kevesebb nyolcadik osztá­lyos tanuló hagyja el az ál­talános iskolákat, mint a múlt esztendei tanév végén. Számosan vannak közülük, akik nem tanulnak tovább, de mesterséget sem válasz­tanak még az idén, majd csak jövőre, vagy utána. Ezek foglalkoztatásáról is gondoskodás történik külön­böző munkahelyeken, négy­és hatórás munkaidőben; miután az iparitanuló-szer­ződtetések befejeződtek. Elő­reláthatóan mintegy 400— 500 fiatalt tudnak ilyenfor­mán hasznosan foglalkoztat­ni, főleg fiúkat. A felsőbb osztályú iskolá­sok nyári foglalkoztatására is történnek lépések. A Sze­gedi Konzervgyár és az épí­tőipar idényjellegű mun­kákra alkalmaz számos fia­talt, úgyszintén a Szegedi Szabadtéri Játékokkal kap­csolatos különféle munkate­rületeken is lehetőség nyílik, hogy nagyobb számban el­helyezkedhessenek munkába 14—16 évesek, fiúk és lá­nyok egyaránt. Ezenkívül egy-két fiatalt az üzemek is foglalkoztatnak 4—6 órás munkaidőben, alkalmas munkaterületeken, főleg azo­kat, akiknek a szülei ugyan­abban a gyárban vagy üzem­ben dolgoznak. A kilátások biztatóak; hogy pályát és szakmát vá­lasztó mindegyik fiatal meg­találja a neki is megfelelő foglalkozási ágat, mint hi­vatást is. Intézkedések tör­ténnek ugyanakkor, hogy a tovább nem tanuló, de szak­mát sem választó fiatalok 4—6 órás munkakörben nyerjenek foglalkoztatást, úgyszintén a felsőbb osztá­lyú tanulók is a nyári idő­szakban. (l-l A műszak előtti áldomásról Kevesebb, - a poharak osz­szecsendülése mostanában Szegeden reggel 5 és 6 óra között. De azért jó néhányan a Kálmán utcai italboltban, a Négylámpásban és a Há­romlépcsősben (Tolbuhin su­gárút és a Londoni körút sarok) kortyolgatnak, áldo­mást isznak munkakezdés előtt. Nem vagyunk mj el­lene egy-két pohár gerjesz­tette vidámságnak akkor sem, ha barack-, szilva-, vagy törkölypálinka gyöngyözik a kupicákban. Más dolog azonban koc­cintani munkaszüneti napo­kon, szombat estéken, va­sárnap délutánokon és ha úgy adódik, hétköznap is munka után — munkatár­sakkal, sógorokkal, komák­kal. És megint más dolog a tömény szeszt, pálinkát fél­decizni, s néhány perc után a gép mellé állni, dolgozni. Dolgozni? Igen, mert a portás nem ellenőrzi, ki. honnan érkezett és az is véletlen, hogy a művezető észreveszi a "kapatos* mun­kást. A Szegedi Kenderfonó­gyárban, ha észreveszik va­lakin az ittasságot, nem en­gedik munkába állni. Igaz, sokszor éles szócsatákat kell vívni ezekkel a "színjózan* emberekkel, de végül is ér­vényesül az álláspont, hogy az ittas embernél a forgó­gépek szédülést okoznak, könnyen baleset érheti — ezért jobb, ha először kijó­zanodik. ott helyben. A hivatalos -g*1 statisztikában nem találni kimutatást, hogy milyen ará­nyú az alkohol okozta bal­esetek száma, de az akták és jegyzőkönyvek sokat tudnak beszélni arról, hány ember élete, egészsége és hány csa­lád hajója futott zátonyra az alkohol tengerében. "Kérem, hiszen évek óta iszom reggelenként és sem­mi baj sem történt velem* •— mondhatnák az "érdekel­tek*. Lehet, hogy így is van, de nemcsak az ujjle­vágásra, csonkulásos balese­tekre gondolunk ilyen eset­ben, mert a kelleténél több ital nemcsak úgy okoz bajt, hogy baleset érheti az embert, hanem úgy is, hogy a lehörpintett féldecik bosz­szűt állnak a havifizetésen. És ezek a féldecik nyomot hagynak a termelésben is, mert az alkohol nyomán fá­radtabb, később idegesebb, utána pedig álmosabb a munkás. Hazai egészségügyi szervek megállapításaiból és nemzetközi szakirodalomból tudjuk, hogy az alkohol­fogyasztás csökkenti a mun­kás éberségét, teljesítőképes­ségét. Tudományos vizsgála­tok igazolják, hogy például 30 gramm tiszta alkohol fo­gyasztása közvetlenül 10 szá­zalékkal növeli a termelé­kenységet a dolgozó mun­kája nyomán, de egy óra múlva már teljesítőképessé­ge az átlag alá esik és há­rom óra munka után 20 szá­zalékkal válik alacsonyabbá a szokásos átlagnál. A pálinka, a sok nagy­fröccs, a virtusból felhajtott nagy korsó sör nem erőt adó ital. Ezek, nagy ada­gokban, legfeljebb kiadós fejfájást eredményeznek és később, rendszeresség esetén deliriumos idegzavart. Nem akarunk lándzsát törni a borivás és a tömény szesz fogyasztása felett, még­csak az italboltok korai nyi­tását sem rójuk fel, de a dolgozók védelmében kívá­natos. hogy határozottabban, szigorúbban járjanak el né­hány üzemben, hivatalban az italos emberekkel szemben. Büntessék meg ják meg az ebédpénz-térí­tést, csökkentsék a fize­téses szabadságot, csípjenek le a nyereségrészesedésből stb. Büntessék meg azokat, akik az üzembe demizson­nal járnak, mint például egy pusztamérgesi lány a Textilművekbe. A művezető pedig ne ajánljon részeg munkásnak fizetéses szabad­ságot, hogy tovább folytat­hassa az ivást, tekintsék iga­zolatlanul távollévőnek. Mértéktartással igyunk, koccintgassunk pihenőnapo­kon barátainkkal, de csak addig, amíg az egészségünk­re válik. N. P. 1919 Ma temet nagy jelentő­ségű esemény jtinillC színhelye Bu JU1IIUS dapest. Meg kezdte kétna­Mi2r napos tanács­kozását az or­szágos párt­gyűlés. Az elő­adói beszédet Kun Béla mondotta. Megvitatásra és elfogadásra ajánlotta a párt programtervezetét. Az akció­program bevezető elvi ré­sze kimondja a III. Inter­nacionáléhoz való csatlako zást, marxista—leninista ala­pon vázolja a társadalom fejlődését és leszögezi a pro­letárdiktatúra szükségessé­gét. Néhány gyakorlati kér­désre is kitért Kun Béla. Követelte többek között a diktatúra következetes al­kalmazását, az ingadozás megszüntetését, a bürokrácia elburjánzásának megakadá­lyozását, a hadsereg további erősítését. Beszéde végén ja­vasolta, hogy a párt neve le­gyen: Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. A be­számoló után a szociálde­mokraták és a kommunisták közül egyaránt sokan je­lentkeztek hozzászólásra. A vita főleg a diktatúra kö­vetkezetes alkalmazásának kérdésében és a párt elne­vezése körül bontakozott ki. A kongresszusra egyébként megérkezett o. III. Interna­cionálé üdvözlő távirata is, amely szintén a kommunista párt megteremtését várja a kongresszustól. A sztrájkoló szegedi új­ságírók keresik a kibontako­zás útját. Maguk is retteg­nek attól, hogy sztrájkmoz­galmuk a kelleténél jobban kiszélesedik és esetleg a munkásság általános meg­mozdulásába torkollik. A »progresszív liberális« pol­gárság Kelemen Béla kezé­be került memorandumából is az derül ki, hogy ezek az elemek szívesen támogat­ják az ellenforradalmi kor­mányt = ha ők is részesed­nek a hatalomból. Ma meg­jelent a sztrájktörő újság­írók kormányt támogató jobboldali lapja, az »Üj Ma­gyarország« első száma, amely közli Károlyi Gyula felhívását, méltatja a kor­mány és az egyes miniszte­rek "érdemeit*. Terjeszté­sében buzgón tevékenyked­nek a Területvédelmi Liga nevű reakciós szervezet tag­jai, a TEVÉL-fiúk. Örvendetesen emelkedett a középiskolákba felvett munkás-paraszt tanulók aránya A Művelődésügyi Minisz­térium középfokú oktatási főosztályának tájékoztatója szerint az 1959/60. évi kö­zépiskolai felvételek a tech­nikumokban — ahol több­szörös túljelentkezés volt — lezárultak. A technikumok­ból helyhiány miatt kima­radt tanulóknak gimnáziu­mot javasolnak, ott a felvé­tel folyamatos, augusztus végéig tart. A középiskolákba felvett munkás-paraszt tanulók aránya az elmúlt tanévhez képest örvendetesen emelke­dett Két és fél ezerrel több lesz a középiskolákban to­vább tanuló munkás-paraszt származású fiatalok száma, mint az 1958/59-es oktatási évben. Ugyancsak örvende­tes, hogy a felvett fiatalok tanulmányi átlaga igen jó. Több mint 80 százaléka ki­tűnő-, jeles- és jórendű. fl pártkongresszus tisstoletéra: Újítók sikerei a Cipőgyárban Tavaly augusztusban ír­tak ki először újítási pályá­zatot a Szegedi Cipőgyár­ban. A siker magasan felül­múlta a várakozást: egy­részt ugrásszerűen megnöveke­dett az újítók száma, fellendült a mozgalom, más­részt előtérbe nyomultak a használható, jó újítások. A három értékes pályadíj el­éréséhez 15, 10 és 6 ezer forintos gazdasági ered­ményt jelentő újítás beadá­sát írta elő a pályázati fel­hívás, és ezt év végére el is érték. A pályázat végülis 33 ezer forintos megtakarí­tást hozott az üzemnek. Ezekből a tapasztalatok­ból kiindulva hirdettek eb­ben az évben ismét újítási pályázatot a pártkongresz­szus tiszteletére. A feltéte­lek és a pályadíjak is na­gyobb igényűek, mint ta­valy, amint Marincs Fe­renc elvtárs, az újítási elő­adó (s egyben az utókalku­látorok csoportvezetője) el­mondta. A kongresszusi pályázat résztvevőit hat értékes díj­jal jutalmazzák október vé­gén, viszont az első három helyezettől 30. 25 és 20 ezer forintos gazdasági ered­mény elérését kívánják meg a pályázat feltételei. Azo­kat az újításokat, melyeket pénzösszegben mérni nem lehet; mert például a bal­esetvédelemre irányulnak, 2 ezer forint gazdasági ered­mény elérésének tekintik. Az elmúlt négy hónap­ban 31 újítás futott be a felelős kezéhez. Hármat még tavalyról, az ideiek kö­zül pedig kettőt fogadtak el és vezettek be a gyakor­latban. Jelentős Jung Ottó talpszélmaró újítása, mely a talpszélmarógép késéhez álló védőt alkalmazott (ed­dig a védő a késsel együtt forgott, nagyobb baleseti veszélyt jelentett.) Paróczi Pál művezető a telepen ké­szített bőrmasnik stoppoló­géppel való varrását vezet­te be a kézi munka helyett. Balogh László MEO-vezető az exportra készülő kaplis szandálok orrába beragaszt­ható flanell-kaplit javasolt, mely a minőséget javítja. Az eddig benyújtott újítá­sok közül kétségtelenül Fa­ragó István anyagbeszerző újítása a legjelentősebb. Az egész cipőiparban gondot okozott a fehér nubuk (köz­ismert nevén: antilop) cipő "kikészítése*; A porozással végzett művelet nem volt tökéletes. Faragó István újí­tása szerint most ezt a munkát szórópisztollyal végzik el. Az eredmény ki­tűnő: nagyobb a termelé­kenység, és kifogástalan az export minősége; Mióta szó­rópisztolllyal végzik a nu­buk kikészítését 2300 forint munkabér megtakarítást ho­zott a gyárnak. Az új eljárást ismertették további négy cipőipari üzemmel, és mindenhol folyamatban van annak bevezetése. A pályázat természetesen előbbre viszi a gyár újítási feladattervének végrehajtá­sát. A Szegedi Cipőgyár régi újítógárdája egy pilla­natra sem nyugszik. Boros László karbantartó-műveze­tő, Bottyán István és Sze­gi István karbantartók, Gre­minger Dezső műszaki osz­tályvezető, vagy Paróczi Pál művezető rendre adják be újításaikat. Azonban jelentkeztek olyan dolgo­zók is a pályázat hatásá­ra. akik eddig nemigen törték fejük ésszerűsítése­ken, újításokon. Ezek közé tartozik Jung Ot­tó és Ambrus Menyhért. A gyár számtalan helyén látható újításra buzdító pla­káton, olvasható a pályáza­ti felhívás. S igazán el­mondhatjuk, hogy ebben az üzemben egyre szebben fej­lődik az újítómozgalom, mely egyaránt hasznos do­log a munkásoknak, a gyár­nak, az egész népgazdaság­nak;

Next

/
Thumbnails
Contents