Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-14 / 269. szám

5 • Péntek, 1958. november 14. . .NYUGATI LEVELEK . a tőkés rendszer „áldásairól% a Magyar Népköztársaság iránti rokonszenvről, a „szabad sajtó" hazudozásairól és a november 16-i választásokról nti*^ ber 'llllllllllllllllllllllllllllllllllll^lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllililllllllllllllllllin | TV emcsak a magyar dolgozó tömegek, nemcsak a béketábor országainak népei örülnek annak, hogy 1956 őszén levertük az ellenforradalom támadását, hanem a nyugati államokban is egyre szaporodik a velünk együttérzők száma. Ez többek között kifejezésre jut a Magyar Rádiónak küldött levelekben is. Talán nem új dolog a szegedi olvasók előtt sem, hogy a Nyugatra disz­szldált magyarok örömest jönnének már vissza, ha azok. akik becsapták őket, megengednék nekik. Az ő leveleik is arról tanúskodnak, hogy népi demokratikus rendszerünk ezerszerte többet képes nyújtani az ember­nek, mint az annyiszor agyondicsért nyugati világ. Henz Teich­mann Nyugat­Németország­ból a követ­kezőképpen nyilatkozik Nagy Imre és cinkostársai­nak felelős­ségrevonásá­val kapcsolat­ban: »Köszönöm szívből a kül­dött könyvet: Nagy Imre és társai ellenforradalmi össze­esküvéséről. Ebből látni csak igazán, hogy ezek mi­lyen eszközökkel álcázták magukat kommunistának, s akarták a munkás-paraszt államot elárulni és megsem­misíteni. A büntetést ezekre a gonosztevőkre jogosnak és ezerszeresen megérdemelt­nek érzem". húsz év előt­tivel összeha­sonlítja, ak­kor arra a megállapítás­ra jut, hogy minden ép­pen úgy megy, mint húsz év­vel ezelőtt, csak a "Ve­zér"-t más­képpen hívják sú osztrák állampolgár eze- és más színű lobogó van, de Kiss bácsi, Király néni... Szeged legöregebb két választópolgára is készül a szavazásra ket a sorokat küldte: »Kilencéves ausztriai tar­tózkodásom alatt, ma egy hete láttam először az itteni heti híradóban egy bemuta­tót Budapestről, többek kö­zött: tele kirakatok, jól öl­tözött emberek, a város tisz­ta és újjáépített. Hol itt a a cél között nem sok kü­lönbség van. Hogy ez hová vezet, arról nem kell, hogy írjak, mert arról már sok­szor beszéltek. Sokat és még világosabban szeretnék erről írni, de attól kell tartanom, hogy ezen levelem itt vala­kinek a kezébe kerül és ak­lóakarattal szerelnék visszatérni nyomor, amelyről az újságok kor engem minden bizton­írnak? Kinek higgyen az em- sággal letartóztatnak. Ne fe­ledjük el, hogy én egy "de­mokratikus" államban élek". ber, a betűknek vagy a ké­peknek? Csodálom, hogy nem akadt még olyan egyén, aki ellátogatott volna Ma­gyarországra és közölné a Ugyancsak Nyugat-Német- tapasztalatait. Az újságírók országból irt levelet Kovács persze csak olyat írnak,' Zoltán, aki már tiz év éta ami az olvasót leköti. Pél­él idegen földön: dóul, hogy hány embert ítél­"Nagprn kérem önöket, tek Magyarországon halálra, hogy levelemet ahhoz a hi- de hogy miért, azt nem ír­vatalhoz közvetítsék, amely ják. Persze szerintük azért, nekem segíthet. Bocsássanak mert ott diktatúra van és n*ag, hogy én önöket ilyen szabadság nincs. S így azo­rendkivüli kéréssel terhelem, kat, akik nem párttagok, ki­dé tényleg nem láttam más irtják. Még az is érdekes, utat. Kívánságom a követ- hogy az újságok nem vesz- omhor „n kező. 1948 novemberében nek meg olyan cikket, amely az a néhány ember aki hagytam el Magyarországot ennek az ellenkezőjét áilí- az ármány ellen van, és semmi bűntényt nem kö- taná". Tiszta szívből a Jegjobb sikert Margaret Fitzsimmons Glasgowból így ír: "Örülök, hogy az októberi évforduló zökkenőmentesen zajlott le. Remélem, most a magyar nép tartja kezében a dolgokat, s így nem lesz több baj, habár Amerika más országokban most is to­vábbi bajokat okoz, rémes ügy ... örülök, hogy jól van­tettem el. Remélem, hogy a magyar törvények a tiltott határátlépés miatt nem nagy büntetésben részesítenek, mert tényleg a magam szán­dékából és jóakarattal sze­retnék visszatérni. Megigé­Csak a »Vezér«-t másképpen hívják Nürnbergből így ír Hans W. Meier: "A Rádió Budapest utolsó tem, hogy az itt tanult szak- levelében arról értesített, hogy leveleimet német nyel­ven is írhatom. Ezt tudom, nagyságos asszonyom, de én nagyon szeretek magyarul írni. Mint már első levelem­kellene nékünk a háború­Többen panaszkodnak a városban a szélesvásznúra átalakított és kicsinosított mai ismereteimet a legjobb akaratommal a magyar cél­nak szentelem. •.« Éhesen, rongyosan az utcán Az Angliába disszidált Lé­nay Győző és egy társa így ír az ottani "boldog* életről: "Elmondjuk a történetün­ket. Londonban éltünk ed­dig. Munkánk hat hónapja nem volt. Állandóan jártunk munkát keresni. Ruhánk, amink volt, az leszakadt ró- t(Jl' irtani De arról is meg lünk. Éhesen, fázva jártunk vagyok győződve, hogy ez munka után. Sehol sem fo- nemcsak Somlay Magda úr­gadtak be. Elindultunk gya- nsszony. hanem az egész log a kisvárosokba munkát magyar nép hangja. Ha az •nézni. Elértünk Doverbe. Itt ember az itteni helyzetet a negyedik napja nem láttunk egy falatot sem. Rongyosan ténferegtünk az utcán. Az éhségtől már menni sem tudtunk. Elértünk a tenger­partra szakadó esőben. Ott állt üresen egy ház, abba bementünk. Bent találtunk élelmet is, szárazat és rom­lottat. Ettünk és fáradtan ledőltünk az ágyra. Ebben a házban sqnki nem lakik. Csak nyaralni jár ide egy főúr. Este 11 óra felé a ba­rátom elment és saját maga szólt a rendőrnek, hogy jöj­jön a házhoz. Jött is és bi­lincsbe zárva elvitt bennün­ket a rendőrségre, majd on­nan a börtönbe. Mi lesz ve­lünk, nem tudom. Itt min­denképpen el kell veszni. Ha tudnak, segítsenek vala­mit. Üdvözlettel...« Kinek higgyen?... I. J. Fernando Ceylonból küldött levelének egy rész­lete: "Nagyon örülnék, ha rész­letes észak-amerikai prog­ramjuk megküldésével lekö­teleznének, hogy műsoraikat minél szorosabban követhes­sem. A hallási viszonyok itt Ceylonban általában egészen jók. A ceyloni egyetemen vagyok medikus hallgató. Boldogan hallanék többet népzenéjükből és szívesen nyernék barátokat az önök országában. Mindnyájuknak, drága barátaim, a Rádió Bu­dapestnél sok sikert és min­dig növekvő népszerűséget kívánok. Maradok barátjuk: L J. Fernando". 1. Kiss magyar származá­ellen nem számít. Amíg a mun­kásosztály a helyes oldalon áll, a dolgok rendben fog­nak menni". Arnreiter Ferdinánd, Linz­ből irt levelet, amely a többi között eképpen hangzik: Csak most jutok hozzá, hogy megköszönjem levelü­ket és a mellette küldött brusúrákat. Különösen tanul­ságos a N&gy Imre-ügyről szóló brosúra: itt tiszta ké­pet nyer az ember a gya­lázatosságokról, amivel az sí­ben is említettem, én tudok ienf0rradalmat elősegítették, magyarul és egy jó barátom Az ítéJetet csak igazságosnak is van, aki segít a levélírás- iehet találni. Ma, két évi ban. Nekem az a vélemé- építésre tekinthetnek újra nyem, hogy a Somlay Magda vi$sza. Novemberben parla­úrasszony által közöltek tel- menti választások lesznek és jesen megfelelnek a valóság- ebben a parlamentben a dói­nak. Ha a világ az úrasz- gozó Magyarország, nem pe­szonyra hallgatna, soha nem dig Mindszenty és hasonlók érdekei lesznek képviselve. Ezt tudni jó — az osztrákok­nak. Szeretném a választá­sokhoz tiszta szívből a leg­jobb sikert kívánni. Üssetek ezzel egyet a bel- és külföl­di reakción!" A sárgabányai tanyát üre­sen találtuk. Csak nem tör­tént valami. Ilyen öreg kor­ban ... De nem! A mihály­teleki postás, az első ház lakói, és az egész telep mind ismeri Kiss Józsi bácsit, s elmondták, nem történt sem­mi ; csupán a szokásos . téli költözködés. Ilyenkor ősz utolján, ami­kor a föld terménye a mag­tárban van, az idős ember Julis lányához költözik a Ságváritelepre. Itt találtunk rá a Zom­bori utca utolsó házában. Ragyogó őszi délelőtt volt. Józsi bácsi a ház előtt süt­kérezett. Élvezte a késő őszi napsütést. És valami szo­morú melódiát fütyült. A „csikók" próbálgatása Mert Kiss Józsi bácsi 92 éve ellenére vidám, dalos ember. Az unokái emlegetik is. Egyszer majd lehívják a rádiót, hogy az egész világ hallja, milyen jó hangú az ő öregapjuk. Fütyül, dalol az idős em­ber. Elégedett. Így summáz­ta érzéseit. — Meg volnék én eléged­ve mindennel, csakhát a lábaim nem bírnak. Meg aztán az orvos eltiltott az itókától. Egy héten egyszer egy kis kupicával szabad csak innom. Feláll, totyog néhányat, egyik lábáról a másikra áll — mutogatja tudományát. — Próbálgatom, erősítem, mert vasárnap ide, a közeli kocsmába megyünk a csa­láddal szavazni. Idáig bizony nem sokszor szavazott Ez az, helyben vagyunk. Hiszen ezért kerestük fel Kiss bácsit, Szeged egyik legidősebb választópolgárát. Helyszíni szemlén a szélesvásznú moziban Már részben helyrehozták az átrendezett nézőtér hibáit egyenletesnek tűnik — az át­lagosnál gyengébben lehet látni a vászonra. Különösen Szabadság Mozira. A mozi- az alacsonyabb termetű né­látogatók leginkább azt te- zők reklamálnak emiatt. Saj­szik szóvá, hogy a nézőtér nos, ezen most már nehezen bizonyos pontjairól, vala- lehet segíteni. Ennél azonban mint az oldalpáholyokból nem élvezhető a film. Hi­báztatják azt is, hogy mivel középütt megszüntették az utat, csupán két oldalról kö­rülményesebb elfoglalni a helyeket. Egyesek szerint az "egy táblába* vont földszinti ülőhelyek nem jelentenek korszerűséget, csupán rossz tervezésről tanúskodnak. Valószínűleg azért csinálták így — mondják —, hogy töb­a vetítés megkezdése után senkit nem engednek be a nézőtérre. Aki későn érkezik, csak a szünetben foglalhatja el a helyét. Elmondotta végül azt is, hogy alapos gonddal meg­lényegesen rosszabbak a lá­tási viszonyok a leghátsó vizsgálták külön-külön aszé­csonkasorban, mert ott már majdnem vízszintes a padló, nincs kellő emelkedése. A mozi vezetősége ezen úgy kíván segiteni, hogy megemeli az ülőhelyeket. Lehetővé teszik a látást a kétoldali páholyokban is olyképpen, hogy a hátsó székeket megszüntetik. És hány hellyel lett több nézőtéren azáltal, hogy keket és a kiálló csavarok végeit eltüntették. — Hányszor szavazott éle­tében, Kiss bácsi? — Az idős ember gondolkodik. Ilyen korban már nem megy könnyen az emlékezés. —. Hányszor?! Nem sok­szor. Csak most az utóbbi időben "tették rám a sza­vazást*. — Hát azelőtt, a "régi jó világban* nem szavazott? — Nem — válaszolt az öreg. A vagyoni és műveltségi cenzus Hogy miért, azt már nem tudja. Pedig nem volt az utolsó ember Mihályteleken, jó gazda hírében állt. Szor­galmas munkájával egymás­után ragasztotta a holdakat, öt egész hold földet hozott össze feleségével és hat gyermekével. Ebből szépen megéltek, néha-néha még a kocsmára is jutott. Csakhát a "régi szép világ* választó­törvénye sok becsületes em­bertől megvonta a legele­mibb állampolgári jogot: a szavazást. Kezdetben talán a vagyoni cenzus miatt ma­radt le Kiss bácsi a szava­zólistáról, később pedig — amikor már megvolt az öt hold — egyéb módszerekkel riasztották el a szavazástól. A szavazók listáját tanul­mányozva érdekes statiszti­kát állítottupk fel. A nők szívósabbak, mint a férfiak, jobban bírták a küzdést, a nélkülözést, a harcot. Az 1860-as években születettek zöme nő. özv. Király Pálné 1862­ben látta meg a napvilágot itt. Szegeden. Azóta itt élt, dolgozott. Király néni em­lékei között kutatva alig ta­lál valami szépet, kedveset. Küzdelmes harcot vívott maga és családja életéért. Férje napszámából alig telt valamire, ö is dolgozott. — Nagy úri házakhoz jár­tam mosni — emlékszik visz­sza és áldja istenét, hogy csak egy gyermeket hozott a világra. — Elég volt ezt az egyet is felnevelnem. Nagyon nehéz volt... És a nagy úriasszonyok­kal nem járulhatott Király néni egy urnához. Arra volt csak jó, hogy a nagy esték után a pezsgőfoltos terítőt megtisztítsa, szennyesüket hófehérre mossa. Ember­számba sem vették. Hogyan? Hiszen műveletlen munkás­asszony volt. A műveltségi cenzus lehúzta előtte a so­rompót. Csak kívülről szem­lélhette a nagyságosék vá­lasztási komédiáit. Talán ha engedték volna, akkor sem ment volna közéjük. A Teruskára! Most más. A felszabadu­lás után minden szavazáson ott volt a néni. — A Teruskára — Ki­rály néni tanácstagja — szí­vesen szavazok, nagyon ren­des asszony — mondja —, minden kérésünket meghall­gatja, elintézi és sűrűn meg­látogat. November 16-án Király néni, Kiss bácsi és a többi öregek jó kezekbe helyezik unokáik jövőjét a szavazá­son. (Horváthné) A II. Nemzetközi Művészi Fotókiállítás Szegeden 42 oiszág fotóművészeinek 560 felvételét mutatják be A szegedi közvélemény A kiállítás alkalmára a már az elmúlt évben sür- Szegedi Fotoklub reprezen­gette, hogy az akkor meg- táns emlékbélyegeket nyom­rendezett 1. Nemzetközi Mű- tattatott, mely Szeged város vészi Fotókiállítás anyagát címerét ábrázolja, több szín­Szegeden is mutassák be. nyomással, arany alapon. Lapunk is állást foglalt eb- Ezt az emlékbélyeget min­ben az ügyben, de objektív den kiállító művész meg* akadályok miatt mégsem ke- kapja. rült sor a szegedi kiállítás Az ünnepélyes megnyitót megrendezésére. A múlt évi holnap, szombaton déli 12 kérelmezés azonban így is órakor tartják meg, s az hasznos volt, mert azt ered- anyag november 30-ig ma­ményezte, hogy az idei ki- rad Szegeden. Közben heten­állítási anyagot valóban lát- ként három alkalommal — hatjuk Szegeden is. hétfőn, szerdán és pénteken Idén 42 ország legjobb fo- délután 5 órakor — színes tosai összesen 4 ezer darab képet küldtek be a zsűrinek, s ebből 560-at talált legjobb­nak, kiállításra alkalmasnak a bíráló bizottság. A szegedi fotosok és érdeklődők a tel­jes anyagot tekinthetik meg holnaptól kezdve a KISZ székházában (Dózsa György utca) a földszinti és emeleti termekben. Minden nap dél­előtt 10 órától este 6 óráig tartják nyitva a kiállítást. diavetítést rendeznek bábszínházban. — TAPE VIZVEZETEKHALO­7.ATA 1600 folyóméter földalatti vízvezetékkel bővült. Az új víz­vezeték keliö hasznosításához a meglévő 12 kiizkifolyó melle még 11 közkifolyót építettek. A man­kók elvégzéséhez nagymérték­ben hozzájárult a lakosság 's­Társadalmi munkában végezték a vezetékek fektetéséhez szük­séges árkok kiásását és Dnte­metését. ben beférjenek, s több je- csupán kétoldalról megköze­líthető? Jóformán eggyel sem. Eddig 26 ülőhely volt egy sorban, most pedig 27. Egy sorral szélesedett tehát a földszinti nézőtér a hosz­szanti út megszüntetésével, mivel azonban egy másik utat létesítettek kereszt­irányban (ami 27 széket je­lent) egyáltalán nem nyertek semmit. Tóth József elvtárs, a gyet tudjanak eladni. Van­nak továbbá olyanok is, akiknek elszakadt a ruhájuk, mi­közben el akarták foglal­ni a helyeiket, mert a támlát felerősítő csavarok végeit nem fűrészelték le megfelelően. Helyszíni "szemlét« tartot­tunk a filmszínházban, hogy válaszolni tudjunk a külön­böző kifogásokra és vélemé­nyekre. Megállapításunkat igazgatója nem védelmezi azt az alábbiakban közöljük: Az erkélyt tartó oszlopok­tól előre, mintegy 5—6 szék­sorban — noha az álláspontot, hogy jobb a jelenlegi elrendezés, mint a régi, azonban határozottan lejtés kijelenti, hogy l/ftiltyCMk lívzHtk a föm sttfiutHpilciai? A Szovjetunióban most az eddiginél még tökéletesebb szerkezetű szputnyikok terve­zésén dolgoznak. Az a cél, hogy a szput­nyikok keringési időtartamát lehetőleg korlátlan időre fokozni tudják. A második probléma: meg kell oldani a mesterséges égitestnek a Földre való visszatérítését is. Az emberi űrrepülés magvalósítása a szputnyik tervezők távlati célja. Legfonto­sabb része ennek a kérdéskomplexumnak az ember űrrepülésével kapcsolatos élet­funkciók tanulmányozása. Szóba kerül olyan szputnyikok tervezése, amelyek igen nagy magasságba lőhetők ki. Nem feled­keznek meg a Hold-rakétáról és más boly­gókra irányuló speciális rakétákról sem. A további távlat: interplanetárius, vagy­is bolygóközi szputnyik-állomások létesí­tése, amelyek alkalmasak lennének több ember huzamosabb időn át történő befo­gadására. Az ilyen szputnyik-állomások és a Föld közötti összeköttetés speciális rakéták segítségével történnék. A moszkvai ipari kiállításon bemutatás­ra került, és még most is megtekinthető, a jövő szputnyikjának egyik variációja. A miniatűr szputnyik-modell felső részében különleges akkumulátor van, amely a Nap sugarait energiává változtatja. Ez tulajdon­képpen miniatűr villanytelep, amelyhez a szükséges hőenergiát az elnyelt napsugarak adják. A napenergia villamosenergiává történő átváltoztatására új félvezető fotoelemet használnak, vékony kvarclemezekböl. Ha a lemezt fénysugár éri, akkor megindul az elektronok zártkörű keringése. Az egyes kvarcelemek által termelt feszültség eléri a 0,5 voltot. Ha ezeket a kvarclemezeket megfelelő módon egyesítik, kellő erejű és feszültségű villanyáram termelhető. A napelem működési időtartama megle­hetősen hosszú. A készülék akkumuláto­rok feltöltésére, rádiókészülék üzemelteté­sére, stb. használható. Ilyen berendezéssel látták el a III. szputnyikot, melynek ener­giája még ma is táplálja a beépített "Ma­jak* típinú rádióadót. A jövő szputnyik­jain a napelemek kapacitása jelentősen növekedik.

Next

/
Thumbnails
Contents