Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-19 / 66. szám

5 Csütörtök, 1959. március 19. As ilyen versenyben szívesrn részt veszünk valamennyien Jól bevált a munkaverseny új formája az Újszegedi Kender- Lenszövőgyárban A napokban kissé szokat­lan hirdetéssel jelent­kezett kiadóhivatalunknál az Újszegedi Kender­Lenszövő Vállalat. Azt akarták keretes hirdetésük­ben közzé tenni, hogy üze­mükben a Tanácsköztársa­ság 40. évfordulójának tisz­teletére munkaversenyt — azaz egyhetes ünnepi mű­szakot — indítottak. A munkaverseny közlésének e szokatlan formáján felfi­gyelve indultunk el, vajon miféle munkaverseny folyik az üzemben. Hogy munkaverseny léte­zik, arról a munkatermek­ben rövid szemlélődés után meggyőződhettünk. Erről tanúskodtak a gépek mel­letti eredménytáblák s a különböző gépcsoportok verseny plakátjai. Átfogó képet azonban az egész üzem verscnymozgalmáról az üzemi bizottságtól igye­keztünk szerezni. Aki a legtöbbet fejlődik — Többféle verseny ls van egyszerre minálunk, — válaszolta érdeklődésünkre az üzemi bizottság elnöke, Gunczer Andorné. — Van féléves munkaversenyünk, amely a kiváló dolgozó cím elnyeréséért folyik, Itt egy-egy üzemrész legjobb dolgozói kerülnek ki győz­tesen a versenyből. Van egy másik negyedéves verseny, amely az üzem valamennyi dolgozóját, az úgynevezett derékhadat is nagyszerűen mozgósítja. Ennél a ver­senynél az a fokmérő, hogy ' a decemberi átlaghoz vi­szonyítva, ki éri el a leg­nagyobb fejlődést. Tehát nem a legtöbb százalékot elérő kerül ki győztesen a verseny végén, hanem az, aki például 90 százalékról 100 százalékra emelte tel­jesítményét. Külön ünnepi műszakot indítottunk a Tanácsköztársaság évfordu­lójának tiszteletére is, ezt március 3-án kezdtük és már be is fejeztük. — Az eddigi felvilágosí­tás úgy hangzik, mintha most; is, akár a régi, rossz munkaverseny formáknál, csak a teljesítmény lenne a lényeg. Mi a véleménye er­ről Gunczer elvtársnőnek? — Ilyesmiről szó sincs, hiszen csak a meós által át­vett minőségi áru számít a versenyben. Négy szempont alapján versenyeznek a dol­gozók: a termelés emelésé­ért, a minőség javításáért, takarékosságért és a mun­kafegyelem megszilárdításá­ért. Ha ezek közül bárme­lyik feltételt nem teljesítik, önmagukat zárják ki a versenyből. Reá i« és ösztönző S vajon, hogyan véleked­nek a versenyről maguk a dolgozók? — Az ellenforradalom utáni napokban az első termelési tanácskozáson né­melyek nálunk is hangoz­tatták, hogy nincs szükség munkaversenyre, hajtjuk magunkat mi anélkül is, hiszen kell a pénz — beszél­te el Koresnyi Józsefné szö­vőnő. — A munkások nagy többsége lehurrogta ezeket a hangokat. Abban megegyeztünk valamennyi­en, hogv versenyezni aka­runk, de nem úgy, ahogy azelőtt. Mi is keresni kezd­tük, hoevan lehetne a ver­senyt élővé, igazi, szocialis­ta munkaversennyé tenni. Véleményünket, javaslatain­kat elmondtuk a termelési tanácskozásokon és a múlt évben már el is kezdtük a versenyt. Nem megy még tökéletesen, de egyre job­ban csiszolódik, alakul. S ami a lényeg, ez a jelen­legi versenyforma ma már reális, igazságos, egyformán ösztönöz mindannyiunkat. Nem úgy, mint azelőtt, amikor állandóan ugyanaz a három-négy ember volt az első, kapta a jutalmakat, kitüntetéseket. Nem fordul már elő az sem, hogy csak a mennyiséggel törődnek. Nem mellékes a minőség „Gárgyán Istvánná* — olvastuk a teremben elhe­lyezett versenytáblán az egyik élenjáró dolgozó ne­vét. öt kerestük ezután meg. Ml a véleménye a ver­senyről, miért versenyez? — Ilyen versenyben vala­mennyien szívesen részt veszünk — mondta Gár­gyánné. A vezetőség úgy dolgozta ki egy-egy terem versenycéljait, hogy azok az üzem termelését, önkölt­ségcsökkentését, takarékos­ságát, egyszóval a legfon­tosabbakat szolgálják. Ez a verseny főként a jobb, az elsőosztályú áruk gyártá­sára serkent bennünket. Azt hiszem, a vásárlók is ész­revehetik, hogy milyen nagy különbség van a mostaná­ban vásárolt anyagok mi­nősége és a néhány évvel ezelőttiek között. Ebben a minőségi változásban az űj munkaversenynek is ré­sze van. Hogy miért ver­senyzem? Megszoktam a harminckét év alatt, mióta a szakmában dolgozom, bogy mindig becsülettel le­dolgozzam a nyolc órát s az áru minőségére is ügyel­jek. Az eddigi eredmények Végül még egy kérdést ismét az üzemi bizottságon tettünk fel: Milyen konkrét eredményt tudnak felmutat­ni a munkaverseny helyes alkalmazása óta? — Azt hiszem, a legjobb példa a munkaverseny ere­jére a ponyvagyártáshoz szükséges cérnázás megoldá­sa. Január óta ugyanis ko­moly problémát okozott az egész gyárnak, hogy megold­juk az exportra készülő ponyvák cérnázását. A mű­szakiak alaposan átvizsgál­ták a cérnázó kapacitását, megtették a szükséges intéz­kedéseket, a dolgozók pedig versenyben dolgoztak, s ma már nyugodtan mondhatom, megoldottuk a cérnázóüzem problémáját Határidőre le­szállítottuk az első export ponyvaszállítást — magya­rázta Gunczerné. Makkai Lajos a verseny jutalmazásáról informált. A legközelebbi jutalmazás áp­rilis 4-ére lesz, amikor kö­rülbelül 35—40 dolgozó ré­szesül tárgy- vagy pénzjuta­lomban. A kiváló dolgozók értékelése és egy vagy két heti fizetéssel való jutalma­zása pedig június 30-án zá­rul. Á fasizmus ölte meg ... Sorok Waliisch Kálmánról, a Tanácsköztársaság szegedi direktóriumának egyik tágjáról Hetven éves lenne, ha hu- hatóságok ultimátumának gedi munkásokat a Tanács­szonöt esztendővel ezelőtt az végrehajtását és fegyvereket köztársaság helyzeterol, osztrák fasizmus bosszújá- juttattak ki a városból a vő- melyről a demarkacios vonat­nak nem esik áldozatául, rös hadseregnek. A szegedi lal elszigetelt szegediek nem Igy ma a nemzetközi mun- tanyavilágból is befolyást tudtak megbízható ertesuie­kásmozgalom mártírjai kö- gvakoroltak a város életére, seket szerezni, zött a neve... főként a szegedi munkás- A direktórium ket tagját, Lugosi születésű, kőmű- ságnak az ellenforradalom Czibulát és Udvardit a la­• nácsköztársaság ves, 1905-től az épí­tőmunkások szak­szervezetének tagja, a szociáldemokrata pá/t lugosi szerveze­tének egyik vezetője, erdélyi körzeti tit­kára. A háború alatt katonaként került Szegedre, s az 1918— 19-es forradalmi ese­mények idején a szo­ciáldemokrata párt helyi titkáraként, egyben a Munkásta­nács titkáraként irá­nyítója volt a város életének. „Fáradha­tatlan, mindenütt je­lenlévő agitátorként* jellemzi még az el­lenforradalmi törté­netíró, Tonelli Sán­dor is. Ekkori tevé­kenysége nem men­tes tévedésektől. így nem ismeri föl a KMP jelentőségét. De a szociáldemokrata párton belül a forra­dalmi balszárny kép­viselője, s fgy ért­hető, hogy a Tanács­köztársaság kikiáltá­... Tápai Antal szegedi szobrászművész Waliisch Kálmánról alkotott mellszobra. le­verése után elfogták. Wallischnak sikerült Jugoszláviába mene­külnie, s előbb ott, majd Ausztriában vett részt a szociál­demokrata mozga­lomban. Mint Bruck an der Mur város szocialista polgár­mestere, egyik veze­tője volt az 1934. február 12-én kitört munkásíölkelésnek. Egyhetes hősi harc után a fasiszta Stahl­helm-alakulatok túl­ereje leverte az oszt­rák munkásság Schutzbund-ját, s el­kezdődött az ellen­forradalom bosszúja. Kézrekerítették a na­pok óta hajszolt Wal­lischt is, s rögtöníté­lő bíróság ítélete alapján 19-én, ke­véssel éjfél előtt végrehajtották rajta a halálos ítéletet. 1946-ban Tápai An­tal szegedi szobrász­művész elkészítet­te Waliisch Kálmán volt mellszobrát. A gipsz-szobor sa után a kommu­nista Udvardi János és a ellen vívott harcában szintén szociáldemokrata bátorító szerepük. Egy mun- a múzeumban várja, hogy Czibula Antal mellett ő a kásembert, Katona Pétert bronzba öntsék és városunk szegedi direktórium harma- 1919 júniusában ötévi kény- egyik közterén hirdethesse a dik tagja. szermunkára ítéltek a fran- szegedi forradalmi esemé­Március 26-án éjjel a dl- mert megtalálták nála nyek egyik lenagyobb alak­rküttÍU™ki 'j^tlvoztófkeí- Wallisch névjegyét. Ezen jának, egyben a nemzetközi fettUa városból,3mert3meg- fölszólította, hogy Szegedre munkásmozgalom jelentős tagadták a francia katonai jövet világosítsa föl a sze- harcosának emlékét. Soli ezer fát ültetnek el e hetekben Szegeden és környékén Es évben is jelentős társadalmi segítséget várnak a fásítási hónapban WettíetelVen tuüuédti élményt múitoü Dávid Ojsztrah szegedi hegedűestje A világhírű szovjet hege­dűművész, Davld Ojsztrah, kedden este a túlzsúfolt Sze­gedi Nemzeti Színházban vendégszerepelt, s valóság­gal lázba hozta az egyéb­ként nem könnyen melegedő szegedi közönséget. Korunk egyik legnagyobb előadója modern Paganiniként káp­rázatos tűzijátékot nyújtott két évszázadot átfogó mű­sorával. A preklasszikus francia Leclair D-dur szoná­tájával kezdte, a rokokó stílus hangzásvarázsának tö­kéletes tolmácsolásával. Cé­sar Franck A-dur szonátá­jában a muzsika romantikus hangulathullámzása nyűgö­zött le, hol orgonaszerű pom­pával, hol a témák finom franciás charmejával. A re­meklő zongorapartner, Wla­dimlr Jampolszkij mind ze­nei, mind virtuóz vonalon méltó volt Ojsztrahhoz. Szünet után Csajkovszkij­művek következtek: a Medi­tation és a hallgatóságot egy csapásra meghódító Scherzo Valse, majd három részlet Prokofjev Romeo és Júliá­jából, amely a kiváló szov­(Liebmann Béla íelvj jet zeneköltő egyéni harmó­nianyelvéből, jellegzetes rit­musú mondanivalójából adott színes képet, és záró­számként Ravel Tzigane­ja, a modern francia mes­ter csillogó-villogó cigány­ábrándja a műzene válasz­tékos köntösében. Minden szám utólérhetetlen forma­tökélyével és virtuozitásával fokozta a hangverseny kül­ső hatását. Igy nem csoda, hogy Ojsztrah és Jampolsz­kij három ráadást is adott: Debussy Holdfénynél című hangulatképét a Suite ber­gamasqueból, Kodály Kállai kettősét tüzes magyar elő­adásban és végül Stravinsz­klj Petruska-átiratát. A mű­vészeket virágokkal halmoz­ták el és percekig ünnepel­ték a felejthetetlen élmé­nyért. * Régen hallott a szegedi közönség ilyen utólérhetet­len müvészlséggel tolmá­csolt zenét. S igen nagy je­lentőségűnek tartjuk, hogv Dávid Ojsztrah, a világhírű hegedűművész a magyar— szovje' barátsági hónán al­kalmából Szegedcn f"ilénett. Hogy ebben a jó értelemben vett »művészi csemegé«-ben részünk lehetett, elismerés­sel kell szólnunk az MSZMP szegedi bizottságának aktív közreműködéséről, mely nél­kül aligha lett volna ré­szünk e hosszú időre emlé­kezetes művészi élményben. Szatmári Géza Mint minden évben, az idén is megrendezik a fásí­tási hónapot. Szegeden ked­den kezdődött és április 17-ig tart. Körülbelül ez idő alatt ültetik el a városban és a környéken az év első felére tervezett csemetéket, isuhángokat. A városi tanács 'és a Csongrád megyei Álla­Jmi Erdőgazdaság 1959-ben 'tovább folytatja Szeged és Jkörnyéke fásítását, i A városi tanács elkészí­'tette az 1959-es évi fásítási ítervét. Ebben az évben 70 'ezer forintot fordítanak erre Ja munkára. Ez igen nagy (összeg, ha figyelembe vesz­Jszük, hogy a fák ültetésének (nagy részét társadalmi mun­'kával végzik el. ; Az utcák, a terek fásításán (kívül nagy gondot ford (tá­jnak a várost körülvevő zöld­övezetre. ( Eddig mintegy 170 hold J zöldövezetet tartanak nyll­t ván. (Ebben szerepel a Hernyós, a jFelszabadulás-liget és a (Makkos erdő. Ebben az év­(ben folytatják a Felszaba­Jdulás-liget beültetését. Újabb (Öt holdon 20 ezer csemetét {ültetnek el. Ezen a földte­rületen már elvégezték a ta­Jla.ielőkészítő munkálatokat. J Idén 23 katasztrális hold­(nyi területet fásítanak. Eb­Jben természetesen benne (vannak az utcák is. ( ötvenháromezer csemetét ( és ötezer suhángot ültet­J nek el. J A Csongrád megyei Álla­lmi Erdőgazdaság csak az év Jelső felére készítette el ter­Jvét. A gazdaság a város kül­területét, a legelőket, mező­Jgazdasági művelésre alkal­(matlan földet, erdősávot, a 'külvárosi közületekhez tar­Jtozó intézménvek földjét fá­(sítja. A tervek szerint 8 ka­Jtssztráli* holdon ültetnek el (fát. A földterületnek körül­Jbelíil 80 százaléka lesz új (terület. Itt 6 ezer csemetét 'és 1300 suhángot ültetnek el. J Az Erdőgazdaság az év (első felében talaietökészítcsi 'és ápolási munkát végez. ősszel végzi el a fásítások zömét. Baktóban 50 holdas erdőt létesítenek. Ebből már 16 holdat fás Rót­tak. Jelenleg talajelőkészítő munkát végeznek a bnktói erdőben. Jelentős fásítást végez 1959-ben a Szabadság Termelőszövetkezet. Tizen­három hold erdőt telepít, most tavasszal háromezer suhángot és háromezer csemetét ültetnek el. A sze­gedi járás termelőszövetke­zetei közül öt végez még említésre méltó fásítást. Tgy az ásotthalmi Szabadsághar­cos, a deszki Kossuth, a do­maszéki Rákóczi, a gyálaróti Komszomol és a röszkei Le­nin Termelőszövetkezet. A járásban ezenkívül községi tanácsok, a legeltetési bizott­ságok fásítanak. Az Erdőgazdasághoz tar­tozó három járás közül a szegedi járás annyi erdőt te­lepít, mint a másik kettő — a szentesi és a makói — együttvéve. A járásban ebben az év­ben 250 katasztrális hold­dal nő az erdőterület. A telepítés körülbelül két­millió forintba kerül. A já­rásban egymillió csemetét és 27 ezer suhángot ültetnek. Szeged járás beleterületén és Szegeden a fásítási mun­kák nagy részét társadalmi munkások végzik el. Ebben nagy szerepet vál­lalnak magukra az egye­temi hallgatók, a közép­és általános Iskolások. Az elmúlt évben különösen kitüntette magát Szegeden az Erdészeti Technikum. Nagy szakérte'emmel, lelkiismere­tes munkával végezték a fá­sítást. A Csongrád megyei Állami Erdőgazdaság jó munkájukat vándorzászlóval jutalmazta Az Országos Er­dészeti Főigp*pató"á.g pedig a Szegedi Orvcrttidományi Egvetem. valam'nt a Tudo­mányegyetem KTS7-szo'-ve­zetét részesítette pénzjuta­lomban. Ezenkívül dicsérő oklevéllel tüntette ki a desz­ki, az algyői, a szöregi. az újszentiváni és még jó né­hány község úttörőcsapatát. Ez évben is számítanak a KISZ- és úttörőszerveze­tek fásítási munkájára. Nagy gondot fordítanak a jövőben a fák ápolására is. Ezután nem lesz elegendő csak az ültetés, hanem az lesz a cél, hogy minél több fát megmentsenek. Éppen ezért a körzetmegbízottak lakóhely szerint bízzák meg az úttörőket a fák ápolásá­val. Minden elültetett tát olajfűz-ággal vesznek körül, így megmentik a külső be­hatásoktól, ezenkívül rend­szeresen öntözik és ápolják a fákat az úttörők. Lesz Szegeden Tanácsköztársaság tér A Délmagyarország már­cius 13-i, pénteki számában megjelent: „Szegeden ne­vezzünk el teret, vagy ut­cát a Tanácsköztársaságról* című írást helyesléssel és örömmel olvastuk. Annál is inkább, mert egybe esik a tanács elgondolásával. Való­ban, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság iránti tiszteletünket jelenti az is, ha teret, vagy utcát neve­zünk el az első győztes ma­gyar néphatalomról. A szegedi I. kerületi ta­nács végrehajtó bizottsága teljes egészében támogatja a Délmagyarország javaslatát. Helyeseljük, hogy a Rákóczi teret nevezzük el Tanács­köztársaság térnek, azt a te­ret pedig, ahol Rákóczi szob­ra áll — Rákóczi térnek, Al­sóvároson pedig a Vértanúk terét Aradi vértanúk teré­nek. Az I. kerületi tanács vég­rehajtó bizottsága ezt java­solja a várrz»l tanácsnak. A kerületi tanács végrehajtó bizottságának javaslatát a városi tanács legközelebbi ülése tárgyalta és meghozza a végleges döntést. Mison Gusztáv, az I. kerületi tanács végrehaúó httottságá­nak elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents