Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

3 Vasárnap, 1959. február 15. Az IBUSZ megtette előkészületeit a szabadtéri játékokra Magfcaxdődött a propoganda a néoi demokráciákban ás Nyugaton — Belföldtől fúleg autóbuszjáratokat indítanak Szegedre AZ OSZTÁLYHARC NÉHÁNY KÉRDÉSE A szegedi szabadtéri játékok előkészítésével kapcsolatban most Szegedre látogatott az IBUSZ több vezetője. Elek Tivadar, a belföldi főosztály, Lukács Béla, a propagandaosztály, Varga Sándor, a nyugati államok osztálya, Bánszki Ferenc, a belföldi osztály, Fekete László, a népi demokráciák osztálya vezetői és Székely Istvánné, a rendezvénycsoport munkatársa. A déli órákban megbeszélést tartottak a megyei jogú városi tanács művelődésügyi osztályán, ahol tájékoztatták őket a szabadtéri játékok előkészítéséről. Megtárgyalták, milyen feladatokat vállal magára az IBUSZ, hogyan működik közre a közönségszervezési feladatokban, a technikai lebonyolításban; hogyan kapcsolódna!; be az IBUSZ fiókirodái a különvonatok, autóbuszjáratok szervezésébe, a műsorfüzetek és egyéb propagandaanyagok terjesztésébe. Megbeszélték a külföldről érkező csoportok Idegenvezetését, a játékon kívüli egyéb programok biztosítását. A megbeszélésen határozat született. hogy az IBUSZ szegedi fiókja a szabadtéri játékok idejére berendezkedik külföldi pénzek beváltására, s a külföldiek benzinjeggyel való ellátására is. Elek Tivadar, az IBUSZ belföldi főosztályának vezetője elmondotta, hogy a külföldi társirodákat tájékoztatták a szegedi szabadtéri játékokról és elküldték Szeged nevezetességéről szóló ismertetőjüket is. Hangsúlyozta, hogy amikor döntés születik a MÁV és egyéb utazási kedvezményekről, az IBUSZ valamennyi irodájában megkezdik a társasutazások , szervezését. Elsősorban autóbuszjáratokat szerveznek az ország különböző városaiból. Ezzel sokkal kényelmesebb az utazás, mint a vonaton, mert nincs időhöz kötve indulása és érkezése. Megállapította, bizto33 éj tag a szegedi tsz-ekben A szegedi termelőszövetkezetek iránt is megélénkül az érdeklődés. Az Uj Flet kivételével valamennyi tsz vett már fel új tagot, Igen örvendetes, hogy a baktól Felszabadulásba például a legutóbbi közgyűlésen 11 ember felvételéhez (árult hozzá a tagság, akik kivétel nélkül 20—28 éves fiatalok. Január óta 33 fővel — túlnyomórészt fiatalokkal — szaporodott a sze* gedi tsz-ek taglétszáma, s az új emberek már mindenfitt szorgalmasan dolgoznak is. Az újszegedi Haladás Tsz-be. mos újabb 13 tag jelentkezett. sak abban, hogy igen sok érdeklődő Szegedre szállítását elő tudják segíteni, mert a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium biztosítja a szükséges autóbuszokat. A technikai lebonyolítás megkönnyítésére az IBUSZ Budapesten, a Lenin körúton, a Nemzeti Színház mellett a legforgalmasabb részen lévő irodáját bocsátja a szegedi szabadtéri játékolt rendelkezésére. Itt berendeznek egy kirakatot is, amelyben propagálják Szeged nagy eseményét. Ide a szegedi rendező bizottság szervezési felelőst állithat be, aki a budapesti propagandát és a szervezési munkát ellátja. A nyugati államok osztályának vezetője, dr. Varga Sándor elmondotta, hogy valamennyi társirodájuknak kiajánlották a műsort; elsősorban az olasz, francia és skandináv államok irodáinak. Eljuttatták a szegedi szabadtéri játékok repolleroját is. Elmondotta, hogy előreláthatóan a Balaton mellett üdülő külföldiek szegedi kirándulását is megszervezik. A népi demokráciák országainak osztálya képviseletében megjelent Fekete Sándor arról szólott, hogy a szabadtéri játékok idején egyes turistacsoportok Szegedet is érintik és természetesen megtekintik a szabadtéri játékokat. Az IBUSZ propagandaosztályának vezetője, Lukács Béla tájékoztatta a játékok előkészítésével foglalkozó értekezlet résztvevőit, hogy az IBUSZ több idegen nyelvű kiadványában már ismertették a szabadtéri játékok időpontját. Elmondotta, ha időben megkapják a műsortervezétet, akkor a most készülő újabb kiadványokban ezt is ismertetik. A tanácskozás résztvevői látogatást tettek a Dóm téren is, s megtekintették a szabadtéri játékok nézőterének előkészületi munkálatait. Idén kétszer annyi mezíígazdasági gépet hozunk be külföldről m nt tavaly Hazai mezőgazdasági gépgyártó iparunk nem készít minden munkaművelethez használható gépeket, és egyes tipusokat külföldről szerzi be külkereskedelmünk. A mezőgazdasági gépimportban legjelentősebb helyet foglal el a traktorok behozatala: az 1959-es terv csaknem kétezret ír elő. A mezőgazdasági gépek zöme Csehszlovákián kívül a Szovjetunióból és a Német Demokratikus Köztársaságból érkezik, míg a nyugati országokból általában egyedi gépeket vásárolunk. A mezőgazdasági gép- ré alkatrész-import az idén általában kétszerese a tavalyinak. Közülük sokféle speciális gép, például fűkasza, nádvágó, lemnyüvő, kamlóművelésre szolgáló gép, gyümölcsfa permetező, fejőberendezré, nyíró- ré tisztítógép lesz. S ZEG^EDL ÖREQÍK Az újszegediek bizalmasa NEMRÉGIBEN felszólalt a városi tanács ülésén. Nem a saját — mások érdekében. Hogy Újszegeden javítsák meg az élelmiszerboltok raktárait, nyissanak új utcát, kellene több lámpa, kútkifolyó, és ezért vállalnak társadalmi munkát... Arról nem beszélt, hogy újévkor hajnalig leltározott — igazgatósági tagja a földművesszövetkezetnek — ré megfázott. Aztán mennyit dolgozik az újszegedi pártszervezetben, s mint tanácstag, naponta intézi a körzetében lakók ügyét. Szerény ember. Pedig már nyugdíjban van, pihenhetne, de az olyan munkás, mint Lovászi Imre, aki 13 éves kora óta dolgozott, nem tud tétlenkedni. Joga, oka lenne hozzá, hiszen rokkant lett a 4a évi lakatos munkában, azonban négy évtizeddel ezelőtt bekapcsolódott a munkásmozgalomba és megszokta, hogy a szegedi emberek érdekében cselekedjék. Élete hasonló sok szegedi öregéhez. Az első világháború előtt került Benkóczi vasgyárába, amely a Madách utcában volt. Egy rossz gép levágta az egyik ujját ré akkor a tőkés azt mondta neki: "Miért nem vigyázott!* Aztán a vasútnál dolgozott. Tizenhét éves koráig. - • - < '"jr73 A Karolyi-párt Hock-szárnya szózatot intézett az országhoz és ebben kifejti új programját, mely leteyegében polgári-radikális program. A Vörös Üjság mai száma -A tiszadobi borzalmak* rímmel leleplezi a »népkormány« tiszti különítményének 1918 decemberében Tiszadobon elkövetett terrorcselekmenyeit. A grófi bérlő jegyzéket adott át Szentgály főhadnagynak, a különítmény parancsnokának azokról, akik a grófi vadaskertben vadat merészeltek lőni. Ezeket a templom előtt deresre hózták, sőt egy napszámost néhány pillanatra fölakasztottak, majd mikor eszméletét vesztette, földre ejtették és vödörszámra locsolták, míg magához nem tért. Ehhez hasonló kínzásokkal "szórakoztak* « község népén... A győri ellenforradalmi agiláción földühodott munkasok benyomultak a püspöki hivatalba és az ott talált fegyvereket elkobozták. , A budapesti munkanélküli földmunkasok beadványukban helyzetük megjavítását kérték a kereskedelmi minisztertől. , A szegedi munkástanács "ultimátumot* küldött a szegedi kommunistákhoz: 14 napi határidőt szabott meg arra, hogy a kommunisták "fölhagyjanak* a szociáldemokrata vezetők "megrágalmazásával", mert ha nem, utána terrort alkalmaznak ellenük. a szegedi Földműves Tanács ülését megzavarták a szocialisták. A munkástanács nyilatkozatában elégtételt szolgaitatott Hollós Józsefnek az alkoholtilalom enyhítése dolgában támadt ellentét után. Elismeréssel nyilatkozott Hollósról mint becsületes polgári radikális szellemű politikusba' ban Kecskeméten, a Tanácsköztársaság ideje alatt helytállt a proletárhatalomért: később üldözték emiatt ré elbocsátották a vasúttól. Visszakerült Benkóczi üzemébe és itt töltött el húsz esztendőt. Sztrájkokat szervezett, bejárt a Hétvezér utcai munkásotthonba, a vasas szakszervezetben tevékenykedett hosszú esztendőkön át. A felszabadulás után az újszegedi szövőgyárban lakatos lett. És itt dolgozott 1956-ig. Megöregedett, sokat betegeskedett és nyugdíjba került. MOST ott él a Hargitai utca 40. szám alatti kis házában. Ajtaja mindenkor nyitva az újszegedi emberek előtt, akiknek bizalmát élűi. T. f'n /„_ „ találkozunk olyan emberekVryaurun kel( akik arra a kérdésre, hogy "mit értenek osztályharc alatt?* — röviden annyit válaszolnak: "két osztály egymás ellen folytatott harcát*. Ez a meghatározás nagyon felszínes és nem tükrözi az osztályharc bonyolultságát. Mivel aránylag gyakori jelenség az ilyen formán történő leegyszerűsítés, ezért szükséges, hogy néhány fontos dolog tisztázásával közelebb kerüljünk az osztályharc szerteágazó kérdéseinek megismeréséhez. Elöljáróban még annyit, hogy az osztály hovatartozás függ a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helytől, a termelési eszközökhöz való viszonytól, a munka társadalmi szervezetében játszott szereptől és a jövedelmezés módjától és méreteitől is. Ám forgassuk csak vissza kicsit az emlékezés kerekét. 1956. október 23-án a belső ellenség ré a vele szervezkedő külföldi reakció által kirobbantott ellenforradalom olyan jelszavakkal is a tömegek elé lépett, melyekkel tagadták az osztályharcot. Ez nyíltan megmutatkozott a "nincs osztályharc*, "nem kell osztályharc* jelszavakban. A "ha magyar vagy állj közénk*, "minden magyar testvér*, hangzatos megállapításokkal pedig el akarták feledtetni a munkásokkal, a dolgozó parasztokkal, hogy nekik soha nem volt ré nem is lehet testvérük a gyáros, a bankár, a földesúr, a zsírosparaszt. Az ellenforradalom kirobbantásakor alkalmazott megtévesztő jelszavak csupán taktikai előkészítését szolgálták a kapitalizmus restaurációjának. A jelszavakat azért is hangoztatták, hogy megbontsák a munkásosztály egységét Az ellenforradalom az opportunizmus ré a polgári, kispolgári hatás következtében kialakult "baloldali* szektás nézetek is. Ezek is nehezítik jelenleg a munkásosztály előrehaladását. A jobboldali opportunizmus is hatc megalkuszik a burzsoázia nézeteivel, és azt hirdeti, hogy nem kell osztályharc, a fejlődés során békés belenövrésel is elérhető a szocializmus. Az ellenforradalomban gyakran találkoztunk a munkásosztály ré kommunista pártja vezető szerepének tagadásával, az értelmiség vezető szerepének hirdetésével, Ilyesmi előfordul még napjainkban is. Például a szegedi egyetemi könyvtárban folyó politikai oktatáson azt is felvetették, hogy a munkásosztály és a parasztság mellett miért nem képez külön osztályt az értelmiség. Másutt egyesek az értelmiségiek vezető szerepét próbálják bizonygatni. Világosan megmondjuk, az értelmiség soha nem volt osztály ré soha nem válik azzá, éppen az osztály meghatározásával kapcsolatban fentebb elmondott ismérvek hiánya miatt. Az értelmiség nem lehet a vezetőerő sem, ám munkája a szocializmus építésében nélkülözhetetlenül szükséges. Az értelmiségiek becsületes munkáját mind erkölcsiekben, mind anyagiakban nagyra értékeli államunk. Az értelmiség többsége, becsületes része pedig megállta helyét a mi társadalmunkban, odaadóan dolgozik érte ré nem is kíván külön osztálytagozódást. A nárt művelődrépolitikai irányelvei" ben egyik kulcskérdés a nem marxista értelmiség átnevelrée. Mert a mi világnézetünket még nem ismerő, vagy azt még nem értő értelmiség csak akkor áll mellénk szilárdan, ha eszmei közösségbe kerül velünk. Ennek útja-módja a kommunisták ré az értelmiségiek elvi vitáinaK rendszeresítése, őszinte kapcsolatok kiépítése, érintkezés, hivatalos ügyekben ré a magánéletben, a fehér asztalnál is. Azok az elvtársak, akik az értelmiség megnyerésének az útját -csak harcban* látják, nem értik meg a párt értelmiségi politikájának lényegét. Ezért nem is tudnak megfelelően küzdeni érte, hiszen a politikai kérdésekből sokszor személyi kérdéseket csinálnak. Merevek, elzárkóznak, gőgösek stb., s ez a magatartás ré álláspont idegen az MSZMP kulturális, értelmiségi politikájától. Igaz, az átnevelré is harc, csak nem olyan módszerekkel, ahogyan a harcot régebben értelmezték egyes elvtársak. Az értelmiség átnevelése szívós, nehéz munka, de az egyik legcélravezetőbb harci módszer, melyet a szilárd elvi meggyőződés, ré a munkáshatalom — nem taktikai, hanem stratégiai — érdekei diktálnak. a ft— l/i M„ ha szektás nézeteket A „oaioiaau , vallók a2 osztályhar_ cot adminisztratív feladatnak tekintik. Ez megmutatkozik napjainkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében folyó munkáknál is. Némelyek azt mondják, hogy nincs szükség agitációs munkára, hiszen, a feladatot meg lehet adminisztratív eszközökkel is oldani. Mi ezt a megoldást elitéljük! Nem vitatható, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése napjaink egyik legfontosabb harci kérdése. A szocialista társadalom léte, előrehaladása, az életkörülmények további javítása függ attól, hogy a mezőgazdaságban megteremtsük a nagyüzemi gazdálkodást. De ismét elmondhatjuk, hogy nem vagyunk hívei az adminisztratív megoldásoknak. Ezek nem a mi módszereink. Nekünk türelmes, tényeken alapuló, szakadatlanul folyó felvilágosító, agitatív munkát kell folytatnunk, hogy szövetségesünk, a dolgozó parasztság még egyénileg gazdálkodó tagjai megértsék: a mezőgazdaság szocialista átszervezése ugrásszerű fejlődést jelent nemcsak a parasztságnak, de társadalmunk minden rétegének. A dolgozó parasztság mellettünk állt, a legnehezebb időkben, amikor a hatalom kérdéséről volt szó. Melletünk állt és szilárdan védte földjét az ellenforradalom idején. S mi biztosak vagyunk abban, hogy e szövetség megszilárdítása érdekében is mellénk állnak most, amikor szocialista társadalmi rendünk további megszilárdításáról van szó. A szocialista ""^gazdaság létrea szocialista hozása _ osztá]yharc kérdése. Mindazok, akik arra törekszenek, hogy gátolják a mezőgazdaság szocialista átszervezését, végeredményben aláásni igyekeznek a proletárdiktatúra bázisát, a munkás-paraszt szövetséget. A munkásparaszt szövetség pedig a munkáshatalom létét jelenti. Az eddigiekből is kitűnik, hogy osztályharcot jelent az is, amit a középrétegek türelmes, de határozott megnyeréséért folytatunk. A proletárdiktatúra megszilárdításához nem elég a munkásosztállyal kibékíthetetlen ellentétben álló erők legyőzése. Elengedhetetlenül szükséges azoknak a megnyerése is, akik ugyan nem állnak velünk kibékíthetetlen ellentétben, de még ingadozók, eszménk nem jutott el értelmükig. Az osztályharcot politikai, gazdasági ré ideológiai sfkon is vívjuk. Természetesen a három terület elválaszthatatlan, dialektikus egységet képez. A politikai téren vívott harc legfontosabb feladata, a már kivívott hatalom megszilárdítása ré társadalmi bázisának szélesítése. Ehhez elsősorban a munkásosztály kommunista pártjának erősítése szükséges. Osztályharc kérdése ez? Igen! Hiszen ellenségeink tisztában vannak a párt jelentőségével és nem mondanak le arról, hogy akár belülről is bomlasszák egységét. Az ellenforradalom alatt világosan láttuk, hogy az első csapást a munkásosztály vezető erejére, a pártra igyekeztek mérni. Ne gondoljunk egy percig se arra, hogy ellenségeink napjainkban nem foglalkoznak ilyen gondolatokkal, Olvashattuk a napokban, hogy az NDKban ellenforradalmi csoportot lepleztek ie, melynek némely tagja, hogy a gyanút elhárítsa magáról, még a pártba is belépett. De nemcsak a párt bomlasztása a cél'uk. Minden igyekezettel arra is törekednek, hogy embereiket bizalmas állásokba, vagy fontos munkakörökbe juttassák. Meg kell mondani, hogy ellenséges vagy kétes értékű egyének egyes helyeken még meglévő kapcsolataik útján sokkal hamarább bejutnak fontos munkakörökbe, mint az egyszerű, de kapcsolatokkal nem rendelkező becsületes dolgozók. Természetesen ez nem általános jellemzője társadalmunknak, mégis személyzeti szerveinknek ügyelniük kell, hogy ellenséges elemek ne kerüljenek fontos munkakörökbe. Ez is az osztályharchoz tartozik. Sajnos még előfordul az is, hogy a dolgozók fillérjeiből magas nyugdíjakat élveznek az ellenséges deklasszált egyének. Vannak olyanok is, akik nagyon is egészségesen és aktívan tevékenykedtek az ellenforradalom érdekében és november 4. után egyszerre tehetetlenek, betegek lettek és most szép rokkantsági járadékot kapnak. Az ideológiai fronton vívott harc megköveteli a tömegek szüntelen és türelmes felvilágosítását, a helytelen nézetek leleplezését. Antimarxista ré burzsoá nézetekkel a dolgozók körében ls találkozunk. A helytelen nézetek felszámolása nélkül pe- , dig nem tudjuk szélesíteni tömegbázisunkat. S osztályharc a becsületes, de félrevezetett dolgozók felvilágosításáért, magunk mellé állításáért folytatott tevékenységünk is. A enzdnsáoi fe,adatok megoldása a guztiasagi azért is jelent osztály_ harcot, mert a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme végsősoron azon dől el, hogy a munka termelékenységét melyik társadalom tudja magasabb fokra emelni. A szocializmus végső győzelme azért elkerülhetetlen, mert a munka termelékenységének magasabb fokát képes megvalósítani, mint a kapitalizmus, ahol a termelés emelkedésének egyre komolyabb akadályait látjuk. A magyar mezőgazdaság már korábban említett szocialista átalakítása éppen a termelés magasabb fokú elérését célozza. Hazánkban a szocializmus teljes győzelméért dolgozunk Feladatainkat akkor tudjuk sikeresen elvégezni, ha az osztályharcot szakadatlanul folytatjuk politikai, ideológiai ré gazdasági síkon egyaránt, Dani Mihály '