Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-02 / 259. szám

Vasárnap. 1958. november 2. 4 Több áras drágábban adta a virágát tegnap a megengedet né! Gyenge volt az élelmiszerpiac A tegnapi piac az elmúlt múlt piac árával megegyenagy piacokhoz viszonyítva zően árusították 130 foringyenge volt. A felhozatal tért A termelők a kukorisem volt kielégítő, de a ke- cáért 5—10 forinttal kértek resle-t sem volt a szokott többet a Terményforgalmi Reves volt a baromfi, a vállalaténál. A tegnapi piatojás. Ezért aztán az elmúlt piactól eltérően magasabb oon a virágárusok -virágkoárak alakultak kL A tojásért rukat" öték- Némelyik árus 1,90—2 forintot kértek. túllépte a megengedett árat, A z&ldségárak szinte vál- a kalkulációjával baj volt. A tozatlanok. Jó jelenség, hogy kereskedelmi osztály ellenolcsóbban adták a burgo- őrzése során több virágnyát Nem egy helyen találkoztunk 1,30—1,40 forintos burgonyával. Egyéb zöldségárust felelősségre vont Korszerűsítik a szegedi tűsollóság épületét Nagyszabású munkálatok folynak a szegedi tűzoltóság epületében. A közel 30 éve épült szertár utcai és udvari elavult, korszerűtlen fokapuit kicserélik vaskapukra. Az új, szám szerint 10 vaskapu gyorsan, félautomata megoldással működik majd. A meglévő szertárt ugyanakkor bővítik is, s a bővített részben két tártalékszertár nyer elhelyezést Ezen munkálatok mellett korszerűsítik a szerelőműhelyt, valamint a tűzoltóság épületének tetőzetét is felújítják. V PIROSKA ÚTJA... Falusi .kisiparosnál kezdte, ma a Ruhagyár szalag vezetője Tizenöt éve történt. Piros- tawa meg a gépemet.., az exportszálag vezetését ka serényen készülődött a Hiányzik egy ember az es- iám akarják bízni. Első pilvurrudába. Izgatott volt, hl- porlszalsgról, legyen szíves lanatban megijedtem e íelszen végre teljesül vágya: intézkedjen. adattól, de amikor láttam, varrni tanulhat. Az első A dologtól elfoglalt hegy mindenki segít, úgy lámpalázas napok után egy asSZonyka nem más, mint a gondoltam ennyi segítséggél kübekháal kisiparos mühe- fentemlített egvkor lázadozó meg tudom állni én is a helyében gyorsan belejött a kis pir0gka, aki ma a Ru- lyemet. S azóta már elteflt munkába. Ügyes ujjai for- hagyár 9-es termében az ex- egy-két év, de nem volt semgatták, varrták a kelmét, a portSzalag vezetője. Kará- mi komolyabb probléma vevásznat és selymet, mintha j^onyj Palrtónak, Piroskának lem- Sőt szalagom rendszelegalábbis álmai köntösét VBióra váltak elképzelései. résen teljesiti, sőt túlteljesít varrta volna. S amikor mun- sőt több is. Amikor tanulni tervét mennyiségileg is, mikája után hazaindult, úgy kezdte a szakmát, egy varró- nősógileg is. lépte át a szegényes kis la- géprői és műhelyről álmolusi ház küszöbét, mintha dott, mini sok más kisipari * álmaiból ébredt volna. munkás. Most viszont len- £ Karácsonyi Pálnét, mint • gernyi gép között, egy nagy- szalagveaetőt nemcsak be* üzemben szalagvezető. esülik, de szeretik is munkaAztán egy szomorú, esős Persze leírni könnyű, akár társai. Nem is csoda ez, hinapon teljesen véget ért a egymásután következő mon- szén előttük, köztük tanult, kis parasztlány álma. A há- datokban is e nagy váltó- dolgozott, hogy minél többet ború szele végigsöpört a vi- zást, de az életben nem megy tudjon. lágon, Magyarországon ls. S az ilyen könnyen. S bizony Egy évtized, tíz esztendő a magával vitte Piroska édes- Karácsonyinénak sokat kel- történélernbea nem nagy idő, apját is a frontra. És meg- lett tanulni, dolgozni, míg de a muakásasszony életékezdődött a testet, lelket ölő vezető lett. ben a világ fordulását jelenlélektelen robot a kislánynak _ Felszabadulás után men- tet4e- s * becsüli a ráés édesanyjának. Látástól tem férjhez — beszél éle- hízott felelősségteljes munvakulásig dolgoztak a nagy- téröj keresetlen szavakkal, kát- Tanul, tanít és nemcsak gazdák földjén. Igy is csak Karácsonyi Pálné. — 1952- munlüi közben, hanem muneppenhogy a mindennapi ^ kerültem a Szegedi Ru- ^ után is törődik asszonyüres kenyérre, híg levesre hársai ügyes-bajos dolgaivaL tellett. Amikor este későn, nem zeoem Nem is tehetne mást, hiszen hazatértek s elővette mun- mindjárt szalagvezető. A 10- munkásasszony, kában elnyűtt ruháját, hogy es teremben, mint kézivarró (Horuczyné) megfoltozza, szeméből lan- kezdtem. Aztán szintén ebgyos esőként szemerkéltek a „,wo v»rüi a könnyek s ilyen gondola- a kerül" tok íogamzottak agyában: tem, sétorponyvakat varr- l> f • > 'i tií-gJgwlíL >. ,1'. Hazánk másik különleges gyógyvize a Mira-gUvub — Hát olyan lehetetlent tam. Bár nagy volt a vesz- LIUICJC£C„CI1C£ hVáCICUIh 1H»I UdilJ gyógyvíz. A Mira-glaubersós gyógyvíz hurutos sárgaság, kivinok én? Dolgozni akar- tett idő, varrni tanulásom és ... , , tam, szabni, varrni a keimé- munkába állásom között, de VlIIaUlOSltaSa ket, nem pedig így. ha «ereti sz ember msn- M I J b« .i/irá Mi káiát — márpedig én na- Néhány hete hírt adtunk kezdődhet a vezetékek felül- egyedül álló jódtartalma hívta fel a külföld figyelmét. A „JÓDhajnaltól késő éjszakáig. Mi- káját marpeaig en na arró, ^ a dAv s2egedi vizsgálata AQUA" gyógyvízzel golyvás estekben itthon lefolytatott őrért nem lehet emberségeseb- gyon szeretem —, akkor uj- igazgatóságának dolgozói fel- Nem volt könnyű munka vosi kezelések rendkívül kedvező eredménnyel jártak. A „JÚDben élnem — lázadozott, ae ra hamar megtanulja, amit ajánlották: november 7-re a mintegy 15 kilométer hosz- AQUA" leendő anyáknál meggátolja a terhességi golyvát és azokban az években, napok- néhány év alatt elfelejtett, elkészítik Bordány község szúságban megépített nagy bizt<>sitja a magzat jódellátását. A „JODAQUA" bevált gyógyban hiába volt e lázadozósa, De különben is nem voltam villamosítását. Most néhány feszültségű és a község te- SZer magas vérnyomés ^ érelmeszesedés eseteiben is: nem változtathatott sorsén. magamra hagyva. Sokat se- nappal november 7 előtt ar- rületén a kis feszültségű há- Az 'smándi keserűvizet magas töménysége emeli ki, ezért De egyszer eljött a* 6 ideje gítettek az elvtársak, veze- ró. számolhatunk be, a dol- .ozat megépítése. Különösen n •" tőim. Tobb evet dolgoztam gozok megtartottak ígéretű- sok gondot okozott a község is alaposan kitisztítja. Az Igmándi gyógykeserűvíz az emészmár a 10-es teremben, ami- ket, s máris az utolsó simí- főutcája villamoshálózatának téit és anyagcserét előmozdítja, a vérkeringést megélénkíti és — Karácsonyi elvtársnő kor egy napon behívta az táeokat végzik a villamoshá- kiépítése. A becsületes mun- Jó közérzetet teremt, nincs már anyagom... Pi- irodába és közölték velem, lózat építésénél. Ügy, hogy ka azonban meghozta eredroskám legyen szíves javít- tanuljak szorgalmasan, mert november 4-én, kedden meg- menyét, "' 1 Wfff ff ff rffTttf f f ff tWyyVyyWWWf fff VVTfVTf T7VVVVVVVVTWTVTVVTTWVyyVTVT?T7'iyT7f rVTTVTV WyyrTTVVV77TTffrVfVVfWVWyTTWTWTTTyTVV?WTWWWWWWWVVWVVyvWWyWVVTyWWTi Emelkedik a magyar gyógyvizek exportja árak: vöröshagyma 2, fejeskáposzta 1,50, kelkáposzta 2 —3, karfiol 2—3, zöldpaprika 3—3,50 forint volt. Gyümölcsárak: alma 3— 3,50, körte 4. szőlő 3,50—1, IHHH A külföldi gyógyászati körök növekvő érdeklődését gyógybmsalma 3, a űio 12 fonnt vizeink iránt azok rendkívüli hatásos gyógyerejük magyarázza, volt. ^ érdeklődés most főleg a „Salvus" gyógy víz felé irányul, mert klinikai kísérletek igazolják, hogy a „Salvus" gyógyvízzel vég1 vrmenyiorgainu vaiia- zett ivókúra rendszerint csak hosszadalmas diétás kezeléssel lat is a piacon volt. A csö- gyógyítható gyomorbetegségeknek — gyomorégésnek — pótol- , hatatlan gyógyszere. A „Salvus" gyógyvízzel folyó kísérletek ves kukorica mazsaja az el- gyomorfekély eseteiben is feltűnően kedvező eredményeket mutatnak. A „Salvus" gyógyvíz kiváló gyógyszer rekedtség, köhögés, asthma eseteiben is. Mira-glaubersós ••POPátthólyag-gyulladás, epekő, az epeutak hurutjai és máj megbetegedések legkiválóbb természetes gyógyvize. A „JÓDAQUA"-gyógyvízre annak hatalmas, úgyszólván Siklós (Ján&s: K II S 1E R T E S M

ár hat hete olyan, mint az alvajáró. Bemegy a hivatalába, délben elmegy az ebédlőbe és este indul haza. Beidegződött mozdulatokat végez, de a munkája nem ér semmit. Ki szólhatna érte? Neki, a főkönyvelőnek? Talán a vállalat, a KOLIMPEX portása kérdezné meg: »Uram, maga hat hete nem dolgozik, mondja, miért van ez igy*? Nem szükséges figyelmeztetni Korom Antalt, mert a dolgos, szorgalmasabb fajtából való, csak most néhány hete képtelen az értelmet, koncentrált figyelmet igénylő munkára. Valami, amit nem tud, nem ért, ez a valami megroppant benne... Élettelenné vált, közömbös, cél nélküli kétlábon járóvá. Sejti - ha nem is tudja pontosan —, hogy a beosztottak suttognak már a háta mögött. Mert milyen is közülük néhány? Üresek - különösen a nők —, azt figyelik, hogy a rangosabb mit csinál, arról trécselnek naphosszat, melyik színésznő tart szeretőt, meg melyik művész kinek udvarol, s hogyan alakul a változékony divat. Ilyennek tartja a munkatársak egy némelyikét, különösen az olcsó lelki ravaszkodisban és szellemtelen, buta praktikákban szórakozást és érvényesülést kereső lányokat, asszonyokat. Csak azt nem érti, hogy honnan vették ezt a modort, az érdektelenséget, üreslelküséget, mikor többségük munkás, vagy értelmiségi családból került a vállalat főkönyvelőségébe. Nem tévedek, mert valóban suttognak a háta mögött, ilyenféleképpen: - Az öregnek valami nagy baja lehet. Biztosan "lekáder ezték", és rosszul ütött ki a végeredmény. Tán kegyvesztett lett. Vagy megfúrták, mert ebben az egzisztenciális bizonytalanságban minden lehetséges, még a munkásból került főnökök számára is... — mondotta több alkalommal az anyagkönyvelésben dolgozó vöröshajú, apacslány kinézésű Eszti, leplezetlen iróniával. Pedig nem idős. csakhát a főnököt manapság is öregnek "becézik". Harmincöt éves, középtermetű, fekete ember, kicsit zárkózott természettel, igen jó képességekkel, egy feleséggel és három gyerekkel megáldva. Mindig szomorú az arcállása, kesernyésen nézi a világot, egészen ritkán derül fel, de felszabadult, széles jókedv nála igen ritka vendég. Egyszer történt meg a márciusi farsangi mulatságon, hogy két órahosszat is táncolt a kis Zalai Jolival. Utána meg egy asztalhoz verődtek és hajnalig énekeltek. Korom Antalt még a felesége se látta ilyen derűsnek az utóbbi öt esztendőben. - Antikám, fene jó kedved kerekedett, régen láttalak üyen vidámnak — nevetett férjére Ágnes. - A jókedvű, ember mindig szimpatikusabb, mint az unott, közönyös — mondta nem célzás nélküli megjegyzését n főkönyvelőség szépsége, Zalai Jolika. Ez csak egy kivétel volt, mert befelé élő ember ez az Antal. A munkája... A vállalat ügyei... és a család, az csak a huszadik sorban. Mindent megfigyel, észrevesz és már annyi rosszat, fcfc csinyes emberi gonoszságot látott, hogy jrrivát képet rajzolt magának az emberiségE

jjTri ről. De erről csak egy-egy elejtett mondatban tesz célzást. taJt/ — Ez így nem megy tovább *** lökte a szót félhangon, meggyőződés nélkül, ebéd utáni feketéjét szürcsölgetve szobájában. Tólultak fejébe az emlékek, jók, rosszak összekeveredtek, széjjelváltak, hogy újra alaktalan gomolyaggá sűrűsödjenek benne. — A mai nap meg betetézett mindent. Megalázott a feleségem csúnyán, nagyon... Miért érdemeltem én ezt... hol romlott el a mi dolgunk? Kis vigasztalómnak sem mondhatom el azt, ami ma reggel történt. A gondolat orsója lassan, akadozva megindult, pergette az eseményeket és Korom úgy ült íróasztalánál, mintha tragikomikus színdarabot nézne, melyben ö és a felesége a főszereplő. E darabban az első felvonás a legszebb és a leghoszszabb, és elmosódott szépséghalmazából csak a legjellegzetesebb gyöngyszemek bukkantak Antal emlékezetének felszínére. Ágnes arca, szerelmesen néző nagy, fekete szeme, amikor megkérte a tizennyolc esztendős lányt. Azután megindult a két élet egy mederben, mint csöndesen csörgedező patak, csillogás, hivalkodás nélkül. Ágnes öröme rajzolódott ki előtte, mikor öt esztendeje öt főkönyvelővé tette a miniszter és jóváhagyta a kormány illetékes $zerve. Az a természetes kedvessége, leplezetlen öröme, gyerekesen szilaj ölelése egész életében megmarad benne. Ágnes anyasága — a kín és az öröm, az anyák fenséges érzése, a három gyerek nevelésének napi gondja és sok-sok apró kedvesség. A véget nem érő tervezgetés, nevetgélés, vidámság, mindmind újra átélt eseményként pergett előtte... Azért a múlt szépfestésü szűrőjén fennakadt néhány szomorú epizód is. Antal szüleinek távoltartása, feleségének egészen barátságtalan magatartása, meg alaptalan gyanúsítgatásai: »A szüléidét túlzott mértékben támogatod". Nem tudni miért, Ágnes nem szimpatizált az öregekkel. A békesség kedvéért a férj hagyta a dolgot. Az a képtelenség nagyon fájt Antalnak, hogy Ágnes többször a szemére hányta: nem keres elég pénzt, mások két-három annyit dolgoznak, hogy több jusson a családnak. s ha már nem teszi ezt, miért nincs a családjáva!, "Vagy a feleségnek nincs igénye? A társadalom lemondásra, férjnélküliségre kárhoztatja a feleségeket?« — emlékezett pontosan Ágnes bánatos méltatlankodásaira. Ezek a kifakadások múló, jelentéktelenné váló nüanszokként merültek el a mögöttük maradt években, hogy most egymásra rakodva, megkeményedve, életeket megbolygató erővel keveredjenek a felszínre. Az év nyarán Ágnes újra munkát vállalt. A hivatal sok dolga, a nagy család gondja... Valahogyan észrevétlenül, nem tudni a kezdetét, az asszonyt egészen megváltoztatta. Mintha valami láthatatlan kéz irányítaná, örökös kifogásokkal £11 elő: nem megfelelő számára jelenlegi életkörülményük, nincs férje, a gyerekeinek ava kell. Utálatos az újonnan szerzett állása és képtelenség előtte az is, hogy egy családanya dolgozzék. Ez már a második felvonás életük drámájában. — Milyen férj az, aki nem tudja eltartani a családját. Az ilyen mihaszna ember ne nősüljön meg, ne kívánjon gyerekeket — replikázott gorombán Ágnes, anyjától vett sértő kijelentésekkel. . ntal tűrte e megjegyzéseket, igyekezett magyarázni, megértetni magát, de hiába. Egyszer az ősz elején azzal állt elő az asszony, hogy idehozza férjétől elváltán élő nővérét és rábízza a gyerekek nevelését, meg a háztartás vezetését. Antal tiltakozott: — A gyerekek nevelését nem lehet erre a nőre rábízni, hiszen az ókori, krisztusos világból maradt vissza. Tönkreteszi a gyerekeket, megfertőzi a lelküket. — Te nem foglalkozol a gyerekeiddel, a hajuk megsimogatása éjjelenként nem nevelés, énnekem meg nincs türelmem tanítani a kislányt. Tudod, hogy közepes előmeneteld. Ha ez a megoldás nem tetszik, le is út, fel is út kiabálta a vita hevében Ágnes. Antalt megrázta ez az előtte érthetetlen eltanácsolás. Kérlelte az asszonyt, érvelt, kedveskedett, de minden szava válasz nélkül kongott a kettőjük közé szorult ürességbe. A "házvezetőnő" megérkezett... és nem sok idő után, a két asszony egyetértésben vezette a háztartást, nevelték a gyerekeket. Antal késő estig dolgozott, éjszakába nyújtotta a nappalokat jobban, mint eddig, kivárta, mlg elcsendesedik a ház. Zajtalanul tért otthonába esténként, megmelegítette vacsoráját, megnézte az alvó gyerekeket és a hallban elhelyezett diványon hált asszony nélkül. Csak a legszükségesebb dolgokat beszélték meg Agnessal. Egy vasárnap délután ebben a feszült hangulatban sürgönyt hozott a postás. Ágnes apja meghalt. Antal jóindulatúan, emberien nyilvánította részvétét, hogy enyhítse feleségének a fájdalmát. Az asszony ellökte magától és sziszegősen fújta dühét: — A legnagyobb enyhülést két távirat hozna nekem, mely apádról, anyádról szólna. Antal lerogyott egy székre, körülfogta a borzalom. Nézte ezt a nőt, gyerekeinek anyját, feleségét... és önkéntelenül kilódult a száján: — Te nem az én feleségem vagy, nem Ágnes vagy, hanem valami... valami... — Eltaláltad! — vágott szavába Ágnes. — Csakhogy rájöttél. Ilyen pipogya embernek nem való asszony, család. Te itthon ágyra járó vagy, tutyi-mutyi főkönyvi kukac a neved — idegesen rángatózó sírással borult az asztalra. Antal felöltözködótt és elrohant otthonról. Szégyellte, hogy gyerekei előtt, meg a »nevelőnő« jelenlétében érte ilyen megalázás felesége részéről. Céltalanul csatangolt a városban, végül semmittevésében, találomra benyitott egy eszpresszóba. Egy dupla kávét kért. — Jóestét, főnököm — szólította meg a háta mögött egy ismerős hang. O

dafordult, mosolyt erőltetett arcára és idétlen hangon viszonozta a köszönést. — Üljön le. Egy kis barátnőmmel vagyok, engedje meg, hogy bemutassam — csicseregte Jolika, a "Fekete Holló"-nak becézett szépség. Antal nem volt társalgó kedvében, addig szabódott, amíg elengedték útjára. Pedig Jolival nagyon szívesen beszélgetett. Tovább rótta az utcákat. közömbösen, érdektelenül. Értelmének széjjelszórt ketrecébe önmagától belopakodott egy kis derűs sugár: