Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

3 Vasárnap. 1959. március 15. A Szakszervezetek Országos Tanácsának határozata a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyröl A Szál/szervezetek Orszá­gos Tanácsa 1959. március 14-én ülést tartott és meg­vitatta az 1958-as gazdasági év tapasztalatait, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulását. Alapul­véve a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának március 6-án hozott határozatát, megjelöl­te a szakszervezetek termi­valóit az 1959. évi népgaz­dasági tervek teljesítésében. A határozat többek között kiemeli: Életünk minden területén elért fejlődés bizonyítja, hogy a dolgozók hajlandók és képesek öntudatosan vál­lalni szocialista építésünk meggyorsítását. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa ezért teljes mértékben egyetért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt 1959. március 6-i határozatá­val és helyesli ? budapesti pártbizottság felhívását, amelyben a párt kongresszu­sa tiszteletére szocialista munkaverseny indítását kez­deményezi. Felhívja az or­szág dolgozóit, a szakszer­vezeteket, bizalmiakat, sz. b.-elnököket, vezetőket, min­den szakszervezeti aktivis­tát, szervezzék a kongresz­szusi munkaversenyt s A kongresszusi verseny ál­talános céljai népgazdasági szinten a következő: 1. 1959. év végére néhány fontos mutatóban érjük el az 1960-ra tervezett szintet 1959 végére növeljük 8,3 szá­zalékkal a nemzeti jövedel­met. Az ipar össztermelést tervét az év végéig négy százafékkai teljesítsük túl. Emeljük a termelékenysé­get a tervezettnél két szá­zalékkal jobban, az önkölt­ségcsökkentési tervet pedig egy százalékkal teljesítsük túl. Ennek előmozdítására célszerűbben és koncentrál­tabban használjuk fel min­denütt a beruházási össze­geket 2. 1959-ben a tervezettnél előbb megvalósított intézke­désekkel is el kell érni az 1960-ra előirányzott színvo­nalat. A munkások és alkal­mazottak reáljövedelmét 1959-ben 5—t százalékkal emeljük. 3. A népgazdaság fejlesz­tésének. gazdasági építő­munkánk meggyorsításának az ipar technikai színvona­lának emelése, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a technológiai folyamatok tö­kéletesítése, a termelékeny­ség emelése a feltétele. A termelékenység növelé­sét alapvetően a technikai színvonal fejlesztésével és nem a munkaintenzitás fo­kozásával kell elérni. Ezért még szélesebb körben kell kibontakoztatni az ésszerű­sítők, újítók és feltalálók te­vékenységét. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa helyesli és kö­vetendő példának tartja a Fémáru- és Szerszámgép­gyár dolgozóinak kezdemé­nyezését, hogy tervszerűen csökkentik gyártmányaik előállítási idejét és az anyag­felhasználást. A népgazdaság minden te­rületén fontos cél az ön­költség csökkentése, a ta­karékosság. főleg az import­anyagok megtakarítása és a minőség javítása. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa helyesli és kö­vetendőnek tartja a vegyipa­ri dolgozók kezdeményezé­sét, ahol iparági szinten és az üzemekben önköltség­csökkentési, takarékossági intézkedési tervek teljesíté­sére, illetve túlteljesítésére brigádok alakultak és segí­tik a belső tartalékok fel­tárását, az üzemszervezés megjavítását. Követendő a ruhaipari gyárak példája is. amelyek egyéni takarékos­sági számlák bevezetésével széles rétegek ügyévé tet­ték az anyagtakarékosságot. 4. Növelni kell a termelés mennyiségét is ott, ahol a szükséges anyag és az ér­tékesítési lehetőségek meg­vannak. Ügyelni kell azon­ban arra, hogy ahol a szocia­lista verseny a termelés nö­velésére irányul, ott se szo­ruljon háttérbe a termelés gazdaságossága, a minőség javítása. 5. A szakszervezetek arra hívnak fel minden munkást és alkalmazottat, hogy a ma­guk területén segítsék elő mindazoknak a termelési feladatoknak a megoldását, amelyek a mezőgazdaság előtt állanak. A szocialista munkaverseny erejével biz­tosítsák azokat az eszközö­ket, amelyek szükségesek a most alakult termelőszö­vetkezetek megszilárdításá­hoz, igényeiknek kielégíté­séhez, a mezőgazdaság fej­lesztéséhez, a terméshozam növeléséhez. Ahhoz, hogy a népgazda­ság néhány fontos területén 1959 végéig elérjük az 1960­ra tervezett szintet, az egyes iparágakban a következő fel­adatokat kel) megoldani: A szénbányászat dolgozói javítsák a szén minőségét, emeljék a munka termelé­kenységét. A fekete- és a jó minőségű barnaszén ter­melési tervét teljesítsék túl. A szén önköltségét a terve­zetthez képest legalább to­vábbi egy százalékkal csök­kentsék. Az érc- és ásványbányá­szatban javítsák a minősé­get és termeljenek a terve­zettnél többet barna vas­ércből, elsőosztályú mosott mangánércből. A kőolajbányászat dolgo­zói adjanak több olajat oly módon, hogy egyúttal bizto­sítsák a termelés távlati fejlesztését ebben az ipar­ágban. Tudományos meg­alapozottsággal végezzék a kőolajtermelést, gyorsítsák meg a kutató-fúrásokat. A feldolgozóipar oldja meg a többlet kőolaj feldolgozá­sát, állítson elő terven felül gázolajat és benzint. A villamosenergia-iparban takarítsanak meg minél több szenet a fajlagos hőfo­gyasztás csökkentésével és szolgáltassanak annyival több energiát, amennyi az ipari tervek túlteljesítésé­hez szükséges. A vegyipar dolgozói első­sorban az exporttervek túl­teljesítését és az import­anyagokkal való takarékos­ságot tűzzék ki célul. A szerves vegyipar adjon több szintétikus anyagot, műszá­lat a feldolgozó iparágnak: A szervetlen vegyipartól több nitrogénműtrágyát, szuperfoszíátot vár mező­gazdaságunk. A gyógyszer­ipar növelje az antibiotiku­mok, a vitaminok, az alka­loidák ás általában az ex­porttermékek gyártását. Az alumíniumipar adjon terven felül minél több hu­taalumíniumot: A kohászat dolgozót ja­vítsák a minőséget, csök­kentsék a selejtet. A nyers­vasgyártó üzemek használ­ják ki jobban a kohótérfo­gatot, csökkentsék a koksz felhasználását. Az acélgyár­tók gyártsanak jobb minő­ségű acélokat. Termeljenek magas folyáshatárú man­gánt, titán- és alumínium­ötvözetű és wolframszegény gyorsacélt. Gyártsanak több nagyszilárdságú acélhuzalt az építőipar részére: A gépipar dolgozói az ex­portra szánt termékekből, valamint a belföldi fogyasz­tásra szánt hiánycikkekből teljesítsék túl termelési ter­vüket. A szerszámgépgyártók ter­meljenek terven felül köszö­rűgépeket, esztergagépeket, az erősáramú ipar részére ezertonnás prést és eszterga­gépeket. Gyártsanak több ag­regát és egyéb célgépeket, gyorsítsák meg a félauto­mata és programvezérelt gé­pek gyártását, A tőmegcikkipar gyártson terven felül radiátort, és mindenféle szerelvényeket — lakásépítési programunk megvalósításához. A műszeripar elégítse ki a terven felül is jelentkező ex­portigényeket korszerű mű­szeripari termékekben. Az autó- és a traktoripar dolgozói a mezőgazdaság ré­szére adjanak több kor­szerű univerzális trak­tort. Gyártsanak több autóbuszt, hogy megjavít­hassuk a közlekedést Buda­pesten és a nagy vidéki vá­rosokban, elsősorban Miskol­con. Gyártsanak terven fe­lül tejszállító kocsikat. A mezőgazdasági gépipar dolgozói elégítsék ki a me­zőgazdaság megnövekedett gépigényeit; elsősorban több korszerű gabona- és siló­kombájnt, kévekötő-, arató­gépeket, műtrágyaszórót, ta­lajmű'ilö és vetőgépet gyárfeanak. Biztosítsák a gépek pótalkatrészekkel való ellátását. A járműipar dolgozói szá­molják fel a Diesel-fejlesz­tés és gyártás ütemében való elmaradásukat. Az általáno, gépipar dol­gozói fokozzák a vegyipari és élelmiszeripari gépek és berendezések fejlesztésének ütemét. Az erősáramú ipar üze­meltetőitől nagyobb meny­nyiségű huzalanyagot, savas akkumulátort, villamos for­gógépet, nagytranszformá­tort, kis- és nagyfeszült­ségű gépet vár a népgazda­ság. A híradástechnikai ipar fokozza a mikrohullámú be­rendezések gyártását és gyor­sítsa meg a televíziós készü­lékek előállításához szüksé­ges képcsövek, rádiócsövek és alkatrészek készítését. Az építőipar dolgozói tel­jesítsék maradéktalanul az évi tervüket. Csökkentsék a? építési időket és építési költ­ségeket, A lakóépületeket legkésőbb november, az is­kolaépületeket pedig szep­temberben adják át. Köves­senek el mindent, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek évi építési szük­ségletei minél előbb kielé­gítést nyerjenek. Az építőanyagipar dolgo­zói adjanak több égetett tég­lát, cserepet, mészhomok­téglát, hullámpalát, cemen­tet, zúzott követ és parkett­anyagot. Fokozzák a köny­nyű falazóanyagok, a nagy­méretű üregestéglák és blok­kok, valamint a korszerű, előre gyártott és előfeszített vasbetonelemek gyártását. A könnyűipar dolgozói elégítsék ki a bel- és külke­reskedelem többletigényét. Adjanak több bútort, papírt, lakástextilt. A termelési terv túlteljesítésénél fordítsanak nagy figyelmet arra, hogy ne keletkezzenek elhelyezet­ten készletek. A nyomda­ipar fokozza termelését. Az élelmiszeripar dolgozói adjanak több exportra al­kalmas terméket és több húst, tojást, vágott barom­fit, cukrot, tejet, tejtermé­ket. paradicsomsűrítményt, mélyhűtött árut a belföldi fogyasztásra. A közlekedés dolgozói ké­szüljenek fel a tervek túl­teljesítéséből származó több­letszállítási munka zavarta­lan lebonyolítására. A vas­utasok javítsák a teherszál­lítás egyenletességét és me­netrendszerűségét, érjenek el tényleges szénmegtakarí­tást. A kereskedelem dolgozói javítsák tovább a fogyasztók ellátását, korszerű eladási módszerek elterjesztésével tegyék kulturáltabbá és gaz­daságosabbá a kereskedelem munkáját. A gépállomások dolgozói a munka jó minősége mel­lett a fő idényben valósítsák meg a traktorok és egyéb erőgépek legjobb kihaszná­lását, nyújtott műszakok, il­letőleg kettős műszak útján is. Ezt szükségessé teszi a meggyorsult szocialista fej­lődés. Fordítsanak fokozott gondot a gépállomány kar­bantartására. Az állami gazdaságok dol­tozói teljesítsék a mezőgaz­dasági termelés 5,2 százalé­kos emeléséből rájuk háruló feladatokat Tegyenek meg mindent a termelés színvo­nalának emeléséért, termel­jenek több cukorrépát, gyap­jút, neveljenek több vágó­marhát ós vágóbaromfit. Csökkentsék az állati ter­mékek önköltségét. A nagy­városok közelében levő ál­lami gazdaságok tűzzék ki célul maguk elé a városok zöldség- és gyümölcsellátá­sának megjavítását. Az erdőgazdaságok telje­sítsék túl az idén meginduló jelentős nyárfaültetési ter­veket. Terven felül adjanak bányafát, szőlőkarót és épü­letfát. A tudományos kutató és tervező intézetek dolgozói, mérnökök, tudósok fejlesz­szék tovább ágazatukban a tudományos munkát és szo­ros együttműködésben az üzemek dolgozóival, a tudo­mány vívmányait állítsák a célok megvalósításának szol­gálatába. Ahhoz, hogy a felsorolt fő célkitűzéseket és az ipar­ágak, üzemek adottságainak megfelelő feladatokat ered­ményesen oldhassuk meg, szükség van arra, hogy tár­sadalmunk minden rétege a maga helyén teljesítse köte­lességét és szüntelenül igye­kezzék javítani munkáját. ra A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának IV. ülése a kongresszusi versennyel kap­csolatban a szakszervezetek tennivalóit határozza meg. A határozat ismerteti a szakszervezetek központi ve­zetőségeire háruló feladato­kat, majd így folytatódik: A szakszervezetek megyei tanácsai, a szakszervezetek területi bizottságai segítsék a megye üzemeit a helyi cé­lok megvalósításában és újabb helyi erőforrások fel­tárásában. Területükön fej­lesszék az egész szakszerve­zeti tevékenységet. A társa­dalmi tevékenység és ellen­őrzés fejlesztésével segítsék elő a közellátás, általában az élet- és munkakörülmények javítását. A szakszervezetek üzemi szerve: segítsék és ellenőriz­zék, hogy a vállalatok gaz­dasági vezetői a műhelyek, a munkahelyek számára az adottságoknak megfelelően dolgozzák ki konkrétan a szocialista munkaverseny he­lyi célkitűzéseit. Ismertessék azokat termelési tanácskozá­sokon. Mindennapi szervező és politikai munkával érjék el, hogy minden dolgozó tudja, mit kell tennie a mű­helyek céljainak megvalósí­tásáért A szocialista munkaver­seny legcélszerűbb formáit és módszereit a dolgozókkal együtt alakítsák ki. Minde­nekelőtt azokat a formákat és módszereket terjesszék, amelyek a technika fejlesz­tését, a gazdaságosabb ter­melést segítik elő. A szocialista munkaver­seny legáltalánosabb formá­ja az egyéni verseny, továb­bá a munkacsoportok verse­nye, amelynek fontos eme­lője a kiváló dolgozó cím és kitüntetés. A munkacsoportok és bri­gádok versenye széles kör­ben bontakozott ki és új vo­násokkal gazdagodott A szakszervezeti bizottságok tanulmányozzák módszerei­ket, karolják fel kezdemé­nyezéseiket és terjesszék el a jó tapasztalatokat. Ez azért is fontos, mert sok munka­csoport a szocialista brigád cím elnyerését tűzte ki cé­lul. Arra vállalkoztak: az üzemek előtt álló célokat úgy mozdítják elő, hogy nagy részt vállalnak a tech­nika fejlesztésében, ésszerű­sítenek, részt vesznek a szakmai továbbképzésben, növelik általános és politi­kai műveltségüket, segítik a gyengébbeket, vagyis szocia­lista módon, fegyelmezett munkát végeznek. A műhelyek közötti ver­senyt még céltudatosabban azoknak a feladatoknak meg­oldására kell irányítani, amelyek teljesítésével az egész üzem elnyerheti az élüzem címet, illetőleg az MT és a SZOT vörös ván­dorzászlaját. Olyan közszellemet kell ki­alakítani az üzemekben, hogy általános megbecsülés övezze a kiváló dolgozókat, újítókat, akik a termelés frontján többet tesznek az életkörülmények javításáért, a szocializmus felépítéséért. Javítsák meg a szocialista verseny nyilvánosságát az üzemekben is. Népszerűsít­sék az egyének, brigádok eredményeit, munkamódsze­reit. Alkalmazzák az agitatív szemléltető eszközöket is. A termelési eredmények fokozásának előmozdításáért segítsék a műszaki fejlesztési tervek teljesítését és a dol­gozók műszaki ismereteinek növelését. Elsősorban a mun­kahelyeken történő munka­módszerek átadását, bemuta­tókat, új technikai iskolák indítását szorgalmazzák. A gazdasági vezetők biztosít­sák ezek feltételeit. Minden üzemben szervezzék meg a szakmai műszaki tanács­adást A szakszervezeti bizottsá­gok a kongresszusi verseny­ben előttünk álló feladatok megoldását egész tevékeny­ségükkel segítsék. Mélyítsék tovább az üzemi demokrá­ciát, követeljék meg a dol­gozók javaslatainak megva­lósítását. A dolgozók min­dennapos ügyeinek gondos intézésével is fokozzák ter­melési kedvüket, aktivitásu­kat. Javítsák az egyeztető bizottság munkáját. Orvosol­ják a dolgozók jogos pana­szait, őrködjenek a törvé­nyek, rendeletek megtartá­sán. Harcoljanak az egész­séges munkakörülményekért és gondoskodjanak a dolgo­zók kulturált pihenéséről, szórakozásáról. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa felhívja a szer­vezett dolgozók kétmilliós táborát, az ország minden dolgozóját, hogy segítsék elő a szocializmus építésének meggyorsítását. Buzdítson mindenkit az a tudat, hogy harcunkban mellettünk van­nak barátaink, a Szovjet­unió, a testvéri szocialista országok népei. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa bizonyos abban, hogy munkásosztályunk lel­kesedéssel teszi magáévá az ország és a nép ügyét előre lendítő versenycélokat. Bizo­nyos abban is, hogy a ter­melőszövetkezeti és az egyé­nileg gazdálkodó parasztsá­gunk szorgalmas munkája együttesen lehetővé teszi a mezőgazdaság ez évi tervé­nek túlteljesítését. Bízunk a néphez, a hazához hű értel­miségiek odaadó munkájá­ban. így összefogva: a ma­gyar munkások, parasztok, értelmiségiek milliói megva­lósítjuk a párt Központi Bi­zottsága határozatában meg­jelölt feladatokat • A SZOT IV. teljes ülése Gáspár Sándor főtitkár vá­laszával, majd Somogyi Mik­lósnak, a SZOT elnökének zárószavával ért véget Kik kérhetik felvételüket az egyetemek, illetve a főiskolák nappali tagozatára ? A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatója A művelődésügyi minisz­ter most kiadott rendelke­zése értelmében az egyete­mek, főiskolák, akadémiák, tanító- és óvónőképző inté­zetek nappali tagozatára a középiskolák ez évben érett­ségiző tanulói közül azok jelentkezhetnek to­vábbtanulásra, akik a ne­gyedik év félévében kitű­nő, jeles, vagy jó ered­ményt értek el. A közepes, vagy elégséges előmenetelő tanulók kézül csak azoknak a felvételi kérelmét fogadhatják el, akik a választott egyetem szakfelvételi vizsga tárgyai­ból legalább jó átlagered­ménnyel zárták, vagy vár­hatóan így zárják tanulmá­nyaikat. Helyes, ha a szak­és középiskolákból kikerü­lők lehetőleg az iskola szak­irányának megfelelő egye­temen jelentkeznek tovább­tanulásra. Egy-egy jelentkező csak egy egyetemre kérheti fel­vételét, az egyesített tiszti iskolára, továbbá a művészeti főis­kolákra jelentkezők azon­ban egyidejűleg egy másik egyetemre is pályázhatnak. Fontos cél, hogy minél több jó képességű mun­kás-, illetve dolgozó pa­rasztszármazású fiatal je­lentkezzék az egyetemek­re. Az idén nagyobb számban vesznek fel olyan jó ké­pességű fiatalokat, akik az érettségi után legalább egy évig ipari nagyüzemben vagy a mezőgazdaság szo­cialista szektorában fizikai termelő munkát végeztek, s munkájukkal, valamint ma­gatartásukkal kiérdemel­ték a munkaadó és az illeté­kes társadalmi szervek el­ismerését. A felvehetők száma az el­elmúlt évihez viszonyítva országosan mintegy 12 százalékkal növekszik. Ezenkívül a tanító- és óvó­nőképző intézetekbe mint­egy ezer fiatalt vesznek fel. A továbbtanulási lehetősé­gek tehát az előző évhez képest növekednek. A régebben érettségizet­tek is volt iskolájuk út­ján jelentkezhetnek felvé­telre, az agrár-felsőokta­tási intézmények tangaz­daságaiban előzetes fizi­kai termelőmunkát vég­zők pedig munkahelyük útján kérhetik felvételü­ket. A felvételi kérelmeket április 10-ig kell eljuttatni a középiskola igazgatójá­hoz. A kérelmeket az igaz­gató elnökletével működő iskoláztatási bizottság bí­rálja el, amelynek tagja: az osztályfőnök, a pártszer­vezet, a KISZ-szervezet és a pedagógusok szakszerve­zetének egy-egy megbízott­ja. Az érdekelt tanulókat az iskoláztatási bizottság döntéséről az iskola igaz­gatója június elsejéig kö­teles értesíteni. Az elutasítást sérelmezők az illetékes megyei (me­gyei jogú városi) tanács művelődésügyi osztályához fellebezhetnek. A felvételre ajánlott fia­taloknak júliusban — az egyetem által meg­határozott napon — felvételi vizsgán kell meg­jelenni. A felvételi bizottság dön­téséről az egyetem, — a tanító-, illetve óvónőképző intézetbe pályázók esetében a megyei (megyei iogú vá­rosi) tanács művelődésügyi osztálya — írásban értesiti a tanulókat)

Next

/
Thumbnails
Contents