Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-11 / 135. szám

3 Csütörtök, 1959. június Tí. Szabadtéri MI0IZIAI1IK Meghatározták a játéknapokat © Jövő héttől árusítják a jegyeket © Milyenek az ülőhelyek ? © Egyre foko­zódik az érdeklődés Már csak hat hét.:. Ha­marosan megkezdik a 300 főnyi statisztéria szervezé­sét, már dolgoznak az óriá­si díszleteken és az utolsó simításokat végzik a hatal­mas nézőtéren és színpa­don. E nagy lendületű mun­kálkodással együtt kialakult a végleges program és a já­téknaptár is. Eszerint a megnyitó napján, július 25­én Erkel Hunyadi László című operáját játsszák (to­vábbi előadásai: július 27, 29), majd Kacsoh daljátéká­nak: a János vitéznek a sza­badtéri premierje követke­zik július 26-án (további elő­adások: augusztus 12, 13, 15, 16). Az Állami Hangverseny­zenekar koncertjét július 28-án rendezik meg, a Moszkvai Sztanyiszlavszkij­balett augusztus 1, 2, 3. nap­jain játszik, Koós Károly drámája, a Budai Nagy An­tal elsőízben augusztus 8-án kerül színre (megismételve augusztus 10 és 11-én), a Magyar Állami Népiegyüttes pedig (bizakodásunk szerint reprezentatív brüsszeli mű­sorával) augusztus 9-én sze­repel a Szegedi Szabadtéri Játékokon, A szervező munka a na­pokban az ország egész te­rületére kiterjedt és végső gyakorlati stádiumába érke­zett A szervezési apparátus jegyigénylő lapokat küldött szét az ország valamennyi városába, üzemébe és intéz­ményébe, s a jegyelosztás­nál először az ezeken befu­tó igényeket elégítik ki. Mi­inél előbb küldik vissza az igénylők ezeket a lapokat, annál jobb jegyekhez jut­hatnak. Jövő héten Szegeden 5 he­lyen kezdik meg a jegyek árusítását: a színházi szer­vező irodában, a színházi jegypénztárnál, az IBUSZ és a Filharmónia kirendeltsé­geinél és a Magyar Hirdető Irodájában. A jegypénztárak nyitvatartását úgy szabá­lyozzák, hogy naponta 12 órán át reggel 8-tól este 8­ig valamelyik pénztár min­dig a közönség rendelkezé­sére áll. Mint ismeretes, az elővétel a jegy biztosításán túl, engedménnyel is jár. Tegnap, munkatársunk megtekintette a játékok né­zőterét, abból a célból, hogy megállapítsa, jól látható-e a színpad valamennyi hely­ről. A hatalmas tribün ter­vezése és kivitelezése szinte a tökéletességig alkalmas, mert nincsenek olyan pon­tok a nézőtéren, amelyekről rossz volna a rálátás a szín­padra. Azt a néhány helyet pedig, amelyről nem kifo­gástalan a rálátás, a közön­ség számára nem bocsátják rendelkezésére, hanem fenn­tartják más célokra. A kiadott jegyek tehát minden esetben a legmegfe­lelőbb helyeket biztosítják a nézőknek. A játékok iránti érdeklő­dés napjainkban mind itt­hon, mind külföldön egyre fokozódik. A vidékiek külö­nösen gyakran keresik meg a rendező és szervező testü­leteket levél útján, vagy te­lefonon, s jelzik előjegyzé­seiket. Számos csoportos igény érkezett be már eddig is. A fokozódó érdeklődés növeli az elszállásolási gon­dokat. Eddig 1300 kollégiu­mi férőhelyet foglaltak le különböző napokra. Az IBUSZ bejelentette, hogy a játékok idején szovjet, olasz, csehszlovák, német, osztrák és egyéb nemzetiségű turis­ta csoportok érkeznek Sze­gedre vonattal és külön autóbuszokkal. A külföldi magánérdeklődés még válto­zatosabb. Világszerte közkér zen forgó prospektusainkra Franciaországból, Bulgáriá­ból, Csehszlovákiaiból, Ja­pánból, Dániából, Szovjet­unióból, Kínából, Lengyel­országból, az Amerikai Egye­sült Államokból és több délamerikai államból érkez­tek levelek s így Szeged a szabadtéri játékokkal a ha­zai közvélemény és számos külföldi érdeklődésének homlokterébe került az idei nyárra, a játékok felújításá­nak alkalmából. Néhány A had­müveletek súlypontja északról át­helyeződött a Duna feletti területekre.­Először ugyan az volt a had­seregparancsnokság elképze­lése, hogy a csehszlovák burzsoá hadsereg jelentős visszaszorítása után most már a Tiszán átkelve, a ro­mán burzsoázia interven­ciósai ellen kell fordulnia a Vörös Hadseregnek. Á Land­ler-hadtest parancsnokságáé­nak azonban az a vélemé­nye, hogy a csehszlovák im­perialista haderő még nem szenvedett döntő vereséget. Előbb az északi fronton kell tehát véglegesen megszilár­dítani a helyzetet. Végülis a hadseregparancsnokság he­lyet adott ennek az érvelés­nek, és úgy döntött, hogy folytatja a csehszlozták bur­zsoázia csapatainak vissza­szorítását a Dunától kiin­dulva, a Vág völgye- irányá­ban. A proletár állam tovább­ra sem feledkezik meg a gyermekekről, beköszöntésével gyermeküdültet Természetesen szűkölködő A nyári idő megindult a isi akció, elsősorban a desfi proletár­családok gyen i ekeit küldik vidékre, főlqg a Balaton mellé. A burzsoá r >nd régi mu­lasztását pótol a mai rende­letével a közöl tatásiigyi nép­biztosság. A színészoktatás egységesítésére megalakítja a Színészeti Főiskolát. A kommunisták és a bal­tok előkészü­oldali munká letei az általános politikai irtására min­lenére tovább sztrájk meg in den akadály e haladtak Szegéden. A szak­szervezetek jo ségű összvez mindig ellenél Szegeden működik az ország e!ső vidéki offset-iizeme jboldali több­etősége még Helyiipari vállalataink kö­zül a Szegedi valami ideális, felelő helyen van beszorítva Nyomda nem üzemnek meg­működik. Oda a Kárász ut­ca 9. szám al i, ahová évti­zedekkel ezelőtt telepítették. Itt építették lel 1949-ben a körforgógép termét is. Két éve tovább tí rjeszkedett az üzem, betelep ilt a Kölcsey utcába, a volt Próféta étte­rembe is. Itt, az emeleti ré­szen kezdte meg működését a kliséüzem, most a földszin­ten pedig az írszág első vi­déki offset nyomású üzeme, amely az ej yes nyomdai munkákat a legkorszerűbben végzi. Az új üzem a korábban felszerelt kliséüzemmel együtt az eddiginél lényege­sen több és szebb kivitelű, árnyaltabb, sok színnyomású illusztrált plal iát, színes cim­ke és könyvi llusztráció ké­szítését teszi lehetővé. Az üzemrész fels íerelésében, a gépeken dolgozó munkások átképzésében a budapesti Kossuth Nyomda segített a szegedieknek. A nagy nyo­mógépet is a Kossuth Nyom­dától kapta a szegedi üzem. Már készülnek az új üzem­rész első ternékei. A Sze­gedi Szahadtí ri Játékokat és a Szegedi Ipi.ri Vásárt nép szerűsítő nagy. mású plakátok. Utána a Sza­lámigyárnak millió színes tanak majd. A képen a sebb része, rek gúlája lájtható. , több színnyo­mintegy fél­cimkét gyár­gép legneme­nyomóhenge­gondolat a nemzeti egységről K ÉRDEZTEM őket, munkásokat, pa­rasztokat és értelmiségieket arról, hogy mi a véleményük a nemzeti összefogásról, a népi egységről. A vála­szok érthetően különbözőek voltak és tartalmuk sem volt egyértelműen azonos. A közvetlen beszélgetésben azonban egy dolog többé-kevésbé egyezett: a nem­zeti egység fája a magyar életben, tör­ténelmünk során még soha nem volt olyan viruló, egészségesen kibomló, mint most. Okát ennek az eszmecserében ki így, ki úgy magyarázta és nagyon talp­raesetten idézték múltunk nagy és dicső dátumait is, amikor, s amiért nemzeti egység volt Csak emlékeztetőül idézem pédául 1848­at és 1919-et. Negyvennyolcban Kossuth eszméjével, Petőfi lángoló verseivel, „pi­rosló arccal és pirosló zászlókkal" is a független Magyarországért, önálló állami­ságért lelkesült, harcolt és áldozott a nép. Egység volt, mert a nemzetet fenn­tartó osztályok érdekeltek voltak, hala­dást kívántak, 1919-ben, idén négy évti­zede — amint Juhász Gyula írta — „pi­ros pecséttel nyílott a titok" és győzött a szocialista forradalom. Ekkor a nemzet­fenntartók, a munkások és a parasztok urai lettek a hazának. Népi egység volt ekkor, mert a meghatározó, döntő több­ség egyet akart, mert a célkitűzés jó és üdvös volt a többségnek. Erről a bon­takozó új világról magával ragadóan írt Móricz és Móra is. Azután sok lapszer­kesztő, mint például a ma is élő és Bu­dapesten lakó, sokáig szegedi Űr György. Még egyet múltunk örökkön ragyogó feje­zetéből: 1848 és 1919 célkitűzése — bár a viszonyoknak megfelelően és következés­ként más és más eszközökkel — egybe­esett az általános haladással. S ELJUTUNK a mához és mostani nemzeti, népi egységünkhöz. Ez az egység szintén „nem az égből hul­lott", hanem egyenesen abból következik, hogy az MSZMP és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány célkitűzése, politiká­ja a nemzetet fenntartó és hatalmon lévő osztályok, azután valamennyi dolgozó ré­tegek céljait, vágyait fejezik ki. Ez áll a jövőre is és tántoríthatatlan a szándék: a szocializmus építése eredményeinek együtt kell járnia az életkörülmények ja­vulásával. Mert ezért van, ezért kell len­nie a szocializmusnak. A rosszat, — amely a személyi kultusz, a dogmatizmus és a reviziomizmus idején árnyat vetett nagy eredményeinkre, s éppen a hibás poli­tika következtében zilálta a nemzeti egy­séget — szintén nem akarjuk vissza. A hazafias erők, akik frázisok helyett ténylegesen tenni akarnak országukért és népükért — bár világnézeti különbségek egyes tagjai között lehetnék és vannak is — egy sorban menetelnek. Mert sokat szen­vedett hazánknak és népének további ja­vát, még több örömét, kevesebb gondját akarják. Meg nemzetünk és a világ béké­jét, amely kell az alkotáshoz, a gyermekek nyugodt álmához, a szerelmesek meghitt sétáihoz — az egész élethez. Céljainkkal, vágyainkkal ntem vagyunk magunkra ha­gyatottak és erőt, magabiztosságot ad, hogy helyünk ott a szocialista világrendszer nagy és soknemzetiségű családjának asz­talánál. Patriotizmusunk cselekvő kifejezé­sét csak termékenyíti az internacionaliz­mus és viszont. Szükségtelen itt a példa, a magyarázgatás, hiszen olyan nyilván­való, életünkben mérhető ennek igazsá­ga is. Akiben szikrája lobban a tárgyila­gosságnak, hozzá sem kezd a cáfolathoz. S jó tudni, hogy nemzeti haladásunk egybe­esik az általános emberi haladással. A NEMZETI EGYSÉGNEK nálunk is hagyományai vannak és a fentiek­ben erre említettem 1848 és 1919 példáját. Már nem Kossuth útján járunk, mert azt becsülettel megtettük, s túl­jutva rajta, 1919 céljait valósítjuk meg és fejlesztjük tovább. Sok munkával, ered­ménnyel, üggyel és bajjal épül a szo­cializmus. A népfront egyik kifejezője a nemzeti egységnek és cselekvő népfront­aktivistaként megtaláljuk ott a munkást, a parasztot, az értelmiségit és a társada­lom minden rétegének képviselőit. A leg­főbb azonban ebben az egységben talán az az igenlés, amelyet munkájukkal mon­danak ki az emberek és azzal a sok-sok észrevétellel, meg kritikával is, amelyek­kel az életet akarják szépíteni, a rend­szert erősíteni. A népfront nem egy a sok tömegszer­vezet közül, hanem az a széles, demokra­tikus, társadalmi, politikai tömegmozga­lom, amely egyéni tagság nélkül műkö­dik. Mint a népi, nemzeti • egység kifeje­zője, módot ad — módot kell adnia min­denütt —, hogy a hazafias gondolkodású, de szervezeteken kívülállók is javaslatot, véleményt mondjanak. Szegeden sok szép példát lehet erre felhozni és a népfront különböző bizottságai sereg életrevaló kez­deményezést tették. A Szép Szegedért mozgalom, a műemlékek védelme, a tár­sadalmi munkák innen indultak ki. Se­gítik a szabadtéri játékok előkészítését, a mezőgazdaság előrehaladását stb. A já­rási népfrontbizattság szintén sok szép munkát végzett. M INDEZEKNEK ellenére a nép­frontmunka és működés még pezs­gőbb módszereinek, a nemzeti egy­ség kifejezése széles skálájának hogyanjait most keresik. A dolog bizony nem egyszerű, azonban az mindenesetre biztató tény, hogy a népfrontbizottság megszabadult a formalizmus köntösétől és így a népfront "érezhető, tapintható*, ha nem is úgy, ahogyan szeretnénk. Helyeselhető, ha a városban és a faluban felkérjük a tisz­tességes, becsületes volt kisgazdapárti, vagy a volt szociáldemokrata párti veze­tőket, hogy működjenek közre a népfront­munkában. Előfordulhat, hogy ezek az emberek a politika részletkérdéseiben más véleményen vannak. Nos, annyi baj le­gyen. A fő, hogy őszintén elfogadják és segítsék az alapvető kérdéseket: a szo­cializmus építését, a béke védelmét, az életszínvonal további emelését. Egy-két helyen még bizalmatlanok az ilyen, volt "más pártbeli* tisztességes emberekkel szemben. Pedig erre semmi ok és ha bevonjuk őket a munkába, általuk is erő­södik a népfront tömegbefolyása. A politikai "szemellenzősség* némely embereknél akaratlanul is károkat okoz. Bizony mérgesíti az embert, ha olyasmit hall: X értelmiségiről Y azt mondja, hogy karrierista, karrierizmusból csinál min­dent. Ebből a hamis megállapításból az is következhetne, hogy aki becsületesen dol­gozik, eleve karrierista. Nos, X értelmiségi nagyon szerényen mindent társadalmi munkában végez a népfrontban már több éve. Munkahelyén most is az, ami volt, nem "Ugrott ki*. Néhány ember miért sustorog hát róla?! Káros és tisztesség­telen dolog ez. N EVETSÉGES, azonban megenged­hetetlen, amit az egyik faluban hallottunk egy-két vezetőtől egy egyéni gazdáról, aki a népfrontnak jó javaslatot tett: "Á, az megbízhatatlan, mert templomba jár.* A vallási, idealista ideológiával szemben mi a marxista ideológiát hirdetjük. Ennetk nem mond el­lent: attól még lehet valaki — éppen az •országot és népét segítő cselekedetei alapján — nagyon jó hazafi és becsüle­tes ember, ha elmegy a templomba. Vagy itt az úgynevezett "kuIák-kérdés*. A tsz­ekben ezt okosan döntötték el a tagok. Ha "Olyannak* találták a volt kulákot, vagy családját, hát felvették a tsz-be tag­nak. Ilyenféle és nagyon gondos egyéni elbírálással szükséges disztingválni a nép­front-mozgalomban is. Félreértés ne tör­ténjék, nem arról van szó, hogy teret engedjünk az ellenségnek a népfrontban, vagy másutt, hiszen éppen a kegyetlen el­lenforradalom napjai adták-a leckét arra, hogy résen kell lenni. Ám szükséges — mint már írtuk — az egyéni elbírálás. Az emberekbe, igaz nem lehet belelátni, de tétteik árulkodnak róluk az ellenforrada­lom előtt, alatt s után is. Szegeden néhány népfront-aktivista, kö­zöttük kommunista is arról panaszkodott, vannak olyan kommunisták a népfront­ban, akik nem tartják elég komolynak azt a megbízatásukat, hogy a népfront­ban segítsék a munkát. Szóvá teszem ezt nyilvánosan is, mert olyan baj, ami ká­rosan hathat. Mindenesetre a népfront­munka komoly és nem kisebb a célja, mint a nemzeti egység további szilárdí­tása, éppen a munkásosztály és kommu­nista pártja vezette szocialista építés ér­dekében. Teendő jócskán akad. Itt van például az a feladat, hogy a népfront az eddigieknél jobban segítse összekapcsolni a tömegszervezeteket, a társadalmi és kul­turális szervezeteket — a népfront-munka hatékonyabb segítésére. Szükséges azt is megállapítani, hogy a népfront nemcsak munkás, vagy nemcsak paraszti és nemcsak értelmiségi szerve­zet, hanem a magyar nép egyetemes moz­galma. Kommunistáké és pártonkívülieké. Tehát a népfrontban minden olyan eam­ben hasznosan tevékenykedhet, aki segí­teni akarja a szocializmus építését és a béke védelmét. A népfrontban, mint éle­tünk minden területén a munkásosztály kommunista pártjáé a vezetőszerep. Ká­dár János elvtárs találóan mondta erről a vezetőszerepről a múlt évben: "A párt vezető szerepe a népfrontban sem ural­kodást fejez ki, hanem a nép, a haza alázatos szolgálatát.* A NÉPFRONTNAK nincs szüksége külön általános politikai program­ra. Politikai programja — a párt és a kormány programja, amely a nép törekvéseit fejezi ki. Nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik nem tartanak a munkásosztállyal és politiká­jával. A nemzeti egység azonban — nem csupán a népfront kereteit érteim alatta, hainem elsők között az emberek lelkiisme­retes munkáját —, igen erős. Ki az, akit ne érdekelne a szocializmus építéséből, a nép munkájából fakadó további életszín­vonal-javítás, a tartós béke biztosítása és védelme, szeretett hazánk további erősí­tése? Ki az, aM nem adja ehhez a nemes törekvésekhez tisztességes munkáját, ja­vaslatait, vagy éppen jószándékú kritikai megjegyzéseit?! A kérdésre maga az élet ad választ és nem szorul ez sem bizo­nyításra. Meggyőződéseim, hogy minden hazafias érzelmű, tisztességes dolgozó ember — munkás, paraszt, értelmiségi — a szép cé­lokért még szorosabbra ••na sorait. Hi­szen legközvetlenebbül érdekeltek ebben, s tetszésükre szolgál a párt helyes po­litikája. Morvay Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents