Délmagyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

Vásárnap. 1959, április 19. S Z E GEDI SZÉ P :SZO jv Széplelkű kispolgárok a Zamák utca olyan, mint a többi sikátor. Egy kutya az árokban csontot rág. Szokáné söpri a járdát, a villanydróton verebek tartanak hangos megbeszélést. Mégis, mégis ... Hallga. Egy nyitott ablakon keresztül erőteljes férfi tenor süvölt ki: "Khatszagj bhajadszó!-9 Ugyanakkor hallatszik, amint egy pianínó az utolsókat rúgja. Valaki Bach etűdöket ver rajta. Plim, plim, plim, plim. A szemben levő oldalon kinyilik egy ablak s megjelenik benne egy sok színű női fej, szemén még az álom fátyla, hajában az ágynemű pihéje. Sóhajt és öszszchúzza keblén a pongyolát. A baloldalról zokogó hang remeg: Ó hát te is, Armand?! Aztán ugyanaz a hang nyerítve kacag. Az emeleten portörlőt ráznak, kondércsörgés, megjött a tejes. Zajlik a Zamák utca élete. Mert a Zamák utcában csupa művész lakik. Müvészleikek, akiket az élet kegyetlen ismeretlenségbe takar, de mindhiába, mert feltartóztathatatlanul tör ki be-t löiük a gén. A tizenöt szám alatt lakik a Urai tenor kórista, akit egyelőre sötét és ismeretlen erők tartanak a kórusban, de törhetetlen bizalommal várja a napot, melyen érvényre juttatják majd a kincset, mit álla alatt, a torkában hordoz. Addig is állandóan gyakorol nyitott ablaknál, reggel 9-tól 11-ig. Két éne visszhangzik az utcában a -Kha-tszagj bhajadszó« és ez "Amore ámore* kezdetű olasz dal. A környék összes ebei pedig hátsó lábukra ülnek és a tőlük telhető legi katyaibb líraisággal kisérik az énekest. és a rózsaszínekben tarkái- val. Es mégis, mégis itt kell lik. Ezt ö egyik versében neki gürcölnie ismeretlenül *bús kis fejemnek* nevezte, a sötét szuterinben. melyet szerelmese ölébe hajtaná majdand. Slezák Lenke a legszebb férfikorban lévő nő és meg nem értett lélek. Amint irta egyik versében: Az én lelkem olyan, mint [a jegenye, Magas és van nekije [gyökere. A féldeci slibovicát soha nem öntötte a földre, hanem mindig egyhajtásra megitta és ilyenkor hatványozottan érezte, hogy elhagyatott és ilyenkor föl-föltört belőle lírai pesszimizmusa. Amint irta egyik versében: • Jöjjön hát a halál, Mely hűvös kriptába zár, Lelkemre, mely sajg és fáj, Boruljon örök homály. F

erseit háziasszonyának, özvegy Dugocsiknénak szokta felolvasni, aki szájtátva alszik el mellette, néha föl-fölhorkantva: — Jaj, be szép, 6j be gyönyörű! Slezák Lenke boldogtalan szerelme azonban soha sem érhetett el a beteljesedéshez, mert Lajos, a tenorista leküzdhetetlen érzelmekkel viseltetett Högye Rózsikával kapcsolatban, aki vele srégen szemben lakik és tizenhárom éve tanul zongorázni. Minden évben felvételizik a konzervatóriumban, de tehetségét elnyomják és a protekciósokat tolják előtérbe, pedig már mindent megmozgattak egy kis összeköttetésért. Rózsika nyitott ablaknál zongorázik. Bach-etüdöket játszik a felismerhetetlenségig hűen. Az öreg pianínó nehezen bírja már a pattogó ritmusokat, erősen le van hangolódva, néhány húrja elpattant s ki-kihagyja a hangokat. Ez azonban nem zavarja Rózsikát, aki órákhosszat játssza a Bach-etüdöket, melyek megtorpanásra kényszerítik a járókelőket. A változatosság kedvéért skálázik is: a G-mollt. A Bach-etüdökkel és a Gmollal szokott ő jelentkezni a felvételi vizsgán is. Ezt csikorgatják a környék lakosai is: Bach-etüdök és Gmoll. Évek óta. Ilyenkor a szemben levő házban kinyílik egy ablak s megjelenik benne Slezák Lenke álmodozó arca. Slezák Lenke verseket ír a vad vágyakról, lótuszvirágról és saját égő szerelméről. mely Lajosra, a tenoristára irányul. Lenke, hogy szemeit még epedöbbekké, pillantását még vágyakozóbbá tegye, ricinus olajjal sodorja öszsze a szempilláit, amitől enyhe avasszaga van, s szemPedig Ananász Arnoldban igazi festővér zubog. Amikor már nem volt pénze vászonra, hát előrántotta ágylepedöjét és arra festett, amikor megszállotta az ihlet emésztő láza. így lassan felfestette párnahuzatait és egész ágyneműjét, de a kor hálátlanul tekint el feje felett. Ráadásul a szerelem tüze is égette Ananász Arnoldot. Lángolt ez a szerelem pedig Mocsonyi Malvinkáért, aki a szomszéd házban lakik és színésztehetség. M

ég parlagon heverő tehetség. Statisztál a színháznál. A bemutatóra, melyen Malvinka fellép, kivonul az egész család. Amikor felgördül a függöny és káprázatos fényekben pompázik a színpad, a papa mindig megböki a mamát. — Hol van Malvin? De Malvint nehéz megtalálni a színpadon, mert a hálátlan rendező hátra állítja az árnyékba. Pedig Malvinka már egyszer félreérthetetlenül bebizonyította tehetségét abban a Keresztanya című darabban, ahol a második felvonás közepetáján egy szatyorral a kezében megállott a színpad közepén ... egy pillanatra csönd lett, lélegzet elállító csönd, csak a nézőtérről hallatszott néhány illetlen tüsszentés és krákogás, aztán belesikoltotta a nézőtérbe élete első nagy szerepét: »En is szeretem Alfrédot öidökét két centivel feljebb helyezte a homloka közepere. A haját vörösre festi házikiy s ezért az ibolyalila Mikor belefárad, az ölébe ejti a kezét és a falra tekint, ahol egy nagy kampós szegen egy kis kép lóg. Csendélet. Fehér abroszon lila köcsög, a köcsög mellett egy fél döblec, a döblec mellett három ringló, egy jól lerágott almacsutka és egy cipőkanál. Ananász Arnold festette, aki a szuterinbe lakik. Ananász Arnold a fel nem fedezett tehetség egy jól fejlett példánya. A haja dús fürtökben lóg le a nyaka mögött, szőke pofaszakállat hord, amiből egy pipa lóg ki. A pipa soha sem füstöl, mert Ananász Arnold krónikus hörghurutja miatt az orvos eltiltotta a dohányzástól. A festő keveset beszél és egész életét a festészetnek szenteli. A szobája falán egymás hegyén-hátán lógnak a képek, melyeket mind ő festett. Csendéletek sok dinnyével, barackkal és az élelmicikke/c változatos sokaságáMocsonyi Malvin ott áll délelőttönként a tükör előtt kombinéban és gyakorol. Hol eszeveszett zokogásban tör ki és óvatosan összeesik ezzel a szöveggel: — Hát mégis, mégis minden elveszett!! Hol pedig gúnyos kacajjal fordít hátat a semminek ezzel a szöveggel — Hah, ön távozhat. Malvinka egész környezete bízik abban, hogy valaha körülrajongott színésznő lesz belőle, ahogyan azt a mama megfogalmazta: — Ha egy-két év múlva nem is, de hatvan éves korodra nagy sikereid lesznek, kicsikém ... Ilyen értékeket rejteget a Zamák utca és soha nem jön senki bocsánatot kérni az eddigi elhallgattatásért, senki nem jön felfedezni őket a nagyközönségnek. De mégis. Kladács Samu, a nyugalmazott igazgató-tanító felfedezte őket. Kladács Samu a tettek embere volt és híres az iskolai ünnepélyek rendezésénél. Egy csütörtöki napon beállított Lajoshoz, a lírai tenorhoz. — Tisztelt művész úr — mondotta ünnepélyesen. — Vasárnap este 8 órai kezdettel szerény lakomban egy kis műsoros összejövetelt rendezek abból az alkalomból, hogy utcánk a tisztasági versenyben negyedik díjat nyert. Szeretném, ha ön is fellépne műsorunkban, mivel az ön nemesen zengő hangja igen magasra emelné a műsor színvonalát — s itt meghajolt. Lajost, a tenoristát elöntette a boldogság. íme, szükség van az 6 hangjára. Végre egyszer közönségnek énekelheti a Kacagj bajadzót. Azért uralkodott magán s a nagy művészek elegáns gesztusával mondta: — Ha csak nem, jön közbe valami, elmegyek — mert most rengeteg munkám van az operánál. — Nagyon számítok önre — mondotta a nyugalmazott igazgató-tanító. Aztán átment a szomszédba és hasonló nyájassággal megkérte Högye Rózsikát, hogy néhány zongoraszámmal gyönyörködtesse a társaságot. Es aznap beszervezte a Zamák utca összes művészeit. Mindnyájan a nagy művészekhez illő leereszkedő nyájassággal megígérték, hogy ha csak tehetik, elmennek. Es aznaptól kezdve izgalom futott át a Zamák utcán. Kinyíltak az ablakok és zengett a környék. Pénteken Kladács Samu még egyszer felszaladt mindenkihez bocsánatkérően bejelenteni, hogy az összejövetel érdekében a hideg büféhez szíveskedjenek hozzájárulni, ki néhány fasírttal, ki néhány veknivel. Szombaton ismét megjelent, azzal az ötlettel, hogy szervezzenek kórust az ő vezényletével, hadd legyen színesebb a műsor. E javaslatáért azonban senki sem lelkesedett. T7 asárnapra felvirradt a y nagy nap, a vágyak beteljesedésének napja. Mindenki egy félórával később akart megjelenni s ezért mindenki egy félórával korábban érkezett. Az arcok hivatástudatot tükröztek. Ananász Arnold hóna alatt egy spárgával átkötött csomagot hozott, amit féltve helyezett el a sarokban. A legújabb festményei voltak. Kladács Samu őt sem hagyhatta ki az érvényesülésből, s ezért megkérte, hozza el festményeit, melyekből kiállítást rendeznek a fürdőszobában. A társaság válogatott volt. A művészeken kívül megjelent Lóri bácsi, a süketnéma gázszerelő, és a házmester feleségének hat gyermeke. Az asztalon ötven darab fasírt sorakozott, mindenikből egy-egy fogpiszkáló meredezett. A levegőben enyhe fokhagyma illat lebegett. A nyugalmazott igazgató-tanító lázasan sürgött-forgott. A művészek kissé sápadtak voltak a lámpaláztól, mindenikben ott szorongott a szám, amelyet elő fog adni. Slezák Lenke állandóan arra a két sorra gondolt: "Az én lelkem olyan, mint a jegenye Magas és van nekije gyökere.9 Ezt tompa, de mégis dallamosan zengő hangon fogja mondani s a tekintetét odairányítja a plafonra, attól a sárga folttól balra. Igen, így nagyon hatásos lesz. Högye Rózsika arról érdeklődött a házigazdától, hogy nem hiányzik-e a zongoráról az F-hang, mert az nagyon fontos a Bachetüdöknél. Aztán megindult a beszélgetés. Szerényen mindenki sikereiről és terveiről nyilatkozott. Felszolgálták a fasírtot és Kladács Samu a kellő hangulat megteremtése érdekében nagy nyelvcsettintgetések közepette egy üveg likőrt szolgált fel a társaságnak. A likőrnek furcsa színe volt és Mióta tudom az eszem két húr zeng bennem szüntelen az egyik bús, mint egy harang cs ilyenképpen szól a hang: nyugodj meg, hiszen jól tudod az élet gyorsan elrobog tc is meghalsz, mint annyi más könyörtelen az elmúlás belőled ls csak por marad akár hogy gyötrőd is magad nézd minden ember arra fut, hol temető képez falut, s egymásra dobált koponyák ... az ember is tiszavirág. Tudhatnád, hiszen érzed is. hogy egyszer ide jutsz te is s a földön maradt jussodon majd összevesz a sok rokon. Hát mért a hare, a küzdelem nyerni akarsz az cleten? De mondd meg mi értelme van élhetnél jobban, gondtalan habzsolhatnád az életet rsukd hát össze a könyveket.., A másik hang meg így felel: ne add a harcot soha fel az élet úgyis elrepül, hát ne múljon cl tétlenül. Ott fogd meg. ahol nehezebb segítő legyen a kezed építs utat, vagy házakat, szenet robbants a főid alatt, uralj gépet a föld felett, taníts, s hallgasson száz gyerek, ültess fát: hársat, gesztenyét, hangszerből csalj elő zenét, vagy reszeld addig a vasat, amíg kellő formát nem ad, de dolgozz, küzdj, mert érdemes és élni is nagyon szeress az élet nem tespedés. hanem a harc, az építés. Az élet szép, mert küzdelem mert munka, dal és szerelem... s ezzel a hanggal van tele életem egész lényege. • GÁL SÁNDOR \ b EJFEL A mellékutcákban gyalogol a csend. Megáll az ablakok alatt, S aztán továbbindul. Nagy lomha lámpák szimatolják A csillagok virágkelyheit, Álmában piheg a garázs. A villamosok lecsukják Villanó üvegszemüket S alszanak. Az utolsó vonat is elment, A Nagy Göncöl az üvegcsarnokra Fekteti rúdját, Ö még látja az utolsó vonatot A kanyargó döngő síneken. Amelyen elment a kedves, a kedves. Kőlépcsőn ülök. Lelkemben egymásra fordulnak Villogó azur-száguldással A hegyek, az erdők, a mezők. Most fordul át a holnap a máb.i Csodálatos apró neszekkel. Kőlépcsőn ülök, S mellém telepszik halkan a csend. HATVANI DÁNIEL amikor fölhajtották, kissé összerázkódtak. Amikor Kladácsné is fölhajtotta a maga poharát, lelketrázó sikolyban tört ki. — Samu, valami borzasztó történt! Te a gyógyszeszt töltötted ki! És valóban, a nyugalmazott igazgató-tanitó azt a szeszt töltötte ki, amivel re•> umás feleségének rcumás derekát szokta kenegetni estemként, és amit színién egy likőrös üvegben tartottak. A kotyvalék hatása azonnal jelentkezett. Innen is, onnan is halk nyögések hallatszottak, a művészek kétségbeesetten néztek egymásra, majd merénylőjükre, Kladács Samura. És néhány perc múlva fehér autó vitte el a társaságot a műsoros estről, amely gyomormosásba torkollott. T» v éhány napig csend jf\ "-verte föl" a Zamák utcát. Csak egy hét múlva szólalt meg a Kiiatszagi Bhajadszó" és a Baclietüdök — kissé gyászosan. Hamarosan azonban rendes mederbe terelődött az élet és folytatódott tovább a Zamák utca állandó műsora. Mert hiába a felfedezetlenség, hiába a gyógyszer és hiába minden ármány. az ilyen müvész\elkeket sohasem lehet elhallgattatni. SINKÖ ZOLTÁN