Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

5 Szerda, 1959. június 19. Megkezdték a magyar műszőrme gyártását Az egész világon kevés a valódi szőrme, és azonkívül eléggé drága is. Ezért egyre inkább keresett áru lesz a műszőrme. Különösen tért hódít a műszőrme a cipő­iparban, ahol azokat hócsiz­mák és bundacipők bélésére használják fel. Magyarorszá­gon eddig műszőrmét nem gyártottak, az igényeket nyu­gati Importáruval elégítet­ték ki A Békéscsabai Kötöttáru­gyárban Erdős Károly fő­mérnök tervei alapján nem­rég elkészült egy műszőrme­gyártó gép. Ez sokkal jobb, mint a külföldi gépek, mert különleges megoldása foly­tán rendkívül magas a ter­melékenysége. Az új beren­dezésen készül műszőrmék megnyerték a szakemberek tetszését, és az ország négy legnagyobb cipőgyára már 12 ezer négyzetméter műszőr­mét rendelt a Békéscsabai Kötöttárugyártól. Lidice és Oradour A BCG-oltás kitűnő eredményei A Világegészségügyi Szer­vezet beszámolója közli, hogy « BCG-oltás az esetek körülbelül 80 százalékában teljes védelmet nyújt a gü­mükór ellen. A beszámoló rámutat, hogy a BCG-oltás általánosításáért folyó kam­pány során 41 ország 88 millió gyermeke részesült tuberkulózis ellent védőol­tásban. Hangsúlyozza, hogy az oltással járó kényelmet­lenségek, kellemetlen utó­hatások mértéke elhanyagol­hatóan csekély, az oltás költségei pedig elég alacso­nyak ahhoz, hogy minden ország számára lehetővé te­gyék a BCG-oltások általá­nos bevezetését Két szomorú évfor­dulóra emlékezünk, amely még ma is meg­döbbentő mementó a fasizmus barbárságára. Tizenhét esztendeje, hogy az SS a csendes csehszlovákiai Lidicé­ben üszkös rommá vál­toztatta az emberi haj­lékokat és a szó szoros értelmében kiirtotta a falu valamennyi lakó­ját. Hasonló sorsra ju­tott másfél évtizeddel ezelőtt a francia falu: Oradour is s a fasiz­mus golyói, gránátjai és benzines palackjai tépték, szaggatták a gyermekeket, szüleiket. Lidice és Oradour éppúgy, mint Buchen­vvald, Auschwitz és a többi haláltábor vádol­ja a fasizmust és fi­gyelmeztet a szörnyű­ségekre, amelyeknek riasztó árnyai még ma is vissza-visszatérnek. Nyugat-Németország­ban a második vi­lágháború hitlerista ka­tonai vezetőinek jó né­hány tagja — mint Speidel tábornok és a többiek — megint fe­lelős posztokat tölte­nek be és játszadoz­nak a tűzzel, amelyet a dollár élesztget. Ezt és az egész nyugatné­met militarizmust, az eszelős öreg kancellár: Adenauer fenekedé­seit a világ minden becsületes, tisztessé­ges embere elítéli. S a világ népei szavaikkal, cselekedeteikkel emel­nek gátat a békét fe­nyegető erőknek, a fa­sizmus újjáélesztése kí­sérleteinek. Szegeden az Aradi vértanúk terén kibon­tották szirmaikat a 11­dicei kert rózsái, ame­lyeket a város dolgos népe ültetett tisztelet­tel, kegyelettel Lidice népének, és emlékezte­tőül is a fasizmus bar­bárságára. Mert Lidice és Ora­dour figyelmeztet, hogy soha többé a két falu és lakói sorsát! Terméskilátásaink Befejezés előtt a Tiszapalkonyai Hőerőmű építése A Tiszapalkonyai Hőerő­mű építkezésénél befejező szakaszához érkezett a mun­ka. A Romániából érkező földgáz felhasználásával már három 50 megawattos gép­egység dolgozik az erőmű­ben, a negyedik pedig, amely magyar mérnökök tervei alapján a Láng-gépgyárban készült; még ebben a hó­napban megkezdi a terme­lést. Helyén áll a félmillió légköbméteres üzemépület és az erőműhöz tartozó összes' segédüzem is. Nyékládháza és Tiszapalkonya között 16 kilométeres • vasútvonalról gondoskodtak az erőmű szén­szállításának biztosítására. Rövidesen átadják a korsze­rű, kétemeletes irodaházat, ahol helyet kapott a hőtech­nikai laboratórium és az or­vosi rendelő is. Az erőmű közelében 88 lakásból álló házcsoport épüL Kínai diákok érdekes vitája: Miért, hogyan kell tanulni? ' 'A KÖZELMÚLTBAN ta­nulságos vita zajlott le a kínai Sanhszi tartomány egyik mezőgazdasági főisko­láján. A kérdés így hang­zott: Miért és hogyan kell tanulni? A vitát egy Jao Qsen-ping nevű diák visel­kedése és gondolkodásmódja váltotta ki. Jao Csen-ping látván, hogy néhány közép­iskolát végzett barátja gyár­ban dolgozik és megkeresi a havi 30—40 jüant, arra a következtetésre jutott, hogy nem érdemes elvégezni a főiskolát, sokkal kifizetőbb a középiskola után azonnal gyárban elhelyezkedni. El­határozta tehát, hogy kima­rad a főiskoláról. Haza uta­zott s az engedélyezett négy nap helyett több, mint egy hónapig otthonmaradt. A diákok körében kétféle vé­lemény alakult kl. A többség azt vallotta, hogy Jao hely­telenül gondolkodik, mert nem látja tisztán, hogy a népért kell tanulni és olyan hosszú ideig; amíg fel nem készül a nép méltó szolgá­latára. Az tehát, hogy mit és hogyan tanul az ember, nem csupán tőle függ, nem­csak az ő magánügye. A tanulás csakúgy, mint sok más, közös, országos ügy. A vitában olyan vélemények is elhangzottak, hogy Jaonak igaza van, mert a tanulás magánügy, amelynek semmi köze az országhoz, az álta­lános érdekekhez. A kom­munisták véleménye szerint Jao ott követte el a hibát, hogy nem mérte fel kellő­képpen, mi a tanulás leg­döntőbb célja? A PARTS7EBVF7FT nyil­vános vitájában a diákok nagy többsége helyes választ adott, arra a kérdésre, miért tanulnak. Azt mondották a fitalok, hogy a tanulásnak is a szocializmus építését és a kommunista társadalom megvalósítását kell szolgál­nia. Rövidlátó az az ember, állapították meg, aki ilyen célokat havi 30—10 jüanért felad Egyesek azonban kijelen­tették: -Ha a főiskola el­végzése után úgyis munká­sok leszünk, akkor mi szük­ségünk van a továbbtanu­lásra? Ez a vélemény fel­vetette a kérdést: Lehet-e igazán jó munkás, aki nem szerez megfelelő képzettsé­get? A felszólalók megálla­pították, hogy a szocializmus építése nem egyszerűen csak ••munkásembert?, hanem olyan embereket igényel, akik kultúráltak, magaskép­zettségűek, s kitűnően meg­állják a helyüket a fizikai és a szellemi munkában egyaránt A pórtszervezet képviselői ezután feltették a kérdést, hogyan kell tanulni? S a válasz a következő volt: ösz­sze kell kapcsolni a tanulást a munkával. A diákoknak nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is képezni kell ma­gukat. Ugy kell tanulniok, hogy helyt álljanak a ter­melő munkában is. Jang Pu­jung diák így világította meg a problémát: a munká­sok és a parasztok kemé­nyen dolgoznak, hogy telje­sítsék az idei tervfeladato­kat. A kínai iparban és a mezőgazdaságban az idén is ugrásszerű lesz a fejlődés. Miért ne követhetnénk ml is a munkások és a parasztok példáját? Miért nem indí­tunk mozgalmat a kemény tanulás és a kemény munka érdekében a főiskolákon és az egyetemeken? Ezzel a vé­leménnyel nagyon sok diák egyetértett. Szóba került az ls, hogyan kell helyesen tanulni. Az ál­talános vélemény volt, hogy a diák mindenekelőtt hasz­nálja a saját fejét, s legyen nr,gyon szorgalmas és kitar­tó a tanulásban. Ez azonban még korántsem elegendő. A tanultakat át kell ültetni a gyakorlatba. Az eddigi ta­pasztalatok bebizonyították, hogy a gyakorlati alkalma­zás rendkívül megkönnyíti a tanult ismeretek elmélyí­tését és önbizalmat ad a di­ákokban a további tanulás­hoz. TÖBB FELSZÓLALÓ ki­tért a tudományos kutató­munka fontosságának kérdé­sére is. Megállapították, hogy a múltbeli gyakorlattal ellentétben a diákoknak már a főiskolán aktívan be kell kaposolódniok a tudományc® kutatómunkába* a kilátásaink. jeepen Egész szocialista fejlődésünk optimizmussal tölti el a dolgos emberek tömegeit, s ráadásul most az idei nyáron a gabona­vetések is jó terméssel ke­csegtetnek. A dolgozó pa­rasztság — Szegeden és a szegedi járásban — bizako­dással eltelve, jó kedéllyel néz előre a holnapba, mert a párt és a kormány bölcs politikája és helyes intéz­kedései eredményeként biz­tosítottnak látja jövőjét, boldogulását. Egyetlen me­zőgazdaságban dolgozó em­ber sem fél már a nincstől, mert tudja: ha dolgozni akar, erre van lehetősége, s munkájának pedig min­denkor megterem a gyü­mölcse. A határ mindenfelé sze­met gyönyörködtető. A já­rás homokos részein 180— 200 centi magasan ringatja a szél a rozskalászokat, a búza se mindenütt bírja egyenes derékkal súlyos termését. Mivel a termelő­szövetkezetek a szegedi já­rásban 3250 katasztrális hold kenyérgabonát pétisóz­tak vagyis ezt a munkát 100 százalékig elvégezték — az amúgyis kedvező idő­járás következtében a nö­vény zöld részei olyan dú­san fejlődtek, hogy jelen­leg a kalászosok ledűlésé­nek veszélye fenyeget. Már eddig is fekszik a szövetke­zeti gabonáknak közel 20 százaléka, s félő, hogy zi­vatarok esetén aratásig ez a szám tovább növekszik; Érdemea megjegyezni ugyanakkor, hogy a szege­di Haladás Termelőszövet­kezetben a kombinált mű­trágyázás hatására a 18 mázsát ígérő 70 holdnyi ősziárpa is szilárdan talpon áll. Bizonyára nem közömbös a városi ember számára sem, sőt túlnyomó többsé­güket) megnyugtató érzés­sel tölti el, hogy az elő­becslések szerint mind Szegeden, mind a szegedi járásban több gabonát arat­hatunk a tervezettnél; Ha a tsz-ek és egyénileg gaz­dálkodók eredményeit egy­bevesszük; akkor búzából 10—10,5, rozsból 7,2—7,5, őszi árpából 12—12,5, zab­ból 8 mázsás holdankénti termásátlag ígérkezik; Ha ezt összehasonlítjuk a múlt évi átlagos hozamokkal (búza 6,7, őszi árpa 8,7, rozs 5,1 mázsa katasztrális holdanként) akkor láthat­juk: ebben az esztendőben az eddigieknél is nagyobb karéj kenyeret szelhetünk, s az állatok is bővebben kaphatnak takarmányt; Nem hallgathatjuk azonban azt a tényt, hogy a termelőszövet­kezetek kényérgabonater­mése legkevesebb 1,8 má­zsával többet ígér holdan­ként az egyéniekénél, ami tanúsítja, hogy a múlt év őszén és ez év tavaszán kézzelfogható haszonnal járt az a szervező és fel­világosító munka, amelyet a tsz-ek fejlesztéséért, erő­sítéséért, nagyobbításáért végeztünk. S éppen ezzel kapcsolatban egy érdekes szemléltető adat nagyon idekívánkozik. Ha a szege­di járás több mint 60 ezer holdnyi kenyérgabona ve­tésterülete már mind a ter­melőszövetkezetekhez tartoz­na, akkor — az 1,8 má­zsás különbséget véve ala­pul — most a cséplés al­kalmával mintegy 110 ezer mázsával több búzát és ro­zsot ereszthetnénk zsákok­ba. Ez pedig — a számok nem hazudnak — 43—45 ezer dolgozó ember évi ke­nyérszükségletének kielégí­tését jelentené. Mondjuk ki nyíltan az igazságot: nagy­jából jövőre is ugyanennyi "élet?-et hagynánk benne a földben, ha addig nem győ­zedelmeskednék a szövet­kezeti mozgalom ügye. Elég gazdag aratás előtt állunk tehát. Ez azonban nem jogosít fel egyetlen földművelőt sem arra, hogy elégedetten karba dugja a kezét és úgy várja a gabo­naérést. A bőségnek is szo­kott gondja lenni, ha nem is olyan nyomasztó, mint az ínség gondja; Valamennyi szövetkezeti tag egyénileg is érdekelt abban, hogy a közösség időben hozzáfog­jon a gabona betakarításá­hoz, s minél gyorsabban biztos helyre kerüljön a szemtermés. Ha bár a sze­gedi járás szövetkezetei 2774 katasztrális holdnyi gépi aratásra kötöttek szer­ződést négy gépállomással, most nem szabad nyugod­tan várni ezekre a gépekre. A szokatlanul magasra nőtt rozsban és a ledőlt búzában lehetnek olyan táblák, ahol aligha boldogulhat a kom­bájn, sőt bizonyára lesznek olyan területek, ahol az aratógép is csak üggyél­bajjal tud- előrehaladni; Ezért ahol kell, a szövet­kezeti tagok már most ka­lapálják élesre a kaszákat; vágjanak takarókat, szerez­zék be a kaszaköveket is és mindent, ami kell, hogy mihelyt kellően megérik a gabona, rögtön munkához láthassanak. Talán monda­ni sem kell, az a szövet­kezet jár legjobban, amely szinte éjt-nappallá változ­tatva, minden percet ki­használ a gabonatermés gyors betakarítása érdeké­ben, hiszen köztudomású; hogy a sokáig lábon ha­gyott érett gabona rengeteg szemet képes elszórni. Mihelyt keresztek• i rakódik a gabona, szin­oe te a következő órában sürgőssé válik a másodve­tés. Az időjárás továbbra is megfelelőenk ígérkezik; illetve a földben már ed­dig is tekintélyes mennyi­ségű nedvesség tárolódott; ezért vétek lenne elhanya­golni a tarló mégegyszeri bevetését; Az állattenyész­tésre nagy gondot fordító; előrelátó tsz-ek és egyéni­leg gazdálkodók ezt minden bizonnyal haladéktalanul meg is teszik. Ezért in­kább azokhoz szólunk, akiki még mindig idegenkednek a másodvetéstől: a hometi kos részeken bátran vesse­nek tarlóburgonyát a ga­bona után, a feketébb tala­jokon pedig rövid tenyészt idejű kukoricát. Ma már Csak nagyon ke­vesek által vitatott az & tény, hogy nemcsak az idő­járás, hanem az emberek! gondolkodása, szakmai hoz­záértése, a legújabb agró-i technikai módszerek alkal­mazása ls hozzájárul a na­gyobb terméshozamokhoz, á magasabb jövedelemhez. Kép szöveg nélkül Ruházati cikkek, autóbuszok és rádiók Guineának Magyar kereskedelmi küldöttség látogatása az afrikai köztársaságban A Guineai Köztársaságba kája iránt. Conakryban, aa héttagú magyar kereskedel- ország fővárosában megáila­mi küldöttség látogatott. A podást írtunk alá a keres­delegáció visszaérkezett Bu- kedelemügyi minisztérium dapestre, és vezetője, Havas képviselőivel: egy malmot; Károly, a tapasztalatokról — autóbuszokat, mezőgazdasági a többi között — a követke- munkaeszközöket, szerszámo­zőket mondotta: kat, villamos háztartási ké­— A februárban nálunk szülékeket, rádiókat, zo­járt guineai kormányküldött- máncedényeket, zárakat, kö­ség arról is tárgyalt, hogy tött és szövött ruházati cik­országaink között megte- keket és több más árut szál­remtjük a kereskedelmi kap- lítunk a Guineai Köztársa­csolatokat. Az elhatározás ságba. Tőlük elsősorban me­gyakorlati megvalósítására zőgazdasági termékeket vá­megnéztük a helyszínen, sárolhatunk. Guinea nagy hogy a fiatal független or- gazdasági fejlődés előtt álló szágnak milyen árukra van ország, és vezetői az áru­szüksége, mit tudnánk szál- csere megteremtésén kívül lítani, és azokért mit kap- szeretnék, ha kapcsolataink hatnánk. Guineában nagy tovább szélesednének; szíve­érdeklődést tanúsítanak a sen látnának magyar szak­magyar ipar termékei és a embereket, mérnököket, or­magyar szakemberek mun- vosokat. Piros" sárgájú tojást tojnak a „paprikás" tyúkok © ©mtan < : Érdekes kísér­• leti sorozat fe­• jeződött be a : Szegedi Paprika­; feldolgozó Válla­• lat egyes számú i telepén. Ez eset­; ben nem a pap­• rikakikészítés, fel­• dolgozás űj mód­: jait kutatgatták, ; hanem arra vol­• tak kíváncsiak, J milyen változást : hoz a tojótyúkok S paprikával való • etetése. A több­| hetes kísérlet so­I rán külön külön : adagolásban etet­| ték pépes eledel­• ben * a szegedi • Dózsa Termelő­J szövetkezet tyűk­jjaival a csípős és • csípőségtől mentes S paprikát. Mielőtt i a tyúkokat be­• fogták a paprika­• kúrára, tojásaik­ból egyedenként többet félretettek mintának. Azután külön ketrecbe zárták őket és naponta 5—15 gramm csípős és csípmentes pap­rikát adtak ele­deleikbe. Egy hét múlva már ko­moly eltérést ta­pasztaltak a to­jások sárgájának színeződésében. Egy hónapi ete­tés után már egészen pirosas színt kaptak. A toiások ízében változás nem tör­tént. A tyúkok is hamar meg­szokták a paori­kás eledelt. Oly­annyira megked­velték, hogv ami­kor etetésükre került sor, han­gos károgással üdvözölték etető­jüket. Vegyileg még nem elemezték a tojásokat, de az már biztos: egy tojásból is lehet olyan szép sárga húslevestésztát gyúrni, mintha kettő vagy há­rom tojást ütöt­tek volna bele; Hogy egyéb hasz­na van-e a tyú­kok paprikával való etetésének, ez még nem derült ki. Alsóvároson egyesek azt mond­ják, nem újdon­ság ez az új etetési mód, mert állítólag régeb­ben ilyen tojá­sokkal készítet­ték a híres két­tojásos szegedi tarhonyát — egy tojással.

Next

/
Thumbnails
Contents