Délmagyarország, 1959. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-22 / 93. szám

3 Csütörtök, 1959. április 111. R népfrontmozgalom eredményeiről és feladatairól tárgyalt a Hazafias Népfront városi elnöksége és járási bizottsága Több fontos kérdést tár­gyalt a héten a Hazafias Népfront Szeged városi el­nöksége és járási bizottsága. A szegedi elnökségi ülésen a II. kerület népfrontmun­káját vitatták meg, s úgy határoztak, hogy a kerületi népfrontbizottságnak szoro­sabb kapcsolatot kell kiépí­tenie a területén ijiűködő társadalmi szervezetekkel és a tanáccsal. Ezenkívül az el­nökség tagjaiból, a kerületi tanács és a pártszervezetek képviselőiből brigádot alakí­tanak, mely gyakorlati se­gítséget és útmutatás ad majd a II. kerület népfront­bizottságának. Az értékelés után jelentős feladatokat tárgyalt meg a városi elnökség. A Hazafias Népfront kerületi bizottsá­gai akciót indítanak, hogy a lakosság minél szebben fel­díszítse a házakat május elsején. Felelevenítik azt a régi szép szokást, hogy ezen a napon virágokkal, zöld faágakkal ékesítsék fel a kapukat, ab­lakokat. A jövő hónapokban több látogatást szerveznek a ter­melőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba. Az algyői tan­gazdaság például a városi népfrontbizottságot kérte fel, hogy hívjon meg egyénileg gazdálkodó parasztokat hoz­zájuk tapasztalatcserére. Még szorosabb kapcsolatot teremt a városi népfront­bizottság a tudományos in­tézményekkel is. Legutóbb például a Pedagó­giai Főiskolával egyezett meg közös akciókban- A kö­zeljövőben a főiskola elő­adókat biztosít a kerületi népfrontbizottságok rendez­vényeihez, sőt többen a kör­zeti népfrontcsoportok kul­turális. ismeretterjesztő munkájának rendszeres pat­ronálását vállalták. Májusban békehónapot rendez a városi népfrontbi­zottság, számos üzemi, ke­rületi rendezvénnyel, kultu­rális műsorral. Május 8-án pedig a békemozgalom tíz­éves jubileuma tiszteletére békenagygyűlést tartanak, ezt megelőzően pedig meg­koszorúzzák a lidicei emlék­művet. A Hazafias Népfront Sze­ged járási bizottsága az el­múlt hónapok munkáját vi­tatta meg. Ceglédi Lajos népfronttitkár beszámolójá­ban ismertette, hogyan nőtt a községekben a népfront­munka aktivitása. Tizenkilenc községben tar­tották meg a népfrontbi­zottságok továbbképzését, ahol nagy érdeklődéssel hall­gatták a résztvevők a nép­frontmozgalom feladatairól, a világ mezőgazdaságának helyzetéről, a tervgazdálko­dásról, községfejlesztésről és más fontos kérdésekről szóló előadásokat. Jelentősen ki­terjesztették a járás tanva­világában is az ismeretter­jesztést. Domaszéken öt. Rú­zsán három, több más köz­ségben pedig tizenegy ta­nyai iskolában tartottak me­zőgazdasági szakelőadásokat. A községekben rendezett ilyen előadások hallgatóival együtt négy és félezer részt­vevője volt ezeknek a tan­folyamoknak. Tíz községben tartottak nagy érdeklődés mellett ezüstkalászos gazdatanfo­lyamok két helyen pedig kertészeti akadémiát. Nagy érdeklődés mellett zaj­lottak le Kisteleken és Do­rozsmán a népfőiskola elő­adásai is. A szegedi járásban jelen­leg nagyarányú békeakciót folytatnak a népfrontbizott­ságok. Békegyűléseket tar­tanak és tiltakozó leveleket küldenek a genfi atomerő­értekezlet résztvevőihez, melyben a nukleáris kísér­letek azonnali megszünteté­sét követelik. Nagyszabású társadalmi munka indult meg a szegedi járásban a népfrontbizottságok kezde­ményezésére. Mintegy fél­millió forint értékű az a köz­reműködés, mellyel a lakos­ság a különböző községek­ben hozzájárul az utak, viz­levezető árkok rendbehozá­sához, parkosításhoz, isko­lák és művelődési otthonok építéséhez­A járási népfrontbizottság ülésén felszólalt a Hazafias Népfront országos elnöksé­gének küldötte. Árvái Lajos is. A járási népfrontbizottság végül több fontos határoza­tot hozott, többek között, hogy a jövőben még jobban segíti a tanyavilág lakossága kulturális igényeinek kielé­gítését, s még többet törő­dik a társadalom különböző rétegeinek problémáival. Egységes rendszer a fsz-íagok háztáji gazdaságának b z'osüására A termelőszövetkezeti ta- tén pedig a rokkantság foka gok háztáji gazdaságának szerint fizet kártérítést a biztosítására az Állami Biz- biztosító. tosító egységes rendszert ve­zetett be, amely egyesíti a tűz-, jég-, állat- és baleset­biztosítást. Az egységes biz­tosítás díja évi 130 forint. A biztosítási díjat egy ösz­szegben kell kifizetni. Ha a termelőszövetkezet tagjai csoportosan kötnek biztosítást A háztáji gazdaságok te- hdztáji gazdaságukra, akkor henének baleset vagy beteg­ség következtében történő a díj megfizetésére október elhullása vagy kényszervá- 31-ig kaphatnak haladékot. gása esetén ezer forintot té­rítenek meg. Ha a jégverés­től elpusztított vetést ki­szántják és a kiszántott nö­vény már csak más növény­féleséggel pótolható, akkor május 15. előtti jégverés ese­tén holdanként 1900 forintot, május 15. utáni károsodás esetében pedig 2200 forintot fizet a biztosító. Ha a ki­szántott növény más nö­vényféleséggel nem pótolha­tó, holdanként 2600 forint a kártérítési összeg. Az általá­nos biztosítás kiterjed a biz­tosított termelőszövetkezeti tag balesetére is. Halál ese­tén 7500 forintot, teljes rok­kantság esetén 15 000 forin­tot, részleges rokkantság ese­Hogyan lett helyiiparunk legeredményesebben működő üzeme a Fémfeldolgozó Vállalat? A napokban megjelent a Központi Statisztikai Hiva­tal jelentése Csongrád me­gye és Szeged város ipará­nak gazdasági eredményei­ről. E tájékoztatásból kitű­nik, hogy városunk helyi­ipari vállalatai közül az 1958-as évben a Szegedi Fémfeldolgozó Vállalat mű­ködött a legeredményeseb­ben. Dolgozói szép sikere­ket értek el, önköltségcsök­kentésben, a teljes termelési terv teljesítésében, az anyag­takarékosságban, valamint az egy főre eső termelési ér­ték alakulásában is. E szép eredmények alapján a vál­lalat dolgozóinak a napok­ban, mintegy 84 ezer forint nyereségrészesedést fizettek ki, amely átlagosan 14 napi keresetnek felel meg. A jelentésnek a szép ered­mények ismértetése mellett volt" egy megjegyzése is, mely szerint látszólag laza költségtervezés készült az elmúlt évben több helyiipari vállalatnál, így a Fémfeldol­gozó Vállalatnál is. Erről, valamint az eredmények el­érésének hogyanjáról érdek­lődtünk a Fémfeldolgozó Vállalatnál. Hosszú volt az út a szép eredmények eléréséig és ugyancsak göröngyös — kapjuk a felvilágosítást a vállalat igazgatójától, Sze­keres Istvántól. — Az ellen­forradalom után igen nagy nehézségekkel küszködtünk. Leterhelésünknek, mintegy 50 százalékát megszüntették, sztornírozták a velünk együtt dolgozó vállalatok. A mai na­pon keltezett levelében Kun Béla tá­jékoztatja Lenint a ma­gyarországi állapotokról. "Helyzetünk kritikus —ír­ja —, dé bármi történjék is: minden lépésünket a világ­forradalom érdekei fogják vezérelni«. Megfogalmazza ^ffiSLalaÜ az anyag és a tudat kérdése — marxista megoldásának lényegét. Kimutatja, hogy az anyag objektív valóság, vagyis olyan valóság, amely a tudaton kívül, a tudat­tól függetlenül létezik. A tudat ezzel szemben a legbonyolultabban szervezett anyagnak, az emberi" agynak a terméke, funkciója. Feltárja Lenin nagy jelentőségű mun­kájában a maehizmus ismeretelméletének idealizmusát, agnoszticizmusát és szembe­állítja vele a dialektikus materializmus ismeretelméletét, mint az egyetlen igaz és tudományos ismeretelméletet. Lenin a -Materializmus és empiriokri­ticizmus* című munkájában igen jelen­tős küzdelmet folytat a -fizikai-, idealiz­mus ellen. Mindenekelőtt rámutatott ar­ra, hogy a maehizmus nem a XX. század természettudománya vívmányaira tá­maszkodik, hanem csak annak egyetlen iskolájával — a -fizikai* idealizmussal van kapcsolatban, vagyis a maehizmus valójában nem a modern természettudo­mány filozófiája, hanem idealista filozó­fia, a burzsoá reakció filozófiája. A -fi­zikai* idealizmus szorosan kapcsolódott a kor természettudományos fejlődéséhez. A legújabb fizikai felfedezések (az atom legapróbb, pozitív és negatív elektromos­ságú részecskékre való feloszthatósága, az elektronok tömegének a mozgási se­bességtől függő változékonysága, az ön­magától átalakuló rádióelem stb.) ma­gyarázata lehetetlenné vált a mecha­nikus, metafizikus módszerrel. Az elmé­let elmaradt a természettudományok fej­lődésétől. A természettudományoknak ezt a válságát felhasználták a reakciós polgári ideológusok és a fizika új felfe­dezéseivel az idealizmust próbálták alá­támasztani és ezzel megpróbálták a tu­dományt á reakciós ideológia szolgálatá­ba állítani. Lényegében ezt a célt szol­gálta a maehizmus is. Lenin ezzel szemben kimutatta, hogy a • természettudományok eredményei nem • az idealizmus, ellenkezőleg, a dialektikus • materializmus tételeit igazolják. Rámuta- \ tott arra, hogy a legújabb fizikai felfe- • dezések nagyszerű természettudományi J igazolásai az anyag és a mozgás egységé- • ről, az anyag spontán — saját belső tör- J vényei által meghatározott — fejlődésé-, ről. az anyag szerkezetének végtelen bo- • nyolultságáról, oszthatóságának határta-! lanságáról stb. szóló tanításnak, amelyet • a marxizmus megalapítói fejtettek ki. " Feltárva a fizika válságának okait, • megjelölte a válság leküzdésének útjait J és módjait. Rámutatott arra, hogy a ter- • mészettudományoknak az idealizmusról • át kell térni a dialektikus materializ- • musra. • Lenin tételei igen jelentősek napjaink ] -fizikai- idealizmusa ellen folytatott • harcban is. Művében erős fegyvert ko- J vácsolt a rothadó burzsoá kultúra elleni • harc számára. A mai polgári filozófia a J visszafej'ídés, hanyatlás és rothadás visz- • szataszító képét tükrözi. • Alapvető motívuma ^mSE j fiának, hogy elutasítja a világ tudomá- ' nyos megismerését, tagadja a társadalom" objektív fejlődéstörvényeit és elkesere- J dett harcot vív a marxizmus filozófiája • ellen. A jelenkori revizionista jellegű, J reakciós, idealista filozófia az imperia- • lizmus fegyvere arra, hogy a forradalmi J harc kilátástalanságának eszméjét ültes- • se el a tömegekbe és hogy a reményte- • lenség és a csüggedés hangulatát ter- * jessze. • Lenin könyve — pótolhatatlan vezető • a mai polgári idealista filozófia összes • megnyilatkozási formgi és fajtái tudo-' mánvgu-riességének, reakciós voltának és • népbutító ködösítésének leleplezésére. • Kuczik István • • tanársegéd • A Vörös Űjság mai szá­mában a nagy népgyűlések­ről beszámoló cikkben ol­vassuk: "Arra a támadásra, amely az imperialista bojár­uralom részéről a Magyar Tanácsköztársaság ellen megindult, a proletariátus megadja a feleletet, fegyvert ragad saját uralma, a prole­tárok diktatúrája és a kom­mün-állam védelmére. Szer­te az országon végigviszi a vörös zászlót, fegyverkezzék a proletariátus, védje meg a proletár-állam eddig nagy­szerű lendülettel épülő ural­mát, mert lehet, hogy a magyar proletariátus ural­mával áll vagy bukik a vi­lág proletárjainak ügye. A Kormányzótanács létre­hozta a rend fenntartásáért felelős front mögötti bizott­ságát. Élére — végre neki megfelelő posztra — Sza­muely Tibort állította. Ma délután 4 órakor első ülésére teljes létszámban összegyűlt a szegedi Mun­kástanács. Az opportuniz­musáról ismert Olejnyik Jó­zsef mondott beszédet. "Mérlegelni kell az adott helyzetet, bele kell nyugod­nunk a megváltoztathatat­lanba. Nekünk nem lehet határozatokat hozni és vég­rehajtani, mert azoknak ke­resztülvitele nem mitőlünk függ. Ezt a tanácsot azért hívtuk össze, hogy ülésein­ket elnapoljuk* — mondot­ta többek között. Ez volt a 14-én megválasztott helyi Munkástanács utolsó ülése, ezután a tanács lényegében megszűnt. A jobboldal meg­alkuvó magatartása ismét jelentős harci eszköztől fosz­totta meg a szegedi munkás­ságot. A Párizsban Wilson el­nökletével összeülő "népszö­vetség* (lényegében a győz­tes hatalmak képviselői) úgy határozott, hogy állandó székhelye Genf lesz. így például lemondta az együttműködést, a megren­delést a Wilhelm Pieck Gyár, amelynek szovjet—egyipto­mi exportra ablakkeretet, borítóléceket, ablakemelőket és egyéb kocsifelszerelése­ket szállítottunk. Már ezzel is mintegy 30 százalékkal csökkent üzemünkben a munka. Ezt követőleg pedig hamarosan a MÁV is le­mondta megrendelését, s kö­zölte: saját üzemében készí­ti el az eddig nálunk gyár­tott alkatrészeket. így aztán 1957 nyarán igen komoly, kapun belüli munkanélküli­ség volt nálunk. Ekkor jött, mintegy mentő­angyalként a kereskedelem nagyarányú mérlegmegrendelése. Mun­kánk már lett volna, de most meg a mérlegkészítő szakemberek hiányoztak, mert valamikor ugyan gyár­tottunk már mérleget, de mikor a mérlegkészítést ab­bahagytuk, a szakemberek is elmentek üzemünkből. Közbejött az árleszállítás is, s így az egyetlen komolyabb gyártmányunk a mérleg is veszteséges lett. Ilyen előz­ményekkel kezdtük az 1958­as évet. — No azért volt egy-két nyereséges cikkünk is — kapcsolódik bele a beszélge­tésbe Fogas János műszaki vezető. Ilyen volt például az alumíniummerő, szűrőkanál, a teatojás, hallapát. Persze ezek csak apróságok. Az volt a feladata akkor az egész műszaki gárdának, hogy különböző műszaki in­tézkedésekkel, a munka át­szervezésével, a mérlegké­szítést a veszteségesből nye­reségessé tegyük. A második negyedévre ezt el is ér­tük. Milyen könnyű is ezt így egy mondatban leszögezni, hogy veszteségesből nyeresé­gesek lettek, de mennyi­mennyi munka, álmatlan éj­szaka, kísérletezés, fejtörés van e mondat mögött, ha alaposan megnézzük a vál­tozás hogyanját. Elsősorban új munkatechnológiát dolgoztak ki. A mérlegtengelyeket előző­leg háromszög anyagból gyártották. Ezt most behely­lyettesítették gömbölyű acél­lal és melegmegmunkálás he­lyett kialakították a hideg­megmunkálás technológiáját. Ez nagy eredményjavulást ho­zott, elsősorban a munka­időt felére csökkentette és az eddigi melegítéshez hasz­nált tüzelőanyagot is ko­moly megtakarítást jelen­tett. önkéntelenül felvető­dik a kérdés: vajon ezek az átalakítások, elhagyások nem mentek-e a minőség rovására? A minőségi átve­vők lapjait nézve erre is feleletet kapunk. Nem rom­lott, hanem javult a minő­ség, mivel a hevítés elha­gyása nyomán megszűnt a szénkiégés. Külső segítés is érkezett a vállalathoz. Egyik napon a budapesti nitrokémiai ipartelepek három dolgozó­jától levél érkezett, amely­ben Párkány, Erdődi és Ju­hász nevű dolgozók felaján­lották újításukat. Az újitás lényege a mérleg festésének új megoldása volt. A válla­lat műszaki vezetői kikísér­letezték az újítást, és öröm­mel el is fogadták, hiszen az újítás által jobb minősé­gű, mélyebb fényű anyagot kaptak. A második félévben már ezzel az újfajta festékkel dolgozlak. Az újításnak 50 százalékos festékanyag megtakarítást köszönhetnek, mérlegenként körülbelül 5 forint értéket takaríthattak meg. Igen drágította a mérleg­készítést még a csiszoláshoz, polírozáshoz használt rongy­korong, amelynek darabja körülbelül 100 forintba ke­rült. Itt átalakítottak egy gépet gyorsabb fordulatra, s az azelőtt eldobott rongyko­rongokat tovább feldolgoz­ták úgy, hogy 400 millimé­terről 200 milliméterig tud­ták felhasználni a korongo­kat Miután ez a kísérletük, próbálkozásuk is bevált, más vállalatoktól is vettek használt korongokat és új­ra feldolgozták. Ezzel szin­tén, mintegy 35 százalékos megtakarítást értek el. Köz­ben a hosszú gyártási idő folyamán a dolgozók annyi­ra begyakorolták magukat a mérlegkészítésbe, hogy az egy órára eső termelés is több mint 10 százalékkal emelkedett. Az említett példák, a ho­gyanok ismeretében megál­lapíthatjuk: nem egyköny­nyen, nem is éppen a laza tervezés miatt érték el a vállalat dolgozói az 1958-as szép eredményeket. Most az 1959-es évben ismét komoly probl'mákkal küzdenek. A vállalat terve lényegesen nagyobb lett az elmúlt évi­nél. Ezenkívül a január 1-vel életbelépett új árazás­sal ismét veszteséges lett az üzem. Legalábbis az első ne­gyedévi mérlegbeszámoló szerint 4,5 százalékos vesz­teséggel dolgoztak. S itt mindjárt. szeretnénk tolmá­csolni a vállalat vezetőinek panaszát is. A műszaki ve­zetők ugyanis elmondották, hogy a minisztériális válla­latok, amelyek ugyan ezt a cikkeket gyártják mint ők, 30 százalékos ármegtoldást kaptak, míg a Szegedi Fém­feldolgozó Vállalat, mivel helyiipar, hosszas utánjárás, kilincselés után is csak 10 százalék ártámogatást ka­pott. És ugyanakkor az alap­anyagot is 5 százalékkal drágábban kapják, mint a minisztériumi ipar. így te­hát kereken 25 százalékkal olcsóbban kell termelniök ugyanazt a cikkeket, mint a minisztériumi iparnak. — Persze ahogy 1958-ban nem törődtünk bele a ne­hézségekbe, úgy az idén sem hagy nyugtot nekünk az, hogy veszteségesek let­tünk — magyarázza Szeke­res elvtárs. Már több elgondolásuk van, amelyről ugyan még korai lenne beszélni, de remélem, hogy eredménnyel járnak. S így újra nem élősködő, vesz­teséges, hanem nyereséges vállalat lehetünk 1959 végé­re is. A Fémfeldolgozó Vállalat­nál egyébként az új tipusú háztartási mérlegek forga­lomba hozása után ebben a hónapban kiszállítják a — valószínűleg majd nagy köz­kedveltségnek örvendő — fűszertartókat is. Ezenkívül a második negyedévben to­vábbi új cikk gyártását ter­vezik. Készítenek többek között zárt kivitelű, ízléses hamutartókat, tojásszeletelő­ket, valamint új típusú kupa­kokat a seprűgyár részére. Ezenkívül a Lágymányosi Dohánygyár megrendelésére több, mint 100 ezer forint értékű transzportör-aikat­részeket készítenek. A Sze­gedi Tudományegyetemnek pedig anyagszállító berende­zéseket gyártanak. Nemré­gen szállították el a szintén náluk készült sugárzás-ve­szélyvédő berendezést az egyetem kísérleti részlegé­nek. A vállalat tervel, elgon­dolásai igen biztatóak, s re­méljük, hogy ez év végén is arról számolhatunk be, hogy az elmúlt évihez hasonlóan Ismét nyereséggel zárták az évet a Fémfeldolgozó Válla­lat munkásai. Horuczi Lászlóné

Next

/
Thumbnails
Contents