Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-16 / 113. szám
3 ' Saotnbat. 1939. május ti. Fővárosi gyáraknak és külföldre szállít aVASÖNTÖDE öreg üzem már a Szegedi Vasöntöde: ahogy az ember rányit a Tolbuhin sugárúti kapun, nyomban látja a girbe-gurba sikátorokon. A portás igazít az irodák felé, ott is Tombácz Ferenc üzemgazdasági vezető szobájához, akivel percek alatt ben vagyunk az üzem, a termelés problémáiban. Megrendelés mindig van elegendő Először is, tisztult a váltalat profilja — mondotta —, 1959-ben kizárólag szürke vasöntvények előállításával foglalkozik az üzem, többé nem gyártanak se kályhákat, sem pedig satukat. A profilszűkítésnek megvan a maga értelme. Legyen az öntöde csak öntöde, akkor rentábilisabb a termelés. Különben is mind jobban észrevehető a Szegedi Vasöntöde fejlődése, s egyre magasabbak a követelmények is. A napokban kezdik szerelni a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára megszűnt öntödéjének használható gépegységeit, ezentúl Szegedről kell majd ellátni ezt a gyárat a szükséges öntvénymennyiséggel. Megrendelő különben is van éppen elég: a Villamosgép- és Kábelgyár, ez Egyenáramú Gépgyár, a Dinamó Villamos Forgórészek Gyára és még jónéhány erősáramú üzem az állandó üzlettárs. Az elmúlt év utolsó negyede óta exportáló üzemmé lépett elő a Vasöntöde. A Metalimpexen keresztül csehszlovák cégek számára csapokat, armatúrákat öntenek, melyek mintáit is helyben készítik el. 1959-ben két és fél millió forint értékben gyártják a kiviteli cikkeket. Egy perces néma csend Tavaly, 1836 tonna szürke öntvényt gyártottak, az idei terv 2000 tonnára szól. Reális, hiszen az első negyedévben már hat százalékkal, 231 ezer forinttal felülmúlták az előirányzatot. Az önköltségi tervet is túlteljesítették egy százalékkal. Igyekeznek, ahol csak mód van rá a földi, kézzel végzett munkát géppel megcsináltatni. Ezzel növekedik a termelékenység. Nemrégiben új technológiát is vezetett be az öntöde műszaki gárdája, az úgynevezett héjformázást. A külföldön mór jól ismert eljárást hazánkban eddig csak elszórtan alkalmazták, pedig ha az öntödének nem is annyira, a megmunkáló üzemnek annál több munkát takarít meg. A Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárának készülő kapcsolókarokat például közvetlenül úgy, ahogy kikerülnek az öntödéből, máris lehet nikkelezni. Annyira sima a héjformázással készült öntvény felülete. Közben már az üzemben járunk Tombácz elvtárssal. A csarnok egyik végénél gyülekeznek a munkások. Lambert József művezetőről emlékeznek meg, aki a napokban halt meg a bányászok és kohászok, öntőmesterek régi betegségében, a szilikózisban, öreg munkás volt, nem most kezdte. Talán nem is értik a ma itt dolgozó életerős fiatalok. De igen. értik. A végtisztességet adó egyperces néma csendben bárki leolvashatta az öntudatos munkásarcokról a megértést, a szeretetet. Már most érezhetők a változás jelei a Szegedi Vasöntödében, nemsokára azonban az újjászületés ideje is el fog érkezni. A tervek készen állnak: csarnokbővítés, gépek, irodaépület-építés, és így tovább. Az élet egy pillanatra sem áll meg. F. K. A Pravda mai számának vezércikmáiue ke hosszasan IllűJUS foglalkozik a Magyar Tanácsköztirsaság helyzetével, méltatja a magyar proletárdiktatúra jelentőségét. A hadseregparancsnokság elrendeli a parancsnoki jelzések bevezetését a Vörös Hadseregben. »Az elmúlt harcok tapasztalatai világosan mutatták, hogy a harcoló csapat érdekében feltétlenül szükséges, hogy azok a katonák, akik arra vannak hivatva, hogy társaikat a harcban vezessék, ismertetőjelekkel láttassanak el? — hangzik az indokolás. A jelzések a zubbony ujján és a sapkán elhelyezett különböző számú és szélességű piros csíkok. A Vecsernyie Izvesztyija című szovjet lap írja a románok elleni szovjet támadás jelentőségéről: "Az ukrajnai szovjet csapatok áttörve a román frontot, Tanácsmagyarország segítségére sietnek, és a segítség a magyar munkásságnak idejében jön. Az ukrajnai támogatás nagy diadal a szocialista forradalomnak. Ez reális alapra állítja a szövetséget az orosz-szovjet köztársaság és Tanácsmagyarország között*. A Szeged és Vidéke cimú újság tudósítója beszámol egyik régebbi látogatásáról a Gyűjtőfogházban, a régi idők letartóztatott "nagy emberei* között. Hogyan élnek ők? Wekerlének íróasztallal és könyvekkel ellátott szobája van, látogatóival szabadon beszélhet és kikísérheti őket a folyosóra. Az újságíró látogatásakor saját beszédeinek kötetét olvasgatta és azt igyekezett bizonygatni, hogy világéletében progresszív ember volt és minden szociális intézkedés tőle származik ebben az országban. Szurmay, a generális miniszter éppen a kályhában próbált tüzet éleszteni. Nagyon dühösnek látszott és nem volt hajlandó nyilatkozni. A „NEM POLITIZÁLÓK"-NAK — A POLITIKÁRÓL K örülményes dolog poli- lehetett csömörödni; ettől tikában szót érteni valóban tartózkodni kellett azokkal, akik minden — vagy szembe kellett vele eszmecsere elől így térnek szállni egy józan, közérdekű ki, nyakig begombolkozva: politikai platformról. >>Kérem, én nem politizá- A tévedés csupán ott érlok...? De azért csak meg ékelhető, hogy puszta óvakell próbálni ezt is! tosságból sok lélekben megNem azokról beszélek, rögződött ez a régi tartózkoakik azért veszik nyelvükre dás. Azok az emberek, akik a tiltakozásnak ezt a fino- így védekeztek a múlt rendman elhárító kifejezését, szerben, még nem vették mert egykori hírhedt politi- mindannyian figyelembe, kai szerepük miatt tanácso- hogy a közéletnek ezek a sabb magukat távoltartani a sűrű mocsarai már régen és nyilvános politizálástól, ha- teljesen kiszáradtak; nem nem azokról, akik tisztessé- végezték el magukban azt a gük ellenére -begubódznak?. számadást, hogy a politika Lehet, hogy nem is maguk fogalma, tartalma teljesen tehetnek erről. Ez a maga- megváltozott és az új társatartás hosszú ideig védeke- dalomban elnyerte valódi érzés volt. Ha valaki a Horthy- telmét rendszerben ehhez tartotta Hogy mivé nemesült a magát, ösztönösen védeke- megváltozott viszonyok kőzett a -politikai szimat? el- zött| annak illusztrálására len; s talán nem túlzás azt hadd idézzem egyik aktív mondani, hogy ezzel enyhen közéieti emberünk szavait: kifejezésre juttatta a híva- „A politika nálunk az altalos politika elleni tiltako- kotás egyik magasrendű fajzását. Nem úgy, mint a regi tája ameiyben a gyakorlati rendszer ellen bátran küzdő, cselekvés és a legmagasabb aktív munkásmozgalmi poli- fantázia egyesül, hogy megtikusok, hanem a maga sze- termékenyítse a társadalom rény és hatástalan módján, erejét, irányt és medret Az állásfoglalásuk körűibe- szabjon az egymásra talált lül ilyen logikán nyugodott: vágyaknak, törekvéseknek?. Nem tanácsos szólni, magamat elárulni, hiszen nem ér- » r ondjam-e, hogy aki ma tek egyet. Mindig Svejk ly| tartózkodik a politikocsmárosa, Palivecz úr jut kától, akarva-akarateszembe, aki ugyancsak lép- lanul ettől tartózkodik? ten-nyomon hangoztatta, Közhelynek számít már, hogy -kérem, én nem poli- de csak hangsúlyozni kell tizálok?, s végül a monar- mégegyszer: a nem politizáchiával került kellemetlen- lás politikai álláspont. Miségbe. mert ennek ez volt ként az volt a múltban, az a maga természetes rendje, ma is — s miként a hivaTöbbé-kevésbé eredményes politikával szemben védekezés, pajzs volt ez egy áHo magatartás volt - mit korszak romlott és korrupt kerülgessük! - lenyegeben politikája ellen, mert hi- Pedlg vf°T szen szólás-mondás is ma- hogy radt ránk abból az időből, ennek a súlyát és értekét, azt summázván, hogy a »po- akl azt mondja: nem telitilitika úri huncutság?. jJJ* B ecsületes magatartás után vállalná is álláspontját, volt, ha nem is ve- Talán kényelmes, talán fezetett többre a reflex- lelősséget, gondolkodást, poszerű tiltakozásnál. Akitisz- litikai cselekvést sem igétességesen akart élni, ke- nyel, s azért népszerű sokak rülte a hivatalos, állami körében, mindenesetre korpolitikában való elmerülést. szerűtlen, hamis a "nem poamely bűzlő mocsárként él litizálók? gondolatmenete, emlékezetünkben. A politika Lehet, hogy sokban ellenjórészt intrikából, egyes ha- eékiségüket csomagolják ebtalmi csoportok marakodásé- be a frázisba és érzik érveik bői, érvényesülési vágyából gyengeségét, de mindenképélt. Amikor egy kormány- pen félrevezető az emlegepolitikus nemzeti érdekekről tett kijelentés. Társadalombeszélt, saját pecsenyéjét ban, emberközösségben élni, , sütögette; ha verekedett a vélemények, észrevételek, közéletben, a maga érdekei- vagy bíráló megjegyzések I ért tette. Ettől valóban meg nélkül lehetetlenség. A politikában az emberek alap? vető létérdekei fordulnak meg és érlelődnek. Volna ember, akinek egyre megy, hogy növekszik-e a keresete, vagy sem? Kap-e mindenki munkát, vagy a gyárkapu előtt kell ácsorogni? S hogy még általánosabb emberi érdekekről beszéljünk: lesz-e háború, virulhat-e a béke? El lehet emellett menni szó nélkül, egy üres gesztussal? Nem lehet, és az életben nem is így történik. Saját magában, vagy szűkebb környezetében mindenki summázza a napi eseményekről, az ország és világ dolgairól őszinte, igazi véleményét, csak éppen óvatosságból, vagy bátortalanságból elhallgatja. Politizálnak rendszerünk ellenségei ls, bármennyire igyekszenek az apolitikusság látszatát fenntartani — és politizálnak azok a jóhiszemű emberek is, akik nem azért maradnak csöndben, mert velük egyhúron pendülnek, hanem inkább azért, mert beléjük idegződött ez a régi tartózkodás, ós esetleg részletkérdésekben bizonyos fenntartásaik vannak. Ezeknek leküzdésére azonban sohasem nyújt módot a hallgatás és az oktalan elzárkózás, csak az őszinte véleménycsere. D erék értelmiségieknek, dolgos kisiparosoknak, magukba néző tisztviselőknek ajánlom ezeket a sorokat. Azoknak is, akik így tesznek: -Kérem, én becsülettel elvégzem a munkámat, gyógyítok, tanítok, könyvelek — a szocializmusért teszem ezt, nemde? Mit kívánnak még tőlem? Ez nem elégséges emberi álláspont?? Azért idézem ezt a mostanában gyakran hallható gondolatsort, mert erős hasonlatosságban van a fentebb citált kijelentésekkel, továbbá azért, hogy megkíséreljem a választ is erre a kérdésre: mit kívánnak még? Ennek a társadalomnak nagy szüksége van a teremtő észre, gondolkodásra, munkakészségre, de nemcsak ezt kérik a szocializmusért küzdő, dolgozó embermilliók az értelmiségtől, hanem a szívüket is! A heroikus küzdelem iránti rokonszenvet, szeretetteljes ügybuzgalmat. Prózaibban így is lehetne mondani: a iiii;:i]!iiiii,i:ii:iiiiiiiiiii!ii!itiiii!iiiiiiii;aiiii!ini:iiniiiii!iriniiiaiii»r ti<i'>iiiiHi:iiimiii:i«ii<iii>!iiiiiiii!iii>iii:>iMiiiiiiiiiiiiihrii!:i;it.<i jiiiiiiia.iaHiiiiiitn aiiaoananaiiaiiaiiaiiaitaitaiiaiiaiitiitiwittiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiiaiianaiiiHaiiniaiiauanaiiaiiauaitavelük való gondolati, politiBzegeden, a Kossuth Lajos sugárúti közkórház ebédlőjében délután 12-en jöttek össze, hogy a fontos egészségügyi intézményben megalakítsák a kommunista párt helyi szervezetét. Kicsit elfogódottaik voltak, mert érezték, hogy jelentős eseménnyel gazdagítják a kórház történelmének lapjait. Aztán egyszerűen, sallangos cikornyák nélkül, de felelősséggel és körültekintően választott vezetőséget az új pártszervezet. A párttagság akarata szerint az alapszervezet titkárának Balla Jánost tették meg. Ennek most 10 esztendeje ... • Ha egy évtized múltán a kórház pártszervezete titkárának nevét kérdezed, ezt mondják: Balla János. Ö a fekete hajú, halántékánál lassan őszülő férfi, 1949 májusa óta megszakítás nélkül áll szép, azonban sok gonddal és felelősséggel járó posztján. (A kommunista pártnak 1944 óta tagja). A Petőfi iparitanulóiskolából — ahol mint nevelő tevékenykedett — került a kórházba élelmezésvezetőnek. Ma is az és párttitkár. Magáról nem szeret beszélni, csak arról szól lassan, amit az egész pártszervezet tett. A 10 év alatt sok minden történt. Voltak nagy sikered, ám gondjai, és bajai is a pártszervezetnek. Nem csináltak azonban "csudanagy? dolgokat. Apró és megint csak apró munkák, — jó szívvel, hittel az emberek javáért. A betegekért, egészségügyi dolgozóiéért stb. Ki győzné sorolni?! A személyi kultuszból eredő hibákat érezte a párttitkár is, nem egy éjszakát álmatlanul töltött miatta, kétségek között hányódva. Fűtötte azonban a szocializmus eszméje, lankadatlanul dolgozott. Küzdelmes, örömmel és bajjal teli 10 esztendejének történetéről íme néhány szerény kép, amely talán érzékelteti, hogy milyen ember. „Névtelenül" Még az ellenforradalom előtt dr. Molnár Pál volt a kórház igazgató-főorvosa, párttagsági könyvvel a zsebében. Panaszkodtak rá az orvosok és ápolónők, hogy goromba, s magas lóra ült. Balla János higgadt, nyugodt szóval, tisztességgel kérte dr. Molnárt, hogy változtasson magatartásán, hiszen tévúton jár. Az igazgató-főorvos a nagyon jószándékú szavakat elengedte a füle mellett, de "neheztelt? Baliára aki az igazság védelmében — és megint csak az emberekért — állta a sarat. Az ellenforradalomban néhány nekivadult hangadó — közöttük dr. Jármai Pál orvos akinek lakásügyét Balla személyesein segített elintézni — kimondotta: a párttitkár be ne merjen menni a kórházba, felfüggesztették. ö mégis bement. Élt a pártszervezet, ha nagyon megfogyatkozott létszámmal is. Balla János a zűrzavarban józanságra intett. A nehéz helyzetben egy pillanatra sem tagadta meg az eszmét, pedig volt olyan "hazafi?, aki lámpavasra húzást helyezett neki kilátásba. Ezenkilencszazötvenhat novemberében új életre kapott a pártszervezet, bár soraiban akkor csupán hatan-nyolcan voltak. Balla János bejelentette dr. Molnárnak, az igazgató-főorvosnak, hogy megalakítják a Magyar Szocialista Munkáspártot. Kérte, hogy tegyék félre a "torzsalkodást?, adjon segítséget, hiszen az MDP-nek éveken át tagja volt. Dr. Molnár hallaná se akart erről, sőt figyelmeztette Ballát: nem kell pártszervezetet alakítani... Várni kell, várni. Az MSZMP helyi szervezete azonban megalakult és soraiban az elsők között olyan kiváló orvos is volt, mint dr. Szabó Dénes sebészföorvos. Dr Molnár pedig diszszidált. Ma már harmincöt tagú a pártszervezet és közöttük 13 az orvos. Örömmel mondhatják, hogy a pártszervezetnek, éppen a munkája nyomán van tekintélye és becsülik a pártonkívüliek. A párttitkár sem szűnik meg baráti eszmecseréket folytatni az emberekkel. Sokféle ügyes-bajos dolgokban keresik fel. Hozzá fordult például problémájával Boda Józsefné ápolónő és dr. Ótott Ferenc orvos is ... Közvetlen ember és ha annak van ideje, szereti a tréfát is. Kedveli a labdarúgást, maga is játszott a kórház csapatában. Most már azonban csak "szurkolója? a kórházi csapatnak, meg persze a SZEAC-nak. A mérkőzések után pohár sörre maga is beül az orvosokkal és az ápolókkal, s kellemsen töltik az időt. A pártvezetőség egyik tagja — különben a szocializmus ügyéhez hű elvtárs —, nem megengedhetően beszélt az értelmiségiekről és kicsit bizony -hanggjal?, erőszakosan akart "tekintélyt? szerezni a pártszervezetnek. A párttitkár maga figyelmeztette ezért és meg is mondta az érintett értebniségiéknek, hogy -kai és érzelmi azonosulást, helytelenítik és fájlalják, amit az il- | Becsületesen élő, alkotó lető pártvezetőségi tag csinált. ^embernek nehezére esne ez? Dr. Dudás Béla orvossal is több-1 Lehet számára szebb külször beszélgetett. Sok minden, a sdetés, mint a nép szolgálata? párt politikája és célkitűzése isi Ma ez a meggondolt, jószóba került. Őszinte mondatok a23"- okos politika. Ha vahangzottak el — egymás iránti igazi ?laki ett°' tartózkodik, pábizalommaL =holyból nézi, lebecsüli, amit „ .',. , . ömilliók csinálnak. Nem hiTelt az idő s a pártszervezet tag-ps h volna gondolkoSteese dr Dudás Belát - miután -dói néppel ér2Ő ember aki kerte —, felvette a tagjelöltek so- öielkiismeretfurdalás nélkül raba" Imeg tudná ezt tenni. A minap történt, hogy a tüdőosz- - Politika ez is — amaz is. tályon nem volt melegvíz, mert el-1 Mielőtt valaki kimond ja, romlott a gázmelegítő. A párttitkár íhogv "kérem, én nem polifogta magát és átment a Gázgyár- ^tizálok?, gondolja ezt végig. S. I. Kissesek segítsége a petőfitelepi iskolásoknak ! 1 Sikeres politechnikai oktaba, ahol az igazgatónak és a párttitkárnak megmondotta: nagyon» kell a víz a betegeknek, ne késle-1 kedjenek! A gázgyáriak, becsüle- tükre váljék, igen gyorsan megja- ~ vitatták a gázmelegítőt. § Itt mondjuk el, hogy a kórház Z korszerűsítésében is sokat segített z a pártszervezet és annak titkára. I Felkeresték az Építőipari Vállalat e vezetőit, hogy a munkálatokat a" leggyorsabban végezzék, hiszen nem-tas folyik a petőfitelepi IIlehet itt késlekedni. Az építők meg- számú általános iskolaértették a szavakat. |ban is- E munkát azonban -megnehezeti, hogy nem áll K Imegfelelő műhely rendelkeA párttitkár most 47 éves és bi- -zésükre' A Szegedi É. M. zony, ha olvas, már kell a szem- |Tervező Vállalat KlSZ-szerüveg. Olykor hiába várják haza, övezetének brigádja sietett az merJ-wd0lf? JT. KÖf8y' f.el9fSe íiskola segítségére és társamegerti ezt, dehat nyilván való, hogy _ . , áldozat ez a részéről is. De ők már |dalrm munkaval elkeszitettudják: az egyéni sors is akkor bol- = ték a szükséges politechnikai dog, ha a nagyközösség boldogul, ^műhely műszaki kivitelezési ^ jÓt ten"ltervét. Ennek a,apján az új Balla János is érző ember és nem |tanévre feléPítik a műhelyt, is hiba nélkül való. Az átlagember famely segítem fogja a tanufölé a társadalomért végzett öntu- Ilókat abban, hogy a gyakordatos. áldozatos munkája emeli. |lati életben minél jobban Meg emberi magatartása. " . , . -megállják helyüket. Az isA szocializmusnak, a pártnak Z, , . - . ... egyik -névtelen? kotonaja, hű em-ökola veze,osege ezuton 15 ko' bek-e. sszönetet mond a kiszesek ön».) 5zetlen segítségéért.