Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

5 Szerda, 1939. mardin, 18. A jó csillagú Magyarország — és a feltámadt Csák Máté jobbágyai m Sokáig nézegettem a ta­vasz-váró kopasz fákkal sze­gélyezett mezsgyét, a vásott gallyakat, melyeknek egy része a szomszédba: Burgen­landba nyúlik. Körülöttem Kázmér község új szövetke­zeti parasztsága forgolódott, szorgoskodott a derűs ma­gyar ég alatt. — Már csak a cukorrépa van hátra, meg majd a ku­korica — újságolta kérdé­semre egy alacsony, zömök, vastag-húsú paraszt, a ta­vaszi árpa -szórása* közben. Morzsolgattam kezemben a földet és néztem odaátra, tő­lem alig pár száz lépésre tib-láboló görbedt hátú szik­kadt magyarra, amint kifog­ta ekéje elől nyúlott vék­nyú két lovát. Gondűző per­cek, az élet szépsége mu­zsikált körülöttem: a Győr megyei forradalom e kis da­rabkáján sietős munkába fordult a közös élet. 0 Ugy álltomban gondoltam végig délelőtti beszélgetései­met: a mosonszolnokiak dolgát. Kisközség a nyugati határszélen, Kázmér meg Hegyeshalom között, kétezer­száz lélekkel, meg 7688 ka­tasztrális hold földdel. Szö­vetkezeti község, mint a többi 177 Győr-Sopron me­gyében. Eszes, nagy lelkesedésű ember ül a községi tanács elnöki székében. Fiatal, har­minckét éve6, kommunista. Kicsit fáradt arcáról nyű­göd tság, őszinteség árad: Köpcsényi János — v. b.­elnök. Amint papírjaiba né­zett, nevetve emelte szőke fejét: — Kedves jó elvtársam, én is éltem Szögedében. A Petőfi Sándor sugárút vé­gén, a Vágóhíd után, a vo­nat-rampa melletti lakta­nyában tiszti iskolán vol­tam. De szeretnék mégegy­szer elmenni oda. Nagyon szép a maguk városa... Rit­kaság — fejezte be elgon­dolkozva mondanivalóját. A másik percben már ben­ne jártunk 'a helyi gondok­ban. Hogyan ment végbe a fordulat? Köpcsényi beszélt, én hallgattam. Háromezer holdon gazdál­kodik az állam. Állattenyész­tő-földművelő gazdaság, jó szakemberekkel. Volt itt két termelőszövetkezet is az el­lenforradalom előtt, de az egyik széjjelszaladt, majd később, 1957 őszén újra ala­kult. Most létrejött a har­madik: "Petőfi* néven, őszig maradnak, a betakarí­tás után egyek lesznek, mert nem jó így hármasban. Többnyire felvidéki tele­pesek lakják e határmenti volt sváb községeket. Jó­dolgú, nagyakaratú, földsze­rető emberek. Gazdag pa­rasztok: tíz-tizenöt-húsz hol­dasok. Kisebb parcella alig akadt, mert három-négy hol­don még nyomorogni sem lehet igazán. A kigyalult szellem sem hiányzik itt: a szakértelemnek igen nagy a becsülete. Erre mutat az is, hogy ebben a kisközségben annyi szarvasmarhát tarta­nak, hogy mifelénk a Nagy­Alföldön két közepes köz­ségnek együttvéve sincs fele annyi haszonállatja. Meg­néztem találomra három is­tállót. Az egyikben 17, a má­sikban 14, a harmadikban 11 tehénüsző kihizottan, gondo­zottan, pedig ugyancsak ki­mentek már a takarmány­ból. Azt tartiák, hogy állat­állomány nélkül nem is me­zőgazdaság a mezőgazdaság, hét még a nagyüzem! — Nem volt nehéz az át­alakítás — mondotta Köp­csényi —, de azért mégis sok éjszakánk, nappalunk fogyott el kemény munká­ban. amíg beértünk a célba. Napokig enni sem tudtunk rendesen, az idegesség, any­nyira zaklatta a gyomrun­kat, nem esett jól a koszt... De most már... helyeseb­ben most meg a tavaszi munkák gondja, meg a szö­vetkezeti községgel járó sok­féle dolog... ez már köny­nyebben megy. Meg aztán, most már nem a szervezés, hanem a tavaszi munka a legfontosabb. Az ország Ke­nyerét biztosítani az egész mezőgazdaságban. Azért elmondok egy pár érdekességet. Mi az egyéni gazdákkal mindig szóban, szemtől-szembe hánytuk-ve­tettük a község sorsát. És mikor a legmódosabb gaz­dák összejöttek nálam, hogy most már dűlőzzünk — nem akadt, aki először írja alá a belépési nyilatkozatot. Aján­lottam nekik, hogy állják körbe az asztalt és egyszer­re írjanak alá. Erre a ja­vaslatomra elszégyellték ma­gukat és Király János 18 holdas gazdálkodó aláírta el­sőnek. őt választották a "Petőfi* elnökének. Ráter­mett, népszerű, alapos szak­tudású gazda. A Barátságos színűre fes­tett tanácsháza előtt áll­tunk Köpcsényivel. Nézeget­tem a szemben lévő emele­tes iskolát. Bementem. Itt tudtam meg, hogy a Haza­fias Népfront helyi bizottsá­ga, meg a tanítói-tanári kar is közreműködött a szövet­kezeti község megvalósítása érdekében. A község átala­kításához nem kaptak "külső támogatást*, önmagukban csinálták meg. E kis község mozija, óvo­dája, bölcsődéje, rendezett, tiszta utcái, gondozott há­zai szorgalmas, dolgos la­kosságról tanúskodnak. Most már megteremtették a le­hetőségét annak, hogy újra elérjék a napi egy mázsa vajat, mint a negyvenes években. — Majd őszre már mi is előrébb leszünk a szegedi járásban, azért ősszel, mert addig más dolgunk van ne­künk is. Szántani-vetni, a tsz-ek, meg az egyéniek ... — mondtam Köpcsényi Já­nosnak. — Szép, bőséges termést kívánok a Csongrád me­gyeieknek — szólt, amikor elváltunk. E Nézegettem a lassú járá­sú, pihent lovakat, a mesz­sze pöfögő új Zetorokat és éppen kérdezni akartam a kázméri paraszttól, hogyan leszünk a közös istállóval, meg a gépesítéssel Kázmé­ron, amikor a vastag de­rekú, vetegető gazda mel­lém ért. Megállt, előrenyúj­totta karját. — Ugye sajnálja őket? — Kiket? — Hát a burgiakat. — Miért sajnáljam őket? — Hát maga nem tudja, mi történt? — Nem én. — Na, figyeljen rám — s egy akkurátus mozdulattal kék köténye alól előhúzott egy doboz Kossuth-ot. Kí­nált, rágyújtottunk. — Odaát, az ott, amelyik kocsi elé viszi a lovait, be­szélt velem a múlt héten. — Hogyan? — Hát csak úgy... Fa­naszkodott, hogy az Eszter­házy herceg újra nyereg alá fogta őket. Mert tudnivaló, hogy azok ott árendaföldek és most • az osztrák hatósá­gok Eszterházy kérésére megszüntették a régi meg­állapodást. — Tudom, tudom mi tör­tént — szóltam közbe, mi­vel eszembe hozta Eszter­házy Pált, aki most újabb évi hárommillió schillinget húz el a burgenlandi sze­gényparasztoktól. Hosszasan hallgattunk és néztük a "burgi* szegénye­ket. Igen, a szovjet katonai kormányzat 1945 után a bur­genlandi szegényparasztok között osztotta fel a hábo­rús bűnös Eszterházy her­ceg 60 ezer hektárnyi bir­tokának egy, részét. Úgy in­tézkedtek a szovjet szervek, hogy a nagvbirtok tulajdon­jogának végleges rendezé­séig a földhöz iuttatott. sze­gényparasztok földbéríőknek tekintendők, akik hektáron­ként 80—90 kg búza érté­kének megfelelő bért fi­zetnek. Az ellenforradalom után kiszökött ex-herceg Eszter­házy eljárt az osztrák hátó­ságoknál és a régi megállaz podást érvénytelennek mi­nősíttette és hektáronként a haszonbért a múlt évre VLSZ­szamenően még 150 kg búza értékével megpótlékolta. Az eisenstadti tartományi kor­mány segítségével kivett a szegényparasztok zsebéből egy darab kenyeret. — Nagy lázadás kereke­dett odaát — szólt újra a kázméri gazda. — Aláírást gyűjtöttek a kisbérlők, meg a kommunista párt is gyűlésezett közöttük, de aligha lesz eredmény. — Miből gondolja, hogy Eszterházy győz? — Miből... hát abból, hogy ott az Eszterházy cimbo­ráinak nagy a szava. Meg hát egyik úr nem marja meg a másik urat. Ezt olyan hangsúllyal mondta, mint aki jól kiis­merte magát azelőtt az urak politikájában. — Meg aztán — folytatta kevés szünet után — a na­pokban az egyik burgi tele­pes magyar itt járt nálunk és azt mondta: — Csinálhatunk mi ott akármit, az urak győznek ... "finom* a kormány, meg a tartomány, meg minden ... nincs ott paraszti érzés. — Hát a gépekkel hogy leszünk — tereltem a szót saját dolgunkra. — Majd ... már eddig is kaptunk, meg aztán most ta­vaszon, meg az őszön se ma­radnak munkálatlanok a föl­dek. Eddig is megcsináltuk, ezután meg még jobban. — A közös istállót mikor­ra tervezik? — Megkeressük először a rávalót, azután megcsináljuk — válaszolt olyan magabiz­tosan. hogy szerettem volna megölelni ezt az okos, mér­téktartó termelőszövetkezeti gazdát. Ránk esteledett, a zöldellő őszi búzatábla végéről alig láttuk már az- országutat. Megindultunk, kényelmesen, ki az útra. Annyira fájt neki a burgi szegénység, hogy még egyszer előhozta. — Tudja mit mondott ne­kem ez a kárvallott burgi magyar, amikor megmond­tuk, hogy mi szövetkezetiek lettünk valamennyien? Nem feleltem, vártam, hogy folytassa. — Azt mondta: »az isten segítse a népet, boldoguljon, gyarapodjon mindenki ezen a jó csillagú Magyarorszá­gon*. Azután sírvafakadt. 0 Siratta magát ez a burgi jobbágyféle, meg a sok tíz­ezer szegény bérlőt, mert tudta előre: a 150 kiló búza ráemelés csak a kezdet. Is­meri, hallotta a magyar her­cegek és grófok telhetetlen­ségét a nem is olyan régi világból, mely gyakorlatilag csak 1945-ben pusztult el. Robogtunk a sötét úton Győr felé, távolodott a két szövetkezeti község lámpafé­nye, az új paraszti élet haj­tásnak indult palántája, mely terebélyesedik gyü­mölcsosztó hatalmas fává. Elmaradt a "Burg* is, sze­gény sorsú, szomorú jelenű jobbágyai — szegénységével — akik éjjelente talán elő­szedik Ady Endre verses­könyvét és elolvassák belőle: "Minden a miénk, csak a [tűrés nem S nincs hatalom, mely [megingat És hangosan, nagy-hangosan Idézzük meg hóhérainkat*. Mi már megidéztük őket, leszámoltunk velük mind­örökre és előreugrottunk egy nagy-nagy korszakot. De mellettünk, sajnos, feltá­madt Csák Máté, tiporja, pusztítja a szegény bérlő pa­rasztot. De nem sokáig: a megidézés ideje ott is eljön. SIKLÓS JANOS a 99' Élmény az önök művészeivel együtt dolgozni... Nyikolaj Anoszov nyilatkozata a »Dé]magyarország« budapesti tudósítójának A pódiumon ingújjra vet- ugyanakkor kiválóan illesz- den művésznek — legyen az kőzött, magas termetű férfi kcdnek a közös munkába. a legnagyobb a világon — áll. Hatalmas energiával és őszintén és tárgyilagos élményt jelent itt dobogóra végtelenül gondosan vezeti hangon mondja el vélemé- állni. a próbát. A zenekar tagjai nyét, látszik, hogy valóban Jólesnek az elismerő sza­elismeréssel figyelik szavait, ilyen tapasztalatokkal talál- vak. Nyílik az ajtó és ha­Mert a zene közös nyelv és kczott. talmas homlokú fiatal férfi Nyikolaj Anoszov, a világ- Kinéz az ablakon a ra- lép be: Lazarij Berman, a hírű szovjet karmester nagy- gyogó verőfényben úszó Du- mai koncert másik szovjet szerűen érti. A Les Preludes ra-partra és mosolyogva kiválósága, több nemzetközi dallamai betöltik az üres tárja szét a karját. verseny győztes zongoramü­termet. Este koncert lesz és — Látja, ilyen napsugaras vésze. Anoszov int neki és Anoszov minden lehetőséget az önök fővárosa, s amikor bocsánatkérően búcsúzik. Ei­megragad, hogy időt, fárad- vezénylek, ezt a fényt érzem ső a kötelesség... ságot nem kímélve, biztosít- áramlani a közönség szemé- A két nagyszerű művész sa közönségének a magas bői is. Nagyon lelkes és hoz- elfoglalja helyét, folytatódik művészi élményt. záértő közönség az önöké, a próba. Ma este ismét örök­Mikor lejön a karmesteri Hven körülmények között a re szóló élménnyel gazdago­dobogóról, letörli verejtékező művész mindig tudása legja- dik a magyar zenerajongók homlokát.' Látszik rajta a vát nyújtja. Ezért szeretek tábora... megfeszített, de eredményes Magyarországra jönni. Min- Sigrai Gábor munka jóleső fáradtsága. A néhányperces szünetet moso­lyogva áldozza fel kedve­mért. — Mindig szívesen beszé­lek a magyar zenekultúráról és általában az önök nagyon kedves és szép hazájáról. 1953-ban és 1958-ban már jártam itt és mindig megle­pett az a nagyszerű fejlődés, amit e rövid ldö alatt ta­pasztaltam. Mostani utam alkalmával is örömmel lát­tam, hogy ez a fejlődés sza­kadatlanul tart. Budapest egyre szebb, az üzletek szín­vonalasak és az emberek na­gyon kedvesek. Mikor a magyar zenei élet­ről kérdezem a kitűnő kar­mestert, felcsillan a szeme. — Olyan operaházzal és olyan nagyszerű zenekarok­kal kevés európai város di­csekedhetik, mint Budapest. Láttam a Rózsalovag előadá­sát. Székely Mihályhoz fog­ható basszistával Saljaptn óta nem találkoztam. És ami nagyon megkapott e kitűnő énekművésznél, az színészi játékának és éneklésének tö­kéletes összhangja volt. Nagy művésznek, európai viszony­latban is elsőrangúnak tar­tom Osváth Júliát, Udvardy Tibort és Simándy Józsefet. Ami pedig a zenekarokat il­leti, csak annyit mondok: él­mény velük együtt dolgozni. A Filharmónia, a Rádió és a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Szimfonikus Zenekarát vezényeltem és vezénylem itt-tartózkodásom alatt. Meg­győződésem, hogy a zenészek mesterei hangszerüknek, Ujabb eredmények Szép és virágos Szegedért" mozgalomban A MÁV Szeged állomás Gőz utca által bezárt üres környékén helyszíni szemlét terület rendezését megvaló­tartott a Hazafias Népfront sítja. E munkába bevonják "Szép és virágos Szegedért« a környék lakóit is. mozgalom bizottsága. Ez al- A Postás Művelődési Ott* kalommal sok hiányosságot hon vezetősége az üzemek, tapasztaltak. Ezek megszün- intézmények, társadalmi tetésére a tisztaság, a kor- szervek között kialakult szerű szeméttárolás, az állo- »Szép és virágos Szegedért* más és környékének virá- mozgalom versenyében részt gosítása megoldását határoz- kíván venni. A művelődési ta el a helyszínen a mintegy otthon József Attila sugár­16 tagból álló bizottság. Ko- úti frontszakaszát parkosít­moly támogatást ígért a ja. Aktívahálózatuk segítsé­MÁV, a Posta és a külön- gével a József Attila sugár­böző szervekből álló lelkes utat, a Nagykörúttal a Gye­brigád. Elhatározták, hogy vi-temetőig terjedő szaka­közös erővel küzdenek a sz0(n iakó háztulajdonosok hiányosságok megszüntető- bevonásával széppé, virágos* sén. A MÁV a szeméttáro- sa alakítják. Javasolják, lás egészségtelen, esztétikai hogy a II. kerületi tanács is szempontból nem megfelelő kapcsolódjon e versenybe és módját felszámolja, a felvé- padokat helyezzen el. teli épület kocsiszekrényei- A Gyógynövény- és Drog­nek egységesítését festéssel ismereti intézet igazgatója/ és jobb elhelyezéssel bizto- dr. Nóvák István professzor sítja, a töltésoldalakat el- a Hazafias Népfront felké­egyengeti és gaztalanítja, résére meghívta intézetébe virágosítja az Indóház tér Szeged úttörőit. Megjelentek felőli állomásrész ablakait, a a Bérkert utcai. Gutenberg, perronrészt ízléses virágok Mérey, Móra és Szilléri ál­elhelyezésével csinosítja, az talános iskolák úttörői, s állomási egyéb szolgálati he- számukra ismertette a lyeket virágosítja. E tervét gyógynövény-termesztés és keresztül viszi a Szeged-Ró- gyűjtés módját. Megtanul­kus, Szeged-Rendező, Sze- ták az úttörők, hogy mit és ged-Atrakó és Újszeged ál- hogyan kell gyűjteni, hogyan tamásokon is. hasznosíthatják kertjük, ud­Igen megnyugtató az az varuk szabadon lévő föld­elhatározás is, mely az In- területét. Megértették azt is, doház tér, a Borbás és a Csökkenőben az influenza-járvány A Közegészségügyi és Jár- tegedések miatt, ványügyi Állomástól nyert A Közegészségügyi és Jár­értesülés szerint a hozzájuk ványügyi Állomás továbbra befutott üzemi és iskolai je- js figyelemmel kíséri a víru­lentések alapján Szegeden sos influenza menetét éstel­hozzávetőlegesen 25—30 ezer jes lefolyását, a későbbiek­felnőtt és gyermekkorú t>en pedig összefoglaló je­esett át a közelmúltban fel- lentést és értékelést ad ki lépő, cseppfertőzés útján ter- róla. jedő, vírusos influenzás meg­betegedésen. Az újabb ta­pasztalatok szerint a város belterületén némileg csök­kent a megbetegedettek szá­ma, a perifériákon azonban emelkedőben van. A közel­jövőben viszont várható, hogy a megbetegedések szá­ma mindinkább kevesebb lesz, mert a betegség átvo­nulóban van a városon. A vírusos influenza okoz­ta szövődmények nem mu­tatnak túlságosan nagy szá­mot. A szövődmények ele­inte inkább tüdőgyulladás­ban, később orrmelléküreg­és középfülgyulladásban nyil­vánultak meg. Még nem ki­mutatható adatok szerint több haláleset is előfordult a járványos megbetegedés­ből kifolyóan. Ez azonban leginkább az idősebb korosz­tályokat érintette, különösen olyan esetekben, amikor a vírusos influenza egyéb ko­rábbi megbetegedésekkel kombinálódott, s különösen a szívet vette igénybe. A március 14-én kapott je­lentések szerint az általá­nos iskolák tanulóinak 20, a gimnáziumok tanulóinak pe­dig 23 százaléka hiányzott a megbetegedés miatt az is­kolából. Ujabban a techni­kumokból már csak 10 szá­zalékos a hiányzás a megbe­hogy maguknak és népgaz­daságunknak jelentős hasz­not hozhatnak. Ugyanakkor megértették, hogy kímélni kell a növényeket, erdőink, mezőink szépséges kincsét. Ezek az újabb és újabb vállalkozások, tények viszik előre a "Szép és virágos Sze­gedért* mozgalmat. Kérjük a további jelentkezéseket a Hazafias Népfront városi bi­zottsága, Vörösmarty u. 7. szám alá beküldeni. Kéri Imre tanár A Párizsi Kommün évfordulóját Csepel munkássága hatalmas népgyűlésen ünnepelte. Délután 3-kor a gyárból egyenesen a népgyűlés színhelyére özönlött öt­ezer csepeli proletár. A nagygyűlés határozata kimondta: »A KMP vezetőségének fogvatartása, agitátorainak, röp­iratterjesztőinek, plakátragasztóinak elfogatása, kitolon­coltatása mélyen sérti a munkásmozgalom érdekeit... A csepeli összmunkásság a fogvatartott kommunisták azon­nali szabadonbocsátását követeli s ennek a határozatnak minden erejével érvényt szerez. A határozathoz való csat­lakozásra felhívja a budapesti gyárak munkásait... A gyár proletársága elhatározta továbbá, hogy a kommunista párt programját teljes egészében magáévá teszi és elfo­gadja.* A Vörös Ü j ság hozzáteszi: *Ezt a határoza­ti javaslatot a népgyűlés három szó ellenében leírhatat­lan örömujjongással elfogadta. A gyűlés befejezése után a munkásság forradalmi hangulatban fegyvereket követelt, hogy a proletárdiktatúráért és a burzsoázia összezúzása vé­gett haladéktalanul akcióba léphessen. Elvtársaink az In­ternacionálé hangjai mellett, a szovjet köztársaságot él­tetve, távoztak a gyűlésről.* Albertfalván, Aszódon és környékén a dolgozó pa­rasztok kisajátították a nagybirtokokat. Az aszódi munkás­tanács, melyben a szociáldemokraták csatlakoztak a kom­munistákhoz, elhatározta az 5000 holdas báró Schossber­ger- és a 9500 holdas báró Hatvany-féle földbirtok meg­váltás nélküli szocializálását. A Párizsi Kommün emlék­ünnepén Aszód, Kartal, Paks és Hcvíz fegyveres népe bir­tokába vette a földet. Délelőtt történt ez, délután már meg is kezdték a mezei munkát. A nyíregyházi helyőrség elűzte az ellenforradalmi tisz­teket. A hadosztályparancsnoknak, városparancsnoknak és harminc huszártisztnek távoznia kellett a városból.

Next

/
Thumbnails
Contents