Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-06 / 4. szám

3 Kedd, 1959. január «. Szélesítik a termelői igazolványok rendszerét Csongrád megye területén A forradalmi munkás­paraszt kormány nemrégi­ben megtárgyalta a terme­lői igazolványok bevezeté­séből szerzett tapasztalato­kat és megállapította: mind a debreceni, mind a szegedi piacon sikerült visszaszorí­tani a spekulációt, anélkül, hogy a felhozatal csökkent volna. A fentiek figyelem­bevételével a kormány 3268/1958. számú határoza­tában hozzájárult a terme­lői igazolványok rendszeré­nek fokozatos kiszélesítésé­hez. Ennek megfelelően az élelmezésügyi miniszter 26/ 1958. számú rendelete alap­ján Csongrád megye terü­letén is engedélyezte a ter­melői igazolványok kiter­jesztését Hódmezővásárhely, Szentes, Makó, Csongrád városokra, valamint Kiste­lek községre, A termelői igazolványok bevezetésére a felsorolt vá­rosokban és községben 1959. január 1-én került sor. A rendelet értelmében ettől az időponttól a termelők a fent említett piacokon bú­zát, rozsot, kétszerest és ezek őrleményeit, továbbá árpát, zabot, kukoricát, rizst, napraforgómagot, bur­gonyát, zöldségféléket, hü­velyeseket, 'gyümölcsöt íaz erdei gyümölcsök kivételé­vel), tejet és tejtermékeket, élő és vágott baromfit, to­jást, füstölt húst, sózott és füstölt szalonnát, valamint zsírt, csak termelői igazol­vány birtokában árusíthat­nak. Tájékoztatásul közöljük az érintett városok és Kis­telek község termelőivel, hogy a termelői igazolvá­nyok kiadását szóbelileg kell kérni a városi tanácsok fl földmővesszövevke?etekre és a magánkereskedőkre is kötelezd a hatósági baromfiár A belkereskedelmi miniszter rendelete értelmében az állami kereskedelem által forgalomba hozott élő és vá­gott baromfira, valamint azok bontási termékeire megál­lapított hatósági árak megtartása a földművesszövetkeze­tekre és a magánkereskedőkre is kötelező. A rendeletet a részenként forgalomba hozott baromfi bontási termé­keire is alkalmazni kell. Az élő és vágott baromfi, továbbá a tojás felvásárlá­sának korlátozását 1959. december 31-ig meghosszabbítot­ták. igazgatási osztályainál, il­letve a községi tanács tit­káránál, ahol a hivatalos idő alatt bármikor megkap­ják. A termelői igazolványok kiadása az alábbi illetékek lerovásával történik; ha a termelő földingatlana az egy holdat nem haladja meg és ezen belül a szőlő, kert és gyümölcsös együt­tes területe legfeljebb 600 négyszögöl, 20 forint az il­leték; ha a termelő földingatla­na egy holdnál nagyobb, de az öt holdat nem haladja meg és ezen belül a szőlő, kert és gyümölcsös együt­tes területe legfeljebb 2 hold, az illeték 50 forint; ha a termelő földingatla­na 5 holdnál nagyobb, il­letőleg a szőlő, kert és gyümölcsös együttes terüle­te meghaladja a 2 holdat, az illeték 100 forint. Felbivjuk a termelők fi­gyelmét arra, hogy saját érdekükben kérjék a terme­lői igazolványok kiadását mert e nélkül a felsorolt piacokon árusítani nem sza­bad. A termelői igazolvány nélkül árusító személy sza­bálysértést követ el és 3 ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtják. A felsorolt piacokon az illetékes szervek rendszere­sen ellenőrzik az igazolvá­nyokat, ezért minden ter­melő saját érdekében mi­előbb szerezze be azokat. Ülnökök a bíráskodásban Az igazságszolgál­tatás mint az államha­® talom egyik gya­korlati megnyilvánulása, fontosságánál fogva adja ma­gyarázatát annak a nagy változásnak, amelyen Szer­vezete átment a felszabadu­lás óta. Történt pedig ez an­nak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás a dolgozó nép hatalmi szerve legyen. Ezt az utat jelzik a már kezdetben megalakult nép­bíróságok, majd a munkás­bíróságok, utóbb az 1949:XI. tv., amely a büntetőbírásko­dásban már általánossá te­szi az ülnök-rendszert. Mindezt regisztrálja alkot­mányunk 37. paragrafusa, midőn kimondja, hogy »a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek--. Ezen törvényi rendelkezés gyakorlati megvalósulását je­lenti végül is, hogy nemcsak a büntető, de a polgári bí­ráskodás is népi ülnökök részvételével történik. Bizonnyal többen emlé­keznek még azokra a cik­kekre, amelyek annak ide­jén a népi ülnököknek a bí­ráskodásban való részvétele fontosságát taglalták — a Délmagyarország hasábjain is. Ezek a cikkek azonban csak a kérdés politikai je­lentőségével foglalkoztak. A kérdés gyakorlati, az érdemi intézést érintő részéről azon­ban nem is igen szólhattak. Az azóta eltelt évek tapasz­talatai alapján most már azt hiszem, erről is nyugodtan beszélhetünk. A lakosok és a tanács közös munkájával tavaszra már elkészül a mihálytelki napközi otthon Az ösz elején már irtunk a mihálytelki napközi otthon születéséről. Akkor még épp, hogy csak megkezdődött a munkálat, a próbaásás és a helykimérés az orvosi rende­lő mögött, ahol mostanra már lassan kiemelkednek a falak is az alapból. Az ala­pozással teljesen elkészültek, s már artézi vize is van a jövendő napközinek: a na­pokban vezették oda. Közel 500 ezer forintos költséggel épül ez a Mihályteleknek annyira szükséges létesít­mény. Az összegnek több mint a negyedrészét a III. kerületi tanács fedezi, a töb­bit pedig társadalmi munkában Mihálytelek munkabíró fér­fíai, asszonyai és az általá­nos iskolások. Az utóbbiról szólva bő­vebben: erejükhöz mérten mások is hozzájárultak eh­hez, innen a városból. Egy­részt az alapozáshoz szüksé­ges építőanyaggal. A városi nagy építkezéseknél visz­szamaradt, eltört, máshoz nem használatos betongeren­dákat töltésanyagnak adták oda a mihálytelkieknek. Az alapozó munkálatokhoz a Csongrád megyei Építőipari Vállalat néhány emberével kölcsönadta emelődaruját is. A községbeliek viszont eddig már 200 kocsi fuvart végez­tek és apránként legalább ezer ember foglalatoskodott már eddig az építkezésnél. Tízezer új tégla, vízveze­tékcső, ajtók, ablakok is biz­tosítva vannak már a továb­bi építkezéshez, ösz óta nap mint nap megszakítás nél­kül folyik a munka, hogy már kora tavasszal tető alá hozzák a 40 méteres front­szakaszra kiterjedő épületet, amely minden tekintetben korszerű lesz. Foglalkoztató terem, személyzeti és elkülö­nítő szoba, konyha, két fe­dett tornác és egyéb helyi­ségek kapnak majd helyet az épületben, a tetőzeten pe­dig egy télen-nyáron hasz­nálható, üveggel fedett na­pozó létesül. A tervek elkészítése szinte példa nélkül áll ilyen nagy­szabású építkezés létrehozá­sában. A Szeeedi Tervező Vállalat vezetője, Szebellei Mihály és még három társa, Füzér István. Tarnai László és Kósa Mihály készítette el a terveket — ugyancsak tár­sadalmi munkában. Ez azon­ban nincs "ráírva- a tervek­re, amelyek olyan precízek, mintha a laHciismeretas munka több tízezer forintért készült volna. Nem történt itt más, minthogy a tervezők együtt éreztek a mihálytelkiekkel, akiket a nyáron egymást kö­vető két tragédia is meg­hökkentett és elszomorított. A legtöbb családból mind­két szülő dolgozik Mihály­teleken is, vagy a városban, vagy a földeken. A gyere­kekre pedig nem mindig marad otthon nagyszülői fel­ügyelet. S így történt meg, hogy a háromesztendős kis Gergely-gyerek a Holt-Tisza sásába tévedt és belefulladt a vízbe. Egy másik fiú pe­dig, az 5 esztendős Módra Szilveszter leesett egy átjáró hídról és súlyos fejsérülést szenvedett. A két szerencsét­lenség után a szülök örökös rettegésben éltek, hogy mire hazaérnek a munkából, nem történik-e gyermekükkel va­lami baj. Ez a szükség kész­tette összefogásra Mihályte­lek lakóit a III. kerületi ta­náccsal, s közös elhatározás alapján született meg a nap­közi otthon létesítésének gondolata, amelybe szinte természetes már, hogy bele­tartozik dr. Fülöp Pál orvos lelkes és aktív szervező munkája is. A III. kerületi tanács már jóelőre gondoskodott a nap­közi otthon felszereléséről is. Még a falak nem állnak, de az ottani iskolába már be­raktározták szinte a teljes napközis-kellékeket. Az Al­kotmány Termelőszövetkezet idénybölcsődéje megszűnté­vel ugyanis annak teljes fel­szerelését átadta a II. kerü­leti tanács a III. kerületnek. Gyermekruhák, textiliák, matracok, fektetők, konyhai felszerelések és különféle bútorzatok várják már az épület elkészültét, hogy Mi­hálytelek kicsi emberkéinak szolgálatába szegődjenek. Hatalmas társadalmi ösz­szefogás eredményeként szü­letik a mihályteleki napközi otthon a II. kerületi tanács legifjabb létesítménye, amelynek külső és belső csi­nosítására is gondolnak már. Az épület valamelyik kö­vébe biztosan belevésik majd a tervező mérnökök nevét, de azt is szeretnék, ha falba épített különféle dombormű­vek és festmények díszítenék a belső termeket. A mihály­telekiek itt a szegedi festők és szobrászok jó szívére apellálnak, elsősorban Tápai Antal szobrászművészre, akit hamarosan felkeresnek, hogy művészetével járuljon hozzá majd a napközi otthon belső szépítéséhez. Az ő és más művészek munkáiból készült, gyermekeknek szánt játékos motívumokkal szeretnék em­lékezetessé tenni azt a tár­sadalmi összefogást, amely további nagy dolgok létreho­zására képes még Mihályte­leken. a-) Tölggyel telepítik be Külső-Baktó egyes részeit Köztudomású, hogy Kül­ső-Baktóban igen rossz mi­nőségű a föld. A mélyfek­vésű és csaknem terméket­len részeket azonban erdő­telepítésre mégis hasznosí­tani lehet Az 1958/59-es gazdasági évben csaknem hatvan hold erdőt telepí­tenek majd ezen a részen. Az ősszel — részletterv­ként — mintegy tizenhét holdon kocsányos tölgy te­lepítését kezdték meg az erdészeti szakemberek út­mutatásával. A tölgycseme­téket kettős ekével, har­minckét centi mélyen fel­szántott és jól elboronált földbe ültetik folyamatosan. Elsősorban magának a jogkereső közönségnek, a dolgozó népnek kell éreznie, hogy a ma bírósága nincs elszakadva az élettől, hanem abban élve és haladva igyek­szik intézni a hozzá fordu­lók ügyes-bajos dolgait, vagy sújt le arra, aki életünk rendjébe gázol. S hogy ez így van, abban nem kis ré­sze van népi ülnökeinknek. Ezt mi, ítélőbírák tudjuk a legjobban, hogy milyen ko­moly gyakorlati segítséget jelent sokszor egy-egy ügy érdemi intézésénél a taná­csunk tagjaként eljáró ül­nök élettapasztalata, helyes politikai meglátása, a helyi viszonyok ismerete, vagy ép­pen a konkrét ügyhöz vágó szaktudása. De hogy konkrét eseteket is említsek. A fiatalkorúak tanácsa a közelmúltban az egyik vidéki városban tár­gyalta egy fiatalkorú bűn­ügyét. Csirkelopásokat kö­vetett el a város környékén és az ellopott baromfit az állami felvásárlótelepnek ad­ta át. A vádlottra vonatko­zóan a környezettanulmány azt tartalmazta, hogy szülei rendesen bánnak vele, s megfelelő felügyeletet gya­korolnak felette. A tanács egyik ülnök tagja azonban a tárgyalás során a tanács tudomására hozta, hogy a fiatalkorú személyi körül­ményeit igen jól ismeri és így tudja, hogy házasságon kívül született gyermek, ne­velőapja a családdal nem tö­rődik, részeges, és a gyer­mek anyja maga is erkölcs­telen életmódot folytat. Ez­zel — a környezettanul­mányban foglaltaktól elté­rően — alátámasztotta a fia­talkorú vádlott azon véde­kezését, hogy miután vele senki sem törődik, eltartá­sáról nem gondoskodik, és mert fiatal kora miatt még elhelyezkedni sem tud, kény­szerült arra. hogy bűncselek­ményt kövessen eL Egy másik gyermektartási perről volt szó. Az alperesi apa nem je­lent meg, keresetkimutatása azonban rendelkezésre állt és így semmi akadálya nem látszott annak, hogy a bíró­ság a jelenlévő felperesi anya kérelme szerinti ítéle­tet meghozza. A tanácskozás alka'mával közölte az egyik helybeli ülnök, hogy a per­beni gyermek állami gondo­zásban van, érte az anya semmit sem fizet. Erre a bíróság újból megnyitotta a tárgyalást, az anya pedig elismerte, hogy a gyermek valóban ingyenes állami gondozásban van, tehát a kereset alaptalan. Egyik, a társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett nagyszabású bűnügyben az ítélő tanács mindkét ülnöke kereskedelmi dolgozó volt, akik közül az egyik több évtizedes áru- és raktárke­zelési ismerettel rendelke­zett. Ezzel nagyon megköny­nyitette mind a helyes per­vezetést, mind a tényállás helyes felderítését. A közlekedési tanács szám­talan perét sorolhatnám fel, ahol az eljáró ülnökök mű­szaki ismerete szinte kivétel nélkül nagyban hozzájárult, a tényállás helyes megálla­pításához. Az egyik ügyben például komoly nehézségbe ütközött annak megállapítá­sa, hogy a vádlott a balese­tet megelőzően milyen se­bességgel haladt. Ezt végül­is az ülnökök műszaki is­merete alapján tudta a bí­róság a gépjárművön kelet­kezett sérülések nagyságá­ból és elhelyezkedéséből, va­lamint a bekövetkezett mű­szaki rongálódásból tisztázni. Számos per volt már, ahol a felmerült gazdasági prob­lémát, vagy valamely ipar­ágat érintő szakkérdést kü­lön szakértő bevonása nélkül is megnyugtató módon tisz­tázni lehetett, éppen a ta­nács egyik, vagy másik ül­nöktagjának az érintett kör­be vágó szakismeretével. S így folytathatnám to­vább, de azt hiszem, ez a néhány kiragadott eset is vi­lágosan igazolja, hogy népi ülnökeink mennyire aktív részesei az igazságszolgálta­tásnak, amiből viszont ter­mészetszerűleg következik munkájuk fontossága. Ezzel is magyarázható az igazság­ügyminiszternek a közel­múltban kiadott egvik hatá­rozata, amely célul tűzi a népi ülnökök még fokozot­tabb aktivizálását, a bírósá­gokhoz való még szorosabb kapcsolatát, valamint a leg­fontosabb eljárási és anyagi jogszabályok elsajátításához szükséges oktatási rendsze­rtik kidolgozását. Ezt a feladatot azonban az igazságügyi szer­vek egyedül képtelenek meg­oldani. Ehhez az illetékes pártszervezetek, szakszerve­zetek és munkáltatók meg­értő támogatása is szüksé­ges. S itt kell rámutatnom arra a sajnálatos jelenségre, hogy bizony a bíróságok sok esetben azért nem tarthat­nak igényt a legkiválóbb ülnökökre, mert munkálta­tójuk — beosztásuk fontos­ságára hivatkozva — behí­vásuk elé akadályokat gör­dít. Azt hiszem, nem szük­séges külön hangsúlyoznom, mennyire helytelen ez! Bi­zonyára rövidesen sikerül maid ezt a hibát is kikü­szöbölni. s így ezzel is kö­zelebb jutni a cikkem ele­jén hivatkozott jogszabályok íénvegét képező célkitűzések megvalósításához. Dr. Kadocsa György járásbiró Iskolavédffnü? ankét Budapesten Hétfőn délelőtt Budapesten megkezdődött az Orvosegész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete iskolavédönői- szak­csoportjának háromnapos ankétja, amelyen az iskola­egészségügyi szolgálat idő­szerű kérdéseit vitatják meg. Dr. Pál Ferenc szakszerve­zeti főtitkár megnyitója után dr. Melly József egyetemi tanár és Járó Miklósné, az Országos Gyermek- és Ifjú­ságvédelmi Tanács titkára tartott előadást. D eriinben a Spartacus-csoporthoz tartozó Eichhorn *-* rendőrfőnök elbocsátása miatt általános sztrájk tört ki, mely fölkeléssé fejlődött. A jobboldali szocialista kormány helyzete megrendült. A rendőrség és a fővá­rosba rendelt tengerészhadosztály a fölkelőkhöz csatlako­zott. A fölkelők megszállták a berlini lapok szerkesztő­ségeit. A kormány fölhívta híveit, hogy fegyverrel nyom­ják el a Spartacusokat. A környékről több hadosztályt a fővárosba vontak össze. Véres harcok zajlanak Berlin utcáin. Salgótarjánban statáriumot hirdettek. A »kommunista agitációt« teszik a polgári lapok felelőssé a történtekért, elsősorban Kun Bélát és Szaton Rezsőt, akik karácsony­kor, valamint Rudas Lászlót, aki újévkor tartott beszé­det Salgótarjánban. Az eseményeknek 27 halottja, 40 sebe­sültje van. Eddig 180 embert tartóztattak le. A munkás­ság sztrájkot hirdetett mindaddig, amíg a karhatalmat el nem távolítják a bányákból. Chorin Ferenc, a bányák főrészvényese kijelentette: -A statárium kihirdetése üd­vös hatást tett...- (Világ). Nyíregyházán Szamuelly Tibor előadást tartott. A bel­ügyminisztérium telefonon, virágnyelven utasította a nyíregyházi polgármestert Szamuelly Tibor meggyilkolá­sára. Az esti órákban ellenforradalmi tisztek a lakásukra hazatérő Szamuelly-testvérekre rálőttek.: György haslövést kapott, Zoltán a lábán sebesült meg; Szamuelly Tibor idő­közben már elutazott a városból. A budapesti Fegyver- és Gépgyár munkássága ql­mozdította a régi igazgatóságot; munkástanács vette át az üzem vezetését. A sorozatos üzemi kollekti­vizálások, ún. »kommunizálások- ellen a kormány úgy akarta magát biztosítani, hogy igyekezett kifogni a szelet a vitorlákból: Méhely Kálmán kereskedelmi államtitkár »üzemi választmányok« megalakítását helyezte kilátásba a munkások részére. -Tovább azonban nem szabad men­nünk ..." — mondotta, s nyilván az államosításra gon­dolt. Kozma Miklós naplójában leírja, hogy ellenforradal­már tisztek reggel 8-fcor a Friedrich hadügyi államtitkár szobája mögötti teremben gyülekeztek. Schnetzer Ferenc tábornok előadta tervét: ha a kormány teljhatalmat ad neki, »Budapesten 24 órán belül rendet teremt«. íme a terve: »A Magasházy-üteggel a Gellért-hegyről néhány tucat gránátot és srapnellt bocsáttat át a város felett jó alacsonyan, hogy visítson s hogy a rákosi gyakorlótéren csapjon be, s kihirdeti a statáriumot. Mindez elég lesz arra, hogy az eddig szanaszéjjel lévő ellenforradalmi szer­vezetek egy központba gyülekezzenek. A többi aztán erély és határozottság dolga. Friedrich teljesen a terv mellett volt, Lovászy nem jött el, de úgy hallottuk, hogy habozik.« Festetich hadügyminiszter és Lovászy Márton a tervre nemet mondtak; még nem merték kockáztatni pozíció­jukat. Szegeden megalakult a szociáldemokrata párt 1. ke­rületi vártszervezete. Az alakuló ülésen Wallisch Kálmán elmondotta, hogy a pártnak Szegeden több mint 20 000 tagja van.

Next

/
Thumbnails
Contents