Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-26 / 121. szám

3 Kedd, 1959. májra 19. re Ősztől a legkorszerűbb módon gyártják a híres szegedi szalámit A tegnap még modernnek hitt gépeket ma újabbakkal cserélik fel Alig néhány hete, hogy megjelent a párt márciusi határozata, máris sok kézzel fogható tényből tapasztalhat­juk valóraváltását. Egyrész­ről az üzemi dolgozók ne­mes vetélkedésbe kezdtek teljesítéséért, másrészről fon­tos intézkedések születtek a határozat beruházás jellegű feladatainak megoldására. A többi között megállapítja a határozat, hogy -egész nép­gazdaságunk fejlődését csak úgy tudjuk meggyorsítani, ha a műszaki fejlesztésben... jelentős lépést teszünk elő­re*. Ez a gyakorlatban any­nyit jelent, hogy ki kell cserélni a régi el­avult munkagépeket, újabb, nagyobb kapacitásúnkkal, vagy modernizálni kell őket. A Szegedi Szalámigyárban másfél évvel ezelőtt nagy megelégedéssel, érdeklődéssel fogadtak egy nagy kapaci­tású finomvágó gépet. Nem volt csodálatos az érdeklő­dés, hiszen ez a gép néhány perc alatt 70 kiló húst vág essze. Most e gépre mégis azt mondják, kicserélik újabbra. A gép nem romlott el, sokat termel ma is, de­ltát újabb, még nagyobb kapa­citású, kevesebb munkást foglalkoztató gép kerül he­lyébe. A szalámitöltő-gépek sem idősek, ezeket is általában a modern húsipari gépek kö­zött tartották nyilván a gyár dolgozói. Most arról érte­sültek, hogy a finomvágóval együtt ezek is "leváltásra* kerülnek. Már meg is érkezett az üzembe egy félautomata szalámitöltő gépsor első egysége. Az eddigi négy töltőgépet ez az egy — amelyet kombi­náltak a finomvágóval —he­lyettesíti majd. Nemcsak egyszerű helyettesítésről lesz szó. Nagy segítséget nyújt majd a termelékenység nö­velésében és sok munkaerőt takaríthatnak meg vele. Ez a félautomata gépsor vágja, fűszerezi és légteleníti a húst, készíti az úgynevezett szalámipasztát anélkül, hogy különösebb emberi beavatkozásra szük­ség lenne, csak a négy töl­tönyüásnái kell alkalmaz­ni egy-egy munkást. Ma még a szalámi gyártás húsdarálási, töltési része is nosszú folyamat, nehéz mun­ka. A húst durvavágás után — szaknyelven szólva — csurgatják, szikkasztják az üzem egyik földszinti mun­katermében. Itt kerül ezután sor a finomvágásra. Ezt kö­veti a fűszerezés és a hús hatalmas kádakba, úgyneve­zett teknőkbe döngölése. Ezt nevezik a szalámigyárban légteienítésnek. Innen kerül a szalámipaszta a töltőgé­pekbe. Ott is még sulykolni, préselni kell, nehogy levegő maradjon a pasztában, mert ez később a szalámi romlá­sát idézhetné elő. Az új töltőgépsor egy he­lyen és egy időben végzi a finomvágást, a fűszere­zést, s a töltőtartályokba préselést, légtelenítést. Előreláthatóan a gép olyan mértékben növeli majd meg a töltőrészleg kapacitását, hogy a kötözőrészleget bőví­teni kell. Több embert fel­szabadít a töltőteremben, de még több embert követel a további munkafolyamatok­nál. Az új automatagép tehát egyetlen munkás kereseti lehetőségét sem veszi el, hanem gyorsítja a terme­lést, növeli a gyár kapa­citását. Kevesebb költséggel több szalámi készül majd a sze­gedi gyárban. Az új gépsor beállítására júliusban, az üzemi nagy­javítási munkák idején ke­rül sor, s mire ősszel megindul a nagy szezon, ezen a félauto. mata gépsoron töltik a hí­res szegedi szalámit. Rlk lehetnek • termelőszövetkezetek pártoló tagjai ? X Magyar Közlöny keddi száma közli az Elnöki Tanács rendeletét a termelőszövet­kezeti pártoló tagságról: A rendelet értelmében a me­zőgazdasági termelőszövetke­zet vagy termelőszövetkezeti csoport közgyűlési határo­zattal pártoló tagnak felve­het állami, szövetkezeti vagy társadalmi szervnél dolgozó személyt. A pártoló tag a termelőszövetkezet közgyűlésén tanácskozási és javaslattételi joggal részt vehet, szakképzettsége; ta­pasztalatai, vagy ismeretei alapján a termelőszövetke­zetnek politikai, szakmai, gazdasági vagy egyéb segít­séget nyújt. A pártoló tag fe termelőszövetkezet közös munkájában nem köteles teszt venni. Amennyiben a pártoló tag földdel és egyéb mezőgazdasági termelőesz­közökkel rendelkezik, a be­viteli kötelezettség ezekre ts kiterjed, s a tagot a be­vitt föld után földjáradék, a termelőeszközökért és egyéb vagyontárgyakért az alap­szabály szerint járó térítés Illeti meg: Megyei aktívaülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Vasárnap megyei aktíva­ülést tartott Hódmezővásár­helyen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Az ülésen részt vett Katona Sándor, a Hazafias Népfront megyei titkára és Mitru Ibolya, az országos titkárság munkatár­sa is. Nagy József, az MSZBT megyei titkára a társaság erősödéséről és eredményei­ről, s a nyári feladatokról számolt be. A többi között elmondotta, új MSZBT kö­rök alakultak Csongrád me­gyében, s megnőtt az ak­tivisták száma is. Az MSZBT jólsikerült, nagy látogatott­ságnak örvendő rendezvé­nyek százait tartotta már az idén. Élménybeszámolók, ba­ráti estek, Szovjetunióról szóló előadások, kiállítások szerepeltek az évi program­ban. Ezenkívül sikeres mező­gazdasági és egyetemi napo­kat, szovjet technika hetét, diákhetet és szovjet filmhe­tet is rendeztek. Ez utóbbin például 115 ezren tekintet­ték meg a szovjet filmalko­tásokat Nagy érdeklődést váltott ki a kiváló orosz író, Gogol születésének 150. év­fordulója alkalmából rende­zett olvasómozgalom is. A magyar—szovjet barátsági hónap során többen jártak a megyéből a Szovjetunióban, de a megye MSZBT körei is számos szovjet küldöttet láttak vendégül. A megyei aktívaülésen Bozó Sándor megyei elnök arany- és ezüstkoszorús jel­vénnyel, valamint emléklap­pal tüntetett ki 78 aktivistát a magyar—szovjet barátság mélyítésében kifejtett lelkes tevékenységéért. Ugyancsak ez alkalommal osztották ki a Gogol-olvasómozgalom ju­talmait is. A kitüntetett és megjutalmazott MSZBT ak­tivisták között nagy szám­ban vannak szegediek is. Móra Ferencről nevezték el a Zoltán utcai iskolát Jeles ünnepi alkalomra gyűltek össze vasárnap dél­után iskolájuk udvarán a Zoltán utcai Móravárosi Al­talános Iskola tanulói, a szülői munkaközösség tagjai és számo6 meghívott ven­dég. A több mint 140 esz­tendős öreg iskola erre a napra megfiatalodott, mert névadó ünnepségét tartották, s ez alkalomból úttörőket és kisdobosokat is avattak. Az úttörők fogadalomtéte­le után meghívott kisóvodá­sok mutattak be gyermek­táncot, majd szavalat hang­zott el. Ezt követően került sor az iskola névadására. Szeged nagyhírű írója, a fi­nomtollú Móra Ferenc ne­vét vette fel az iskola. Ez alkalomból dr. Madácsy László egyetemi docens me­leg liraisággal átfűtött meg­emlékezéssel szólt Móráról, az íróról, a tudósról és az emberről. A megemlékezés után az Iskola folyosófalán elhelye­zett Móra-képet leplezték le, ezt követően pedig az iskola színjátszói Móra Ferenc egyik novelláját adták eló dramatizált formában. Záró­szókat az iskola igazgatója, Bálint Dezső mondott, utána pedig az ünnepi aktus alkal­mából közös vacsorán vet­tek részt a szülők és a meg­hívott vendégek a szülői munkaközösség rendezésében. Önkiszolgáló könyvesbolt a Kárász utcán A Kárász utcai könyves­boltból néhány napja eltűn­tek a pultok s a vevő, ami­kor betoppan, egyszerre ott áll a roskadozó polcok előtt, hogy szabadon válogathas­son a könyvek ezrei között. Az üzlet olyanná vált, mint egy könyvtár, ahol leemel­heti bárki a figyelmébe ötlő könyvet, sőt le is ülhet és bele is lapozhat kényelme­sen. Budapest és Miskolc után a szegedi 205-ös számú üz­letben próbálják ki ezt az új árusítási módszert, mely a Szovjetunióban és több né­pi demokráciában már nép­szerűvé vált. A könyvkeres­kedelemnek ez az új, kul­túráltabb formája otthono­sabbá teszi az üzletet, érde­kesebbé és izgalmasabbá a könyvválasztást, s bizonyára több új barátot is szerez majd a könyvnek, a rend­szeres könyvvásárlók ezrei mellé. Kedvelik a Szeged vidéki Állami és szövetkezeti ke­reskedelmünk alaposan fel­készült a korai zöldségfélék értékesítésére, s a megnöve­kedett export lebonyolításá­ra. Tavasszal a zöldségféléket a terme­lőktől közvetlenül például Berlinbe, Prágába. Karlovy Vary-ba, Pozsonyba, Lip­csébe szállították. A gyors, pontos szállítások lehetővé tették, hogy innen, Szeged vidékéről is lénye­gesen több zöldségfélét ex­portáljunk, mint korábban. Jellemző, hogy csak szabad­földi salátából egymillió 140 ezer fejet továbbítottunk az elmúlt hetekben külföldre. külföldön zöldségfé léket Mihálytelekről félmillió cso­mó retket szállítottak Ber­linbe, Lipcsébe, Drezdába és a csehszlovák nagyváro­sokba. Megnövekedett a kereslet a Szeged vidéki karalábé iránt is, amelyből eddig 370 ezer csomót továbbított kül­földre a szegedi MÉK Vál­lalat. A kelkáposzta és a korai fejeskáposzta exportálása most kezdődött meg. Mint a tapasztalatok mutat­ják. ebből a két zöldségfé­léből is minden feleslegün­ket jó áron tudjuk értékesí­teni a külföldi piacokon. Végső szakaszban a békés gazdasági vetélkedés A TÖRTÉNELEMBEN biztosan jól fog­nak emlékezni 1959. januárjára. Ennek a hónapnak az elején röpítették ki a világ­űrbe a naprendszer első mesterséges boly­góját, egy közel másféltonnás szerkezetet, mely sohasem tér vissza a Földre. Az em­ber visszavonhatatlanul beletette kézjegyét a naprendszerbe. Időtlen időkig kering a bolygó, belsejében a vörös lobogóval, szimbolizálva, hogy ez a nagy eredmény a szocializmus szülötte. E nagyszerű nyitány után egy másik nagy jelentőségű esemény vonta magára a világ figyelmét. Az év első hónapjának végén összeült az SZKP XXI. kongresz­szusa, és meghirdette a kommunizmus építésének immár gyakorlati programját s részletesen kidolgozta az első szakasz tervét — a 7 éves tervet. Az eddig elért eredményekre alapozva ugyanis lehetővé vált, hogy a Szovjetunió — Hruscsov elv­társ szavaival — "fejlődésének igen fon­tos időszakába — a kommunista társa­dalom általánosan kibontakozó építésének időszakába lépjen.* A Szovjetunióban nem kevesebbet tűztek ki célul, mint a kom­munizmus anyagi-technikai bázisának ki­építését és a nép anyagi, továbbá szellemi szükségleteinek mind tökéletesebb kielé­gítését. A kommunista társadalom meg­alapozásának követelményei diktálták a 7 éves tervnek is — barátot és ellenséget egyaránt csodálatra késztető — célkitű­zéseit. Egyben — az előbbitől elválaszt­hatatlanul — most érkezett döntő szaka­szába az a békés gazdasági .versengés; melyet a szocializmus és a kapitalizmus egymással vív az első proletárállam létre­jöttének pillanatátóL A SZOVJETUNIÓ gazdasági fejlődése példa nélkül áll a történelemben. Rend­kívül alacsony szintről indult, s mégis az elmúlt évtizedekben sorra maga mögött hagyta a félfejlett, majd az egészen fej­lett kapitalista államokat a termelés össz­mennyiségét tekintve, és csak egyetlen vetélytársa maradt, az Amerikai Egyesült Államok. A szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági vetélkedése tehát e két nagy gazdasági hatalom között éleződik ki. A Szovjetunió most azt tűzhette ki programjául, hogy mindenféle kapitalista termelést — tehát az Egyesült Államok termelését is — túlszárnyalja mind a termelt javak mennyiségében, mind pedig az egy főre eső termelésben. Az a nagy riadalom, amelyet a 7 éves terv ellenőrző számai és a terv realitásának vizsgálatából adódó pozitív eredmények kiváltottak a burzsoá álla­mok vezetőiből, már önmagában is arra utal, hogy a verseny valóban végső sza­kaszába jutott; hogy a versenyt komolyan kell venni mindenkinek. Egyben azt is mutatja, hogy ennek a nagy gazdasági párviadalnak a kimenetele nem kétséges a józanul gondolkodó emberek előtt. Mert bár a Szovjetunió termelésének összmeny­nyisége jelenleg kb. fele az Egyesült Ál­lamokénak, mégis a következő szempon­tok az értékelésben a szovjet termelés felé billentik a mérleget. Nem szabad elfeledni, hogy ezelőtt mintegy negyven esztendővel a Szovjet­unió termelése alig több mint tizenötöd­része volt az Egyesült Államokénak. Az azóta bekövetkezett arányeltolódás azt mutatja, hogy a szovjet termelés mérhe­tetlenül nagyobb ütemben növekszik az Egyesült Államokénál. Az utóbbi évek azt mutatják, hogy a kapitalizmus az Egyesült Államok terme­lésében elérte a plafont, s ennél a szint­nél a termelés növekedése rendikívül le­lassul, s a gazdaság egészéhtez viszonyítva már elenyésző. A Szovjetunió termelése ezzel szemben arányosan és nagy ütem­ben növekszik és ennek a növekedésnek semmiféle felső korlátja nincs. Az Egyesült Államok termelésére nem­csak az a jellemző, hogy egy szint kö­rül ingadozik, hanem súlyos megrázkód­tatásoknak — általuk kitalált szép mű­szóval —, recesszióknak van alávetve, visszaesések mutatkoznak, válságtünetek marcangolják; míg a Szovjetunió terme­lése mentes ezektől a jelenségektől, s az állandó bővülés és növekedés folyamatá­ban van. VEGYÜK HOZZA mindehhez azt, hogy a termelt javak túlnyomó többségében a Szovjetunió gazdaságának évi növekedése nemcsak ütem, hanem a növekedés abszo­lút mennyiségében is lényegesen megha­ladja az Egyesült Államokét. Ennek alap­ján világos, hogy a két ország termelési szintje között jelenleg még fennálló sza­kadék kitöltődésének folyamatában va­gyunk. Még mintegy 10—12 év szükséges — megbízható közgazdasági számítások alapján — az űr kitöltődéséhez. Ekkor a szocializmus és a kapitalizmus vezető gazdaságai között létrejön mind a termelt javak, mind pedig az egy főre eső terme­lés tekintetében a kiegyenlítődés. Szemmel láthatóan ez az időszak sem lesz hosszú; újabb szakadék fog támadni, de már ak­kor a szocialista gazdaság javára. A Szovjetunió és az Egyesült Államok termelése között fennálló különbség eltű­nésének döntő időszaka a 7 éves terv. Hi­szen — mint az ellenőrző számokból kitűnik — a terv megvalósításának végére sok termelési ágban utolérik az Egyesült Ál­lamokat, néhányban túlszárnyalják, sok­ban pedig szorosan felzárkóznak mellé. A Szovjetunió termelésének nagyarányú nö­vekedése pedig az életszínvonal gyors emelkedését fogja eredményezni. Ez a nagy és az egész emberiség szempontjából fontos mozgás rejlik az acéltannák mil­liói, a villamosenergia-termelés milliárd kilowattjai és a reálbérek 40 százalékos emelkedése mögött. Tehát a szocializmus vezető országa teljes lendületben van, hogy nagyon rövid idő alatt a termelés tekintetében is maga mögött hagyja a kapitalizmus vezető ál­lamát. Ennek kapcsán érdemes egy pillantást vetnünk az általános képre, a szocialista és kapitalista országok összesített terme­lése közti viszonyra. Ebben a tekintetben létrejött a kiegyenlítődés. A szocialista országok, amelyekben a földkerekség la­kosságának egyharmada él, a világ ter­melésének már most is egyharmadát ad­ják. Itt tehát azonos szintről indul a bé­kés gazdasági verseny a most elkezdődött időszakban. Arra lehet számítani, hogy a Szovjetunió 7 éves tervének megvalósu­lásakor a szocialista országok fogják adni a világ termelésének felét. Ennek bekö­vetkezése döntő fölényt biztosit a szocia­lista országok javára, a termelés terüle­tén is. NEM KÉTSÉGES mindezek figyelembe­vételével, hogy kinek a javára dől el a békés gazdasági verseny. Világosan kibon­takozik azon országok fölénye, amelyek­ben a termelőerők fejlődésének bőséges keretet biztosító szocialista termelési vi­szonyok uralkodnak. Ugyanakkor ismét rá kell mutatni, hogy a kapitalizmussal foly­tatott békés gazdasági verseny és az eb­ben aratott győzelem csak velejárója a kommunista társadalom megalapozásának. Azt a nagy gazdasági építőmunkát, ame­lyet a Szovjetunió folytat, végeredmény­ben a kommunizmus anyagi, gazdasági bázisának megteremtése, tehát belső té­nyező határozza meg. A kommunizmus magalapozásával természetesen szükség­szerűen velejár a kapitalista országok gazdaságának túlszárnyalása. Hiszen a kapitalista országokét messze meghaladó termelési eredmények szükségesek a leg­teljesebb termésbőségen alapuló kommu­nista társadalom felépítéséhez. AZOK A TÉNYEZŐK és okok, melyek egyrészt lehetővé, másrészt szükségessé teszik a kommunizmus anyagi-technikai megalapozását, rendkívül sokrétűek. Csak néhány szembeötlőt tekintsünk ezek közüL A Szovjetunióban végérvényesen győ­zött a szocializmus, teljes mértékben be­fejeződött a szocializmus felépítése. Ez azt jelenti, hogy azok a társadalmi, gazdasági építő feladatok, amelyek most jelentkez­nek, a szocializmushoz képest már pluszt jelentenek. Ezek tehát már túlmutatnak a szocializmuson és abba a folyamatba tar­toznak, melyek során a társadalom át­jut a kommunizmusba. Vagyis a kommu­nizmus építésének feltétele — a teljes szocializmus — már adva van. A Szovjetunióban kizárólagosan a szo­cialista termelési viszonyok uralkodnak. Ezek nemcsak lehetővé teszik a termelés gyorsütemű fokozását, hanem ösztönzik, sarkallják ls. A legutóbbi időkben pedig — mint Hruscsov elvtárs beszámolójából kitűnik — érlelődnek a kommunizmusra majdan jellemző termelési viszonyok csí­rái, amelyek hatványozott mértékben gyorsítják a termelőerők növekedését. Végül a Szovjetunióban a tudományok és a technika rendkívül gyors fejlődésé­nek vagyunk szemtanúi. Az elmúlt évek­ben számos ízelítőt kaptunk ebből. A tu­dományoknak és a technikának a fejlő­dése pedig egyrészt a termelés nagy­arányú fejlesztését, másrészt az ember fi­zikai erőfeszítéseinek csökkentését teszi lehetővé. A kommunizmus felépítése szempontjából mindkettő rendkívül jelen­tős. Az előbbi a gazdasági bázis kiszéle­sítését, a javak egyre fokozódó tömegben való előállítását teszi lehetővé. Az utóbbi pedig módot nyújt minden ember mű­veltségének, magasszintű szakmai tudásá­nak fejlesztésére, tudatának átformálására. EZEK MELLETT természetesen sok más ok és tényező is közrejátszik a Szov­jetunió további fejlődésében. Mindezek közül messze kimagaslik a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepe, mely nemcsak meghirdette a kommuniz­mus felépítésének világot formáló prog­ramját, hanem szervezi, vezeti és lelkesíti is a szovjet népet e program valóravál­tására. Székely Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents