Délmagyarország, 1958. szeptember (14. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

457 Kedd, 1958. szeptember 16. flz üzemi lörzsgárda kialalítésárak fontos feltétele: az emberekről való gondoskodás Még ma ls vannak úgynevezett vándormadarak, akik üzemről üzemre mennek és gyakran váltogatják munkahelyeiket. A legtöbb szegedi tizemnek azonban van már olyan törzsgárdája ia, melyre mindenkor számíthat. Ez az állandó munkásállomány az alapja Szegeden ls az ipar fejlődésének, a több és jobb termelésre való törekvésnek. Nem egyszerű feladat egy ilyen, az üzemhez hű gárda kialakítása, noha társadalmi rendünk természetéből fakad. hogy végeredményben mindenkinek dolgoznia kell. Jó példa erre a felszabadulás után hallatlanul megnövekedett építőipari vállalatok, vagy a város közismert, legnagyobb új létesítménye, a Textilművek létszámának kialakulása. Noha Szegeden volt az elmúlt években, s jelenleg is van bizonyos mérvű munkanélküliség, az építőipari vállalatoknak például vidékről kellett toborozniuk munkásokat. A Csongrádmegyei Építőipari Vállalat ma is több száz vidéki, vagy vidékről ideszármazott munkást foglalkoztat. Erre éppen azért van szükség, mert a korábban említett vándorló munkásokra nem számíthatott a vállalat. Viszont a jószándékú vidékiek megtartására, munkahelyük megszerettetésére nagy gondot fordítottak. A legmesszebbmenőkig gondoskodtak szociális ellátásukról. Hétről hétre például gépkocsikon viszik és hozzák a munkahelyre a séndorfalviakat, ahonnan sokan járnak be dolgozni. A messzibb vidéken lakók munkásszállásait nagy gonddal rendezték be, s a vezetők időnként maguk is ellenőrzik, hogy megfelelő-e az ellátás. Ez a gondoskodás nem kevesebbet jelent a város számára, minthogy határidőkre elkészülhettek a nagy bérházak és egyéb létesítmények. Noha ezren felül dolgoznak a Textilmüvekben, mégis örömmel állapította meg nemrégiben a vállalat, hogy már 547 olyan munkása van, aki 1953 óta dolgozik a gyárban. Látszólag érthetetlen ez az öröm, hiszen ez a szám a munkásoknak mintegy felét teszi ki csupán. Érthetővé válik viszont, ha valaki megismeri a körülményeket. Évről évre százak lépték át és hagyták is ott a gyár kapuját. A főképpen fiatal és vidéki nődolgozók férjhezmentek, elkerültek Szegedről, vagy nem tudták a lakásproblémáikat megoldani, nem bírták fizetni a szinte uzsoraszámba menő albérleti díjakat. Nagyon szívós munkát kellett kifejteni, hogy ezt a vándorlást megszüntessék. Az új munkásokkal külön-külön foglalkoztak, az idősebbek számtalanszor elmagyarázták. hogy milyen szerencsés, aki ilyen üzembe kerülhetett, s hogy milyen nehéz volt a helyzete a múltban a gyári munkásnak. Meg kellett szerettetni az üzemet az emberekkel, össze kellett barátkozniuk a dolgozóknak. Nem volt eredménytelen ez a módszer sem — amit egyébként nagyon helyesen alkalmaznak más helyeken is —, hogy törődtek a munkások egyéni, üzemen kívüli sorséval is. Ha valaki megbetegedett, mindig felkereste valaki a gyárból, süteményt, virágot vitt neki, ha egyedül élt, feltakarították a lakását, s gyakran nyújtottak még egyéb segítséget is. A dolgozó egyre jobban érezhette a feléje áradó megbecsülést — s ez döntően esett a latba, ha netán egyszer mérlegelni kezdte azt, hogy munkahelyet változtat. Az emberek problémáival való törődés tehát elsőrendű fontosságú, ha valamelyik üzemben hűséges munkásgárdát akarnak kialakítani — nem elegendő csupán a kétségtelenül hatalmasat fejlődött, hivatalos szociális gondoskodás. Megkapó látvány, ami egyre gyakoribb is manapiság, hogy idős, már nyugalomba vonult munkások felkeresik régi munkahelyüket, vagy csak egyszerűen látogatásképpen, vagy valamilyen ünnepség alkalmából. Elmondották többek között a fűtőházban, hogy voltak BOkan olyanok is, akik még nyugdíjazásuk után jó ideig úgy jártak be a műhelybe, mintha mi sem történt volna, műszakba mennének. A hűségnek ez a megnyilvánulása sem véletlen és nem ceupán annak köszönhető, hogy ma általában jó emlékekkel távozik egy-egy munkás a izociallsta üzemből. A mozgalmi és a gazdasági vezetők egyre több megbecsülésben részesítik a régi dolgozókat —, de ez a megbecsülés a vállalat részére is kamatozik. A szalámigyár egyik fontos tanácskozására meghívták például a nyugdíjas dolgozókat is, s ennek több haszna is lett. Jó javaslatok birtokába juthattak a vezetők, mert hát a több évtizedes tapasztalat gazdag tárházat jelent, másrészről a mostani munkások is láthatják, hogy ők sem lesznek elfelejtve, ha egyszer majd leteszik a szerszámot. Ezért az ilyen irányú tevékenységeta jövőben még tovább kell fokozni, hadd éljen a kapcsolat az idősebb és a fiatalabb nemzedék között. Az üzemhez, a munkához való hűség és szeretet nagyon sok szálból fűződik össze és Semmiesetre sem lehet az okát arra szorítani egyedül, hogy milyenek a munkakörülmények, kereseti lehetőségek a gyárban, noha ezek eléggé súlyosan esnek a latba. Az emberek megkívánják a melegséget, a szeretetet, a jó közösségi szellemet. Ezt pedig lehet és kell is gondosan ápolni. Valamilyen formában mindenkit be lehet vonni a kollektíva lüktető életébe, kit a sportolásba, kit a kulturális, vagy éppen műszaki életbe, csak arra kell ügyelni, hogy ne maradjon ki ebből lehetőleg senki. Az egyik textilgyár szakszervezeti ülésén hangzott el például, hogyha az emberek nem jönnek hozzánk, menjünk mi közéjük, keressük meg őket ott, ahol jól érzik magukat. S erre is szép példát mutattak a szegedi vállalatoknál. Ha valaki az idén végigment az úgynevezett -Sárgán*, valóságos fürdővárost láthatott: az üzemek, intézmények szépen berendezett üdülőtelepeit, ahol vezető és munkás, szellemi és fizikai dolgozó jó egyetértésben pihent, szórakozott, barátkozott egymással. Itt is meg lehet és kell keresni a munkásokat, nemcsak a munkapadoknál, hanem az életben, szórakozásaiban, avagy a gondjaiban is. Koloszár Béla Szegedi kutatók a nemzetközi fűszerpaprika• konferencián Csehszlovákiában, a Szlovák Tudományos Akadémia által rendezett nemzetközi fűszerpaprika-konferenciára utazott küldöttségben részt vesznek szegedi kutatók is. A küldöttség vezetője: Obermayer Ernő akadémiai levelező tag, neves szegedi kutató. A küldöttség tagjai: Somos András Kossuth-díjas egyetemi tanár, Takács Imre, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet igazgatója, Palotás József, az OMBI helyettes igazgatója, Benedek László, a szegedi Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, és Szűcs Kálmán, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője. FÜZETEK, KÖNYVEK A PÁRTOKTATÁ8BAN RÉSZTVEVŐKNEK A politikai képzés sikere érdekében a nemsokára megkezdődő pártoktatási évben mind a hallgatók, mind a propagandisták számára biztosítják a különböző ideológiai, politikai és gazdasági kérdéseket tárgyaló füzeteket, könyveket. A kiadványok idejében a hallgatók kezébe kerülnek majd. A propagandisták munkájának elősegítésére a pártbizottságok jól felszerelt tanulószobákat rendeznek be, ahol könyvtár, folyóiratok és más segédanyagok állnak majd rendelkezésre. jiílilliUlUUUllllllUlltllHllllti NAPJAINK Összeült az EHSZ-közgyűlés New York: Az ENSZ-közgyűlés hétfőn, magyarországi időszámítás szerint 15 óra 42 perckor összeült, hogy tanulmányozza a főbizottság által javasolt napirendi pontokat; Talajfúrás gázzal Harkovi tervezők újfajta fúrógépet szerkesztette*, amellyel a legkeményebb hegyi talajban és rövid idő alatt nagy mélységekbe juthatnak le. Az új gép a léglökéses motorok elvén alapul. A nyersolaj és az oxigén elégésekor keletkező gázsugarakat másodpercenként több, mint háromezer méteres sebességgel lövik ki, s ez a sugár még a legkeményebb talajon is áthatol. Megkezdődött a kukorica állami felvásárlása Jál jártak, akik napraforgómag értékesítési szerződést kötöttek az állammal Nagy lendülettel halad már az idei kukoricatermés betakarítása. A termés kisebb, mint a tavalyi volt, azonban nincs különösebb panaszra okunk. A termelők szívesen adják el az államnak felesleges termésüket. Csongrád megye történelmileg kialakult kukoricatermő vidékein: Királyhegyes, Fábiánsebestyén, Nagymágocs és Árpádhalom környékén például csupán néhány nappal ezelőtt kezdődött el az állami felvásárlás, s már az első nap egyetlen községben a felvásárolt kukorica menynyisége 4 vagon fölé emelkedett. A kukoricaárak, melyet a Terményforgalmi Vállalat fizet kl a termelőknek, a piaci és termelési adottságokat figyelembe véve, 176—180 forint között mozognak mázsánként, májusi morzsoltra átszámítva. Mint más esztendőkben, az idén is tapasztalták már felvásárló szerveink, hogy egyes üzérkedő spekuláló elemek igyekeznek a kukorica árát felhajtani, nagyobb mennyiségű kuköricát felvásárolni, hogy később nagyot nyerve az üzleten, jó áron értékesítsék. A spekulációs törekvések jelei eddig leginkább a szegedi piacon valtak tapasztalhatók. A spekulánsok ellen azonban nemcsak a rendőrség folytat igen eredményes küzdelmet, hanem a Terményforgalmi Vállalat által szervezett nagyszámú társadalmi ellenőr gárda is működik. A társadalmi ellenőröket igazolványokkal látták el, s igazolványaik feljogosítják őket a gyanús elemek igazoltatására ts. A közelmúltban módosító rendelkezés jelent meg a búza éa a rozs állami felvásárlásával kapcsolatban is. A módosító rendelkezés kimondja, hogy azon termelök részére, akik kenyérgabonaértékesítési szerződést kötnek. december l-ig az állammal, a mindenkori szabadpiaci árat kell nekik kifizetni, s ezen felül tíz forintos szerződéses felárban kell részesíteni őket. A rendelkezések szerint a búza és a rozs értékesítési szerződéseinek kötése december hónapban szünetel, s csak január elseje után folytatják tovább a szerződéskötéseket, de ekkor már a szabadpiaci áron felül csupán 5 forintot fizetnek ki mázsánként szerződéses felárként. A tiszántúli községekben a napraforgómag állami felvásárlása is elkezdődött már. A szerződés nélkül étadott magért mázsánként 275 forintot fizet az állam,' csupán azok a gazdák kapnak napraforgómagjaikért mázsánként 285 forintos árat, akik korábban napraforgómag eladásra szerződést kötöttek a Terményforgalmi Vállalattal. A földművesszövetkezetek, mint a Terményforgalmi Vállalat megbízottai olajért cserébe ls átveszik a napraforgómagot. A szerződött gazdáknak 14 és fél liter napraforgó olajat adnak mázsánként, a szerződés nélkül értékesítőknek pedig 13 és fél liter olajat mérnek ki mázsánként. Ellenkezőleg a korábbi évek tapasztalataival az idén igen kevesen kívánják igénybe venni az olajjutatást. A termelők zöme a készpénz fizetéshez ragaszkodik, mondván: van zsírunk elegendő. A Terményforgalml Vállalat az idén különös gondot fordít a tökmag készletek felvásárlására is. Az ipari célokra való tökmag mázsájáért 450, az elsőosztályú étkezési tökmagért pedig 550 forintot fizetnek mázsánként. Eddig ezt az igen fontos ipari nyersanyagot nem igen gyűjtötték össze a termelők. A legtöbb helyen veszendőbe ment, vagy megetették a jószágokkal. Az állam most a magas felvásárlási árral teszi érdekelté a termelőket, hogy összegyűjtsék s eladják a tökmagot. Néhány hónappal ezelőtt nálunk sokan felemel-= ték szavukat az Ifjúság egyes rétegeiben elharapódzó | Fock and Roll-imódat, cowboynadrág-láz és hasonló | nyugati „modernség* ellen. Fiatalságunk ízlését, egész- | séges szellemét, erkölcsét féltették ezektől a külföldi 1 "újdonságoktól*. A tiltakozás hallatára akadtak em-| berek, még szülők is, akik elhúzták a szájukat. - Is-1 mét eltúlozzák a dolgokat - ez volt, enyhén érzé-| keltetve a véleményük. Kár messzemenő következ- | tetőseket levonni egyes Jelenségekből - mondták. ! Ezekkel az ellenvetésekkel még akkor nem le-= hetett vitázni, hiszen az ifjúsági tömeghisztéria, amely = a Rock and Roll-lal kezdődött és később négerverés- j sel végződött, még csak bontakozóban vott Nyuga-1 ton. Azóta azonban nap mint nap érkeznek a jelen- ; tések, amelyek hallatára már képet lehet alkotni az \ „iíi-modernizmus« hatásairól Észak-Amerikában és] Nyugat-Európában. Először csak az Egyesült Államokat végigszántó\ Rock and Roll-lal kezdődő és a huligánságba torkoló j társadalmi pestisről hallottunk. Később Anglia.] Franciaország sajtója volt kénytelen foglalkozni ezek- j kel az ízlésesnek egyáltalában nem mondható dolgokkal. Két héttel ezelőtt Görögországból jöttek a hírek,] hogy ott drákói rendszabályokat kellett hozni a Jam- i pecek ellen. Egy legújabb tudósítás most pedig arról j számol be, hogy messzi Északon, Norvégiában is baj j van egyes fiatalokkal. Oslóban ugyanis ötven-száz tagú banda tevékeny- j kedik egy bizonyos idő óta — mondja a közlemény. | A 14—22 éves fiatalokból álló banda esténként va- j lósággal megszállja egy nyilvános park padjait, mo- I lesztálják, inzultálják a járókelőket, miközben - stíl- j szerűen — hordozható rádiójukból bömböl a Rock i and roll. A banda tagjai megfelelően öltözöttek: cow- j boynadrégot,, bőrmellényt és hasonló ruhadarabokat j hordanak. Külön ismertetőjelül puskagolyókbői össze-; állított lánc fityeg a nyakukban. A banda fiatalabb! tagjai — az idősebbek utasítására — homoszexuális] egyénekkel tartanak kapcsolatot, akiket azután rend-l szeresen zsarol az egész társaság. Minderre egy kétségbeesett apa hívta fel az oslói j rendőrség figyelmét, akinek 14 éves lánya szintén ] tagja e társaságnak és aki hasztalan igyekszik gyer- \ mekét a fiatel bűnözők hatása alól kivonni. Természetesen, hiba volna azt állítani, hogy a \ vad ritmusú, cirkuszi mutatvánnyal teletűzdelt, tán-1 cok, a csőnadrág, a rézveretes tehenészruhadarab Ifjú | barátainak útja feltétlenül ilyen bandákhoz vezet. Dc j a Görögországtól Norvégiáig szaporodó jelenségek azt j mutatják, hogy azoknak lesz igazuk, akik féltik az ! ifjúságot az ilyen „külsőségektől*. A népi ellenőrzés eddigi tevékenységét értékelte 1 s Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hé-1 fen. Több országos vizsgálatban részt vett tizenkét-1 ezer népi ellenőrnek tomácsolták a Minisztertanács9 elismerését, köszönetét az elvégzett munkáért. A köszönetnyilvánítás azt mutatja, hogy a kor- §j mány igenis nagy fontosságot tulajdonít a népi el- § lenőrzés fiatal szervezetének, az abban népi ellenőr- M ként közreműködő szakemberek, munkások, tevékeny- g ségének. Példamutató, hogy egy-egy országos vizsgálat M befejezése után azonnal kormányintézkedés születik azm észlelt hiányosságok kiküszöbölésére. Sajnos, az államigazgatás közép- és alsófokú 1 szerveinél a vizsgálat alá vont vállalatok, intézmények, 1 vezetőinél még nem honosodott meg az ilyen gya- B korlat. Nem egyöntetűek az intézkedések a népi el-1 lenőrzés javaslatai után, vontatottan halad sok eset-1 ben a feltirt hibák kijavítása. Erre több példát le- 1 B hetne felhozni nálunk is. I

A kormány fenti állásfoglalása és gyakorlata re- fi mélhetőleg serkentően hat majd Szegeden is, és a 1 H népi ellenőrzés javaslatait szívesebben valósítják meg 1 H az érdekeltek. Csend és megbékélés üli meg a csapott végű, paprikakalárisokkal felcicomázott gangos házakat. A hetet alig hagyta el az óra nagymutatója, s csak az élelmiszerboltok vannak még nyitva, no meg Pisztrui Illés lábbelicsináló alacsonyajtós műhelye. A mester „várának* küszöbén áll teljes díszben és egy pár kehes bakancsot mustrálgat. Abból él, az a legfőbb gondja. Asszonyok csoszognak a járdán tejesedénnyel a kezükben, hogy legyen friss kávé a gyerekeknek, mielőtt elindulnak az iskolába. Mér szállingóznak is a legapróbbak. A Pásztor utca egyik oldalán két pöttömnyi lányka iparkodik a tudás birodalma felé. Ikertestvéreknek látszanak. Hajukban fehérselyem szalagbokor, takaros klottkötény simul derekuk köré, a hátukon meg cirmoscicás, bodrikutyás táska. Olyan sikkesen és mégis illedelmesen lépkednek, olyan egyszerre riszálják szépenvasalt rakott szoknyácskájukat, mintha kitanította volna őket az anyjuk az ilyen menésre. Most rá se hederftenek a másik oldalon ugrándozó-bukdácsoló szurtos Petire, aki nem mos—^.HnnftirmfiftHHfniMiiifiimftiTitrfiHMHHMfiMMMiiiiiiiiMiit iriirtfiiiiiíiffriiifMiiiiiifrifftiiiiifiifliriririiiiiiírnrirniiiEr " AUoucUasi C£i WZCMY& ta meg este lefekvés előtt a lábát, de arra van esze, hogy göröngyökkel célozgassa a helyre kislányokat. Az utcák tele aprójószággal. Lángvörös taréjú kakasok pöffeszkednek a bogarászó tyúksereg között, s nem nagyon akaródzik nekik odébb menni se a bicikli elől. Két házzal arrébb libákat terelget ráérősen egy sötétruhás, idősebb asszony. Itt meg a gunar nyújtogatja a nyakát sziszegve, de csak amíg pofon nem cserdítik a cirokseprővel. A pulykákkal sokkal bajosabb boldogulni, mert az értetlen jószágja soha nem előre, hanem mindig valahogy oldalt akar menni. S ha megütik, annál rosszabb: csak szédeleg és forog egyhelyben, mintha elment volna az esze. Némelyik jóvágású, kökerítéses háznak a belvárosban se kellene szégyenkeznie. Az ablakokból azonban muskátlik kandikálnak le a vastegporú kocsiútra. Gumikerekű laposkocsi fordul be amott a sarkon, széles-tokás ember billeg lustán, jóllakottan a féderes ülésen. Kétoldalt az árokban kövér csalánok és aljfüvek tenyésznek végső erőlködéssel, de a bogáncskórókból meg a szamártüskökből már kiszikkadt az élet nedve. Egy-két bokor ráhajlik a biciklicsapásra, ki tudja mióta tiporják, roncsolják a kerekek, gyümölcsét azonban mégis megérleli, hogy ki ne pusztuljon a fajtája. Mindenki ismeri egymást errefelé. A kiskútnál tracscsoló menyecskék megbámulják a belvárosból idevetődött idegent. Ellenben a széksót kínálgató vénasszony kiabálására, meg a drótos borosrezes hangja cseppet se háborgatja a lakosságot. Nem jár erre szemeles autó, a ház körül összeszaporodott lim-lomot, cserépdarabokat, pernyét, salakot kiborítják az utca közepére, oda, ahol már mély lyukat koptatott a kocsikerék. Egy hajításnyira vagyunk a villamostól, de híre sincs itt a városnak. Igazi hamisítatlan falu Szeged-Alsóvaros. Nagy István