Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-14 / 62. szám

5 Szombat, 1959. március 11. R legszebb ir ói feladat Feljegyzések Leonyid Szoboljev szegedi előadásából jlfA töltés átázott, szivárog a víz..." Jól sikerült az árvízvédelmi bemutató csütörtök éjszaka A hazánkban tartózkodó szovjet kulturális küldöttség vezetője, Leonyid Szoboljev elvtárs, az OSZSZSZK Írószövetségének elnöke — mint erről tájékoztattuk olvasóinkat — Csütörtökön és pénteken ellátogatott Szegedre. Itt-tartózkodása során baráti beszélgetésen vett részt a Tiszatáj írói munkaközösségének tagjaival, ahol előadást is tartott az irodalom időszerű kérdéseiről. Meleg hangú, közvetlen stílusú előadásából — mely a szegedi írók kérdéseire adott választ foglalta magában — az alábbiakban feljegyzéseket közlünk. A szocialista realizmusról — Az írói közvéleményt a Szovjetunióban is élénken foglalkoztatja a szocialista realizmus problémája. A mi irodalmunk — mondotta — 43 nép és nyelv irodalma, s ennek egysége a közös ideológiában, a közös eszmeiségben rejlik. Akkor tudjuk érzékelni a szocialista irodalom korszakalkotó jelentőségét, ha tekintetbe veszszük, hogy a nyugati irodalomban mértéktelen eszmei káosz uralkodik, mely a szürrealizmuson és a dadaizmuson keresztül már a teljes absztrakcióig elvezetett. Ez a körülmény azt mutatja, hogy ott megtagadták az író eszmei és gondolkodási jogát S ha ezt vesszük háttérnek a szocialista irodalom megértéséhez és megméréséhez, akkor valamilyen módot kell keresni az ezek elleni védekezésre. — Már a szovjet írókelsö kongresszusán — melyet még Gorkij szervezett és vezetett — felmerült ez a fogalom: szocialista realizmus —, B ha visszagondolok erre az időszakra, látom, hogy már akkor ez volt az egyetlen helyes felfogás az olyan író számára, aki a társadalmi haladás és forradalom, a szocialista forradalom híve. Nem vagyok esztétikus, így a szocialista realizmusról elsősorban mint a kommunizmushoz közel álló író gyakorlatáról beszélek. (Leonyid Szoboljev pártonkívüli író. — A szerk.) A valósághoz való közeledés módjának szocialista felfogása érdemel itt különös figyelmet, hiszen a •szocialista* szó általános emberi érdekeket fejez ki. Minden kor és nép írói azért dolgoztak, hogy az emberi életet jobbá tegyék. Ebben a törekvésben egy időben és egyes országokban szembe kellett és szembe kell szállniok az igazi íróknak a fennálló társadalmi renddel, de számos országban elérkezett az az idő, hogy az államhatalom is ugyanazt a törekvést szolgálja minden erejével. Ebben az új szituációban az íróknak meg kell tanulniok új módon dolgozni, s ezért a kísérletezés fáradságos, de eredményes útját is meg kell járni. — Az én szememben a szocialista realizmus ezt jelenti: a valóság hű tükröztetése, pártos, bolsevik szemmel. Ez az a művészi mód. ahogy mi látjuk a valóságot a nép életét; ez az a művészi mód, ahogy mi a szovjet népet és ifjúságot nevelni tudjuk. Nem lehet olyan módszert találni, amely ezt helyettesíteni tudná, mert ha megkérdezzük, mi mást ajánlanak: mindig az individualizmus vágányára szeretnének bennünket téríteni. Márpedig a valóság hű tükröztetése nem függhet az egyén szeszélyeitől — az igazi írónak mindig bizonyos filozófiai álláspontról kell néznie az életet. A fiatal írónemzedék nevelése Komoly figyelmet érdemel Leonyid Szoboljevnek a fiatal írónemzedék nevelésével kapcsolatos több megjegyzése is. Így a szegedieknek, ahol tudvalevően számos bontakozó tehetség dolgozik, érdemes megszívlelni erre vonatkozó szavait. — A fiatalságban mindig potenciális forradalmi erők rejlenek. Ügy is szoktuk ezt mondani, hogy forrófejűek, s olykor-olykor elvesztik reális ítélőképességüket. Nálunk is volt néhány költő, aki a XX. kongresszus után — félreértve annak határozatait — a romantikus kritikai szerepre vállalkozott, jóllehet ez a magatartása mások véleményéből táplálkozott. Mi azonban kézen fogtuk ezeket a fiatalokat, azt mondtuk nekik: menjetek, nézzetek körül az életben, a gyárakban és a kolhozokban és tanuljatok életszemléletet a néptől! A szocialista írónak előre kell tekintenie — perspektívájában kell látnia a valóságot. — Az egyéni nevelés módszerein túl olyan intézményes nevelési próbálkozásokat is kezdeményezünk, mint a fiatal tehetségek összegyűjtése. Alkotóházban a leggyakorlottabb elbeszélők tanácsaival és közvetlen segítségével dolgozhatnak egyegy hónapig, s ha ezek az építkezésekről, bányákból és kolhozokból jött fiatalok csak egy-egy sikeres elbeszélést írnak is az egyhónapi együttes tartózkodás idején, folyóirataink a fiatal tehetségek tollából máris olyan irodalmi sortüzet tudnak leadni, amely messzemenően hozzásegít bennünket az emberek neveléséhez és a további irodalmi sikerekhez. Az írói kötelességről Ezután Szoboljev elvtársa mai élet által nyújtott nagyszerű témák művészi feldolgozásának szükségszerűségéről beszélt. — Az olvasó legszívesebben magáról olvas — kezdte gondolatmenetét. — Sokan azt mondják, hogy a történelmi változások nem jutnak el tökéletesen a nép tudatába addig, amíg nem rögzítik azokat irodalmi alkotásokban. Ha Furmanov Csapajev-jét, Solohov Csendes Don-ját. vagv akár Lev Tol • sztoj Háború és béké-jét vesszük is példának, ennek a felfogásnak bizonyos mértékig igazat kell adni Ugyanakkor sok nyájas hízelgést és kedveskedést is tartalmaz ez az elgondolás az író felé. Ha tárgyilagosan nézzük ezt a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a művek nem ezért válnak népszerűvé elsősorban. Igaz, hogy az írók többé-kevésbé történelmet rögzítenek, de mégis csak azok az irodalom legnagyobb és legszeretettebb alakjai, akik és amelyek a saját korukról írtak, illetve azok a könyvek a legmaradandóbbak, amelyek az adott korhoz szóltak. Puskin Borisz Godunov-ját élvezettel olvassák az emberek, de sokkal nagvobb művének tartják az Anyegin-t, melyet Puskin kora enciklopédiájának nevez az irodalmi közvélemény. Éppen ezért az irodalmi politikai a Szovjetunióban is a mai témára irányul. Ez a törekvés ugyanis hatalmas mértékben hozzájárul a társadalmi neveléshez. — Lehet, hogy naivan hat, de az az érzésem, hogy az olyan nagy művek, mint a Csendes Don, vagy a Golgota szervezeti vezetés nélkül is elkészülnének, mert a nagy művész nagy dolgokra képes. De van egy nagyon hatásos irodalmi műfaj, melynek gyönyörű hagyományai vannak az orosz irodalomban is: az elbeszélés, a novella. Ezekben hamar tetten lehet érni a valóságot, s mivel az olvasók is igen szeretik ezt a műfajt, a mai témák feldolgozására rendkívül alkalmasnak tartják. Magyarországon láttam, hogy a könyvkiadásban gyakori az olcsó füzetes kiadású elbeszélés-kötet. Hazatérve javasolni fogom a kiadóknak, hogy mi is honosítsuk meg ezt a módszert, hiszen ezáltal olcsón és gyorsan adhatjuk az olvasó kezébe a legfrissebb irodalmi termékeket, s az induló író is gyorsabban ismertté, népszerűvé válik. — Bárki azt mondhatná: könnyű a mai témák feldolgozását proponálni, de hogyan fogják azt megírni? Ügy vélem, ebben tud legtöbbet segíteni az írószervezet. — Befejezésül csak anynyit: megbocsáthatatlan, ha a szocializmusban élő fiatal író évtizedek, évszázadok védősáncai mögé vonul. Nincs szebb írói kötelesség, mint erről a forrongó, lázas történelmi korszakról apró és nagy irodalmi műveket alkotni. S. I. FOJTÓ, CSILLAGTALAN éjszaka. A barlangjából kiszabadult őserő, a szél nem kímél senkit. Fagyosan vágja a járókelők arcába a havasesőt. 1959. március 12. A Vízügyi Igazgatóság jelentése rövid: »A Tisza vízmagassága megközelítette az 1932-es évi. az eddigi legmagasabb szintet: 9,23 méter (1879-ben, a nagy árvíz idején a vízállás 8,06 méter volt.) Az igazgatóság 400 kilométer hosszú védelmi vonalán éjjel-nappal dolgozik. Eddig sikerült minden bajt elhárítani, csupán Szegednél kritikus a helyzet. A Tisza a volt vasúti híd és az utászsarok közötti szakaszon fenyegeti Szegedet. A töltés átázott, szivárog, csorog keresztül a víz .. E vészjósló jelentésre, ml sem természetesebb, hogy sokan a jelzett helyre siettek. Nagy szükség van itt a munkáskézre. Ki így, ki úgy segít. Az újságíró füzetet, ceruzát ránt, buzgón jegyez... Kegyetlen idő. Erős északkeleti szél fúj — ugyanúgy, mint akkor, 1879-ben. A félelmetes hullámok a védtöltést nyaldossák. Megérkezik a »Csanád« hajó óriási rózserakományával. Fürge fiatalember, ifjú Kasza Ferenc bravúrosan fut, helyesebben csúszik le a víz közelébe a hajókötélért. A hullám arcába csap, de ő nem törődik ezzel. CSÜSZÖS deszkapallón hordja a rakodóbrigád a hajóról a rőzsét. Jaj, megcsúszott a sáros gumicsizma. De nem történt semmi baj. Dab;s András, Bán Mihály, Bogdán Péter és a többiek fürgén mozognak a nagy teherrel. És egy másik brigád már építi is a futó-rőzsesort. A hullámverés ereje megtört. Fellélegeznek a »védők«. A mosoly egyszerre csak megfagy arcukon, a szél erősödik. Ismét hatalmas hullámok ostromolják a partot. Kemény küzdelem következik. Vajon ki lesz a győztes? A futó-rőzsesor már nem védi a töltést. A szél iránya megváltozik. Ujabb védekezési mód szükséges. Már kötözik is össze a rözséket: rőzseláppal próbálják csillapítani a veszedelmesen zúduló árt. Ó, jaj, a töltés már-már beadja derekát. Mindjárt bekövetkezhet ... de ne mondjuk ki. Nagy a küzdelem. A megsebzett töltést fej karókkal védik meg. És sikerül. Ragyogó teljesítmény volt, emberek! Ez a telhetetlen iszákos, a védtöltés nyakig szívta magát. Most már nem segít a rőzseműves védekezés. A töltés átázott, helyenként megrogy. Fallal kell megakadályozni a víz áttörését. Közönséges kétcollos pallókat cölöpverögépekkel már verik le, hogy vízzáró falat képezzen. Komoly a helyzet, •be kell vetni* a gépesített osztagot is. SZÁRAZFÖLDÖN ÉS VIZÉN érkezik a segítség. Percek alatt működik a légkalapács, a vasszád-pallók most már biztosan dacolnak a dühöngő hullámokkal. De legyünk óvatosak, riasztani kell a honvédséget is. Zárják el a volt vasúti híd utolsó pillérje és a védtöltés között lévő, körülbelül 50 méter széles nyílást, valamint a Nagyállomásnál lévő kőlyukat, mert Szegedet töltésszakadás esetén csak ezen a két helyen öntheti el a víz. Már itt is a katonaság. A műszaki alakulat igen rövid idő alatt építette fel a töltést. Mire az óra egyet üt, csendes a vidék. A folyamőrök, akik motorcsónakjaikkal mesterségesen kavarták fel a Tisza vizét, hazavonultak. A Vízügyi Igazgatóság kitűnően dolgozó munkását is hazamentek. A nagyszámú néző is gazdag élménynyel távozott. Jól sikerült a Szegedi Vízügyi Igazgatóság árvédelmi bemutatója. (horváthné) Fizessen elő diétás ebédre' Gyomor-, vese-, szívbetegek részére előfizetéses menü heti 63.— Ft-ért (kihordásra) a Tisza Étteremben. Előfizetést minden szombattól hétfőig fogad el az étterem. Amit minden ember természetesnek tart Textiiüzemi és építőipari munkások a fizetett ebédidőről és szabadságról I T« NBIT"' . NE MULASSZA EL megtekinteni a Ruházati Bolt 19. árudájának A LEGÚJABB TAVASZI KENDÖ-, SALÉS BŐRDÍSZMŰ- KÜLÖNLEGESSÉGEK bemutatása, a 19-es sz. áru dában, Kiss u. és Széche nyi tér > sarok (volt Párizsi val szemben). Nyitva: VASÁRNAP de. 11-től fél 2-ig, du. fél 4-től 7-ig. NAGY Tavaszi KIÁLLÍTÁSÁT! Nem valami világot megrengető nagy dologról van szó. csupán a fizetett ebédidőről és a szintén fizetett szabadságról. Ugyan, kérem, ez is valami — gondolják most sokan. Hiszen ez minden dolgozó embernek jár. Igen, valóban, a mi társadalmunkban minden dolgozónak jár, de éppen azért, mivel annyira természetesnek tűnik, nem árt néha emlékezni arra, hogy nem volt ez mindig így. Mert ugye, ha egy kicsit megerőltetik emlékezetüket az 1945 előtt is üzemben dolgozók, bizony eszükbe jut a munka közben, gép mellett, piszkos kézzel, lopva elfogyasztott, újságpapírba csomagolt zsíros kenyér, vagy jobb napokon tepertő. De térjünk vissza gyorsan a jelenbe és látogassunk meg néhány szegedi üzemet, hogy megtudjuk, hogyan biztosítják az ebédidőt, a meleg ételt, s nincs-e akadályozva a fizetett szabadság felhasználása. S vajon a dolgozók élnek-e jogukkal? A Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál az emberek megyeszerte szétszórtan dolgoznak. Vajon itt van-e mód az ebédidő jó felhasználására, melek étel fogyasztására? — Vállalatunk dolgozói közül körülbelül ezer munkás veszi igénybe az üzemi étkeztetést. Mivel a megyében mindenütt vannak munkálataink, ezért bizony sok nehézséget okoz az étkeztetés biztosítása — kapjuk a felvilágosítást az üzemi bizottság elnökétől. Jelenleg is mintegy harminc munkahelyre szállítják az ebédet. A napi ebéd háV Szegedi Konzervgyár érésit! szerződött termelőit, hogy az UBORKAvetőmag kiosztását megkezdte A termelők a vetőmagot a szerződésük és a személyi igazolványuk felmutatása mellett a Szegedi Konzervgyár telepén naponta reggel 7 órától 14 óráig átvehetik. Szegedi Konzervgyár rom forint 30 fillérbe kerül a dolgozóknak, s a vállalat pedig három forint 80 fillérrel járul az étkeztetéshez. — Milyen a biztosított étkeztetés, meg vannak-e elégedve a dolgozók? A legilletékesebbek, az építőmunkások válaszolnak: — Kitűnő az ebéd — mondja a főművezető, Katona elvtárs. — Egyetlen panaszom van, mégpedig az, hogy iúl sok a tejföl az ételben, és általában gyakran főznek tejfölös ételeket. Én pedig nem szeretem a tejfölt — magyarázza mosolyogva. — No, ennél rosszabb vélemény ne érje az étkeztetők házatáját. Katona elvtárs véleménye nem egyedülálló. A megkérdezett dolgozók valamenynyien megelégedéssel beszéltek a főtt étel biztosításáról, az ebéd jó minőségéről. De azt hisszük, a dolgozók véleményét az is megerősíti, hogy nem győzik elutasítani a más vállalatoktól jelentkező étkezőket, helyhiány miatt. Nem csoda, hogy az építők konyhája és jó szakácsa az egész városban jó hírnévnek örvend. Az Építőipari Vállalatnál sok kétlaki munkás is dolgozik. Mint megtudtuk, őnáluk többször okozott már problémát a szabadság. No, nem az, hogy nem tudták kivenni, hanem az, hogy egy-kct héttel későbbre tolódott, mert éppen valami nagy munka folyt valamelyik építkezésen. Sokan télen veszik ki a szabadságukat és ez jó a vállalatnak is, a dolgozóknak is. Ilyenkor ugyanis hat nap téli pótszabadság is jár, viszont a vállalatnak sem okoz gondot a munkálatoknál a nagy létszám foglalkoztatása. A Szegedi Ruhagyárban szintén a dolgozók nagy többsége ebédel az üzemi konyhán. Bár itt különleges beosztás van. Reggel negyed órával előbb kezdenek és aztán, 8—9 óra tájban leáll egy-egy szalag, hogy reggelizni, tízóraizni tudjanak a dolgozók. Az ebédet pedig műszak után fogyasztják el az üzem ebédlőjében. Ettől függetlenül a fél óra ebédidőt fizetik számukra is. A szabadságolások ütemezése itt is sok gondot okoz. Tudniillik, szalagrendszerben dolgozik az egész üzem, s így — néhány rendkívüli esettől eltekintve — csak akkor mehetnek szabadságra, amikor az egész szalag leáll. Persze, a vállalat vezetősége ügyel arra, hogy azok a dolgozók, akik egyik évben télen voltak szabadságon, a másik évben okvetlenül nyáron vehessék igénybe szabadságukat. A Textilművek dolgozói sem panaszkodhatnak az üzemi étkeztetésre. Kisebb problémák ugyan akadnak itt is, hiszen nincs két ember, akinek egyforma ízlése lenne, de általában elégedettek az étel minőségével Részükre is biztosítva van a nyugodt, kényelmes ebédelés az üzem ebédlőjében. Három nagyobb szegedi vállalatot, illetve üzemet kerestünk fel és mind a három helyen egyöntetű volt a tapasztalat: a dolgozók élnek jogaikkal, igénybe veszik a fizetett ebédidőt, az üzemi konyhákat, s a fizetett szabadságot is jól felhasználják. Sokan közülük felkeresik az ország legszebb üdülőit, sőt ma már egyre ^akoribb a külföldi utazás is. Persze, mindez természetes. de azért jó néha elgondolkozni ezen ... KERESSE FEL MINDENT rr A BIZOMÁNYI EGY HELYEN = 1 ÁRUHÁZAT! MEGVÁSÁROLHAT! = 1 ÁRUHÁZAT! MEGVÁSÁROLHAT! s Cim: 1 Női, férfi-, gyermekkonfekció, j= kötött és méteráruk i érkeztek. • Iliit ,1 , Er Nagy választékban. Bizományi Áruház Vállalat Jól jár, ha nálunk vásárol Bizományi Áruház Vállalat 1 és elad. 83. sz. boltja Készpénzért Szeged, — vásárolunk. Bajczy-Zsilinszky ú. 15. = 3