Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

Vasárnap, 1999. J&nnár ti. — 7"' ^^ > J I •• SZEGEDI Z EP: SZÓ, Himnusz, dadogva Soáruldó nyíl hasít a Végtelenbe! Száguldó csillag: Ember Csillaga! Borulj a földre Herkules zokogva, s tl csillagok, tl mind: zokogjatok: száguldó nyíl hasit a Végtelenbe, ember-szülötte, bátor társatok! Üj századunk futára zúg felétek örüljetek hát mind, s zokogjatok: üzent a Föld: "Jöhet-e már az Ember? szabad-e már az út az ismeretlen bolygó-szivekhez? — válaszoljatok!" a Végtelenből választ adjatok! Ö, nagy korunk! Hatalmas embertelme! Kitűzte hát a véges-Végtelenbe ls csillagát az Októberi Föld már! Megistenűlt a szerszám alkotója, nincs már kezét ki gőgösen lefogja a a végtelen-határig meg sem áll! ANDRASSY LAJOS Giacomo Puccini születésének 100. évfordulójára A zongorán csontarccal, mint a jég vártak egy Cisz-re még a billentyűk, de késett A metronom csak verte még óramű-pontos illemét, amíg felérzett: — Ne még! Ne még: Halál a csönd, setét pokolfenék! » ketyegte szét fém-életét, $ végül megállt egy ponton, mim l a szívverés. Manóm Leseaut, a szerelmes madárka akkorra messze szállt, a kék egek csúcsán kacagva, sírva repdesett, tépett szárnyával ütve le a kancsal szenteket; s Mimi, a lázas rózsaszál dalolt végigcsókolva szürke köznapok nagy álmait, míg csöndben lázadott a városmélyek szomjas lánya volt; s imáját sírta Tosca mindenütt, ahol tenyérnyi sem volt már egük a vénen-holtan s ifjan áradóknak, s a boldog nászból égve születőknek; és Cso-cso-szán, a napkelet-leány hűsége, mint az éles sarki fény ivódott át az ember lényegén, csak Turandot volt, aki várt még Turandot — mint a tűz és jégmező: Körötte véges, furcsa játék... t Liu-val együtt öt is veszni küldte a valóságig felnőtt vesztető: *Turandot! Ö. csak húsz napot nekem, hogy teljesüljön ez a szerelem! * Halál, te ráérsz! Adj, muszáj még.U <szólott a mester és a csontfehér billentyűn jártak részeg ujjai. - Már nincs tovább! — szólt rá egy árnyék, és lecsapta a kihűlt zongorát. LODI FERENC Dalommal szolgálom hazámat, és népemet, mely felnevelt, s dallal szolgálom sok-sok ősöm kl csak titokban énekelt. Dallal szolgálom hulló őszön, kérges tenyerű paraszt ősöm, ki csak álmában énekeik Dallal szolgálom, meleg szóval a barázdát szántó ekét, a föld ősi leheletétől kábultan lépő paraszt fejét. Dallal szolgálom hulló őszön, fagytól csillogó havas mezőkön népem duzzadó nyár-erejét. Dalommal szolgálom a földet, s mindent mi a mezőn terem, a fákon ringó érett gyümölcsöt boldogan simítja kezem. Dallal szolgálom nyíló őszön, újjászülető paraszt ősöm. — s csak róla zeng az énekem. Dalommal szolgálom hazámat, és népemet, mely felnevelt, lehajtok dolgos nagy kezéhez mellyel a magasba emelt. Lehajlok hozzá napfényes őszön, és velem dalol minden ősöm, ki csak álmában énekelt. Csöndes emberek I lilMIIMilllllllllMlUHnHIMUIHIIiillllHIHNIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllllllllHllllllinmiMP ö! DAL zvegy Trepáknéra keserves fejfájással köszöntött a reggel. Meggyűlt szájában nagyon a keserűség. Nehéz lett minden tagja a rosszálmú éjS szakától. Nyilait a dereka, "sajgott a háta, mintha bo• szorkány lovagolta volna »meg. Se feküdni nem bírt, • se fölkelni nem akaródzott. • Szörnyűségesen sehogyse • volt. Szeme égett az álmat• lanságtól, minden tagja visz• ketett. Ásított egy hatalma•sat. A szobát megülte az éj• szakai levegő. Savanyú szagot 5

" lehelt az ágy. Meg valami érzett még ... özv. Trepákné „ nagykeservesen föltápászko•dott, kilökte az ablakot. A • házmesterné épp az udvaron 3

ment. kezében a kiskutyájá_ val. Oda is szólt: - Jó reggelt. Tudja, mit tanult tegnap a Floki? Buksengelni... — Jó reggelt. — Befelé fordult és szaglászni kezdett. Valami bűzlött. Valami rettenetesen büdös volt. Az ajtóhoz ment, kinyitotta, hadd legyen huzat. Az se használt. Honnan jöhet a szag? • Benézett a konyhába, a szek• rénybe, mindenfelé. Az ágy • alá is. Onnan jött... S a »küszöbön puha léptekkel • óvakodott Mlrci, a szomszé»dék Mircije... A fene egyen • meg, otthon büdösíts — mor• mogta az asszony és fölkap• ta a söprűt. A macska bajt • szimatolt és megugrott, ö - meg nagykeservesen lehajolt, nyögve kalamolt az ágy alatt. — El kéne oltani az ilyen dögöt — gondolta, de szót se szólt, mert könnyen kint lehetett a szomszéd a gangon és nem akart nagy ribilliót. Inkább lapátra söpörte, amit talált, aztán ne_ kiállt takarítani. Az ura leS vetett inge is csak ott he• vert, azt bedobta a szenyS nyesbe, bevetette az ágyat, • fölsöpört. Meg is mosako• dott, aztán csak leült, ölébe • ejtette a kezét s elgondolko• dott. Nagyon egyedül érezte • magát. Meg kellett volna va• lakivei osztani a gondját, de • nem volt kivel. Kint már Í

" sütött a nap, éppen a küszöbre tűzött. Az a gálád macska meg újra előjött, mit • se félve a falhoz dörgölődött, • aztán lehevert a napra'. Nem • kergette el, dehogyis. Csak • nézte a fényes szőrét, kövér •hasát, ahogy négy lábát az •ég felé rúgta. — Hát most •már én mit csináljak? — •kérdezte tőle a szemével, de •a jóllakott állat elnyújtózott, •s ügyet se vetett rá. Űjra •elővette a lánya levelét, s •nézte, hogy a szeme ls beleJ fájdult. Inas kezében reszke•tett a papír. Érezte, hogy a J könnye is elered. Hiába, öt•ven és a halál között már ; gyönge az ember. Könnyebb akkor a sírás örömben is, bajban ls. Kint vadul ordítottak a gyerekek. Szőnyeg puffogott az udvar sarkában, s valahol szomorúan szólt egy tárogató. Hirtelen elhatározta magát. Kötője zsebébe gyűrte a levelet, végigsimított a haján. Rájött, hogy egymaga sose fog határozni... Csakhát kitől kérjen tanácsot? Leszaladt. A házmesterné akkor is a kutyájával játszott. — Hát nem zabálnivaló? — kérdezte már messziről. — Nézze, hogy buksengel... Megállt egy kicsit, inkább csak határozatlanságból. Nézte a kis szőrgombócot, amint ugrált. Tényleg bohókásan kellette magát. — Látja, ezt a buksengelést tegnap még nem tudta. Én tanítottam ... — Azért csak egy oktalan állat... — No, ne mondja. Nagyon tanulékony. Érdemes kínlódni vele. Nézze már ezt a buksenget! — Így van ez, csak csinálja, szomszédasszony. Ahol nincs gyerek, ott ez is jó. ->- szúrt egyet a házmesterné* aztán továbbállt. Még hallotta, hogy az valakit odacsődített: — no, nézze már, hogy buksengel... S

zerencséje volt. Ahogy az utcára kilépett, ~~ mindjárt látta, hogy jön Nagyi bácsi, a sarki gimnázium altisztje, állásánál és dohányszagú kajla bajuszánál fogva roppant respektusa volt az asszonyok között. Ez az én emberem! — dobbant Trepáknéba. Mosolygott is rá már messziről. — Jó napot, Nagyi bácsi! — kiáltott már messziről, s átvágott a túlsó oldalra. — Hová siet, ha meg nem sértem? Az öreg megállt, pödört egyet a bajuszán, s kényelmesen dörmögte: - Ne tartson föl, aszszonytárs, sok a dolgom. — De azt csak érzi, milyen jó idő van? — Bizony jó. — Ez a kellemes napsütés... — Az, igen ... — Hát ha már ilyen szépen elbeszélgettünk, nem inna meg egy pohár sört? — Hát tudja, már babonából is... mert még sohase utasítottam vissza kínálást. B

etértek a kocsmába. Kevesen voltak még ott, ők leültek középre, a légyfogó alá. Nagyi bácsi csak rákacsintott egyet a pincérre, ránevetett az asszonyra, s máris előttük állt a fehér sipkájú pohár. Az öreg kétfelé törölte a bajszát, ráköszönt, aztán le is eresztette mindjárt az egészet. ö is belekóstolt, de a szó nagyon kikívánkozott belőle. — Tanácsot kérnék, ha megtenné... — tért rá mindjárt a dologra, lesve az apró szemeket, megvan-e bennük a szükséges jóakarat. Nagyíj bácsi erre hivatalos arcot vágott, összeráncolta a homlokát, s elgondolkozva bólogatni kezdett. — Maga mégis csak hivatalos ember, nem igaz? — Hát igen, igen ... — tette rá kezét az egyensapkájára. — Aztán meg okos ember is, nemhiába van az iskolában, nem igaz? — Hát igen, az már igaz... — Hát azért... Tudja, a lányom... — Az, az, emlékszem ... Az a kis girhes... — Két családja van... — Ne mondja! — De, bizony! — Nahát! Ml tanítottuk, ugye. Aztán most meg... ej, a csibész... hát, hogy mik vannak! — Bizony, Nagyi úr, ml se fiatalodunk már. — Már aki, könyörgöm. Már aki... — Hát maga talán fiatalodik, de én nem, az bizonyos — egyezett ki az asszony. — Szóval, ez az én lányom hlv, hogy menjek hozzájuk. Az ura jól keres, eV bírna tartani, meg aztán az unokák mellett lenne már a helyem. — Hát csak menjen, menjen, asszonytárs. — Csakhogy baj van. Az emberem... — Tudom, a Veres úr. Hát ő nem akar menni? — öt nem ls hívják. Mert ugye, sose volt jóban a lányommal. Hiába, csak nem édes neki... , — Most már ezért maga elváljon az urától? Az asszony elpirult, lenézett a kockás terltőre, s a fodrát sodorgatta. — Ugy van az, nézze, hogy mi elfelejtettünk megesküdni.., Akkoriban annyi dolgunk volt... aztán azóta se került rá idő... N

agyi bácsi elgondolkozott, hümmögött, és egy szót sem szólt. Csak forgatta a poharát, míg Trepákné leste, mit határoz. Döntsön így, vagy úgy, mindegy lesz nekem — gondolta. — Akármit mond, azt teszem. — S ettől egész elszorult a lélegzete. Ugyan, mi lesz a döntés? Most már az öreg intett új pohárért. Megvárta, megitta, csettintett, s belebámult az asszony piros arcába. Lassan szűrte a szót. — Ugy félfüllel hallottam, Dalommal szolgálom hazámat \ " Amint a legutolsó New York-i jelentések hirül adják, a nők az idén sokkal színpompásabbak és exotikusabbak lesznek, ERIC HANKO: e rí)io alitjdűn ictqúk 5 el fog tűnni és egyéni színösszeállítás fogja pótolni. Itt is az ellentéteket kedvelik. zápfogak festése túlzásnak számít és ^RTBFILY GÁBOR mint tavaly voltak. A hajat — legalább csak akkor alkalmazzák a hölgyek, ha ki is az első három hónapban — szigorúan akarnak kezdeni a fogorvossal. Az afrinégyszögletesen — sakktáblaszerűen fog- kai divat befolyása az idén sokkal jobban ják vise'ni. A sárga és piros négyszögek érvényesül, mint eddig Az ajkakba elöa férfi ellenfeleket már néhány húzás után refúrt lyukakban hordott nemes fémből meg fogják mattolni. A szemöldököket készült pálcikákat szükség esetén fogpiszjelentékenyen magasabbra akarják he- kálónak is lehet használni. Igaz, hogy ezlyezni Excentrikus egyéneknél a hátge- által a beszéd kissé nehezebbé válik, szélrinc első csigolyáját is elérik majd. Ter- ső esetekben már csak egy vékony, egérmésze'esen felülről számítva az első csiga- szerű cincogás, ami azonban még mindig ltlát. A szempillákat egy nemrégen felfedezett rostos anyag, a Ton'mazon segítségével mesterségesen meghosszabbítják, ügyelve arra. hogy az áll vonalát ne takarják el. Az ágy kímélése céVából ajánla*os éjjel összecsavarva viselni és reggel újból ki.ondoláini. A járom (nnfa) csnntoka* autónumV'hoz hasonlóm kék gyűrűkkel akarják könnyedén kihangsúlyozni. A lehetővé teszi a szükséges érzelmi megnyilvánulásokat. Fülbevaló helyett karácsonyfadísz nagyságú könnyű fémgolyók jönnek divatba, amelyekben kemény borsószemek vannak. A fej legcsekélyebb mozdulatára ezáltal daVamos kereplő hang keletkezik, ami különösen nagyobb embertömegnél. így tánctermekbe n, valóságos szimfóniává járomrsontoktól a szói szögi-1okin egn fe- áradhat és a zenekart a legnagyobb erők"te solrdlis vonal, vezet. ami. mosolynás közbon csábPó módon kunkorodik fel. Az aikoknt civilen zöldre mázolva viselik a sz*ts-ömo*okkon env k-s lila vonttal. Mind-nosotre fess-n hatnak a zebrához hasonló fekete-fehér keresztcsikok is. Ez azonban már kissé extravagánsnak számít. A fogak egyhangú fehérsége teljesen feszítésre készteti, hogy túlharsoghassa. A kéz körmei hosszabbak lesznek, de o.z öt centimétert nem haladják meg. Ezáltal tért nyernek, hogy a körmökre elhelyezzék a barátok, vagy más kedves ismerősök képétFordította: Kálmán László Zizzenő kavics elgurul, Táncol, forog a száraz fűben. Egy szék csattan és fölborul Es elsuhan a nyár, a hűtlenSzeszélyes, hütelen madár Más fákra lebben más vidé[ken. A víz megáll, a szél eláll, Kályha dúdolgat örömében. Ügy hívják hó: olyan fehér, Csak hidegebb, mint a te ar[cod. Hajadon megcsillan a dér. Köd mossa el a túlsó partot. Bújj hozzám, a szivünk kerek. Ne félj, a házak ránk ügy ellnek, S holnap a sík jég megreped, Dagadó vizek fölszökellnek. A mező harsányat kiált, A barna dombok összefutnak. Sugár hajlik az égen át, S kihajt egyszerre minden [csillag. PAPP LAJOS hogy nem szeret dolgozni az ... az az ember. — Igaz, sajnos ... — Meg, hogy Iszik !s... — Hát, istenem, ki van hiba nélkül? — Meg veri ls magát? — Az már szemenszedett hazugság, akárki mondja! — vörösödött el még jobban az asszony. — No, csak ügy hallottam. Maga kért tanácsot. Nekem ismerni kell a tényálladékot, nem igaz? Hát igen, az Ilyen szavak, hogy tényálladék, mindig megteszik a magukét. — Tudja, egyszer-egyszer odasóz, de nem rossz ember az azért. — Persze, hogy nem rossz ember, ki mondta rá, hogy rossz? Szóval most maga tanácsot vár tőlem? — Ha megtenné, hisz Nagyi úr olyan intelligens ember — mondta, hogy az öreg lássa, ő se akárki. — Nézze, azt mondom én magának, ha a lányához megy, ott biztos jó dolga lesz. Unokák, kevés dolog, miegymás. Másrészt.,. másrészt így is jó magának, nem iga^? No, már most... — No, már most... — No, már most, meglehet, hogy a lányáéknél rossz lesz, ugye, meglehet. Ezt csak úgy gondolom, érti? De másrészt... — De másrészt... — De másrészt meglehet, hogy az ember mellett lesz rossz, ezt is csak úgy gondolom. Ebből kifolyólag ... — az öreg itt megállt, mert tudta, olyat kell mondania, ami tovább öregbíti jóhírét —, szóval, ebből kifolyólag egvedül magán áll, hogy mit választ, mert ugye, jó ember a Veres úr, ismerem én régóta... — Ugye, jó ember! — ragyogott föl az asszony és határozott magában, tudta, akármit beszél is az öreg, ő már döntött, választott, tudja, hol a helye. — Meg aztán a lánya is jó gyerek, ugye, azt is ismerem én régóta. — Mégis, mit tanácsol? — Nézze, asszonytárs, fogadja meg a jótanácsot, tegyen úgy, ahogy a szíve diktálja. — Látja, tudtam én, kihez forduljak. Igaza van, maradok az emberemmel. Ott az én helyem. No, igyunk egyet. F

ölemelte a sörét, sráköszönt az öregre. — Mert tudja, a szívnek nem lehet parancsolni. Nem lehet annak, a fene egye meg. BÁRDOS PAL