Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-14 / 295. szám

Vasárnap. 1958. december 14. * 4 Hamarosan közkinccsé válik Juhász Gyula teljes életműve rajzi dokumentumok látnak napvilágot. A tizenkét kötetes kritikai kiadás jelentősége egyébként többszörös. Az egyik — a már említett —, hogy számos Ismeretlen vagy elfelejtett mű válik közkinrscsé. A második, hogy a legpontosabb időrendben tárja fel Juhász Gyula életművét és a költő munkásságának hitelesebb megismerését szolgálja. Harmadik jelentősége, hogy számos, korábban helytelen, rossz szöveggel közölt verset restaurál. Végül pedig az lesz a jelentősége e munkának, hogy minden olyan adatot megtalálhatunk majd a jegyzetekben, amelyet egy-egy vers megszületésének körülményeiről, történetéről sikerült felkutatni. Érdekes megemlíteni, hogy több versnél meglepő szövegrestaurálással találkozhatunk majd a kötetben. Igy például az 1929-ben megjelent -Hárfa* című kötetben a Velázquez halála című verssorai nyomdahiba következtében összekeveredtek és a későbbi kiadások is mindig ilyen összekevert sorokban közölték a költeményt. Most ismét majd az eredeti formát olvashatjuk. egyik legismertebb Juhász Gyula-versnek, "A Munkásotthon homlokára* című költeményének eredeti közlése is. Eddig ugyanis több hibával került a kötetekbe és az újságokba is. E hibák jórészt az írásjelek elvétéséből állanak, de más hibákat is vétettek, mint például az első versszak utolsó két sorában. Ennek az eredeti formában sokkal hangsúlyozottabb az értelme és helyesen így hangzik: Jövőre megjelenik a Szegeden készülő 12 kötetes kritikai kiadás első négy kötete Korábban már beszámoltunk róla, hogy a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtörténeti Intézetének Juhász Gyula-munkaközösségében széleskörű feldolgozó munka folyik Juhász Gyula teljes életművének, kiadatlan írásainak, életrajzi dokumentumainak sajtó alá rendezésére. E munka befejezéshez közeledik, s ez azt jelenti, hogy 1959ben napvilágot lát a 12 kötetesre tervezett Juhász Gyula kritikai kiadás négy kötete. Ezzel kapcsolatosan mint legfrissebb eseményről írhatunk, hogy az e munkát végző dr. Péter László tudományos kutató Ilia Mihály tanársegéd közreműködésével az első két kötet kéziratát átadta a Szépirodalmi Könyvkiadónak, amely rövidesen megjelenteti az ismert Magyar Parnasszussorozatban bibliapapiron, műbőrkötésben. E két kötet Juhász Gyula összes verseit és műfordításait tartalmazza, amely mindmáig a legteljesebb Juhász Gyula-gyűjteménynek számít. Ezek között mintegy félszáz eddig ismeretlen, csupán kéziratban lévő vers, ezenkívül 300-ra tehető olyan költemény szerepel, amelyek korábban kötetben nem jelentek meg, csak folyóiratok és újságok hasábjain rejtőztek. E két kötet megjelenése azt is jelenti, hogy Juhász Gyula életművének mintegy ötödrészével gazdagítja eddig ismert költői munkásságát. A kritikai kiadás elsőkét kötete megegyezik majd ez említett kötetekkel, de természetesen jegyzetekkel kiegészítve. Ehhez csatlakozik majd még tiz kötet, amelyekben a költő prózai írásai, újságcikkel, tanulmáVan visszatérés a becsületes életbe »Csak az bitang és az [hazátlan, Ki here módra él [magában!* Egyébként a közhiedelemtől eltérően e verset Juhász Gyula nem a Hétvezér uteal Munkásotthon hom'okára írta. hanem sorai az egykori B*rlini körúti Munkásotthonra vonatkoznak. A Hétvezér utcában uevan18 csak 1928 óta volt Munkásotthon. e vers r>edi9l919 július 15-én. a Délmagvarorszécban a^ből n® alkatomból ietenf meg hogv a júniusi el to" fórra'ta'mi Dróbálkozásokkal szembeni sztrájkok idején a munkásotthonokból kiűzött munkások visszatérhettek a Berlini körúti Munkásotthonba. Ez éniilet jelenleg laktanva. Méltó lenne, ha a Magvar Tanácsköztársaság 40. évfordulóién emléktáblával jelölnénk meg a szegedi munkásság harcainak e történyal, levelezése és az élet- Ugyancsak érdekes az nelmi jelentőségű épületét is. Justitia mérlege még nem kerülhet múzeumba, mint kiállítási tárgy. Ott még nem tartunk, szükség van rá, s valakivel mindig megbillen a serpenyője az emberi gyarlóság mértéke szerint. Bizonyára lesz idő, a mi társadalmunk arrafelé halad, amikor Justitia mint büntetőbíró nyugdíjazására is sor kerül, s az ember úgy parolázik majd vele, mint bármely földi halandóval, ha nem lesz bűn, hogy kettőjük közé álljon. Egyelőre azonban nyílik é6 csukódik a tárgyalóterem ajtaja, s Időnként elhangzik az ítélet: "A Népköztársaság nevében!...* Ebben a fogalomban, s végén a felkiáltójelben benne van az is, hogy van visszatérés a becsületes életbe. Aki csak megbotlik, még nem veszejti el önmagát, de jóvá kell tennie azt a botlást, miután felelt is érte. A "fekete könyv*-ből csak úgy találomra kapjunk ki néhány ügyet, amely az ítéletkor felkiáltójellel kezdődött, de a végére azonban pontot tettek. Végleg elszámolt a társadalommal Mint Pilátus a Credóba, úgy "cseppent* bele az egyik üzemben folyt tolvajlásba M. J., s az érte járó büntetésből kerek hat hónap jutott ki neki. Sose volt azelőtt összeütközése a törvénnyel, s akkor az egyszer sem a szükség vitte rá, hogy a társadalmi tulajdonhoz nyúljon, csak mert mások vitték, hát ő is belemarkolt. A fél esztendő letöltésével azonban végképp elszámolt a társadalommal, amely olyannyira segítőkezet nyújtott neki, hogy ma ismét ott dolgozik és abban a munkakörben, ahol annak előtte. Megbíznak benne, s így talált ismét önmagára. Arra a köztulajdonú zsírra sem volt szüksége H. M.nek, amit a kocsi farába nyomott és ment volna vele haza, ahol még jóformán ki se sütötték a saját részére akkor vágott kétmázsás disznó szalonnáját. Végül nélküle fogyott el a családban a nagy disznó minden porcikája, mert "amaz* a zsír "bekente*: másfélévi börtönt kapott érte. A büntetés kitöltésének egy részét elengedték neki, mert megbecsülte magát. Régi munkahelyére ugyan nem vették vissza, de másutt kapott becsületes munkát — emberi miVolta megbecsülésével. Azt mondja, otthagyhatnák előtte a Nemzeti Bank aranyát is, akkor se nyúlna hozzá. Új helyen élet M. Gy.-re azonban nem lehetne bízni egy rossz kutyát sem, pedig évei száma mindössze csak húszon, mégis folytonos megszégyenítője a családjának. Az anyja lakásába csak bejelentette magát, lakni azonban mindig másutt lakott, hogy így bújhasson ki a tettéért járó felelősségre vonás alól. Sikkasztásért ült két évet, de szabadulása után sem változtatott életmódján. Rosszaságaival azóta sírba temette az anyját, s most már az sincs, aki felsóhajtson érte. A társadalmat semmibe veEgy szegedi irodalmi per lapjairól Alighogy a könyv elhagyta a Koroknayf.yomddt, s én gyújtöivek alapján árusítgatni kezdtem müvemet, a rendőrség megjelent lakásunkon s az összes fellelhető példányokat elhurcolta. Másnap a sajtó élénken foglalkozott a szenzációval, már csak azért is, mert a vád: közszemerem elleni vétség volt. Semmi sem izgatta jobban a sekélyes agyvelöket, mint az ilyen közszemérmetlenkedés. A vád, persze, túlzó volt, mert a versek, életkoromnak megfelelően, legföljebb erotikusak voltak, de semmiképpen sem szemérmetlenek. De bele kellett törődnöm, s el kellett viselnem ostoba fickók hunyorgatásáf, akik habzsolták a pornografikus müveket, s most bennem is ilyenféle szerzőt szimatoltak. Persze, csalódtak. A versek egyáltalán nem hatottak izgatólag. Pár hét múlva megkaptam az idézést a vizsgálóbíróhoz. Ügy emlékszem, hogy Zomborynak hívták; rokonszenves, nagybajuszú, régivágású, pipás magyar volt. Mikor beléptem hozzá, feltolta a homlokára az okuláréját, kivette a szá-i jóból a hosszúszárú pipát, s ezt mondta: — Hát minek tr, fiam, ilyeneket? — Aztán elővette a könyvet s nézegette a megjelölt verseket. — No, itt van... Már a címe is... Azt mondja, hogy: Lihegés... Hát mire való ez? No, nézzük, mit ir maga ebben? En ott álltam az íróasztal előtt s csak a vállamat vonogattam szerénykedve. Mosolyogtam is, mert nem vettem komolyan a helyzetet. A vizsgálóbíró pedig, szippantva egyetcgyet, félig fennhangon olvasta a Lihegést. Mikor a végére ért, csóválta a fejét: — Magánügy, kérem, az ilyen szerelmi dolog; minek azt közzétenni? Hát persze, liheg az ember ...A fenébe ne lihegne, mikor egyre rosszabb a szive... Aztán újra lapozgatta a könyvet: - A tárgyaláson majd kioktatják, fiam. — Lesz ebből tárgyalás ls? — kérdeztem én, mert tökéletesen tájékozatlan voltam bírósági ügyekben. — Hát hogy a fenébe ne lenne? — horkant fel az öreg. — Azt hiszi, fiam, hogy csak úgy szabadon lehet malackodni? Hát az erkölcs? Ki a fene védi, ha nem mi? Ügyvédje van? — Nincs. — Hát irodalmi szakértő se ártana... — nézett rám az öreg határozott jóindulattal. Láttam, ö se veszi túl komolyan a dolgot. — Ügyvédet mindenképpen kerítsen, az majd tudja, hogy mit kell csinálni... Ezzel véget ért a kihallgatás. Még aznap elmentem egy jó barátom apjához, aki tekintélyes ügyvéd volt Szegedep. Széli Gyulának hívták. Szívélyesen fogadott, miután fia már jelezte jövetelemet. Készségesen elvállalta az ügyet, persze díjtalanul, mert tudta, hogy szegény diák vagyok, meg volt benne valami irodalmi érdeklődés is. Mikor a szakértő kijelölésére került a sor, 6 rögtön két személyt nevezett meg: az egyik Juhász Gyula volt, a másik Zolnai Béla professzor, a Sz^nhalom szerkesztője. Mindkettő jól ismert engem, s mindkettőnek volt némi súlya még a bíróság vonatkozásában is. örültem, hogy az ügyvédnek két ilyen művelt, modern emberre esett * választás. Persze, mindkettő elfogadta a je\ Táncsics Könyvkiadó Utikalandok so" rozatában jelent meg Berezeli A. Karoly Kék ég alatt (Vándorút Olaszországban) című kötete, amely a szegedi olvasók számára különösen érdeklődésre tarthat számot. A szerző ugyanis szegedi születésü; Szegeden, Temesvárt és Kispesten végezte középiskolai tanulmányait. Érettségi után a nápolyi egyetemre iratkozott be. de később Szegeden folytatta studlumalt, s itt avatták bölcsészettudományi doktorrá. Verseket, drámákat kora ifjúságától kezdve írt, művel 1924-től Szegeden, majd Budapesten Jelentek meg. Mise című verseskönyvét 1927-ben elkobozták, F1 at a 1 o k cimü „keserű Játékát" a főpróba előtt betiltottak. Reprezentatív verseskönyve Hőskor címmel a Révai kiadónál jelent meg 1942-ben. Válogatott verseit cserépfalvi adta kl 1944-ben. színmüveit Szegeden, Kolozsvárt és Budapesten mutatták be. Két pásztor cimü regénye 1947-ben látott napvilágot. Latinból, olaszból és spanyolból főleg vertsmüveket fordít. Jelenleg szótárszerkesztéssel is foglalkozik. " Uj kötetének Itt közölt részlete szegedi és Irodalomtörténeti vonAkozásal miatt érdekes. Ebben a Mise című verseskötete miatt 1927-ben Szegeden ellene indított pert Írja le. lölést, sőt, Zolnai magához ls hivatott, s affajta tudós módjára könyvemhez jegyzeteket készített. Megőriztem azt a példányt, amelyben Zolnai bejegyzései olvashatók. Itt hever előttem, s ma is meghat a professzornak az a törekvése, hogy engem mindenképpen felmentessen. Az inkriminált nyolc verset úgy tüntette fel, mint egy egzaltált szellem túlkapásait, s általában 02 volt a szándéka, hogy rólam, persze saját érdekemben, valami ifjúkori lelki zavart mutasson ki. Ilyeneket irt a versek fölé: »A költemény annyira groteszk és egy tragikus vízió megrögzítése, hogy nem kelt erotikus képzeteket. Inkább visszataszító a költő szerelmi őrületének rajza. Az erkölcsi büntetést maga kiszabja magának azzal, hogy öngyilkosságot tesz a vers végére.« A vers végén valóban felkötöm magam. Egy másik vershez ezt fűzte: »Lelkét feldúlja a szerelem. Az olvasó sajnálja a vergődő szerelmeseket. A költő itt is a halálban látja — mintegy büntetésül — önmagát.* Vagy ezt: "Három utolsó strófája a tiszta eszményiség szép víziója egy őrült agy képzeletében.« A korai elmebajnak e kedves feltételezése nagyon hízelgő volt rám nézve. Büszkélkedtem is vele jámbor polgári körökben, s ha megbecsülést nem is, de tiszteletteljes megrökönyödést gyakorta elértem. Gyula bácsi, a másik szakértő, csak legyintett, mondván, hogy ne féljek semmitől, majd elmondja ő a magáét. Erre, sajnos, soha nem került sor, mert a tárgyalás előtt Juhász Gyulát, mint nem kívánatos, "destruktív* elemet udvariasan eltanácsolták. A tárgyalásig azonban én sem voltam rest, s lázasan olvastam, hogy magammal együtt olyan nagyságokat is a vádlottak padjára ültessek, mint Goethe, Boccaccio stb. Megszereztem Babits Eratóját, Barbusse Poklát, Zola Pascal orvosát és sok más, akkoriban divatos olvasmányt. Ezekkel felszerelve mentem el a bíróságra, amikor végre megkaptam az idézést. A folyosón Zolnai sétálgatott, idegesnek látszott. Engem is bántott, hogy Juhászt mellőzték, bár azt is tudtam, hogy Zolnainak, mint egyetemi tanárnak, hivatalos fórum előtt jóval nagyobb a tekintélye, mint a »szer£ny, szakállas költőnek". - Még sohasem voltam ilyen tárgyaláson. m mondta Zolnai, s nyugtalanul nyúlt a zse-; bébe, amelyben jegyzeteit őrizte. ; - Én sem - feleltem rá lakonikus rövidséggel s büszkén fölnevettem. Azt hiszem, igen jelentékeny személynek éreztem akkor magam. Mikor végre behívtak a tárgyalóterembe, s bevonult a bíróság is, az ügyész javaslatára, tekintettel a közszemérmet sértő versekre, a bíró zárt tárgyalást rendelt el. Az altisztek azonnal kitessékelték az összegyűlt kíváncsiakat, akik főújságírók s lelkes irodalmárok voltak. Mindössze két személy maradhatott bent, mint tanú. Az egyik a bátyám volt, a másik az ügyvéd fia, jó barátom. Engem a vádlottak padjára ültettek, szemben a bírósággal. Zolnai az ügyvéd mellett foglalt helyet. A személyi adatok elismétlése után ismertették a vádat, a szavazóbíró pedig felolvasta a kifogásolt verseket. Én tudom, hogy egy tisztes jogásznak nem az a dolga, hogy verseket szavaljon, de ahogy az az ifjú szavazóbíró elolvasta az én lobogó, szerelmes strófáimat, az már maga a büntetés volt. Szárazon, kimérten, objektíven, mint valami rendőri riportot vagy közigazgatási tanulmányt. Minduntalan összerezzentem a vádlottak padján, valahányszor megcsonkította jambusaimat, vagy egy-egy szót helytelenül hangsúlyozva ejtett ki. Beleizzadtam, mire végére ért. Az ügyész élénken kiszínezve bizonyította be elvetemültségemet és erkölcstelenségemet, az ügyvéd viszont úgy állított be, mint a legfennköltebb eszmények bajnokát. Zolnai enyhítő elmebajomat feszegette, én pedig könyveimben lapozgattam, hogy az utolsó szó jogán én is elmondjam a magam mondókáját s ezt néhány isméit író idézésével támogassam. Zolnai a francia költőkre, aztán Adyra és a nyugatosok verseire hivatkozott, amelyek erotikus vonatkozásban túltettek az én groteszk soraimon, s könyveik mégis közkézen forogtak. En a kötet kompozíció-voltát hangoztattam, amelyből nem lehet kiszakítani nyolc verset, ugyanúgy, ahogy egy női akt ágyékrésze is értelmetlenné válik, ha különválasztják az egész test többi részétől. Síkraszálltam a szerelem irodalmi jogaiért, s most én olvastam fel a bíráknak néhány verset és regényrészt, de nem szárazon, hanem túlszínezve és túlhangsúlyozva a néha nem is izgalmas szöveget. Az Énekek énekével kezdtem, s a buja képeket olyan sikamlós aláfestéssel szavaltam el, hogy magam is beleborzongtam. Föltételezem, hogy a jelenlévők is átélték ezt, mert síri csöndben hallgatták végig felolvasásomat, s egyszer sem szakítottak félbe. Goethe ismeri Naplójának olyan sikere volt, hogy mikor a bíróság végre kivonult ítélethozatalra, az ügyész odajött hozzám s elkérte a könyvet. Láttam rajta, hogy elmerülten, csemcsegve olvassa a mókás, pajzán önvallomást. A bíróság első fokon fölmentett, de az ügyész — Goethe ellenére — fellebbezett, s így kerültem később a Tábla elé, míg végül a Kúria mentett fel évek múltán, azzal az indokolással, hogy a versek "nehezen érthetőek« s így nem alkalmasak a szerelmi élmény felidézésére. A felmentést Vámbéry Rusztemnek köszönhettem. De ez már kívül esik e könyv keretén. szl, se érte, se önmagáért nem szeret dolgozni, csak a látszat kedvéért. Ez pedig nem engedi, hogy pontot tegyen eddigi életfelfogására, hogy tekintetéből eltűnjön a sunyiság és a félelem. Sz. L.-t hatósági közeg elleni erőszakért ítélték el négy hónapra. Mikor kitöltötte büntetését, még mindig oly frissen élt benne a szégyenérzet, hogy jobbnak látta elcserélni szegedi lakását egy pestiért, s azóta példás életet él: kerüli a fizetéses napokon szokásos öncélú fröccsözést, amely annak idején restelkedést és kellemetlenséget okozott neki. Az egyes eirber és a közösség javára Középen akart maradni az ellenforradalomban és utána is B. M. Nem hőbörgött, nem is sztrájkolt, de nem is harcolt ellene. A rend teljes helyreállta után sem ment az üzembe többé. A társadalomtól külön úton akart a maga sorsának kovácsa lenni, s addig önállósítgatta magát, amíg mindenét felélte. Végül nem maradt más kiútja, mint egyik rendelője holmiját beadni a zálogba. A kuncsaft viszont kért és követelt, majd törvénybe mentek és háromhónapi börtönt akasztottak a "különutas* nyakába. A makacsság okozta botlását, de most már keresi is a közösséghez visszavezető utat. S ezt a megérett szándékát mindenképpen becsülni kell, hogy ne tévelyegjen máskor és soha. Csak úgy találomra néz[tünk a "fekete könyv* mögé [és kicsit azok lelkébe, akik [megbotlottak valamiben. A kép tarka és változatos; ahány ház, annyi szokás. Egy azonban bizonyos: Justitia úgy mérlegel, hogy az az egyes ember és a társadalom javára legyen. (—I —c) A Konzervgyár terméheineK új vevője Szaud-Arúbiü Európa sok országában [szívesen vásárolják a Szegedi Konzervgyár készítményeit. Távolabbi vidékeken : azonban még kevesen ízleljék meg a szegedi gyártmányokat. Nemcsak terjed a [gyár termékeinek jó hírne|ve, hanem [ bővül felvevő-piaca is. •A Szovjetunió, Anglia és jöbb más ország után [Szaúd-Arábia is jelentkezett, hogy szeretne konzerv; készítményeket vásárolnlj ÍElső vásárlása barackdzsem [volt. Már el is szállitották a [kért mennyiséget. ; Az idén 6 millió forint értékkel többet gyártottak külföld számára a Szegedi Konzervgyárban, mint tavaly. Jövőre tovább bővítik az export-termelést. Kutatófülke a tenger alatt Leningrádi tudósok mélytengeri kutatófülkét szerkesztettek. A fülke körte• alakú, hermetikusan elzárt ; acélkamrából áll. Körülbelül 2.5 méter magas. Legnagyobb átmérője mintegy 1,5 : méter. A fülke levegőjének [ tisztításáról és felfrissítéséből külön berendezés gondoskodik. Falára különféle [ erősségű fényszórókat sze[reltek, amelyeket a kutató [megfelelő irányba forgat [ hat. A füllrét egv hajó fe' délzetéről bocsátják le.