Délmagyarország, 1958. december (14. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-25 / 304. szám

CsfltBrtök, 1958. december 25. 4 A KEK MADAR A messzeség megigézheti és rabul ejtheti az embert. Voltak és lehetnek olyan fiatalok, vagy éppen öregek is, akik a távoli messzeségben hiszik a boldogságot jelentő kék madár fészkét... Hideg volt, jeges szél söpört 1957. januárjában, amikor útra kelt a kis csapat. Közöttük volt Budai Sándor, a Szegcdi Bőröndös és Fésűs KTSZ munkása és felesége, a Kenderfonógyár többszörös sztahanovista gombolyltónője. A fiatalasszony szíve alatt kis élet sarjadt. Gyereket várt, mégis mentek. Maguk sem tudták pontosan, hogy miért. Húzta őket a távoli messzeség. Vajon ott fészkel-e a kék madár?... Csak úgy. maguktól sohasem indulnak útnak. Ám voltak »jóbarátok", akik a csábos, messzi fényeket elébük rajzolták, s elhelyezték bensőjükben a távozás szikráját. Selymes Károly egy helyen dolgozott Budai Sándorral. ö is egyike volt azoknak, akik délibábot rajzoltak elébük. Sándor, az árva gyerek nem búcsúzott barátaitól, ismerőseitől. Felesége, az egyszerű kübekházi parasztemberek lánya, szüleit is búcsú és csók nélkül hagyta el. A januári zimankóban átlépték a magyar földet. Kicsit fájt a szivük, de még akkor hitték, akarták hinni, hogy az idegen föld és az azon vezető út előbb utóbb a kék madárhoz vezet. Jöttek azonban a legelső csalódások. A több hónapos lágerélet és annak vékony kosztja. Sándor sok, magával vitt holmitól megszabadult, hogy várandós feleségének valamivel jobb, vitamindúsabb ennivalót juttathasson. Aztán élet-halál közé került a felesége. Gyermekét, a kis Sándort egészségesen a vtlágra hozta, majd 6 maga is erőre kapott. Háromtagú lett a kis család. A fiatalasszony könnyel hullottak. Ki tudja hányszor zokogta el: "Milyen jó lett volna, ha szülés után mellettem van jóanyám ...* . ,, TT"T Kápráztatta A lágerból -ket Brüsszel Belgiumba , rng!,ogákcru'tt,k I sa. A tovasuhanó autók. A rikító mulatók. Érdekes volt mindez, csakhát élni is kellett valamiből. Sándor hatalmas vasgyárba került dolgozni. Felesége meg egy gyártulajdonoshoz szegődött cselédnek. Reggel 7 órától este 10 óráig kellett az urak kénye-kedvére lennie, csinálnia mindazt is, amit csak a hangulatuk parancsolt. Amiért ő, a fiatalasszony mindennap olyan sokat dolgozott, tenyérnyi cselédszobát kaptak fizetségül. Ott húzódtak meg ők hárman. Naponként Sándor 10 órát dolgozott. Kemény volt a munka nagyon és ha a »tempóval« valaki nem bírt lépést tartani, hát egykönynyen kiadták az útját. Szombaton, igaz, nem dolgoztak, de ekkor Sándornak is talált valamiféle munkát a gyáros házigazda, akinél meghúzódtak. Először, amikor a nagy gyár kapuján belépett és fülébe csapódott a gépek zaja, öltözőfélét keresett, hogy levesse jó ruháját és azt a dolgozóval cserélje fel. Kinevették, mert a munkásöltözőt hírből sem ismerik. Munka végeztével jött az újabb csalódás. Nem volt üzemi fürdő és olajtól maszatos kezekkel, arccal indulhatott hazafelé. Felesége kerekre tágult szemekkel nézett férjére, amikor hazaért. Mindjárt mondta is: — Miért nem fürödtél meg a gyári fürdőben? — Nincs ott fürdő, de még mosdófülke sem — felelte Sándor. Ebbe is belenyugszik az ember, különösen ha olyan helyzetben van, mint ők. Mert mosakodni éppenséggel otthon, lavórban is lehet. Ez a kisebbik baj, ha a fizetés jó és sok mindent lehet rajta vásárolni. Eljött hát a fizetés napja is. Ekkor jöttek rá arra, hogy ha úgy akarnak táplálkozni, ha úgy ki akarják elégíteni szórakozási, kulturális igényeiket, mint Magyarországon, akkor bizony az égadta világon semmit nem tudnak maguknak vásárolni. Sem cipőt, sem ruhát, sem mást. Találkoztak Belgiumba disszidált más magyarokkal is. Nem is kevéssel. A nagy átlag olyan helyzetben volt, mint ők. Hírből hallották, hogy valamelyik disszidensnek sikerült zöldágra vergődnie, autója is lett. S voltak olyan disszidensek, akik még remélték, hogy egyszer, valamikor ők is hasonló helyzetbe juthatnak. Talán a révbejutás gondolata Sándor és felesége fejében is megfordult? Aztán hónapok múltak el. Az élet könyörtelensége egyre jobban megtépázta az illúziókat. A délibábok is foszladozni kezdtek. A fanyar, keserű megállapítás Sándoréknál is megfogalmazódott: — A révbejutás ritka, mint a fehér holló. pedig ők is, mint annyi sokan mások, A kékmadarat nem lelték, dásra bírják* a hazafelé indulót. Szeretett kisfiúkkal 1958 februárjában Ausztriába érkeztek. Ott néhány magyar disszidens — főfoglalkozásuk a hazaárulás, a magyar nép gyalázása — a megálló vonathoz tódult és udvariasan, majd fenyegetően kinnmaradásra csábította. Riasztgatták Sándorékat is azzal, hogy hazatérve börtönre zárják őket, nem kapnak munkát stb. Nos, ha nem is hitték el ezeket a rosszindulatú, rémisztgető mondatokat, valami félelemféle azért bujkált bennük. Mi is történik velük, ha hazatérnek? Vajon munkához jutnak-e? Nem vetik-e szemükre, hogy meggondolatlanul, megbabonázva a messzeség igézeté- \ tői, hűtlenek lettek a ma- ( gyar földhöz, ahol születtek, ahol emberré serdültek? Nedves lett a szemük, amikor végre magyar földdön jártak. A pesti kazánkovács egy fala boldogabb életének kovácsa lett A magyar emberek, a magyar haza disszidens magyarok, verejtékezve, káromkodva, csüggedten, vagy új reményt kapva hajszolták. Sándor és felesége még gyerekember volt 1944 előtt, a tőkés múltban. Nagyon kevéssé ismerték, hogy mit jelent az úr. Vagy a megszólítás: nagyságos, méltóságos. Odakint, Belgiumban megtanulták ezt is. Felesége cseléd lett a gyáros úrnál, ö meg tőkés gyárban dolgozott. Olyan gyárban, ahol csak dolgozni lehetett, szólni azonban nem. Hogy mi és mit jelent az emberi méltóság, arról is leckét kaptak odakint. Igaz. hogy a messzi külföldön több fényt, több autót láttak, mint nálunk. A munkások közül azok, akik dolgoznak, többen járnak autóval, mint jelenleg a magyar munkások. Mindent jelent-e ez? Nem,s ezt Sándor és a felesége is igy tapasztalta. Beszéltek róla maguk között. Rádöbbentek, hogy a szocializmus melege, embersége bár pénzzel nem fejezhető ki, mégis sokat jelent. Karácsony is eljött az idegen földön. Üldögéltek a cselédszobában. Nedves lett a fiatalasszony szeme. A fér) szintén elérzékenyült, de visszafojtotta könnyeit. Mert milyen is az, ha a családfő elsírja magát?! Tovább érlelődött bennük ekkor is az elhatározás: — Hazamegyünk, haza!... Nagyon fogukhoz verték a pénzt. Végre aztán együtt volt az útiköltség. A brüszszeli magyar követség segítségével útnak indulhattak. Nem szóltak erről senkinek, hiszen a kinn élő címeres magyar hazaárulók még a gyilkosságtól sem riadtak vissza, hogy »kinntartózkoszeretettel fogadta bűnt el nem követő, a megtévedt, , meggondolatlan Sándort és feleségét. Meg az apró emberkét, aki idegen földön született és gügyögő szavakat ejtegetve, először látott magyar tájat. Régi munkahelyére ment Sándor és a felesége. Sándor újból a Bőröndös és Fésűs KTSZ-ben dolgozikj A szövetkezet párttitkára, Nyilas Zoltán maga is emberséggel segítette, hogy újból megtalálja a helyét; hogy szeretetet kapjon és elfelejtse az ezerszer megbánt, elhibázott lépést: a disszidálást. Sándor felesége is munkát kapott a Szegedi Kenderfonógyárban. Régi gépén dolgozik a gombolyítóban. Ketten havonként általában háromezer forint körül keresnek. Igaz életük olykor még igy is ügygyel-bajjal jár. De őszintén mondják: — Nagyon sokkal jobb itthon, mint odakinn. Ezt írták azokban a levelekben is, amelyeket hazatérésük előtt Szegedre küldtek. Ezekben a levelekben — bár Brüsszel káprázatos fényeiről is írtak — szó sem volt arról, hogy boldogok. A kis család élete leckével és tanulsággal teli darabjáról, az idegenben eltöltött időről maga Sándor beszélt. Az újságíró azt vetette papírra, amit elmondott, amit átélt eszével, lelkével. Karácsony előtt beszéltünk Sándorral. Mennyivel másabb lesz a mostani karácsonyuk, mint a belgiumi volt. Felesége szülei bejönnek Szegedre — együtt lesz a család. A kis Sanyika meggyújtja a gyertyákat a karácsonyfán. átadják az ajándékokat. A boldogság, a kék madár ott a szobájukban. Morvay Sándor A szövetkezet 1955. karácsonyán a tagok egy részének kétéves járandóságával is tartozott. Egyszámláján készpénz 26 fillér volt csupán. A közös állatállomány részére egy szál jobb takarmány sem akadt. Nyomta a gazdaság nyakát a viszszafizetésre esedékes állami hitel is. A 75 embert már csak a még gonoszabb holnaptól való félelem tartotta össze. Mindenki az "átkozott Nagy Imrét* szidta. "Ha ő nem jön 1953-ban, másképpen lenne itt most minden« — mondogatták. Akkor a program hatására a földes embereknek egv része kiugrott, megcibálták alaposan a gazdaságot. A bajok rendbehozására 1956. január 26-a volt, amikor egy idősebb, redős arcú pesti ember lépett le a "madzag-vasút* rúzsai állomásán a vonatról. Pilok Mihály budapesti egykori kazánkovács, egy nagy budapesti gyár személyzeti osztályának vezetője. Háromezer forintos állást, szép pesti lakást hagyott oda, hogy a párt felhívására az elsők között jelentkezzék falusi munkára. A Kiss Imre Tsz-be jött Rúzsára. A gazdaságban . közgyűlést hívtak össze. A tagság gyanakodva nézett rá. "Ki ez? Egy pesti ember, aki rendbe akarja hozni itt a bajokat? Ugyan kérem!«... Pilok Mihály elvtárs azonban elmondotta: valamikor ő is parasztember volt. A Fejér megyei Szabadbattyán környékén túrta a földet másoknak. A múltban az éhség, a nyomor vitte a városba. Parasztból lett kazánkovács. Ez kissé megnyugtatta a tamáskodókat s megválasztották elnöknek. Összefogva a legodaadóbbakkal Másnap már két kézzel kapaszkodott a pusztulás felé tartó "hajó* kormányába, hogy jó Irányba fordítsa. Már az első tetteivel sikerült kivívnia a valamire való emberek bizalmát. Azzal kezdte: 15 ezer forintnyi kis tőkét szerzett, megállította a jószágok további elhullását. Erre az egész tagság felvillanyozódott: tud valamit ez a pesti ember, csak segíteni kell neki, mert egymaga nem mehet sokra. A kommunisták — akik azelőtt gyakran mondogatták, hogy "csak egy jó belemenős hozzáértő elnökünk lenne* — segítettek elsőként neki. Utonútfélen azt tárgyalták: ha azt akarjuk, hogy legyen a szövetkezetünkből valami, meg kell javítani a munkafegyelmet. A lógósokat, a kerékkötőket kívül tesszük a kapun. Sokan elfüstölögtek azok maguktól is. Mire kitavaszodott, valamennyi szövetkezeti tag egy akarattal vetette magát a munkába. őszig az utolsó fillért is megfizették az esedékes állami adósságokból és a tagok megkapták a korábbi évekről visszamaradt járandóságaikat is. A leromlott tehénállomány helyett újat vettek és még egy 26 férőhelyes niarhaistállót is építettek. Mindezen túl 1956ban 36 forint készpénz és termény is jutott munkaegységenként. Az ellenforradalom sem zilálta szét Mint a derűs égből a villám, csapott le erre az erősödő szövetkezetre is az ellenforradalom. A rúzsai egykori szegényemberek minden rendű-rangú ellenségei előjöttek, dr. Vida úrral, a "forradalmi tanács* elnökével az élen. Kinyilatkoztatták: a forradalmi bizottság nevében a szövetkezet minden ingó és ingatlan vagyonát lefoglalják. Pilok elvtárs pillanatig sem gondolt a meghátrálásra: Ez törvénytelenség. A közös vagyonhoz sem Vida úr, sem más nem nyúlhat! A hencegők megparancsolták neki: semmit nem oszthat ki a tagok között, mert ha megtenné, ezért az életével számol. Mégis az első dolga volt, hogy közgyűlést hívott össze s megkezdte a termények kiosztását. Közölte a tagsággal az ellenforradalmárok szándékát, s azt is, aki akar, kiléphet, minden járandóságát elviheti. Viszont aki a szövetkezetet akarja, maradjon ott. Mindenki a helyén maradt. Lelkesen vállalták, hogy amit eddig összekapargattak, nem adják másnak. Ezt határozatba is foglalták, s tudtára hozták a meghökkent "forradalmi bizottságnak* is. A megerősödés útján Azóta nagy mérföldet léptek előre. A pesti kazánkovács 70 ember vasát tartotta egyszerre a tűzbe. A kulákok, a módos gazdák is elbámészkodtak azon, hogyan lehetett azt megtenni, hogy a falu szájára vett "kétdecis tehenek*, most már évi 1900 liter tejet adtak. S a szövetkezet új hitelre nem is gondolt, csak úgy "zsebbe* nyúlt és kis híján százezer forintot vett ki többek között egy Zetorvontatóért. Drága kombinált gépeket vásároltak, ráadásul 40 forintot kaptak munkaegységenként a szövetkezet tagjai: Ma már a látóhatár legszéléről is ráismerhetünk a tsz gazdaságára. Messzevirító, piros tetejű magtárak, istállók, új műhelyépületek. A magasfeszültségű áramot szállító drótok mentén » odatalál az ember. Csak az utóbbi gazdasági évben 180 ezer forinttal gyarapodott a fel nem osztható közös szövetkezeti alap. Ezzel együtt az összvagyon most már egymillió felé jár. Csupán azokra az új gazdasági épületekre, melyeket az idén építettek, kétezer munkaegység ment rá. Jövőre to vább folytatják az építkezéseket. Ahol most még csupasz téglarakások állnak, nagy szövetkezeti borpinee lesz. öt hold gyümölcsöst is akarnak telepíteni még a télen. Jönnek az egyéniek S milyen felemelő, hogy mindezt nagy megelégedéssel látja a falu! A legékesebb bizonyíték: az utóbbi szövetkezeti közgyűlésre 18 egyéni gazda jött el, méghozzá azzal a szándékkal, hogy belépjenek. Már dolgoznak is a közösben, befogadta őket a tagság. Azóta is egyesével, kettesével szállingóznak a falu lakói a szövetkezet felé. Senki sem tagadja: a falura jött idős kommunista kazánkovács két év alatt a falu szép jövőjét formálta ki a kemény, akaratos "vasból*; Csépi József Gyarapítják mezőgazdasági ismereteiket a szegedi járás do'gozó parasztjai A Hazafias Népfront Szeged járási bizottsága a növényvédő állomássál együttesen a járás dolgozó parasztjai számára előadássorozatot rendezett. Márciusig minden hónapban tartanak egy előadást • a községekben. Az előadók a korszeri'; mezőgazdaságról, a mezőgazdasági termelés növelésének elméletéről és gyakorlatáról beszélnek, válaszolnak a dolgozó parasztok ezzel kapcsolatos kérdéseire. A dolgozó parasztok mezőgazdasági felkészültségének előrehaladását jelentősen segftik a népfront járási, illetve helyi bizottságai által rendezett ezüstkalászos tanfolyamok. Ilyen tanfolyamokat tartanak Rúzsán; Deszken, Szőregen, Tápén, Sándorfalván, Ásotthalmon, Mórahalmon, Zákányszéken, Csengelén, Üllésen és Tiszaszigeten. Az ezüstkalászos tanfolyamok népszerűek és azokon jelentős számú dolgozó paraszt vesz részt rendszeresen. Felavatták Románia első fskalakomplexumál Birládon általános iskolakomplexumot avattak. Az épület 20 ezer négyzetméternyi területen fekszik, s több mint 800 helyiséggel rendelkezik, amelyek között osztálytermeket, laboratóriumokat, politechnikai műhelyeket, módszertani kabineteket, harmincezerkötetes könyvtárt, tornatermeket, 500 férőhelyes internátust, 600 személyt befogadó korszerű étkezdét stb. találhatunk. Az új intézmény kiváló tanulási feltételeket biztosit mintegy 2300 birládi tanuló számára. Atanase Joja oktatás- és művelődésügyi miniszter az iskola avató ünnepségén mondott beszédében többek között hangoztatta: — A négyosztályos tankötelezettséget száz évvel ezelőtt mondották ki hazánkban. Ez azonban csak most, a népi demokratikus rendszer idején vált valósággá. Ebben az iskolai évben a hét— tizenkétéves gyermekek 99,5 százaléka iskolába jár, s ezzel örökre lezártuk az írástudatlanság forrását. Az idei iskolai évben a négy osztályt végzett tanulók 85 százaléka iratkozott be az ötödik osztályba. Ennek alapján számíthatunk arra, hogy az elkövetkező évek folyamán országosan megvalósíthatjuk az általános hétosztályos tankötelezettséget. Jelentős szerepet töltenek be oktatási rendszerünkben a különféle szakmai iskolák, amelyekben 120 ezer gyerek tanul, tehát több, mint oz általános iskolák 8— 11 osztályaiban. Ezek az iskolák derék munkásokat nevelnek népgazdaságunk valamennyi ága számára, olyan embereket, akik értik szakmájukat, képesek arra, hogy a fejlett technika alapján dolgozzanak és szüntelenül növeljék a termelést, a munka termelékenységét. Népi demokratikus rendszerünk nagy lehetőségeket teremtett a dolgozók fiai számára, hogy bejussanak a középiskolákba. Előkészületek a báli szezon ruhaellátására Szegeden A kereskedelem naptárában végig piros betűs a december hónap. Az ünnepek, az év utolsó napja nagy feladat megoldása elé állítja a kereskedelmet. Jóval az ünnepek előtt megkezdték a felkészülést. A Ruházati Bolt a báli szezonra szmokingot, kisés nagyestélyi ruhát kért a konfekcióipartól. Ezt a kívánságát egyelőre nem tudták teljesíteni, ezért helyi forrásokra támaszkodott a Ruházati Bolt. A Szegedi Férfiszabó Szövetkezettől rendelte meg az ünnepélyes szmokingot. A mintadarab már elkészült, a csinos, elegáns ruhát bárki megtekintheti a Kárász utcai 7-es áruda kirakatában. Egyelőre próbaként húsz szmokingot rendelt meg a Ruházati Bolt a KTSZ-től. Ezeket a legdivatosabb fazonnal, egy- és kétsoros gombolással készítik; Ha a húsz darab nem elégíti ki az igényeket, újabb rendeléseket felvesznek. Természetesen a nőkről sem feledkeztek meg. Az Állami Szabóság kis- és nagyestélyi ruhákat készít a kereskedelem megrendelésére. Anyaguk a legkülönbözőbb. Muszlin, taft, tisztaselyem, különleges kínai selymek. A fiatal lányok részére pedig egyszínű, és mintás taft kisestélyit hoznak forgalomba.