Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-17 / 114. szám

5 Vasárnap, 1959. május M. Vezető egyházi személyiségek eskütétele a városi tanács v. b.-elnöke előtt Tegnap délben a szegedi római katolikus, a református és az orthodox egyház vezető képviselői jelentek meg Biczó György, a városi tanács v. b.-elnöke előtt, hogy az állam és az egyház együttműködésének jegyében egymást követően esküt tegyenek a Magyar Népköztársaság alkotmányára, az állami és hivatalos titok megőrzésére, a dolgozó nép érdekeinek szolgálatára és a Magyar Népköztársaság megerősödésének és fejlődésének előmozdítására. Az eskütételre megjelent vezető 6zegedi egyházi személyiségeket Biczó György, a városi tanács v. b.-elnöke, Tari János, a v. b. elnökhelyettese és Dáni Sándor, a v. b. titkára fogadta. Megjelentek az eskütételen többek között Merksz Elemér püspöki helytartó, dr. Pataky Kornél püspöki irodaigazgató, dr. Szilas József, a szegedi teológia rektora és Molnár Antal kanonok, a római katolikus egyház képviseletében, továbbá a református és az orthodox egyház szegedi vezetői. A római katolikus egyház képviseletében megjelent esküttevők nevében dr. Pataky Koméi kanonok, püspöki irodaigazgató foglalta össze az eskü jelentőségét. — "Az eskü minden időben nagy dolog volt és napjainkban is az. Amikor idejöttünk esküdni, elgondoltam: a papi szellem és papi tevékenység sarkpontja — mondotta — a rossz elleni küzdelem és a jó, a hasznos támogatása, építése. Ehhez a két törekvéshez együttesen kell biztosítanunk a békés légkört, és hiszem, hogy az állam és az egyház szándékai találkoznak ebben a közös tevékenységben. — Esküdtünk és tudjuk, hogy milyen felelősséget jelent számunkra ez az eskütétel. A városi tanács vezetőinek és az egyházak vezető személyiségeinek találkozása a hivatalos aktus után rövid baráti beszélgetéssel folytatódott Gyorsan épül a mihályteleki apró emberkék második otthona Szeged-Mihályteleken, a "főúttól* jobbra megakad a szem egy nagyszabású, új építkezésen. A most születő újról, a napközi otthonos óvodáról —, amely ugyancsak a társadalom erejével, az emberiesség építőköveiből valósul meg —, írtunk már lapunkban. Most történetének újabb lapjáról adunk szűkreszabott tájékoztatót A mihályteleki apró emberkék második otthona napról napra formálódik. Jelenleg már a tetőszerkezetét állítják össze. Az ehhez szükséges nehéz anyagokat a Zalka Máté laktanya honvédéi szállították a helyszínre és ezzel biztosították a munkák folyamatosságát A laktanya parancsnokai igen megértően működtek közre, hogy mielőbb betölthesse hivatását az óvoda. Megkezdik majd a falak belső pucolását is és újabb intézkedések történtek, hogy a belső berendezések a lehetőségek szerint leggyorsabban rendelkezésre álljanak. Az épitkezést megnézték, szintén segítséget Ígértek: Lacsán Mihályné országgyűlési képviselő, és Farkas Istvánné, a városi nőtanács titkára. Szerdán este dr. Berkes Pál, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője, a társadalmi munka odaadó támogatója dr. Fülöp Pállal, az óvoda megteremtésének fáradhatatlan munkásával Mihályteleken járt, s megtekintette a munkálatokat. Dr. Berkes Pál hangoztatta, a tanács továbbra is segítséget ad, hogy minél gyorsabban üzemeltethessék a napközis óvodát. A jövő év tervéről szólva elmondotta, a tanács azon lesz, hogy tovább korszerűsítsék az óvodát, elektromos vízmelegítőkkel, mosógéppel, stb. A budapesti Képzőművészeti Alaptól az óvoda két főfalára egy-egy mozaik képet kértek. Egészen bizonyos, hogy a képzőművészek nagyon szívesen tesznek eleget a kérésnek, s hozzáadják a maguk segítségét ahhoz, hogy igazán gyönyörű legyen az egyszerű, dolgos szülők gyermekeinek óvodája. A napköri otthonos óvoda iránt a szülők körében rendkívül nagy az érdeklődés. Eddig már közel 70 szülő — termelőszövetkezeti tagok és gyári munkások — jelentették be: szeretnék, ha gyermekük helyet kapna az óvodában. Most az illetékesek segítségével azt terverik, hogy az új óvoda megnyitásáig a helyi iskola tanulószobájában működtetik a »pótóvodát«. Még nem tudni, hogy ez sikerrel jár-e. Annyi azonban bizonyos: rendben és gyorsan épül Mihályteleken a napköri otthonos óvoda, hogy nem is sokára betölthesse nagyon szép hivatását. BARBAMID DEMALGON SEVENAL KÉSZÜLT SZEGEDEN Amit a cím mond, ma még utópia. De most, az űrhajók és az atom-tengeralattjárók századában, amikor egymásután válnak konkrét valósággá azok a dolgok is, melyekről akár harminc évvel ezelőtt is csak hóbortosok merhettek álmodozni /— most semmi sem lehetetlen. Igen. Az sem lehetetlen, hogy Szegeden gyógyszergyár létesüljön. A gyógyszeripar szerepe Könnyűiparunknak — bátran mondhatjuk — talán legfontosabb, de nemzetgazdasági szempontból mindenesetre legjelentősebb ága a gyógyszergyártás. A magyar gyógyszeriparnak komoly hagyományai voltak, s a két világháború között az európai piacon a német gyógyszer legerősebb konkurrenseként tartották számon. Az Állami Tervhivatal tizenöt éves gazdaságfejlesztési terve többek között igen komoly szerepet szán az egyes iparágak között a gyógyszeriparnak. Tizenöt év alatt 270 százalékkal akarják emelni a magyar gyógyszeripar volumenét, s ezen belül is 400 százalékkal a gyógyszerexportunkat. Ennek a nagy horderejű tervnek a megvalósítása természetesen a magyar gyógyszeripar jelenlegi kapacitása mellett lehetetlen volna. Mind anyagi-műszaki, mind pedig tudományos erök tekintetében meg kell mozgatni, be kell vetni azokat a tartalékokat, amelyek eddig jobbára kihasználatlanok voltak, s emellett természetesen gondoskodni kell új erők fölvonultatásáról is. Pesten már van két gyár Mindezek figyelembevételével vetődött föl ismét egy új, modern gyógyszergyár létesítésének terve, amely nagyüzemszerűen termelve, a rendelkezésre álló tudományos erők, gyógyszervegyészek és pharmakológusok bevonásával vállalkozna új, nagy hatású gyógyszerek kikísérletezésére és előállítására is. A gyógyszerexport nagyarányú fokozására való tekintettel az új gyógyszergyár profiljában különösen ez az utóbbi feladat kapna döntő súlyt. A baktói agronómus 555—tudománya Szeretnék most kézenfogni minden egyéni parasztembert, s elvezetni ide, a baktói határba, hogy nézzen a szemével, halljon a fülével és gyönyörködjön a szivével. Lássa, miként szelídül, törpül az egykor oly kegyetlen, kérlelhetetlen Baktó, az ész és az összefogás ereje előtt. A messziről jött idegennek első benyomása, hogy tán valamiféle nagy-nagy költséggel kiépített állami mintagazdaságban jár. Pedig szó sincs erről. A baktói Felszabadulás Tsz 1500 holdas birtoka ez. Katonás rend mindenütt a határban. A szinte mértani pontossággal kirakott trágya-»szarvasok«, buján zöldellő lucerna-, búza-, árpa-, bükkönyöstáblák valósággal beszélnek. Bemutatják a derék tagság mellett a fiatal, örökké számolgató, tervezgető agronómust, Szilágyi Ernőt. Egy éve még csupán, hogy megérkezett, s a baktói szövetkezeti emberek szorgalmához hozzáadta a főiskolán szerzett tudományát. Azóta gyorsan simulnak a határ arculatának régi, megszokott komor redői, s az emberekkel együtt válik derűsebbé, gazdagabbá. Amikor megjött •— tagtársai mondták el — szervezetlenséget, össze-visszaságot talált. Nem volt semmilyen vetésforgó-rendszer, nem voltak az állattenyésztésben takarmánynormák, nr ennélfogvást nem 1s lehettek olyan konkrét fejlesztési tervek sem, melyeknek megvalósulásában teljességgel bízni lehetett volna. A virágzó szövetkezeti gazdálkodás kulcsa a jó állattenyésztés megteremtése. Ez volt hát az egyik, amivel elkezdte Szilágyi elvtárs. Ehhez aztán szorosan kapcsolódott a többi is. A nagyobb állattartáshoz rengeteg takarmány kell. El kellett hát készíteni a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő vetésforgókat. Ki kellett dolgozni a korszerű takarmányozásban nélkülözhetetlen "zöldfutószalag* rendszerét: milyen takarmányból, mennyit és mikorra? Húsz—ötvenholdas táblákra osztotta a birtokot, s a táblákat négyféle forgóba sorolta be. Van egy öntözéses üzemegysége a szövetkezetnek, ahol fő növény a rizs, de nem az ismert, s elavult régi monokultúrás viszonyok között. A rizs után fekete ugar, takarmánykeverék, csatornádé, silókukorica és effélék következnek szabályos sorrendben és aztán jön ismét a rizs. A következő két vetésforgó mindkettő hatos. Az első istállótrágyába vetett cukorrépával kezdődik. A másik év búza, a harmadik pedig kukorica. Ezután őszi takarmánykeverék következik kukoricával megosztva. Az ötödik: szöszösbükköny, silókukoricával. A hatodik pedig őszi árpa és búza. A másik forgó istállótrágyával, vagy kukoricával kezdődik, utána búza, burgonya, őszi árpa, ismét kukorica. majd pedig tavaszi kalászos és búza követi egymást évenként. A hetedik esztendőben vetnek lucernát vetésforgón kívül. A negyedik vetésforgóba tartozik a több mint 130 holdas, vízágyúkkal öntözhető kertgazdaság, melyben a zöldségfélék mellett a legfőbb helyet a fűszerpaprika termesztése foglalja el, a maga negyven katasztrális holdjával. Ez a szervezés már az idén lehetővé teszi, hogy a takarmánytermesztés mintegy megkétszereződjék. Helyesebb azonban, ha a számok beszélnek. Készül az idén 1200 köbméter siló. Egy része őszi vetésű rozsosbükkönyből, más része silókukoricából és répaszeletből. Elraktároznak majd télire 2000 mázsa prizmázott répát, 3500 mázsa lucerna- és rétiszénát. Ezeken túl a kora tavasztól decemberig tartó zöld futószalagban feletetésre kerül 26 ezer mázsa zöldtakarmány. Ez a tervezett minimális szükséglet,' melynek még gyengébb időjárás mellett is meg kell lennie. Viszont közepesen kedvező nyár esetén az említett tételeknél lényegesen nagyobbak lesznek a. takarmánykésrietek. A szövetkezet földterülete nem változott lényegesen az utóbbi egy év alatt. Mégis a takarmányhozamok megfelelő szervezettség eredményeként most a szemünk láttára duplázódnak meg. Ennek megfelelően legalább a kétszeresére növekedhet a szövetkezeti jószágállománv is. A gazdasági év végéig 50 darabbal gyarapszik a fejőstehenek száma, a jelenlegi 42 helyett 92 lesz. Lenni kell az év végén még 29 vemhes tenyészüszőnek, valamint 58 hízó marhának is. Most a nyári hónapokban 102-vel növelik meg a tehenek jelenlegi férőhelyeinek számát. A nagy építkezés máris szépen hálád. Más szövetkezetek okulására nem árt, ha ide írom, miből is áll Szilágyi elvtárs „zöldfutószalagja". Márciusban kezdődik el a rozsosbükkönnyeL Ez -fut* az őszi árpásbükköny érkezéséig, s a maradék silóba kerül. Ezt követi a német szöszösbúza-bükkönyös keverék. Ezt a zaboskeverék váltja fel. Aztán jön a borsós csatornádé, majd pedig a másodvetésű csatornádé kerül etetésre. Ez eltart egészen addig, amíg -befut* az őszi takarmánykáposzta, mely decemberig szerepel megfelelően adagolva a marhaállomány "étlapján*. Ezután kezdődik el a téli takarmányozás a különböző silókészítmények, széna-, lucernakazlak megbontásával. Ilyesmi bizony Szilágyi elvtárs érkezése előtt ebben a tsz-ben sem volt. Tavaly még megtörtént az a sajnálatos eset, hogy egész nyáron nem volt zöldtakarmány, a télire valóhoz kellett nyúlni. Ugyancsak a mezőgazdász előrelátásának köszönhették, hogy a télen mégsem következett be takarmányhiány. Egvszer s mindenkorra száműzte az állattenyésztésből a szemménéket. Méretlenül nem szabad a kazlakat berakni a szérűskertbe, nem szabad a takarmányt sem méretlenül tenni az állat elé. így nem érheti sohasem meglepetés a tagságot. Egy-két mázsa differenciával egy évre előre pontosan tudják, milyen takarmány meddig elegendő. A baktói Felszabadulás Tsz tagsága régebben — mi tagadás — afféle "ha van, úgy is jó, ha nincs, úgy is jó* feleslegesen parancsolgató embernek tartotta az agronómust. Ma viszont közülük akárhányat kérdezek, mind azt mondja: Ernő, az más. ö tud. Az ő tudománya sokat ér nekünk. Csépi J. A főváros ma már éppen beépítettsége miatt képtelen helyet biztosítani egy teljesen új nagyüzem fölépítése számára. De még ha volna is hely, csupán az a tény, hogy Budapesten már két gyógyszergyár dolgozik, a Chinoin és a kőbányai Gyógyszergyár, indokolatlanná tenné egy harmadiknak, a másik kettő mellé való zsúfolását. Már csak azért is, mivel megfelelő számú tudományos munkaerő sem állna az új gyógyszergyár rendelkezésére, hiszen a két régi gyár csaknem teljes számban tudja foglalkoztatni a fővárosban dolgozó, gyógyszeriparban jártas tudományos kádereket, a szakemberekről nem is beszélve. Indokolatlan, sőt helytelen volna tehát az új üzemet Budapesten létrehozni, vagy akár másutt is, pusztán csak azért, mert ott már van hasonló létesítmény. A Tisza adná a vizei Szegednek régóta dédelgetett álma egy gyógyszergyár létesítése. Mindezideig azonban csak álom, csak megvalósulatlan vágy maradt. Pedig, ha jól megnézzük, vidéki városaink közül talán épp Szeged az, amely minden szempontból meg tudna felelni az új gyár építése által támasztott követelményeknek. Először is a hely és a szükséges energia tekintetében: tudott dolog, hogy egy nagyüzemnek, de különösen egy gyógyszergyárnak, mindenekelőtt nagy mennyiségű ipari vízre van szüksége, ezért olyan helyen kell fölépíteni, ahol rendelkezésre áll a szükséges vízmennyiség. Ilyen szempontból ideális telephely volna a Tiszapart. Éfe nem csupán a szükséges ipari víz megszerezhető volta miatt. Ugyanis legalább ennyire fontos szempont az is, hogy az üzem termelése közben felgyülemlő mellékterméket, szennyvizet legyen hová elhelyezni. S ezt a föladatot ismét csak elláthatná a Tisza. Éfe ezen kívül még egyet. Segíthetne jelentős mértékben a szállítás problémáinak megoldásában. Mind a fenti szempontok, mind pedig az energiaellátás csöppet sem mellékes követelményeinek figyelembevételével az újszegedi Tisza-partnak a Kender- és Lenszövő Vállalat melletti kihasználatlan területe kiválóan megfelelne az új üzem fölépítésére, mint ahogy ezt az Orvostudományi Egyetem tanácsa által kidolgozott és műszaki szakértők által jónak minősített tervezet részletesein kifejti. Hely és energia szempontjából tehát az érvek döntő része Szeged mellett szól. Tudományos káderekben sincs hiány Éfe mi a helyzet az érem másik oldalát, a szükséges tudományos és műszaki kádereket illetően? Nos, ebből a szempontból talán még kedvezőbbek az esélyeink. De hadd mondják el véleményüket azok, akik legilletékesebbek nyilatkozni erről a problémáról. Először dr. Ivánovics György Kossuth-díjas akadémikust, a Mikrobiológiai Intézet igazgatóját kerestük fel, aki több mint 20 éve állandó kapcsolatban áll a magyar gyógyszeriparral. — Néhány mondatban öszszefoglalva — mondotta —, először is talán azt kellene leszögeznem, hogy az új gyógyszergyárnak feltétlenül olyan városban kell létesülnie, ahol közvetlenül számíthat a megfelelő egyetemi kutatóintézetek állandó segítségére, támogatására, különösen, ha a profiljának alapját új gyógyszerek előállítása képeri majd. Szegeden mindezek az intézetek adva vannak. A gyógyszer-vegytani intézetben dr. Kőszeghy Dénes igazgató vezetésével kitűnő gyógyszervegyészek dolgoztak eddig is a magyar gyógyszeripar számára. Dr. Jancsó Miklós professzor intézetének, a Gyógyszertani Intézetnek gyógyszerhatástani és egyéb jellegű kutatásait világszerte figyelemmel kísérik. Az én intézetem is végez rendszeresen munkát a magyar gyógyszeripari üzemek számára. Emellett igen nagy jelentőségű például az a tény is, hogy vidéki városaink közül egyedül Szegeden van gyógyszerészeti kar. A TTK vegyészi és gyógyszerészeti karai gondoskodnának az új üzem számára szükséges középkáderekről is. Az 6em mellékes szempont, hogy van Szegeden egy Vegyipari Technikum is. Lényegében tehát, ha csak az egyetemet végzettek elhelyezkedésének kérdését nézzük is, célszerű és hasznos volna, ha Szeged kapná az új gyógyszergyárat. Szegeden sokai segítene Dr. Jancsó Miklós Kossuthdíjas akadémikust, a Gyógyszertani Intézet igazgatóját kérdeztük meg ezután. Milyen érveket tudna még fölsorakoztatni az eddigiek mellé, hogyan látja ő ennek a kérdésnek a leghelyesebb megoldását? — Teljes egészében egyetértek azzal, amit Ivánovics kolléga a problémát illetően elmondott. Talán még azt tenném hozzá, hogy már csak azért is fontos volna a gyógyszergyárnak egyetemi városban létesülnie, mert így egy állandó és mindkét fél számára hasznos viszony bontakozhatna ki. Az egyetemi hallgatók a gyárban, már az egyetemi oktatás ideje alatt, esetleg annak keretében is, tanulmányozhatnák a különféle gyógy anyagok nagyüzemi előállítását, s ez nagyon megkönnyítené aztán a gyakorlati munkába való bekapcsolódásukat az egyetem elvégeztével. Ugyanilyen mértékben hasznos volna a gyár számára is, ha menetközben választhatná ki még az egyetemi hallgatók közül a maga számára szükséges káderutánpótlást. Én úgy gondolom, ezek az érvek talán mégis Szeged javára fogják eldönteni a nagy kérdést és Szegednek mégis lesz majd gyógyszergyára. S a város iparosítása szempontjából is fontos e kérdés kedvező megoldása. Az elmúlt 15 esztendőben, a textilfonodán kívül, Szeged nem kapott számottevő ipart. Az elmúlt évek során jelentős kérdéssé vált a részleges munkanélküliség. Éfe véleményünk szerint ez is lényeges szempont — Szeged iparosítását illetően. A kérdés még eldöntetlen.Még folyik az érvek csatája. De reméiiük. hogy az felsorakozó gondolatok :s a mérleg serpenyőjébe kerülnek a döntés előtt. Papp Lajos