Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

Péntek, 1959. január 30. álmodik Karácsonykor már beve­zettük olvasóinkat a mai lá­nyok rejtett álomvilágába. Nyilatkoztak akkor a 16 éves álmodozók, a 20 éves férj­hez készülők és a húszon fe­lüli komoly, reálisan gondol­kozó nők. Elmondták, ho­gyan képzelik jövőjüket, mi­ről álmodoznak a gépek, a munkapudok, íróasztalok mellett. E nyilatkozatokból nem is egy visszhangra ta­lált, a legények, a nösülő­korban lévő fiatalemberek körében. Legalább is ezt bi­zonyítják a lányokhoz — a nyilatkozatok nyomán kül­dött levelek. A levelekben megírt cím nyomán felkerestem néhány fiatalembert, mondják el lapunk husábjain, milyen egy mai, nősülőkorban lévő fiatalember elképzelése a jö­vőről, milyen az ideálja. Titiged, Ha a {eleaig. U dőlgwúk — Nem szoktam álmodoz­ni, csak tervezni. Általában a reális dolgokat szeretem — mondja Kocsondi András, a Tudományegyetem Filozó­fus Tanszékének fiatal gya­kornoka. — Az ideálról az a véleményem, hogy nem a külső számít. Persze azért nem árt, ha emellett csinos, jóalakú, szőke, hosszúhajú kislány az ember szíve vá­lasztottja. Magassága legyen úgy körülbelül 170 centi, persze tűsarokkal együtt, mert én körülbelül 174—175 cemtl magas vagyok. Fog­lalkozása lehetőleg ha­sonló legyen. öltözzön modernül, de nem fel­tűnően, legyen mindig víg­kedélyű, a főzéssel kapcso­latban én nem vagyok gyo­morpárti, nem elengedhetet­lenül fontos számomra, hogy a feleségem tudjon főzni. Hi­szen, aki évekig egyetemre, iskolába jár, annak nincs se ideje, se alkalma megtanulni főzni. Ugyanez a vélemé­nyem a staíirungról is. Any­nylja legyen, amiben meg­esküdünk, a többit majd megszerezzük együtt. Egyéb­ként az a véleményem, hogy helyes, ha a feleség is dol­gozik. Persze hiába ls mon­danék mást, mert a menyasszonyom úgyserrw hugyná ott a pedagógus pá­lyát —, szólja el magát Ko­csondi András. Delem, ommo culagtieteíü ieggett — Vállig érő barna kis­lány, rövid, modern frizu­rával — ez Torma Károly, a Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat 23 éves dolgozójá­nak elképzelése az Ideálról; — Inkább fiús típusú, mo­dern, persze azért szolidan öltöző dolgozó nő legyen. Nagyon fontos, hogy velem azonos világnézetű legyen és az élet fő kérdéseiben meg­értsük egymást. Nagyon fon­tosnak tartom, hogy mielőbb megismerjen), milyen a kis­lánynak szüleivel a kapcso­lata, mert ebből sok minden­re következtethet az ember. Általában az az elvem, hogy csak alapos megismerés után fogok megnősülni. Mivel én KISZ-tag vagyok és szere­tem a szervezeti munkát, szeretném, ha jövendőbelim is részt venne a szervezeti életben. Segítse és ne pedig gátolja a munkámat. Ne ve­szekedjék, ha el kell men­nem valami gyűlésre vagy megmozdulásra. Ügy képze­lem, kialakítunk majd egy közös, fiatal házaspárokból álló társaságot, akikkel együtt járunk majd szóra­kozni. Idővel öröklakást sze­retnék majd venni az üzem közeiéhen, vagy pedig közös társasházat építünk majd a kiszesekkel. Nincs kedvem a régi elképzeleshez, nem tar­tom Ideálisnak a kis családi házat, valahol Szeged kör­nyékén, kis kerttel. Modern kétszoba, öszkomfortos la­kást szeretnék. A jövömre vo­natkozólag: szeretnék to­vább tanulni, már az idén be akartam iratkozni a marxista—leninista egyetem­re, de mivel ez nem sikerült, jövőre szeretném pótolni. Fizetésem átlagosan 1300,— A LEGENY... forint, de ha elvégzem a néhány év múlva, ha felke­technikai minimumot, akkor resnénk őket, mit valósítot­emelkedik. tak meg e szép tervekből? Nem vagyok féltékeny ter- Vajon csakugyan nem men­mészetü, tőlem a feleségem nek el a feleség nélkül szó­nyugodtan elmehet akár rakozni? És valóban olyan kultúrcsoportba játszani szorgalmasan segítenek élet­vagv esti iskolába tanulni, társuknak? A könyveket nagyon szere- „oruczi Lásrióné Vidám műso/os délután az mttőröházban Vasárnap, február 1-én délután fél 4 órai kezdettel vidám farsangi műsoros délutánt rendez a Tanító­képző gyakorló általános is­kolájának úttörőcsapata az Üttörőházban. A műsorban kedves jelenetek, mesejáté­kok, népi táncok és más vi­dám számok követik egy­mást. A farsangi hangulat­hoz illően tombolát is ren­deznek az úttörők. Opera- és operetthangverseny Nem volt túlságosan merész vállalkozás? Valóban szép dologra vállalkozott a Juhász Gyula Mű­velődési Otthon nem nagy létszámú, de a művészi zené­nek lelkes, odaadó híveiből álló Bartók Béla kórusa, Ker­tész Lajos karnagy vezetésivel. Mindjárt meg kell azon­ban mondanunk, a vállalkozás értékéből sokat levont a kivitelezés számos kisebb-nagyobb hibája, amelyek oka fő­leg az, hogy az együttes erejét, kvalitásait meghaladó fel­adatot vállalt, s ebbe bizony Mcstt beletört a bicskájuk. Szerdán este 7 órai kezdettel igazán hálás publikum előtt tartották meg hangversenyüket. A hangverseny leg­jobb részletei: a kórus nyitó és záró száma voltak. Nem ért­jük, miért csak kit alkalommal jutott szóhoz a kórus a tem és az az elképzelésem, hogy otthonomba gyűjtök plillllllllttlIIIIIIIIIIHilllllMi;^ nagyon sok magánénekszámmal szemben. Mert túlságosan majd egy szép \tagy könyv- = tárat, különböző szakmai és szépirodalmi művekből. * lÁModög&a. cdak együtt játunk Kisfaludi-Strőbl Zsigmondi 75 éves — Ismerje meg tetőtől tal­pig az ember szíve válasz­tottját, mielőtt házasságra lépne vele. — Igy nyilatko­zik Fehér István KISZ-titkár. — Az ideál öltözzön szeré­nyen, de szépen, ahogy az egy dolgozó lányhoz illik. Bár valamikor az elképzelé­sem hosszú, fekete hajú lány volt, a menyasszonyom most alacsony, 6zöke, de ez sem­mit nem változtat a lénye­gen, hiszen nálam nem e hajszín a lényeg. Ha minden jól megy, a mai korhoz illő­en együtt fogunk majd dol­gozni továbbra is az üzem­ben, minden nagyobb vá­sárlást közösen megbeszé­A magyar szobrász­művészet reprezentáns alakja, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, akinek ne­vét immár közel ötven esztendeje a világhír is szárnyán hordja, ma tölti be munkás életé­nek 75. évfordulóját. Egyszerű szülők gyer­mekeként indult művé­szi pályáján, sok gond­dal és anyagi nehézség­gel küzdött meg, amíg művészi alkotókészsége kibontakozott, és felfi­gyeltek rá. Élete ettől kezdve a szüntelen ta­nulásban és művészi munkálkodásBan telt el. Megmintázta a magyar történelem számos ki­lünk, persze azért a pénzt g váló személyiségét, nagy az asszony fogja kezelni. Otthon mindenben segíteni akarok a feleségemnek, mert nem azért veszem eb hogy cselédem legyen, nanem azért, hogy élettársam le­gyen, akivel egyformán meg­osztok örömet, gondot Én bizony nem értek egyet az­zal a felfogással, hogy gye­rek majd akkor legyen, ha minden megvan. Legyen az meg csak akkor, amikor ép-3 pen lennie kell. És nagyon; elítélem azokat, akik az első; gyereket nem fogadják. Társaságba természetesen ; csak együtt fogunk járni,; olyan barátokra és barát­nőkre, akikkel külön útja-; ink lenne, nincs szükségünk,, majd kialakítjuk idővel a magunk közös, fiatal háza­sokból álló társaságot. Fele-2 ségem legyen mindig meg értő, szorgalmas, rendes,; akkor én is mindent el fo­gok követni, hogy szép le-; gyen a házaséletünk, \fegileni aiutAok majd neki: ­Nem •« o»l«.-Jn a lényeg, 3 hazai és külföldi kor­= társait; magyar városok 1 tereit és fő épületeit di­li szftik legszebb kompo­1 zfciól. Számos alkotása 1 külföldön öregbíti a | magyar szobrászat jó­gi hírét és Kisfalud!­1 Stróbl nevét. g Művészetét az egysze­gj rű néppel való szűnte­IwüBllilllllllllHIIHIHWIinilllilli! len rokonszenve táplál­ta, s témái között a szabadság ós emberség mindig vissza-visszatért. Élete legnagyobb alko­tásával, a monumentá­lis budapesti felszaba­dulási emlékművel is a szabadságot dicsőíti. A hatalmas emlékművet a szabadság géniusza uralja, magasba emel­ve a dicsőség pálma­ágát a hősök emléke fe­lett. Jobbról és balról az emberi őserő és kul­túra szimbólumaként emelkedik a két szo­borcsoport. Munkásságának gaz­dag eredményéből Sze­ged is őriz néhány kin­cset. A nemzeti emlék­csarnokban Benczúr Gyula mellszobra és a Nagy Lajos-relief emlé­keztet eddigi fáradha­tatlan művészi munkál­kodására, életére, mely­hez 75. születésnapján vidám, derűs, alkotó évek újabb hosszú so­rát kívánjuk az idős mesternek. sok volt a szólóének és a sok magánszám között kevés a könnyen énekelhető, éppen ezért hálásabb operettmelódia. A Bohémélet, vagy akár a Traviata egy-egy áriája csiszolt, gyakorlott és kiművelt énekkultúrájú művész számára is komoly feladatot jelent. A műsor második része, amely operettmelódiákat tartalmazott, lényegesen jobb is volt az elsőnél. Ezekben a számokban tudták igazán megmu­tatni ügyességüket és énekkészségüket a kórus szólistái: Szegszárdy József né, Révész Mihályné, dr. Zsolt Jánosné. És mintha a közönség tapsa is melegebb, szívből jövőbb lett volna. Végső tanulságként annyit tehát: többet ér egy jól el­énekelt operett-dal, vagy akár népdal, egy rosszul elő­adott operaáriánál. (P - p) AfuiékUdelu-eic = tllASVlti I 1 Í Bályeggyüjtemányt, _ tömegbélyeget, régi = levelezést veszek. = Falus bélyegkeres­= kedés. Kelemen u. - 4. szám. X597S Egy 200 kg körüli prima zslrsertés el­adó. Kormányos u. 30. 5960 Bőrkabátját festes­se, alakíttassa Csor­dás bőrruhakészítő­nél, Szent Miklós u. 1 Felsőváros. x Kétszemélyes sez­lon, egy férfikerék­pár eladó. Oroszlán utca 4. II. em. 9. ajtó. 5020 2«0 kg felüli hízott sertés hasítva rész­ben eladó. Szaty­maz utca 33. 5996 220 kg hús- és zsír­sertések eladók. — Csaba utca 49. Elsőrendű szár el­adó. Szentháromság utca 50. cori 130 és 230 kg hí­zott hússertések el­adók. Csendes u. 3. szám. X6009 Használt bútorok olcsón eladók. Du­gonics utca 18. Ba­lázsné. Gyalupadot megvé­telre keresek. Szt. László utca 15. I. em. 1. EGYÉB Bőrkabát, irhaoun­da szakszerű festé­se, javítása* Mér­tékutánl megrende­lések kéazltése. — Szegedi Szűcslpari Ktsz. Kossuth La­los sgt. 34 X 5 és 8 éves gyer­mek mellé napi 4 órára gyermeksze­rető asszonyt kere­sek. Erd. Ujszege­dt Ládaayár. 5098 Német, angol nyelv­tanítás, fordítás. — Gutenberg u. 26. tanárnő, háromtól. 5970 (29) Smith szuszogva elfordult. Fullasztó irigység, keserű gyűlölet szorította össze a torkát. Miért ilyen igazságtalan az élet? Az egyik embernek gyermekkorától kezdve minden sikerül, a másiknak meg foggal-körömmel kell kiharcolnia a boldogságot... A bol­dogság olyan, mint egy sima gömb: könnyen kicsúszik a kézből... Akkor aztán keresheted, futhatsz utána!... Wagnert Smith emelte ki a koldus-nyomorból, sőt az is neki jutott eszébe, hogy a milliomos Rnipps érdeklő­dését meg kell nyerni az integrátor számára. S talán nem az ő nagy, erős keze kaparintotta meg Wagner kéziratát, ezt a felbecsülhetetlen értékű dokumentumot? Mégis Henry Harwoodé a dicsőség. Mert Harwood h«mem az számít, ami a "haj 3 fiatal es szép, ö pedig öreg és rút, akár Quasimodo... alatt van, mondja Hercz Fe-; reme raktárkezelő fiatalem-; ber. — Akkor fogok csak; nősülni, ha megtalálom el-; képzeteseimet. Ezek pedig a; kővetkezők: ismerjük meg; jól egymást, hibáival együtt.; Mert, ha én egyszer megnő-: sülök, akkor azt szeretném,: ha az egy életre szóló lenne,: nem pedig úgynevezett pró ba-házasság. Jövendőbelim' szeresse a természetet, sze resse a vizet, tudjon jól úsz-s maeáról ni, kedvelje és értse a ze-3Kat _ magciroi' mindene. Ne legyen túl ki-: esi, én körülbelül 180 centi magas vagyok és egy körül-: beiül vállig érő kislányt sze-: retnék majd magamnak. Tá-3 volabbi tervem, családi há-í zat szeretnék, kis kerttel, fe-3 leségem dolgozzon, amíg. tésekel! Most sok pénze van. De mit ér a pénz? Fiatalságot és szépséget venni nem lehet rajta, s az öregséget sem há­ríthatja el vele. Smith még egy tekintetet vetett a parki a. Harwood és Betsy a szökőkút mellett, a padon ült. Henry lelkesen beszélt, és izgatottan gesztikulált. — Hogy szédít! — irkirogla Smith. — A -Világ ural­kodója*!... Ha-ha! Kis senki! Aztán bement a szobába, felöltözött és a laboratóri­umba ment. A főintegrátor bekapcsolása még korai volt, Smith azonban nagyon szerelte volna hallani, miről is beszél­get ez a két fiatal és boldog ember? De nem hiába mond­ják, hogy aki hallgatózik, legtöbbször kellemetlen dolgo­, .... , „- — Brrr! — mondta Betsy. — Milyen csúnya és m- i«JL„ dm ih! 3 Ijesztő!... Én mindig összerázkódom, amikor betoppan """ " " " a szobába! Szinte attól félek, hogy koszos körmeivel mindjárt belémkap... Könyörgöm, Henry, bocsássa el! Nekem olyan ellenszenves... Smith az ujjaira pillantott. Körme valóban hosszú volt, de hogy piszkos lett volna?... Aztán ökölbe szorí­totta kezét, de úgy, hogy körmei a tenyerébe vájtak. Várj csak, átkozott szajha! Smith nem felejti el a sér­— Téved, drágám! — felelte Harwood. — Smith semmi több, csak egy jól idomított vadászkutya. Most még szükségem van rá. De mihelyt befejeztem a kísér­leteket, kiadom az útját... Smith összerándult. »Még hogy kiadod az utam! — szinte kiabált. — Na, nem lesz egy-két család, az-. tán pedig nevelje a gyere-5 k at. Egymás nélkül nem megyünk szórakozni. Jó lenne, ha stafirungja lenne, esetleg lakása is. Mert ma .. elég nehéz Szegeden de azt3 majd"m^játiúC nem 'te keriiiszr-e Tbba a "vaskriptába, hiszem országszerte is a la- * ahol otto Wagner már az utolsó napjait éli!* segije° legyen ^ leheTölegl Smith mar régen tudta, hogy Harwood utálja, mint í!üami fdminríztrativ brt gengszter a cinkosát, amikor meg keU osztani a zsák­oslinlSgozton Term^í ^nyÜt vallomást most haUoU elsö ízben szetesen, amíg feleségem J w smith re azért van szükség, mert Wagner nagy dolgozik, en is akarok majd 3 titkát"^'ég nem sikerüu megszerezni... Aztán kirúgják. segít- neki. 4 Eltiporják, megsemmisítik. Elmondta tehát a szegedig Smith dühösen lerántotta a "rádiósisakot*. Legyen fiatalemberek nehany kepvt- j atkozott ez HZ integrátor, és az óra is, amelyben Har­selője is véleményct, elkép-3 WOoddal találkozott! zelését az ideálról, a jövő-3 Szinte ellenállhatatlan szükségét érezte annak, hogy rol. A tervek, az clkepzete-* va]akjn kitöltse a haragját. Ezért a "kísérleti* felé in­sek nagyon szépek, reálisak.S duR jgy hívták azokat a szobákat, amelyekben a rabo­Kiváncsiak lennénk, vajon 7 kat kínoztak, hogy aztán filmre vegyék a gyötrődő agy fORDÍTOTTA GAL3AI PONfiftfc rádiórezgéseit. Smith most minden eleven embert el­pusztított, fhegnyomorított volna, a szép és egészséges fia­talokat azonban — külön gyönyörűséggel is. De megzavarták. Alighogy leereszkedett az alagútba, Betsy suttogására lett figyelmes: — ...Ez igazán mesés palota!... Titkos ajtók, la­birintusok ... S mintha kísértetek imbolyognának ben­nük ... Smith köpött egyej;, és hátrálni kezdett, vissza a la­boratóriumba ... • Átkozott készülék! Milyen páratlan gyönyört okoz!... Alighogy felveszed a "rádiósisakot*, eltűnik a gyengesé­ged, tompul a fájdalmad és kitisztul a fejed. Alkotóerő­től duzzadó fiatalnak érzed magad... És micsoda távla­tokba látsz! Milyen nagyszerű ötleteid támadnak! Aztán, ha kikapcsolod az áramot, újra örömtelennek és színte­lennek tűnik a világ, talán még színtelenebbnek is, mint azelőtt. Igen, ez a természet rendje: a boldog részegsé­get a "iriásnapos« fejfájás váltja fel. Smith-t ma még az integrátor sem tudta üdvözíteni. Fokozta iiát az áram erősségét. Egy idő óta, beteges ki­merültsége ellen védekezve, elég gyakran folyamodott ehhez a módszerhez. Amikor nagyon elkeseredett és szo­morú volt, magasabb fokra állította az erősítő mutatóját, hogy örömérzete megnövekedjék. Most is fordított a kapcsolón, de a vörös nyilacska nem mozdult. A szemközti oldalon levő nyíl pedig sza­badon lengett. Ami annyit jelentett, hogy ebben a perió­dusban már eljutott az erősség szélső határáig. Smith rákapcsolt hát a következő periódusra és nyugtalanul figyelte a készülékeket: de az sehogysem tetszett neki! Még két periódus van hátra. És mi lesz azután? f Nem baj, legfeljebb egyesíti az impulzusokat. Smith megnyugodott, és nemsokára már fél-öntudat­lan állapotba került. Az élmények, mindaz, amit látni és hallani akart, újra megjelentek előtte, újra átélte azo­kat a kellemes eseményeket, amelyekben eddig csak része volt. Közben nem zavarta senki: Harwood, Betsy Knipps megérkezése óta ritkán kereste fel. Azzal foglalkozott te­hát, amivel akart, \ Ebéd után le sem feküdt aludni, hanem újra a la­boratóriumba sietett. A vörös nyilacska most két fokkal visszaugrott; valószínűleg a kimerültségét jelezte. Már este tíz, sőt tizenegy óra is elmúlt, de Smith még mindig nem kapcsolta ki a főintegrátort. Semmi kedve sem volt ahhoz, hogy megfossza magát az erő és frisseség örömétől. De végül is, akarata ellenérc ott kel­lett hagynia a gépet. Smith, mielőtt eltávozott volna a laboratóriumból, mindig figyelmesen meghallgatta a hangokat. Betsy csicsereg... Harry BlackweJl asztmásan köhög: ez már a végét járja ... Knipps harsányan horkol... Or lépked az északi toronyban ... Hát ez meg miféle suttogás? ... Fegyver zörög, vagy valami más?... Iszap cuppog a léptek alatt... A hang az északi mocsár felöl szűrődik ide. — Nézd, Mi-Ha-Lo! — suttogja valaki, tűrhető an­golsággal. — A csapatszállító páncélautók ezen a kapun jönnek ki. Ott, a szélső lámpánál van a mühelv... (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents