Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

Vasárnap, 1958. november 16. 4 MŰVÉSZ ÉS KÖZÖNSÉG gyobb cél érdekében összefogó szelleme az, amely a műalkotót és műélvezőt egységesen öntudatos részesévé teheti valamely emberi közösség egyetemes kultúrájának. •• A

közönség és a mű- van hozzá! — a magasabb- m m ivei pedig nincs emvész — ha távo- rendűt és nem érzi szégyen- [VI ber, tehát művész labbl összefüggések- nek, ha meghajtja előtte fe- sem — de éppen ezért ben szemléljük a jelensége- jét, még ha nem általánosan kritikus seml — hiba nélket — együttesen egy mind- elUmert mesterről is van kül, ha elmarasztalni valója kettejük fölött álló közös- szó, ellenkezőleg, a felfede- akad valameiy előadóval ségl eszme, a kultura humé- zők Izgalma hevíti szívét, , , . numának megvalósítása ér- keresve, hol láthat meg vu- szemben, aki nem az o izdekében tevékenykednek, lamely produkcióban olyan lésirányát követné, tegye akirva, nem akarva mind- figyelemre méltót, amelyet meg észrevételeit a művészi kf,tt6 Mnak szolgálatábw nem vett még észre senki. munkával járó aikotó gyötall, s bár külön egyedekből Hibát találni ugyanis , . ' ..... .. tevődve össze, mégis egyet- könnyű. relém es tepelodo onmarlen rejtélyes testként szol- Erényeket felfedezni, ha cangolás tiszteletének jegálja a közösségi eszmét. azokat előttünk nem fedezte gyében: munkája akkor épíEz a kollektív szellem, az még fel senki, az ér fel a t- Xesz ds a közösségi kulegyüttműködésnek ez a na- szellem történetében egy új ,, „ ...,, ' , ... világrész felfedezésének di- tura fejlődését szolgálja, ancsőségével! nál is inkább, mert az ilyen , . , fajta kritikát minden igaz PésCS S val* e"m- "-dékú művész szívesen lékeaései könyvének állja, jószándékú útmutatáelső fejezetében, hogy rossz- sokra jóakaratú törekvésekA műélvezés is művészet, indulat és Irigység hányszor kel felel Azok pedig akik Az n közönség, amelyet yado"a no^ szándékú észrevételekre dölynem sznob divatok tömeg- modorossággal, s más nehe- elzárkÓ7ással válaszolhisztériás eredetű s legtöbb- zen meghatározható, s az ál- 108 eizarxozassai vaiaszoi szőr külsőséges okokból fa- talánosítások jótékony ködé- nak, vagy akik észrevételeikadó kritikátlan rajongások ben körvonalaikat vesztett ket nem a művészi munka irányítanak - s ez a jelen- ellenszenvdudvák egyéb ht- tiszteletének jegyében teszik mákban 'e^re'ritkább^- vannak a vádlók, -eg. úgyis elhullanak az hanem a müvek S.rinta m.g-' ? hova emelkedett a vád- időben, amely mind egyre értése és a művészi munka ">tt?! inkább csak a haladó és jótisztelő szeretete visz el a Hová lett a tavalyi hő.! sz4ndékdi méltányos és em•Z^T&iXZT. ~vé,eket ~ a közönségnek ez a rétege amely az elfogultságok fai- tesiteni. az amely egyre döntőbben tó1 nem akarja meglátni a A muvesz nagyon érzéfoglalja el az őt megillető szellemi gyarapodas duslom- keny műfizer _ ha nem helyet a művészet csarnokai- ba elejét 8 ahelyett hogy lgnne lenneműhan inn olv művésze és 32 örömmel fogadott élmény • résztvevője valamely mű Nyomán egyben egész életét vész! -, s hogy ezzel a mumegjelenítésének, mint a * gazdagítani akarná in- szerrel ki-ki a maga helyén művész aki alkot. Jelenlé- kabb azzal az, előre elható- úgy tudjon bánnij hogy az_ lük és tevékenységük köl- rozottszÁndekkal ülte va- által a 1áreadalomra nézve csönösen befolyásolja egy- Ifmely .szmhazi eloadasra, tevékenvséeet mást és esvik aligha lehet hogy márpedig ő csak azért 16 nasznos tevékenységet látképes &ég a mósfk * bosszankodni és fanyalog- folytasson _ ennek a céln«kül J ni fog, ha csak nem az ele- nak érdekében íródott ez a Ve meghatározott kedyenc gondolatsorozat. M

i a művész munkája produkciója kerül megfelelő közönség nélkül? tálalásban színérzékeny sze- szabó Miklós Pusztába kiáltó szó! me és kényes-finnyásra — Liszt-díjas, Smi lenne egy közönség- de lehet, hogy nem egészen a Szegedi Nemzeti gel teli nézőtér a művészi helyesen — kiművelt fülei Színház tagja » produkció szemük előtt le- elé! játszódó varázslata nélkül? örömmel kell megállapitaA kultúra tragikomédiája, nunk, hogy ez az exclusiven a szomjúság torz és hiába- arisztokratikus beállítottsá' aló gyötrelme a reményte- gdi fölényeskedő, a művész lenség és vigasztalanság sl- gyötrelmes és tépelődő munvatagóban, értelmetlen po- kájára dölyfös meg nem ér„@!tit la (jutEre" A bölcsészkari kiszes színjátszók az országes fesztivál előtt A német tiszt Hegnyitották a II. Nemzetközi Művészi Fotókiállítást Szegeden A városi tanács tiszteletdíját Csen Fu-Pei kínai fotomüvéss kapta Tegnap, szombaton a sze- Az ünnepélyes megnyitón toklub továbbítja a kínai gedi vállalatok, intézmények adták ét a városi tanács művésznek, és társadalmi szervezetek tiszteletdíját. Csen Fu-Pei Délután két órakor a kömeghívott tagjainak és veze- kínai fotóművészt az -Üt zönség számára is megnyílt tőinek jelenlétében, ünnepé- készül a hegyszorosban., cí- a fotókiállítás, s már az ellyes formák között megnyi- mü képéért értékes ezüst 80 napon több száz látogató tották a II. Nemzetközi Mű- dohánv7Ókészlettel aióndé- teklntette meg a világ minvészi Fotókiállítást az Ifjú- f°hanyzokeszlettel ajancie- den ^^ MagyaPor8zágra sági Házban. Megnyitó be- kozta meg a vór°si tanács. kludött szebbnél-szebb felszédet Biczó György, a vá- Az ajándékot a Szegedi Fo- vételeket, rosi tanács végrehajtó bizottságénak elnöke mondott. Meleghangú megnyitójában hangsúlyozta, hogy úgy érzi, ezzel a kiállítással kicsit Szegedre jött az egész világ. Negyvenhat ország több száz művésze küldte el képeit országáról, hazájáról, annak embereiről. A képek megerősítik a látogatónak döbbenten néz le azt az érzését, hogy az em- az utcára. Megberek világszerte békét rázkódik. Aztán akarnak. A munka, az élet hirtelen összeigenlése ez a kiállítás. rántja a fügEzután Vadas Ernő, a gónyt. A nézők Magyar Fotóművészek Sző- felé fordul. Mlvetségének elnöke beszélt a kpr megszólal kiállítás esztétikai, művészi már ismét a "hóértékeiről. dítók* flegmája, • fölényes mosoSanetörtónetl * lya Ü1 az arbAn: e.őadés.orora, 8,agadon ^^f^édig újszerű kezdemenyezessel mllyen szép vál. örvendezteti meg a TIT sze- ja voit _ s gedi csoportja a város ze- e!egéns, '' hanyag nekedvelő közönségét: zene- mozdulattal széttorténeti előadássorozatot tapossa a padlón rendez hét hónapon át a Ju- füstölgő cigarethász Gyula Művelődési Ott- tacsutkót. Odahonnal. A munkába bekap- ktnn menetelő csolódnak a Szegedi Zene- katonák énekeiművészeti Szakiskola tanárai nek. Németül is. Az első előadásra no- Hubay Miklós vember 19-én, szerdán este 7 egyfelvonásosát órakor kerül sor a Juhász a »>C'est la guerGyula Művelődési Otthon- re«-t (Ez a hában. A "Nagy művek, nagy ború) próbálták mesterek* című zenetörténeti éppen a bölcsészelőadássorozat keretében kar KlSZ-szerveLendvai Ernő zenetörténész zetének színjátBach művészetét ismerteti. szői, Kordé Imre Az előadás után Bach egyik tanársegéd vezelegszebb művét, a H-moll tésével. amikor misét adják elő mikrolemez- benyitottam a tetői. rem ajtaján. lóra* Aristopha - Két egyfelvonásossal, a már említett Hubayval és Róbert Merle: »Sziszifusz és a halál«-jával készülünk az egyetemi kulturális együttesek országos fesztiváljának első selejtezőjére. A vállalkozás érdekessége, amire nagyon büszkék is vagyunk, hogy a Merle-darabot mi visszük először színpadra Magyarországon. December első felében lépünk közönség elé. A próbák nagy lendülettel folynak. Mi terveztük és állítjuk össze a díszleteket, maszkról, jelmezekről is mi gondoskodunk. Szeretnénk jól szerepelni. Ha ezen a selejtezőn átjutunk, a területi második fordunes háeomfelvonásos komédiájával a -Felhőkkel nevezünk be. A "komolyabb* munka mellett kabaréműsorral akarunk ellátogatni az Ecsetgyár KlSZ-szervezetéhez. Ezt szintén most tanuljuk be. Emellett természetesen mint egyetemi hallgatók ia Igyekszünk a lehető legjobban szerepelni. Tgy hát van munka elég. De szeretjük csinálni. S a színpadon Súlyos szavak pattognak. Pereg a cselekmény! Mégegyszer élőiről! — harsan a rendező szava: s a német tiszt döbbenten néz le az utcára. Megrázkódik. Aztán hirtelen összerántja a függönyt, (P - p) | Nyár utóján, hűvösbe forduló ^IrtTj « b% SíklÓS JánOSI szobába. Igaz, hogy ez a szoba ,,összkomfortos- volt. Itt főztek leonyha helyett, fürösztötték az apróságot, és itt . _ , , háltak, meg mentek dolgukra télen a kisebbek. Irigyelni gány istentisztelet Istenek téssel és elzárkózással felelőj való összkomfortos kényelem . .. Nagy István, a családfő nagy gondokban volt, mivel nélkül, a semmibe zuhanás közönségfajta egyre ritkábbá, katasztrófája, öncsúfolá6 és válik hazánkban, bamba céltalanság. Az emberek egymás kö- t Tj közönségünk, s arézöttl békéje nem képzelhető |J ginek az a szinházhű el a kellő és általános kul- rétege, amely a szitura emberséges hajlamokat nészl produkcióban akkor is, szilárdító alapja nélkül: szín- most is élményt keresett, ma házra, s művészetekre éppen már fokozottabban, mint vaezért szükség van. laha, segíti és elismerésének A színház, s a művésze- jeleivel buzdítja is a műtök egyéb szószékei azok,, vészt egyre jobb teljesítméamelyek játszva tanítják meg nyek elérésére, mert meghogy kifogyott a türelemből, meg a tétlen-unalomból, úgy határozott: elmegy ügynöknek. A Kolauch-hoz, facsemetével házalni. Mára aztán odáig jutottak az egyezkedéssel, hogy István, a munkanélküli bognársegéd aláírta az alkalmaztatást szerződést, kézhezkapta az induláshoz szükséges vékony útielőleget: a húsz pengőt. A gyerekek zstvajgása nem háborgatta Nagy Istvánt. Ügy ült a lóca sarkán, mintha nem is a családba tartoznék, Ha a kisebbek mégis a nyakába csimpajgóztak, ahogyan megszokták azelőtt is, István szigorúan rájuk röcscsentett, a sok közül a szemtelenebbjeinek ledér popsijára A itawoia h> Semennyi se? f- Semennyi se? — Hát rossz kabát? — Az sincs. , — Hát dunsztosüveg? — Az sincs. — Nincs semmi eladni való? — Nincs! — Brü-hii-hü-hü ... Szie-ii-ii! — Na, ne sírjál, Palikám... Majd lesz. Megsegít benaz embereket a nagy igaz- érti, hogy fanyalgással és ságok tiszteletére: a néző részrehajló finnyáskodassal; betapasztották szájukat, erőlködve nyomták vissza a kár hányt egy pár apai eligazítást sütölapátnyi tenyereivel, nünket a jó isten... - vigasztalta Manca az ügyesen sziA rendreutasítottak vinnyogva szipogtak, a nagyobbak meg niszkedó kislányt, ahogyan öccsét volt szokás. ilyenkor színes papírral fl- csak önmagát rövidíti meg. zet, s a kultúra nemesvalu- Am itt lép be a kritika feltájának kincseit viszi magá- adata termékenyítő összeköval ellenszolgáltatásként egy- tőként művész és közönség egy színházi est élményei- kapcsolatában, nek önmagán való átszürése A jó kritikus szerepe Már-már nevetésbe robbant volna a nyomorúság, amikor felhangzott keservesen, nagyon fájdalmasan a kis Palika zokogása. — Ne keseregj, te kis csacsi, hát ez csak játék volt. után. örömtől kitörni készülő nevetést. Huncut szemük felcsillant, leplezetlenül nevetett, de apjuk erre nem ügyelt. Nem látták még ilyen nagy gondban a »fattert«. Nem , , . . is értették. Mi lehet az oka annak, hogy a vidám, nyo- Nem akartunk csúfolni. Ugyan, te kis buta. morúságból is viccet gyártó apjuk most olyan, mint a — Nem azért sírok... megátalkodott kegyetlenség ülő szobra. Ráhagyták... — Hát miért? Áruld el? - — Mvojyuiucvt/uuti' ncyycucuoi y uiu , t • megpróbálkoztak magukkal foglalatoskodni. Csöndesen egy E

, . ,,, „_..„_:- k- egyes produkciókhoz való. rakásra verődtek a másik lócán, a két nagyobb meg elzert Ul Ugjanis . De ^„„Zti', Un-rrác-r/SliSchan rriplvS „a-i jl.u u-i, * j iga fisztelje'^vele ^ "ZS ^"kritikusnak nevelő-5 ^obb helyed? iparkodott eleget tenni hailékát de nem azért hogy , ,, , nevelő-• _ Játsszuk le azt, hogyan ebred Palika reggelenként Nem mondok semmit. — Na, mondjad már. — Biztosan eszébe jutott, hogy éhes és nem vacsoharmadik elemista, bágyadt penészvirág — volt rázunk — szólt közbe a csípős nyelvű, eszes Panka. házimun- — Igen. Nagyonn-é-hes -ufl-o-pi/ok, Tii-ii~7ics en-nni-v<i-ló «,ínha*i niAoHúcrV öncélú hozzászólásban, mely. ódalgott Horváth Misáékhoz, beszélgetést hallgatni. A vacv haneveraenvre legfeljebb csak a bíráló. Manca _ harmaHk elemista, bágyadt penészvirág - volt „. íoazlközönséff Tisztessé- egyénV Ülésbeállitottsagánalk,j minden játék kieszelője otthon. Meg aztán a házimun- -„„az igazi Közönség. vagy hangulatának lehet így- kik szorgos kis cselédje, mert Nagy Istvánné a városban - sírta és mondta szaggatottan a játék kiváltotta valóságot Valamennyien éhesek voltak és egyszerre mindannyian érezni mondta Sanyika. — Én is, de mit csináljunk, talán anyuka majd hoz 107 és hal- 7ÍWIW nAm -7 hnev" ruiina, jiuuan a iseoo, a jenerre meszeit jamaK — "> "" ... em azért — mini V ^renröLi támaszkodra ült a lóca közepén, bal kezében kis rongyot valamit - vigasztalta a kissebbeket Manca. tével vagy ^ is te na sszón ya ki k é^! szorongatott, jobbjának hüvelykujját szopta. Kevésbeszédű, , " De mikor jön az még, máma nagytakantasa ... 1 . rn '' . r f ... m (oáloilo-n f\ioQ?tor»rinc 2riQ-fíi's ni/1 evanvnn n-rnnUAl JaA* «in/»i 11.VplCTLál. Wnt- «ntTinoát fitogtassa művée7' 3 közöneég Bzá"5 - Já. jó, Palika lesz a'színész - suttogták a "többiek - kezdték üres gyomrukat Hozzászól — élményei tóap] mára egyaránt- I úgy játssza, ahogyan reggelenként csinálja. - Én is nagyon éhes vagyok ján - a látottakhoz és'hal- e*. zereno nem az. hocvS Palika> f'úban a legkisebb, a fehérre meszelt falnak íottakhoz, de nem l!wtrthhs/ürC^^suk"^8véU '' tűdá- nve-ketíw " ™^nt*'»utszvai fejletlen, ötesztendős kisfiú, viaszsárga 'arcából két nagy, úréknál. s?al hiv ütodlék - mert S •^mosófyo^a ver^*S 82Ü7fce szeme befelé élö> mindent me0értő és csöndesen el- - Tudjátok, egyszer anya nagyon szepet mesélt H«en minél többet tud va- taToto vJr di-8 raktározó gyerek benyomását keltette. Magán viselte szü- próbált rendet teremteni okosan Manca. - Regen, nagyon toki ' annál inkább tudia art ^ért^^fnl?' ho^ránvt! letétének, rövidke életének beteg vonásait. régen, amikor még mi nem is voltunk a világon, volt is, hogy milyen sok az, amit ^SS^STJST legffi . " ^^^ el'h°9V°n ^ ™ ^ TllTaéZk^ Tud fortém Zoí' SSSZ*'Tok még nem tud! -. hanem szándéka ellenére is esetleg!" - unszoltak a többiek Aszegenvek is Tudja tok, az történt hogy, oki£ek °k inkáhh csak önvizsBálatkép- tévúton lár ! _ Nem..., mert kinevettek.,, - mondta, s visszadugta szobája volt - tizenkettő, annyi, mint az úréknak - attól non* milyen viszonyban ls De akkor keUÓ megfon-! hüvelykujját és figyelmesen nézte a többieket. elvettek, és csak annyit hagytak meg neki, amennyiben elvan aTátott vagy hallat mű tolteácaal körtttekfotéssel ! A könyörgés nem használt. Palika nem mozdult. Ta- fért. A többit meg odaadták olyanoknak, mint a Szabóek, mondanivalóiéval Az egye. taraviUgLsáEgal ST^é-! nácstalanság lett úrrá a gyerekek között, de Manca fel- Baloghék, meg Arendásék, Katonáék... A szegények beTóadókkal kapcsolatban pe- ni'züXkblnító Piálta magát és Pankának mondta• mentek a nalatákb*. szén. vádlós szobákba és úou éltek van az dig nem személyi rokon- tói függetlenül, hogy a mü szenv, vagy ellenszenv alap- élvezés művészetét megtaján alkot véleményt, nem nulni akaró közönséget is apró hibák kipécézésében, s megtanítsa erre. a/ok felnagyításában leli Tárgyi tudását ne csak kedvét, hogy egyéni tudású- arra használja fel, hogy gánnak gögie annál inkább ki- csoljon, ahol nem saját ízemelkedjék a tájékozatlan- lésének feltétlen kiszolgáláság sivatagából, emelve ez- sával találkozik, hanem Pankám, mutasd meg te. Es Palika majd megmondja, ott, mint az urak ját személyét. Ez nem a műértő közön> zel a produkció rovására sa- tudja tisztelni a vele nemj rének fordulatait. egy síkú ízléslrényzatokban! ' esztusi " 18 3 te^tötes törekvésűtésj KtA "műértő' nem azzal mu- figyelemre méltót, mert eztj tatkozik meg. hogy lehető- felismerni, s a közvéleményt; leg mindent fitymál. nyen tisztasággal befolyá-s Az igazi műértő kedyte- solni igazán m0velt esztétá-S lese az, hogy a miniatűr- , , munkában is meg tudja lát- "ak nemcsak nevelő, híva-. ni — mert szeme és szíve tása, de kötelessege Jffi. hogy jól csináltad-e? Pankát kétszer sem kellett kérni. — Na, vigyázzatok, engedjetek lefeküdni. A többiek körülülték a lócát, a középen Panka feküdt becsukott szemmel, mintha aludna. Azután lassan nyújtózkodott egyet-kettőt, kinyitotta a szemét, kis ideig körülnézett, majd megszólalt. Palika feszült figyelemmel kísérte, alig egy évvel idősebb nővé— Apa itthon van? — kérdezte az utánozó kislány. — Nincs — hangzott a szokásos felelet, — Hol van?. — Munka után. — Hát anya? — 'Az sincs itthon. — Dolgozni ment? — Igen. Van kenyér? « Nincs! — Minket miért nem mondtál? Nekünk nem járna olyan ház, mint a Szabóiknak, meg a Baloghéknak? — kérdezett . közbe a hegyeseszü Panka. — Járna ... csak. — ffát akkor minket is mondjál hozzá. — Jó. — Es aztán — folytatta a sápadt, barna hajú kislány — mindenki azt ehetett, amit akart. A szegények lettek a gazdagok, a gazdagok meg szegények. Cukrászdába jártak, meg fehér kenyeret, kolbászt, meg sülthúsokat ettek akkor. Mákoskalácsot, meg mazsolásat sütöttek minden héten. Űi cipőben jártak, új ruhában az iskolások, meg az óvodások. Nagy István zajosan emelkedett fel a lócáról. A gyerekek megszeppentek, egészen elfeleitették szótlan apjuk jelenlétét. Meggyújtotta a lámpát, sárga fénnyel és petróleumszaggal telt meg a szoba. A bútorok érdekesen sötét színűre változtak. A három lóca olyannak tűnt, mint három ébenfakoporsó alsó része. A barna szekrény meg