Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

Vasárnap, 1959. március 1. 4 .SZEGEDI SZEP^SZO, a vörösen bámészkodó /J nap eppen nyugovóra készült mar, amikor Főtag szatyrokkal, ernyedten lógó hátizsákkal visszaért a laktanyába. A kis köves konyhában lehajította a poggyászt. Ingerülten járkált fel-alá a hideg tűzhely előtt. Félig az összevagdalt nyárfa tőkén gubbazztó Margit néninek, a szakácsnőnek, félig magúnak dohogta. — Ezek a betyár diákok tegnap *eltüntették" a mai vacsoránkat. A jutaigazgató is azt kérdezte máma: nem de bár, Bozóki úr, a maguk intézete kommunista tanoncotthon? Az igazgatóság azon a véleményen van, hogy ha segít, inkább a bajba jutott diakokon segít. Tehát sejtheti: ezúttal nem lesz "tarba*. A kenderből meg éppenséggel kirúgtak. A Nemzett Segélynél kaptam pár csomag amerikai tejport. — Azután Margit néni felé fordult: — "Főzzön tejet a gyerekeknek vacsorára. Kicsivel több vizet eresszen bele, reggelire te maradjon. Kint már alkonyodott. Érkeztek a suszterek, lakatosok, kovácsok, asztalosok. A Fótagot, mármint az igazgatót keresték valahányan. Nem találták sehol. A kis Érsek Pista egyenest a konyhába rohant: — Mdrgit néni, ml a vacsora? — Savó — szólt gúnnyal, keserű iróniával kevert hangon az asszony. — A Főtag? — Itt van valahol, valamelyik pincében, tűzrevalóért küldtem, nézd már hol késik. A Fötagra valóban az egyik régi szenespin ce zúgában bukkantak rá. Töredezett fenyőgerendákból összerótt bakon halakat fűrészelgetett. Gyilkolta a reszelőt rég nem látott pengével a méteres forma amerikai, szárított, sózott állatokat. Amit felvágott, kétféle osztályozta. Külön a 30 centimetereseket, külön a gyufaszal hosszúságúakat. — Mit csinálsz, Főtag! kacagott rá az igazgatóra a berontó Hofman, a vízvezetékszerelő. Vacsorát, meg tüzrevalót hordok fel — válaszolt zord ábrázattal a szabósegédből lett leommunista otthonigazgató. — Máma a tőkések aprópénzzel fizettek. Megmondták, hogy a segítségnek lőttek. Nem esünk azért kétségbe, amíg ebből a halból tart — mutatott a kévékbe kötött, sótól piszkos szürke halakra, — csak nem veszünk éhen. De ha aztán sem lesz levesbe való, alighanem emberbúst eszünk. - Mondott még valamit. — Szóljatok a szobanaposoknak, a halakat, amit széthajigáltatok az udvaron, össze kell szedni, most azonnal. Ügy bizony, barátocskáim, vacsorát csinálunk a »buzogányokból*. A rongyos, szurtos képű inasok majdnem sirvafakadtak a Főtag siralmas, keserű ábrázatán, értették, miről van szó. A legtöbben savó helyett már ma szivesebben *vacsoráztak* volna embert. De nem maradt most számukra más, csakhogy összeszedegessék a szeméttel, piszokkal teli udvaron az elhajigált halakat. Az egykor uidaman fickándozó tengeri állatok maradványai összeaszottan hevertek a sárga fűben, vékony testük, súlyos buzogányfejük, pár napja még roppant alkalmassá tette őket arra, hogy az inasok kalapácsvetést gyakoroljanak velük, most egyszeriben előléptek *vacsorának*. Zsiga Jóska, a rádiós nem jött le halat keresgélni. Ma estére mondta legújabb meglepetését. Három napja múlt, hogy a posta műszakijai elkobozták a zúgrádlóját. — Egyet se búsuljatok ** (Áiepi Qéeief : lllli;nil!IIHIHNIIIIIimiiHI!MlinfllWNIIII!K(l mondta akkor a szerény szórakozásukat sajnáló fiúknak. — Hármat alszunk és lesz másik! Zsigán nem fog ki az ördög sem. Mert a Zsiga papája 19-es kommunista, kéményépitö kőműves volt. Tíz csendőr sem tudta, mit kezdjen vele, a fia, a »Dzsoni* sem hitványabb. M

ire befejeződött a halgyűjtés, a régi tiszti kaszinó épülete csak úgy csengett-bongott a zenétől. Zsiga szobájában töröttzúzott legénységi szobaajtón apróbb-nagyobb rádióalkatrészek hevertek kiterítve. Fekete-fehér, meg piros kábelek vezettek egyiktől a másikig. Halványan izzó rádiólámpák vörösen világították meg az emeletes vaságyakat. A kreációnak legkevésbé volt rádió formája, de ki törődött ezzel! A zene szólt az egész házban, mert a hangszórókat, azokat meghagyták a postások. És milyen jólesett... Nem volt savanyú a savó sem. Együtt fújták az ócskavasakból kiáradó ropogós indulókat. A sánta suszter, a "tanglis* még táncra is perdült. Bombaszilánktól sérült jobb lábát olyan kackiásan dobálta, hogy lehetetlen volt nem nevetni rajta. Az egész vigalomnak a Főtag határozott köbelépése vetett véget: — "Urak", takarodó, holnap majd folytatjuk. Fél óra múlva a téglákkal betámogatott ajtók mögött egyenként tűntek el a fiúk. Ócska nyeregpokrócdarabokból ákombákom öltésekkel összeaggatott rongyok alatt hamar mély álomba szenderültek a vidám, csupa tűz, csupa villám ördögök. Álmodtak is talán valami jó vacsoráról, s csak a szobákat járó napos vette észre, hogy az ablaküvegeket helyettesítő fekete papírokat a sok ajtónyitogatástól benyomta a huzat: csendesen hullik befelé a havas eső. Sokan alig várták a virradatot, hogy felkelhessenek. Agyongémberedett, fázós csontjaikat kicsit megjártathassák, s az estéről maradt langyos, sovány tejjel megenyhíthessék hevesen tüzelő fiatal gyomrukat. Utána rohanás: vár a műhely, a mester. F

őtag is gyorsan belöttyintette az Utöttvert aluminiumcsajka tartalmát. Kezdte a hivatalát a szatyrokkal. Hiszen a szárított halvacsorához még valami margarin, zsír vagy olajféle is kéne. Estefelé a kormos katlan bográcsának födelét istenien1 jószagú gőzök emelgették. Á macskakő minőségű óceáni állatok tetemei úgy megpu-\ liultak a bugyborékoló lébenj hogy azok Margit néni sza-\ káestudományának érvénye-( sillése után, — legalábbis a fiúk felfogása szerint — még', a Burkus király asztalán is' jó falatnak számítottak t)oI-| na. Margit néni már egyi órája latolgatta, mit is szól-1 nak ehhez a gyerekek. Sér-| tődötten húzta el a száját,' amikor az örökké pattogós\ Érsek Pista bekukkantott w konyhába és a kis pimaszl még csak szóra sem érde mesítette a fejedelmi aroma-1 kat. Izgatottan kérdezte, sőt! kiabálta: — Margit néni, hol van a Fötag, hol vannak a fiúk?' Az utcán vannak a diákok', megint. Meghalok, ha nemi verekszem máma. Diákokat; eszünk vacsorára, Margit né ni, meg is főzzük őket! Margit néni. az öreg hadi-[ özvegy munkásasszony csaki ámult-bámult az elfüstölgő\ legényke után. A nyitott ab-' Irkon át látta újra a filigrán kölyköt Hofmannal, a *ka• csabelessel*. Dórával, Makai val, Petrikkel. Diadalmasar'i rohantak kifelé a szárnyak A temetés nélkül bámészkodó laktanya- vagytok ti, az egészet nem után körülnézett, súgott vakapun. Kint az utcán a hosz- értem. Az előbb mondták t» lomit a pulykatojás-képü szú, keskeny téren elvadult, piaristák, hogy hozzátok jár- cimborának. Már gurultak is tövises rózsabokrok között tak? a hetes parcella felé. jobbra fordultak. Futottak De már többet nem szóivégig a macskaköves utcán hatott, mert az "öcsi* egy A 1 napszámos, meg a sugárút felé, ahol már u nagy ökölcsapással be tapasz- Ám. fz. öreg Érsek már villamosok is leálltak. Ezres totta a száját. Hátulról meg , , k^zen voltak a sídiáktömeg foglalta le az egy nagy farbarúgást kapott, !'okkű'- lapátnyélre tamaszegész úttestet. Az elszánt if- vagy 50 kilósat. Az "öcsi- kodva várták az uj lakókat, júmunkás csapat mintha je- veszett vipera módjára szi- me0 « gyászkiseretet. ges zuhanyt kapott volna a szegett: ~ Csokolom papa -konya kába: Hiszen ez nem is - Tudd meg, te koszos est- 82071 f illedelmesen a ftu. tüntetés, hanem temetés! rizrágó, a mt halottaink hősi hf az egyik baratom a "toSzcntséges ég, ki balt meg, halottak! Szerda este verték ct~~b°l - ttfJV mondták matekintgettek egymásraL Egyik agyon őket a bolsik, mert °uk ott " tanoncotthoni) sem mutatkozott okosabbnak tüntetni mertek az istenért. mutatta be a harcsabajuszú a másiknál. Közben lépésről• Hittant akarunk tanulni ez- öregnek a szeplost. lépésre közeledett a nagy, után is... Amire a tömeg beert a méltóságteljes, néma tömeg. A bikaerős Dóra - ki egy "föutcára«, apa és fia között lépett a sorból. meg Petrit pillantotta Legelöl három nyurga legény gondolattal elintézhette vot- « mélyen meghajtott gyászlo- lla ezl a villoaószemü kis . fiatalember gyorsan, bogókkal lépdelt. Mögöttük TeresVtefloZot- bölcsen Csapott temetóseBocskay-sapkás, szomorú áb- nem avatkozott közbe, csak ° n ' rázatú fiatalemberek. Sze- annyit szólt.- — Fiúk.' Gye- A félelmetesen lepegeto kimükből bosszúért kiilió te- rünk. itt nem éri meg a s®rte,ieA menetet nemcsak az kintettel vállra emelve hú- bunyó. iskolák diákjai, hanem sokrom fehér koporsót hoztak. sok bámészkodó, kiváncsisSarkukban három miseruhás wsmet a koporsókat kodó vénasszony is kisérte pap lépegetett. Rajtuk túl vették szemügyre. Jó már. Tolongtak a frissen templomi zászlók egész kis félórája ballagtak ásott sirok köré. Elvégre ts erdeje emelkedett az ég fe- már a halálmadarak s a fá- ilyen nagy városban sem lé. Később tucatnyi nemzeti radtság legkisebb jelét sem mindennapi látvány a hálobogó és aztán a hosszú, mutatták. Pedighát a fehér- rompapos temetés. A hanbeláthatatlan tömeg. A kis szemfedős koporsók külsőre gulat pattanásig feszült. Időszőke csizmadia leghamarább is egyre-másra megnyom- közben a rendőrség is megfeltalálta magát. Egyszerűen botfák a mázsát. étkezett. A néhány vegyes besorolt a tömegbe, kettőt "se A szemfüles Érsek agyá- öltözetű *policájnak* azonnagyon szólt, máris tudta, ban nagy felfedezés villant ban már nem maradt más ml van. A tegnapelőtti nagy át. — Komám, Huszka — hátra, mint hogy vigyázzadiáktüntetés "hősi* halottjait fordult a biciklivel épp az nak: csendben, rendben törtemetlk. imént érkező borbélyhoz, — ténjék minden. — Aztán mondjátok csak, ülj a bringára, vigyél. Gye- A kezüket tördelő, jajveti ismertétek őket? — fordult rünk gyorsan a temetőbe székelő matrónák ájuldozva az idegen legénykékhez. Siessetek ti ts nagyon, szólt óbégatták: "Legyenek átfco— Nem, ők reálba jártak <* többiekhez. Alighanem zottak a gyilkosok még a — motyogták —, mi piaris- lesz még máma valami. A sírban is*. "Mit vétett ez a ták vagyunk. temetésnél találkozunk. három fiatal élet?!* — kérA kis csizmadia csak most A nagy halottasmenet fél dezgették mindenkitől. *Jevette észre, hogy egészen el- kilométerre lehetett a teme- nei Ernő, élt 16 évet*; Sevesztette a cimborákat. Ki- tő kapujától, amikor Huszka bők Ferenc, élt 17 évet*; Hofmant, már befordult a fényes fcríp- *Kertész Béla, élt 17 évet* — meg tiktól szegélyezett temetői betűzgették hangosan a fehátrább, amint éppen egy főutcára. A kis suszter me- hér koporsók aranyos felirakisebb diáktársasággal tár- netközben ugrott le a zörgős taiból. A temetői főutcán gyaltak. járműről. A csőszhdzba ro- hömpölygő tömeget már nem — Ti kik vagytok? — fu- hant. Otthonosan mozgott itt, a fekete lobogósok, hanem a tott oda izgatottan a kis itt a temetőben látta ő meg tisztelendő atyák vezették, suszter. a napvilágot is. Tiz évre Középen Hunya páter lép— Reálba járunk, felelték visszafelé tudta pontosan, kedett, kezében fényes ezüst amazok kurtán. melyik sírban ki fekszik. Hl- feszülettel. Szemmellátható— Ismeritek a halottakat? s^en ő tartotta majdnem an nagyon idegesek voltak a — Azok is tagadólag rázták mindegyiknél a zászlót. Még papok. A sáros agyagrakások bánatos fejüket: Piaristák ián arra is emlékezett, me- előtt, melyek a hideg, mély voltak. Mély pökhendiséggel lyikért milyen zsebkendőt, sírokat rejtették maguk motetták bozzá: - De megfize- hány krajcárt kapott. gött, megálltak. Melléjük lá- Apa hol van? - kérdez- F(ft a kegyszeres fiú s ezüst te a konyhában sertepertélő Mneofeon himbálódzó edéVicától. nyéket adott, át nekik. A kislány ismerte a szele- Sietősen láttak a celebráburdi Pistát, nem lepődött láshoz. Ájtatos arccal, ma— Ne mondd, öcsi — szólt meg a váratlan látogatáson, oasra emelt tekintettel az az egyik nálánál jóval na- - Kint van a napszámo- édre néztek: keresztet vetetgyobb, hencegő diákokhoz, sokkal a hetes parcellában. tek- Sírós, zokogós hangon — Megtudhatnám, mi közük Már csukódott is az ajtó a imádságba kezdtek. A tömeg a komcsiknak a ti halottai- kis suszter mögött. Kint rö- e0V része velük morajlotta: tokhoz? Még azt gondoltam vid tanácskozást tartott "Miatyánk úristen, ki vagy volna, a Tiszába pottyantak Huszkával. a mennyekben ...« Aztán véa komák. — hetvenkedett a — Komám, Huszka — segi- Oig sem várták az imát... suszter. — Bizisten hülyék tünk egy kicsit apának. Az- A tömeg ajkán feljajdult a Himnusz. Különös hangsúlyt ^^^^^^toptalc az örökszép akkordok: "...Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel...* Peregtek a könnyek a sírás görcseivel erősen hadakozó, inkább gyermek, mint férfiarcokon lefelé. Épphogy elnémultak a Himnusz dallamai, a sirok körül kisebb csoport a Szózatba kezdett. A tisztelendő atyák félreállva jelezték: a sírok beszentelése megtörtént. A temetősegédek a földre helyezett koporsók felé léptek. A gyászruhás ifjoncok azonban hideg mozdulattal hárították el őket. — A mi halottainkhoz ideijén kéz nem nyúlhat! Magunk akarjuk a sírba tenni őket, a sírokat is mi akarjuk if elhantolni — mondták parancsolóan, aztán a köteleket kérték. — Kérem, ez lehetetlen — i szólt Érsek papa, a teme tűzmester. — Az elhantolás szakszerűséget kíván. S mint akiknek nagyon sürgős a dolguk, a földön fekvő fehér papírszemfedős koporsókhoz léptek. Gyakorlott mozdulatfal markolták meg az elsőt. a leghosszabbat. A tisztelenidő atyák dermedten, fagyos Sábrázattal néztek egymásra. c 4 "halálmadarakat" ls mintSha csak a villám suhintotta tiink értük a komcsiknak. Ezen íót kuncogott a kopasz állú legényke. Hetykeségért neki sem kellett a szomszédba járni: cAramj <J)*áqxL A Cseh erdőkből hoztam el az őszt, mély matt színekben pompáztak az erdők, s a fenyvesek hűséges, zöld színéhez aranyat, bronzot olvasztott a fény. Vörheny-levél ruháját egyre szórta s a zöld füvekre bogozta és szőtte az ősz berzseny-szín perzsaszőnyegét — mint otthon, őszldőn a lusta Mátra. Amerre jöttem, jött az ősz utánam, a Cseh erdők még végül elmaradtak, elébem vetődött elnyúló árnyam, majd fekete lelt fönt az égi ablak! Hoztam az őszt és szétszórtam sötét komlófőldekre, s falvak magasába, és beszineztem a fák üstökét hogy készüljenek lassan a halálra! Es most rádszórom Prága én, mai egyszerű mágus, hivő alkimista, hulljanak rád erdők aranyal és egy se váljék végül is hamisra! Hullj arany ősz, bronz-csipkés levelek kerengjetek a tornyok városára! Moldvai zúgok, ti csak zengjetek, őszi féiiyekben fürdik arany Prága! Prága, 1958. szeptember 12. volna fejbe. Rá akarták vetni magukat a temetőmesterre, meg újdonsült segédeire... Már késő volt. A kis suszter teli torokból üvöltötte: — Csalók, gazemberek! Hol vannak a halottak? Üresek a koporsók! Nem halt meg senki! — kiáltotta mégegyszer. Papírból vannak a koporsók! Aztán egy rettenetes ütést érzett halántékán. Elbukott, egyenesen a tulajdon apja áltat ásott táros, vízzel felig telt gödörbe. A sapkákat még mindig sírósan gyűrögető diáksereg szélütötten állt. Ogy tiint, mintha egy rémes, mely álomból ébredtek volna. Észre sem vették jóformán, hogy a sírok körül percek óta parazs verekedés folyik. A papírmasékból készült koporsókat letiporták a *árba. Ellapultan, mocskosan hevertek a földön. Kihasadt belsejükből kócos nyárfagyapot borult elő. Dóráék. Petriék belemarkoltak a könnyű, gubancos forgácsba. Szökelve repültek át a sírokon, boldogan, teli tüdővel harsogták: »Elszöktek a halottak!*; "Kriptaszökevények lettek a hősi halottak*; »Csaló jezsuiták a gazdáitok*. "Menjetek haza, gyerekek. TI sem tudtátok ugye, hogy nem halt meg senki!* A még mindig tartó verekedésnek a rendőrök vetettek véget. Az előreszegezett szuronyok előtt magasra emelt kezekkel hátrált a három jezsuita. Mint Krisztus a Golgothán, megfeszítve álltak meg a meredek kriptafalak előtt. Az inasok még mindig boldogan, önfeledten szórták a forgácsot mindenfelé a temetőben. Percek müve volt az egész, s bokrokról, fákról, sírkövekről forgács csüngött mindenütt. A gyásznép nagy része nem is nézte már est végig. Legtöbben még csak a kapura sem mentek. A sírokat, rírágágyakat letiporva futottak szanaszét. Nem akartai: többé tanúi lenni ennek a csúfos temetésnek, mely tán éppen azért volt olyan szörnyű, mert nem halt meg senki. Gyorsan esteledett. Hűvös, szürke éjszaka borult a városra. Lélek sem járt sehol. Ha nem sziporkáztak volna itt-ott az utca lámpái, s nem rohant volna végig néha a hosszú sugárutakon egy-egy' kósza villamos, különös, nagy csatatérnek is tűnhetett volna ez a nagy kő-, meg téglarengeteg. Mindenki élt, mégis ezrekre rúgott a halottak száma. Akik meghaltak hinni a papnak, istennek, mert milyen az az úristen, akinek ilyen bűnös szolgai vannak? — ordítvabömbölve követelte válaszát a szédítő némaság. E

gyedül a rendőrkapitányság épülete látszott mozgalmainak. A kapitányság és a jezsuita rendház között sűrűn fordultak a gépkocsik. Éjfélig húzódtak a kihallgatások. Pontban 12-kor az összeirt jegyzőkönyvekkel ' Surányi őrnagy a távírószobába lépett. Fáradtan nyomta le a hívóbillentyűket. Várt, míg jelentkezik a főkapitányság. Aztán tömör, távirati stílusban adni kezdett: "A szerdai diákzavargásokat ma délután újabbak követték. Több polgári és jezsuita rendházi személyi őrizetbe vettünk...* Ütemesen csattogva, kelepelve dolgozott a "Siemens*. Szaporodtak a sorok a széles szalagon. A tiszt álmatlanságtól vörösen izzó szeme valósággal lobot vetett a rőtfényü szobában. Szerette volna. ha az összes távírókészülék — mind, ami csak van a világon — egyszerre venné: mi munkások, dolgozók győzünk akkor ls, ha a mennyek, poklok ezer ördöge, papja esküszik is ellenünk ... De aztán utoljára mégiscsak ennyit vetett papírra: *... A iakultativ hitoktatásról szóló kormányhatározatnak érvényt szerzett az igazság.* Aztán még lekopogtatta a dátumot: 1944. n.árcius 21.