Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

Vasárnap. 1958. november 2. 4 Több áras drágábban adta a virágát tegnap a megengedet né! Gyenge volt az élelmiszerpiac A tegnapi piac az elmúlt múlt piac árával megegye­nagy piacokhoz viszonyítva zően árusították 130 forin­gyenge volt. A felhozatal tért A termelők a kukori­sem volt kielégítő, de a ke- cáért 5—10 forinttal kértek resle-t sem volt a szokott többet a Terményforgalmi Reves volt a baromfi, a vállalaténál. A tegnapi pia­tojás. Ezért aztán az elmúlt piactól eltérően magasabb oon a virágárusok -virágko­árak alakultak kL A tojásért rukat" öték- Némelyik árus 1,90—2 forintot kértek. túllépte a megengedett árat, A z&ldségárak szinte vál- a kalkulációjával baj volt. A tozatlanok. Jó jelenség, hogy kereskedelmi osztály ellen­olcsóbban adták a burgo- őrzése során több virág­nyát Nem egy helyen talál­koztunk 1,30—1,40 forintos burgonyával. Egyéb zöldség­árust felelősségre vont Korszerűsítik a szegedi tűsollóság épületét Nagyszabású munkálatok folynak a szegedi tűzoltóság epületében. A közel 30 éve épült szertár utcai és udvari elavult, korszerűtlen foka­puit kicserélik vaskapukra. Az új, szám szerint 10 vas­kapu gyorsan, félautomata megoldással működik majd. A meglévő szertárt ugyan­akkor bővítik is, s a bőví­tett részben két tártalék­szertár nyer elhelyezést Ezen munkálatok mellett korszerűsítik a szerelőmű­helyt, valamint a tűzoltóság épületének tetőzetét is fel­újítják. V PIROSKA ÚTJA... Falusi .kisiparosnál kezdte, ma a Ruhagyár szalag vezetője Tizenöt éve történt. Piros- tawa meg a gépemet.., az exportszálag vezetését ka serényen készülődött a Hiányzik egy ember az es- iám akarják bízni. Első pil­vurrudába. Izgatott volt, hl- porlszalsgról, legyen szíves lanatban megijedtem e íel­szen végre teljesül vágya: intézkedjen. adattól, de amikor láttam, varrni tanulhat. Az első A dologtól elfoglalt hegy mindenki segít, úgy lámpalázas napok után egy asSZonyka nem más, mint a gondoltam ennyi segítséggél kübekháal kisiparos mühe- fentemlített egvkor lázadozó meg tudom állni én is a he­lyében gyorsan belejött a kis pir0gka, aki ma a Ru- lyemet. S azóta már elteflt munkába. Ügyes ujjai for- hagyár 9-es termében az ex- egy-két év, de nem volt sem­gatták, varrták a kelmét, a portSzalag vezetője. Kará- mi komolyabb probléma ve­vásznat és selymet, mintha j^onyj Palrtónak, Piroskának lem- Sőt szalagom rendsze­legalábbis álmai köntösét VBióra váltak elképzelései. résen teljesiti, sőt túlteljesít varrta volna. S amikor mun- sőt több is. Amikor tanulni tervét mennyiségileg is, mi­kája után hazaindult, úgy kezdte a szakmát, egy varró- nősógileg is. lépte át a szegényes kis la- géprői és műhelyről álmo­lusi ház küszöbét, mintha dott, mini sok más kisipari * álmaiból ébredt volna. munkás. Most viszont len- £ Karácsonyi Pálnét, mint • gernyi gép között, egy nagy- szalagveaetőt nemcsak be­* üzemben szalagvezető. esülik, de szeretik is munka­Aztán egy szomorú, esős Persze leírni könnyű, akár társai. Nem is csoda ez, hi­napon teljesen véget ért a egymásután következő mon- szén előttük, köztük tanult, kis parasztlány álma. A há- datokban is e nagy váltó- dolgozott, hogy minél többet ború szele végigsöpört a vi- zást, de az életben nem megy tudjon. lágon, Magyarországon ls. S az ilyen könnyen. S bizony Egy évtized, tíz esztendő a magával vitte Piroska édes- Karácsonyinénak sokat kel- történélernbea nem nagy idő, apját is a frontra. És meg- lett tanulni, dolgozni, míg de a muakásasszony életé­kezdődött a testet, lelket ölő vezető lett. ben a világ fordulását jelen­lélektelen robot a kislánynak _ Felszabadulás után men- tet4e- s * becsüli a rá­és édesanyjának. Látástól tem férjhez — beszél éle- hízott felelősségteljes mun­vakulásig dolgoztak a nagy- téröj keresetlen szavakkal, kát- Tanul, tanít és nemcsak gazdák földjén. Igy is csak Karácsonyi Pálné. — 1952- munlüi közben, hanem mun­eppenhogy a mindennapi ^ kerültem a Szegedi Ru- ^ után is törődik asszony­üres kenyérre, híg levesre hársai ügyes-bajos dolgaivaL tellett. Amikor este későn, nem zeoem Nem is tehetne mást, hiszen hazatértek s elővette mun- mindjárt szalagvezető. A 10- munkásasszony, kában elnyűtt ruháját, hogy es teremben, mint kézivarró (Horuczyné) megfoltozza, szeméből lan- kezdtem. Aztán szintén eb­gyos esőként szemerkéltek a „,wo v»rüi a könnyek s ilyen gondola- a kerül" tok íogamzottak agyában: tem, sétorponyvakat varr- l> f • > 'i tií-gJgwlíL >. ,1'. Hazánk másik különleges gyógyvize a Mira-gUvub — Hát olyan lehetetlent tam. Bár nagy volt a vesz- LIUICJC£C„CI1C£ hVáCICUIh 1H»I UdilJ gyógyvíz. A Mira-glaubersós gyógyvíz hurutos sárgaság, kivinok én? Dolgozni akar- tett idő, varrni tanulásom és ... , , tam, szabni, varrni a keimé- munkába állásom között, de VlIIaUlOSltaSa ket, nem pedig így. ha «ereti sz ember msn- M I J b« .i/irá Mi káiát — márpedig én na- Néhány hete hírt adtunk kezdődhet a vezetékek felül- egyedül álló jódtartalma hívta fel a külföld figyelmét. A „JÓD­hajnaltól késő éjszakáig. Mi- káját marpeaig en na arró, ^ a dAv s2egedi vizsgálata AQUA" gyógyvízzel golyvás estekben itthon lefolytatott őr­ért nem lehet emberségeseb- gyon szeretem —, akkor uj- igazgatóságának dolgozói fel- Nem volt könnyű munka vosi kezelések rendkívül kedvező eredménnyel jártak. A „JÚD­ben élnem — lázadozott, ae ra hamar megtanulja, amit ajánlották: november 7-re a mintegy 15 kilométer hosz- AQUA" leendő anyáknál meggátolja a terhességi golyvát és azokban az években, napok- néhány év alatt elfelejtett, elkészítik Bordány község szúságban megépített nagy bizt<>sitja a magzat jódellátását. A „JODAQUA" bevált gyógy­ban hiába volt e lázadozósa, De különben is nem voltam villamosítását. Most néhány feszültségű és a község te- SZer magas vérnyomés ^ érelmeszesedés eseteiben is: nem változtathatott sorsén. magamra hagyva. Sokat se- nappal november 7 előtt ar- rületén a kis feszültségű há- Az 'smándi keserűvizet magas töménysége emeli ki, ezért De egyszer eljött a* 6 ideje gítettek az elvtársak, veze- ró. számolhatunk be, a dol- .ozat megépítése. Különösen n •" tőim. Tobb evet dolgoztam gozok megtartottak ígéretű- sok gondot okozott a község is alaposan kitisztítja. Az Igmándi gyógykeserűvíz az emész­már a 10-es teremben, ami- ket, s máris az utolsó simí- főutcája villamoshálózatának téit és anyagcserét előmozdítja, a vérkeringést megélénkíti és — Karácsonyi elvtársnő kor egy napon behívta az táeokat végzik a villamoshá- kiépítése. A becsületes mun- Jó közérzetet teremt, nincs már anyagom... Pi- irodába és közölték velem, lózat építésénél. Ügy, hogy ka azonban meghozta ered­roskám legyen szíves javít- tanuljak szorgalmasan, mert november 4-én, kedden meg- menyét, "' 1 Wfff ff ff rffTttf f f ff tWyyVyyWWWf fff VVTfVTf T7VVVVVVVVTWTVTVVTTWVyyVTVT?T7'iyT7f rVTTVTV WyyrTTVVV77TTffrVfVVfWVWyTTWTWTTTyTVV?WTWWWWWWWVVWVVyvWWyWVVTyWWTi Emelkedik a magyar gyógyvizek exportja árak: vöröshagyma 2, fejes­káposzta 1,50, kelkáposzta 2 —3, karfiol 2—3, zöldpap­rika 3—3,50 forint volt. Gyümölcsárak: alma 3— 3,50, körte 4. szőlő 3,50—1, IHHH A külföldi gyógyászati körök növekvő érdeklődését gyógy­bmsalma 3, a űio 12 fonnt vizeink iránt azok rendkívüli hatásos gyógyerejük magyarázza, volt. ^ érdeklődés most főleg a „Salvus" gyógy víz felé irányul, mert klinikai kísérletek igazolják, hogy a „Salvus" gyógyvízzel vég­1 vrmenyiorgainu vaiia- zett ivókúra rendszerint csak hosszadalmas diétás kezeléssel lat is a piacon volt. A csö- gyógyítható gyomorbetegségeknek — gyomorégésnek — pótol­- , hatatlan gyógyszere. A „Salvus" gyógyvízzel folyó kísérletek ves kukorica mazsaja az el- gyomorfekély eseteiben is feltűnően kedvező eredményeket mutatnak. A „Salvus" gyógyvíz kiváló gyógyszer rekedtség, köhögés, asthma eseteiben is. Mira-glaubersós ••POPátt­hólyag-gyulladás, epekő, az epeutak hurutjai és máj megbete­gedések legkiválóbb természetes gyógyvize. A „JÓDAQUA"-gyógyvízre annak hatalmas, úgyszólván Siklós (Ján&s: K II S 1E R T E S M ár hat hete olyan, mint az alvajáró. Bemegy a hi­vatalába, délben elmegy az ebédlőbe és este indul haza. Beidegződött mozdulatokat végez, de a mun­kája nem ér semmit. Ki szólhatna érte? Neki, a főköny­velőnek? Talán a vállalat, a KOLIMPEX portása kérdezné meg: »Uram, maga hat hete nem dolgozik, mondja, miért van ez igy*? Nem szükséges figyelmeztetni Korom Antalt, mert a dolgos, szorgalmasabb fajtából való, csak most né­hány hete képtelen az értelmet, koncentrált figyelmet igénylő munkára. Valami, amit nem tud, nem ért, ez a valami megroppant benne... Élettelenné vált, közömbös, cél nélküli kétlábon járóvá. Sejti - ha nem is tudja pon­tosan —, hogy a beosztottak suttognak már a háta mö­gött. Mert milyen is közülük néhány? Üresek - különösen a nők —, azt figyelik, hogy a rangosabb mit csinál, arról trécselnek naphosszat, melyik színésznő tart szeretőt, meg melyik művész kinek udvarol, s hogyan alakul a változé­kony divat. Ilyennek tartja a munkatársak egy némelyikét, különö­sen az olcsó lelki ravaszkodisban és szellemtelen, buta praktikákban szórakozást és érvényesülést kereső lányokat, asszonyokat. Csak azt nem érti, hogy honnan vették ezt a modort, az érdektelenséget, üreslelküséget, mikor többségük munkás, vagy értelmiségi családból került a vállalat fő­könyvelőségébe. Nem tévedek, mert valóban suttognak a háta mögött, ilyenféleképpen: - Az öregnek valami nagy baja lehet. Biztosan "le­káder ezték", és rosszul ütött ki a végeredmény. Tán kegy­vesztett lett. Vagy megfúrták, mert ebben az egzisztenciális bizonytalanságban minden lehetséges, még a munkásból került főnökök számára is... — mondotta több alkalommal az anyagkönyvelésben dolgozó vöröshajú, apacslány kiné­zésű Eszti, leplezetlen iróniával. Pedig nem idős. csakhát a főnököt manapság is öreg­nek "becézik". Harmincöt éves, középtermetű, fekete em­ber, kicsit zárkózott természettel, igen jó képességekkel, egy feleséggel és három gyerekkel megáldva. Mindig szo­morú az arcállása, kesernyésen nézi a világot, egészen ritkán derül fel, de felszabadult, széles jókedv nála igen ritka vendég. Egyszer történt meg a márciusi farsangi mu­latságon, hogy két órahosszat is táncolt a kis Zalai Jolival. Utána meg egy asztalhoz verődtek és hajnalig énekeltek. Korom Antalt még a felesége se látta ilyen derűsnek az utóbbi öt esztendőben. - Antikám, fene jó kedved kerekedett, régen láttalak üyen vidámnak — nevetett férjére Ágnes. - A jókedvű, ember mindig szimpatikusabb, mint az unott, közönyös — mondta nem célzás nélküli megjegyzését n főkönyvelőség szépsége, Zalai Jolika. Ez csak egy kivétel volt, mert befelé élő ember ez az Antal. A munkája... A vállalat ügyei... és a család, az csak a huszadik sorban. Mindent megfigyel, észrevesz és már annyi rosszat, fcfc csinyes emberi gonoszságot látott, hogy jrrivát képet raj­zolt magának az emberiség­E jjTri ről. De erről csak egy-egy el­ejtett mondatban tesz célzást. taJt/ — Ez így nem megy tovább *** lökte a szót félhangon, meggyőződés nélkül, ebéd utá­ni feketéjét szürcsölgetve szo­bájában. Tólultak fejébe az emlékek, jók, rosszak összeke­veredtek, széjjelváltak, hogy újra alaktalan gomolyaggá sűrűsödjenek benne. — A mai nap meg betetézett mindent. Megalázott a fe­leségem csúnyán, nagyon... Miért érdemeltem én ezt... hol romlott el a mi dolgunk? Kis vigasztalómnak sem mondhatom el azt, ami ma reggel történt. A gondolat orsója lassan, akadozva megindult, pergette az eseményeket és Korom úgy ült íróasztalánál, mintha tragikomikus színdarabot nézne, melyben ö és a felesége a főszereplő. E darabban az első felvonás a legszebb és a leghosz­szabb, és elmosódott szépséghalmazából csak a legjellegze­tesebb gyöngyszemek bukkantak Antal emlékezetének fel­színére. Ágnes arca, szerelmesen néző nagy, fekete szeme, amikor megkérte a tizennyolc esztendős lányt. Azután meg­indult a két élet egy mederben, mint csöndesen csörgedező patak, csillogás, hivalkodás nélkül. Ágnes öröme rajzolódott ki előtte, mikor öt esztendeje öt főkönyvelővé tette a mi­niszter és jóváhagyta a kormány illetékes $zerve. Az a természetes kedvessége, leplezetlen öröme, gyerekesen szilaj ölelése egész életében megmarad benne. Ágnes anyasága — a kín és az öröm, az anyák fenséges érzése, a három gyerek nevelésének napi gondja és sok-sok apró kedvesség. A véget nem érő tervezgetés, nevetgélés, vidámság, mind­mind újra átélt eseményként pergett előtte... Azért a múlt szépfestésü szűrőjén fennakadt néhány szomorú epizód is. Antal szüleinek távoltartása, feleségének egészen ba­rátságtalan magatartása, meg alaptalan gyanúsítgatásai: »A szüléidét túlzott mértékben támogatod". Nem tudni miért, Ágnes nem szimpatizált az öregekkel. A békesség kedvéért a férj hagyta a dolgot. Az a képtelenség nagyon fájt Antalnak, hogy Ágnes többször a szemére hányta: nem keres elég pénzt, mások két-három annyit dolgoznak, hogy több jusson a család­nak. s ha már nem teszi ezt, miért nincs a családjáva!, "Vagy a feleségnek nincs igénye? A társadalom lemon­dásra, férjnélküliségre kárhoztatja a feleségeket?« — em­lékezett pontosan Ágnes bánatos méltatlankodásaira. Ezek a kifakadások múló, jelentéktelenné váló nüanszokként merültek el a mögöttük maradt években, hogy most egymásra rakodva, megkeményedve, életeket megbolygató erővel keveredjenek a felszínre. Az év nyarán Ágnes újra munkát vállalt. A hivatal sok dolga, a nagy család gondja... Valahogyan észrevétle­nül, nem tudni a kezdetét, az asszonyt egészen megvál­toztatta. Mintha valami láthatatlan kéz irányítaná, örökös kifogásokkal £11 elő: nem megfelelő számára jelenlegi életkörülményük, nincs férje, a gyerekeinek ava kell. Utálatos az újonnan szerzett állása és képtelenség előtte az is, hogy egy családanya dolgozzék. Ez már a má­sodik felvonás életük drámájában. — Milyen férj az, aki nem tudja eltartani a családját. Az ilyen mihaszna ember ne nősüljön meg, ne kívánjon gyerekeket — replikázott gorombán Ágnes, anyjától vett sértő kijelentésekkel. . ntal tűrte e megjegyzéseket, igyekezett magyarázni, megértetni magát, de hiába. Egyszer az ősz elején azzal állt elő az asszony, hogy idehozza férjétől elváltán élő nővérét és rábízza a gyerekek nevelését, meg a háztartás vezetését. Antal tiltakozott: — A gyerekek nevelését nem lehet erre a nőre rábízni, hiszen az ókori, krisztusos világból maradt vissza. Tönkre­teszi a gyerekeket, megfertőzi a lelküket. — Te nem foglalkozol a gyerekeiddel, a hajuk meg­simogatása éjjelenként nem nevelés, énnekem meg nincs türelmem tanítani a kislányt. Tudod, hogy közepes előme­neteld. Ha ez a megoldás nem tetszik, le is út, fel is út kiabálta a vita hevében Ágnes. Antalt megrázta ez az előtte érthetetlen eltanácsolás. Kérlelte az asszonyt, érvelt, kedveskedett, de minden szava válasz nélkül kongott a kettőjük közé szorult ürességbe. A "házvezetőnő" megérkezett... és nem sok idő után, a két asszony egyetértésben vezette a háztartást, nevelték a gyerekeket. Antal késő estig dolgozott, éjszakába nyúj­totta a nappalokat jobban, mint eddig, kivárta, mlg el­csendesedik a ház. Zajtalanul tért otthonába esténként, megmelegítette vacsoráját, megnézte az alvó gyerekeket és a hallban elhelyezett diványon hált asszony nélkül. Csak a legszükségesebb dolgokat beszélték meg Agnessal. Egy vasárnap délután ebben a feszült hangulatban sürgönyt hozott a postás. Ágnes apja meghalt. Antal jó­indulatúan, emberien nyilvánította részvétét, hogy enyhítse feleségének a fájdalmát. Az asszony ellökte magától és sziszegősen fújta dühét: — A legnagyobb enyhülést két távirat hozna nekem, mely apádról, anyádról szólna. Antal lerogyott egy székre, körülfogta a borzalom. Nézte ezt a nőt, gyerekeinek anyját, feleségét... és ön­kéntelenül kilódult a száján: — Te nem az én feleségem vagy, nem Ágnes vagy, hanem valami... valami... — Eltaláltad! — vágott szavába Ágnes. — Csakhogy rá­jöttél. Ilyen pipogya embernek nem való asszony, család. Te itthon ágyra járó vagy, tutyi-mutyi főkönyvi kukac a neved — idegesen rángatózó sírással borult az asztalra. Antal felöltözködótt és elrohant otthonról. Szégyellte, hogy gyerekei előtt, meg a »nevelőnő« jelenlétében érte ilyen megalázás felesége részéről. Céltalanul csatangolt a városban, végül semmittevésében, találomra benyitott egy eszpresszóba. Egy dupla kávét kért. — Jóestét, főnököm — szólította meg a háta mögött egy ismerős hang. O dafordult, mosolyt erőltetett arcára és idétlen hangon viszonozta a köszönést. — Üljön le. Egy kis barátnőmmel vagyok, en­gedje meg, hogy bemutassam — csicseregte Jolika, a "Fe­kete Holló"-nak becézett szépség. Antal nem volt társalgó kedvében, addig szabódott, amíg elengedték útjára. Pedig Jolival nagyon szívesen beszélgetett. Tovább rótta az utcá­kat. közömbösen, érdektelenül. Értelmének széjjelszórt ketrecébe önmagától belopakodott egy kis derűs sugár:

Next

/
Thumbnails
Contents