Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-05 / 209. szám

3 Péntek, 1958. szeptember 5. 3 Országos műszaki konferencián vesznek részt Szegeden a kefe-, seprű és szűripari váiialatok képviselői AMIRŐL KEVESEBB SZÓ ESIK A keíe-, seprű- és szőr­ipari vállalatok országos mű­szaki konferenciája kezdő­dött tegnap, csütörtökön dél­előtt Szegeden. A tanácsko­záson megjelentek a Műsza­ki Kefe- és Ecsetgyár, a Mo­nori Kefegyár, a Fogkefe­gyár. a Debreceni Kefegyár, a Fővárosi Kefe- és Seprű­ipari Vállalat, a Vasmegyei Faipari Vállalat. a Fő­városi Szőr- és Bőrkikészítő Vállalat, a Kaposvári Kefe­anyagkészítő Vállalat a Sze­gedi Ecsetgyár és a Szegedi Seprűgyár képviselői, több illetékes tanács végrehajtó­bizottságának küldöttei, va­lamint a Könnyűipari Mi­nisztérium több vezető be­osztású dolgozója. A tanácskozást Ladányi Benedek, a megyei jogú vá­rosi tanács v. b.-elnökhelyet­tese nyitotta meg, majd Horváth Gyula miniszterhe­lyettes üdvözölte a konfe­rencia résztvevőit. flz iparág továbbfejlődésének útjáról Várakozó Ferenc, a Köny­nyűipari Minisztérium helyi­ipari főosztályának helyettes vezetője indította meg a ta­nácskozást és ismertette az iparág jelenlegi helyzetét és feladatait. Elmondotta töb­bek között, hogy a kefe- és szőripar külön­leges helyzetben van. Nincs közvetlen szakipari, központi irányító szerve, va­lamennyi egy-egy tanácsnak a Vállalata, s ezért vált szük­ségessé ilyen tanácskozás megrendezése, amilyenre legutóbb csak 1956-ban ke­rült sor. Az iparág helyze­téről szólva megállapította, hogy lényegében további fejlődés előtt áll, azonban jelenleg még sok nehézséggel küszködik. Nem kielégítő a vállalatok kapacitása, részben az el­avult gépi berendezések, vagy hiányos felszerelések, részben pedig nyersanyag­problémák miatt. Hazánkban nem becsülik meg kellőkép­pen ennek a fontos iparnak a nyersanyagát, legtöbbet külföldről kell behozni. Je­lentősen fokozni kellene például a sörtebegyűjtést, és jobban megbecsülni a je­lenlegi készletet, mert pél­dául a legértékesebb sörté­ket csaknem teljesen tönkre­teszi a bőrgyárak mostani szőrtelen ítési eljárása. Má­sodik fontos hazai nyers­anyagot, a sikárgyökeret egyre csökkenő mennyiség­ben és silány minőségben szállítja az Erdei Termék­begyűjtő Vállalat. Nem foly­nak kielégítő kutatások más helyi anyagok, mint például a tippangyökér, árvalányhaj­gyökér és egyebek helyes felhasználási módjára. Az iparág fontos feladata még az áruk választéká­nak bővítése, új típusií modellek előállítása, a bátrabb kezdeményezés újabb, tetszetősebb, jobb és olcsóbb készítmények gyár­tására. Az olyan kezdemé­(BŰCLÚ a szegedi postakocsiktól A héten teljesen gépesítik a csomagszállítást a városban A héten befejeződött Sze­geden a lovas postakocsik leváltása. E hónaptól kezd­ve a szállításokat már gép­kocsikkal végzi a szegedi posta. Ezzel egy több évti­zede megszokott képtől bú­csúzhat a közönség — leg­alább is városunkban. A postakocsikat ugyanis nem selejtezték ki, azok más, ki­sebb helységekbe kerültek az igazgatóság területén. Ná­lunk több évtizede teljesí­tettek már szolgálatot. A felszabadulás előtt még ma­gánkocsisokkal, fuvarozási vállalkozókkal, szállíttatta a posta a csomagokat, s ilyen kocsik hordták még ió ideig 1945 után is. A posta 1955­ben vette saját kezelésbe a lovaskocsikat, melyek szor­galmasan ugyan, de elég lassan hordták a küldemé­nyeket. Most azután végleg kiszorította őket a technika. Modern gépkocsikkal hama­rabb jut el a címzetthez a csomag. A szolgálatban levő három autó már az első na­pon jól megállta a helyét: Az iskolaév kezdetekor be­állott csúcsforgalom idején egy nap alatt több, mint félezer csomagot hordtak ki rekordidő alatt, ami annak is köszönhető, hogy a kéz­besítést most már ketten végzik. A gépkocsivezető adja le az utca egyik olda­lán, a kisérő postás pedig a másik oldalon. Az autóra ugyanis nem kell vigyázni, ott lehet hagyni, nem úgy, mint a lovakat, melyeknél őrködni kellett. " > ' V- g • t . RÉG EN.., HBIIHHHHHHHHH M.ES MOSt (Szilágyi M. felv.J nyezést, mint például a Deb­receni Kefegyár műanyag­testű női hajkeféje, vagy a Fogkefegyár hajlított, mű­anyagnyelű körömkeféje, nem abbahagyni, hanem ép­pen ellenkezőleg, fokozni kellene. Merészebben kell alkal­mazni az újat: egyidőben például húzódoz­tak az üzemek attól, hogy a kiváló minőségű kínai sorté­ból gyártsák a borotvaecse­teket — a gyakorlat pedig azután igazolta, hogy nép­szerűek, annak ellenére, hogy fekete színűek, ami a vonakodás oka volt. Rámutatott az előadó, hogy mind a hazai, mind pedig a külföldi piacokon a versenyt egy helyben topogással nem lehet győzni, majd a gyárak modernizálásá­nak lehetőségéről beszélt. A gyakran harminc éves gépeknek egyedül a ja­vítási költsége milliós ősz­szeget tesz ki évente, tehát az iparág már csak ezért is — de elsősorban a több és olcsóbb termelés végett — nagyon rászorult a gépi fej­lesztésre. A Fővárosi Szűr­és Bőrkikészítő Üzem pél­dául csak egyetlen import kaparógép beállításával 40— 50 munkás termelését el tudja végezni. Ezért tervezik. hogy központi műhelyt hozzanak létre, mely a speciális javításo­kon kívül új gépek kiala­kításával is foglalkozna. Foglalkozott még az elő­adó az üzemek egymás kö­zötti kapcsolatának kérdé­sével, valamint részleteiben kitért az egyes vállalatok legfontosabb problémáira. Többek között a Szegcdi Ecsetgyárról megállapította, hogy dicsé­retre méltó fejlődést ért cl 1957 óta, 30 százalékkal növelte a ter­melését és jelenleg már je­lentős exporttevékenységet is lebonyolít. Hibája viszont, hogy az ecsetgyártás nincs még kellőképpen mechani­zálva. Vita, és hasznos javaslatok Az előadást széleskörű vi­ta követte, melynek során nagy jelentőségű javaslatok hangzottak el az iparág to­vábbi fejlesztésére. Általá­ban megegyeztek a résztvevők az exporttevékenység le­hetőség szerinti fokozásá­ban, ugyanakkor javasolták, hogy a hazai ipar bizonyos mérvű lemaradása miatt szervezze­nek külföldi tapasztalatcse­réket. Egyetértettek egy központi műhely létrehozá­sával, melyre az a javaslat hangzott el, hogy úgy old­ják meg, miképpen az anyagbeszerzést. A kefeipari vállalatoknak ugyanis mű­ködik egy beszerző cso­portja Budapesten, ahova a létszámot az egyes üzemek biztosítják. Kifogásolták, hogy a Szab­ványügyi Hivatalban nincs külön előadója a kefe- és ecsetiparnak, ami állandó vitákra és súr­lódásokra ad okot. A szőr­begyűjtés emelésére javasol­ták, hogy méltányosabb, na­gyobb árat fizessenek pél­dául a sertéssörtéért, mert az országosan államilag évente levágott sertésmeny­nyiség kétszeresét teszik ki a magánvágások, melyekből semmi nyersanyaghoz nem jutnak, az előbbi pedig nem elegendő. Ha a magánvágásokbol eredő sörtemennyiséghez hozzájutnának. nemhogy drága pénzen külföldről kellene behozni ilyen anya­got, hanem még exportra is jutna. Felszólalt a konferencián Igaz Sándor, a Könnyűipari Minisztérium helyiipari fő­osztályának vezetője is. El­mondotta, hogy a jövőben fokozott gondot fordítanak e jelentős iparág fejlesztésére. Az iparág országos mű­szaki konferenciája ma foly­tatja tanácskozását az MTESZ Széchenyi téri he­lyiségében. Ú jságok hasábjain, ér­tekezleteken, gyűlése­ken, általában sokat foglalkoztunk az elmúlt hó­napokban az életszínvonal pénzben, bérben kifejezett emelkedésével. Ezzel szem­ben a pénzben ki nem fe­jezhető — ahogy mondani szokás — a borítékban nem található dolgokkal, mint például a munkás egészsé­gének védelmében bekövet­kezett változásról már jóval kevesebb szó esik. Pedig ez is éppen olyan könnyen és mindenki számára érthetően lehet magyarázni, mint ami a fizetéskor a borítékban je­lentkezik. Hogy a dolgozók egészség­ügyi ellátása terén Szegeden és környékén milyen hatha­tós eredmények születtek, jellemző az, ahogy például a járási és városi körzeti or­vosi hálózat fejlődött. A városi orvcsok legnagyobb része már körzeti rendelő­ben működik és csak kis százaléka dolgozik magán­rendelőben. Szegeden a 31 körzeti orvosból csak kettő dolgozik csak magánrende­lőben/ A körzeti rendelők biztosítják a modern, szo­cialista betegellátást. Olyan felszereléssel rendelkeznek, amilyent a körzeti orvos a magánrendelőben nem tud biztosítani. Az orvosok mel­lett asszisztensnők segítenek, így az egyedüli orvosi mun­kára több ideje jut az or­vosnak. A szakorvosok általában jól képzettek és munkáju­kat lelkiismeretesen végzik el Csongrád megye területén. Több rendelőintézetben új szakrendeléseket vezettek be. Például Szegeden reuma, Hódmezővásárhelyen ugyan­csak reuma és ideg, EKG és urológiarendelést. A dolgozók gyógyszerel­látása is magasfokú. A gyógyszeriparunk által termelt összes, a gyó­gyítás szolgálatában álló ké­szítmények felírhatok a biztosítottak részére, SZTK­teherre. Sőt a külföldi gyógyszerek közül is mind­azok! amelyek a betegek gyógyításához feltétlenül szükségesek. 1953-ban egy hónapra Szegeden 616 800 forint, 1958-ban pedig már egy millió 190 ezer forint gyógyszerköltség esett. Az egy főre eső gyógyszerkölt­ség 1956-ban 9 forint 65 fil­lér, az idén pedig már 16 forint volt. Gyógyászati se­gédeszközök nagymérvű jut­tatása Csongrád megyében főleg gumiharisnyából, lúd­talpbetétből és szemüvegből az országos átlagon felüli. A kórházi ágyellátottság is az országos átlaghoz viszo­nyítva jónak mondható. Or­szágosan tízezer lakosra 67 ágy jut, Szegeden a klini­kákkal együtt 179, Csongrád megyében viszont 91. Jelentősen fejlődött 1945 óta a munkások betegellátá­sa az üzemekben. Létrejött az üzemi orvosi hálózat. Sze­geden majdnem minden 500 fizikai dolgozót foglalkoztató üzem rendelkezik üzemi or­vossal. Egyes nagyüzemek­ben már szakrendelések ís folynak, nőgyógyászat és fo­gászat. Az üzemorvosi háló­zat nagy tehermentesítést jelent a rendelőintézetnek. 1958 második negyedévében Szegeden az üzemorvosok 18 ezer szűrővizsgálatot végez­tek el. Hatszáz esetben nyúj­tottak elsősegélyt és mintegy 26 ezer egyéb vizsgálatot vé­geztek. A krónikus betegeket viszont gondozásban tartják. Az üzemorvosok a betegel­látás mellett közvetlen kap­csolatot tartanak fenn a dolgozókkal minden egész­ségügyi vonatkozású kérdés­ben. Gondot fordítanak az egyéni és üzemi higiéniára és nevelő munkát végeznek e téren is. A munkások egészségvé­delmét szolgálják az üze­Érdekes tudományos bejelentések a bécsi biokémiai kongresszuson: Gausze szovjet kutató autibiotikus kísértetei a rák ellen A Bécsben folyó nagysza­basú nemzetközi biokémiai kongresszus szerda esti ülé­sén — mint az Esti Hírlap kiküldött tudósítója jelenti — a kelet és nyugat tudósai elhatározták, hogy az 1961­ben összehívandó legkö­zelebbi kongresszusukat Moszkvában tartják meg. A kongresszus légkörére jel­lemző, hogy a mintegy 250 főnyi amerikai küldöttség egyöntetűen támogatta a ja­vaslatot, hogy a szovjet fő­város legyen a következő összejövetel színhelye. A szerdai ülésen Gausze szovjet tudós feltűnést keltő tájékoztatót nyújtott be leg­újabb kutatásairól, amelyek­nek célja antibiotikumok (penicillin, sztreptomicin stb.) felhasználása a rákos daga­natok gyógyítására. Gausze professzornak sikerült bizo­nyos baktériumoknál — amelyek anyagcseréjük meg­bolygatása következtében rákszerű tüneteket mutat­tak — bizonyos antibiotiku­mok hatásosságát megállapí­tani. E módszernek már kez­deti gyakorlati eredményei is vannak. Hatásosnak bizonyultak az antibiotikumok a fehér egereknél is, megakadá­lyozzák a rákos szövetcso­mók növekedését. Gausze hangoztatta: „Ez még nem jelenti azt, hogy meg­találtuk az emberek számá­ra is alkalmas rák-gyógy­szert, de az eddigi eredmény azzal biztat, hogy jó úton haladunk a cél felé.* Werner Kuhn baseli egye­temi tanár szintén nagy fon­tosságú bejelentést tett. sikerfiit műan.vagfonal se­gítségével híven utánoz­nia az emberi és az állati izmok működését. A további kutatások szerinte lehetővé teszik majd, hogy a rokkant embereket nylon­ból készült mesterséges iz­mokkal lássák el. Kuhn professzor egyszerű kísérlettel támasztotta alá közlését. Vízzel telt üveg­henger aljára fémsúlyt he­lyezett, azután műanyagfo­nalon lüggő horgot bocsátott a vízbe, úgyhogy a horog alsó vége néhány centimé­terrel a súly felett maradt. Ezután nátronlúgot öntött a vízbe, aminek következté­ben a fonal annyira kinyúlt, hogy a horgot be lehetett akasztani a súlyon levő ka­rikába. A professzor most kénsavat töltött a hengerbe. Erre a műanyagfonal össze­húzódott és felemelte a súlyt A baseli biokémikus megma­gyarázta, hogy a műanyag­fonal mozgását a szervetlen vegyi befolyás váltotta ki. A fonál épp olyan mun­kát végzett, mint az izom. Ez azért volt lehetséges, mert vegyi folyamatok segít­ségével sikerült vegyi ener­giából közvetlen mechanikai energiát nyerni. Erre a ter­mészetben csak az élőlények izmai képesek. Jóllehet, az izmokat az élő szervezetben energiával az égési folyama­tok táplálják, Kuhn pro­fesszor bízik benne, hogy ugyanilyen módon lehetsé­ges lesz a műanyagfonalat is energiával telíteni. Ez esetben gyárilag lehet majd nylonizmokat előállítani azoknak, akiknek kezét-lá­bát amputálták, vagy vég­tagjai bénák. A bécsi nemzetközi bioké­miai kongresszus szombaton fejezi be munkáját. mekben létesített tisztasági fürdők és a Szegedi Kender­fonógyárban felállított gyógy­fürdők. Mindezek az üzem­orvos felügyelete alatt áll­nak. O lyan tapasztalatok is akadnak azonban a kormány jó egészség­ügyi politikája ellenére, hogy biztosított dolgozó és főleg a nagyüzemi fizikai dolgozók esetenként elégedetlenek a társadalombiztosítási beteg­ellátással. Az orvosi vizsgá­lat néha nem alapos. A be­tegeket egyik rendeléstől a másikra küldözgetik. Nincs közvetlen kapcsolat az or­vos és a beteg között. Nincs egyéni foglalkozás a bete­gekkel. Az orvosok modora ellen is több ízben merült fel panasz. Az ápolónők ma­gatartásában is található sok javítani való. Kórházi fel­vételre pedig sokszor sokáig kell várakozni. A körzeti orvosi ellátásra panaszkodnak a legtöbbet a dolgozók. A hiányos szol­gáltatás oka többek között az is, hogy Csongrád me­gyében még mindig 13 or­vosi állás betöltetlen. Ebből öt Szegeden. Emellett van­nak hosszabb időn át be­tegállományban levő körzeti orvosok. Munkájukat he­lyettesítéssel látják el. Vagy az egyetemi elméleti inté­zetek fiatal orvosai vállal­nak Szegeden körzeti orvo­si helyettesítést. Természe­tesen mindkét megoldás messze van ahhoz, hogy tö­kéletes legyen. Nehezíti a jó ellátást az, is, hogy az éjjeli ügyeletes szolgálat nagyon kimeríti a körzeti orvosokat és a 10 órás éjjeli ügyeleti munka után fáradtan végzik ren­des napi munkájukat. A ^ltalános panasz a dol­gozók részéről az is, hogy a váróhelyisé­gek túlzsúfoltak és hosszú a várakozási idő. A szakor­vosi óraszámot egészség­ügyi kormányzatunk évről évre emeli, azonban a ren­delőintézetek helyiségei az egész megye területén min­denütt 20—30 évvel ezelőtt létesültek. Az akkori beteg­létszámhoz méretezték és a mai nagy biztosítotti beteg­létszám mellett már nem felelnek meg a követelmé­nyeknek. A szegedi városi rendelőintézet zsúfoltságá­hoz az is hozzájárul, hogy Szegeden a honvédség ellá­tása is nagyrészt a rendelő­intézet szakrendelésein fo­lyik. Igen sok a szűrővizs­gálat, katonaság, közép-, felsőiskolai és ipari tanulók vizsgálata. A szűrővizsgálat­ra várakozók a betegek közé keveredve többnyire zajos­sá, hangossá teszik az egész épületet, zavarják a bete­geket és az orvosokat egy­aránt. A szegedi rendelőin­tézet zsúfoltsága miatt csu­pán 6—7 perc például a belgyógyászati szakrendelés átlaga. Ugyanerre a vizsgá­latra Hódmezővásárhelyen 10—12 percet tudnak fordí­tani. A túlzsúfoltság miatt ter­mészetesen panaszkodnak némelyek és segíteni is kell ezeken a panaszokon. Elő­reláthatóan rövid időn belül bővítik a szegedi rendelőin­tézetet is és ezzel további jelentős lépéssel halad előre a dolgozók egészségvedelme és betegellátása. M indent összevetve: ha ' a nagy jelentőségű fejlődés mellett itt­ott hiányosságok fordulnak is elő, ezek mind leginkább abból adódnak, hogy sokkal több ma a biztosított dolgo­zó és évről évre szaporodik számuk. Egyre többen ré­szesülnek S kedvezményes, illetve betegellátásban, gyógykezelésben. Általában tehát a dolgozók ellátása szélesedik és javul, ha egy­két hiányosságról beszélhe­tünk is. Az egészségügy vé­delmében, a betegek gyó­gyításában tevékenykedők feladata, hogy az elkövet­kező időkben megszüntes­sék ezeket a hibákat, ame­lyek általában rontják a különben fejlődő, erősödő munkás-egészségvédelmet. Nagy Pál

Next

/
Thumbnails
Contents