Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

Csütörtök. 195®. december 25. 10 Regölésre való rigmusok LU Sokat botlik, ba indul Minden patak, minden ér, Minden folyó elindul, Minden tenger partot ér. Es az ezüst-halk gyopár Kövek fölött, hó alatt Azt hihetnéd, álldogál. Mégis, hátra nem marad. Csengetyü szól messziről. Hol meleg van, hol hideg, S szánon siklik az idő. Nyugodtan jár, nem siet. Szánon siklott az idő. Zsákban hozta, a napot. Ma gyorsabban, mint szavunk Szárnyon szállnak a napok Távolodó hegyeken Romladoznak templomok. Az igazság kegyetlen. Elhull, ami elkopott. Vas-ruhának áll eléd Mezítelen voltodban. Vigasztaló, nagy kezét Rád teríti holtodban. Feketülö alkonyat Ablakában ő a fény. Meleg sugár kő-konok Szájuk, szemek szögletén. De kiálts rá jó nagyot, De kiálts rá: megvirradt! Hej! asszonyok jónapot. Szüljetek sok szép fiat! 53 Akik egymást kergetik Kénesővel, dobokkal, Nagy csudákkal, vagy Ipedig Nagy kampójú botokkal: Az igazság egyszerű, Az igazság nem beszél Néha el is szenderül, Almot borít rá a szél. De ha lelked féltenéd Csak kiálts rá jó nagyol. Óvó pajzsnak áll eléd. Akkor is, ha elhagyod. Ú ton-járó lásson és Nagyot lépni ne féljen. Kell bátorság, nem kevés. Nyitott kés a zsebében. Kénes-lehü kráterek Percén át kell repülni, Bátorság kell a meleg Csillagokra felülni. Bátorság kell a borús Világűrbe suhanni És győzni, vagy nyomorult Pusztulásba zuhanni. Kacsalábon régi vár Roppanjon és rendüljön. Lelkünk, mint a sas madár Sarkantyúja pendüljön, Szemünk meg se rebbenjen, Szivünk nagyot dobbanjon. Hajunk meg Se lebbenjen, Akaratunk robbanjon. Tenger-nótánk nevessen. F.rdő-ujjunk keressen, Üton-járó lásson és Réti-lelkűnk szeressen ... PAPP LAJOS Színház a Kremlben A moszkvai Kreml területén levő egykori Szverdlov-klub épületében nemrég színház nyílt meg. Nézőterén 1200 ember foglalhat helyet. Az akusztika tökéletesítése céljából függő menynyezetet szereltek fel. Korszerűen berendezett színpadán nemcsak színdarabokat, hanem operákat is előadhatnak. A légkondicionáló berendezés segítségével valamennyi helyiségben szabályozni lehet a levegő páratartalmát és hőmérsékletét. A Kreml színházának színpadán elsőnek a Gorkijról elnevezett Moszkvai Akadémiai Művész Színház társulata lépett fel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére bemutatta Pogogyin ••A Kreml toronyórája« című színdarabját. is,tüu* UÖHfji/ A DREZDAI KÉPTÁRRÓL Szeged német testvérvái rosa, Drezda rendelkezik a világ egyik legnagyobb művészi értéket jelentő képj tárával, amely egyben a ! legjelentősebb mügyűjtemények közé tartozik. A háború alatt, s az azt követő években, 1956-ig a képtár körül nagy volt a csend. A gyűjtemény legnagyobb részét a háború idején elszállították az épületből. Az értékes alkotásokat a szovjet csapatok találták meg elhanyagoltan, méltatlan körülmények közt, és azokat azután biztonságba helyezték. A szovjet restaurátorok gondos munkájának köszönhető, hogy a drezdai képtár, eltekintve azoktól a pótolhatatlan veszteségektől, amelyek a német fasiszták rovására írhatók, ma újból teljes fényében ragyog. A festményeket 1956-ban visszaszállították Drezdába, ami általános nemzetközi érdeklődést váltott ki. Az érdeklődés különböző kiadványokban is megnyilvánul. Az NDK-beli Seemann Állami Kiadó ezért kötelességének tartotta, hogv a régi mesterek reprodukálásában szerzett tapasztalatai felhasználásával olyan kötetet adjon ki, amely minden tekintetben méltó a nagy jelentőségű eseményhez. A kötet röviden vázolja a képtár keletkezésének történetét. és a legfontosabb festmények méltatásával foglalkozik. A fejtegetéseket 120 kép teszi szemléletessé. A képekhez részletes katalógus tartozik, amely szótárszerűen tartalmazza az adatokat és a technikai tudnivalókat. A kötet szerzője dr. Wolfgang Balzer profeszszor, a drezdai képtár egyik legkiválóbb ismerője. Az éithefeHenség mű véssete Erről a dologról csak mosolyogva lehet beszélni azonban megáll az ilyen nyolcnak a tükre. Ilyen felművek előtt, megdöbben, ki- ajzott ütemben az ember Képzeljen el az olvasó egy csit elszomorodik, majd mo- csak a kínálat és kereslet hinkafejre emlékeztető figu rát, melynek egyik szeme solyogva tovább megy. Vari. forgatagában jelenik meg, aki összehasonlítja e műve- Tobey azt tartja, hogy a mm. helyén egy szabálytalan csil- ket gyereke első rajzaival, klasszikus európai látásmólag hivalkodik, a másik sze- s van, aki megvicceli az dot, amelyet a fény egysemét pedig egy erősen kon- ilyen művészeket, — macs- gesít, korunkban felváltja túrozott 3-as helyettesíti. E kája talpát bekeni festék- az árucikkeken keresztüli két szemnek vélt pólus kö- kel, elhelyezi egy kartonon, kapcsolat egysége.zött nagy T betű helyezke- mely körül van zárva, az- Ugye mindenki érti?... dik el. Az egész művet ara- után egy ugyancsak frissen nyos keret zárja körül, s festékbe mártott egeret dob alatta a felírás: Osvaldo a papírra. Azután bekereLicini: Figura T—3. tezteti és felcímezi a művet, valahogy így: Aréna. Mondani sem keli. hogy a macska-egér koprodukció elindul a siker és az elismerés csúcsai felé -absztraktek* köré- ' ben. Idén rendezték meg Velencében a 29. biennálét, a képzőművészek világtalálkozóját. Hasonló technikával készült képek és szobrok légiója vonult fel itt is — Osvaldo Licini: A pirosszívű s ne tessék meglepődni, nem egy nyert díjat. Mark Tobey amerikai festő és Eduardo Chillida spanyol szobangyal Ha ezzel sikerül megbirkózni, következhet a má- ,, , . , „,„ / sodik kísértés. A kép bal rás7 például másfel-masfel sarkában sötét folt. fölötte ^* a 2".ríés mellette pedig mákos tésztára emlékeztető, feketefehér színkeverék. Aláírása: Mark Tobey: Augusztus vége. A sornak hossza-vége nincs. Olyasféle alakú bronzöntvény, amilyen öntésnél a kohóműben mellé csurog, az absztraktak kiállításain szoborrá válik; két szál drót és egy parafadugó dombormű lehet; három vonal, egy gömbszelet, meg két egymásra fektetett háromszög ilyen helyen nyugodtan elviseli az "Ülő nő- címet. Vannak, akik azt vallják hogy mindezt "értik* és mindez művészet, sőt arra is vállalkoznak, hogy esztétikai, kritikai értékelést fűz- foj vmt. k: ti Egy nui — amely rejtvény is lehetne Eduardo Chillida szobra Amilyen egyszerű a művészete — olyan egyszerű az esztétikája! Licini, kinek Figura T—3 című művével kezdtük a sort, kritikusa szerint "megcsömörlött a szabályok, másrészt érzékeinek és meglátásainak egyensúlyozásától és feláldozza érzékeit, minek folytán megtisztul látása és puritán mértani nyelven fejezi ki vízióit.Minden megbecsülés an.m"k0laj daskij£v '->tt.i nalc- aki érti ezeket a müBK! Chillida egyik szobra veket és összefüggést talál zenek hozzá. Legtöbb ember fonykép alapján megítóihe- a kritikus mondatai és a A4A»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ£ tő. Kritikusa ilyenformán ir biennálé "szenzációs* képei • róla: -...a spanyol hagyó- között. De azokat sem sza£ mányokat követve, viszave- bad lebecsülni, akik elhúz£zett a formákat az alapvető zák a szójukat a -mester• lényeghez, s ez a forma művek* láttán. Tessék csak * könnyen felveszi a mi ko- nézni ezt az íróasztal-vázatrunk szellemének jegyeit, lányfej-írókéz kombinációt! t Chillida művészete elemen- Vagy a másik képet, mely £ tárís és tiszta, miní minden talán egy fűrészfejű túlvilᣠnagy szobrászat.- gi lényt ábrázol! S tessék 'ordította qalsai pqnbhác (1) I. fejezet. MIRŐL VAN SZÖ? — Nem bírom tovább, Jack! Nem bi-rom! A magas, karcsú férfi izgatottan pattant fel helyéről, és csattogó léptekkel futkosott a szobában. Barázdás arcáról kövér verejtékcseppek folytak, rekedten, szaporán lélegzett. — Jack, még néhány nap ebből a munkából, és megőrülök... Nem birok magammal! Szeretném darabokra törni ezt az átkozott integrátort! A férfi megállt, kezét homlokára szorította és az ablakpárkányra könyökölt. Az ablak mögött szinte hömpölygött a sűrű, nyirkos, fülledt trópusi éj. Se hang, se villanásnyi fény a puha, áthatolhatatlan káoszban. Csak az ablak vékonyan szivárgó sárga világossága —, de mielőtt a föMre ért volna, az is eloszlott a ködben — Miért vagy ilyen durva, Jack? — A férfi hangja betegesen remegett. — Évtizedek óta ismerjük egymást... Sohasem voltál ilyen... A rendkívül bonyolult készülék előtt ülő, zömök, egészségtelenül puffadt arcú férfi eleinte egykedvűen szivarozott. Végre felemelte fejét, és száraz gonoszsággal mondta: — Te sem voltál még soha lelkibeteg, Harry. Inkább ülj a helyedre és tölts új kazettát. Hallottad? — a főnök visszaérkezett. Nem akarom, hogy miattad megmossa a fejemet. Harry nehéz sóhajjal vánszorgott a laboratórium túlsó végébe. Jack időben szólt rá: az ellenőrző lámpa mutatta. hogy a fönök új kazettát kér. Harry gondosan kazettát váltott, és a készülékhez ment: feltöltés után jelezni kellett, mint mindig. — Adj ellenőrző jelet, Jack! — mondta Harry. most már a megszokott, mindennapi hangján. Jack gyorsan fordított a kapcsolón. — Kész... Csökkentsd . . . Fokozatosan . .. Még . Még . . . Harry figyelmesen nézte a készüléket. A tejfehér ernyőn két világoszöld vonal táncolt, kígyózott: átugrottak vastag csomókban keresztezték egymást, majd finoman összefolytak. Már csak a vonal teteje osztódott ketté. Harry. alighogy elmozdította a készülék fogantyúja' élesen felkiáltott, és hátravetette magát a karosszékben Szemét hihetetlenül erős fény csapta meg. Lila sugin szúrt a szemébe, pupilláját haiszálfinom pengék vagde' tók, majd mint az olvasztott vas, agyába nyomultak — Jack ... Hárry már nem kiabált. Tenyerével eltakarta szeme és alig hallhatóan suttogott: — Kapcsold ki . . . Kapcso1 lti.. Honnan jön a íénv' Kapcsold ki.. . Jack ezt már nem tudta elviselni. Felemelkedett he lyéről ée az ijedtség árnyalatával hangjában, durván ró kiáltott: — Mit beszélsz. Harry? Milyen fény? Bagoly vagy hogy félsz a száz wattos lámpától? Harry nem felelt. Félrebillent fejjel, halálsápadtan, eszméletlenül feküdt. Jack odarohant hozzá, megrázta a* vállát, majd karjában a díványhoz vitte és lefektette. £ Harry kinyitotta a szemét: £ — Köszönöm, Jack. Te igazi barát vagy. . . Mondd, t mi volt ez? Villám? Kapcsold be a villanyt, mert nem£ látok! £ Jack felkapta a fejét: a mennyezet lámpa fényesen vi-£ tágított, mint eddig is. £ — Várj csak, Harry, várj! Eloltom a felső világítást£ és megpróbálom az asztali lámpát... — Jack kikap- £ csolta a villanyt, s a másik lámpához fordult. Harry hu-* nyorogva sürgette: £ — No, gyorsan, gyorsan... Szörnyű sötét van, és£ nekem még ellenőriznem kell a készüléket. £ — Ne izgasd magad, Harry! Lehet, hogy az állomás? sérült meg. Jack most hirtelen barátja szeme felé bökött. Harry nem mozdult, pillája .sem rebbent. Jack hátán végigfutott a hideg: félvak, félőrült ember feküdt előtte. — Pihenj csak, Harry, majd elvégzem az ügyeletet helyetted. — Jack remegő kézzel töltött néhány csepp szeszt. — Tessék, idd ki, én megyek a szerelőhöz. Harry ivott, kis grimaszt vágott, s tüstént elaludt. Jack elhelyezkedett a dívány szélén, és eltűnődött a történteken. Nem tudta, mitévő legyen. Értesítse a főnökö"í Nc tessék zavarba jönni! Ez a kép is tárlaton járt. '* Tessék talán ellenőrizni! megfigyelni a hatást önmaDe hiszen Mr. Harwood egyszer és mindenkorra meg-* Tobey értékelése még ér- gukan! tiltotta, hogy a laboratóriumban zavarják. Bármi történ-*dekesebb: "...a vonalat Ez a kis "absztrakt* mujók is... Hívja az orvost? Az a fajankó még az őrültek? szembehelyezi a tömeggel, tatóul szolgál, házába viteti Harryt! í tanulmányozta a kínai és Ha ezt úgy tüntetik ki, Jack őszinte részvéttel nézte barátját. Harry nyug-£jűp£Ín írt£s stílusá.t és meg- mint művészetet, akkor bitalanul aludt, álmában fel-felkiáltott zihálva szedte a?figyelt , y a keleti mú. ^ érthetetlenség Sten H^rrvTe^Tm?'rllu tS ^ ^T^szetben nem a fény és a művészetét becsülik benne, segtelen: Harry beteg. Hat csak pihenjen. t tömén hanem a vonalak di- , , Jack Peterson egyáltalán nem volt keményszívű em-£ °„*r<Értelmes embereknek valói , t-,, , m.... -il' ' • namiKaw a to téma. looey , , , , , ber es nagyon szerette BlackweUt Tobb mint husz év-| J vonalakból olyan kunszt é**12®" dolg<> vei ezelőtt a winstoni kol egiumban ismerkedtek meg ? arabeszket esi,tált, kai -alkotni*. Azóta együtt jartak a jelentektelen mérnökök örömtelen* , " » > életútját, mint mindazok, akiknek nincs tehetségük a7.lamelV dehumamzalt viszo- S. I. üzlethez. Boldog napjaik elég ritkán akadtak, de annál? " * • gyakrabban szűkölködtek a létért folyó küzdelemben, éS£ „ , m csak az őszinte barátság tette elviselhetővé a sok bajt és? T clfl^^L keserűséget. Egy-egy nyers tréfa, sőt néma kézszorítás* * vencieff is fel tudta oldani a rossz hangulatot; ilyenkor újra el-* . . , , , merülhettek abban a szomorú optimizmusban, amely az» Január 1-én bemutato a ha átlag-amerikaiban- mindig ébrentartia a szerencsés ve-* 'etlen lehetőségét. ma ruszin házban j. A Szegedi Nemzeti Szín- külföldiek majmolásávaf és *ház január 1-én mutatja be az előttük való haj bókolás* De most valami érthetetlen dolog történi. Lehet, hogyt első ízben a -Párizsi ven- ban látta életcélját" •iz elviselhetetlen trópusi hőség, a túlfeszített munka, vagvfc dég* című zenés vígjátékot. A vígjátek szerepeiben Harry mindennapos hallucináció' miatt. Jack vaiahogyf melynek szövegét Tabi Radnólhy Éva Balogh Róegészen átalakult. Rendíthetetlen és keroénv lett. Harryt László neves humorista írta. zsa, Katona András D»csy • 'n'ódása elégedetlenséget keltett benne. Mégis, a ntéreg.tSzigligeti Ede -A bajusz. Ovörgvi Mére Ottilia Paeo• 'ngerült közérzet azonnal eltűnt, amint elhagyták atcfmű vígjátéka nyomán A nvi Nándor Mentes ' József "tóriumot. Igen. el kell menni innen; minél előbb £ vígjáték zenéjét Vincze Ottó és Bordás Dezső lép színnr.ál jobb. ? komponálta. padra. A díszleteket Sándor Jack kopenyevel betakarta Harrvt. ellenőrizte a ke-£ A cselekmény Bécsbe* Fárű • tervezte a rendezési -.zülék működését, aztán a karosszékbe ült és elgondol-£ játs-"'.<ljk a XVII! század- n-unkít kodott. *' Versényi Ida és £ ban és kigúnyolja azt a tár- Horváth József közösen cé(Folyt. köv.)*sadalmi réteget, amely a gezték.