Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-19 / 115. szám

3 Kedd, 1959. május 19. Néhány nappal ezelőtt bemutattak az egyik üzemben egy 18 év köriili fiút. — Ügyesen, SOROK — az üzemi fiatalok érdekében jói dolgozik —• mondták. — Igaz, hogy holmi verseket is ír, de azért nagyon ügyes gyerek. Jó szakmunkás lesz belőle. Beszélgettünk. Elmondta, hogy szeretett volna tovább tanulni, de egyedül van az édesanyja és nem bírta, meg aztán a számtannal is volt egy kis baj. Kimaradt a gimnázium második osztályából és elment ipari tanulónak. — Két éve vagyok itt — mesélte. — A két év alatt belejöttem a melóba. Most már nem is akarok tanulni. Minek? Elég nekem az, amit a két kezemmel megkeresek. Van jó ruhám, cipőm, eljárok moziba és kész. Mit piszkálják az embert folyton szemináriumokkal, meg KISZ-szel, meg hogy olvasson újságot, meg könyveket? Dehát maga verseket ír — próbáltam vitába szállni vele. Annak pedig, aki ír, sokat kell olvasnia. — Ügysem lesz belőlem soha iró. Munkás leszek. Kétkezi — legyintett. — Egyébként is, hogy verset írok, az teljesen az én dolgom. És az is az én dolgom, hogy hova járok szórakozni, milyen nőkkel táncolok, hova költöm a pénzemet, hogy mit csinálok munka után. Hagyjanak engem békén. • Gábor barátom elkeseredett ember. Hiába próbáltam neki megmagyarázni, hogy csak rajta múlik a tanulás is és hogy minden csak rajta múlik. Ö a magáét hajtogatta. Azt is hiába magyaráztam neki, hogy senki nem akar a magánéletébe avatkozni, s hogy a kiszesek csak segíteni akarnak neki. Hogy a KISZ-szervezet nem nyomozóiroda és ott minden fiatalt barátként fogadnak, ott mindenki barátja, testvére a másiknak. Hogy a gyár nem kíméletlen gépezet, hanem elsősorban az együtt és egymásért dolgozó emberek közössége, embereké, akik felelősséggel tartoznak egymásnak nemcsak a munkájukért, hanem a magatartásukért is. Ö csak a magáét hajtogatta. Hogy öt hagyják, békén, ő megteszi, ami kötelessége ... És hány fiatal lány és fiú fújja ugyanezt a nótát a másik, meg a harmadik üzemben. 16—18—20—22 évesek. És mennyien vannak, s mind ugyanazt a nótát fújják. Miért? Ki bántotta őket? És mi énekel így belőlük? Elfáradás? Hiszen fiatalok! Reménytelenség? Hiszen annyira fiatalok még. hogy eddig csak nyalogatták az életet, mint a fagylaltot! Félelem? Mitől félnének, munka után P^ ÍNRÓL BEHHIIHHHHIHÍIIHIIHHIIHIIIHIIIIIHHfllllll HIHIHI szélget velük, hogy illik e feleselni a felnőttekkel, hogyan kell komiért félnének? Minden tégla, minden kapavágás, amit tesznek, minket erősít. Az erösebbnek nincs oka félelemre! Vagy egyszerűen csak nemtörődömség? Lusták berzenkedése a hasukra sütő nap ellen? Én azt hiszem, sem az egyik, sem a másik. Inkább talán mindből valami kicsi. Egy kis puhaság, egy kevés gyávaság, egy csöppnyi kételkedés a jövőben és némi lustaság. Sokkal nagyobb baj, ha ezt a bizonyos nótát mi kezdjük el fújni. Ha akadnak közöttünk olyan vezetők, akik az ifjúságról szólván lemondóan legyintenek A mai fiatalság beteg, elpuhult, használhatatlan! — ugye, hallottak már efféle elhamarkodott és rettenetesen igaztalan ítéleteket olyanok szájából is, akik sokat tehetnének az ifjúság érdekében. Szerencsére csak nagyon kevés ilyen vezetőnk van. Hát most gondolkodjanak ők is el ezen a problémán. Mert a bajokon nem lehet síránkozással segíteni. Tüzet jajgatással, kiabálással eloltani nem lehet. Sőt a kiabálás csak akadályozza a többieket a tűz oltásában. Akik keveset beszélnek és annál többet tesznek. A munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat külön fejezetet szentel a munkásfiatalok kérdésének. E határozat alapján máris nagyon sokat tettek üzemeink a fiatalok érdekében. Munkát adtak az általános iskolából kikerült 14—15 éveseknek a "félműszak* rendszer bevezetésével, gondoskodnak a fiatalok szakmai képzéséről, az idősebb dolgozók segítenek nekik, hogy megtanulják a munkát, s ha KISZtagok, a KISZ-szervezetben találnak jó barátokat is. Dehát ez csak egyik oldala a kérdés megoldásának. A 15—16 éves lányok, a 18—19 éves fiúk élete csupa megoldatlan kérdés. Már nem gyerekek és nem felnőttek még. Ha úgy kezelik őket, mint gyerekeket, megsértődnek. Ha felnőttek erejét kívánó föladatot kapnak, nem bírják elvégezni. És mennyi problémájuk van még! Ilyenkor probléma az is, hogy és mikor köszönjenek, hogy válaszoljanak, ha valaki megkérdezi őket, hová tegyék a kezüket, ha leülnek az asztalhoz. Mert mindannyian úgy, de úgy szeretnének már komoly, felnőtt embereknek látszani ... Igen. Nekünk segítenünk kell abban is, hogy ezeket a problémákat is szerencsésen oldják meg. Jó barátként keli közelednünk ezekhez a sokkal érzékenyebb lelkű serdülőkhöz, barátként kell beszélnünk velük és barátként a segítségükre sietni. Legyünk mi a jó barátaik és ne engedjük át őket a rossz "jó barátoknak*. Irtunk már arról a példamutató kezdeményezésről, amelyet a Szegedi Kenderfonóban valósítottak meg. Ahol összegyűjti Schuszter János elvtárs ezeket a gyerekeket szönni, hogy táncolni is lehet ízlésesen és hogy mikor kísértetheti haza egy lány magát. Irtuk azt is, mennyire helyes volna, ha minden üzemben rendszeresen, akár ilyen, akár más módon foglalkoznának a serdülő korúakkal. És itt ki kell emelni azt, hogy rendszeresen. Mert például a Szegedi Jutaárugyárban Nagygyörgy Imre elvtárs is össze-összegyújti a fiatalokat ilyen beszélgetésre néha. De ez bizony, az ilyen alkalomszerű foglalkozás csak szentelt víz a halottnak. És vajon szemet hunyhatunk 19 éves lányok erkölcstelen élete fölött csak azért, mert jól dolgoznak? Nem, nem bántani kell őket. Nevelni. Megértetni velük, hogy elsősorban önmaguknak ártanak, ha lazán élnek. És nagyon kell vigyázni arra, hogy egy percig se váljanak a többiek példaképévé. És még valamit: legyen gazdája a fiataloknak. A KISZ-szervezet foglalkozzon az ő bajaikkal is, ne csak a KISZ-tagokéval. A KISZtagok közeledjenek hozzájuk, vonják őket befolyásuk alá, s ez a közeledés mindig baráti, jó paitási legyen, sohasem formális, afféle hivatalból való, "társadalmi munkában végzett* közeledés. A pártszervezetek irányítsák ezt a nevelőmunkát a fiatalok között, az üzemi bizottság pedig szülőként gondoskodjon a fiatalok sorsának a gyárban való igazságos alakulásáról. Iskola ez a vezetők számára is. Az emberség iskolája. Papp Lajos Zrínyi Ilona és Gera Sándor példáján nevelődnek a tanulók két szegedi iskolában Petőfitelepen vasárnap délután ünnepélyes külsővel fogadta a szülőket és a vendégeket a II. számú általános iskola. Ez az ünneplés Gera Sándor szegedi munkásmozgalmi hősnek szólt, akiről ezen a napon nevezték el az iskolát. Megjelentek az ünnepségen Gera Sándor élő hozzátartozói is, akiket a többi vendégekkel együtt ünneplőbe öltözött úttörők fogadtak. virágcsokrokkal. A névadón Kovács Alajos igazgató méltatta Gera Sándor példamutató életét, kommunista harcosságát, hazaszeretetét és hősi halálát. A Népszava tegnapi, vasárnapi számáiiie ma közli Kun UlUjIla Béla nyilatkozatát, amelyet az Abend c. osztrák lapnak adott. A Tanácskormány külügyi és hadügyi népbiztosa az ellenforradalmi kormányról mondta el véleményét és a katonai helyzetről is tájékoztatta a külföldi újságírót. Véleménye szerint a több helyen megalakult és egymással marakodó ellenforradalmi kormányok nem túlságosan veszedelmesek a proletárdiktatúrára nézve. A katonai helyzet megjavult. A hadsereg fegyelme megszilárdult. "Ez a fegyelem a végletekig menő áldozatkészségre sarkallja csapatainkat, úgy hogy nyugodtan nézünk a jövő elébe. Mi nem támadtunk meg senkit. A magyar proletariátus elsősorban saját erejére támaszkodik, de támaszkodik a velünk szemben álló csehszlovák proletárkatonák vroletárszalidaritAsárm. is. ök is a proletárdiktatúrát fogják védeni«. A katonai helyzet megszilárdulását bizonyítja, hogy a salgótarjáni bányászok viszszatértek a tárnákba és ismét hozzáfogtak a széntermeléshez. Az észak-magyarországi bányák több mint 400 vagon szenet küldenek a fűtőanyagban szűkölködő gyáraknak és közlekedésnek naponta. Azért a fegyvert is kezük ügyében tartják, mert az olasz és cseh tábornokok újabb támadásra kergették csapataikat Salgótarján irányában. A Vörös Hadsereg tartja a vonalakat. Szegeden még mindig nem jutottak megegyezésre az ellenforradalmárok, pedig Charpy francia tábornok türelmetlenül sürgeti őket. Kelemen Béla újabb javaslattal áll elő. Azt indítványozza, hogy ne kormányt, hanem kormányzóbizottságot hozzanak létre. Kelemen egyébként nyíltan elismeri: "Nyilvánvaló és kézenfekvő dolog, hogy megszálló csapatok védelme nélkül az eddigi sikerekig nem vihettük volna keresztül a szervezkedtat...Már 18 éves korában dolgozott az illegális ifjúsági mozgalomban Gera Sándor, és közben szívósan tanult és tanitott. — Büszke lehet az a tanuló, — mondotta — aki Gera Sándort, az iskola névadóját tanulásban, magatartásban, a népért való lelkesedésben és emberi segítőkészségben megközelíti. Részt vettek az ünnepségen a munkásmozgalom veteránjai is, hogy mint élő tanúk emlékezzenek meg egykori harcostársukról, a közös harcban eltöltött évekről. Komócsin Antal és Pusztai József beszélt az ünneplökhöz a szemtanú hitelességével. Az ünnepség első része énekszámokkal, szavalattal és népi tánccal fejeződött be, majd kisdobosokat avattak. Az avatás emlékére mind a 46 pajtásnak egy-egy szép zászlót adtak. A továbbiakban az Internacionálé hangjai mellett leleplezték a Gera Sándorról készült képet, melyet Papp György, az iskola rajztanára festett meg. * Ugyancsak nagy érdeklődés kísérte a Mérey utcai leányiskola névadóját. Részt vettek az ünnepségen munkásmozgalmi veteránok, a patronáló üzem, a nőtanács és a munkásőrség képviselői is. A népes ünneplő közönség előtt dr. Jójárt Lászlóné igazgató ismertette Zrínyi Ilona, az iskola névadója történelmi szerepét, emberi tulajdonságait, hazaflasságát. Az ünnepi beszédet egy gazdag anyagú kiálítás egészítette ki, amely Zrínyi Ilona életének egy-egy epizódjával ismertette meg az ünneplőket. Irodalmi és történelmi könyvek, továbbá festmények sorakoztak fel, mindmind Zrínyi Ilonát és korát idézve. A névadó ünnepséget itt is úttörő avatással egybekötve rendezték meg. melynek során 51 tanuló kapta meg a kitüntetést jelentő vörösnyakkendőt. Délelőtt is rendeztek az iskolában ünnepi műsort, de a délutáni kamaraszínházi ünnepség maradt a legemlékezetesebb a résztvevők számára. Ennek első részében Zrínyi Ilonáról emlékeztek meg élőkép- és jelenet formájában. A megemlékezést egy "krónikás* foglalta keretbe. Megkapó volt az a történelmi hűség, amelyei sikerült az iskola tanulóinak megközelíteniük Zrínyi Ilona egyéniségét és korának küzdelmességét, továbbá az a jelenet, amelyet Baritz Károlyné írt erre az alkalomra. Különösen szép volt az iskola IV. és VII. osztályos tanulóinak kuruc tánca. Kodály Székelyfonó-jának előadása még jobban magával ragadta a közönséget. A tanulók olyan szépet produkáltak, Schulter Vilmosné vezetésével, hogy már a helyszínen megfogant a közvélemény kívánsága: az előadást érdemes volna megismételni. BollognaU a dolgozó gimnázium tanulói Híven az eddigi hagyományokhoz, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium dolgozó gimnáziumának tanulói az idén is ünnepélyes külsőségek között búcsúznak el az iskolától. A ballagást ma, kedden este 6 órakor rendezik meg az iskola dísztermében. A dolgozók gimnáziuma I—III. osztályos tanulói kedves műsorral búcsúztatják az érettségi előtt álló 16 tanulót, akik mindannyian üzemi dolgozók, s a tanulást mindennapi elfoglaltságuk mellett vállalták A Budapesti Ipari Vásárt megtekintette Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Felvételünk a könnyűipari pavilonnál készült róla, ahol — mint másutt is — szívélyesen elbeszélgetett a kiállítókkal, a vásáron résztvevő dolgozókkal. Ezen a szép kiállítású, remekbekészült főkapun, • a vásár többi kapuján áramlik a sok ezer embeo reggeltől estig. A Budapesti Ipari Vásár A Budapesti Ipari Vásár pénteki nyitása előtt már órákkal hatalmas tömeg várta, hogy megtekinthesse a ki* állítást, s azóta is minden nap a nyitástól zárásig özönlik • nép. Nem is csoda, hiszen annyi az érdekesség, látnivaló, hogy nem is egy, de több nap kell ahhoz, hogy a kíváncsi látogató csak ízelítőt is kapjon a Kelet és a Nyugat hatalmas árubemutatójából. S legyen a vásár látogatója külföldi, vagy belföldi vendég, egyforma elismeréssel nyila* kőzik a magyar ipar e hatalmas seregszemléjéről. A vásárt vasárnap 145 ezren látogatták. (Wormser felvételei) Szép hangú elektromos gitárok, iskola- és zenekari hegedűk is képviselik a szegedi helyiipart a vásáron. S mint az elhangzott megjegyzések, vélemények tanúsítják, nem is rosszul. Több szegedi helyiipari vállalat is részt vesz a kiállításon. Sokan megállnak a Szegedi Ecsetgyár bemutatója előtt, s különösen a szegcdi látogatók jegyzik meg büszkén: Keletnek, Nyugatnak egyaránt szállítunk jó minőségű ecseteket.