Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-05 / 103. szám

3 Kedd, 1959. május SL Reggel a gyárkapuban igazolatlan muAzóta a rend, a munkafegyelem megszilárdult. Most már nem merik elkéséssel. — Közülünk, ni szokták, legjobban esik kockáztatni a munkások az szesek közül, ahogy én tuaz alvás. De aztán ki az ut- ebédpénzüket, meg a szabad- dom, nem is igen van olyan, cára s nagyot harapván a ságot és a többi kedvezméNem is tagadom. Nehe- akadt, de Bemre esett fölkelni, ott- lasztás is. hagyni a meleg ágyat korán reggel, amikor mint monda— mondta Retkovszki Mária, amikor megkérdeztem, hogy is áll ez a dolog az kiaki mostanában igazolatlanul mulasztott volna. Igazán föl lehet kelni öt órakor reggel, különösen most, hogy lassan friss levegőből, gyönyörköd- nyeket. De nem! Nem is arvén a napról napra szépülő ról van itt szó, hogy nem lombosodó hársfákban, meg merik. Inkább talán arról, a napernyős fehér virágjukat hogy maguk is érzik, meny- egyre jobbra fordul az idő. bontogató gesztenyefákban, elmúlt a rossz kedvem. Fél hat van. Koránkelők sietnek az utcán, ki jobbra, ki balra. A délelőtti műszakok munkásai. Viszi őket a az üzem munkás villamos a Ruhagyárba, a gárdájába tartoznak. Konzervgyárba és Újszeged- többször az újak a re a Ládagyárba, meg a Kender- és Lenszövőbe. Azokkal tartok, akik a nyire szükség van a fegyelemre. Különösen az üzem régi munkásaira áll ez. Az elkésők névsorában csak elA nyáron meg egyenesen jó lesz egy kicsit kinyújtózni a korareggeli friss levegőn. De félretéve a tréfát! Nem kévétve találni olyanokat, akik sünk el, mert nem akarunk törzs- elkésni. Nemcsak azért, mert Leg- nem érdemes. Hanem, mert búnbeesők", akik még nem szokták meg az üzem rendjét, Sze- akiknek még nem vált vérükké ez a rend, s akik éppezért nehezebben tudják még a becsület is így kívánja. gedi Kenderfonó felé igyekeznek, végig a körúton, ki gyalog, ki kerékpáron. De , . ... most már csakugyan sietni legyűrni magukban a kiserken, hogy háromnegyedre én is odaérjek. Egyetlen fiók sem gazdátlan A portán sietős kezek egymás után helyezik el az ellenőrző lapokat. Lassan megtelnek az apró fiókok. Minden lap a maga helyére kerül, minden gép mellé odaáll a gazdája, megnézegeti rendben van-e minden, meg is simogatja, hogy aztán, ha hatot fújnak, elkezdődjék az új hét, s egy nap a hasonló többi más közül. Aztán fölbúg a gyársziréna. Megindulnak a gépek, tilolnak, fonnak, kurta szavak röpködnek a levegőben és megremegteti a falakat a munka szívverése. S ahogy az ellenőrző szekrényt vizsgáljuk, olyan jóleső érzés tudomásul venni, hogy egyetlen kis fiók sem maradt gazdátlanul, hogy nem hiányzik ma, a hét elején senki a munkahelyéről. Beszédbe elegyedek Vikor Sebestyén mérnökkel, akinek egyéb teendői közé tartozik az elkésők naplójának ellenőrzése. A kékfedelű füzet — Persze, azért nincs minden nap így. Vannak elkéső dolgozók, s ezek között vannak olyanok is, akik nem igazolják a késést. Magam is kellemesen meglepődtem most, hiszen valóban a hét első napja a legkritikusabb a késések szempontjából, illetve hát minden olyan munkanap, amely ünnep utánra esik. Egyszóval hiteles képet ennek az egy napnak az alapján nehéz lenne megrajzolni. Inkább talán nézzük meg az elkésési naplót! ... Lapozgatok a kékfedelű füzetben. A legutolsó bejegyzés április 23-án esett. Hárman késtek el akkor: Rózsa Ferenc, Sánta Imréné, meg Tapasztó Ferencné. Mindhárman a kártolóban dolgoznak. 40. illetve 30—30 percet késtek. Még nem igazolták a késést. Huszonharmadika csütörtöki napon volt. Es kik késtek el 20-án, hétfőn? Csak két név van beírva. Nagy Istvánné késett 30 percet és Pataki Lászlóné 1 óra harminc percet. Pénteken és szombaton nem volt egyetlen komolyabb késés sem. így kívánja a becsület — Ötvenhétben, amikor még kicsit ziláltabb volt az üzem irányítása, az ellenforradalom utáni állapotok következtében és lazább volt a munkafegyelem, mint most. sokkal több késés tést. — Nahát azért a fiatalok is tudnak vigyázni magukra Peregnek az orsók. Fonalat sodornak a szőke kócból. S a munka szívverése megremegteti a falakat. Az együtt és az egymásért végzett munka szívverése. Papp Lajos Aradon gróf elnökletével ga. A csapatok kiküldését minden erővel segítjük«. Az imperia- Bár Szeged kívül esik a •isták védő- fTontokon, ma mégis volt "mZúzSlT «" -- összetűzés a páellenforradal- rosban. A tűzifaosztasra vamároic egy- rakozók hosszú sorában tört re lázasabb ki verekedés. Hét sebesültet ütemben f oly- kórházba keUett szállítani, tatjak keszulődésüket.Ma egyikük allapota eletveszelyes. A Tisza vízállása veszedelmesen emelkedik, ma már csaknem fél méterrel intervenciós román feUilmúlta az m9.es színt_ jét. Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányt alakítottak. Az csapatok úgy látszik, hosz szabb időre megállapodtak a Tisza balpartján. Egyelőre nem szándékoznak átkelni a folyón. Magatartásukhoz hozzájárul a román katonák fáradtsága és kedvetlensége, de még inkább az a körülmény, hogy az ukrán vörös hadsereg előnyomulása Beszarábiában arra kényszeríti a burzsoá román hadsereg vezetőit, hogy minden figyelmüket a beszarábiai frontra fordítsák. Ezzel a testvéri szovjet ország nagy segítséget nyújt a szorongatott helyzetben lévő Magyar Tanácsköztársaságnak. Az északi fronton azonban továbbra is súlyos a helyzet. Salgótarjánt már több napja hősiesen védik a város és környékének munkásai, valamint a vörös hadsereg ittlévő egységei. Böhm ma azt javasolta Kun Bélának, hogy magasabb hadműveleti szempontok miatt ürítsék ki a várost. Kun Béla azonban nem támogatja ezt a terpet. Szántó Bélával egyetértésben megtáviratozza Bőmnek: »Ha lehetne összeegyeztetni Salgótarján védelmét az általános felvonulási tervvel, azt nagyon szeretném. Ennek elsősorban morális és politikai szempontból volna fontossáA gondolkodásban végbemenő változás |Y| I FÜTI, hajtja a munl J kást, hogy többet, jobbat adjon a köz vagyonához? Kétségtelen, részüket csak az anyagiak, a több kereset, nagyobb jörospolitika valóban szemmel látható valóság, a tanácstagok a választók ügyes-bajos jelentős dolgaival eredményesen foglalkoznak. Tehát a szocializmus áldásaiból nem a vedelem ösztönzi, de a több- "jövő nemzedék", hanem ez, séget nemcsak az anyagi le- a most építő generáció meghetőségek buzdítják. A más fél évtized politikai és morális vonatkozásban nagy változást hozott munkásosztályunk gondolkodásában. Talán legfontosabb, hogy 'kézzel fogható bizonyítékát adja a vezető osztályt jellemző felelősségérzetnek. A gyár, az üzem baja, gondja nemcsak az igazgatót érinti, őrli, hanem a munkást is, aki a gép mellett áll. Ezt a megállapítást bizonyítja a szegedi üzemek tanácsainak ülésén szóba kerülő vállalati, ügyviteli, gazdálkodási, termelési, szociális kérdések sokasága, melyek a gép mellett álló munkás véleményét, kívánságát, akaratát fejezik ki. Az aktív műhelyértekezletek, üzemi gyűlések, párttaggyúlések jellege ma már távol áll az általános anyagi természetű siránkozástól. Az üzemek értekezleteit nagy horderejű világpolitikai, országos jelentőségű és helyi természetű kérdések töltik meg. Ezeket társadalmi közreműködést. kapja az őt megillető részt. VAJON MIVEL lehet magyarázni azt a széles körben kibontakozó társadalmi munkát, mely a város minden szögletében fellelhető, és felöleli a társadalom több rétegét? Hiszen ezért még anyagi juttatás sem jár. Az üzemi munkást, az egyetemi hallgatót belső meggyőződés viszi arra, hogy megfogja a lapátot, csákányt, kőmúveskanaíat és segítse a társadalom, a dolgozó ember boldogulását, — így is. Nem lehet eléggé örülni a szegedi egyetemisták társadalmi munkájának. Hiszen több mint ezer köbméter földet mozgattak meg az elmúlt hetekben csatornaépítkezéseken. Igaza van a KISZ városi bizottságának, amikor azt mondja, hogy széles körben a fiatalok gondolkodásmódjában egy egészséges irányú változásnak a jeleként könyvelhetjük el e a közvetlenül és közvetve mégiscsak a munkásosztály egészét érintő kérdéseket vitatják, tárgyalják. Igaz, hogy ebben a minőségi javulást mutató tendenciában a leglényegesebb szerepet a párt helyes politikája játssza, mely szavakban és tettekben is azonosságot mutat: lényegesen megjavultak a keresetek, a nyereségrészesedést üzemenként kifizetik, a lakásépítési program gyakorlattá vált, a váNydri munkákra készülnek a diákok Idén a tavalyinál nagyobb bodrogkeresztúri útépítéskedvvel és lelkesedéssel ké- nél és az Üjrónafő környéki szülnek a középiskolás fiata- csatornázásoknál. A szegedi lok a nyári társadalmi mun- egyetemeken és a főiskolán kákra. Míg a múlt évben hasonló az érdeklődés. Csongrád megyéből 100 kö- A felsőbb iskolák hallgazépiskolás volt oda táboro- tói Badacsonyban, Bogyiszzáson, addig most már két lón és Bodrogkeresztúron szegedi iskolából, a Radnóti dolgoznak majd két-két heGimnáziumból és a Közgaz- tet. A középiskolás és egyedasági Technikum statiszti- temista lányok együtt menkai tagozatáról csaknem ennyi a jelentkező. A tervek szerint Csongrád megyéből közel háromezer középiskolás fiú dolgozik majd a nek a nyáron Balatonaligára, ahol főképpen gyömölcsszedést — s egyéb hasonló, könnyebb gyakorlati munkát végeznek. Nem kíván különösebb agitációt az egyetemeken a fiatalok többségének bekapcsolása e társadalmi akciókba. Látják, hogy a szocializmus az egyén boldogulására, szebb életére építi gyakorlati tevékenységét. A mi nemzedékünk leteszi obulusát a történelem asztalára. S úgy teszi le, hogy az utódok büszkén gondolnak ránk. De a jövő és e nemzedék boldogulása, gyarapodó gazdasági és kulturális élete összefügg a termelés, tehát a munka eredményével. Ezt a megállapítást nem agitatív érvek, hanem a gyakorlati élet bizonyítja. Es most már nagy szerepet játszik az egyszerű emberek tudatában e tekintetben is a becsületesség, a tisztesség, melyet így fogalmazott meg az Újszegedi Kender egyik lakatosa: "Nagyon szégyellném, ha helyettem más keresné meg az én fizetésemet. És azt is szégyellném, ha az én fejem helyett más gondolkodna". rz AZ ÖNÉRZET egyben azt is diktálja, hogy a munkás nem túri meg a mellette "dolgozó" egyén lustaságát, vagy hanyag közömbösségét. Amíg évekkel ezelőtt az elmaradott, szájaskodó munkást "karakánnak* tartották, ma ezeket lenézik, nem becsülik meg. De ugyanígy van intézményeknél, iskoláknál, egyeÜjabb házakat hoznak rendbe a beiterületen A Szegedi Ingatlankezelő .kok idejére házuk homlokzaVá llalat az eredeti tervétől tát. eltérően, egymás után hozza rendbe az elhanyagolt házak külsejét. így például már elkészültek a Dóm tér 2, 3 és 4 számú ház külső felújításával. Jó lenne, ha a vállalat példájára az itt lévő magánháztulajdonosok is rendbe hoznák a szabadtéri játéJelenleg az Ingatlankezelő Vállalat felújító részlegének egy csoportja a Vár utca 7 számú házon dolgozik. Ezt is ugyancsak terven felül hozzák rendbe, rövidesen, még a szabadtéri játékok megkezdése előtt sor kerül a Szeged Szálló homlokzatának felújítására is. Szegedi színészek és szovjet katonák baráti találkozója Klllltll MilmtllK Vidámság, meleg barátság jellemezte azt a kedves és közvetlen hangulatú baráti találkozót, amelyen a május elsejei ünnep alkalmából szovjet katonák és a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek egy csoportja vett részt. A találkozó kitűnő ötlete a színházi KISZ-szervezettől származott. Mint mondották, nemcsak ismerkedni szeretnének a szeretett Szovjet Hadsereg minél több tagjával, hanem hálájukat is kifejezésre akarják juttatni a felszabadítóink iránt, éppen a munkásnemzetköziség nagy ünnepén. Ezért is készültek fel mintegy másfélórás változatos, énekes, táncos tarka műsorral, hogy azt mintegy a hála ajándékaképpen nyújtsák át szovjet barátainknak. A műsort Kertész Gyula fiatal rendező, a színház KlSZ-titkára állította össze, s rendezte, természetesen nemcsak a kiszesek, hanem a színház más művészeinek a közreműködésével is, amelyhez a színházi pártszervezet nyújtott segítséget. így alakult ki a jól sikerült műsor. Árkos Judit, Décsy Györgyi, Horváth Anna, Katona András, Kovács János, Lehoczky Zsuzsa, Mene y Károly, Roxin Demeter, Sinkó György, Szabady István, Szabó Miklós, Vadas Kiss László, Váradi Zoltán fellépésével. Népszerű dalokkal, opera- és operettrészletekkel, balettszámokikal, humoros jelenettel, táncparódiával váltottak ki sok tapsot. derűt a szovjet katonaközönségből, akiknek Sallai Júlia tanárnő orosz nyelvű konferansza kerekítette ki az előadást. Nemkevésbé volt derűs a műsort követő további baráti együttlét sem. A gyöngyöző borral telt poharak az egyre erősödő szovjet—magyar barátságra csendültek össze, amelynek szálai még elszakíthatatlanabbá szövődtek ezzel a találkozóval is. Erről beszélt pohárköszöntőjében Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, aki valamennyiük nevében jelentette ki: a művészet sajátos eszközeivel is arra törekszenek, hogy a gyümölcsöző barátságot ápolják, mert vele a mi népünk lesz gazdagabb, s végezheti békés munkáját. Jólestek a művészeknek a szovjet tisztek elismerő szavai is, körtük Mezencov alezredesé, aki a találkozó valamennyi szovjet részvevője nevében fejezte ki köszönetét, s díszes emléklapot is nyújtott át Szavaira sokáig emlékezni fognak. — Az igazi művészet — mondotta egyebek között — megtalálja az utat minden nép szívéhez. Ugy éreztük, az Önök műsora is ezen a nyelven beszélt. Reméljük, hogy továbbra is ápolják művészetükkel a népek közötti barátságot... E gondolatban meg is lelhetjük gyökerét e kellemes, emlékezetes találkozó .legmélyebb értelmének, temeknél. A hanyag, köny« nyelmú embereket nem veszik komoljan. A tervező azt kéri, hogy kapjon szabad kezet, nagyobb lehetőséget. Alkotni akar. A kultúrmérnök és aa építészmérnök fejében a város képe forog: "Hogyan lehetne olcsón, gyorsan csinonosítani, szépíteni a várost; több lakást nyújtani a lakosságnak?" Mi hajtja, tüzeli ezeket az embereket? A szocializmus ügye? Igen! Másként szólva: az élet napi gondjainak könnyítése, e generáció által elérhető anyagi javak okos, ésszerű felhasználása. Minőségi változás ez, társadalmi rendünk eszméjének széleskörű térhódítása és hatása a fejekben. S ezt az egészséges erjedést mindenekelőtt azzal a helyes politikai koncepcióval lehet magyarázni; amelyet az MSZMP megalakulását követően maga elé tűzött. E politikai és gazdasági elképzelés realizálása az elmúlt két és fél évben meggyőzte a körülöttünk álló tétovák százezreit és millióit arról, hogy a szocializmus nem más, mint az élet szépítése, könnyítése. A helyes pártpolitika eredménye ez. S nagyon igaza van a Központi Bizottságnak, amikor azt állítja, hogy a tömegek néhány kérdésben már előttünk járnak. Bátrabban támaszkodjunk a népre, s e nép dolgos rétegének tisztességes szándékú tíz- és százezreire. A gondolkodásban végbemenő átalakulás jeleit megmutatta az 1957-es gyors konszolidáció, az ipari termelés nagyarányú fellendülése, az intellektuális területeken lejátszódott pozitív változás, a termelőszövetkezeti mozgalom óriási mértékű térhódítása, s nem utolsósorban az a széleskörű és sokirányú társadalmi aktivitás, amit városunkban is tapasztalunk. A FELLENDÜLÉS időszakának e pozitív; nagyszerű vonásait minden vezetőnek figyelembe kell vennie, mert csak ezáltal tud valóban vezetni. Bízni az emberekben mindenütt; támogatásukat kérni, vezetni munkájukat: informálni; tájékoztatni őket, vitával segíteni az elmaradottakat. A gyorsabb lépéseknek továbbra is fix alapja a pártpolitika helyessége. A pártpolitika nem néhány ember fejéből pattant ki, hanem az ország lakosságának tényleges szükségletéből indult ki. E szükségletek reális felmérése, a legfontosabb kérdések megoldása össztársadalmi ügv. Tehát minden ember, aki észrevételeket, javaslatokat, tanácsokat ad — az voltaképpen véleményével is hozzájárul a helyes politika kialakításához, — helyileg, országosan. Minden véleményre szükségünk van. S ezeket a véleményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, elhallgatni, még akkor sem, ha kritikus megjegyzések. Továbbítani a varos vezetőihez, az ország vezetőihez, egész rendszerünk szívéhez, a párthoz: e tízés százezrek és milliók véleménye alapján alakul tovább a politika. Nagyon sokat árt az, aki a környezetében. üzemében, intézményében tapasztalható jelenségeket megszépíti. Aki "lakkozza" az életet, mást jelent, mint ami van. Az ilyen ember veszélyezteti az egészséges. jó, a tömegeknek imponáló politikát. Mert megfosztja a realitásoktól a helyi ós országos elképzeléseket. A DOLGOZÓK szélesebb körű bevonásával, véleményük kikérésével és meshaHgatásával juthatunk csak előbbre. S az emberek beszélnek, javasolnak, tanácsokat adnak, kritizálnak. Érzik, és mindennap jobban érzik, hogy a szocializmus a sajátjuk, ők csinálják. SIKLÓS JÁNOS