Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-24 / 251. szám

5 Péntek. 1958. október 24. A kulturált kereskedelem kérdéseiről tárgyaltak a Csongrád megyei kereskedelem kiváló dolgozói és újítói Kevés újítást nyújtanak be Szegeden Szegeden a KPDSZ nagy- feltétlen szükség van tapasz- Kókai József elvtárs, a termében a megye és Sze- talatcserére. Adjon a szak- KPDSZ területi bizottságáged kereskedelmének kiváló szervezet lehetőséget arra, nak elnöke nyújtotta át a dolgozói és újítói jöttek ösz- hogy Budapestre, vagy azok- "Kiváló dolgozó- jelvényesze. Deák Ferenc elvtárs, a ba a vidéki városokba tudCsongrád megyei tanács ke- janak utazni, ahol jól bevált reskedelmi osztályának ve- az új kereskedelmi forma, zetője tartott beszámolót. Bírálták a jelenlevők aszakElmondta, hogy lapokat, az Üjítók Lapja, a a kereskedelem egyik leg- kirakat keveset foglalkozik nagyobb feladata a válasz- kereskedelmi újításokkal, ték bővítése, ugyanakkor a PedlS Példát mutathatnának kulturáltabb kereskedelem egy-egy J0 újítással, így lemeghonosítása, az új for- hetoség nyílnék arra hogy mák bevezetése. a ío1 bevált újításokat or- Értékes A feladatok végrehajtásában nagy szerepe van az újításoknak. A kereskedelmi dolgozók kevés kivétellel nem igyekeznek újítani, fejleszteni a kereskedelmet. Elmondta, hogy országosan 1200—1300 újítást ad be a kereskedelem. Csongrád megyében 1958 első fél évében pedig mindössze 45 újítási javaslatot adtak be a kereskedők. A 45 20-at vezettek be. ket a jól dolgozó újítóknak. Pados József, a Makói Kiskereskedelmi Vállalat, Vlncze József, a Szegedi Élelmiszerkiskereskcdelmi Vállalat és Ilanka György, a Szentesi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói kapták meg a kitüntetést. tárgyjutalmat kapszágszerte alkalmazni tudják, tak ezenkívül a jól dolgozó Az újító-értekezlet után újítási felelősök. Településegészségügyi és mezőgazdasági munkaegészségügyi ankét Szegeden Az Orvos-Egészségügyi zővásárhelyen » a Csongrád újításból Dolgozók Szakszervezetének megyei Közegészségügyi és szegedi egészségtudományi Járványügyi Állomás mezőBeszámolójában beszélt ar- szakcsoportja és Szeged me- gazdasági munkaegészségről, hogy gyei jogú város tanácsának ügyi laboratóriumát, vasára Szovjetunióban, a népi egészségügyi osztálya hol- nap pedig a Délalföldi Medemokratikus országokban ?ap. szombaton délelőtt 11 zegazdasági Kísérleti Intémár régen meghonosodott a kereskedelem automatizálása, modern formája. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a vásárlók szeretik az új formát. Szeretnek zavartalanul válogatni, keresgélni ... az áruk között. A Hódmező- Orvostudományi vásárhelyi Mérleggyár ké- Közegészségtani szített egy automatát. Ez cigaretta árusítására alkalmas. Most mutatják be a szakembereknek, s ha bevált, szériában gyártja az ipar. Különösen nagy lehetőség van az újításokra a vendéglátóiparban. Mégis innen érkezik be a legkevesebb újítás. A legújabb rendelet szerint az .,,...„„„.,. újítási előadóknak vizsgát egészségügyére kell tenniök. Ez a szakmai munkaközösségi vizsgálataik továbbképzés talán jobb majd dr. Hellei András munkára ösztönzi majd az "Munkaszervezés a munkaújítási élőadókat, s rajtuk egészségügy szolgálatában* keresztül a kereskedelmi című előadását tartja meg, dolgozókat. ezt követően pedig dr. PappSchmidt Iván, a kereske- Juhász István a szegedi tedelijii osztály előadója hoz- lepülési és városrendezési Elszólásában elmondta, hogy vizsgálatokról beszél, érthetetlen az a passzivitás, Az ankét részvevői délórai kezdettel az egyetem zetet, az egyetemi füvészBéke-épületének előadóter- kertet és Fehértón az Orszároében településegészségügyi gos Természetvédelmi Taés mezőgazdasági munka- nács épületében berendezett egészségügyi ankétot rendez, járványtani és biológiai laElnöki megnyitót dr. Kanyó boratóriumot tekintik meg. Béla professzor, a Szegedi Másfélmillió forint megtakarítás az AKIG vállalatainál Az ellenforradalom előtt a KPM szegedi Autóközlekedési Igazgatóságához tartozó teher- és személyfuvarozási vállalatok nyereségesek voltak. Az ellenforradalom okozta súlyos károk veszteségessé tették ezeket a vállalatokat, amelyhez hozzájárult az is, hogy a benzin áráit az európai árakhoz viszonyítva rendezték, ugyanakkor felemelték a dolgozók fizetéseit, viszont a fuvarés személyszállító díjak a régiek maradtak. A rend helyreállítása, a konszolidáció nyomán 1957-ben, a tervek teljesítése eredményeként rentábilisak lettek az AKIG vállalatai. Ebben az esztendőben széleskörű takarékossági mozgalom indult a négy autóközlekedési vállalatnál, ugyanakkor a szállítási forgalom is növekedett. A harmadik negyedévet valamennyi vállalat veszteség nélkül zárta és helyenként már'tekintélyes nyereség is mutatkozott. A vállalatok takarékossági felajánlása a harmadik negyedévben 541 eáfer forint volt, — teljesítésük több mint másfélmillió forint lett. Ugyanebben az időszakban a teher- és személyforgalom egymillió 600 ezer forint értékkel emelkedett. JRlLÖI/rjTBINK: ÖRDÖGH PÉTERNÉ 1936 óta, pontosan 22 éve dolgozik egyhelyen a Szegedi Kenderfonógyár gömbölyítő jóban Ördög Pétemé, akit tanácstagnak jelöltek Móravárosban. Munkatársai szeretik, megbecsülik, keze alól mindig kifogástalan, jó munka kerül ki. És otthon? Otthon pedig féltő gonddal, szeretettel veszi körül, ápolja beteg férjét, s a sok gond mellett még arra is jut ideje, hogy technikumba járó fiát, — aki szintén a gyárban dolgozik — kikérdezze hogyan halad tanulmányaival. Ennyi elfoglaltság után hogy lesz ideje a választók ügyes-bajos dolgainak elintézésére? kérdezheti aki nem ismeri Ördög Péternét. De akik ismerik és már nem először választják és jelölik tanácstagnak, jól tudják: ha a közösségről, a választók igazságról van szó, mindig szakit magának időt és szívvel-lélekkel fáradhatatlanul kilinccsel, Karcol az igazságért. lacsAn mihAly Az idősebb felsővárosi lakosoknak nem kell külön bemutatni Lacsán Mihályt, a Szegedi Cipőgyár személyzeti vezetőjét. Régi cipőgyári munkás, itt lakott a Hóbiárt basa utca környékén évtizedekig. Sűrűn bekopogtatott 1933-tól 1944-ig a munkáslakásokba,' vitte a reménytkeltő szót, táplálta a bizalmat a munkásokban és családjaikban, hogy eljön még a felszabadulás. Elsősorban az üzemben, ahol dolgozott szervezte a munkásokat, de segítette a Zsurkó Cipőgyár sztrájkolóit, harcolt a Déma cipőgyár dolgozóinak keresetéért. A nehéz időkben bátor harcosa volt a munkásügynek és az maradt élete további során is. Ezért, mondották ki egyhangúan a József Attila sugárúti Leánynevelő Intézetben tartott jelölőgyülésen, hogy őt jelölik tanácstagnak. Egyetem Intézetének vezetője mond, és egyben beszámol a lublini mezőgazdasági munkaegészségügyi intézet munkásságáról. Előadásához Bordás Sándor budapesti professzor szól hozzá. Ezután dr. Ocsovszki László ismerteti a Csongrád megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomásnak a mezőgazdasági dolgozók vonatkozó mellyel a kereskedelmi dolgozók viseltetnek az újítással szemben. Például Békés megyében háromszor annyi újítás van, mint Csongrád megyében. A felszólalók elmondták, hogy az új kereskedelmi formákat ismerni kell, ezért után meglátogatják HódmeMephalt Eiben István Kossuth-díjas filmoperatőr Minden moziba járó néző ismeri Eiben István érdemes művész, Kossuth-díjas filmoperatőr nevét. Eiben István csütörtökre virradó éjjel két órakor a Kútvölgyi úti kórházban rövid betegeskedés után, 56 éves korában meghalt. Olcsó palackozott borokat hoznak forgalomba Az Élelmezésügyi Minisztérium a hazai pincegazdaságok — elsősorban a budafoki — számára palackozó tterendezéseket rendelt Franciaországból és Csehszlovákiából. Az új berendezések munkába állítása lehetővé teszi, hogy az eddiginél több palackozott bor kerüljön forgalomba. A jövő év folyamán több olcsóbb borfajtát is palackoznak. Régi újsághírek vallomása Lengyel küldöttségek látogatásai A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Tegnap délelőtt a Szegedi Délelőtt megtekintették GouNemzetl Színházba látoga- nod Faust című operójátott Jerzy Macierakovsky, a nak főpróbáját. Este a varsói Operettszínház igaz- Juvenáliá-t. nézték meg. gatója, Josef Slotwynski fő- A vendégek kíséretében jött rendező, Mieczyslav Drob- Viski András az operett zener, a krakkói opera- és neszerzője is. A vendégek a operettszínház igazgatója, Juvenála szegedi előadására Jan Moszczenski, a magyar- azért voltak kíváncsiak, mert országi lengyel követség első az operettet Lengyelországtitkára és kultúrattaséja. ban is be akarják mutatni. CSONGRÁD MEGYE SZÖVETKEZETEIBEN Háromtagú lengyel szövet- káját, ismerkedtek a makől kezeti küldöttség tanulmá- hagymatermelés problémáinyozta a MÉSZÖV vendége- val, valamint látogatást tétként a megye földművesszö- tek a makói szövetkezeti tavetkezeti mozgalmát. Meglá- gozatú közgazdasági technitogatták a szegedi keltető- kumban, ahol a szövetkezeti üzemet, tanulmányozták a oktatás kérdései iránt érszövetkezetek tartósító mun- deklődtek. De beszéljenek az újságcikkek. 1933. szeptember 19-i számból a következők olvashatók: "Az adóhivatal megállapítása szerint jelenleg 1787 üres lakás van Szegeden és ezek után nem lehet kivetni a házadót. A múlt évi állapotokhoz képest 287-tel növekedett az üres lakások száma, tavaly szeptemberben ugyanis 1500 üres lakást tartott nyilván az adóhivatal,.« Nem hisszük, hogy akadna olyan dolgozó, aki e pár sor elolvasása után arra gondolna, hogy lám, abban az időben milyen jó volt a helyzet, hiszen ezrével voltak üres lakások. Ha mégis akadna néhány ilyen ember, az ő számukra álljon itt a "Telt ház a városi szükséglakásokban* című másik cikkecske. "A városnak három hehelyen vannak szükséglakásai: a Cserepessoron, Újszegeden, és a Csillag téren. A népjóléti ügyosztály vezetői most bejelentették, hogy minden egyes szükséglakás tele van lakóval, ha tehát valahol kilakoltatnak egy családot, azt már nem helyezhetik el. Dr. Vitéz Szabó Géza népjóléti tanácsnok ezért elrendelte a szükséglakások revízióját. Megvizsgálják minden lakó személyi körülményeit és azoknak, akiknek munkájuk, keresetük van, kitelepítik a szükséglakásokból". Nem azért üres tehát Szegeden 1787 lakás, mert nincs aki lakjék bennük, hanem azért, mert a magas lakbéreket nem bírták fizetni a dolgozók. És aki elmaradt a lakbérrel, azt irgalmatlanul kilakoltatták, mehetett az inségszállásra — még jó, ha annak kapuját is be nem zárták előtte. Egy másik újságcikk 1933. július 12-én: "A nyomor fokozódására lehet következtetni abból is, hogy a népkonyhák forgalma korántsem csökkent a nyári hónapokban, mint ahogyan várták. A télen, amikor elkészítették a népkonyhák költségvetését, arra számítottak. hogy a nyári hónapokban a népkonyhákat legfeljebb 2500 ínséges veszi igénybe. Ezzel szemben a nép* M

ennyi rosszat elmondtak 14 év óta a szocializmust épfto népi demokráciáról a reakciósok, az ellenrnrradalmároK. 1956 őszén ls azzal kezdték a munkásosztály batalma elleni támadást, hogy gyalázták a jelent, a dolgozó tömegek bizalmába akartak férkőzni, hogy aztán éppen a félrevezetettek vállára felmászva, újra elfoglalják hatalmi pozícióikat. Egy időre — elsősorban a múltat kevésbé, vagy egyáltalán nem Ismerő fiatalok közül — sajnos, többeket megtévesztett, megzavart a burzsoá nacionalista demagógia, s csak a Magyar Szocialista Munkáspárt SZÍVÓS, őszinte és fáradhatatlan nevelőmunkájának köszönhető, hogy ma már a munkájukból élő emberek túlnyomó többsége őszinte hive, sőt tevékeny harcosa a szocializmus ügyének. Akik még ma sem hiszik el, hogy az ellenforradalom milyen szomorú sorsot szánt a magyar népnek, azoknak — csak felvillantásképpen — idézünk a Délmagyarország 1933. Júliusszeptemberi számaiból. Azért emlékeztetünk éppen erre az időre, mert a dicsőséges Tanácsköztársaságot vérbe fojtó ellenforradalom még 1933-ban, tehát a hatalomra Jutása után 14 évvel is csak nyomorúságot tudott nyújtani a „nemzetfenntartó elem"-eknck. Ezzel szemben a munkásosztály hatalma tizennégy esztendő alatt valósággal új országot teremtett. konyhák ma is 3280 személy számára főznek ebédet." Ügy gondoljuk, ehhez nem kell kommentárt fűzni. Anynyit azonban megjegyzünk: Nem ártana, ha a mindennel elégedetlenek és a rosszindulatú kritizálók megszámolnák Szegeden a jelenleg inségkonyhára járókat. Ilyen embereket bajosan találnak, mert ma már minden családnak megvan a maga egy vagy két keresője. A Délmagyarország hasábjain 1933. július 18-án a következőket olvashatták a szegediek: "Az IBUSZ olyan akciót készít elő, amelynek az a célja, hogy a vidéki városok és Budapest között rendszeres, úgynevezett vásárvonatokat vezet be. A vásári vonatok ötven százalékos kedvezményt adnának az utasoknak, de ezenfelül az utasok még az ötven százalékos kedvezményt is visszakapnák azoknál a fővárosi cégeknél, amelyek* nél bevásárlásaikat eszközölnék. Az 1BUSZnak ez a vakmerő terve a vergődő vidéki kereskedőkre és iparosokra nézve úgyszólván megsemmisítő hatással volna. Az ötven százalékos vasúti kedvezményeket eddig csak kivételes alkalmakkor adta meg a MAV, de mindannyiszor károsan éreztette ez a körülmény hatását a vidéki üzletekben és az ipari műhelyekben.« Ehhez csak annyit: Horthyék "boldogságos* világában késhegyig menő harc folyt a kisiparosok között egy-egy kuncsaft megszerzéséért, viszont napjainkban Szegeden is alig lehet kivárni a ruhaféléket a szövetkezetektől és a magánkisiparosoktól. De hogy mégis lecsillapítsák némileg a morgó kisiparosokat — a Horthy-rendszer nagy dicsőségére —, velük javíttatták ki az inségakció során összegyűjtött rissz-rossz ruhaféléket. Aki kételkednék, az olvassa el a következő sorokat a Délmagyarország 1933. szeptember 14-i számából: "A társadalmi ruhagyűjtés már hat hét óta van folyamatban és ezen idő alatt összesen 1200 ruhadarab gyűlt össze, köztük legtöbb a kabát és a nadrág, de adományoztak fehérneműt és cipőt is. Százötven embert lehet majd felöltöztetni az adományokból. A gyűjtési akciót még két hétig folytatják és október 1én már hozzá is fognak az adományozott ruhafélék kijavításához. Ezzel a munkával több héten át legalább ötven kisiparost foglalkoztatnak azok közül, akik kereset nélkül állnak." Orvosolgatták volna a társadalmi bajokat, ae nem volt semmi eredménye. Sziszifuszi munka volt ez, hiszen a rendszer maga volt az oka mindennek, amelyben néhány tízezer kozsákmányoló bitorolta a hatalmat. A következő cikk 1933 szeptember 19-én az egyetemi hallgatók életéről szól. Olvassuk csak: "Az egyetemre beiratkozó fiatalemberek súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Gyakran megtörténik, hogy a diáknak félbe kell szakítania a tanulmányait. Sok diákgondnak, nyomorúságnak az oka az is, hogy a közalkalmazottak az utóbbi időben egyre rendetlenebbül kapják meg egyre-másra redukált fizetésüket és így a diák a legjobb akarata mellett , sem teljesítheti pontosan, terminushoz kötött fizetési kötelezettségeit az egyetemen. Állást, tanítványt szintén egyre nehezebben kaphat az egyetemi hallgató, hiszen állás nélkül vergődik a diplomás fiatalemberek egész tömege A felszabadulás előtt a szegedi egyetemeken is legfeljebb a közalkalmazottak gyerekei képezték az "alsó néposztályt*. Munkás és dolgozó paraszt egyetemi hallgatókról akkor szó sem lehetett. De még azok a szülők is a taníttatás gondjával küszködtek, akik rendszeresen megkapták havi fixüket. Ezért került annyi egyetemi hallgató az utcára. Nem jártunk utána, hogy jelenleg hány szegedi egyetemi hallgatónak kellett megszakítania tanulmányait azért, mert nem tud fizetni, de enélkül is nyugodt lelkiismerettel mondjuk, hogy nincsenek ilyenek. Enyhén szólva nem volt rózsás a dolgozó parasztok helyzete sem. Erről tanúskodik Savanya István esete is, amelyről a Délmagyarorszóg 1933 szeptember 20-1 számában így ír: "Savanya István tanyája augusztus 4-én éjjel kigyulladt és porig égett. Kiderült, hogy Savanya volt a gyújtogató, ö volt az, aki azon az éjszakán hosszas töprengés után lángra lobbantotta az épületet. A rendőrségen elmondotta, hogy elkeseredettségében szánta rá magát a gyújtogatásra: sok volt az adó- és a földhátralék. Egy kölcsön kamatai is nyomták. A pénzt azonban nem tudta előteremteni és úgy határozott, hogy felgyújtja a házát." Talán mondani sem kell, hogy jelenleg nem ilyen kilátástalan a dolgozó parasztok helyzete. A munkásosztály állama segíti őket gazdaságuk fejlesztésében, de ezenkívül biztos jövőként nyitva áll előttük a termelőszövetkezet kapuja. Csak néhány jellegzetes példát ragadtunk ki a múltból, de úgy hisszük, ez is elég annak bizonyítására, hogy a szocializmust építő népi demokratikus rendszernek kellett eljönnie a munkásosztály hatalmának kellett győznie ahhoz, hogy a magyar dolgozó nép valóban felemelkedjék. N. L