Délmagyarország, 1959. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

Vasárnap, 1959. június 14. 432 Kádár János elvtárs beszéde a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) szusunkra, hogy megint szeretnénk valamit tenni a köz javára. Ez a mi hagyományunk, mert így szeretünk ünnepelni. Gondolatainkról a MSZMP kongresszusa előtt — A kongresszuson természetesen más kérdésekről is szó lesz, olyanokról, amelyek szintén nemcsak a kommunistákat érdeklik. Ilyen például a párt politikai irányvonala. Nekünk — akik most a központi bizottság tagjai közül Itt vagyunk — nincs jogunk a kongresszus nevében beszélni, de a bennünket foglalkoztató gondolatokról beszélhetünk. Ugy gondoljuk, hogy a kongresszus megerősíti majd a központi bizottságnak azt a vonalát, amelyet 1956 novembere óta vitt. Politikai fővonalunk lényege a szocialista társadalom építésének folytatása, teljes felépítése, majd a kommunista társadalom, az osztály nélküli társadalom megteremtése. Ez a ml politikánk lényege, s ez nem változik, ezt a fővonalat feltehetően meg fogja erősíteni a kongreszszus. Szeretném ezt egy kicsit közelebbről részletezni, mert bár a politikai vonal adva van, annak értelmezése és alkalmazása az adott esetekre és az adott helyzetekre mindig új, ismétlődő feladat. — Itt van például a termelőszövetkezeti mozgalom* amely szintéin nemcsak a parasztságot érinti — a munkásosztály, az értelmiség, az egész nép életébe vágó kérdés, s ezzel olyan felelősséggel foglalkozunk, mint nemzeti életünk egyik legdöntőbb ügyével, hiszen a társadalmi fejlődés, a nemzet jövőjét is érinti. Központi Bizottságunk teljes felelősséggel tárgyalta meg két ízben is a mezőgazdaság fejlődését. Elhatároztuk a tennivalókat, végre is hajtottuk azokat. Az eredményeket illetően elmondhatjuk, hogy a várakozást felülmúlta. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését tulajdonképpen két okból tártjuk szükségesnek. Az egyik: meggyőződésünk, hogy ez a nép felemelkedésének útja, tehát az a feladat, hogy a politikai feltételeknek megfelelően hajtsuk végre a mezőgazdaság szocialista átszervezését és lehetőleg ne veszítsünk se időt, se tempót. Van egy másik ok is: egész népgazdaságunk érdeke. A fejlett agrotechnika, a gépek korszakában egyedül a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a magasabb terméseredményeket. Hogy menjünk hát előre? Állítsuk vissza a nagybirtokot, hívjuk vissza a grófokat, földbirtokosokat? Az az érzésem, hogy még a kulákok egy része is azt mondaná erre: nem kell! Hát még a dolgozó parasztok! Nekünk tehát a másik utat kell járnunk. Azt az utat, amelyen a parasztság nem a koldusa lesz a világnak, amikor megszületik a nagyüzemi mezőgazdaság, hanem ura életének és földjének, amikor kialakítjuk a modern, szocialista mezőgazdaságot. Mi ezt az utat járjuk, úgy ahogyan a többi szocialista ország is. Itt nem szabad félreértést hagyni senkiben, de meg kell mondani, hogy kötelező gondossággal, lelkiismeretességgel fogjuk időről időre megszabni, hogyan, miképpen haladunk tovább, mi a tennivalónk. eredményekkél dicsekedhet, képes jelentékeny összeget fordítani a mezőgazdaság erősítésére anélkül, hogy az életszínvonal rovására menne. Politikánk egyenes, világos: a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja. Felelősséggel, körültekintéssel, elvi szilárdsággal Kádár Jáno6 beszé<je további részében kitért arra a kérdésre is, amely a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban úgy hangzik, hogy "mikor megyünk tovább, mikor lesz befejezve??. Mindig teljes őszinteséggel mondom a kérdezőknek— legyenek jóindulatú parasztok, vagy itt járó nyugatiak —, miért kellene nekünk jósolgatnunk? Most meglévő termelőszövetkezeteinket fejlesztjük, s ez is haladást jelent, mert ez is szilárdltja a termelőszövetkezeti mozgalmat. Most ez a feladatunk. Utána majd megnézzük a politikai, a gazdasági feltételeket. Nem vagyunk jósok, kommunisták vagyunk, elhatározásunk alapja a helyes politikánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőnek azt mondottam: "nem tesszük meg maguknak azt a szívességet, hogy a széles dolgozórétegekkel elrontsuk a párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk előre, mlnt a tényleges helyzet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egy helyben topogjunk, ha előre tudunk menni. A tényeket most úgy vizsgáljuk, amilyenek. Egy időben volt nálunk egy olyasfajta betegség, hogy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóságban, hanem amilyeneknek szerettük volna látni. Ebből kigyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szenvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvednie kell, még mindig jobb, ha egyes amerikai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták. Most maguk nem képesek úgy nézni a tényeket — mondtam a látogatónak —, ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni, amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozódásukból is. Nincs azonban befolyásuk i magyar népre. Korábban, sajnos, volt egy részére, de csak akkor, amikor a nálunk tényleg meglevő bajokat piszkálták és mi hallgattunk azokról. Mi most nem hallgatunk saját hibáinkról, maguk meg olyan bődületes ostobaságokat írnak, mondanak, hogy teljesen elvesztették hitelüket. Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg -dicső? munkatársaiknak, hogy okosabban hazudjanak. (Derültség.) Ami a dolog lényegét illeti: teZjes felelősséggel, elvi szilárdsággal és egy ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődésének kérdéseit. Rendszerünk demokratizmusa sokkal magasabb színvonalú, mint bármely kapitalista országé Csak a választott út járható -r- A döntő természetesen parasztok is tudják már: ha az előrehaladás politikai fel- az állam egy görbe sarlót tétele. Az elmúlt év de- nem adna, akkor is 50—100 cemberében ez adva volt — százalékkal nagyobb erő a ezt bizonyítják az eredmé- közösség ereje! Az értelmes nyek. És a gazdasági félté- közös döntés, az egy akarat, telek? Voltak olyan nézetek, az együttes erőfeszítés meghagy előbb meg kell terem- sokszorozza azt az erőt, ami teni a termelőszövetkezetek különben volt, ami a kezegazdasági feltételeit és csak tekben van! Ez az élet útja, azután szabad megalakítani az állam is segít nektek. Ti a szövetkezetet- Elég jól is segítsetek magatokon és hangzik ez, azonban a ter- mindent meg fogunk teremmelőszövetkezeti mozgalom* teni egy év alatt, két év év ban, az életben ilyen nem alatt, éöt év alatt... tehát létezik. Hogy lehetne oda- ezt az utat kell járni! Mindezzel nem azt akaadjatok nekünk rom mondani, hogy a gazdamilliárdot. hogy sági feltétel mellőzhető, termenni a nép egy részéhez és kérni: nélhány megteremtsük a tsz-ek va- mészetesen fontos, de nem lamíféle gazdasági alapját, lehet előfeltétele a termelőmert reméljük, hogy ha az mór szövetkezeti mozgalom fejmeglesz, utána paraszttest- lesztésének. Nem helyezkedvéreink belépnek a szövet- hetünk úrra az álláspontra, kezetekbe. Az életben sem- hogy csak akkor lépjünk mi sem történik így, nem előre, ha mindejk gazdasági helyes gondolkodás ez. Mi feltétel kézben van. Viszont, volt hajdan a paraszti álom? amikor előreléptünk, rögtön A parasztember szeretett jelentkezik a kötelesség: vttlna a maga kis birtokán anyagilag gyorsan megsziélni, az egyik hat holdról lárdítani és megerősíteni — álmodott, a másik nyolcról, olyan tempóban, ahogyan legyen két lova, vagy ökre, csak lehet! A gazdasági feltehene, hizzon egy pár disz- tételeket tehát nem szabad naja stb. Megvalósult ebből a mozgalom fejlődésének útvalami? Valami, igen, hi- jába állítani, viszont utólag szen a nagybirtok mellett, a bűn lenne megfeledkezni rónincstelen, szegónyparasztok luk. Vigyük a gépeket, admilliói mellett volt néhány junk meg minden támogatízezer parasztember, aki tást, ami elősegíti a termevalóra váltotta álmát. Először lőszövetkezetek megszilárdíment a rokonsághoz hitelért, tását, erősödését. Mi ezt az kölcsönért, uzsoráért, a utat járjuk. Ebben kifejezésbankhoz, elkezdett felesben re jut Központi Bizottsádolgoznl: bérelt is valamit gunk politikája és a módés, amikor végre megvolt az szer, ahogyan ezt a politikát a néhány nyomorúságos megvalósítjuk. hold, akkor az ő egész élete,' A termelőszövetkezetek sőt néha még a fia egész fejlesztése — az ellenséges élete munkájával is, meg- rágalmakkal ellentétben — született a kisparaszti álom. nem megy az életszínvonal S ha egyszer nem ment a rovására. M; természe' raen szezon, valamilyen nagy me- nem dohálózhatunk milliókzőgazdasági vagy piaci krach kai, még ezrekkel sem nakövetkezett, akkor egy év el gyon, de a termelőszövetketí vitte azt az "álmot*, amit zetek erősítésére fordított talán 70 esztendő alatt apa összeg nem csökkenti, haés fia vérrel, verejtékkel ho- nem ellenkezőleg, évről évre zott össze magának. növeli majd az életszínvona— El kell tehát kezde- lat. A fiatal termelőszövetnünk. Ha ugyanis előbb min- kezetek megerősítésére fordent megálmodunk és csak dított milliók népgazdasáakkor csináljuk, ha már gunk egészséges vonósait „minden ^gyütt van, akkor erősítik és nem az életszínúgy járunk, mint az a pa- vonalat csökkentik. Az a raszt, akinek egy nadrágon népgazdaság, amely oly rökívül soha nem volt sem- vid idő alatt kiheverte az mije. Meg kell teremteni a ellenforradalom okozta megszociaiista formát; mert a rázkódtatást és ma már szép Politikánk más, jellemző vonásairól szólva hangsúlyozta: tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait. Azt szeretnénk, hogy, amikor valahol — például a népfronttanácskozásokon — összeülnek', megtárgyalnak fontos közügyeket, a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredményes legyen. Halljanak a részvevők állásfoglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék kl álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van, akkor egységesen dolgozzanak. Általában szüntelenül mélyíteni akarjuk rendszerünk demokratizmusát. Ehhez hozzátartozik a parlamenti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármely kapitalista országé. S ezt igenis, továbbfejlesztjük. De, ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna valakinek, hogy vajon jövőre, vagy azután,- nagyobb szabadságot élvézhetnek-e a rendszer ellenségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jövőre, sem azután, mert amennyire kötelességünk rendszerünk demokratizmusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben. Van politikánknak néhány egyéb jellemzője ls, amit csak azért említek meg, hogy megerősödjenek abban a meggyőződésben, hogv ezek meg fognak maradni, sőt némelyiket igyekszünk még erősebbé tenni. Önök ismerik például a bűnügyi politikánkat. Az elviselhetőség 'határán túlment embereket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet elkövetni — történelmi bűnt —, azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondottuk népiesen, hogy hőbörgés, azt eltöröltük, mondván: térj észre, dolgozz. Helyes politika volt, az eredmények is bizonyítják ezt, mert hőbörgő nem kevés volt, de állitom, hogy azoknak a höbörgőknek a 80 százaléka az elmúlt két esztendőben , becsületesen, tisztességesen dolgozott. Itt volt az amnesztia. Megmondottuk az amnesztiával kapcsolatban hivatalosan is egynéhányszor, meg nem hivatalosan is, hogy egy teremtett lélek nem kaphat kegyelmet ebben az országban mindaddig, amíg kívülről, vagy ellenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak. És ha azt akarják, hogy ne legyen amnesztia Magyarországon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha ez megszűnik és mi úgy ítéljük, hogy elérkezett az ideje, akkor lesz majd bizonyos amnesztia. Az idén is volt, és nem is olyan jelentéktelen, a megbüntetettek-, nek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a kevesebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejé tői: A népfront győzelmet aratott a választáson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egy olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép megtévedt fiaival szemben ilyenkor illik és helyes is elnézónek lenni. Ez a tavaszi amnesztia magyarázata. A népfrontpolitika komoly sikereket hozott Beszéde végén a Hazafias Népfront szerepével foglalkozott, s többek között kijelentette: nagyon komolyan vesszük a Hazafias Népfront munkáját, számítunk, rá és támogatjuk. A kommunisták és a pártonkívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocializmus ügyét, meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommunisták és a pártonkívüliek együttműködése, a népfrontmunka, a népfrontpolitika komoly sikereket hozott. Ezt a politikát folytatjuk továbbra is. Azután nekünk, kommunistáknak megvan a magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a személyi kultusz kérdésével. Nemcsak azt tudjuk, ami volt, hanem azt is, ami lehet. Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándékú emberek dolgozni, lassacskán egyet-m^st jól csinálnak, siKözlemény az NDK párt- és kormányküldöttségének szovjetunióbeli tartózkodásáról Moszkvában közzétették a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban június 8-tól 20-ig tett baráti látogatásáról eszóló közös közleményt. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezetőived folytatott véleménycsere megmutatta: a két fél nézetei valamenynyi megvizsgált kérdésben azonosak. Az európai béke megszilárdításának és Németország békeszerető államként való újjászületésének legmegfelelőbb útja a német békeszerződés megkötése a reális helyzet figyelembevételével. A békeszerződés, amelynek tervezetét a szovjet kormány az NDK kormányával összhangban terjesztette elő a külügyminiszteri értekezleten, végre pontot tenne a második világháború ntán, egyben gátat emelne egy új háború elé — folytatódik a közlemény. Ha a reakciós erők ezentúl is gátolni fogják a Németország egyesítésére hivatott gyakorlati intézkedéseket, akkor a békeszerződést a meglevő két német állammal kell megkötni — hangoztatja a közlemény. A két kormány határozottan elutasítja a nyugati hatalmak kísérleteit, hogy a régóta megérlelődött nyugat-berlini kérdés rendezése helyett egész Berlinre kiterjesszék a megszállási rendszert. Kifejezi azt a meggyőződését, hogy a mai helyzetben a berlini kérdés legjobb megoldása — Németország újraegyesítéséig —az lenne, ha Nyugat-Berlin demffitarizat válnék. A Szovjetunió és sz NDK kijelenti: nem hajlandó végtelenségig szentesíteni a nyugatberlini megszállási rendszer fennmaradását, s eltökélt szándéka, hogy minden szükséges intézkedést foganatosítson a nyugat-berlini rendellenes helyzet mielőbbi megszüntetésére, mert ez a helyzet az európai békéit fenyegeti. A pártok közötti kapcsolatokról megállapítja a közlemény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és Németország Szocialista Egységpártja között tovább fejlődött a testvéri együttműködés. Az SZKP képviselői nagyra értékesük az NSZEP erőfeszítéseit, amelynek célja az NDK és az NSZK munkásosztálya akcióegységének, a munkáspártok és munkásszervezetek egységének megteremtése. Az SZKP és az NSZEP továbbra is kitartóan védelmezi a pártok lenini egységét, harcol minden olyan kísérlet ellen, amely igyekszik aláásni a nemzetközi kommunista mozgalom harci egységét. A két párt szükségesnek tartja a revízión izmus minden megnyilvánulása elleni engesztelhetetlen harc folytatását. * Szombaton délelőtt elutazott Moszkvából a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A vnukovoi repülőtéren a Szovjetunió állami és pártvezetői búcsúztatták a küldöttséget Az NDK küldöttsége szombaton visszaérkezett Berlinbe. Védjük meg gabonáinkat a tűzveszélytől A kenyérgabona aratását is fenyegetheti tűzveszély, ha nem megfelelő gondossággal járunk el és nem a szabályok szerint végezzük az aratást. A helytelen aratás következtében sok esetben történt már tűzeset, amikor a termés kisebb, vagy nagyobb része meg is semmisült. Éppen ezért minden szocialista szektor és egyéni gazda az aratásnál tartsa be a túzrendészeti előírásokat. Vasutak mentén a kalászosok aratását az ingatlannak a vasúthoz közelebb eső részén kell elkezdeni. A tarlót az aratók után azonnal fel kell gereblyézni és a hulladéktól megtisztítani. A learatott terményt vasútvonal mentén a sínektől minél távolabb — keresztet (boglyát) legalább 60 méter, asztagot legalább 100 méter távolságon túl — kell összerakni. Akinek a földjén a termény ilyen távolságon túl — a terület keskeny volta miatt —. nem helyezhető el, köteles terményét learatás utón, alkalmas helyre azonnal elhordani. Vasúti állomások körzetében a learatott és összegyűjtött terményeket csak az állomás ki- és bejárati váltójától számított 200 méter sugarú körön kívül szabad asztagba rakni. Vasút mentén a keresztcsoport vasúti töltés tóié eső végétől 5—10 méter távolságban az aratással egyidejűleg legalább 4 barázda szélességű védőszántást kell létesíteni. A szomszédos te-i rűletek védőszántása egymáshoz csatlakozzon. Amennyiben a tarlóhántás 3 napon belül nem nyer befejezést, úgy a vasúttól 300 méter távolságon belül elhelyezett keresztcsoportokat, boglyákat körül kell szántani. Az egyes asztagok (kazlak) legmagasabb mérete: 15 méter hosszú, 6 méter széles és 8 méter magas. A fenti előírások betartása ha nem is zárja ki, de feltétlenül csökkenti a tűzkeletkezés lehetőségét. A legfontosabb azonban a fenti szabályokon túl, hogy aratás közben, vagy a tarlón ne dohányozzunk és a gabona közelében nyüt lángot ne használjunk, tüzet ne gyújtsunk. Hatvanegy darab négytalálatos lottószelvény A lottó 25. játékhetére beérkezett 4 073 209 szelvény, öttalálatos nem volt. Négy találatot 61 fogadó ért el. egyenként 50 080 forint a nyereség, a háromtalálatos szelvények száma 4200, szelvényenként 363,75 forint nyereménnyel, két találatot 106 218 fogadó ért el, a nyereményük egyenként 14 forint 40 fillér. kerek, eredmények születnek, elkezdenek erről beszélni, becsülik is őket, hogy jól dolgoznak, s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tudnak, nem veszik figyelembe az emberek szavát. A kongresszusi előkészületek időszakában azt kérjük saját embereinktől: vizsgálják meg újra munkamódszereiket, az emberekhez való viszonyt, mélyítsék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy viszsza ne térhessenek a régi hibák. Növelni a szocializmus vonzóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést, — fontos dolog és sikerülni fog! A mi politikai és gazdasági vezetőink mindennap lássák: milyen lelkesedéssel dolgoznak az egyszerű emberek a munkapadoknál, a falun a termelőszövetkezetekben! Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk méltóak — nem különbek, csak méltóak — népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a magyar dolgozó tömegek az utolsó negyven esztendőben megvívtak. Ha a néphez méltók leszünk — akár a pártról, akár a népfrontról van szó —, biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét. (Hosszantartó, nagy taps.) « Kádár János beszéde után Barcs Sándor, Darvas József, Bognár József, Nagy Dániel, majd Erdei Ferenc szólalt fel. A yitában elhangzottakra Kállai Gyula válaszolt, majd "a tanácskozás Harrer Ferenc zárszavával ért véget,