Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

7 Vasárnap, 1959. febrnár 28. 108 ronnányi könyvel készít ez évben a Szegedi nyomda Vállalat Az elmúlt évben 88 tonnányi könyvet készített a Szegedi Nyomda Vállalat. Az idén már 108 tonnára nö­velték a tervet. A nagyarányú növekedés ellenére ls azt mondják a vállalat vezetői, hogy tervüket előreláthatóan túl is teljesítik. E szép teljesítmény elérésében a dolgo­tok jó munkája mellett az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben több fél- vagy teljes automatagépet állítottak munkába. Az elmúlt hónapban érkezett a képen látható auto­mata könyvvágógép. Eddig a könyvtestet három részben vágták körül. Ez a gép egyszerre végzi a körülvágás mű­veletét. A vágási hulladékot sem kell kézzel eltakarítani, a gép ugyanis -öntisztító*. Sűrített levegővel automatiku­san távolítja el a hulladékot. Versenyt kezdek ^ < Mert áldozat a Te szerelmed... az Építőipari Vállalat művezetői* a n unkakörü mények megavításáért * * t * t * A Csongrád megyei Építő- előírásnak megfelelő felvo-J ipari Vállalatnál, - melynek nutási és közlekedési utak, „, i u t allandó karbantartása 5 pon-» mintegy ótven munkahelye tQt jelent_ Az állványok ki-J van megyeszerte, - fontos fcgástalan megépítése, az át-* versenyt kezdeményeztek a járók szabályos megépítése; dolgozók munkakörülményei- és csúszásmentessé tétele 10,, , . .... . ...... 4 a munkahely ebedlöjének* nek további javításaért. A öltözöjének és munkássJzállá:; vállalat vezetősége és üzemi sának tiszténtartása pedig* tanácsa részletekbe menő 5 pontot jelent. J versenypontokat dolgozott Szerepel még a versenyki-J ki az építésvezetőségek, a írásban számos egyéb félté-* művezetők számára, melyek- tel is, melyek teljesítése a, nek alapján majd értékelik munkások egészségének, tes-} a mozgalmat. 0 épségének fokozott védel-J A munkagödrök, árkok mét jelenti. A legjobb ered-J szabályos dúcolása és korlá- ményt elérő művezetők ju-* tozása például 10 pontot, az talmat kapnak. A verseny-, kiírás egyben közli a válla-} latvezetőség és (az üzemi ta-J nács azon rendelkezését Sxóuá tetszük Ez a nyomdai -forgóhinta* komoly munkagép, vál­lalati újítás. Szakmai nyelven könyvív összehordó asztal. Eddig az íveket hosszú asztalra helyezték el sorban egy­más mellé, s a munkásnők innen szedték le körüljárva az asztalokat. így egy-egy nap 20 kilométert is gyalogolt, egy munkás. Most egyhelyben áll a munkás és az asztal forog. Csak szedni kell az íveket a számozott rekeszek­ből. Ezzel a munkát nemcsak megkönnyítették, hanem termelékenyebbé is tették. £ Alsóvároson, illetve £ J Móravároson, a Szabad- j ] ság téren és a Veresács • ; utca és Farkas utca sar- j £ kán lévő péküzemek- ; J ben eddig vasárnapon- £ i ként bérsütést vállal- i tak. A környékbeli há- j ziasszonyok, főleg azok, I akik hétközben gyár-1 ban. vagy másutt dol-1 goznak, vasárnap gyor- £ san megsüttethették itt£ családjuknak a kalá- £ csot. Most a Sütőipari j Vállalat intézkedésére: megszüntették e két he- 5 lyen a vasárnapi bér- £ sütést. Ez az intézkedés • érthetően, felzúdulást í ! váltott ki az említett £ £ pékségek körzetében, £ • különösen a Veresács• | utcában. Ugyanis sehol £ . a környéken másutt £ • nincs olyan péküzem, ! f amely vállalná vasár- £ j nap a sütést. A Sütő- ! ] ipari Vállalat fenti in- £ i tézkedése véleményünk ; • szerint indokolatlan, s • | egyáltalán nem könnyíti : i a dolgozó asszonyok £ •háztartási gondjait. : £ Öt szovjet művész kiállítása A Magyar—Szovjet *ai mind-mind egy-egy jel- lésről, a természet szépsége Sarat sági Hónap mindig ^teoTtÜK S/^0' ikniTx: T döb- ce,íMn a Z7/ZÍnt! "imttunk !S giai ábrázolás és Minden évben egy-egy lé- kifejezés képezik péssel közelebb jutunk a kmönös erejét E megrázó pszicholó- rek hétköznapjával ismertet a drámai meg bennünket. Könnyed­alkotásai seggel, fiatalos lendülettel formálja alakjait. Keze nyo­mán a szépség és vidámság jelenik meg a fehér lapon. alkotások után szin­Mennyi gondolat, mennyi érzelem kavarog az emberben, amíg ezt a kis kiállítást, ezt a néhány szép tünk a Horváth Mihály ut­cai képtárban. közelebb szovjet emberekhez, többet és többet Ismerünk meg e hatalmas nép gazdag kul­túrájának kincsestárából, te jól esik szemünket Ro)ner Koncertek; kiállítások, fii- és Szemenov nyugodt, han­mek szövik mind szorosabb- gvlatos temperáin és akva­ra népeink barátságának fo- relljeín pihentetni. Feloldó­nalát. Az idei február sem óik lassan az a belső fe- ... -P maradt adós a várt megle- szültség is, amit Nyekraszov alkotást végignézi. Mind egy petéssel: öt szovjet művész, metszetei okoztak. Rejner n árnyalattal világosabbá, tisz­lljina, Szemenov, Nyekra- szovjet föld szépségeiről be- tábbá, élesebbé teszi képzele­szov, Cejtlin és Rejner al- szél magas művészi fokon, tünkben azt a képet, ame­kotásaiban gyönyörködhe- De szívesen nyúl a mához, lyet a szovjet emberekről, a ma nagy építkezéseihez is. azok munkájáról, s általá­öt képén keresztül szinte ban a Szovjetunióról alkotni minden fő mozzanatát meg- tudtunk magunkban. Most Iljína aSSZOnV S2ÍnRS örökíti az'irkutszki vízierő- mindaz megelevenedik, kép­1 1 linó- építésének. Képeinek ér- pé formálódik, a művészet leummetszetei a Csendesbe- dekessége, hogy a különbö- nyelvén tárul elénk, amit az szélgetes, az Ifjúkor, a Ta- z6 technikákat keveri. újságok számóriásai, betűi lálkozás mind arról tanús- Szemenov hagulatos akva- nyomán magunkba szívtunk, kodnak, hogy alkotójuk sziv- rcwei a legkülönbözőbb té- Es persze a művészetet, ami vei, szeretettel foglalkozik a mdkat örökítik meg: a Reg- ezt ilyen fokon lehetővé tet­kirgiz emberek eletet es gel 6s a Rigai tengerpart c. te, azt kell elsősorban be­munkájat bemutató kompo- művpinek finom sz{nei> laza csülnünk, ziciókkal. Különösen a nők- ecsetkezeUsse kifinomult íz- (-hm-) ról, a nok dolgos eleterol — készült metszetei árulják el emberi mélységét. Valaki meg is jegyezte, hogy csak asszony tudja így megérteni az asszonyt. S mindazt, amit mondani akar, mesteri for­maban tárja elénk. Könnyed líraiságát még megragado'o­bá teszik finoman tompított színei. Nyekraszov linói az orosz múlttal ismertetnek meg bennünket, az orosz nép szenvedéseit, emberi szabad­ságáért folytatott harcát ele­venítik meg előttünk. Né­hány pedig — mint az 1917 című, — a Nagy Október di­cső napjait idézi. Alkotásai az első benyomás alapján Í3 meggyőznek a művész em­berismeretéről, jellemábrá­zolásának magas fokáról.. Az Újoncok, az Isten, isten, az Atok a hóhérokrá! alak­Pfd:i£Ó£USokat fogadott a városi tanács v. b.-e'nöke A városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Biczó György elvtárs baráti beszélgetésre hívott meg teg­nap délelőttre szegedi pedagógusokat, iskolaigazgatókat, párttag és pártonkívüli nevelőket, hogy őszinte eszme­cserét folytassanak az Iskolai munkáról, a tantestületek szelleméről, a nevelés elvi és politikai egységéről és napi kérdésekről. A vendégeket Biczó György elvtárs üdvö­zölte. Jelen volt a fogadáson Tar! János v. b.-clnökhelyet­tcs. Tury Géza. a művelődésügyi osztály vezetője, Sár­közi István, az MSZMP városi bizottságának művelődési felelőse és Annus Antal oktatási csoportvezető is. A nevelési kérdések közül a mintegy háromórás be­szélgetés során előtérbe került a tanulók világnézeti ne­velése, a kettős nevelés problémája, a pedagógusok Ideoló­giai továbbképzése, világnézetük átformálása, a fizetés­rendezés ösztönző hatása az iskolai munkára, továbbá több iskola és óvoda általános és speciális problémája. A beszélgetés során felmerült kérdésekre Biczó György v. b.-elnök adott választ. A találkozás igen meg­hitt, barátságos és őszinte légkörben zajlott le. is,; miszerint: azokat a műveze-* tőket, akik az elérhető száz} pontból hatvanat sem szerez-} nek, prémium- és nyereség-J részesedés csökkentéssel, il-' t letve megvonással bírságol-* ják, mert elhanyagolják a} munkavédelmet. J *, Egy színhatáson tűnődtem picit: a Hold körül pár felhőrongy guggolt kéken-fehéren, sárgán-pirkadón, s azt hittem, hogy te nem Jöttél velem addig s tovább... egy rezdülésen 6t mérni a kettőnk örök áramát, a szó nélkül is érthető beszéd, kezed kezembe forrt hevületé*, mintha csak át meg át közös erek fonnák a testet keresztül-kasul, s egy mozdulat is fed, Vagy kitakar szerelmes hozzám tartozásodért. Hozzád visz minden ösvény, minden út és zsákutcák és apró kerülők — az első csókkal vállaltad hitem, ahogy vagyok és ahogy voltam is, s vállaltál minden arcot és szemet, amely csak engem gyűlöl, vagy szeret, s ha eddig nem, majd ezután, ha tud — (szívek nyílnak és csukódnak kapuk egy kurta szótól is, ha éle van...) Vállaltad, mégtá bennem élnek ők, ha sose láttad őket közelebb, mint roppant űrben egy-egy csillagot. Kötöző s oldó szerelmed fogad végestelen, és szépség, ideák vonzása visz még egyré közelebb, átlényegülni veled, amit egy magamba hajlott tűnődés is ad, elcsendesülve benne indulat vagy épr>en akkor érik benne meg, s oly súlyos, hogy a lélek megremeg, mert áldozat a te szerelmed értem, magammal rántlak gyorsan égni el, való ürűevüJ hozva fel korom magunkból égő szépség-ritmusát. Lödi Ferenc Az érem fúlsó oldala Mi iöriéni a voli Sándor italboltban egy csendes nap öt órája alatt? Sok vád érte már a ven- viden, ellentmondást nem — Mióta dolgozik a kar­déglátóipart szóban, panász- tűrő hangon a pohármosó társnő a vendéglátóiparban könyvben és a sajtóban is: lány —, az egyszerűség ked- — kérdezi az est legszim­durva, goromba a kiszolgáló, véért nevezzük Rozikának, patikusabb vendége, három cent helyett 2,8 cent mert még szerepel az írás- — Négy órája — válaszo­volt a rum, piszkos az ét- ban. terem ... Sorolhatnánk hosz- Az italbolt megtelt szom­szan, de azt hiszem, feles- jas emberekkel. Fiatal, idős, leges. Jól ismerjük ezeket a férfi, nő vegyesen. És most sérelmeket, hiszen gyakran közéjük kell furakodni, az üres poharakért. — Szabad — mondom, ahogy odalépek. — Nézd, milyen csini baba — szólt az egyik fiatal le­gény, s a sör után körűi­mét. Egész közelről nézem nyalta a száját (tévedés ne meg, hogyan viselkedik Ön, essék, nem vagyok bekép­kegyes vásárló, mondjuk az zelt, a legény mondta), italboltban. megfordulunk a vendéglők­ben, a cukrászdákban, az italboltokban és elmondjuk panaszainkat. Most nyájas olvasó, fordít­suk meg azt a bizonyos ér­lom. — Látom, túl becsülete­sen megméri az italt. Ismét egy aiánlal — zárás utánra Nyugodt, csendes hétköz­napi délután. Vége a mun­kának. A volt Sándor-féle sörözőben, a Vendéglátóipari Vállalat 2-es Italboltjában gyülekeznek a vendégek. Őszintén szólva nagy izga­lommal várom, mi történik. Hogyan viselkednek vajon a panasztevők, a fogyasztók. A kolléganők • bizalmatlanok Még elöljárójában hadd mondjam el, hogy kolléga- sítást. Elveszítek egy „barátot" — Tessék anyus — mond­ta a barátságtalan külsejű férfi, s kezembe nyomta a pálinkától bűzlő poharát. Elég bizalmas, dehát ven­dég, mosolyogni kell rá S nézd, a szemtelen, bíztatás­nak vette. Még egyszer, két­szer, háromszor ivott nagy­fröccsöt az egészségemre. — Söpörje fel a boltot — adta Rozika tovább az uta­nőim elég bizalmatlanul fo­gadtak. A pénztárosnő rosz­szat sejtett. Félt, hogy ta­lán őt akarom leváltani. A pohármosó kislány is sanda szemekkel követte minden lépéseket: no majd meglát­juk, milyen lesz ez az új nő. Egyedül a csaposnő ked­ves. Mindjárt bevezet tudo­mányába. Három forint 40 fillér — egy fehér nagy­fröccs. A -fél liter kakaó* című blokkról tudni kell, hogy egy korsó sört jelent gtb., stb. — Maga csak mossa a po­harakat — mondja a pohár­mosó lány —, majd én ki­szolgálok. — Hm. Söprögetni. Elen­gedtem a fülem mellett. És szaporodtak a vendégei?. Nini, egy ismerős. Az utcán mindig 3—4 méterről na- s'áríókí"Az Tta'iboltok"kVszol (Jaj, már megint össze kell szednem a poharakat.) — Megvárom záróra után — szólt minden bevezető nélkül az egyik szesszel telt vendég. — Köszönöm, már foglalt vagyok. Ügy látszik, ez itt így szo­kás. Alig álltam a pult mö­gé, az egyik törzsvendég kolléganőim legnagyobb cso­dálkozására, fennhangon kö­zölte velem: — Estére hazakísérem, asszonyom! Ajánlom T. E. feleségének — tudniillik T. E. volt a nagylelkű Don Jüan —.tart­sa jobban szemmel élete pár­ját. Egy „pszichológiai" prob éma Érdekes "pszichológiai* tü­net. A textilüzletek eladó­nőjeinek miért nem tesznek ilyen ajánlatokat a férfivá­gyon nyájasan üdvözöl. Az újságírónak ugye. kijár a tisztelet. Mindig kedves, fi­gyelmes hozzám, és most úgy tesz, mintha nem ven­ne észre. Vajon miért? A "lebukásom*, a fehér köpe­nyem zavarja, vagy talán éppen az, hogy a poharakat mosom. miért sorolják a vérű nők közé? Rálónőjeit könnyebb És egyáltalán honnan ve­szed a bátorságot, miért sértegeted az itt dolgozó be­csületes asszonyokat! Mit szólnál, ha feleségednek ten­nének hasonló ajánlatokat a hivatalban, az üzletben, az — Jó estét — üdvözlöm, üzemben, vagy éppen az ital­— Jó estét — fogadja hü- boltban, kedves férfifo­vösen (máskor kézit csóko- gyász tó? lommal köszön, sőt ha meg- — Az anyád — és ami ez­Elhatároztam: majd én állunk, kezet is csókol). Szó- ut6r) következett, azt nem ÍTyTn^gyTn^l/kiá: ^L^U^megyek söp- -em leírni. Szórta az át­vesen fogadni a vendégeket, rögetni és köszönd meg en- kot a szegeny »szosztestvér*. Azt is szilárdan megfogad- nek 8 nyájas "kispolgár- mert nem szolgáltuk ki. Itt tam, hogv nálam nem lesz társnak*, hogy parancsod elv. fo,zeg emberrel nem reklamáció. Nem lesz rűzsos teljesítem. Az én ismerősöm pedig a kisfröccse felét a pohárban "felejtette* — köszönés nél­kül gyorsan távozott. Alig végeztem a munká­val, Rozika ismét utasított. — Söprögessen! A mindenit, hiszen most — Ne mosogassa azt a po- fejeztem be, de Rozikának harat olyan sokáig — szólt volt igaza. Már megint te­áz egyik vendég igen go- rítve a kövezet cigaretta­rombán —, adjon gyorsan véggel, a lángos zsíros pa­egy nagyfröccsöt. pirosával. A hamutartó, a Megállj, az apád! — gon- papírkosár pedig üres. rioltam magamban —, meg- Nyájas olvasó, akarom annyit bírálnánk a vendég érdemled, hogy rúzsos po- mondani kedves vendég, ott- őfelségét mint a vendéglá­hárból igyál. _ hon is így szoktad? . . . ' tóiparban dolgozókat. (Horváth Lászlóné) pohár, sőt a mérésem ellen sem lesz senkinek kifogása. Nagy ügybuzgatommul kezd­tem a munkához. A vendég siet ós — biza'maskodik állnak szóba. Mennyi goromba szó, mennyi sértegetés. És mi­ért? Csupán azért, mert a pult mögött kötelességét tel­jesíti az ita'bolt kiszolgáló­nője. Rövid szolgálatom alatt megállapítottam: — Ha az lenne nálunk a szokás, hogy a felszolgálói? panaszolnák el az őket ért sérelmeket, akkor majdnem hon is így szoktad? Szedje össze a pohara- Lesz, ami lesz, most ki­kat — adta az utasítást rö- szolgálok, határoztam el...

Next

/
Thumbnails
Contents