Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-27 / 22. szám

141 Kedd, 1959. január 27. Felemelték a hadigondozottak járadékát A nyugellátások rendezé­sével egyidejűleg rendelet intézkedett a hadigondozot­tak járadékának és a kere­seti (jövedelmi) értékhatá­roknak felemeléséről is. A rendelet megszüntette az első (tiszti állománybe­liek) és a második (legény­ségi állománybeliek) ellátási csoportba tartozó hadigon­dozottak pénzellátásának ösz­szegében mutatkozó eddigi megkülönböztetést és mind az első, mind pedig a máso­dik ellátási csoportba tar­tozó hadigondozottak járadé­kát az alábbi összegekre emelte fel: I. járadékosztályú 100 százalékos hadirokkant jára­déka: 60. életévének betöltése után havi 330,- Ft. 60. évének betöltése előtt havi 300,— Ft. (azelőtt 155,-, illetve 130,- Ft.) II. járadékosztályú 75 százalékos hadirokkant jára­déka: 60. életévének betöltése után havi 180,— Ft. 60. életévének betöltése előtt havi 150,- Ft. (Azelőtt 75,—, illetve 62,— Ft, 60 éven felülieknél: 95,-. illetve 82.- Ft.) III'a. járadékosztályú 65 százalékos hadirokkant já­radéka: 60. életévének betöltése után 130,- Ft. 60. életévének betöltése előtt havi 100,- Ft. (azelőtt 44,-, illetve 38,- Ft.) Az első járadékosztályú 100 százalékos hadirokkantak ki­vételes pénzellátása legfel­jebb havi 300 forint. Kivé­teles pénzellátásban azok a 100 százalékos hadirokkan­tak részesülhetnek, akiknek fogyatkozása a hadiszolgá­lattal, illetve a háborús be­hatással összefüggésben ke­letkezett, tehát nem a már korábban fennállott baj sú­lyosbodásának következmé­nye. Kivételes pénzellátás­ban azonban c.sak abban az esetben részesülhetnek, ha a járadékon kívül más jöve­delmük, keresetük nincs, vagy ha van is, az nem éri el a járadék összegét. A 100 százalékos hadirok­kant járadéka tehát a havi 630 forintot is elérheti. Hadiözvegy járadéka hatva­nadik életévének betöltése után 120 forint. Ugyancsak 120 forint járadékban része­sülnek azok a hatvanadik életévüket be nem töltött hadiözvegyek, akiknek tar­tós jellegű munkaképesség­csökkenése a 75 százalékot eléri, vagy meghaladja, A hatvan éven aluli hadi­özvegyek járadéka egyéb­ként továbbra is 47 forint. Nem állapítható meg jára­dék annak a hadigondozott­nak, akinek bármely forrás­ból származó keresete (jöve­delme) a havi 500 forintot meghaladja. A 100 százalé­kos világtalan hadirokkant kereseti (jövedelmi) értékha­tára azonban havi 1000 fo­rint. Ugyancsak nem állapitható meg a ha­digondozott részére pénz­ellátás, ha a vele közös háztartásban élő tartásra köteles hozzátartozó kere­sete (jövedelme) a havi 1400 forintot meghaladja. Ha a hadigondozottal közös háztartásban élő hozzátarto­zónak még más személy tar­tásáról is gondoskodnia kell, ez az értékhatár személyen­ként 400 forinttal emelkedik. Az a hadiözvegy, aki hat­vanadik életévét még nem töltötte be, s munkaképes­ség-csökkenése a 75 százalé­kot eléri, vagy meghaladja, a felemelt összegű hadiöz­vegyi járadék folyósítását a kerületi tanácsok egészség­ügyi csoportjánál kérelmez­ze. A pénzellátá-ban része­sülő hadigondozottak teme­tési segélyét a rendelet 330 forintban állapítja meg. Februárban megalakul a szegedi illetékkiszabási és vállalati adóhivatal A szegedi járási tanács pénzügyi osztályának kereté­ben m űködött eddig az ille­tékkiszabási és vállalati adó­hivatal, amely a különböző illetékekkel, valamint a ta­nácsok alá rendelt vállalatok és a szövetkezetek adóival foglalkozott. Ennek a hiva­talnak hatásköre az egész megvére. ós Szeged városára ls kiterjedt. A kormány egyik legutób­bi rendelete most úgy intéz­kedett, hogy külön megyei, illetve fővárosi, megyei jogú városi illetékkiszabási és vállalati adóhivatalokat kell felállítani. A rendelet értel­mében Hódmezővásárhelyen megalakul — az egész me­gyére illetékességgel — a Csongrád megvei ilyen adó­hivatal, Szegeden pedig a Szeged megvei jogú városi illetékkiszabási és vállalati adóhivatal. Az utóbbi a sze­gedi városi tanács pénzügyi osztályának szakirányítása és felügyelete alatt működik. A szegedi illetékkiszabási és vállalati adóhivatal *r a Csongrád megyeihez hason­lóan — február elsején kez­di meg működését. * CSZÚ rőíaifiei adsár Musszorgszkij népi daljátékát lelkesen tapsolta végig a zsúfolt nézőtér a Szegedi Nemzeti Színházban Sikert aratott a Nemzeti Színház évadjának második operai premierje: Musz­szorgszkijnek, a múlt század orosz zenedrámai lángelmé­jének kevésbé ismert, népi meséjű és muzsikájú vígope­rája, a Szorocsinci vásár, amelynek Gogoltól eredő alapötletét a zeneköltő maga gyúrta át pergő librettóvá. Érdeme színházunknak, hogy a vasárnapi előadással be­igazolta a darab életképessé­gét, ami annál jelentősebb, miután a Szorocsinci vásár a budapesti Operaház műso­rán alig szerepel. Friss dal­lamfolyam, a mezei virágok illatával és tarka színeivel a partitúra ékessége. A hul­mok éles hangsúlyai meg­megszakítanak. A II. felvo­násban Kivria enyelgő dala, a III.-ban Paraszja íinomszö­vésű áriája egy-egy zenei drágakő. Az operára emlé­keztető Grickó és szerelme­sének, Paraszjának mesteri felépítésű, magával sodró duettje. Az előadás központjában Vaszy Viktornak az egész művészi apparátust kézben tartó, lendületes vezénylését emeljük ki. Kár, hogy a ze­nekari hangzás tömörsége helyenként a szöveg érthető­ségét befolyásolta. A zene­kari játék szikrázó fényében és a hangzásárnyalatokban egyébként Vaszy Viktor sa, hogy az ugráló, mókázó, ijesztgető »mumust* táncos színész játszotta, aki az éne­kes részeknél átadja helyét az "éneklő kísértetnek*. A kavargó felvonásvégi jelene­tek nem tévesztették el cél­jukat. Magas elismeréssel emiitjük a Komarniczky Tamás által példamutató pontossággal és hangzásbeli kiegyenlítettség­gel betanított énekkar mű­vészi teljesítményét. Nem ki­sebb jelentőségű a Sándor Lajos tervezte színpadképek elevensége, amely méltó, meseszerű keretet ad a já­tékhoz. A tánckar pattogó ritmusú forgataga a záró Hopakban teljes illúziót kel­Kecskeméti és szegedi dalosok sikeres hangversenye Turján Vilma és Vargha Róbert Horváth iz- » hangversenyt rendezett a Kecs­tAOZOS keméti szövetkezeti Bizottság Kodály-Kórusa, Valamint a Szeged városi' Szövetkezeti Bizottság »Szocialista Kultú­ráért* jelvénnyel kitüntetett énekkara. Örömmel üdvözölhetjük ezt a kezdemé­nyezést. Dicséret illeti mind a két kórus vezetőségét, mind pedig a kórusokat fenn­tartó szervek vezetőit. Egyfelől lehetőséget nyújtanak a testvérüzem munkásainak kö­zös problémák megbeszélésére, tapasztalat­cserére, másfelől a magyar föld egy-egy tájegységének a megtekintésére, s nem utolsó sorban a pódiumon virágzó magyar «- egyre magasabb művészi fokra lendülő s— kóruskultúránk terjesztésére. A vendégkórus az elfogódott kezdés után szép szövegkiejtéssel énekelte számait. Kü­lönösen átélt volt Palestrina: Már búcsú­mat veszem, Haydn: Csalogány az erdőn; a tüzes, lobbanékony Bárdos: Dana-dana és Kodály: Karádi nóták című müve. Lő­rincz Béla megyei karnagy stílusos ve­zénylése, majd Ádám József a közoktatás kiváló dolgozója, zeneiskola-igazgató tem­peramentumos, szuggesztív dirigálása ara­tott megérdemelt sikert, örömmel láttuk ismét pódiumon Garamszegi József főisko­lai adjunktust. Szegeden még sokan em­lékeznek országoshirü úttörőkőrusára. Ap­rólékosság, művészi ízlés, vérbeli muzsi­kálás-jellemző tulajdonságai. Ez meg is látszik az eredményen. A Szeged egyik legnagyobb kórusává felfejlődött Szegedi Szövetkezeti Énekkar egyaránt tisztán éne­kelte Dowland: Drága perc, Lassus: Hogy­ha a férjem; Mendelssohn: Búcsú az er­dőtől, Svesnyikov: Egyedül a pusztán, Si­korszki: Mazurka című műveket. Különö­sen nagy produktumnak számít Kodály: Esti dalának benső átérzéssel, hiba nélküli eléneklése. Novikov Béke-dálát is vastaps­sal hálálta meg a közönség. A virágéneke­ket éneklő Forró Józsefet (Kecskemét), Schubert Stándchenét éneklő Szabó Júliát (Szeged), Puccini: Tosca imáját előadó Góg Józsefnét (Szeged) is őszinte tapssal jutalmazta a közönség. Dr. Bárány Pálné különleges művészi tehetséggel adott elő népballadákat. A Zeneművészeti Szakis­kola nagytermét betöltő hálás közönség több egyéni és kórusszámot megismétel­tetett. „ -f-t. hogy a közeljövőben több KeTtiei 1UKs ehhez hasonló zenei él­ményben lesz része Szeged város kórus­kedvelő közönségének. • Mihálka György ! lámzó népdalok és néptán­! cok mellé a zeneszerző is "tiszta népi hangot üt meg, í amely játékosságával, egész­' séges humorával, ötletgaz­j dagságával pillanatig sem • lankad. A vígopera cselek­•ményét és zenei hangulatvi­liágát a ragyogó kartételek | emelik a bekezdő vásári [képtől a záró Hopakig. A | kevésszámú áriaszerű jele­| netből kiemelkedik Gricko, iaz ifjú ukrajnai paraszt sa­Ijátos, éjszakai monológjának ! keleties melódiaíve, a kife­! jezés puha érzelmességével, • amelyet a cigányos motívu­szabta meg a stílus helyes vonalát. A II. és III. felvo­nás zárójeleneteiben kirob­banó hatású volt a zenekar nagyszerű lendülete, ritmu­sa és precíz összjátéka. Az előadás másik vonalán Abo­nyi Tivadar főrendezőé az érdem, hogy a színpadképek és játék, a nagy együttesnek mozgása és a végig emelke­dő jelenetépítkezés tökéle­tes harmóniába olvadt a vígopera -daljátékos hamvas­ságával és a muzsika termé­szetes bájával. Milyen remek ötlet volt az ördög figurá­jának olyatén kétfelé osztá­: Termelés' tanácskozáson jutalmazták meg a legfőbb munkát végzett dolgozókat a 42. AKÖV-nél Szolnoki énekkar hangversenyezett Szegeden (Siflis felv.) Vasárnap Szegeden vendégszerepelt a "Szocialista kultúráért« jelvénnyel kitünte­tett szolnoki népi együttes énekkara. A kórus önálló hangversenyt adott a Zene­művészeti Szakiskolában és szép műsorával, valamint kitűnő előadókészségével meg­érdemelten aratott nagy sikert. Képünkön az énnekkar «=* vezényel Kóbor Antal. • Vasárnap délelőtt termelé­•si tanácskozásra gyűltek ösz­•sze a 42-es AKÖV dolgozói. J Mivel a gépkocsivezetők S hétközben az ország külön­Sböző tájait járják, ezért 'csak vasárnap kerülhetett • sor az elmúlt év eredmé­"nyeinek megbeszélésére, a "jutalmak kiosztására, vala­• mint az 1959. évi tervfelada­5 tok ismertetésére. i A beszámolóból kiderült: • jó munkát végeztek a múlt • évben a 42-es AKÖV dolgo­• zói. Az első negyedévben • még 800 ezer forintos vesz­• teségre állt az üzem, év vé­•gére viszont ezt a vesztesé­•get 800 ezer forintos nyere­•ségre változtatták át a szor­S galmas gépkocsivezetők. A S takarékosság jegyében indí­Stott munkaverseny eredmé­• nyelt a tanácskozáson is­! mertették a dolgozókkal. Az • értékelés alapján a legna­"gyobb tárgyjutalmat, a vi­•lágvevő rádiót Hajdú Antal • gépkocsivezető kapta, aki •fél év alatt 13 490 forintos •megtakarítással járult a vál­•lalat takarékossági tervéhez. •A második jutalmat, egy ke­Jrékoárt. Telgarecz László S gépkocsivezető kapta, aki ! 12 300 forint megtakarítást "ért el. A harmadik dijat, egy Pobjeda karórát, Kele­men Ferenc, a negyedik dí­jat, egy másik Pobjeda kar­órát Nagy Istvánné, egykét­tonnás gépkocsi vezetője, szegedi lakos kapta. Utána a 30 ezer forint pénzjutalom szétosztására került sor. A termelési tanácskozás végén a vállalat dolgozói Ígéretet tettek: az új évben még jobban vigyáznak kocsijuk­ra, még takarékosabban dol­goznak. E heti étrendünk Kedd: Sóskaleves, babfő­zelék, sertéssülttel. Szerda: Gulyásleves, túrós­palacsinta. Csütörtök: Paradicsomle­ves, marhapörkölt nokedli­vel, savanyúság. Péntek: Rántottleves, ra­kottkrumpli. Szombat: Tejfölös-bable­ves, lecsó. Vasárnap: Raguleves, töl­töttcslrke, pároltborsó és rizs körítéssel, kompót, piskóta­tekercs. Hétfő: Zöldborsóleves, szé­kelygulyás. (Siflis felvj József, Roxln Demeter ét Szalma Ferenc tett Az akrobatikus mutat­ványok és az qrosz néptánc koreográfiai tervezése Árkos Juditot dicséri. A Szorocsinci vásárnak nincsenek főszereplői a szó­nak operai értelmében. A karegyüttes visz el bennün­ket a kis ukrajnai falu szí­nes vásárba, közöttük pil­lantjuk meg a falu társadal­mának egy-két hangadóját. Az öreg, részeges Csereviket jól formázta meg Szalma Ferenc, aki operai szerepei után meglepett a népi hang­vétel nyers erejével és len­dületével. Komája Horváth József mind remek maszk­jával, mind énekének tüzé­vel és alakításának paraszti darabosságával pompásan vitte a II. felvonás cse'ek­ményét. Turján Vilma Kiv­riája sok temperamentum­mal élénkítette a II. felvo­nást. Az Ifjú szerelmespárt Berdál Valéria és Megyesi Pál ruházta fel a szfnpadmű­vészet zenei és játékos esz­közeivel. Különösen Megyesi érdemel dicséretet első fel­vonásbeli monológjának szárnyaló előadásáért. Kiv­ria szeretőjének mulatságos alakját Vargha Róbert jó­ízű éneke és groteszk játéka avatta élménnyé. Végül, de nem utolsósorban regiszt­ráljuk az akrobata ügyessé­gű, minden mókában ludas, pompás maszkjával is ki­emelkedő Roxin Demeter ör­dögét s énekes mását, az együttesbe jól beülő Sinkó Györgyöt. A II. felvonás fér­fiötösében feltűnt az ének­kar három széohangú szólis­tája. akik játékukkal jó' ki­érték végig a "Vörös köd­mön*-ről szóló mesét. Ezúttal egyformán Jó mun­kát végzett Minik László maszkmester, aki nem egy­szer szívből megnevettette a nézőket és Bene Jánosné a női ruhák, valamint Hor­váth Ferenc a férfijelmezek ízléses kezű kivite'ezője. Vastapsokban sem volt hiány, amit ez a kedves, szórakoztató darab nagyon megérdemel. Szatmári Géa

Next

/
Thumbnails
Contents