Délmagyarország, 1959. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-22 / 18. szám

5 Csütörtök, 1959. Január tt \ Fiatalok, akik odaadóan törődnek társaikkal Balla Feri, a szegedi Vasés Fémipari KSZ KISZtitkára röviden így foglalta össze az ifjúkommunisták egyik legfontosabb feladatát: Odaadó szorgalommal kell tanulniok, hogy jó szakmunkásokká váljanak! Nemcsak az ő véleménye ez, hanem a KISZ-vezetőség többi tagjáé is, akik úgy érzik, felelősek a szövetkezet fiataljainak szakmai előmeneteléért is. Ezért a kiszisták figyelemmel kísérik az ipari tanulók fejlődését. Okos beszéd Árva Miklós is tapasztalhatta ezt a múltkoriban, amikor elhanyagolta munkáját és nem törődött a tanulással. Amikor mestere oktatni akarta, vagy rászólt, hogy hibát követett el, viszszafeleselt és tiszteletlenül viselkedett más idősebb szakmunkásokkal. Balla Feri, a KISZ-titkár nem nézte szótlanul az ügyet. Előbb ő, majd Pipicz Jóska, egy másik vezetőségi tag is beszélgetett Árva Miklóssal. Intették, hogy saját magának árt, ha elfecsérli drága tanulóidejét. — Hogyan akarsz jó szakmunkás lenni, szépen keresni. ha most nem tanulsz? — mondotta például Balla Feri. — A követelmények egyre nagyobbak, s később, ha felszabadulsz, már nemigen lesz időd megtanulni* azt, amit most elmulasztasz. így aztán el is maradsz. Beszélt még arról is, hogy „összeteheti a két kezét", mert ilyen nyugodt lehetőséget kap a tanulásra. Régen, de még az ő tanulóidejében is a magánkisiparosnál reggeltől estig dolgozott az inas, s nem gyámolították. Azt is megmondták még neki, ha a szép szó nem használ, maga a KISZ-vezetőség javasolja, helyezzék el az esztergályosoktól más munkakörbe. Árva Miklós megemberelte magát a baráti, de egyben szigorú figyelmeztetésre. Most mór nincs rá panasz, sőt a jó tanulók sorába küzdötte fel magát. Segítség Gyuszinak Adódhat azután olyan körülmény is, amikor egyikmásik fiatalnak az otthoni gondok veszik el a figyelmét és a kedvét a tanulástól. Erre is gondolnak a KISZ-ben. Ezért nem maradt magára a gondjóval Ötvös Gyuszi sem. Felfigyelt arra Pipicz Jóska, hogy Gyuszi rpár hosszú napok óta csak lézeng, kelletlenül tesz-vesz a műhelyben, nem érdekli a munka. — Mi bajod, Gyuszi? Bánt valami, hogy olyan búval-bélelt vagy? — kérdezte tőle. Erre azután elpanaszolta Gyuszi: Itt az ősz, s neki még nincs meg az új nagykabátra való. Pipicz Jóska erre megbeszélte a pórttitkárral és a ktsz vezetőségével, hogy miképpen lehetne segíteni ötvös Gyuszin. Ezután külön biztosítottak neki munkát, sőt segélyt is adtak, s így egykettőre meglett a pénz a nagykabátra. Viszsza is tért Gyuszi jó kedve. Kezdeményezés Nemcsak a kiszisták fejlődését, tanulásót kíséri azonban figyelemmel a vezetőség. Törődnek valamenynyi fiatallal a szövetkezetben, s ezt a tevékenységüket is segíti a pártszervezet. A napokban újabb szép elgondolás született meg a KISZ-vezetőség ülésén: tanulókör létesítéséről. Ebbe bevonják mindazokat a fiatalokat, akiknek nehezebben megy a tanulás, az emléleti, vagy a gyakorlati ismeretek elsajátítása. Pipicz Jóska esztergályos, Schütz Mari technikus és még többen mások felajánlották, hogy vezetik a tanulókört. Hetenként egy vagy két alkalommal tartanak foglalkozást, szakrajzra, tervezésre és egyéb ismeretekre tanítják a résztvevőket. Segítik az iskolai feladatok megoldásában is az ipari tanulókat, így jobban felkészülhetnek az órákra. Nem tagjai még a KISZnek, de máris érezhetik annak segítségét a szövetkezet legújabb ipari tanulói is. Januárban tizenegy fiatalt vettek fel a ksz-be. Ekkor Kispéter Jancsi, Lackó Miska és még néhány KISZ-tag azt a megbízást kapták, foglalkozzanak az új tanulókkal. Szívesen vállalták ezt a feladatot, hiszen nekik is jólesett, hogy annak idején törődtek velük. Megoldást kell találnunk! Beszélgetés szegedi mérnökökkel a továbbképzés problémáiról TSÖW Üresek az autosyphon-patronok — Támogatják a Dóimag "arország kezdeményezésé* a hangos híradó agyében - Ne v gyük a gyerekeket a 16 éven telüüeknok engedélyezett t Imre — P.szkos a Hobíártbasa utaa es a Tisza Lajos u. 9. számú haz udvara »Az elmúlt évben igen sok vita volt az autosyphon patronjai körül, mert igen ritkán jutottunk hozzá. Jelenleg ugyan van, de most is sok kellemetlenséget okoz a patron az autosyphon tulajdonosoknak. Ha megveszünk 20 patroht, abból hét nyolc üres, így aztán igen drága szódavizet iszunk. A Gáz- és Szénsav elárusítóban azt mondták, — mikor reklamáltunk ez miatt — hogy mérjük le a patronokat s amelyik két dekánál könynyebb, azt díjmentesen kicserélik. Kinek van a háztartásában olyan pontos mérleg, amelyik grammnyi súlyt is érzékel? Ez az eljárás igen körülményes, sokkal egyszerűbb lenne, ha a szabálynak megfelelő patronokat készítenének. Figyelő Balázs Lugas utca 25 szám őszinte örömmel olvastuk néhány héttel ezelőtt, hogy a Dóm téri óra és harangjáték pár nap alatt elkészül. Az óra ugyan jár, de a harangjáték a mai napig sem működik. Különféle hírek terjedtek el, hogy a javítását végző vállalkozó nem fejezi be a javítási munkát. Ml szegediek már igen régóta várjuk a harangjáték "üzemeltetését«, — az idegenforgalom érdekében is. Nagy megelégedéssel olvastuk a "Délmagyarországcikkét a hangos híradóval kapcsolatban. Kiegészítésképen még annyit teszek hozzá, hogy a csend közegészségügyi szempontból is kívánatos. A munkahelyen a gépi zajtól — és nem utolsósorban az ott is harsogó hangos beszélőtől — elfáradt dolgozó munkája után keresi a csendet. Ismeretes, hogy bizonyos zajos foglalkozások hosszasabb — évtizedes — folytatása halláscsökkenéssel és idegrendszeri megbetegedéssel jár sok esetbon. Éopen ezért üdvözöl'ük a »Délmagyarországi cikkét, mely a hangos híradók megszüntetését kéri. Dr. Vámosi János Nagy ritkán fogok tollat, azért, hogy szóvá tegyem az előforduló hibákat. De amit legutóbb a Vörös Csillag Filmszínházban tapasztaltam, felháborított és írásra késztetett. »Ház a sziklák alatt" című filmet néztük meg. Már a bemenetkor a jegyszedő figyelmeztette az édesapót; kiskorú gyermekét ne vigye be az előadásra. Az apa felháborodottan utasította vissza a jegyszedő udvarias figyelmeztetését. Majd amikor erélyesebb felszólítás után csak kivitte fiát, hangosan kiabált, méltatlankodott, zavarta az előadást. Nekem négy gyermekem van. Közülük kettő tíz éven aluli, kettő pedig már felüli. Mégsem viszem soha magammal a késői előadásra, de a legkorábbira sem, ha 16 j éven felüliek részére vetítik a filmet. Felváltva megyünk a férjemmel, így mindketten megnézhetjük a filmet és a gyerekeket sem hagyjuk feldent teszünk a tiszta, a szép Szegedért. Sajnos itt nálunk, a Tisza Lajos utca 9 szám alatt ennek az ellenkezője van. A bérlők a szennyvizet az emeletről a földszinten Járók nyakába öntik. Ha az emeleti lakónál mosás van, csak úgy zuhog le a víz, s ilyenkor elzárja a víz a fáskamrához vezető utat. Ha az ember szóvá teszi, akkor kurtánfurcsán válaszolnak "ha Fehér bácsinak nem tetszik, hogy sár van, hordja le a szennyvizet az emeletről." Gondolom, más elintézési módja van ennek. Jó lenne, ha a mi házunkban is alkalmaznánk a házirendet. Fehér Gyula Tudott dolog, hogy a budapesti egyetemeken végiő fiatalok legyenek orvosok, vagy — témánkhoz illően — mérnökök, enyhén szólva húzódoznak a vidéken való elhelyezkedéstől. Elsősorban azért, mert a fővárosban van a legtöbb tudományos intézmény, egyetemek, könyvtárak, múzeumok, kutatóintézetek és a "fellegvár", a Tudományos Akadémia. Az is igaz, hogy Pesten van a legtöbb színház, itt vannak a legszínvona'asabb hangversenyek, operaelőadások, itt van a legtöbb mozi és — a legtöbb éjszakai szórakozóhely. Mert sok esetben ez is lényeges szempontnak számít. De minden egyéni önzés mellett van jogos érvük is a "húzódozóknak«. Igazuk van, ha arra hivatkoznak — és ez különösen a mérnökökre áll: vidéken nem tudnak lépést tartani szaktudományuk fejlődé-évei, nem tudják megfelelően továbbképezni magukat és így lassan vaskalapos, rossz szakemberekké válnának végül. Megkeresni az utat Blaskovits Zoltán nyugdíjas gépészmérnököt, az MTESZ szegedi intéző bizottságának elnökét kértük fel elsőnek, nyilatkozzon a lap számára a vidéki mérnökök továbbképzésének problémáival kapcsolatban: — Ott kezdem, hogyan volt 30—40 évvel ezelőtt —mondotta. — Pontosabban: hogyan nem volt. Mert először is nem voltak egyetemi tankönyvek. Nem voltak magyar nyelvű szakkönyvek sem. Akik ma egyet mre járnak, vajon mit kezdenének az akkori körülmények között? S amikor megszereztem a diplomát, senki sem kérdezte meg tőlem, hol akarok elhelyezkedni? Három-négyévi kilincselés után kaptam végre állást, akkor is úgy, hogy letagadtam a diplomámat. Fél évig dolgoztam postaforgalmi díjnokként a miskolci II. számú* postahivatalban, amíg mérnöki álláshoz jutottam, így volt abban az időben. De talán elég is ennyi az emlékekből!... — Áttérve a továbbképzés problémáira, a sok-sok pozitívum mellett mindenesetre tény, hogy a fővárosban dolgozó mérnökök helyzete a továbbképzés szempontjából lényegesen jobb, mint a vidékieké. Budapest szellemi és ugyanakkor ipari centruma az országnak. Egy-egy szakterületen nem két-három mérnök dolgozik a fővárosban, hanem 10—15, akik számára már külön is beindíthatnak speciális szakmai továbbképzé-t, rendszeres jelleggel. Ellentétes pólusként viszont Itt van Juhász kollégám helyzete, ö a Szovjeiunióban szerzett húsipari mérnöki diplomát Hát neki egymagának itt Szegeden hogy indítsanak továbbképző tanfolyamot? — Mégis meg kell találnunk a probléma megoldásának útját. Indítsanak központilag szakmai továbbképző tanfolyamokat, amelyekre rendszeresen feljárhatnak a vidéki mérnökök is előadásokat hallgatni. Az MTESZ vidéki szervezetei legfeljebb általánosabb elméleti kérdésekkel foglalkozó, szélesebb közönséget vonzó előadások megszervezésére vállalkozhatnak. A központi továbbképző tanfolyamokra természetesen ne a saját költségükön járjanak a kollégák, mint eddig, hanem legalább egy jelentős hányadát ezeknek a költségeknek térítse meg az őket foglalkoztató válla'at. Hiszen a vállalatoknak is érdeke, hogy mérnökeik a szakma fejlődésével lépést tudjanak tartani. Ezek a tanfolyamok azután kötöttek legyenek, egyrészt úgy, hogy aki jelentkezett, annak kötelezően kelljen látogatnia az előadásokat, másrészt a tanfolyam végeztével a hallgatóknak valamiképpen számot kelljen adniok a tanfolyamon hallottakról, akár egyszerű beszámoló, akár vizsga formájában. Továbbképzés a Szovjetunióban Juhász István tavaly végezte el az egyetemet Moszkvában. Hazaérkezése után Szegedre helyezték. Jelenleg a Szegedi Szalámigyár műszaki ügyintézője: — Az előbbihez hasonló módon történik a Szovjetunióban. is a továbbképzés, öt év alatt, amíg kint tanultam — állapította meg—, több nagyüzemben voltam gyakorlaton. Így például a kijevi és a moszkvai húskombinátban. Természetesen egy ilyen hatalmas üzemben nem egy-kettő, hanem sokszor 15—20 mérnök is dolgozik azonos szakterületen. Ha az üzem elküld közülük néhányat továbbképző tanfolyamra, kiesésük nem okoz zavart a termelőmunka irányításában, A továbbképző tanfolyamok általában egyéves időtartamúak és az egyetemeken folynak. A résztvevők anyagi terheit teljes egészében az őket kiküldő üzem fedezi. A tanfolyam sikeres elvégezte után aztán újra visszamennek dolgozni ki-ki a maga üzemébe. Ügy gondolom, bár a mi körülményeink lényegesen különböznek az ottaniaktól, nekünk is ehhez hasonló megoldást kellene választani. Tapasztalatcsere és továbbképzés Irgesz Jannisz, a DAV fiatal tervező mérnöke, görög származása ellenére kitűnően beszél magyarul. A budapesti műegyetemen végzett, s két éve dolgozik a DÁV-nál. Harmadikként őt kértük szólásra. — A továbbképzés egyik igen lényeges összetevője a tapasztalatcsere: kapcsolatok kiépítése az azonos szakterületen, de különböző helyeken, üzemeknél dolgozó mérnökök között. Például, hogy mi ellátogatnánk a debreceni, vagy a miskolci Áramszolgáltató Vállalathoz, az ottani mérnökök pedig hozzánk. Szegedre. Ezeket a látogatásokat tovább is lehetne fejleszteni szakembercserévé. Különösen hasznos volna a tapasztalatcserének külföldi látogatásokkal, tanulmányutakkal való kibővítése. Mind a testvérvállalatok látogatása, mind a s-mkember-csere. vagy a külfö'di tanulmányutak ugvanúgv érdeke a vállalatoknak, mint a szakmai továbbképzésen való részvételünk. Miért nem tesznek számunkra lehetővé ha nem is külföldi utazást, de legalább annyit, hogy megnézzük a Budapesten most üzembe helyezett transzformátor-állomást? Egy kis belátás, segíteniakarás az egyes üzemek vezetősége részéről nagyon sokat segítene mindenütt a kérdés megoldásában — hangoztatta befejezésként Három mérnők, egy időé, és két fiatalember. Három egymást kiegészítő egyéni vélemény, tele értékes észr revételekkel. Érdemes elgondolkodni rajtuk. Papp Lajos •mmMHHHlHimiMMIII Sváuá tessT&U A szegedi üzletekben sok olyan elárusító dolgozik, aki már valamilyen idegen nyelven beszél. Jó volna, ha a kereskedelem — felkészülve az idegenforgalomra — az üzletek kirakatában elhelyezett táblácskákon tájékoztatná a külföldieket, hogy milyen nyelven bőszéinek az elárusítók abban az üzletben. f AA AAAl.A" 1AAAA f 1 ff ff I^^V^T ügyelet nélkül. Bakos Imréné iij: Gyakran járok a Hóbiártbasa, a Gál és a Dankó utcákban. Láttam már sokt piszkos helyet, de ilyet még* nem. Az útszegélyt végig | tyúk-, kacsatoll, krumplihéj,* káposzta, sárgarépa, törött * tányér, virágváza és minden i létező szemét díszíti. A csatorna is hasonló szeméttel telt meg. Sokat írunk a "Szép Szegedért« mozgalomról, a belváros tiszta és rendes, de törődni kell a külvárossal is. Véleményem szerint a tanács hozzon szigorú rendeletet a rendbontókkal szemben. Rácz Mihály 0 Sokszor olvastam az új-] ságban arról, hogy ml min-5 hanókliat eíoM sz°» galmasan tanulmányozták az iskolai fali térképet. Gondolatban már át is lépték az országhatárt, aztán mentek, mentek ismeretlen tájakon s földeken át. Hogy hova, azt maguk se tudták, csakhogy megszabaduljanak a szülői felügyelettől és a középiskolától, amely intővel és róvóval jelezte már, hogy a félévi bizonyítvány rossz tükörképet mutathat, ha nem javítanak addig a szegedi iskolában. Tizenöt évükkel nem tudtak mit kezdeni, mint a többiek. S talán ez a -semmittevés" hozta őket egymáshoz közel s ültette vonatra és repítette Kunhalmáig. Négy forinttal a zsebükben, táskájukban az is kolás könyvekkel szöktek volna, amikor a határőrök elfogták őket. A tiltott határátlépés kísérlete bűntette terhével vallottak aztán. Ilona szívesen használta mondatai közt a vagány -tájszólást". Az ott kapott ebéd neki -kassa kaja" volt, s hogy otthon is volt mér -balhé"ja, és micsoda -aiser-fíú" udvarolgat körülötte. Bozontos vlharfrizurás haja gyűrt hullámalt Időnként A% eltévedtek nagylányosan megigazgatta... Ilonát valamelyik határőr ismerte a szomszédos utcából, és szóvá is tette: -Szebb voltál, Ilona, amikor még puha, meleg vízzel mosták meg hosszú hajad és utána szalagot fontak bele. Elvégre kislány vagy és az is maradsz még sokáig." Ezek hallatára a másik lány, a hangosan szepegő Klári előtt egyszerre leomlott Ilona nagysága, s bánta már, hogy hatása alá került. Mikor pedig eszébe jutott, hogy szökése előtt való este is egy nagy naranccsal kedveskedett neki anyja, hangosan felzokogott. Előtte viszont gondolatban megtagadta azt az asszonyt, akiről a szomszédok egyszer azt mondták neki: -Nem is anyád az, csak a nevelőd! Mit vagy úgy oda érte?" A következő nap visszahozták őket az iskolába. Ott állt előttük a tarári kar, s kíváncsi szemekkel a sok száz dlák'árs. Senki sem tekintette őket hősnek: Ugy néztek rájuk, mint az ázott verebekre. Aznap esett le éppen az első idei hó, amely — a határszélen bolyongva — be is temethette volna őket. A li&t&ddéa. el is ta— szíthatta volna mindkét lányt; Nem tette, de nem is ölelte a szívére, csak a kezét nyújtotta nekik, hogy segítsen rajtuk, aztán majd meglátjuk... És a szülők? Klára ott döbbent rá, hogy mégiscsak az a tört szívű, 40 év körüli asszony az ő anyja, aki néhány nap alatt annyi könynyet hullatott érte: a lányáért. Az apa pedig kutatta, hol vétette el szeretetét és szigorát, hogy hátat tudott fordítani neki a lánya. Ilonka apja viszont háborgott és zokon vette, hogy ő valamiért is felelős lehet, amit a lánya tett. Hogy udvarolnak neki? — Ugyan kérem, más 15 évesnek is udvaro'nak. Hogv csőnad-ágban jár? — Ugyan kérem, csupán kinőtte & régit, amit még általános iskolás korában kapott. Hogy titkon ruzsoz ls Ilonka? — Ugyan, ugyan, hát az a kis pirosító is baj már? És a haja? Hol van Ilonka szép, hosszú, szalaggal megkötött haja, mely igazán kistányossá és széppé tette? — Havin lé évem. bát • én tehetek arról, hogy a borbélynál levágatta? Igaz, egy kicsit loboncos, de ... S a "de"-nél abbamaradt a kérdés-felelet. Ennyit bírt el és többet nem a lelkiismeret, mert a gyerekért mégiscsak a szülő a felelős elsősorban. Egyik megsiratta a lánya szökését és visszatértét, a másiknak a szíve viszont olyan száraz volt — és belől sem sírt —, hogy szinte másoknak fájt már a közömbösség, mintha mindaz, ami történt, termeszetes 'enne és másként nem is történhetett volna. A tanulságnak nin-s még vége, kedves két szülő, Ilonka és Kiéri R""'ei. Érdemes eltűnődni fölötte. (í—c>