Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-09 / 265. szám
3 Vasárnap, 1958. tAvember 9. Uj válaszlók lelkes nagygyűlése Szegeden Sok száz fiatal, új válás v tó gyűlt össze tegnap, szombaton délután a Vasútiorgalmi Technikum nagytermében, hogy meghallgassa Komócsin Zoltán elvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, Csongrád megye országgyűlési képviselőjelöltjének beszédét. Munkás- és diákfiatalok, honvédek, fiúk, lányok népes tábora gyűlt össze ezen a napon, egy héttel november 16-. előtt, amikar előszar gyakorolják szavazati jogúkat. Az elnökségben helyet foglalt Törköly Ferenc, íz MSZMP szegedi párt-végrehajtóbizottsága, Széli Éva, a KISZ Központi Bizottsága, Bíró Lajos, a KISZ megyei bizottsága, Sípos Géza, a KISZ városi bizottsága, Nagy István, a Hazafias Népfront szegedi bizottsága, Olasz István, a technikum igazgatósága és Baji Zsuzsa, a technikum hallgatósága képviseletében. At ünnepséget színvonalas kultúrműsor vezette be, s a technikum énekkarának munkásmozgalmi indulóit hatalmas tetszéssel fogadták és megújrázfcatták a fiatalok. Ezután ünnepélyes percek következtek: egyenruhás úttörők csapatzászlójukkal az élen, dobpergés ütemére vonultak fel az elnökség és az új választók nagygyűlése elé. "Szónokuk", egy úttörőkisleány, arra kérte a "kiöregedett" pajtásokat, hogy az ö képviseletükben és érdekükben is szavazzanak a népfront jelöltjeire, a még jobb jövőre. Válaszképpen felzúgott a taps, mintegy ígéret az új választók részéről az ifjabb nemzedék számára. Komócsin Zoltán elvtárs beszéde bevezetőjében üdvözölte a megjelent fiatalokat, majd aláhúzta annak nagy jelentőségét, hogy a tizennyolc—húszéves fiatalok, akik teljes jogú állampolgárai hazánknak, részt vesznek az egy hét múlva sorrakerüló választásokon. A továbbiakban kitért a választás jelentőségére, arra, hogy a párt és a kormány bízik a fiatalokban, akik az elmúlt két évben jó tanulásukkal, munkájukkal és magatartásukkal már tanújelét adták, hogy egyetértenek a programmal, attól várják boldogulásukat. Ezután párhuzamot vont a régi ós a mostani, a nyugati és magyarországi választások között. A több száz fiatal hatalmas tapsban tört ki, amikor Komócsin elvtárs kijelentette: "mig Nyugaton nem adnak olyan jogokat a fiataloknak, mint nálunk, addig mocskos szájukkal ne akarjanak demokráciára tanítani bennünket*. Komócsin elvtárs beszédében, amelyet többször szakított félbe taps, szólt a párt és a kormány célkitűzéseiről, arról, hogy ebben a politikában nincs és nem is lesz letérés jobbra, vagy balra, majd befejezésül arra kérte a fiatalokat, hogy mutassák meg a világnak, hogy szabad hazában milyen nagyszerit alkotásokra képes az ifjúság. Komócsin elvtárs beszéde után a több száz főnyi fiatal lelkesen éltette a pártot. Kádár János elvtársat és a kormányt. Az ünnepi gyűlés után Komócsin elvtárs meglátogatta a technikum bentlakó hállgatóit, érdeklődött körülményeik, tanulmányaik iránt. Kádár János elvtárs és as ú jszegedi szövőmunkások Sok szónak szívta már ki színét, koptatta el értelmét a gyakori és felesleges használat. Ezért ezt a szót: ünnep, úgy szeretném leírni, hogy megőrizze eredeti fényét. Azt akarom mondani, hogy a szó Vhlódi értelmében ünnep volt az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál Kádár János elvtárs látogatása napján. * Kíváncsi fejek lesték reggel óta a kaput, vajon mikor érkezik. S amikor szétfutott a hír, hogy megérkezett, szakadhatott a szál, vesztegelhetett az orsó, a vetélő, a figyelem most a műhelyajtókra szegeződött: jön-e már. A gépekre kevesen ügyeltek, pedig majdnem kétszeranynyian voltak a munkatermekben, mint rendesen. Maradiak itt az előző műszakból, már megjöttek a délutánosok közül is sokan és csellengett itt több vendég is. Hogy, hogynem. a Szegedi Kenderfonógyár nőbizottságának vezetői is éppen most érkeztek úgymond tapasztalatcserére ... hogy beszélgessen vele. A többiek irigyelték, de ö maga annyira izgatott lett, hogy szólni sem tudott. És mikor arra kérték, hogy indítsa meg a gépet, nem mert az indítókarhoz nyúlni. Félt, hogy csütörtököt mond keze alatt a gép, most, amikor Kádár elvtárs nézi, hogyan dolgozik. Csak mikor tovább ment, akkor jutott szóhoz és mondta társainak: nem mertem elindítani, mert nem is az én gépem. A szélső gépeknél, ahol várható volt, hogy elhalad a kedves vendég, ketten is ügyeskedtek. Sövényházi Ferencné "kifogott" magának egy gépet a szélső sorban, amelyiken éppen ebben a műszaki an senki sem dolgozott. Nagy szerencséje volt: Kádár elvtárs hozzá ment, Beljebb a géptengerben Csúcs Antalné mellé is odaállt Kádár elvtárs és érdeklődött hogyléte felől, a családról, a férjről, a keresetről. Kemény szorítással fogadta el a feléje nyújtott kezet, s az elégedett munkásaszony mosolyával nézett szembe Kádár elvtárssal. Mintha köszönné maga és családja szépülő életét. S amikor közelebb kerültem jjozzá, megtudtam, hogy valóban köszönte a pártnak mostani életünket, mert jól tudja, honnan jöttek ők férjével és hová érkeztek. — Még csak azt sem mondhatom, hogy olyan volt ez a találkozás, mint egy álom. Mert mi, szövődéi munkásasszonyok nem is álmodtunk arról, hogy ilyen vendég érkezik hozzánk. • A "hivatalos« fényképészeken kívül csattogtatták a ládafiából előkerült masinájukat a munkások is. Anynyit azonban ők nem lábatlankodtak, mint "profi« kollégáik. Néha fékezni kellett az aktivitást, de amikor a kísérletek kudarcba fulladtak és már Kádár elvtárs is felfigyelt a jelenségre és érdeklődött a fényképészek iránt, Szirmai István elvtárs tréfásan jegyezte meg: hiába ezek olyan szívósak, mint az egyéni parasztok ... A lakatosműhelyben a szaktársaik közül Szilágyi János elvtárs, az egykori tizenkilences vöröskatona munkatársai nevében egy szegedi halbicskát nyújtott át Kádár elvtársnak. — Fogadja el tőlünk ezt a csekély ajándékot, használja egészséggel, úgy adjuk, mint vasmunkások a vasmunkásnak. — No lám — jegyezte meg Kádár elvtárs a mellette álló Szirmai elvtárshoz szólva —, milyen jó, hogy vasmunkás lettem, s nem újságíró. — Majd nevetve megölelte Szilágyi bácsit és úgy köszönte a kedves ajándékot ... * A Délrost tilolóműhelyének ajtajából asszonyok, lányok integettek: minket se kerüljön el. Benn a teremFiatal a nagy családban Egy párttag jelölt-felvétel margójára Szeged határában, Az életben a lány, Júlia hetek peregtek le. A gazda. ..." ........ is sokat tapasztalt már. Vé- ság páltszervezete felfigyelt a szép óthalmi kísérleti gaz- glgélte 1956 őszén az ellen- Júlia, a parasztlány szorgalmi asagban segedraktarosként forradalmat) s nagyon közel- mára, becsületességére. A dolgozik a fiatal Garai Ju- röl éreztC) hogy miiyenek és helyi KISZ-szervezetben ia íia. A vitiaisaioKDoi JNagy- mit akarnak a nép ellensé- jól tevékenykedett és a tártöa™,Intól6 f gei Még negyedszázad sem sadalmi munkát vállalta, din n^Iküfezéslt k4e^t" múlott el £ölötte' de tudja' kérte Nagy Sándor bácsi S Anyja, apja földesurakhoz tapasztalja, hogy a kommu- — aki a partszervezet megjárt napszámba. Az apa em- nisták a dolgozó népnek jót D;zasaDO' a tla ,k munkaberséget. mindennapi Jat segl.tl. T ,csak J?. vetó berséget, mindennapi kenyeret akart családjának és valamennyi hozzá hasonlóan elesett embernek. Ezért vett részt a Viharsarok földmunkás-mozgalmában. Csendőrök ütötték és bilincsbe verten hajszolták végig a községen, elrettentésül arra, hogy így : járnak mindazok a || •kódisok", akik egyet- jg len szóval is ember- H séget akarnak. Júlia és többi testvére igen pöttömnyi ember volt akkor, és emlékezetük így keveset őrzött meg a nehéz, megpróbáltatásokkal teli életből. A leány, amikor most szüleit kéthetenként meglátogathatja Nagyszénáson, a múltról is érdeklődik. A szülők -< ménnyel lehetett a lányról Nemrégiben aztán kissé iza vi gatottan a párt taggyűlés ís|j előtt állt, ahol a tagság döntött tagjelölt-felvételi kérelme ügyében. Tóth Ferenc tehenész brigádvezető és Börcsök Szilveszterné, az üzemi konyha dolgozója ajánlották a pártba. Sorolták, hogy miért. Aztán beszéltek többen, majd határoztak. A kommunisták szeretettel fogadták soraikba Garai Júliát, aki a nagy viharban. 1956 őszén is derekasan viselkedett, sem fajtáját, sem apját nem hagyta cserben. Fiatal testvérként tanítják, gyámolitják. Nagy Sándor bácsi és többen mások, kommunisták váltanak szót a lánnyal, akiben a tanulni vágyás tüze is lobog. Öröméről beszél Garai Júlia azt tudakolják, ho- A .. ...... , gyan él a lányuk öthalmon. és szépet takarnak, ezért van Amikor ^ S az sorolja: a gazdaságban a párt. Édesapja és a többi ságolta örömét hogy Ljeteleviziot neznek, hetenként kommunista magatartása és löltnek vették fel lf£i filmet vetítenek saját mozi- munkája ezt példázza. A kommunista akar & szeretne ve11 ^könyvekeC c>lvassák, * ^ ^ ^ ^fn^fZ Szegedi Nemzeti Színház előadásait is nézik. A szülők pedig, akik alapító tagjai voltak a nagyszénási Lenin Tsz-nek, ilyenkor nagyon örülnek, hogy lányuknak ilyen a sora. Igaz, ők sem panaszkodnak, hiszen szépen vannak, a múltat nem szívesen háborgatják, hiszen jó, hogy elmúlt — azonban nem felejtik. Lányuk életét hallgatva megjegyzik azért: -A mi fiatalságunkban színház- és mozibajárásra nem gondoltunk, hiszen boldogság volt már az is, ha a szűkös mindennapi kenyérre jutott. Mi most öregségünkre értük meg azt, amit te fiatalon megkapsz*. Az nrvi a Elszabadulás dozatvállalással és több mun- vak nélkül cselekedni a dol3Pa után párttitkár kaval Jar - lényegében így pm, , 3 volt a faluban, most pártve- ontötte szavakba Júlia. gOZ° emberek "gyéért, napzetóségi tag. Az élet megpró- . sutesben és viharban egybáltatásai megviselték szer- A munka ,vegeztévek a aránt. <m. s.) vezetét. beteges, de azért „ , könyvolvasást szívében fiatalos tűzzel mun- megszakítva gondolatai sokitóii^tó j | . , , feIé elröppentek. Am mindig kalkodik a dolgozo emberek visszatért egyhez: »JÓ lenne érdekében. 1956 őszén, az el- a kommunisták nagy családNagy Sándor bácsi beszélget Garai Júliával és a pártszervezet rendezvényére meghívót ad át neki üi gyógyszerek Pénteken délelőtt a Ne'/C • Szegedi Napló mai száma első lapján nagy betűkkel ezt hirdeti: »Vörös lobogó alatt haladunk az Európai Egyesült Államok felé". Lemondott a német császár. Kikiáltották a Német Köztársaságot. Forradalmi mozgalmak támadtak Svájcban, Franciaországban, sőt Angliában is. Egész Európa forrong. A magyar kormány fegyvertelen átvonulásra szólította föl Mackensen tábornagyot, a balkáni német haderők főparancsnokát. Linder Béla hadügyminiszter lemondott; utóda Baria Albert alezredes lett. Közzétették a keleti szövetséges hadseregek és a magyar állam közötti fegyverszüneti szerződés szövegét: ez meghatározza a demarkációs vonalat. Megkezdődött a demarkációs vonalakig terjedő területek megszállása. Móra Ferenc leköszönt a Szegedi Nemzeti Tanácsban viselt tisztségéről, de lemondását nem fogadták el. Zadravecz István e napon a rendháznaplóban följegyzi, hogy »magyar pártot« kezd szervezni, amely tömörít minden olyan forradalomellenes elemet, »aki a régi Magyarország sok-sok értékét (mely most sárba tiportatott) megóvni akarja*. ben kendertör eken, bokáig érő pozdorzán át vezetett az út a porlepett arcú asszonyokhoz. Tagadni sem lehet, hogy nehéz, fárasztó körülmények között dolgoznak itt az asszonyok. A műszak is vége felé járt. amikor már ernyedtek az izmok, fáradtak a karok, mégis bol-' dogan mosolyogtak az arcok, s örömmel fogadták a feléjük nyújtott kezet. Érez-]' ni lehetett, hogy a kézszorítás nemcsak egy napra szól.;; Annyit jelent, hogy: "Kádár. • elvtárs, a párt számíthat ránk". Ez a kézszorítás, itt, a gépek között sokáig emlékezetes lesz és sohasem veszíti el ünnepélyességét... • Búcsúzáskor egy albumot nyújtottak át és ajándékként egy nagy tekercs szőnyeget. Kádár elvtárs szögedi tájszólással, rímeket faragva válaszolt: a szívességöt köszönöm, a szőnyegöt nem viszöm. Hadd vigyem én innen emlékezetül a látogatás tapasztalatait, emlékeit, ez a szőnyegnél sokkal többet ér... N. P, lenforradalomban nehéz jába kerülni, azok közé, t-enici helyzetben volt, mert a régi akiknek a soraiban apám héSpari Minisztériumban urak hetykén a szemébevág- már évtizedek óta áll. Vál- bemutatták a sajtó képviseták: "Eljött a mi időnk, lóg- lalnám a több kötelezettsé- lőinek a magyar gyógyszerré fogsz te is*. A szocializ- get, követném az öreg har- rVSa^tin^ttlri mus eszméit, a kommunista cosok példáját*. gyógyfzeriparank ' hXetepartot mégsem tagadta meg. Az idő rokkáján napok, ről és terveiről. Nagy sikerrel mutatták be Szegeden az Optimista tragédiát (Siflis felv.) Tegnap, szombaton este "telt ház" előtt mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Visnyevszkij: *Optimista tragédia« című háromfelvonásos színművét Gergely Sándor fordításában. Az előadást Komor István rendezte. A közönség igen meleg tapsokkal fogadta a bemutató szereplőinek játékát. Az előadás méltatására keddi lapunkban visszatérünk. Képünk az Optimista tragédia szegedi előadásának záró jelenetéről készüli.