Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-06 / 210. szám

1 Szombat, 1958. szeptember 6. r> A művezető a rábízott műhely teljesjogú vezetője''a Szegedi Kézi szerszám ár ugy ár ban is Ha baj van és sűrűsödik a gond, megszólal a Kéziszerszámarugyárban is az üzem lelkiismerete, a, pártszervezet. Nem hagyja nyugton elsősorban saját tagjait, s az üzem vezetőgárdáját, mig el nem űzik a felhőt a gyár fölül, másszóval helyre nem hozzák a hibákat és zavartalanná nem válik a termelés. Megszólalt a lelkiismeret, amikor az egyes export-cikkek kiválásával nehéz helyzet elé került a gyár és új gyártmányok bevezetése vált szükségessé. Ahogy ekkor mondták, ezen múlott a gyár léte, vagy nemléte, igy született meg a kéziszerszámgyártásban a forradalmi jellegű módszer, a preciziós öntés. Nehéz szülés volt ez. Amit sajnos, nem igen segítettek egyes műszaki dolgozók benn és jónéhányan kívül, a kereskedelem területén dolgozók sem. Hogy idáig jutottak, azért dicséret illeti a kéziszerszámgyáriakat, főként azokat, akik kezdeményezték és kivitelezték a preciziós öntést. Mire kell felfigyelni ? A dicséret megnyugtatón hat a pártszervezetre is. Nem annyira azonban, hogy szem elől tévessze a műhelyek statisztikáját és észre ne vegye a papírokból, s a mindennapi gyakorlati munkából, hogy még mindig sok baj akad a gyárban. Egyes üzemrészekben nemtörődöm munka folyik. Sok a selejt, általában több, mint amennyi megengedhető lenne. Sok a vita a technológiai utasítás fölött. A művezetők igen könnyen legyintenek, ha a technikusok rajzai kerülnek kezükbe. Nem azért, mintha azok általában rosszak lennéngk, hanem még mindig van bizonyos válaszfal a fiatal műszaki értelmiségiek és az öregek között. Áll a válaszfal, mert vannak, akik támogatják ezt a falat. A támogatókra azonban még nem derült fény, pedig a pártszervezet igen erős kézzel nyúlt bele a káoszba. Nem is olyan régen műszaki konfereciát hívott öszsze, mert általában sok kívánni valót hagy maga után, a művezetők, általában a műszakiak tevékenysége. Ez annál is szembetűnőbb, mert például a műszaki osztályon soha sem dolgozott annyi jólképzett szakember, mint most. A müszxki értelmiség megítélésének a Kéziszerszámárugyárban is az az alapja, hogy mit alkot a saját területén. — Mit lehet itt alkotni — mondják egyesek —, hiszen vállalatunk még ma is eléggé kispari jelleggel dolgozik. Berendezése nem korszerű, műszaki színvonala igen alacsony. Ez igaz, de ez nem lehet gátja a műszakiak eredményesebb munkájának. Példa erre a preciziós öntés megvalósítása. Ez azonban olyan „egyfecske", amelytől nem várhatjuk, hogy nyarat csináljon a Kéziszerszámárugyárban sem. A fejlődés akadályai Az államosítás óta sokat fejlődött a vállalat. Űj üzemrészek, szociális létesítmények épültek, vagy a meglevő műhelyeket tökéletesítették, de a gyártmányok színvonala elmaradt a fejlődésben. Ennek oka többi között a szakmunkáshiány is, amit pótolni átképzéssel, vagy szakmunkásképzéssel eddig nem tudtak. Rendeztek ugyan különböző tanfolyamokat, de ezeken is csak kezdeti eredmények születtek. A fejlődés egyik akadálya az, hogy a műszaki dolgozók képzettségüket nem hasznosítják eléggé a gyártás javítására. Így aztán az olyanok, mint Nagy Zoltán és Bajusz József, akik minden tőlük telhetőt megtesznek. nem tudják jobb eredmények elérésére segíteni a vállalatot. Rajtuk kívül igen kevesen vannak az olyan műszakiak, akik törik a fejüket, hogy az eddiginél korszerűbb, új gyártási technológiát dolgozzanak ki. Az üzem szerszámai mind régi megoldásra épülnek. Lenne mit változtatni rajtuk. A műszakiak mégis úgy tesznek, mintha nem volna hozzá képességük, vagy nem látnák ezeket. Minőségi problémák Néhány munkavezető feladatának csak azt a részét látja el, hogy a hozzátartozó munkásokat ellátja anyaggal, munkával. Azzal viszont már nem törődik, hogy milyen minőségű árut gyártanak. Egyes üzemrészekben a technológiai fegyelmet rendszerint nem tartják be. Ha kapnak is dokumentációt, akkor sem használják. így aztán nem csoda, ha sok a másodosztályú áru. A meo vezetőjének tevékenysége főként abban merül ki, hogy ügyel a kimenő árura, nehogy reklamációkat kapjanak a kereskedelmi vállalatoktól. Az üzemrészekben dolgozó meósok vajmi keveset törődnek a gyártásközbeni ellenőrzéssel. Így fordulhat elő, hogy nemcsak egyszerűen hibás áruk keDe érdekes lehet... (laebmann Béla felv.) Nagy érdeklődéssel figyeli ez a két fiatalember a képen látható érdekes, és rejtelmes masinát. A felvétel a Szegedi Kenderfonógyár fennállásának 75 éves évfordulója alkalmával rendezett kiállításon készült. Ez az érdekes gép nem más, mint egy dinamó huzalszigetelő. Két éve készült el, ötletes újítás alapján. Korábban Pestre küldték szigetelni a leégett dinamók huzaljait. Ma már itt helyben sokkal olcsóbban tudják elkészíteni. Ennek az újításnak különben az az érdekessége, hogy több szegedi üzem műszaki jai "feltalálták*. Ez úton értesítjük mindazokat az üzemeket, ahol ilyen szigetelőgépet akarnak készíteni, hogy a Szegedi Kenderfonógyárban megkaphatják a dokumentációt rülnek ki a műhelyekből, hanem — mint ahogy az a precíziós öntésnél történik — naponta egy ládára való szerszámot törnek össze. Az is megtörténik, hogy ha valamelyik meós szót emel a hibák láttán, könnyen megkapja a művezetőktől: "Javítsa ki a meo, ha nem jó*. A kormányhatározat szellemében Azt mondja a művezetők kötelességeit és jogait megszabó, 1951-ben megjelent, de még ma is érvényben levő kormányhatározat: »A művezető a rábízott műhely teljesjogú vezetője. A művezető az egyszemélyi felelésség alapján felelős mindenért, ami a műhelyben a termelés területén történik ...« Ha nem is ezekkel a szavakkal, de igen határozottan felhívta a gyár lelkiismerete a pártszervezet, az üzem műszaki vezetőinek figyelmét kötelességükre. Nem ártott figyelmeztetni erre és feltárni a hibákat a műszaki konferencián, mert máris több tény bizonyítja, sokkal jobban megy a munka, mint néhány héttel ezelőtt. Nagy Pál Nemcsak barátai szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak A napokban ™f*»kn* az újságban, mely többek között arról tájékoztat, hogy Chicagóban igen komoly hagyományai vannak az amerikai—szovjet baráti tárnaSágnak és a társaság minden üldöztetés ellenére, szép sikereket ér el a szovjet kultúra terjesztésében. Elhinti és elmélyíti az amerikai és szovjet nép közötti barátságot. Ismeretes, hogy a világon nagyon sok országban működnek hasonló társaságok, melyek a különböző népek spontán kultúrkapcsolatán túlmenően, tudatosan, szervezetten terjesztik egymás kultúráját és a népek közötti barátság magasztos eszméjének megvalósítására törekednek. Felmerül a kérdés: hol a helye ezeknek a társaságoknak a világpolitika forgatagában és mi az az erő, amely e barátság egyre több, minden áldozatra kész katonáját állítja csatasorba? Napjainkban egyre világosabbá válnak azok az erők és célok, melyek a két világrendszer harcát táplálják és irányítják. Aki józanul ítéli meg az eseményeket, láthatja azt a körmönfont raffinériát, mindent félredobó kegyetlenséget, a katonai beavatkozást, vagy a nagyhangú ígéreteket, melyekkel a nyugati hatalmak öröknek hirdetett rendszerük hasadékait tömködik, gyarmataik megtartásáért küzdenek, kikeshedt egységüket foltozgatják és kétségbeesettségükben az elképzelhető legnagyobb tragédiát, a harmadik világháborút is képesek lennének az emberiségre zúdítani. Másrészt kézzel fogható bizonyítékon igazolják, hogv a szocialista világrendszer • vezetője, a Szovjetunió nemcsak meghirdette a békés egymás mellett élés • politikáját, mint a háború elkerülésének egyetlen módját, hanem nao mint nap óriási erőfeszítéseket tesznek ennek az elvnek megvalósításáért. A háború veszélyének felismerése arra ösztönzi az embereket, hogy valamit tegyenek ellene, a Szovjetunió politikája pedig megmondja, hogy mit. Ez az az erő — a háború elhárításának lehetőségébe, a haladásba vetett hit —, amely a népek barátságának harcosait minden áldozatra késszé teszi. Hiszen a békés egymás mellett élés elve csak akkor valósítható meg, ha a népeket barátság fűzi össze, a vezetők pedig keresik a megegyezés lehetőségeit. A nnnpk barátsága tehát n licpun az egyedüli helyes üt, amely a vezetők tárgyalásának eredményességével együtt, elvezet a béEgy pincelakás megszűnt — Nem hittem el, hogy az enyém lesz. Még most is féltem — mondja az idős asszony — olyan sok az irigyem. Pedig ha tudnák ... özv. Szabó Lászlóné augusztus 15-én költözött az új lakásba. Csinos szoba-konyhás lakás ez, a szobában Lászlóné is lakott, a többi nagy bérházakkal együtt az állam kezébe került. A lakbér mindjárt olcsóbb lett, de a pincelakás nem változott. Évről évre egészségtelenebb lett. A tiszparkett, a konyhában pedig tl főorvos lakhatatlanná mozaiklap borítja a földet. — Mindig ilyenről álmodtam — mondja az özvegyasszony — jaj, ha szegény férjem is megérhette volna. 1931 rettenetes telén költözött a fiatal házaspár az Alföldi utca 12 számú házba, Halmi József háziúr »nagylelkűségéből«. A nedves, rothadt pincelakás bére növelte az egyébként is jóforgalmú rőfös üzlet bevételét. A fiatalok örültek, valahol meghúzódhattak, fedél volt a fejük felett. Mivel a férj kereskedősegéd volt, azonnal jelentkezett a házigazdánál szolgálatra. Az nagyképűen utasította el a szegényembert, csak németül tudó, intelligens kereskedőket alkalmazott. Szabó László pedig néhány elemijével nem szerzett német szaktudást. Így kénytelen volt a Sándor-féle sörözőben alkalmi munkát végezni. A fiatalasszony rózsás arca napról napra halványabb lett. A mindennapi kenyérgond, a vizes egészségtelen lakás emésztette fiatal életét. Aztán jött a háború, a férj katona lett, az asszony kereső nélkül maradt. Mosásból, takarításból, egyéb alkalmi munkából tengette életét. A falon mind magasabbra kapaszkodott a víz, penészfoltok jelentek meg, s máit le a vakolat. A házigazdának a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy megcsináltassa Szabóné rossz, pincelakását. Mellette jobbról-balról az emeleti lakók a téli tüzelőjüket raktározták. Csak Szabóné és a házmester lakott a házban ilyen borzalmas körülmények között. Aztán jött a hír, férje eltűnt a fronton. Teljesen egyedül maradt. Később megváltozott körülötte a világ. A házigazda egyetlen fiacskája az örökös, összeszedte pereputtyát és Amerikába költözött. Es a ház, ahol özv. Szabó Azt a nyomorult lyukat senki s«m akarta elvenni, nem irigyelték. Örömmel mutogaija lakását. Ez iff a szoba. Már csak a villanyt kell bevezetni — igaz, igen magas árat kérnek az óráért, ezt a lakónak kel! megfizetnie. A konyhában is áll a gáztűzhely, itt is csak az óra hiányzik már. A mosdófülkét is berendezték, a víz is folyik a csapból. — Huszonhét évig éltem a nedves pincében, a mások tüzelője között. Most végre emberhez méltó lakást kaptam. Azt hiszem özv. Szabó Lászlóné öröme és elismerése hasonló azzal a tíz emberével, akiket az Ingatlankemondja. Azt híresztelik, zelő Vállalat ebben az évben nyilvánította. Szabóné eredménytelenül járt hivatalrólhivatalra. Elfáradt a sok kérésben, belenyugodott sorsába, "innen, ebből a pincelakásból visznek ki a temetőbe* — mondta. Es most, özv. Szabó Lászlóné, az Alföldi utca 9 szám alatt csinos kis házban, egészséges lakásban lakik, örül, de nem nyugodt. — Sok az irigyem — hogy egyedülálló, magányos asszonynak nem jár ilyen szép, egészséges lakás. Félek, nagyon, hogy elveszik tőlem. Ilyenek az emberek. kihoz a pincelakásokból. Ezután tervszerűen, minden ház felújításánál, ha van ott pincelakás, megszüntetik azokat. (horváthné) Egy hét múlva nyílik a mezőgazdasági kiállítás Mához egy hétre kitárulnak a mezőgazdasági kiállítás kapui a nagyközönség előtt. Ma reggelre 4 vagonban megérkeztek a magyar mezőgazdasági gépgyártás legújabb és legjobb alkotásai. Teherautókon a főváros környéke küldi legszebb tenyészállatait, földjének termékeit. A kiállítás egyik sztárját, a hat és félmázsás hízót holnapra várják. A keszthelyi kísérleti gazdaság is rekorder-sertést küldött: kétesztendös apaállatot, amelynek már 448 utódja van. Még a mai nap folyamán 40—50 vagon tenyészállat érkezését várják. Nyugatnémet provokációk az NDK határán Az utóbbi napokban fokozódik a nyugatnémet sajtóban az NDK elleni uszító hadjárat. Erhard, a bonni kormány gazdasági minisztere lemondta moszkvai látogatását, amelyet Mikojan meghívása alapján ez év őszére tervezett. Von Brentano bonni külügyminiszter — nyilvánvalóan e hadjárat részeként — bejelentette, hogy Nyugat-Németország jegyzéket intéz a négy nagyhatalomhoz, amelyben "figyelmezteti őket a német kérdés megoldásában vállalt kötelezettségeikre*. A eói nyilvánvaló. A nyugatnémetek egyrészt a fokozott atomfegyverkezésről, másrészt az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetükről akarják elterelni a figyelmet. Az ADN jelentése szerint az NDK és Nyugat-Németország határán sokasodnak a nyugatnémet provokációk. A nyugatnémet határvédelem egységei provokatív hadgyakorlatokat végeznek, ugyanakkor amerikai és nyugatnémet helikopterek repüléseket végeznek az NDK határa mentén. kés egymás mellett élés megvalósulásához, a béke biztosításához. Ez az az út, melyen a baráti társaságok járnak. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a népek közötti barátság, egymás kultúrájának megismerése, már biztosítja a két világrendszer békés egymás mellett élését akkor, amikor az imperializmus katonai tömböket, támaszpontokat tart fenn és csillagászati összegeket íordít katonai erejének fokozására. Ilyen körülmények között az emberiség elárulása lenne csak a barátságra apellálni. A békés egymás mellett élés megvalósításának fent említett útján csak akkor járhatunk, ha az imperializmus mindenre kész katonai erejével szemben a szocialista világrendszer összefogott ereje óvja, védi és ezáltal biztonságosan járhatóvá teszi ezt az utat. Igaz, hogy az egymás megbecsülésén, tiszteletben tartásán és a szereteten alapuló barátság csak egyféle lehet. Mégis, amikor a szocialista világrendszer együttes erejéről, a szocialista országok katonai szövetségétől beszélünk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy más a viszony az amerikai és szovjet, mint a magyar és szovjet nép közptt, amiből következik, hogy az említett chicagói amerikai—szovjet baráti társaság, vagy a most alakuló osztrák—szovjet baráti társaság feladatai sem lehetnek teljesen azonosak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság feladataival. Ez nyilvánvaló. Mégis igen gyakran csak általánosságban beszélünk a barátságról és ennek eredményeképpen olyan hangulat van kialakulóban, hogy "Éljen a barátság* "A barátkozás hasznos, szép és jó*. A barátság nép közötti barátság elmélyítéséért folyó harc helyes és a fent említett hangulat is helyes általában, de nálunk, különösen az ellenforradalom után, nem mondható egészségesnek. Ugyanis e mögött a »csak barátkozni* hangulat mögött ott Kísértenek az ellenforradalom hazug jelszavai, melyek ilyen formában nyertek megfogalmazást: "attól még barátkozhatunk az oroszokkal, ha kivonulnak a szovjet csapatok ..., ha kilépünk a varsói szerződésből..., ha feladjuk a szocializmus ügyét«. Hajlamosak vagyunk különválasztani a barátságot és a szövetséget. Beszélünk a barátságról és megfeledkezünk a szövetségről. És ha néha a szövetségről is beszélünk, akkor kizárólag katonai vonatkozású kapcsolatokat fejtegetünk. Pedig ezt a két fogalmat nem lehet szétválasztani, mert ennek a szövetségnek a népeink közötti vérrel megpecsételt, megbonthatatlan barátság az alapja, másrészt viszont ezt a barátságot a szocialista országok összefogott katonai ereje óvja. A magyar-—szovjet barátság ápolóinak, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aktivistáinak tehát nemcsak az a feladata, hogy a két nép kultúrájának terjesztése útján ápolja, építse, mélyítse ezt a barátságot, nemcsak azt kell tudatosítaniok népünkben, hogy a szovjet nép barátsága egyet jelent népünk boldogulásával, a szocializmus építésével, hanem azt is, hogy e felett a barátság felett, a szocializmus építése felett, a béke ügye felett népeink összefogott ereje őrködik. Soha nem szabad erről megfeledkezni és büszkén kell vallani: a nagy szovjet népnek nemcsak barátai, hanem szövetségesei is vagyunk. Nagy József I