Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

7 Gondolatok ÓDA a szegedi irodalmi életről Czegednek igen tiszteletre méltó szerep és rang jutott a magyar irodalomtörténetben: jeles írók és költők indultak el innen a nemzeti Parnasszusra, s életművük az egész nép kincsévé vált. A szegedi ember büszke Mikszáthra és Gárdonyira, akiknek írói fejlődésében fontos állomás volt ez a város; tisztelettel hajt fejet a nagy szegedieknek: Tömörkénynek, Mórának, Juhász Gyulának és József Attilának, s örömmel emlékezik Radnóti Miklós itteni pályakezdésére és Balázs Béla szegedi kötelékeire. Ugy érezzük, hogy az irodalom e jeles művészeinek gazdag életművében ennek a városnak sok-sok szellemi kincse sűrűsödik, s úgy hiszszük, hogy amikor szerte az országban műveiket olvassák, mindig eszükbe jut Szeged. Ezek a nagy nevek kölcsönzik városunknak az előkelő irodalomtörténeti rangot, s máig is ez az írónem' zedék ad példát az utánuk jövőknek művészeti színvonalból, emberi és eszmei tisztességből, a dolgozó nép iránti ragaszkodásból és együttérzésből. Fényes és súlyos örökség, mert az ő munkásságuk ismeretében minden utánuk következő szegedi irodalmat ahhoz mérnek az itt élő emberek, s minden felnövekvő, űj írónemzedéktől a szegedi irodalom e nagy korszakának reneszánszát várják. 4—5 százaléka marad vissza a terjesztésnél. S ez nem) egyszerűen szervezési kérdés — ez annak a jele, hogy az új szegedi irodalom egyre érik, egyre rangosodik, s kezd ismét szerepet játszani az ország szellemi vérkeringésében. Ennek bizonyságául szabad legyen megemlíteni, hogy munkásai közül többen "betörtek? az országos irodalom frontjára is — a Magyar Rádió műsorába, az Élet és Irodalom, a Kortárs, sőt külföldi lapok hasábjaira is. Különös figyelmet és érdeklődést vont magára a Tiszatáj irodalomkritikai és irodalomelméleti rovata, amely az ellenforradalom utáni eszmei zűrzavar olyan elvi kérdések progresszív boncolgatására vállalkozott eredményesen, mint a népiesek helyének és szerepének megítélése, a szocialista realizmus kérdései, és hasonló zsánerű cikkekkel központi lapokban is jelentkeztek a szegediek. Ujabban egymás után kapjuk kézhez a Tiszatáj Kiskönyvtár sorra megjelenő köteteit, melyek ugyancsak a gazdag szegedi irodalmi termés dokumentumai. A szegedi irodalmi mozgalom életrevalóságának jele a tucatnyi, szép érdeklődés mellett megtartott vidéki irodalmi est, továbbá az egyenetlensége és rossz szervezése ellenére is jónak mondható úttörő kezdeményezés, a Tiszatáj Irodalmi Színpad is. Ül m U

tánuk jövet nehéz szegedi írónak lenni, s ezért minden türelmetlenség igaztalan. Hogy mégis rájuk emlékezve kezdjük a mai szegedi irodalmi életről szóló cikkünket is, ez inkább buzdítás kíván lenni, mint elégedetlenség. Nem az övékéhez hasonló életműveket kérjük ezzel számom csupán figyelmeztetni kívánunk írót és irodalmi közvéleményt: ezt a nagy generációt ugyanaz a táj és nép ihlette maradandó művészi alkotásokra, amely ma is itt lélegzik és él. S mennyivel nagyszerűbb dolog ezt a tájat és népet megszépülve látni, mint a stógénység, a nyomor fojtogató körmei között! Az írói feladat változott: most nem bilincseket kell tördelni, hanem új társadalmat kell építeni, s az irodalomnak ezt a hatalmas átalakulást kell művészi erővel megörökíteni és segíteni. Ma még nincsenek Szegednek ilyen kiemelkedő írásművészei, irodalmi mozgalmunk azonban olyan gazdag és eleven, hogy a hozzájuk hasonló tehetségek a szemünk előtt bontakozhatnak ki. Évtizedek óta nem pezsgett olyan irodalmi élet a Tisza partján, mint napjainkban, s ugyanannyi idő óta nem jelentkezett egyszerre annyi szép ígéret, mint éppen mostanában. A közvélemény érdeklődéséről körülbelül ugyanezt lehet elmondani. Az 1957-ben újra megindult Tiszatáj, a mai szegedi és Csongrád megyei írók orgánuma kezdetben háromezer példányban jelent meg, ma ugyanebből tízezer körül nyomtatnak, közel ötezer előfizetőnek, s ugyanannyi alkalmi vásárló*nak. Vidéki méretekben hasonló példányszámot sem most, sem megelőzőleg egyetlen irodalmi, művészeti lap sem ért el soha Magyarországon. Az is példátlan volt eddig a szegedi irodalomban, hogy az itt dolgozó írói munkaközösség lapja az ország minden részébe eljut, s az emberek kedvelt olvasmánya. Nyomtatnak hasonló rendeltetésű orgánumokat Kecskeméten is, Pécsett is, Debrecenben is, de az ott készülő folyóiratoknak nincs olyan népszerűségük és elterjedtségük, mint a Tiszatájnak, melynek mindössze üzék az eredmények sokkai becsesebbek számunkra, ha figyelembe veszszük, hogy jó részüket saját erőből, az anyagi támogatás szükséges minimumával érték el itt Szegeden, nem várva summás "nemzeti ajándékot?, a lehetőségekhez képest túlméretezett támogatást és kész formákat. A munka, amelyet a szegedi irodalmárok az utóbbi három évben végeztek, mégsem szimpla művészeti adminisztráció volt, hanem komoly, tartalmas tevékenység. Nem túlzás azt mondani, hogy ebben az időben a szegedi irodalom ismét társadalomformáló szerepet játszott, többé-kevésbé egységes eszmei és politikai arculatával, pártosságával és szenvedélyességével. Bizonyos, hogy éppen ezzel nyerte meg több ezres olvasótáborát s ezzel érdemelte ki a már elkönyvelhető országos érdeklődést is. Sok áldozat fekszik ebben az eredményben, mind a párt, a tanács, és a társadalmi szervezetek, mind az írói munkaközösség vezetői és tagjai részéről. Megállapítjuk ugyan, hogy a jelenlegi hivatalos állami támogatás nem éri el a szükséges mértéket, de ámítás, félrevezetés volna elhallgatni, hogy minden megelőzőnél maximálisabb és nagyvonalúbb ez a segítség, s ennek nélkülözésével nem konstatálhatnánk a tömegében és minőségében egyaránt figyelemre méltó s minden irodalombarátnak kedves fejlődést. m pz a felfelé ívelő munka és nekilendülés természetesen nem "győzelmi? bevonulás volt, hanem sok kísérletezés, hosszas útkeresés és tapogatódzás szintézise. Nem is ügy ment, amint az a "nagykönyvben? írva vagyon, hanem döccenőkkel, helyenként kevés körültekintéssel és később az élettől meglehetősen elszakadva. Hogy mindjárt az utóbbival kezdjük: az ellenforradalom leverésének, eszmei lefegyverzésének és a munkáshatalom konszolidációjánnk időszakában »életközeiböl* írtak a szegedi tollforgatók, azután pedig engedményeket tettek az "eszmei? élmények és a »lombik-irodalom* számára. Ugy is mondhatnánk ezt, hogy egyikük-másikuk munkásságukban fakul a mai élet. Néhány fontos, az egész népet érdeklő kérdésben — mint az ellenforradalom leleplezése és a háború elleni szenvedélyes tiltakozás — születtek figyelemre méltó írások, de feltűnően és megdöbbentően hiányzik néhány írónk és költőnk tematikájából és terméséből a mai élet hőse, az egyszerű dolgozó ember, s ez a friss élmények hiányával magyarázható. Mert nincsen olyan kapcsolatuk a munkásosztállyal és a változó faluval, amely biztonságot és ösztönzést adna nekik ahhoz, hogy a dolgozó osztályokról azok vágyai és elképzelései szerint írjanak. S ilyen tekintetben elsősorban a fiatalok vannak nehéz helyzetben és nagy hátrányban. Számos írásuk ezért hat az élettől elvonatkoztatottnak, következésképpen felszínesnek. S ha már itt tartunk, szóvá tesszük azt is, hogy komoly megbecsülést érdemelnek, elsősorban Király István és Kiss Lajos elvtársak, akik eszmei nevelésükkel oly sokat törődtek, de ez egymagában nem elégséges. Egyelőre ugyanis az a tapasztalatunk, hogy a fiatal irók meglehetően elkényelmesedtek, s a hozzájuk fűzött remények tudatában kissé nagyképűvé is váltak. Melegágyi palántákra emlékeztetik az embert, amelyeket egy kis köd, fagy vagy szél már megvisel, s csak az élet napfényes oldalain szeretnek. Ez a bánásmód nem sarkallja őket alaposabb életismeretre — ellenkezőleg: a kényelmes helyzetben elpuhulnak. Mórát látták a csengelei és ásotthalmi tanyákon, amint az emberek között járt; József Attilával és Juhász Gyulával találkoztak a munkásotthonban, Tömörkény és Móricz gyalog mentek nagy témáik után a dűlőutakon, a mqi szeged^ fiatalok azonban azt várják, hogy az ablakon szökjön be hozzájuk a valóságos élet a maga teljes bonyolultságával, s ne kelljen utána fáradni. Mivel azonban ez csak "írói álom? lehet, a könnyebb megoldást választva, régi receptek szerint maguk főzik ki a témát, s ezzel az íród magatartással szembe- kerülnek saját eszmei felfogásukkal. Abban valamennyien egyetértenek, hogy a szocialista realizmus az új világ írói gyakorlata, de nem gondolják meg eléggé, hogy ezt az alkotói módszert nem maguk között találják fel, hanem a társadalom segítségével, a szocializmust építő és élő emberek sorsának, küzdelmeinek és törekvéseinek ismeretében. Kényeztetésükből meglehetősen furcsa helyzet adódott a szegedi irodalmi életben, a korábban kialakult természetes irodalmi egyensúly rovására. Helytelen meggondolások alapján az utóbbi időben mind a rádióban, mind a Tiszatájban és egy-két fővárosi lap hasábjain úgy szerepeltették a kezdő fiatalokat, mint a szegedi irodalmi élet reprezentánsait, jóllehet, élnek és dolgoznak itt Szegeden írók és költők, akik öt-tíz éve elfogadott és megbecsült színvonalon írnak, s mind művészi eszközökben, mind eszmeiségben érettebbek, nem is szólva arról, hogy munkásságuk bizonyos tekintetben már szegeidi irodalomtörténet is. Az egyensúly Ilyesforma megbillenése ugyancsak károsan hat a fiatalok fejlődésére. Ez a közöttük kialakult szemléletből is megfigyelhető^ Túlságosan olcsón osztogatják egymásnak az "fró? és "költő? címeket — főként jóhiszeműség. vagy a jövő ígéret alaoján —, amelyek végeredményben komoly társadalmi rangot jelentenek, s nem szerezhetők meg pár-\ szőri megjelenéssel, hanem* csak évekig tartó szívós termékeny és színvonalas művészi munkával. A közöt-§ tük divatos önelégültség a| helyi kritika mulasztásából? fakad. Mindeddig senki sem| tette szóvá öncélú "modern-i kedésüket?, a külföldi min-| ták gyerekes és szolgai, fő-= ként külsőségekben meg-? mutatkozó utánzását, s azt| ez egyébként szembetűnő,? de feltétlenül a mesterség-i béli tudás hiányára valló? körülményt, hogy például! nem tisztelik a költészetben! a hagyományos formákat, af szabadversről alkotott téves! elképzelés miatt sem.' Mint-\ ha csak hiedelemmé rálíf volna, hogy a szocialista-rea-§ lista költészet a szabadvers-% nél s egyáltalán a szertelen| formabontásnál kezdődik! | Az élettel való intenzív! kapcsolatok hiányáért, s a| fiatalok egyik-másikánál ta-| pasztaiható nagyzolásért el-f sősorban azokat az elvtársa-1 kat illeti a felelősség, akik| a szegedi irodalom irányítá-s sára kaptak megbízást, s ef megbízatásukat nem teljesí-| tették. Csak papíron mű-? ködik az a bizottság, ame-| lyiknek a tanács művelő-? désügyi osztálya mejlett a| helyi irodalommal kellene? a névtelen hősökhöz, akik 1919-ben vérüket hullatták a magyarországi pro letárforradaloimért Lángok villannak sírotok homályán csontok harsognak fény-kapukat tárván a volt-Halál gyomrába szurony fordul még puskát fogtok závárzat csikordul aszott lábatok egy-Utemre lépdel szemüreg nyílik rózsák rőt színével a csont-karok még egyre emelkednek ki szabadságért balt nyugton nem fekhet Hantokra szirmok szállnak s nem könnyek pirosló lázak feszgetik a földet és szárbaszökken száz meg ezer hajtás vihar zúg csattog leomló falat ráz mert sok volt a nyűg rabság burzsuj-érdek szétlőtt koponyák összezúzott térdek a gazság csápja fojtó volt és hosszú új rendet készít a proletár-bosszú A diadalban zendült a Jövendő amely a béke fénylő útján eljő szívetekben az új március lángolt óh ez egy újabb ez egy szebb világ volt öklötök alatt szétroppant a régi szabadság ész-törvénye lendült élni ám gyilok zúdult rátok fegyver csattant láng-szíveteket átdöfte az antant De fölkeltek a vörös virágokban porladt szemetek szétszikrázva lobban a proletár-fiakban unokákban s föltornyosulunk zúgva fénnyé váltan mert dalunkban a ti harcotok árad emléketek szívünkbe mint a láng csap s örök fáklyaként csillagokba tartják a proletárok végső forradalmát HATVANI DÁNIEL foglalkoznia. E bizottság lé-| tezése óta még egyszer sem?",inl","l>l|ii»i'»*ii*"*'»ii*"*<iii>*i»ii*>i*i<*|<*<n| iiiiiiitiiiiitiniiiittiniiiiHiiiiiiniiniimiMMiiMii hívta össze a szegedi tollforgatókat, hogy megbeszél- irodalom további kötelező nak, hogy a szegedi irók kője velük a szegedi irodalom fejlődését. rében általában gyengült a időnként felmerülő néhány Ismételten hangsúlyozzuk, pozitív eszmei hatás, s külegfontosabb kérdését. Nem hogy a Tiszatáj országosan lönösen a fiatalok közölt rendezett vitát e bizottság, is igen előkelő helyet bizto- akad szemléleti bizonytolana párt művelődéspolitikai sít magának és éppen ezért ság, elvi és politikai bátorirányelveinek alkalmazását egy-egy gyengébb, vagy rósz- talanság, ami a témaválaszilletően. Igen aktuális len- szul sikerült szám csorbítja tásban ugyanúgy érzékelhene megvitatni azt is, hogy a a lap kivívott tekintélyét, tő, mint a témák kidolgozaszovjet írók gazdag, tartalmas kongresszusán elhangnépszerűségét. sábam. S ezt éppúgy idöszeA Tiszatáj anyagi gond- ró meggondolni és korngálzottaktól mit, hogyan tud- jainak enyhítése indokolja ró, mint a fentebb emlegenánk hasznosítani Szegeden, az egyoldalas hirdetést, de tett hibákat, mert az olvasóSajnos, azt a fáradtságot a lap minőségi hullámzását közönség és a közvélemény sem vette a bizottság, hogy anyagi bajokkal nem ma- megszerzett bizalma nem utánanézzen: valóban a gyarázhatjuk. A színvonal- korszakokra szol. Ennél a legtehetségesebb írók, költők bel* hullámzás a szerkesz- megfontolásnál ts súlyosabb a legjobb művekkel repre- téssel, a közlésre kerülő ózonban az a tarsadalmi vazentálják-e a szegedi iro- anyagválogatással függ ösz- okozás, hogy az irodalom dalmat az ország színe előtt: sze. Népes szerkesztő bizptt- es 02 irodalompolitika hataS a Tiszatáj Kiskönyvtár so- ság szerkeszti a lapot, ez S0SGÍl Rigaija a dolgozo rozatában megjelent és meg- olvasható az impresszumon, emberek eszmei neveUset. jelenő kötetek válogatásé nál a legjobb szegediek kao. tak-e helyet? szórakoztatását és esztétikai , . . , . ., . érzékének csiszolását. Ugy n!" I -ezzük, hogy « jelenlegi de a gyakorlati szerkesztésB nem vesz reszt, meg arrny - szegedi'irodalmi életben ^ ra sem, hogy az összeáll,- ehhcz szükséges összes té. tando lap vazat beszelnek nyezö m ^ az meg közösen. "Mi csak ak- irodaimi potenciál célszekor latjuk a lapot, amikor rűbb szervezettebb és tuP eltétlenül helyet követel már megjelente - mondja dato^bb irányítására, befoebben a teljessegre ko- nekünk Racz Lajos, Sz. Si- lyásolá^ára és ösztönzésére rantsem törekvő cikkben an- mon István a szerkesztő bi- Van szükség, beleértve az nak megemlitese is, hogy az zottság tagjai közül. Való- írókkal való gondos foglala szép, eredmenyes es szín- szftrű, hogy még néhány kozást, társadalmi kapcsolavonalas irodalmi tevékeny- szerkesztőbizottsági tag taik kiszélesítését és életisség, amely az ellenforrada- ugyanezt elmondhatná. meretük gyarapítását is. lom leverese után Szegeden Ezen, a csak impresszu- a szegedi nagyokkal kezdkibontakozott, az utóbbi hó- mon szereplő, egyébként tük, de befejezésül is hasznapokban rmposeg dolgaban gyakorlati jelentőség nélküli nos és stílszerű hozzájuk hullámvölgybe ereszkedett, szerkesztő bizottságon vál- visszakanyarodni. ValamenyE megállapításunkat a Ti- toztatni kell. Biztosítsa a ryien azzal váltak naggyá, szatáj utóbbi számaira szerkesztő bizottság, hogy a hogy zsenijük, kivételes műalapozzuk, amelyekből egy- lap a szegedi és a megyei Vészi képességük a dolgozó reszt szerkesztői gondatlan- irodalom legjobban sikerült emberek sorsa iránti érdeksagbol, vagy kezirathiány termését adja közre hónap- lődéssel és felelősségérzettel miatt egyre jobban kiszorult ról hónapra. Ne érvényesül- párosult, s írói gyakorlatukf- uU 1 róodalom, másrészt jön semmilyen szubjektív ban sohasem messziről ketobb selejtes irodalmi kísér- vonás, egy-egy irodalmi al- riilgették az élet diktálta letezés kapott helyet. A jű- kotás közlését kizárólag az friss és új témákat, hanem niusi szám például mind te- döntse el, hogy milyen a maguk ls keresték azt a mómatikájával, mind színvona- ™egfír4 vers, novella, publi- dot. amellyel legközvetleneb,, , ' , . cisztika mondanivalója mü- bul és leghatasosabban szóllával messze alulmarad ako- ¥észj értéke ^ a hatnak az emberekhez. S rábbiakhoz képest, mintha lap tekintélye és népszerű ——"— —u csak engedett volna a szer- sége. kesztő bizottság annak a sugallatnak, miszerint megengedhető a Tiszatájban az önképzőkörösdi a szerzői gárda öncélú bővítése érdekében. 0 ha írásművészetben nehéz is őket utolérni, írói és emberi magatartásban minden szegedi tollforgatónak kötelessége hozzájuk hasonlatossá válni. Azt is megmondjuk, miA mit eddig elmondot- ben. Mesterségbeli tudásiá,.™ „.ii. i tunk a szegedi irodalmi ban énp úgy. mint az élettlyen űvakorlat a lap ed- terméssel kapcsolatosan, az ismeret állandp bővítésében. dig kivívott népszerűségét még fokozottabb mértékben a dolgozó emberekkel való és országosan is elismert ni- a Tiszatáj irodalompoliti- szüntelen együttélésben, vóját lerontaná, felhígítaná kai' irodalomelméleti és po- szerénységben, fáradhatati. „ litikai-publicisztikai mun- lansáeban és írói hivatás, kásságára. Egy időben ez tudatban. uzmusnak, aml enelkül is volt a lap legérdekesebb, A közönség, az olvasók napról napra ostrom alatt legizgalmasabb része, újab- szeretik és megbecsülik a tartja az irodalmi és napi- ba" P^'g egészen ellaposo- ^ szegedi irodalmárokat, lapokat. Az immár tízezres v&fs "g^Tnkábfnél: hatják iveiket és azzal olvasótábor bizalma és tá- külözi az önálló gondolato- az őszinte bizodalommal fimogatása nem kockáztatha- kat, csupán események vagy gyelik fejlődésüket, hogy tó kétes művészi értékű írá- elhangzott előadások repró- munká.iuk nyomában valósok közlésével, s az ilyen ^A^e tóren'mutettózó ^ majd a szetanácsok nem szolgálják a elszürkülés és jelenlegi igény- gedi irodalom új és szép szegedi és Csongrád megyei telenség az egyik oka an- korszaka.