Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

Vasárnap, 1959. március 8. 4 SZEGEDI 1 * ^ • -»> ""W .„—a,in szo IGAZSÁGUNK, ERŐNK A MUNKA j ^ £ jAZ EMBEREK ha vállukra vetik minden reggel a napi munka gondját az öregebbje megroskad alatta a fiatal még hetykén kemény derékkal lépked ezek a munkás-hétköznapok mondják egymásnak a lovak a/ eke előtt a szekér előtt s a jászol előtt is mintahogy a tehenek meg a birkák meg a kecskék a legelön s nagyot fújnak a repedésekbe u meglapuló résekbe túrásokra és töltésekre ahol fekete tücskök fekete vakondok fekete hátú bogarak hallgatóznak ezek a munkás-hétköznapok mondják a vakond tovább görgeti n bogár tovább röpíti a tücsök szertekiáltja a kékes mezőben és tudják a simatenyerú henye kavicsok tudjak az élősködő kellemetlen bogáncsok erről beszélnek az összesúgó erdők nz összebújó folyton-nyelves patakok ezek a munkás-hétköznapok mondják KRISTÖ JANOS hetvenöt éves a földbe markolt, így szólt halkan — n föld simult nehéz kezéhez: többet éh soha nom akartam, szántani, vetni, learatni, asztagba rakni a kévét, a terített asztal nyugalmát, a napi kenyér békességét, s a ház elé klttlnl este. pipára gyújtani rá olykor, három deci fehér bor mellett dalolgatni elmúlt dalokból, többet én soha nem akartam, pedig ennél több már az elet. mozit láttunk tegnapelőtt Is. uradalmi, régi cselédek, aztán Bálint! Kl hitte volna; egész falu ügyel szavára, a lánya gyárigazgató és mérnök lesz az unokája. KRISTÖ JÁNOS harmincöt éves hajlongott kis és nagy urak előtt, s a templomban koptatta buzgón a fényes-füstös térdepelőt. Imádkozott, meg harmadába kapált a papnak kukoricát, harcolt es vérzett Doberdónál, kapott érte bronz-medáliát. kapott házat ls, mert az asszonyt. <uni? ő lenn sturmolt a Karsztnál, egy este elszerette tőle Somfay naccságos úr, a kasznár, s nem írhatott haza levelet. Ivristó János nem tudott írni. Csak a sovány, ösztövér fenyők hallották egyszer-egyszer sírni, negyvenkét éve! mostan egyedül dörmög, tesz-vesz, este lefekszik. szemUveggel se .nagyon lát már a kertnél meg az ólnál messzibb. az életére gondolok most, erre a hosszú, csöndes harcra, a visszasújtó puskatusra Orgoványt ácsoló kudarcra apám apjára gondolok a Síp utcára, ahol születtem, mostmár tudom, mostmár akarom, együtt megyünk apámmal ketten. DE JÖ megállni pillanatra! a levegőbe nagyot harapni, torlódó, harsany jégtáblákat nagy kövekkel oldalba csapni, sétálgatni, és fütyörészni, karonfogni valakit gyorsan sétálgatni és csókolózni és mindent megpróbálni sorban, de jó, hogy a víz is megárad megárad a szél ls, a föld ls. a fák az égig nyújtózkodnak, tavasz! égyszerre nlros meg zöld Is csónakok, frissen feketék, kifeszülő, lobogó hálók, hulló csillagok, biztosan egymás szívéhez utat találók. mert fáj. hogy elvesztettelek, de én tudom, hogy megtalállak, de én tudom, hogy visszajössz, s vállamhoz ér akkor a vállad. találkozás \ Ady Endrével opogtattak az ajtó- Budapesten keresztül Jöttek — Egy-két pofont szívesen mon, s belépett rajta hazafelé. Az Elemér utcai is- kiállunk Adyért. egy férfi. Ügy 60 év kólában kaptak szállást, s Mehetett már a vállán. Azt Kovács Antal egyik diák- * Ihiszem, ennél többet nem társa azzal állt a többlek elé, . . ,, . ,,„ -ís igen .tudnék mondani a hogy ó látta Ady Endrét az A maaik találkozásra tan ^külsejéről. Szürke, nehezen Andróssy úton, s azt mond- szívesebben einletezi n -észrevehető embernek lát- ték neki, hogy a költő a Ja- Xovucs Antal 1916-ban Pes-szott. Valami avas könyvet pán kávéházban szokott tar- OS6Zí.akadtu azB,,orof , -szorongatott mindkét kezé- tózkodni. A fiúk közül né- Jfazai "T1 , . elemérre], -vei, s amikor a székre mu- gyen-öten — mind nagy ra- aki versírással is foglalkozattam, bemutatkozott: jongóla a költőnek — ösz- zoJt4 es4 J°'. ^mertek egy- — Kovács Antal vagyok szedugták a fejüket és már mast A flu kertc' hogy ,r_ "Szolnok megvéböl, Ady határoztak ts: este elindul- J°n n,ekl e»r szerelmes -Endre nagy tisztelője. nak es megkeresik Ady urat, yeI?et> ™ert. vajl nekl - Kezdtem ráfigyelni. Jóma- aki olyan verseket irt, mint kedJ^ 'anyismerose, annak Igam is nagv tisztelője va- a -Dózsa Gvörg> unokája éretne elküldeni. Jasz-a -gvok Adynak, s talán ez is vagyok én*, s amelyek ol- magával Vitte a Rovat la magyarázata annak, hogy vasésakor a diákok megbor- Szallo első emeleti szobaja-nem is érdeklődtem beha- zongtak a gyönyörűségtől, ba ahol Hunyadi Sándor feItóbban vendégem kilete fe- Mihelyt a tanárok ezt esz- betegen Aüg telt el -lói. Aki Adyt szereti — gon- revették. megtiltották az nenany perc 1ket férfi lepett -doltam — az rossz ember Adv-vereek olvasását. ? szobába: Ady Endre és ZiI aligha lehet. Hagytam teliát Kovács és társai talán éD- y ,LaJost Kovács most -beszelni és az illető beszélt pen arert mert t lt™ volt ™,ar .lenioIld,ot1 arrol> bogy minden kérdezés nélkül Súg^odai Zu- Elemer baCSÍ meg,rjH a kert -olyan szenvedéllyel, hogy tottak a kávéház ajtajába. verset Hallgatta a beszelge;szinte megszépült tőle az ^ nem mertek bemenni. tést. majd odasúgta Jászai-arca. Egy ruhatáros megkérdezte, nak: - Eloszor azon háborgott, kire varnak, aztán bement -hogy vannak, akik a költő-zseni betegségéről minden;féle zagyvaságot és hazug- mindjárt jött " is. -ságot összefirkáltak — ő ;már olvasott ilyen cikket. . . « -Szeretné, ha a Délmagyar- ' -ország ellensúlyozná ezeket la rágalmazó cikkeket azzal — Ugye, most már a versből nem lesz semmi? — Dehogynem EZEK a munkás-hétköznapok, nevető lányok, erős legények és győzelmek, lerontott gátak: THAT'S FACT! bizony ezek * tények foan"" jelent" meg. Dr." Lukács a monoklis, hagyhasu baglyok hada kipusztult, elszelelt már, vitrinben őriz még néhányat egy-egy természetrajzi szertár. a mondják csattogó kalapácsok, dübörgi traktor, zengik üllők, a pergő-forgó kerékagyban akácfából faragott küllők, a csoroszlya szikrázó éle, mikor a zsíros földbe mélyed, dalolják az erdős magasok, éneklik a sötétkék mélyek: karunkat holnap összefonja igazságunk, erőnk a munka, s fehér rózsákat ültetünk összekulcsolt inas karunkra, piros rózsákat ültetünk lelkünk főiszántott mezejébe, az egyik rózaa lesz a REND, a másik rózsa lesz a BÉKE. PAPP LAJOS -hogy közölné dr. Lukács jöttek ide, mert látni akar-Hugó kolozsvári ideggyó- ták a költö urat> akinek . -SfffiÁ^ verselt nagyon szeretik, de és szólt Ady Endrének. A költő rugalmas léptekkel ••• •• TX_U vala— Na, gyerekek, mit akar- ««olta Jászai és odahajolt kérdezte barátságo- Adyhoz. — Te Bandi, ehhez te ertesz. Az ocsem akar egy .•„x.íifcu,..^, verset küldeni a szerelméKovacsék elmeséltek: azért nek intézd már el san. A

dy pár szóval elmeséltette Kováccsal, ki—H m , miféle az a kislány Imegjelent Esztendő címűfo- náluk az iskolában el van- ^ hány éves. Mikor meg-lyóirat 1919 februári számá- nak titlva olvasásuktól. tudta, hogy tizenhét, elöhúI — Hát miért szeretitek a TOtt a zsebéből egy blokkíüiugyanis éveken át kezelte , .,,„. zetet és a fotel támlájára -Adyt és szépen megrajzolja verseimet? — faggatta őket téve már írta is. *az akkor már elhunyt köl- tovább a költő. |tőnek testi, mintegy orvosi A fiúk így válaszoltak: Lányka, szíved ki nem nyílt .portréját. _ Szamosi tanár úr ré- [virág, UtÁ^ZJ^^^ vén jutunk hozzá blykor né- Mely Illatát magában tartja hány vershez, s ez a legked-fentebb említett folyóirat -gyászpéldányát, fekete cím-lapján Ady Endre halotti vesebb olvasmányunk. Imaszkjával. Egy ideig - Mialatt én elolvastam dr, [még. ^Lukács érdekes cikkét, Ko- majd miután autogrammokat -vács Antal tovább beszélt, adott, azzal búcsúzott Ady "Bizonyára nem nekem me- Endre: Zárt a kehely a fénylő [levelen beszélgettek, A ezerelem lángja még [nem ég. — Büszke vagyok rátok -sélte először, hogy fiatal kobrában két ízben is találko- .... , Izott Adyval, s e találkozások fiuk' « l°lesik> hogy nem" -ernléke kitörölhetetlenül él csak a verselmet, hanem en"ma is a lelkében. Vigyázz kislány, ha majdan [kinyílik a kehely Mély illatja egyszerre ne [szálljon el. — Hol van Ady kézírása7 -országjáró IIIIIINII II I inliilltliimiilllliiltitnltilnl iiiiiiilinürnvr:! i"|I'i»itiii i • iiuini • itnl -iiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiitiifiiiiriiiiriitiiüiniiii. •iiiimii'm A kis (ró közömbösen sietett haza a Kősó utca fényesen kivilágított kirakatai mellett, amikor találkozott a nagy szerkesztővel. A SZERKESZTŐ Szatíra gem is szerettek. Menjetek ; * haza. mondjátok meg Sza- Af. el!Ő_*ifÍáUíOZa8 i91? moel tanár úmak, hogy lát- — kérdeztem mohón a ven- nyarán történt. Az orosházi , , , _ . ' . , .. ,, polgári iskola növendékei tatok engem adJatok át dégemtől. ' •* ' kirándulásukról neki üdvözletemet. _ Elveszett — mondta S

zaladtak haza a fiúk csüggedten —. Az Esztendő a szállásra, boldogan Ady-száméban tartogattam újságolták a nagy él- hosszú évekig, de most már menyt Valaki megjegyezte, , , . majd lesz ezért nemulass, ,,hol5em tatalom. De a kii ha megtudja a diri, de Ko- verset szóról szóra megtavácsék egyhangúan kljeién- nultam... tették: x. 1. meséltem még? Pestről jártak itt és annyira megtetszett' nekik a novellád, hogy elhatározták: soronkívill Kossuth-díjra terjesztenek fel. Soronkívüli Kossuthdíjra, öregem! Ilyen még Micike és Imike szerelméről Nem értette a dolgot; de nem volt!'És a legközelebbi — Na, mi von? — recse szól es egy strandon játszó- aztán, amikor a következő jövőben már meg is kapod gett a kis íróra a szerkesztő dik le. két hónapban sem jelent hangja. — Miért hallgaszt? A nagy szerkesztő bele- meg a novellája, önmagával Miért nem Írsz? Tudod na- merült a kézirat olvasásába, vívott heves tusakodás után gyon jól, hogy szükségünk A kis író mereven, mozdu- elhatározta, hogy felhívja a van az írásaidra! Mi támo- lattanul ült, mintha karót szerkesztőt. gatni akarjuk a hozzád ha- nyelt volna, és még lélegezsonló fiatal tehetségeket! ni sem mert, nehogy megza- 14 I 0 A kis iró kicsi szíve ezután nemcsak akkor dobbant hatalmasat, amikor az "Élet A kis író örömmel és nem varja a imgy férfiút fontos LZJ taXlTT l'eTVanL "kkis zavarban vallotta be munkájab^Az pedig arm- _ ^ „^^ _ Emiltől'a^ilat nT hLT^sakZflddTg oZeuT Z ° ZZeLéssíl Tro^TlJ '^T • °2 ^ "T ^ T9? ^ nem naugat. csaunai caaig "... , irodalom érdemes munkasa. resse bennük a híradást a mép senki sem szolt neki. Pillantott feL _ Ngm mond(Qm m - , rendkívüli Kossuth-díj odan°VMost azonban \ogy a majdnem Sva. - Ez mlr » lektorátusnak adtam a no- Ítéléséről De hiába teltek a naav szerkesztő meatUztelte Nagyon szép írás. ^lla ? MoSt érkezett vissza, hónapok, szegény kicsi írónagy szerxeszto megusziene « Szerintük is naauon ió írás. nak minden nnnmtntr.it 1 nn Kristálytiszta Szerintük is nagyon jó írás. nak minden nyomtatott lap~erkeiztti lavíáhóz az -Élet Kristálytiszta .a szerkesztése. mondom, nincs még egy ban csalódnia kellett. Se a Ej tl:ttÖ?JebbÍ "ámban ZnaT1 me°írt * ^emiatti aett uirT'a ''szerkesztő'0*- órat magyarázott a kis író- gatott a drót másik végén, gett újra a szerncszio. , .. , mlluen int „, És ezután még egy negyed A kis író boldogan hall0 Nem szeretem Írókat! És figyelmeztetésül emelte az ujját. hnúnntn nate arról, hogy milyen jól Biztos volt benne, hogy az „.. ... ... ... , haUaato sikerült munka is ez az el- "Elet és Recenzió* legújabb ~ "LTI"'^!' sikerült munka ,s ez az el- -Elet és Recenzió* legújabb „.-, fel- be'*élé°- számában már olvashatja re- XLf leheteZen Az Iz rá's ' 1 1 mekbe készült novelláját. elavult rri — Elavult? — rémüldöA kis író szíve nagyot dob- I 8 ' zött dadogva a kis iró. bant, amikor kezébe vette — Sajnos, valóban elA kis iró kétrét görnyed- az -Elet és Recenzió* leg- ~ ulabt} ne0V hónapot avulu Cjafc nem képzete és az izgalomtál egész újabb számát. Remegő kéz- vártam — panaszkodott a kis led hogy ebben a csi_ testében remegve nyúilotta zel lapozta át a modern il- „ • Lassan mar itt az korgo télben, ebben az át legújabb elbeszélését a lusztrációkkal ékesített olda- osz- A vegen adtam at óriási hidegben közölni tunagy szerkesztőnek. lakat, s az izgalomtól min- °z trast. Es még mindig se- dunk egy novellát, amelyik — Mi ez? — kérdezte ha- den vér a fejébe tódult, szin- "ol semmi. egy strandon játszódik le, talmas Íróasztalára könyö- te alig látta a betűket. De — Öriási dolgok vannak, júliusi kánikulában? De légy kölve az érdemes irodalmi aztán csalódottan tette le a öregem! — bizalmaskodott a nyugodt Az az írás klassziférfiú. lapot. Az elbeszélése nem nagy szerkesztő és egy na- kus. A szerkezete kristály— Kis novella — magya- volt benne. Majd megsza- gyot csapott a kis író háti- tiszta. rázta izgatottan a kis író. ** kadt a szive. ra. — Óriási dolgok! Nem ö. L. KÖNYVESPOLC Majakovszkij: Poloska — Fürdő Lenin katonai levelezése A kötet Leninnek azokat a Majakovszkij gyűlölte, szellemesen és szenvedélyesen ostorozta az eszmék vármzedőit. Szatirikus munkásságának csúcspontja ez a két színdarab. Az elsőben az új katonai, hadtudoményos és nyárspolgárt állítja pellen- hadtörténelmi leveleit, távgérre, aki munkás szárma- tratail és telefonbeszélgetézásat, szakszervezeti igazol- ., , . , . ványát a dologtalan élet ap- seit tartalmazza, amelyek az rópénzére akarja felváltani; eddigi gyujtemenyes kölea másodikban a főbürokra- tekbőJ kimaradtak. Legnutát pécézi ki, aki fölfelé haj- gyobb részük most jelenik bókol, de alárendeltjeivel ré meg először magyar nyelaz ügyfelekkel basáskodik, ven.