Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-05 / 54. szám

3 Csütörtök, 1959. március S. CD« csősógi emlékesünk * J Ünnepi pártnapokon köszönik az MSZMP szervezetei a tanácsköztársasági évfordulót A Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról történelmi jelentőségéhez méltóan emlékeznek meg az üzemekben, hivatalokban és intézményekben. A megemlékezésnek bensőséges megnyilvánulásai lesznek azok az ünnepi pártnapok is, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezetei a következő napokban rendeznek a jubileum tiszteletére. Az ünnepi pártnapok előadói — párttitkárok, pártmunkások, 1919-es vöröskatonák, vagy a Tanácsköztársaság idején tisztséget betöltött munkásmozgalmi harcosok — felidézik majd a pártharcait, a Tanácsköztársaság időszakának kimagasló eseményeit, az első magyar proletárállam vívmányait. Az üzemi gyűlések díszelnökségébe meghívják a kerületben élő veteránokat is, a legnagyobb gyárak dolgozói az évforduló alkalmából hazánkba érkező szovjet és más külföldi vendégeket fogadnak ünnepségükön. A pártnapok megemlékeznek majd arról is, hogyan vett részt a helybeli munkásság a forradalmi eseményekben, milyen nevezetes mozzanatok fűződnek az 1919-es esztendőhöz. A kölcsönös bizalom legyében Kender fonó gyári munkások és műszakiak egymásról beszélnek A termelés folyamatos növelésének, a minőség javításának, de az összes többi velejárók megvalósításának, ágy hiszem, döntő feltétele, hogy a dolgozók, pontosabban a termelést irányitóműszaki vezetés és a termelést végző munkások között a kölcsönös bizalom, a megértés, a jóakarat szelleme uralkodjék. Hiszen a munkások és műszakiak egyazon cél érdekében végzik el nap mint nap a maguk munkáját. Egyetlen közösséget alkotnak a közös cél szerint. — Az emberséget, a jóakaratot nem lehet megfogalmazott szabályok szerint gyakorolni. Amikor emberek vannak kezünkre bízva, mindig a lelkiismeretünkre kell hallgatnunk, ha sorsukról döntünk. Az ember nem gép, nem lehet olajozással, munka utáni karbantartással egyszerűen elintézni. Legalábbis én így gondolom — mondja Bérezi István, a Szegedi Kenderfonógyár főtechnológusa, amikor véleményét kérdezzük. — Kettőn áll a vásár természetesen. Mind a két félnek le kell tennie a maga obulusát. Persze, nem úgy, ahogy otthon, a két fiam szokta. Lali folyton öcsire panaszkodik, öcsi viszont Lalira. Ilyenkor aztán mutassa meg az ember, milyen jó apa. Sajnos, a gyárban is létezik az ilyenfajta egymással törődés. A hibák egymásra hárítgatása, az egymás elleni intrikálgatás. Mondom, nem így kell egymással törődnünk. Ne az ellentéteket kereásük, hanem mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy mindanynyian egyért vagyunk itt: azért, hogy dolgozzunk, a munkáért. Hogy egyformán fontos mindannyiónk föladata ebben a munkában. A főtechnológusé éppúgy, mint a cérnázógép gazdájáé. S nekünk. az irányítóknak, ha elvárjuk, hogy megértsenek bennünket a munkások, kétszeresen megértőknek kell lennünk. Megértőnek, belátónak, mint embernek a másik ember iránt, és megértőnek. mint. vezetőnek a beosztottja iránt. Sonkő Imréné, aki két gépet kezel a cérnázóban. előbb elgondolkodik, csak azután válaszol szinte nem is közvetlenül az általunk föltett kérdésre: — Itt dolgoznak ezek a 14—15 éves kislányok. Vannak közöttük persze olyanok is, akik a fiúkkal trécselnek, csúnyán visszabeszélnek, ha az idősebbek megszólítják őket. Többségükben azonban igyekvők, dolgosak, ügyesek és olyan hálásak a jó szóért, a segítő szándékért. Én mindig szívesen segítek nekik. Nálunk, ha van ilyen munkás-műszaki probléma, azt hiszem, inkább csak az idősebb, tapasztalt munkások és az iskola elvégzése után hozzánk kerülő fiatal, újdonsült technikusok között ütközik ki. Nem eléggé helyesen nevelik ezeket a fiatalokat az iskolában. Szinte mind úgy jön ide, hogy őneki előbb-utóbb íróasztal mellé kell kerülnie. Különösen a lányokkal van ez így. Persze, hogy a dolgozóknak sem tetszik az ilyen magatartás. Ebből szokott a legtöbb baj származni. Azokat viszont, akik megállják a helyüket a gép mellett is, akikben megvan a törekvés, az akarat, hogy megtanulják, ha kell a két kezükkel keresni a kenyerüket, azokat mindenki szereti és megbecsüli, tiszteli a tudásukat is. Itt van például Tari Gizella. Tavaly végezte el a textiltechnikumot. Ugyanúgy dolgozik, mint a többi munkásnő, és már csaknem ugyanolyan jól is. Nem vág föl arra, hogy ő technikus, ós lám, senkinek nincs egy rossz szava róla. — Bái- minden fiatalunk olyan volna, mint a Nagy Gizi, meg a Szelitzky Kati! — kapcsolódik a beszélgetésbe Berta István, az előfonó' szakmányvezetöje. A Szelitzky Kati marxista esti egyetemre jár, dolgozik a METESZ-ben, az üzem műszaki könyvtárosa, és arra is van ideje, hogy KISZ-munkát végezzen. Persze, azért nemcsak a fiatal technikusokban van hiba. Bóka Júliára például azért mondták rá. hogy fölvág, mert munkaidő közben nem állt le diskurálni a műhelyben a lányokkal. Úgyhogy gyakran igen nehéz eldönteni, kinek van igaza. nál egy üzemben, ha a dolgozók nem bíznak az üzem vezetőiben s fordítva, ha a vezetők nem bízhatnak a dolgozókban. — De hogy bízzak én az olyan munkásban, aki disznóölésre hivatkozva két tőlem szabadságot, és aztán két nappal később kiderül, hogy egyáltalán nincs is disznója, amit levágjon. • Ördögh Andrásnak igaza van. Nehéz megbíznunk abban az emberben, aki egyszer már becsapott bennünket. Mert nem most fölfedezett igazság az sem, hogy aki ma hazudik, az holnap is megpróbálja. Az emberek sohasem egyformák viszont, s épp ezért nem szabad az ilyenféle igazságokat mindenkire általánosítani. Minden vezetőnek első föladata és kötelessége kell legyen, hogy igyekezzen beosztottjait úgy is megismerni, mint embereket. Hogy aztán mindig tudja, kitől mit várhatIgen, a munkásokban is van hiba. De sokszor hibásak a vezetők is. N.-né művezető például, aki úgy akar magának tekintélyt szerezni, hogy ha kell, ha nem, folyton kiabál. Emberek vagyunk mindannyian. Cselekszünk megfontolatlanul i», többször bántunk meg valakit anélkül, hogy okunk lenne rá, és többször bántanak minket is. Mindannyiónkban van hiba! Ha ezt belátjuk, máris nagyot léptünk előre, akár a fizikai dolgozók, és a műszaki vezetők között olykorolykor még fölmerülő súrlódások, nézeteltérések megoldásában is. Papp Lajos A kétféle nevelésről A

kétféle nevelés fogalmát mindenki ismeri. Az utóbbi időkben annyiszor szerepelt különféle vitákban, hogy a legközömbösebb szemlélő is tudja: ezzél a kifejezéssel azt a helyzetet jellemezzük, hogy másképpen nevel az iskola, amely igyekszik a tanulókban elültetni a tudományos világnézet magvait, és másképpen nevel sok 'Szülői ház, amely éppen a régit, az idealista, a tudománytalan világnézet maradványait akarja megőrizni, illetve felépíteni a fiatalokban. Az azonban már kevésbé bizonyos, hogy ennek a helyzetnek ártalmasságáról, veszedelmességéről mindenki egyaránt meggyőződött. Éppen ezért, amikor arra vállalkozunk, hogy néhány tanácsot mondjunk — természetesen nem tudunk csodaszereket ajánlani a legilletékesebbeknek, a szülőknek és a pedagógusoknak, a kétféle nevelés ellen. Sok szülő egyszerűen nincs tisztában azzal, mennyire ártaljrias éppen legféltetteb kincse, gyereke fejlődésére, alakuló jellemére, egyéniségére az az állapot, hogy ellentétes hatások érik, hogy mást hall otthon és mást az iskolában. Sőt, nemcsak ezzel nincs tisztában, hanem egyenesen úgy véli, hogy az iskolában a gyerek erkölcsi világképének kialakulása szempontjából „rosszat*, „károsat* hall, tanul, és neki szülői kötelessége ezeket a hatásokat közömbösíteni. Pedig egészen világos, hogy a szülői ház ilyen közbeavatkozása — tekintve. hogy tartós hatásról van szó —, az idők múltával képmutatóvá, cinikussá teszi a gyereket. A képmutatás, a cinizmus jellemhiba; előbb-utóbb katasztrófához, tragédiához vezet. Melyik szülő akarja ezt? Melyik szülő akarja azt, hogy gyereke az iskolából kikerülve ne találja meg helyét az életben, a társadalomban? Nincs ilyen szülő. Olyan szülő azonban nem is egy van, aki nem látja meg az összefüggést a képmutató magatartás, a cinikus viselkedés, a hányavetiség és a kétféle nevelés között. Ebből következik, ílogy azoknak, akik a kétféle nevelés ellen küzdenek, és azt akarják, hogy a kétféle nevelésből egyféle, tudományos, korszerű, materialista nevelés váljék, egyik első kötelességük megragadni minden lehetőséget arra, hogy a szülőkkel megismertessék, milyen veszedelmeket jelent a gyerek későbbi életére, ha más nevelést kap otthon, mint az iskolában. H

ogyan akadhat szülő, aki még mindig azt hiszi, hogy az iskolában „rosszat* hall, „rosszat* tanul a gyerek? Van ilyen szülő. Nem sok, de hogy egyáltalán van, abban azoknak a klerikális bajkeverőknek van elsősorban szerepük, akik a régi rend embereiként mindenféle átkot és mocskot szórnak népi demokráciánk minden intézményére, az iskolákra is. Az ő suttogó propagandájuk következménye mindenekelőtt, hogy némely szülőben még él ilyen tévhit. Leleplezni a suttogásokat, gátat vetni a rágalmak terjedésének: ez az első kötelesség! Szerepet játszik itt a szülők tájékozatlansága i6. Sok szülő nem érdeklődik eléggé az iskolai munka iránt, nem tudja, mi is történik az iskolában, sőt — elrettentő példaként — még olyan szülő is akad, aki — mint egy pedagógus nemrégiben meggyőződött erről —, azt sem, tudta: hányadik osztályba jár a fia. Világos dolog, hogy ha azok a becsületes, jóindulatú szülők, akikben tájékozatlanság miatt élnek tévhitek, még ha egyébként vallásosak is, ha megismerkednek az iskolai munkával, közelebbről és jobban megismerik, hogy milyen munka folyik ott. saját tapasztalataikból győződnek meg arról, hogy nincs okuk az iskolától félteni gyerekük erkölcsi fejlődését, Ellenkezőleg. A fogékony és nyílt szívű szülők azt is észrevehetik, hogy a szocialista erkölcs magasabbrendű, mint a régi világ, a kapitalizmus farkas-erkölcse. E

z azonban természetesen még nem minden és talán nem is a legfontosabb. Az idealista világnézet elleni harc az iskolákban is csak úgy és akkor lesz igazán eredményes, ha a materialista műveltséget, a szocialista erkölcsöt magasabb színvonalon terjesztjük. Ez a pedagógusok dolga. Mi kell ehhez? Feltétlen tudásbeli biztonság, világnézeti szilárdság és bátor, harcos kiállás. Közismert dolog, hogy pedagógusaink marxista tudása egyre elmélyültebbé válik. A szervezett továbbképzés és az érdeklődő pedagógusok önálló, egyéni tájékozódása a marxizmus—leninizmus kérdéseiben, egyre inkább meghozza gyümölcseit. Ezzel magától értetődően együttjár a materialista világnézet ördögh András födiszpécser a kölcsönös bizalomban látja a probléma megoldását. Semmi sem rosszabb an•Szirmai István elvtárs . Szegedre látogatott Szirmai István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szeged országgyűlési képviselője tegnap, szerdán Szegedre látogatott. Délután fél 3 órakor a Szegedi Jutaárugyórban járt, ahol képviselői beszámolója után közvetlen hangulatban beszélgetett a dolgozókkal s válaszolt kérdéseikre. A Jutaárugyárból Szirmai István elvtárs a Tudományegyetemre látogatott, ahol az egyetem vezetőivel folytatott beszélgetést. Délután 5 órakor az Ady téri egyetem Auditórium Maximumában egyetemi oktatók és dolgozók, valamint az egyetemi hallgatók népes tábora előtt a hozzá intézett kérdésekre válaszolt, amelyek mind a nemzetközi, mind pedig a hazai élet fontos problémáit érintették A z Internacionálé mai számában Rudas László »Ellenforradalom« című cikkében a szociáldemokráciának a dolgozó tömegek lefegyverzésében játszott szerepét leplezi le. Üjabö sztrájkmozgalmak a fővárosban és vidéken. A budapesti Bunzl és Biach cég munkásai eredményes szolidaritási sztrájkot kezdtek három tisztviselő elbocsátása miatt. Cyömrön a gazdasági cselédek léptek sztrájkba. Szegeden a bérkocsisok és fuvarosok sztrájkja kezdődött e napon. Nagyváradon a kereskedelmi alkalmazottak általános sztrájkja miatt az összes üzletek zárva voltak. Szegeden a magánalkalmazottak gyűlésén követelték, hogy a kereskedők szövetsége által foganatosított elbocsátásokat vonják vissza, mert ellenkező esetben sztrájkolni fognak. A gyűlés elfogadta Wallisch Kálmán indítványát, hogy az ultimátum lejárta után kommunizálni fogják azokat a válla latokat, amelyek nem vonják vissza a fölmondásokat. A | kereskedők eleget tettek az ultimátumnak, ezért nem került sor a kilátásba helyezett megtorlásra. A kenderfonógyári sztrájk a munkásság győzelmével ért véget. Emiatti dühében Wimmer Fülöp igazgató elköltözött Szegedről a fővárosba. Az Igazság, a szegedi kommunisták hetilapja, »Isten önnel, Wimmer úr!« című cikkében »búcsúztatta« a szegedi tőkések legharcosabb, leghirhedtebb alakját, aki a forradalmak bukása után visszatért és a Horthy-rendszer alatt folytatta munkásellenes tevékenységét. A szegedi Szociáldemokrata Párt meghívta a kommunisták vezetőit, hogy tárgyaljanak a megegyezésről, de a viharos tárgyalás nem vezetett eredményre. Udvardi János, a KMP szegedi titkára kijelentette, hogy a kommunisták a döntő kérdésekben, főként a magántulajdon kérdésében "még ideiglenesen sem« hajlandók eltérni álláspontjuktól. Másnap Wallisch Kálmán a fővárosba utazott, jelentést tenni a tárgyalásokról a pártközpontnak. Fogadás a szovjet zeneművészek liszteletére A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet zeneművészek — Nyikolaj Anoslov, Lazarij Berman, Marina Jasvili, Dmitrij Paperno, Mihail Bank tiszteletére a Magyar Zeneművészek Szakszervezete fogadást rendezett Budapesten. A Fészekklubhan a vendégek tiszteletére megjelentek kulturális és művészeti életünk vezetői közül számosan, neves zeneművészek, ismert színművészek. megszilárdulása. Ennek az egészséges folyamatnak jó eredményei az iskolák oktató- és nevelőmunkájában állandóan tapasztalhatók. Nagyob hibák vannak azonban a bátor kiállás körül. Egyrészt nem minden pedagógus szavát fűti át a mély meggyőződés, amikor a marxizmus—leninizmus valamilyen problémájáról, a szocializmus építésének egy-egy kérdéséről tanít. Ilyen esetekben azután a tanulók sem érzik a pedagógus feltétlen hitét, s ez természetszerűleg csökkenti a tanítás hatását, eredményeit. Másrészt nem minden pedagógus áll ki határozottan amellett, amit tanított. A tanulók esetleges kérdéseire bizonytalanul, vagy sehogyan se válaszol, s ha a tanulók között helytelen, téves nézetek jelentkezését tapasztalja, nem igyekszik a tanulókat meggyőzni, hanem közömbösen elhalad a fölvetődő kérdések mellett, mintha észre sem vette volna őket. M

inden pedagógusnak, aki becsületesen és odaadóan akarja ellátni munkáját és feladatát; hivatásnak fogja fel, be kell látnia, hogy az ilyenféle magatartás nagymértékben csökkenti a materialista nevelés hatását, még akkor is, ha a pedagógus a tanítási órán, tanítás közben esetleg helyesen képviselte a marxista álláspontot. Az ilyen magatartás akadályozza, hogy a tanulókban a tudományos világnézet olyan fokon erősödjék meg, hogy egy-egy tanuló saját magában győzze le az idealizmust. Pedig ilyen jelenségeknek is naponta vagyunk szemtanúi: találkozunk fiatalokkal, diákokkal, akik mindenféle hatással szemben megvédik és erősítik materialista világnézetüket. Világos, hogy az ilyen fejlődésben az iskolának is szerepe van, s főként a pedagógus me„„"őző szavainak, hittel átfűtött magyarázatainak, bátor kiállásának. Ezek a hibák — és más jelek is —, amelyek a pedagógusok munkájában ma már viszonylag ritkán, de mégiscsak tapasztalhatók, arra mutatnak, hogy élnek még közöttük az idealista világnézet bizonyos maradványai. Közismert, hogy vannak még pedagógusok, akik nem küzdötték le magukban ezt a világnézetet. Legtöbbjük becsületesen meg akar szabadulni az idealizmus terheitől. Tudniok kell azonban, hogy a marxizmus —leninizmus állandó és rendszeres tanulmányozása nélkül ez nem lehetséges. Éppen ezért ez az egyik legfőbb feladatuk. S

zülők és nevelők dolga mindez. Igaz, ők a legilletékesebbek ebben a kérdésben, az egyféle nevelés megteremtésében azonban nemcsak nekik van szerepük. Az egész társadalomnak vannak ilyen jellegű feladatai. A társadalom feladata: szemmel kísérni és figyelni, támogatni ezt a munkát, és állandóan segíteni abban a pedagógusokat és a szülőket is, hogy a kétféle nevelésből minél előbb egyféle, korszerű, tudományos, marxista nevelés váljék. (—s —ó) Megemlékezést rendeznek városunkban az árvíz 80. évfordulóién A Hazafias Népfront szegedi bizottsága, a Hidrológiai Társaság és a Szegedi Vízügyi Igazgatóság a szegedi nagy árvíz 80. évfordulója alkalmából ünnepséget rendez Szegeden. Március 12-én — az évforduló napján — délután 6 órakor a tanácsháza dísztermében ünnepi estet rendeznek. A nagy árvízről Forgó László vízügyi igazgató tart megemlékezést. Este 10 órakor nagy árvízvédelmi bemutatót rendez a Vízügyi Igazgatóság, a veit vasúti híd és az utász Jaktanya közötti Tisza szakaszon, a Vízügyi Igazgatóság, a honvédség, az utászok, a tűzoltók, a műszaki alakulatok közreműködésével. A bemutató aktív résztvevői között ott találhatjuk majd a III. kerület lakosságát