Délmagyarország, 1959. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

6 Szombat, 1959. március 21. pwaa^55*^*5*55*^ Móricz Zsigmond" ÍQY KEZDŐDÖTT... f : ~ • VIRAGFAKADAS Láttál-e piros őszirózsát; Isonzó rokkant katonáit? Sebük, fegyverük visszahozták Hogy soha többet katonásdit, A sebeiket, visszahozták. Jöttek magukat megutálva, Hogy gyilkoltak, hogy elorozták A másiktól — s az élet drága Jöttek a vértől keseredve. Gyűlölettel nehéz szivükben. Erós jánosok régi kedve Haraggá lett a pergőtűzben. A kövekkel takart komára Gondoltak és: hej, uramisten! Hogy hány özvegy és mennyi árva. -Csak hazajussunk élve innen!* A fegyverüket visszahozták, S a levelet a zubbonyzsebben: "Nincs zsír, nincs kenyér, a szalonnát Gyere haza — még félretettem. A gyerekek is nagyon várnak. Ketten, jaj, mert Pisti... szegényke Gyere haza — fáj még a hátad? Jaj, azt se tudom, hol vagy, élsz-e. Mi lesz velünk, ha beáll a tél? Se tüzelő, se krumpli, semmi — Gyere haza — az embert, ha kér Kilökik — é® már nincs mit enni*. Puskával jöttek, de mezítláb ... Az intéző úr kedvesebb lett. Sápadt volt és jóságos inkább, S a nngyságáék Pestre mentek Az agyúkat is visszahozták. Kellhet az itt még egyre-másra. Daloltak és a halott ország Készen állt —• föltámadásra. Így kezdődött; negyvenegy éve. Ezerkilencszáztizennyolcban, őszirózsával, hófehérrel. Mégis vörösen, bátran, jobban. Kisfaludi-Stróbl őszirózsás A somogyi " úgy alakult meg, egy nap alatt, egy gondolat megszületésével. hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása buggyant ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfakadással. A tél kemény kis rügye vastag és zsarnoki védőlevelekkel van borítva, gyantás, enyves, kemény burokkal, amelyek megvédik a téli fagy és időjárás minden viszontagsága, sőt a kártevő bogarak ellen is a leendő szirmok, porzók és bibe csíráit. A tavaszba duzzadni, fakadni kezdenek a belső életek. A szigorú és vaskemény fedőlevelek egy darabig velük nőnek, dagadnak és elszántan 'védik magukat és életüket s azt állítják, hogy őrájuk szüksége van a bent rejlő kis életek tömegének, ők védik, tehát jogosan préselik kicsi térbe őket. Egyszer aztán a szirmok a tavaszi napsugártól egy hajnalban szétrepesztik a burkot, kitárulnak a napfényre, gyűrötten, lucskosan, de szépen és boldogan s övék a jövő. A fekete kopáncsokkal többet senki sem törődik, elbomlanak, lehullanak. Így őrizték ™e korunkig a grófok, a feduális nagybirtokosok, a magántulajdon szörnyóriásai, egy testben a földeket és rajta a népeket. A vörös forradalom tavaszi lázától a már érett és megduzzadt néplélek egyszerre szétrepesztette a nagybirtokosok külső kopáncsát. Az lehullt, leesett s a belülről kivirító milliónyi néplélek egyforma erővel, örömmel, szépséggel és boldogsággal tárja ki magát az új élet, új lehetőségeinek. Ennek a kifakadásnak a titka izgatott engem. Minden agitátorból, aki részt vett ebben a munkában, azt kérdeztem, hogy mit mondott, amivel meggyőzte a népet a szövetkezés fontosságáról. A köztudatban ugyanis az van, hogy agitátorok, elcsapott gazdatisztek járták az országot s önző érdekekből lázították fel a népet és romlásba vitték. 10—15 béres kommunizált egy 16 ezer holdas uradalmat s más efféle rémhírek járták és járják az országot. Most utólag meg lehet álA dolgozó emberért... Az elsö magyar proletárdiktatúra sokrétű szociálpolitikát valósított meg, amelyben az az elv vezérelte, hogy a társadalom legfőbb értéke a dolgozó ember. A termelésben dolgozók egészségügyi ellátását, amivel a burzsoá állam úgyszólván semmit sem törődött, a rendeletek egész sorával igyekezett megjavítani. A szegedi torradalmi intéző bizottság is lönios egészségvédelmi rendszabályokat léptetett életbe. A direktórium második számú rendelete a háztartási alkalmazottait, valamint az ügyvédi és közjegyzői irodák alkalmazottainak kötelező munkásbiztosftását írta elő. A proletárgyerekek egészséges testi fejlődését is elő akarta mozdítani a direktórium; elrendelte a városi fürdő heti kétszeri ingyenes megnyitását a proAz első magyar proletárdiktatúra Szegeden ls nagyszerű szórtál- és kultúrpolitikai elgondolásokat kívánt megvalósítani. Fzekból azonban vsak kevés intézkedés valósulhatott meg, mert a nemzetközi ellenforradalom intervenciója március 26-aról 27-ére virradóra megbuktatta Szegeden a proletárdiktatúrát. A proletárdiktatúra szegedi szociális és kulturális célkitűzéseiről is ír Gaál Endre a Tanácsköztársaságról szöló összeállításában. Könyvéből közöljük az alábbi részletet: letárgyerekek számára... A forradalmi egészségügyi bizottság széleskörű tervezetet dolgozott ki a város közegészségügyének megjavítására, amelyben elsö helyen a tüdőbaj és a fogbetegségek elleni eredményes harc feltételeit jelölte meg. A kommunisták által megalkotott intézkedések minden sorából a dolgozó ember iránti meleg szeretet árad. amellyel a termelő munka legjobb egészségügyi feltételeit szerette volna biztosítani és megteremteni. A Magyar Tanácsköztársaság a dolgozók szocialista szellemű nevelését, a kulturális elmaradottság, a burzsoázia műveltségi monopóliumának megszüntetését is zászlajára irta. A proletárforradalom gyors egymásutánban következő intézkedéseinek nagy része arra irányult, hogy a dolgozó nép "részesévé váljék a kultúra és szépség birodalmának*, hogy övé legyen »a művészet és tudás minden gazdagsága*. A szegedi direktórium is ezeknek a szellemében kezdte meg a dolgozók szocialista tudatának kialakítását, azoknak a feltételeknek a megteremtését, amelyek biztosítják a dolgozók kulturális felemelkedését... lapítani, mint minden nagy forradalom után. hogy a köveknek is nyelve támad és a dadogó és gyengeelméjű is az angyalok nyelvén beszél, mint mindenkor, ha itt az idők teljessége. — A kerítésen belül állítottak fel valami ferslógot — mondta az egyik főagitátor —, arra állottam és kél óráig beszéltem a cselédeknek. Megmagyaráztam nekik, hogy mi a szövetkezeti gazdálkodás előnye: a feldarabolásnál a nagybirtokok nagyértékű fölszerelései kihasználatlanul maradnak és így ugyanaz a föld alig lesz képes a saját birtokosait eltartani. de képtelen lesz a termelés fokozására, pedig a szövetkezeti nagyüzem nemcsak a megművelő munkásságot látja el jobban, hanem a városi lakosságot, az ipari proletár-testvéreket is. söt, külföldi kivitelre valót is képes termelni, amiért cserébe külföldi cikkeket kaphatunk. Aztán megmagyaráztam, hogy ezzel szemben lehetetlenség a kis- és törpebirtokosok százezreit fölszerelni a legelemibb mezőgazdasági eszközökkel is. Még tovább kimutattam, hogy lehetetlen volna azt a sok százezer új kisgazdát kioktatni már ól-holnapra a földnek olyan új megművelésére. hogy csak valamennyire is pótolni tudják a mai eredményt. Ki lehet számítani, hogy napokon beliü beáll a termelés anarchiája ... Roppant egyszerű volt ez az agitáció, csak tudni kell az igazságokat és nem kell ahhoz egyetlen erőszakos szó sem, a magyar nép annyira intelligens és bölcs, hogy egy perc alatt kapacitálható. Nem is volt baj sehol a cselédséggel, sem a szegényzsellérekkel, csak a kisgazdákkal. Ezekkel sem volt baj, csak ki kellett kapcsolni őket az eszmeáramlat köréből. Egyelőre nincs szükség arra, hogy a kisgazdák szövetkezetbe tömörüljenek. Csak hadd maradjanak ők a maguk, egyszerű, becsületes munkájuk mellett, dolgozzanak, termeljenek, az or-zág központjáról nagy feleásséget vesznek le azzal, hogy annyi családról nem kell gondoskodni, amellett a kisgazdák is termelnek valamit a közösség számára is. El fog azonban jönni az idő hamarosan, hogy a kisgazdák maguk fogják kérni, hogy a birtokukkal bocsátkozhassanak a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok, akik nekik mindig koldusok voltak, jobban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk. újságjuk, könyvük, iskolájuk... Nem utolsó érv az volt, hogy »a szétdarabolt földeken alig tud tengődni a nép. ellenben a nagybirtokokból már az eddigi üzemek mellett is milliókat kerestek a régi tulajdonosok. Nem lesz jó ezeket a milliókat népjóléti intézményekre fordítani?« Hát a grófok? A grófok három álláspontot foglalnak el. Az elsö típus emigrál, minél gyorsabban menekül Svájcba s viszi, amit tud és ellenforradalmon töri a fejét. A második típus >•megérti az időt", »behódol* és »munkát kér« a szövetkezeteknél. A harmadik itthon van, a kastélyába zárkózik és ámul-bámul, egyszerűen nem hisz a szemének. Ezzel a harmadik típussal volt egy pár kedves esetünk. Egyiktől semmiképpen sem bírtunk fakitermelést kapni Kaposvár számára, csak mikor azt mondtuk neki: »Hát Főméltósdgod előtt (még akkor külön megtanultuk ezeket a furcsa címeket) csak két választás van. Vagy odaajándékozza az erdőt s akkor a nagylelkű adakozó lelki örömeit élvezheti, vagy elvesszük. Slussz". Hát ő inkább az elsö formát választotta s nagy levelet irt, az ajándéknak. Egy másik «£{£ «? tünk volt. 'Mikor odamentünk, a cselédség fel volt uszítva, fejszével és lármával fogadott. Aztán órákig gyúrtuk a grófot, míg megengedte, hogy az ö jelenlétében beszéljünk a néphez s aztán órákig beszéltünk a népnek. Persze megszerettek, megértették, a mieink lettek. Gyalog jöttünk oda, de amikor el akartunk menni, előáll a prádéskocsis, aki a legnagyobb fejszével fogadott bennünket. A gróf elbámul és azt mondja neki: — Hát Jánost... Te is cserben hagysz? Hiszen benned volt a legnagyobb bizodalmam! Az ember nem szól. Azt mondja neki heccelve valaki: — Hát most feleljen. János bácsi! A kocsis szépen szól nekünk: — Üjjék be, elvtárs úr! Aztán odapislant a heccelőre is: — Mindenféle grófokkal... 'nem állunk szóba. Evvel megrántja a gyeplőszárat, kiereszti az ostort ahelyett, hogy gyű! azt mondja hetykén, foghegyről, hogy: — Köztársasááág!... * lovak TZHU : ragyogó tavaszi napon, a szép, színes, gazdag tavaszban a boldog jövő felé. Köröskörül virítnak a fák és a lelkek. Zauasz— Magyarország Ügy hívták akkori^Tavasz-Magyarország, s a fáradt bakák arca felderült — gyár-lépte munkás, megtöretett Dózsák gyönyörű harci rendje seregült. Tavasz volt akkor csoda-indulóban S rügyet fakasztó nótás szél dalolt soha még szebben, sose siratobban. s az is felérzett rá, ki sírba' volt. Vörös lángoktel részegült a Föld is, végsőnek szánt lőportól gyulladott — Az életért a fáradt baka ölt is, győzött és halt és újra támadott. És szép Szivében készült már a béke. rendezve benne álmodásait, hogy múlt, jelen és jövendő Ls értse: emberibb ember születik ma itt. Ügy hívták akkor: Tavasz-Magyarország. — hajszolt és feltett édes föld-anyánk, ki szétosztotta fiaira esókját, hogy ki ne hűljön soha az a láng... LÖDI B'ERENC Bcrény József: Fegyverbe! Fegyverbe!