Délmagyarország, 1959. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-01 / 27. szám

2 Vasárnap. 1959. február 1. Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasági megsegítéséről és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről (3044—1. 1959. számú határozat) A párt és a kormány az elmúlt években jelentős intéz­kedéseket hozott a termelőszövetkezetek gazdasági szilár­dításának, erősítésének, valamint a mozgalom továbbfej­lesztésének segítésére. E célok megvalósítására adta ki a 3004/1958. számú kormányhatározatot is. E határozat vég­rehajtásánál szerzett tapasztalatok, a bevált és helyesnek bizonyult módszerek fenntartása mellett indokolttá vált néhány intézkedésnek a gyakorlati élet követelményei­nek megfelelő kiegészítése és továbbfejlesztése annak ér­dekében, hogy a termelőszövetkezetek elsősorban a saját erőforrásaikra támaszkodva szorgalmas munkával, a kö­zös vagyon állandó növelésével példamutató, sok árut termelő nagy üzemi gazdaságokká váljanak, s ezzel is hoz­zájáruljanak a termelőszövetkezeti mozgalom számszerű fejlődéséhez. Ennek érdekében a magyar forradalmi mun­kás-pátoszt kormány az alábbiakat határozta: Szervezeti megerssiíós és feltesz és A kormány fontosnak tart­ja a termelőszövetkezetek megerősítését politikailag szilárd, a vezetésben jártas, a politikai és szervező mun­kában nagy gyakorlattal ren­delkező s a szocializmushoz hű. Jól képzett szakemberek­kel. Ezért azok a termelő­szövetkezetek, amelyek a ve­zetést saját erejükből nem tudják kielégítően megolda­ni, valamint az újonnan ala­kuló, vagy gyenge termelő­szövetkezetek az elnöki fel­adatok ellátására kérjenek fel és válasszanak elnökké olyan dolgozót, aki képzett­ségénél, rátermettségénél, gyakorlati ismereteinél fog­va a szövetkezeti nagyüze­mi gazdálkodás megszervezé­sére és irányítására alkal­mas. A termelőszövetkeze­tekben a szabályszerű szám­vitel, a pénz- és hitelgazdál­kodás megerősítése érdeké­ben alkalmazzanak állandó jelleggel képzett könyvelő­ket. A mezőgazdászt, vagy a könyvelőt a termelőszövet­kezet lehetőleg vegye fel tagjai sorába. A községkben és a mező­gazdasági jellegű városok­ban a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének segíté­se érdekében készítsenek fejlesztési terveket, s a községi tanács végrehajtó bizottságának irányítása mellett a községi népfrontbi­zottságok bevonásával ala­kítsanak állandó jellegű fej­lesztési bizottságot. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatait felhasználva új alapokra kell helyezni a fa­lu szocialista átalakítását támogató patronázs-mozgal­mat. Kívánatos, hogy ipari üzemek, állami, kísérleti, tan- és célgazdaságok, a me­zőgazdasági tudományos, ku­tató és oktatási intézetek, az erdészeti, valamint a víz­ügyi szervek a mezőgazda­sági termelésre alakult szö­vetkezeteket a helyszínen ré­szesítsék támogatásban. Az új termelőszövetkeze­tek — különösen abban az esetben, ha egv község dol­gozó parasztságnak 70—80 százaléka egyszerre lép a szocialista gazdálkodás út­jára, s így szocialista közös­séggé válik —, valamint a területileg fejlődő termelő­szövetkezetek a kedvezmé­nyesen megállapított gépál­lomási díjból az első évben további 50 százalékos, a má­sodik évben 35 százalékos díjkedvezményt kapnak. napos korban olyan termelő­szövetkezetekben helyezzék el, amelyekben megvannak a borjúneveléshez szükséges feltételek. A szarvasmarhatenyésztés minőségi javítására 1959-ben további, legalább 50 terme­lőszövetkezetben szarvas­marha-törzstenyészetet kell kialakítani. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeteket is megilleti az állami gazdaságoknak fi­zetett exportfelár, ha az ál­lami gazdaságok részére megszabott feltételek mellett exportra alkalmas hízómar­hát adnak át. A közös sertésállomány szaporulatán és a saját vá­sárlásokon kívül 1959-ben 13 000 tenyészkoca-süldöt és 400 tenyészkant kell felvá­sárolni és átadni a terme­lőszövetkezet eknek. Az állami, kísérleti és tangazdaságok hatezer koca­süldőt adjanak át a termelő­szövetkezeteknek. A terme­lőszövetkezeti törzstenyésze­tek számát 1959-ben mint­egy 8 százalékkal, az ellen­őrzött törzskocák számit pe­dig mintegy 400 darabbal kell növelni. A juhtenyésztés fejleszté­sére az érvényben levő ter­mészetbeli juhtörlesztési ak­cióban a termelőszövet­kezeteknek 1959-ben 40 ezer anyajuhot kell át­adni. Az állami, a kísér­leti, cél- és tangazdaságok Ötezer, legalább 5 kiló gyapjúhozam jerke tok­lyót kötelesek átadni a ter­melőszövetkezeteknek. 200 nagy tenyészértékű, import utód tenyészkos beszerzésé­hez kosonként ezer forint állami támogatást kell nyúj­tani. A minőségi baromfi törzs­állomány kialakítása, illető­leg utánpótlása céljából a termelőszövetkezeteknek 1959-ben 500 000 naposcsibe, 50 000 napospulyka, 30 000 naposkacsa, 15 000 naposliba és 15 000 gyöngytyúk-napos­csibe árkedvezménnyel tör­ténő felvásárlását kell lehe­tővé tenni. Az olyan terme­lőszövetkezetek részére, ame­lyek még nem rendelkeznek a tenyésztéshez szükséges feltételekkel, 1959-ben hat­hetes korig előnevelt, leg­alább 0,40 kilogramm súlyú és fajtiszta 150 000 jérce ár­kedvezménnyel történő fel­vásárlását kell lehetővé tenni. A természetbeni törlesztés­re és a hitelből felvásárolt állatokat elsősorban azoknak az új és a területileg fejlődő termelőszövetkezeteknek kell juttatni, amelyek az állat­tenyésztés fejlesztéséhez szükséges feltételekkel ren­delkeznek. Árutcrxre'és és közős ér ékesí és A növéi»Y?ormesz!és fejlesztése A termelőszövetkezetek belterjes gazdálkodásának segítésére, a termésátlagok növelésére és a termelési költségek csökkentésére a határozat előírja többek kö­zött, hogy a zfjldtiágyázotl területekre a termelőszövet­kezetek vetőmagszükségletét állami vetőmagakcióval kell biztosítani. Zöldtrágyázás céljára az új és a területileg fejlődő termelőszövetkeze­teknek további 50 százalékos kedvezményt kell adni. Azok a termelőszövetkeze­ti csoportok, amelyek a használatukban lévő terüle­ten a növénytermelés vala­mennyi munkáját közösen végzik, s az egy hold szán­tóra számítva — a gabona­cséplés kivételével - két normálhold elvégzésére már­cius 10-ig szerződést kötnek a gépállomásokkal, a mun­kadíjakból a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket meg­illető kedvezmények 70 szá­zalékát kapják. A kedvez­mények további feltétele, hogy a termelőszövetkezeti csoportok alapszabály sze­rint működjenek, a jövede­lem 50 százalékát munka­egység alapján fizessék kl, továbbá a jövedelem 10 szá­zalékát beruházásokra for­dítsák. Ezek a termelőszö­vetkezeti csoportok a mű­trágya vételárából is ugyan­ilyen mértékű kedvezmény­ben részesülnek. El kell érni, hogy az új és a területileg fejlődő termelő­szövetkezetek az első évben területük 10 százalékán, a második évben pedig 15 szá­zalékán évelő pillangós vi­rágú takarmánynövényeket termeljenek és már az első évben megkezdjék a silóku­korica termesztését. A pil­langós virágú évelő takar­mánynövények termeléséhez szükséges vetőmagot az ál­lam kedvezményes hitelfel­tételek mellett biztosítja. A ország legfontosabb zöldségtermelő tájain a nagy­városok, ipari központok és üdülőhelyek kornyékén egy­egy, már jól működő terme­lőszövetkezet zöldségter­mesztését példamutató nagy­üzemmé kell fejleszteni. A nagyüzemi gyümölcs-és szőlőtermesztés további fej­lesztésére a jelenlegi hitel­kedvezményeken túl további engedményekben kell része­síteni azokat a termelőszö­vetkezeteket, amelyek a rendszertelenül telepített, sűrű gyümölcsösöket felújít­ják vagy üzemi gyümöl­csöst telepítenek. 1959-ben ötezer hold új öntözőtelep létesítését kell segíteni. A termelőszövetkezeti gaz­daságok ta'ajjavítási és ta­lajerőgazdálkodási tevékeny­ségének javítására az igé­nyekhez képest 1059-ben mintegy 35 ezer hold sava­nyú és szikes talaj javítá­sához kell támogatást adni. A termelőszövetkezetek össztermelésének és áruter­melésének növelése, vala­mint a munkaegység-része­sedés pénzbeli arányának emelése útján jelentősen fo­kozni kell a közös értékesí­tést, elsősorban a központi árualapok számára. Ennek érdekében termelési szerző­dést elsősorban a termelő­szövetkezetekkel kell kötni. Már az 1958—1959-es gazda­sági évben meg kell hatá­rozni azokat a növényeket és vetőmagvakat, amelyeket szerződés alapján kizárólag az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ter­melhetnek. Az 1959—19fl0-as gazdasá­gi évtől kezdődően a mező­gazdasági termelőszövetke­zetekkel kötött termelési és terményértékesítési szerző­dések alapján járó pénzbeli előlegeket a szerződtető vál­lalatok helyett a Magyar Nemzeti Bank folyósítja. Arra a többlettermésre, amelyet a termelőszövetke­zet a zöldségfélékből, szer­ződéssel lekötött mennyisé­gen felül a felvásárlás meg­kezdése előtt legalább két héttel felajánl, a felvásárló vállalat köteles pótszerző­dést kötni és a többletter­mést a szerződés feltételei szerint átvenni. Az ipari központok zöld­ség- és gyümölcsellátásának biztosítására, illetőleg javí­tása érdekében szélesebb körben lehetővé kell tenni a termelőszövetkezetek szá­mára a zöldség és gyümölcs árusítását, és azt, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek közvetlenül kös­senek áruértékesítési szerző­dést a kiskereskedelmi vál­lalatokkal, a földművesszö­vetkezetekkel, valamint a felhasználó állami vállala­tokkal és intézményekkel. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek abban az eset­ben, ha áruértékesítésben el­érik, vagy túlhaladják a meghatározott egységnyi te­rületre megállapított szin­tet, kedvezményben része­sülnek. A termelőszövetkezetek a közös értékesítést fokozzék a feldolgozóüzemi tevékeny­ség körének szélesítésével is. Ennek érdekében segíteni kell, hogy a termelőszövet­kezetek is végezzék saját termesztésű terményeik és termékeik esetleges feldol­gozását. Gépi murkák A magyar Küiiigyminisztórlum sajtóosztályának közleményé Mint ismeretes, a Magyar Népköztársaság Külügymi­nisztériuma, kormánya nevében 1959. január 28-án jegy­zéket adott át az Amerikai Egyesült Államok budapesti követsége ügyvivőjének. Ebben a jegyzékben a Magyar Népköztársaság kormánya ismételten rámutatott a buda­pesti amerikai követségnek és az illegális amerikai szer­veknek a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendje ellen folytatott tevékenysége és aknamunkája kö­vetkeztében előállott helyzet tarthatatlan voltára, s an­nak orvoslása céljából felajánlotta diplomáciai tárgyalá­sok megkezdését a normális kapcsolatokat gátló körül­mények kiküszöbölése érdekében. A budapesti amerikai követség január 31-én a jegyzé­ket visszajuttatta a magyar Külügyminisztériumhoz azzal az indokkal, hogy a jegyzék "fenyegető* jellegű. Ebből a Magyar Népköztársaság kormánya megállapítja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem hajlandó a felmerült problémákat a szokásos diplomáciai úton ren­dezni, s ezzel arra kényszeríti a Magyar Népköztársaság kormányát, hogy — annak ismételt kifejezése mellett, hogy készsége a kapcsolatok normalizálására változatlanul fennáll — megtegye a szükséges intézkedéseket a népköz­társaság állami és társadalmi rendjét veszélyeztető tevé­kenység korlátozására. Kitüntetések a magyar saitó napja alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából a sajtó­munka területén kifejtett kimagasló tevékenységük el­ismeréséül Árkus Istvánnak, a Népszabadság rovatvezető helyettesének, Dezséry Lász­lónak, a Magyar Rádió fő­munkatársának, Koncsck Lászlónak, a Lapkiadó Vál­lalat szerkesztőségvezető­jének, Sala Sándornak, a Lapkiadó Vállalat igaz­gatójának és Szántó Je­nőnek, a Népszabadság ol­vasószerkesztőjének a Mun­ka Érdemrend kitüntetést adományozta. Tíz újságíré kapta a Szocialista Munká­ért érdemérem kitüntetést. A kitüntetéseket szomba­ton délben Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyújtot­ta át az Országházban. A kitüntetettek nevében De­zséri László mondott köszö­netet. Kölkereskedelmfink 1958-bao eredményesebben dolgozol!, mint a felszabadulás éta bármely esztendőben Az áUalfenYÓsz'és fejlesz ó^e A közös szarvasmarhaál­lomány szaporulatán és a saját erőből történö vásár­lásokon kívül ebben az év­ben 20 azer tenyész-szarvas­marhát — tehenet, vemhes és tenyészüszőt — kell a termelőszövetkezet részére felvásárolni. Erre a célra a termelőszövetkezetek árked­vezményt kapnak. A termelőszövetkezetek hizlalást igényelnek kielégí­tésére folyamatosan biztosí­tani kell 1959-ben 25 ezer hízónak való növendék- és felnőtt szarvasmarha felvá­sárlását. A szarvasmarhaállomány és vágómarha-hústermelés növelésére 1959-től kezdve akciót kell indítani az el­adásra felkínált borjak to­vábbnevelésére a termelő­szövetkezetekben. Az akció­ban az állatforgalmi válla­latok 1959-ben az igények­nek megfelelően, mintegy hétezer olyan borjút vásárol­janak fel és két-három hó­A termelőszövetkezeteket a gépállomási díjkedvez­mény szempontjából három csoportba kell sorolni. Az első csoportba a megszilár­dult termelőszövetkezetek, a másodikba az 1958. Január 1. előtt alakult, de még gyen­ge termelőszövetkezetek, a harmadikba az 1958. január 1. után alakult, új termelő­szövetkezetek és a fejlődő termelőszövetkezetek tartoz­nak. A termelőszövetkezete­ket az érvénvben lévő leg­nagyobb génállomást díjked­vezmény abban az esetben Illeti meg. ha a gépállomás­sal március tizedikéig szer­ződést kötnek. — egy hold szántóra számítva — az "1­ső csoportba tartozó terme­lőszövetkezeteknél 4.5, a má­sodik csoportban 3.5, a har­madik csoportban 2 normál­hold gépi munka elvégzé­sére. Azok a Jól működő mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek, amelyek ezer holdon, vagy ennél nagyobb terüle­ten gazdálkodnak, áruter­mésüket az állami, vagy szö­vetkezeti felvásárló szervek útján értékesítik és az egy holdra eső állóeszközeik ér­téke legalább négyezer fo­rint, kombájn és cséplőgép kivételével minden mező­gazdasági gépet vásárolhat­nak. A termelőszövetkezeti csoportok egvten"elves trak­torokat és legfeljebb 15 ló­erős motorokat, valamint az azokhoz szükséges munka­gépeket vásárolhatnak. A szakszövetkezetek és a ter­melői szakcsoportok részére lehetővé kell tenni saját erőforrásaikból kis trakto­rok, különleges mezőgazda­sági gépek vásárlását. A külkereskedelmi válla­latok és a külföldi kirendelt­ségek vezetői előtt Incze Je­nő miniszter ismertette a külkereskedelem helyzetét, elmúlt évi eredményeit és az ez évi feladatait. Hosszú idő után először számolhatunk be a külkereskedelem olyan eredményeiről, amelyek szi­lárd alapot adnak további fejlődésünkhöz — mondotta. Az ipar és a mezőgazda­ság múlt évi jó munkája le­hetővé tette, hogy fizetési mérlegünk egyensúlyba ke­rüljön és hogy terven felül, mintegy 790 millió devizafo­rint kivitelt és 730 millió de­vizaforint behozatalt bonyo­lítsunk le. Végső soron a teljes áruforgalmunk mint­egy 940 millió devizaforint aktívumot tüntet fel. Az 1C58. évi export a felszaba­dulás óta eltelt bármelyik év kivitelét meghaladta és as 1955. évinél — amikor a leg­magasabb exporteredménye­ket értük el — 15 százalék­kal volt több. 1958-ban a be­hozatali forgalom 73 százalé­kát a demokratikus orszá­gokkal, 27 százalékát a tő­kés államokkal bonyolítot­tuk le. A kivitel 72 százaié­ka demokratikus, 28 százalé­ka pedig a tőkés országok­ba irányult. A miniszter ezután az 1959. évi terv főbb jellem­zőiről szólt, megemlítette, hogy a tavalyi forgalomhoz mérten a behozatal 13 szá­zalékos, a kivitel kétszáza­lékos növekedését tervezik. Az idén korábban adhattuk ki vállalatainknak a jóvá­hagyott tervet is — mondot­ta többek között Incze Jenő külkereskedelmi miniszter. Huszonhét nőgytaálatos szelvény a lottón A lottó 5. játékhetére be- 3 találatos szelvények szá­érkezeit 3 802 841 szelvény. ma 3239, a nyeremény öttalálatos szelvény nem egyenként 440 forint. Két volt. Négy találatot 27 fo- találatot 108 874 fogadó ért gadó ért el, a nyeremény el, a nyeremény egyenként egyenként 105 635 forint. A 13,10 forint. Beruházás Az 1959. évben a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti cso­portok saját erőből végzen­dő 175 millió fortnt értékű beruházásait az állam hosz­ezú lejáratú hitellel jelentős mértékben kiegészíti. A ter­melőszövetkezetek építkezé­seihez, felújítási és tataro­zás! munkáihoz mintegy 43 millió téglát, 19 500 tonna cementet. 5700 tonna meszet, 189 000 folyóméter vasbeton­gerendát, 364 000 négyzetmé­ter palát, 3,1 millió darab cserepet, 9700 köbméter épü­letfát és 6000 köbméter egyéb, az építkezésekhez felhasználható fát, valamint tehergépkocsira való 1675 gumiabroncsot, 2200 tonna Eternit-nyomócsövet, vala­mint szivattyúkat, szórófeje­ket kell biztosítani. A termelőszövetkezetek hal­tenyésztésének előmozdításá­ra az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság soo ho'd tógaz­dasági területen végezze el a tervezési és építési mun­kákat. A műszakilag Igényesebb termelőszövetkezeti m.vvis­építkezések kivitelezéséhez 1959-ben az Építésügyi Mi­nisztériumban 77 millió, a tanácsi építőipari vállalatok 32 millió, az OKISZ 81 mil­lió forint állalati kapaci­tást biztosítson. Az 1959. év­ben 505 kilométer hosszúsá­gú távvezetéket és 270 transzformátort kell megépí­teni, illetőleg a termelőszö­vetkezetek részére 1959-ben 100 kilométer bekötőutat kell építeni. A határozat a továbbiak­ban vegyes rendelkezéseket tartalmaz. Elmondja többek között, hogy a megyei taná­csok végrehajtó bizottságai az állatni beruházások kom­munális létesítményeit (be­kötőút, kórház, villamosítás, művelődési otthon stb.) el­aösorban azoknak a közsé­geknek biztosítsák, amelyek­ben a dolgozó parasztság töhb.séoe a szövetkezeti gaz­dálkodás útjára tért. Az ilyen községeket, vagy járá­sokat nagyobb mórtékben kell ellátni nemcsak gépek­kel, hanem tenyészállatok­kal, műtrágyával, építő­anyaggal is, annak érdeké­ben, hogy ezzel megalapoz­zák a foije'tebb nagyüzemi gazdálkodást. Kimondja a határozat, hogy a me"yel tanács vég­rehajtó bizottsága csökkent­heti, vagv megvonhatja a kedvezményeket az olyan termelőszövetkezettől, amely az alapszabályt, vagy a ter­melőszövetkezetek működé­sére vonatkozó jogszabályo­kat megsérti. »

Next

/
Thumbnails
Contents