Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

7 Vasárnap, 1959. március 8. Sok a szemét az Eszperantó utcában — Helyes árat a kirakatba — Javítsák meg a kályhát a potiklinikán — A zöldségellátásról — Még egyszer a vidámparkról „Minden nap az Eszperantó utcán ét járok munkahelyemre. Igy minden nap látom a művelődési otthon előtt felhalmozódott szemetet. Ezzel a látvánnyal kapcsolatban szeretnék elmondani egyet s mást. A közelben ott a kórház, könnyen átkerülhet ez a sok szemét arra a részre, ha úgy fúj a szél. A Kossuth Lajos sugárút főútvonal, bizony nem valami esztétikus látvány egy ilyen mellékutca. Az építők is odajárnak a művelődési otthonba, s kulturáltabb környéket kellene biztosítani ezen a részen. K. I. A minap bementem a Kárász utcai Hófehérke gyermekruhaüzletbe. A kirakatban „kinéztem* a gyermekem részére egy flanell pizsamát, ára 72 forint 80 fillér volt. Legnagyobb csodálkozásomra az elárusítónő azt mondta, hogy ilyen árban nincs pizsama, csak 88, vagy 95 forintért. A kirakatban rossz árat tüntettek fel. Szerintem ez enyhén szólva is a vásárlók becsapása, és nem méltó szocialista kereskedelmünkhöz. Szárkiszor Lászlóné Sajnos, gyakran járok a Kossuth Lajos sugárúti gyermek-poliklinlkára. A váróteremben iker-cserépkályhával fűtenek. Csak az egyikbe tudnak fűteni, a másik rossz. Szóvá tettük az ott dolgozó orvosoknak, s azok elmondták, hogy ők már bejelentették jónéhányszor, de nem javították meg. Igaz, hogy már lassan közeledik a tavasz, a jó idő, de piciny gyermeket nem lehet hideg szobában levetkőztetni és kellemetlen a várakozás. Jó lenne, ha az illetékesek mielőbb kijavítanák a cserépkályhát. Papp Albertné A közmondás szerint valahogy így van: „Többe kerül a zöldség, mint a hús*. A földmuvesszövetkezet jóvoltából valóban idáig jutottunk. Nehezen lehet kapni zöldséget, s a szövetkezetekben is 9—10 forintért adják kilóját. A „Délmagyarországban« a földmuvesszövetkezet nyilatkozatot tett, miszerint bőséges zöldségellátásról beszélt. Ebből sajnos, nem lett semmi, jobban készüljön fel a földmuvesszövetkezet, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Vincze József * Már többször hallottunk arról, hogy Újszegeden kis vidám park létesül. Igen helyesnek tartom, s el szeretném a vidám park építésével kapcsolatos véleményemet mondani: itt — mármint a kis vidám parkban — hajóhintát, körhintát és a budapesti kis vidám parkhoz hasonló játékeszközök lennének. Tudom, hogy ez jelentős beruházást igényelne, de kezdetben meg lehetne oldani a vásárokhoz hasonlóan úgy, hogy a magán kezelésben lévő úgynevezett "mutatványosok" Szegeden működnének állandóan, vagy a városi tanács adjon ki ilyen iparigazolványokat, pályázati felhívás alapján. Később pedig, ha az anyagiak megengedik, a városi tanács helypénzszedő szolgáltató vállalata irányítaná éi kezelné a kis vidám parkot. Károlyi Zoltán A munkaversenyben legyen érdekelt az üzem minden dolgozója Munkások a "Hogyan fejlesszük tovább a termelőmunka új lendületét, a verseny egészséges hajtásait?" — erről a kérdésről ezúttal az üzemek és az építőipari vállalat fizikai dolgozóival beszélgettünk. Megkérdeztük, jónak tartják-e az üzemekben alkalmazott versenyformát. Véleményüket kértük, hogy szerintük melyik az a helyes versenyforma, amely egyaránt szolgálja a dolgozók és az üzem érdekeit. „Üzemünkben a kollektív versenyforma a helyes" . — Azt már rég tisztáztuk mi, dolgozók egymás között, hogy munkaversenyre nagy szükség van. Persze nem olyanra, mint az 1952-es, 1953-as években volt — mondja Ábrahám Lajosné, a Szegedi Ruhagyár szövetcsoportjának szalaggépese. — Akkor ugyanis minden reális alap nélkül, egyéni felajánlások és „kimagasló* egyéni teljesítmények születtek. Az idő azonban bebizonyította, hogy ezeket az eredményeket csak egy-egy kampány alkalmával lehetett tartani. Az akkori versenynek a legnagyobb hibája az egyoldalú teljesítmény növelésére való törekvés volt. — A múlt év utolsó negyedében a mi üzemünkben is újraszerveztük a szocialista munkaversenyt. Már a verseny helyes kibontakoztatásáról bevezetést is hosszas vita ponttal, de azért a legroszelőzte meg, míg végül a ta- szabbak sem. Persze ennél pasztalatokat leszűrve kiala- jobb eredményt szeretnénk kítottunk üzemünkben egy elérni mi is. Ez a verseny reális, a dolgozók és az érdekel bennünket, hiszen üzem érdekeit egyformán látjuk, mennyire reális, szolgáló versenyformát. Mi Nincsen annál nagyobb öröszalagrendszerben dolgo- münk, mint például a nazunk, ezért az egész üzemet pókban az Állami Áruházban felosztották több csoportra; jártam és az elárusitó elgumis-, szövet-, pamut- és mondta, hogy a Szegedi Ruexportcsoportokra. E csopor- hagyár öltönyei és műbőrtokon belül az .egyei szala- kabátjai milyen keresettek gok versenyben állnak egy- és sok vásárló dicséri őket. mással. A versenyt naponta S ez a mostani verseny pontozással értékelik. A eredménye. Hiszen most nem pontozás alapja a napi terv a „gyerünk neki, a hajrá* teljesítése. Persze nemcsak a lényeg, hanem az, hogy ki mennyiségileg, mint ahogy tud több és jobb árut. adni. azelőtt, hanem minőségileg Nincs irígykedés, érdekteis. S hogy mennyire érdek- lenség a jutalomosztásoknál lődünk a versenyeredmény sem. Most minden csoport iránt, azt n MEO-vezetö tud- legjobb szalagjának valaja legjobban megmondani, mennyi dolgozója egyforNaoonta kérdezzük, milyen mán, arányosan kap jutalvolt a minőségünk, meny- mat. Igy helyes ez. Hiszen nyit vetettek vissza. Öröm- mi, szalagban dolgozók mel mondhatom; jelenleg a egymásra vagyunk utalva, másodikak vagyunk a sza'a- S egyik sem érhet el jő gok közötti versenyben, 197 eredményt a másik munkánonttal. Az első az l-es terem ja nélkül. 200 ponttal. A hangos híradó egyébként naponta bemondja a legújabb versenyered ménveket. Az ilven ko'lekHem kell erőltetni Amikor a Csongrád me* gyei Építőipari Vállalat igazíiv'veTsVnyrmir doteozók is hasznosnak, jónak tartjuk. Többet és jobbat! — En. sajnos nem dicse- helyes versenyforma kialakí munkaverseny problémáiról, elmondotta, hogy az építőiparban különösen nehéz a kedhetem a mi szalagunk versenyeredményével, mondja Koszó Lajosné. Nem vagyunk a legjobbak a 167 Kii'földön is megismerkednek a magyar jog új intézményeivel Bővülnek az Állam- és Jogtudományi Kar nemzetközi kapcsolatai Lepünk hasábjain a közelmúltban többször be- , számoltunk a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi kapcsolatainak bővüléséről. A Természettudományi Kar mellett újabban a társadalomtudományi jellegű karok munkájának eredményei is egyre ismertebbé válnak külföldön. Ezt elsősorban az Állam- és Jogtudományi Kar, valamint a Bölcsészettudományi Kar által, a természettudományi intézetekhez hasonlóan, sorozatosan kiadott Actatanulmanyok mozdítják elő, amelyek egészben vagy részben valamelyik világnyelven jelennek meg. Ma már ezen túlmenően arról is szólhatunk, hogy külföldi folyóiratok szerkesztői kérik fel cikkek írására a szegedi társadalomtudományi karok oktatóit. Igy a jogélet területén széleskörű figyelmet keltettek az államigazgatási eljárás általános szabályaírói szóló törvényünk megalkotásával és alkalmazásba vételivel kapcsolatban felmerült elméleti és gyakorlati problémák. Ezekről a több mint 60 ország szakembereit magában foglaló Nemzetközi Közigazgatástudoinánji Intézet Brüsszelben megjelenő, nagytekintélyű folyóiratában, a Revue Internationale des Sciences Administratives-ban, Martonyi János, a szegedi jogi kar dékánja adott az elmúlt év végén beható tájékoztatást. A törvény rendelkezéseinek elemzése után a szerző rámutatott arra, hogy az államigazgatási eljárási törvény hatályba lépése a szocialista törvényesség kiépülésének és megszilárdulásának egyik döntő bizonyítéka. Az említett tanulmány a külföldi tudományos körökben élénk visszhangot váltott ki. Lengyelországból pl. Starosciak varsói, és Iserzon lublini profeszszorok közölték, hogy nekik is nagy segítséget .jelent a a magyar eredmények megismerése. Bulgáriából Sztainof akadémikus írta meg a tanulmányra vonatkozó észrevételeit. Franciaországból a párizsi egyetem neves tanárai, Vendel és Waline professzorok közölték, hogy nagy érdeklődéssel olvasták fejtegetéseit. Érdemes megemlítenünk, hogy a szóban levő nemzetközi közigazgatástudományi folyóirat a közelmúltban más szocialista országok államigazgatási eljárásának fejlődéséről és szabályozásáról is közölt tanulmányokat, szovjet, lengyel és csehszlovák szerzők tollából. A folyóirat szerkesztősége több szám bevezető cikkeiben hívta fel a figyelmet ezeknek a publikációknak a fontosságára. A haladó magyar jog üj intézményeinek külföldön való megismertetését egyébként előmozdítják a szegedi Jogi Kar dolgozóinak egyre növekvő számú külföldi tanulmányútjai ls. Ezek egyikének eredményeképpen jelent meg például a Rada Narodowa-ban, a lengyel népi tanácsok folyóiratában Papp Ignác egyetemi tanársegédnek ugyancsak az új államigazgatási eljárási törvényünkről szóló ismertetése, s a többi tanulmányutak nyomán más cikkek közzététele is várható. „OLYAN A HANGJA,^ mint as őrahetyegés. 99 MKe ... Színfoltok a Marx téri motorkerékpár-börzéről Most, hogy Szegeden a Párizsi körút és a Marx tér. sarkán már javában folyik egy nagyarányú bérházépítés, a motorkerékpár-börze is elhúzódott a volt Kisbogár-féle ócskavasas elől. A „kilakoltatás* után üres terep sehol nem mutatkozott, csak a Marx tér túlsó végében, a Cserzy Mihály utca előtt. Hetipiacos napokon most ide futtatják fel a használt motorkerékpárokat és kerékpárokat, akik meg akarnak szabadulni tőlük. Egyrészt azért, hogy a használt jószág árát megtoldva egy legújabb Csepelhez, vagy Pannóniához jussanak, másrészt, hogy egynémelyike nyerészkedjék. L«sz-e áldomás a „Nágyiámpásban"? Az adásvételre kismirglizett — „vixolt* —, olajozott motorokban nincs is hiány. Minden alkalommal a motortípusok és gyártmányok legkülönbfélébbjeivel lehet találkozni. ' Hogy azért-e, mert tavaszodik és javulnak a közlekedési viszonyok, vagy mert ki-ki szabadulni akar a sokat futott motorkerékpárjától — nem tudni, de nagy a kínálat. A kíváncsiskodók serege azonban ennek legalább tízszerese, az igazi kereslet viszont még sem indult, vagy csak óvatos taA vásárlók panaszainak meghallgatására minden szombaton 10— a kereskedelmi A városi tanács kereskedelmi állandó bizottsága rendszeresen ellenőrzi a kereskedelem tevékenységét Szegeden és már több ízben sikeresen avatkozott közbe a vásárlók érdekében egyegy tapasztalt visszásság megszüntetésére. Most, e munkájukat javítva, tovább akarják szélesíteni a kapcsolatukat a lakossággal. Ezentúl rendszeresen minden szombaton, délelőtt 10— 12 óra között a városi tanács kereskedelmi állandó bizottságának tagjai fogadóórát tartanak a városi tanács kereskedelmi osztályán (Tanácsháza, első emelet). 12 kőző t fogadóórát lart áiianda b zot ság A vásárlók a szombati fogadóórán mondhatják el észrevételeiket, esetleges panaszaikat az áruellátással, vagy a kereskedelem tevékenységével kapcsolatban. Műanyag tartályhajó Leningrádban 100 tonnás műanyag tartályhajót gyártónak: hossza 32,5 méter, szélessége 6,5 méter, fedélzeti magassága 3,3 méter lesz. A hajótest és a felépítmény teljes egészében műanyagból készül, csupán a fő hajtómű talapzatát gyártják acélból. pogatózás jelzi a vásárlási szándékokat. Egy délelőttöm „ráment*, hogy csak egyetlen tenyérbecsapást is sikerüljön látnom, majd az ezt követő áldomást —, illetve az aprópénzre váltást, hogy vissza tudjanak egymásnak adni — a „Négylámpás*-ban. Szakszerű malatás a henger Körül Nem tudni, hogy külön felfogadják-e egy-egy eladásra szánt motorkeréKpár körül a rábeszélőket, akik szinte agyondicsérik a legrekedtebb „traktort* is, hogy a vevő „ráharapjon*. Rendszerint jóval az eladási ár fölött „indulnak* a dicsérők, s valahol megállapodnak, de mindig úgy, hogy eladás esetén nekik is jusson valami az áldomásból, két-három nagyfröccs, vagy egypár tízes. Eközben természetesen, szinte minden küllőt végigsimogatnak, a kormányrögzítőt, vagy a foggantyúkat tapogatják, s szakértelemmel matatnak a henger körül. A motorkipróbálás közben pedig ki is ülne hátra pótutasként, mint a rábeszélő kibic. Ki tudja, hátha jó vétel esetén a vevőtől is „leesik* valami. Mennyibe kerül a rosszul sikerült „berúgás"? Egy 125-ös teleszkópos Csepellel négyszer-ötször is elfurikáztak a vásárolni szándékozók. S minden próbaút előtt fel-felhangzott egy másik motor kibiceinek a hangja: — Rossz tragacs ez, úgy dübög, hogy majd leszédül róla a pali. No de ez! — mutattak egy 150 köbcentis Zettkára. — Olyan ennek a hangja, mint az óraketyegés. (Attól függ persze, ki milyen óra ketyegését szereti hallgatni: a zsebóráét-e vagy a toronyóráét). A berúgásnál viszont nem indult a Zettka, s a szemekből olvasni lehetett, hogy a motorkerékpár ára ezen momentum után egyből leesett egy jó gondolatnyival a nyolcezer forintról. A lemezvillás „Csepeliekre szinte rá sem kérdeztek, igaz, hogy általában négyezerötszáz-hatezer forintért vesztegették a „jobbjait*. Az egyik eladó büszkén bele is túráztatva állt lemezvillás Csepeljével a fotoriporter elé, de még igy sem mustrálgatták körül, mert ápolatlan külsővel hozták a piacra. Vigye a MÉHnek! Egy felismerhetetlenségig avas típusú masinán ott fityegett még az elsőkerék sárvédőn egy táblácskán: „Nem adlak másnak!* Mi tagadás, odaadta volna, ha jól rákérnek-ígérnek, még négyezerért is. — Vigye a MÉH-nek! Vagy adja oda nászajándékba — mondta rá valaki, s röviddel ezután el is sompolygott motorjával az eladó. Kár volt a kétforintos helypénzt kifizetni a köhögőszörgős Csepelért. No de ki tudja ezt még a piac kezdetekor? ... Ahány alkatrésze, annyiféle arculattal toltak oda szép csendben egy Sachs-tfpusra „hallgató* motort. — Még vizsga se kell hozzá, mert csak 100-as! — büszkélkedett vele az eladója. Az „tfszvór" Sachs — Nem a fenét, annyi kell hozzá, mint egy »Dongó*-hoz —, legyintettek rá, s ahol csak lehetett, kikezdték: — Csepel-váz, SHB-kipufogócső, Zettka-kormány, az ülése pedig, közönséges kerékpárülés. — Aki erre a vékony nyeregre ráül, reumát kap, vagy jobbik esetben mehet a szebbik felén kelt törésekkel az orvoshoz — mondták, és körülnevették a Sachs-os „öszvért*. — Ha ez megér ötezret, akkor az a K 55-ös tízet is, mutattak rá egy újabb jövevény motorjára. — Akkor meg már inkább az üzletből újat veszek, azzal nem csapódik be az ember — búcsúzott el egy termetes vevő a plactérról. S mintha csak ez lett volna a végszó, a motorkerékoár-„börze« szépen szétszéledt a sZé'rózsa minden irányába, gondolva, hogy a következő piac hátha jobb lesz. (lődi) tása. Az egyes építkezések igen távol vannak egymástól és éppen ezért nehéz munkájukat, eredményüket értékelni. Ezért most új utakat keresnek. S mivel munkájuk legnagyobb részét a bérházak építése képezi, itt alakítanak ki párosversenyeket az építési határidő rövidítéséért, a gazdaságosság növeléséért és a minőség javításáért. Erről, a most kialakulóban lévő versenyformáról beszélt Katona József, a Marx téri bérházak főművezetője is. — Az új versenyformát* bár még most van kialakulóban, nem kell erőltetni — mondotta —, hiszen minden dolgozó látja, hogy az építőipar sajátosságainak menynyire megfelelő. Nem desa nálunk úgynevezett „futtatott*. egyénileg nagyon kiemelkedő dolgozó. De lesznek jó építkezések, kifogástalan és rövid határidővel elkészített bérházak, lakásuk, egyéb létesítmények. A rni építkezésünk még a múlt évben versenyt kezdeményezett a Kossuth utcai hasonló jellegű építésvezetőséggel. Most a jó idő beálltával, s az új munkák megkezdésével kiszélesítjük e versenyt. Célunk: ki tudja olcsóbban, szebben, jobban elvégezni a rábízott feladatot. A kolhktív érdekért — Hiába reálisak, jók a munkaverseny új formái, ha nincsenek hozzá megfelelő feltételek — kapcsolódik a beszélgetésbe Vass Ferenc kőműves. Versenyezni csak úgy lehet, ha biztosítva van a terület, anyag, munkaeszköz egyaránt. S ma ez kellően még sajnos nem mondhatjuk el. Persze reméljük, hogy a tavasszal egyidejűleg megkezdjük új területek építését is, s aztán megmutathatjuk, ki mit tud. Persze nem egymás, és főleg nem a lakók rovására, hanem azért a kollektív érdekért, hogv nekünk is több legyen a fizetésünk és minél előbb felépüljenek az új bérházak. Meg azért, hogv a lakók ne szidják az építőket, hanem hálával emlegessék őket. Talán megérjük még ezt is — teszi hozzá mosolyogva. Üzemeink nagy részében már javában folytatják az első félévi munkaversenyt. Sok üz-mben, igy az Autóiavftó Vá""'atnál is a Tanácsköztársaság kikUl+dsának 40. évfordulójára külön versenyt ivdi'o'tak. Legyen a versgnnszakasz bárm-bi ünneoi a'^nlom a célja valamennyinek azonos: több és jobb árut a kereskedelemnek, sok korszerű inká.st, létesítményt és nem utolsósorban több fizetést, magasabb életszínvonalat a dolgozóknak. \